Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-29 / 1765. szám

melynek feladata a polgári és büntető törvényhozás és törvénykezés eredményeit összeállítani, az ide tartozó anyagokat úgy tudományos , mint főképen gyakorlati szempontból fejtegetni s a bírák é­s ügyvédeknek saját orgánumul szolgálni, csüggedetlen folytatását, s reméljük, hogy a közvélemény által igen kedvezően bírált első fo­lyamnak megfoghatlanul hanyag pártolása (az előfizetők száma nem emelkedett 400-ra), mely az ügyért buzgó szer­kesztőt vissza nem rettenti a vállalatnak áldozatos folytatá­sától, e második évben jobbra forduland. A IX­. füzet tar­talma : a szerkesztőnek „Ügyvédi állapotok-s érde­­k­e­k­r­ő­l“ írt czikksorozatának folytatása, ismertetve egy­úttal a németországi ügyvédség állapotát s árnyoldalait s tanúságokat vonva, az eddigi közlésekből, óhajtott refor­mokra. Ezt követi az új ausztriai „N­o­t­a­r­i­a­t­u­s“ ismer­tetése dr. Schustertel; Kossovich Károly felejt­­hetlen jogtudósunk ő­sis­égr­e­­ irt czikkeinek folytatá­sa. Ezeket követi „Az eventualitás elve az ausztriai polgári perrendtartásban“, s „Az úrbéri kárpótlási kötelezvényeknek a hi­telezők általi kényszeritett elfogadásá­ról“ szóló czikk; egy pár rövid büntető s polgári jog­eset; a „vitás kérdések“ folytatása, melyek kö­zöl egy az úrbéri kárp. papirosokról értekező czikket egé­szíti ki; jogtudományi könyvszemle s igazságügyet tár­gyszó fels. rendeletek. — Ismételve figyelmeztetjük a zenekedvelőket és a nemzeti színházi nyugdíjintézet ügyének pártolóit a „Dé­libáb“ IV-ik száma mellett megjelent „Délibáb m­a­­zurka-polk­á“ra H­u­p­f Ágostontól, mely bizomány­ban Treichlinger József műkereskedő­kben kapható. A műkereskedésekben eladandó példányok tiszta jöve­delme a nemzeti színházi nyugdíjintézet pénzalapjának nö­velésére fordittatik. A nagyon csinosan kiállított mű S­z­e­­krényessy Slachta Etelka asszonyságnak ajánl­­tatott. — A „Délibáb“ híven rajzolja le a pesti álarczos bá­lok látogatóinak nem báli öltözékét. Nők kalapban , kö­penyben, karmantyúval, férfiak téli kabátban , nyakuk kö­rül, vállaikon tiz rőrös téli kendőkkel, sárczipőkben. E pongyola s hanyag öltözék okozza miként a bál elveszti bál-jellemét s a hölgyek száma a teremben évről évre csökken. Mig tehát az elegáns embert az ízletesség és tisztaság szeretete indítandja arra, hogy mindenkor hely- és alkalomszerűleg öltözzék , a közönségnek azon részét, mely a tisztaság, az ízletesség szükségét nem érzi, a ház szabálya kényszerítse erre. Attól ne tartsunk, hogy e rendszabály csökkenteni fogja a közönség számát. A­ki­nek 4 húszasa van a belépti jegyre, lesz még egy tízese is a ruhatár számára, mond a Délibáb. És igen he­lyesen. — Nemzeti színház. Jan. 26. A nemzeti színház nyugdíj-intézete javára bérletszünettel először : „Rang és szerelem.“ Vígjáték 3 felvonásban, irta Legouvé, fordi­otta F e­­ e k­i. Legouvé e műve nem tartozik az újabb franczia iskola művei közé. Iránymű ugyan ez is, de ez irány nem megtámadása az általános társadalom elfogadott erkölcsi elveinek. E mű a társadalomban azt támadja meg, mi a társadalomnak nem erénye : a gőgöt, az előítéletet. Nem kíván habilitálni mint például az ifjú Dumas, egy osztályt, mely, habár, mint egy franczia tárczaíró meg­­jegyzé, a franczia állam ötödik hatalmát képezi s melynek nevet Roqueplan Nestor adott,a kormányformák egyike alatt sem bírhatott legitimitással. Legouvé nem ez osztály nem Lauretania, nem a Quartier Bréda polgári jogáért küzd mint az uj iskola hívei, hanem a társadalomban méltó helyet, érvényt követel az érték legbecsesbike, a jog legmagas­­bika s a leglegitimebb aristokratia u. m. az ész, a szellem, a szorgalom részére. Nem uj osztályért, hanem csak egy­­-Ttájv küld; nem a közönség ér­zékiségére, szánakozására, hanem jobb érzetére hivatkozik s a sociális irányt erkölcsi iránynyal köti össze. Üdvözöl­nünk kell ez irányt, habár a darab műszerkezetét hibáztat­nunk is kell. Egy elszegényedett aristokrata család ősi gőgjét, makacs hiúságát és előítéletét állítá itt ellentétben Legouvé egy a köznépből kiemelkedett mérnök eszével, tudományával, makacs jellemével, fiúi szeretetével. Az el­lentétek ily éles szembeállítása által, a társadalmi irányt, művének irányát igen­is föltünővé, hogy úgy mondjuk szemlélhetővé megtapogathatóvá tette , s ez által a mű művészi becséből veszített. Az aristokrata család minden tagja gőgös, előítéletes s már a darab elején e család egyik tagjával Roeheg­u­n­e Júliával úgy találkozunk, mint B­e­r­n­a­r­d György mérnök, egy gazdag majorosné fia jegyesével. E szerelem és a szegény aristokrata család előítélete közti harczból és e harcz (ha nem is a gőg és előítélet) legyőzéséből kerekül ki az elég élénk és mu­latságos vígjáték. Az aristokrata család, mely a mérnök gazdagságát megvetendőnek nem találja , szerelmének erejénél fogva kívánja őt kényszeriteni, hogy az egyszerű és nem díszes Bernard-név helyett öltse magára nemesi birtokának nevét; de a mérnök is ragaszkodik atyá­nak becsületes nevéhez s nem akarja a névcserélés által megtagadni a népet , melyből származott. Azonban mi­ként fegyverzi le a főúri család előítéletét ? eszének ereje, ismereteinek hatalma, jellemének szilárdsága által? Nem. Ez ész, ez ismeret, e jellem csak kiáltó ellentétül, nem döntő súlyút állíttatik a korlátoltság, a szegénységében is követelő geg, az előítéletesség mellé. A mérnök szerelme diadalmaskodik, mert az öreg R­o­u i 11 e marquis (a nagy­bátya) hiúságának, gyengéinek nyitjára talált György s mert szövetségeséül szegődik Julia rokonának Lilly Gontrannak vétkes utógondolata. Ám látjuk, egyik ol­dalon merő hiány, csupán árnyék, a másikon tökély, világ. Ez ellentét színpadi hatással, de nem bír egyszersmind meggyőző erővel is. Az aristokrata család legyőztetése nem az előítélet legyőzetéséből, nem meggyőződésből tá­mad, s a cselekvények, a kifejtés nem mutatják fel ez elő­ítéletesség kárhozatos voltát. Hiányzik tehát a művészi becs. Mi azt vártuk, azt óhajtottuk hogy a múlt idők te­kintélye meghajoljon az új kor legnagyobb hatalma, az ész előtt; hogy a műnek ez élesen jelzett iránya, e követelése ne csak phrasisokban nyilatkozzék; hogy a legyőzött „rang“ és a támasztott hatásnál fogva a közönség minden része magába szállva érezze azt, mit a mérnök Rouille marquis­­nak mond : hogy t. i. valamint az aristokratia ősei derék vitézei voltak a régi kornak, úgy a tudomány és munka emberei szintén tiszteletre méltó lovagjai az új időnek; hogy ha az ősök az országot karddal szerezték, a tudo­mány emberei az ész fegyvereivel tartják azt fen; ha ez ősök védték a hont az elnyomattatás ellen, ha visszaverték az erőszakos támadókat, kipusztították a haza megrablóit, a tudomány emberei harczolnak, küzdenek sokkal hatal­masabb ellenség ellen, a vizár, a tűzvész és ragadozó nyavalyák ellen és kényszerítik a természeti erőket, hogy szolgálják az emberiséget. És kérdjük , bár mind­ez el­­mondatik, a mű hatása e meggyőződést kelti e fel bennünk, s mind a mellett, hogy a vígjáték jól mulattatott, nem kell e sajnálnunk , hogy a születési aristokratia elle­mely által azon határozmányok, mily módon és mely for­rásból lehessen a kinyomozott úrbéri kárpótlást a jogosí­tottaknak az összes érdekeltek jogainak megőrzésével lehet­ gyorsan eszközölni, valamint a moratórium meg­szüntetése Erdély nagyfejedelemség számára megálla­­pittatnak. (Folytatás.) 42. sz. Ha a határidőre oly hitelezők jelennek meg, kik az edictalis határidő alatt, vagy 1856. mártius 1 jeig betáblázott követeléseiket be nem jelentették, vagy ké­sőbb, vagy épen be nem táblázott követeléseket jelen­tettek be, akkor azok, ha a 33. sz. lit. b. értelmében különösen idézve nincsenek, a tárgyalásból kirekesz­­tendők. . i 43. sz. Azon hitelezőknek kik .*•* eak­taviS ha­táridő alatt az e. 1966. mártius 1-jéig betáblázott követeléseik/* bejelentették , s a tárgyalási határi­dőre megjelentek, szabad választásuk van : vagy az adósuk ingatlan vagyonára szerzett elsőbbségi jog folytán a tárgyalás alatt levő kárpótlási tőkék kizár­tával magukat kielégíteni , vagy az utóbbiakból le­járt, vagy folytatólag felmondható követeléseiknek, ne­vekre szóló földtehermentesítési kötelezvények és le nem járt, vagy folytatólag föl nem mondható követelé­seik erejénél fogva a kárpótlási tőkére szóló, az adós nevére kiadandó és törvényesen letéteményezendő föld­tehermentesítési kötelezvényekért illetőségeket kívánni. 44. sz. Ha a kárpótlási öszveg nem elégséges azon betáblázott követelések fedezésére, melyeknek arcai átutalványozását a hitelezők a 43. sz. értelmében vá­lasztották, akkor az átutalványozásnak a minden köve­telést megillető előjog értelmében s egyenlő előjognál arányszerűleg kell megtörténni. 45. sz. Ha a 43. számban megjelölt hitelezők egyike sem választja a kárpótlási tőkére szóló utalványt, vagy ha e választás által ez utóbbi nem merül ki, akkor a 33. sz. lit. b. értelmében különösen idézett hitelezők, kü­­­lönbség nélkül, akár jelentették t. i. az edictális határ­idő alatt követeléseiket be, akár nem , vagy önmaguk között eszközlött, vagy ennek hi­ányában egy hatóság útján kieszközlendő egyezkedés folytán következő rend­ben nyerendnek utalványokat a kárpótlási tőkére: 1. A betáblázottak osztálya mindenesetre a be nem táblázottak osztálya előtt; 2. a be nem táblázottak osztályában: a) határozottan beleegyező hitelezők a hallgatagul beleegyezők előtt (33. sz. lit. b.); b) az e két alosztályzat elsejéhez tartozó hitelezők egymás közt követeléseik nagysága szerint s az al­osztályzat másodikához tartozó hitelezők követeléseik eredetének idejéhez képest; 3. A betáblázottak osztályában: a) azon hitelezők, kiket a 43. sz. határozványa sze­rint választási jog nem illet, az e választáshoz joggal bí­ró hitelezők előtt, és b) mindkét alosztályzat hitelezői egymás közt a kö­veteléseikre eszközlött betáblázás korábbi kelte szerint. Ha a 33. sz. lit. b. értelmében hitelezők különösen nem idéztettek, vagy ha ezeknek átutalványozása által a kárpótlási tőke ki nem merül, akkor e tőke, vagy an­nak maradványösszege az elismert tulajdonosnak oda­ítélendő. 46. sz. Ha a kárpótlási tőkére évi jövedelmeknek kell utalványoztatniok, a résztvevő feleknek szabadságok­ban áll azokra nézve egyezkedési szerződést állapitni meg, mely után a jövedék­jogosítottnak nevére szóló kötelező­ levelek bocsátandók ki. Ha a kérdéses egyez­kedés létre nem jöhet, a kármentesítési kötelezvények szerkesztése és kiadatása elmarad az évi jövedelemnek húszszorosan megfelő össz­eg fölött, s az említett jöve­dék a tehermentesítési alapnál megszűnte időpontjáig, vagy pedig a kamatnak megfelelő tőke törvényes meg­határozásáig, a kamatra följogosítottnak utalványozandó. A­mi ezen nyílt parancsban az évi kamatok fölött hatá­rozva van, az az időről időre megújuló fizetésekre nézve is érvényes. 47. sz. A kárpótlási összegre tett követelések bebi­zonyultával azok minden tekintet nélkül a magasabb vagy alacsonyabb kamatlábra, a tőke összegével, a hát­ralevő kamatok pedig azon mértékben, a­melyben azo­kat a tőkével egyenlő előjog illeti, szintén tekintetbe veendők. A hátralevő kamatok mindenkor ugyanazon határidőig, melytől a kárpótlási tőke további kamato­zása kezdődik, (23 sz. lit. c) számítandók s a tőkéhez csatolandók. 48. sz. Azon követelések, melyek a kárpótlási ösz­­szegre jelentettek be, vagy pedig biztosittatniok kell, a fenálló törvények szerint ezüst pénzben számítandók. 49. sz. Valamely követelés hitelessége csak az adós, által, ennek bemutatása vagy biztosítása pedig a kár­pótlási összegre az utóbbinak tulajdonosa által is két­ségbe vonhatók. A hitelezők csak arra vannak fölha­talmazva, hogy a követelés előjogát kétségbe vonhatják, akkor ha és a­mennyiben a kárpótlási tőkéből kívánt kielégítést meg nem kapnák. 50. sz. Ha valamely a kárpótlási összeghez utalandó vagy biztosítandó követelés valódisága, egészen vagy részben kétségbe vonatik , a törvényszék mindenek előtt azon fog igyekezni, hogy a vitatkozó felek közt az egyezkedést létre­hozza (37. sz.) mi ha nem sikerülne: a vitatkozás alatt levő összeg felöl a tehermentesítési kötelezvény az adós nevére kiadandó, fentartatván a hitelező igénye kötéstételre, s törvényes deponálásra. 51. sz. Ha a kárpótlási tőke tulajdonosa által valamely betáblázott követelés valódisága azon okból vonatik két­ségbe, mert a betáblázás már magában véve érvénytelen, vagy pedig irányában semmi jogi hatással sem bír , ez iránt azonnal a polgári perrendtartás rendelete szerint szóbeli tárgyalás intézendő s határozat hozandó. 52. sz. Az előbbi szóban meghatározott eljárás köve­tendő azon esetben is, ha a hitelezők közt a kárpótlási tőkébeli kielégíttetések előjoga fölött vitatkozás kelet­kezik. 50. sz. Azon hitelezők, kiknek követeléseik vagy egé­szen vagy csak egy részben a kárpótlási tőkére utalvá­­nyozandók : az 50. §-ban fölhozott eseten kívül még arra is köteleztetnek, hogy a birtokukban levő kötelez­­vényi okmányokat a tárgyalás alkalmával bemutassák. Ha ezen okmányok bármely gondolható okból elő nem terjesztetnék, az adósnak joga van követelni, hogy a hitelezőknek csak ezen okmányok előmutatása mellett, vagy pedig csak annak amortisatiója után adassanak ki a tehermentesítési kötelezvények. 54. sz. Az önjoggal nem bíró személyek képviselői­nek e nyílt parancs értelmében adott,­­ valamint köz­ségek vagy más testületek, hitbizományok, nyilvános igazgatás alatt álló jószágok, alapítványok sat. nyilatko­zatainak jogérvényességére nem szükséges az illető gyám- vagy administratív hatóságok beleegyezése. 55. sz. A végbement tárgyalás után a törvényszék­nek hozzá kell fognia a minél hamarább történhető elin­tézéshez. Mindazon elintézések, melyek a törvényszék elhatározását föltételezik, egy elölülőből és négy sza­vazóból álló tanácsokban előterjesztendők. (Folytatjuk.) Az igazságügyi miniszternek 1855. dec. 15-kén kelt ren­delete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a S. , vajdaság- s Temesi-bánságra , melylyel az n‘ e e k" jegyzőkönyvek közzététele­­ ' , “ 0 k na k te­­lekkönyvekképeni vei^1 jet tarffyaz0 szabá­­. »_ ■_ i .latnak ki. (Folytatás.) XII. Telekkönyvi kérvények. 1. A telekkönyvi kérvények benyujtásárai jogosítvány. 119. §. Telekkönyvi kérvények rendszerint csak azok által nyújtathatnak be, kik az arra vonatkozó nyil­­vánkönyvi bejegyzések által vagy mint jogosítottak, vagy azok jogutódjai, vagy pedig mint kötelezettek ér­­dekelték. Törvényes vagy bíróilag kirendelt képviselőknek az ilyes telekkönyvi kérvények benyújtása végett, melyek által az általuk képviselt személyek részére csak jogok szerzendők, vagy a kezelőkre bízott vagyonról terhek törlendők ki, különös fölhatalmazványra nincs szük­­ségük. Egyszersmind az általános fölhatalmazvány elegendő arra, hogy annak nevében, kinek az javára szolgál, be­­keblezést vagy előjegyzést kérhessenek. Az örökös, örökösi nyilatkozatának birói elfogadása után az örökhagyó jogainak bekeblezését, vagy a ha­gyatéki vagyonon fekvő terhek kitörlését jogosan kérheti. 120. §. Más nevében, a nélkül hogy arra föl­hatal­­mazvány lenne szükséges , következő esetekben lehet föllépni : a) Ha valamely ingatlan jószág vagy nyilvánkönyvi jog több személyekre egymásután nyilványkönyvönkí­­vülileg ruháztatott át, az utolsó áttevő annak saját sze­mélyőrei nyilvánkönyvi átkeblezését kérheti. b) Ha valamely jelzálogi követelés annak, a­kire az nyilvánkönyvönkívülileg szállott, kifizettetett , az adós annak kitörlését kívánhatja. c) Ha az, a­kire valamely ingatlan jószág vagy nyil­vánkönyvi jog nyilvánkönyvönkivülileg ruháztatott át, arra valamely hitelezőnek zálog- vagy alzálogjogot en­gedett, a hitelező az elzálogítónak bejegyzését s egy­szersmind saját követelésének biztosítását kieszkö­zölheti. d) A fentebbi esetekben azonban azon okiratok, me­lyek a nyilvánkönyvön kivüli átruházást szakadatlan sor­rendben tanúsítják, előmutatandók. Egyszersmind azon személyek, melyekre az ingatlan vagyon vagy a nyil­vánkönyvi jog nyilvánkönyvönkivülileg átruháztatott, a nyilvánkönyvi bejegyzésekben kijelölendők. e) Az oszthatlan közös jogok bejegyzése mindenik részei által a maga számára s más részesek nevében kérethetik. 2. A telekkönyvi kérvények alakja és tartalma. 121. §. A törvényszéknél a telekkönyvi kérvények írásban nyújtandók be.Az egyes bíróságoknál azok szó­val is jegyzőkönyvbe adathatnak. Mindenik telekkönyvi kérvényen a telekkönyvi ható­ság, melynél az benyújtandó, nemkülönben a kérelme­zőnek s azon személyeknek, kik az elintézésről értesi­­tendők, vezeték- és keresztneve, polgári állása és lak­helye előadandó. Ha a kérelmező valamely érdeklőttnek lakhelyét ki nem tudhatja, köteles azt világosan megjegyezni, ha azt tudva elhallgatta, úgy az az által okozott költségeknek s a netaláni kárnak megtérítésére köteleztetik, s ezen­felül még meg is büntetendő (polgári perrendt. 87. §.) 122. §. A telekkönyvi kérvényekben a szerzendő, át­változtatandó vagy megszüntetendő jogokat, a le- vagy hozzájegyzendő telkeket, s azon telekkönyvi testeket, melyekre bejegyzések volnának teljesítendők, pontosan ki kell jelölni. A bekeblezési kérelem az előjegyzési kérelmet hall­gatólag magában foglalja, ha a kérelmező az előjegyzést világosan ki nem zárta. 123. §. Ugyanazon egy kérvénynyel ugyanazon telek­könyvi hatóság telekkönyveiben több bejegyzések is eszközöltethetnek, ha azok vagy ugyanazon ingatlan jó­szágra, vagy nyilván könyvi jogra, vagy pedig több ja­vakra vagy jogokra vonatkoznak ugyan , melyek azon­ban ugyanazon egy személy tulajdonai, vagy ha azok ugyanazon egy okiraton alapulnak. 3. A telekkönyvi kérvények mellékletei. 124. §. a) A kérvényekhez, a jelen rendelet által meghatározott eseteken kívül, azon eredeti okiratokat kell mellékelni, melyeknek alapján bekeblezések vagy előjegyzések teljesítendők. Ha valamely okiratból több eredeti adatott ki , ele­gendő azokból egyet benyújtani. b) Továbbá azon okiratok bélyegmentes másolatai, vagy annyi, 30 krajczáros bélyegjegygyel ellátott iv, a­mennyi a másolatok készítésére a bíróságnál szükséges, melléklendők a kérvényhez az okiratgyűjtemény szá­mára. Ha ez meg nem történt, vagy ha a fölmutatott máso­latok haszonvehetetlenek, az eredetiek a felek veszé­lyére az okiratgyűjteményben mindaddig megtartandók, míg a bélyegjegyekkel ellátott ívek be nem nyújtattak és a másolatok a bíróságnál el nem készíttettek, mire a te­lekkönyvi hatóság engedelmével az eredetiek kiszolgál­­tatandók. A kiszolgáltatási engedelem és a vétbizonyit­­vány a másolaton adandó ki. c) Ha azonban azon esetekben, melyekben egy ere­deti okirat alapján bejegyzések több birói hatóságoknál teljesítendők (Hl, 112 és 114 §§.), az ezen telek­könyvi hatóságok okiratgyűjteményei számára megkí­vántató másolatok, vagy azoknak a biróságnak­ készí­tésére szükséges, 30 krajczáros bélyegjegyekkel ellá­tott ívek be nem nyújtattak, vagy a benyújtott másola­tok haszonvehetetlenek : mindenik telekkönyvi hatóság köteles az okiratgyűjteménye számára megkivántató másolatot hivatalból, de a láttamozott másolatokért járó illeték kétszeres mennyiségének beszedése mellett el­készíteni. d) Ha a bekeblezések vagy előjegyzések terjedelmes okiratok, p. o. számadások, osztálylevelek, házassági egyezmények stb. alapján, de csak azokban foglalt egyes tételek vagy határozatok tekintetében keretnek : a má­solatnak csak a nyilvánkönyvi bejegyzésre vonatkozó részeket, nemkülönben a teljes bevezetést, a berekesz­tést, a keretet s az aláírásokat kell tartalmaznia. e) A másolatok közönséges alakú egész ivén, tisztán s olvashatólag és lehető helykiméléssel kéc'/^,“Jöb­b en­nélfogva több okiratok ugyanazon iv»- közvetlenül egy­másután írandók, ha ezee okir^' ugyanazon egy kér­vény mellett feküsznek. . .. f) A másolatok » ‘^könyvvezető által hivatalból láttamozandók.,, „ . . . g) Ha a ■ -tíkkönyvi kerveny oly okiraton alapul, meg k­zvetlen illetékfizetés alatt áll, úgy ahhoz az adóhivatal számára még egy bélyegmentes másolat, vagy annyi, 30 krajczáros bélyegjegygyel ellátott ív csatolandó, a­mennyi a másolat készítésére a bíróságnál szükséges. Ez alól kivételnek van helye azon esetben, ha a te­lekkönyvi kérvénynyel előterjesztetik annak kimutatá­sa, hogy már az illeték lefizettetett, vagy hogy az ok­irat másodpéldánya vagy másolata az adóhivatalnak át­adatott. Ezen kimutatásra köteles a telekkönyvi ható­ság az adóhivatal számára rendelt telekkönyvi végzés­ben világosan hivatkozni. Azon esetekben is, melyek­ben az illeték csupán a telekkönyvbeli bejegyzésért az 1850 augustus 2-án kelt nyilt parancs 12­45 B. díjszabási tétele szerint fizetendő, elégséges az adóhivatallal a be­keblezési vagy előjegyzési kérvényt közölni. h) Ha a g) alatt említett másolatok vagy a 30 kraj­czáros bélyegjegyekkel ellátott ívek be nem nyujtat­tak, vagy ha a benyújtott mellékletek hasznavehetet­lenek, azok a bíróságnál hivatalból, de a láttamozott másolatokért járó illeték kétszeres mennyiségének be­szedése mellett készítendők. 125. §. Ha az eredeti okirat, melynek alapján bekeb­­lezés vagy előjegyzés kéretik, a telekkönyvi hivatalnál van eltévé, vagy ha valamely annál tárgyalás alatt levő telekkönyvi kérvény mellett létezik, ele­gendő annak másolatát benyújtani azon helynek, hol az eredeti okirat tartatik, vagy azon kérvénynek előadásával, a­mely mellé az csatolva van. Ha az eredeti okirat más hatóságnál van eltéve, a fél a telekkönyvi kérvényt annál oly kérelemmel nyújthatja be, hogy ezen hatóság a kérvényt az eredeti okirat hoz­­zácsatlásával, a hivatalos cselekvény teljesítése utáni visszaszolgáltatás mellett, a telekkönyvi hatósághoz küldje át. A fél azonban a kérvényt a telekkönyvi hatóságnál is benyújthatja, ez esetben azonban hozzá láttamozott másolat melléklendő. Ha a kért bekeblezést vagy előjegyzést még azon esetre sem lehetne megengedni, ha az eredeti okirat előterjesztetett volna, úgy a kérvény tüstént visszauta­sítandó. Ha pedig a kérvénynek hely adathatik, az a telek­könyvbe a rangsorozat kimutatása végett ezen hozzá­adással : „az eredeti beérkeztéig“ tüstént föl­­jegyzendő. Ha az eredeti más bíróságnál létezik, a telekkönyvi hatóság köteles egyúttal ezen bíróságot, az eredetinek a hivatalos cselekvény teljesítése után leendő vissza­szolgáltatás melletti átküldésére fölkérni, ha pedig az eredeti valamely közigazgatási hatóságnál léteznék , a kérelmezőnek az átküldés kieszközlése végett kellő ha­táridőt szabni. 4. A telekkönyvi kérvények másai és feje­z­e­t­ei. 126. §. A telekkönyvi kérvények egyszeresen nyúj­tandók be. Azonban minden kérvénynyel annyi fölzet terjesztendő elő, a­hány értesítésnek kell az elintézés­ről történnie. A fölzeteken a kérvényben foglalt kívánat lényeges pontjaiban világosan kijelölendő. A kérelmezőnek szabadságában áll a fölzetek helyett a kérvény másait benyújtani a meghatározni, hogy ki­nek értesítésére fordíttassanak azok. Ha a kérvény szóval adatott jegyzőkönyvbe , a bíró­ság köteles a megkivántató fölzeteket elkészíteni. 5. A kérvények elintézése, a) Általános határozatok. 127. §. A biró a kérvényt és a mellékleteket ponto­san nézze át, s magával a telekkönyvvel hasonlítsa nébe állított ez észariszokrata apró ármányokhoz fo­lyamodik s a szobaleányt is szövetségre hivja fel? — E vígjáték legsikerültebb része Bernardnak anyjáhozi vi­szonya. E ragaszkodásban, a gyermeki szeretet e szép nyilatkozatiban sok költői momentum van. Önállólag, Bernard jellemének kiegészítéséül elénk tüntetve, e ra­gaszkodás a mint morális úgy művészi becscsel is birna; de a gőgös család szívtelen követelése, azon kívánság ellenébe állítva, hogy Bernard hagyja el anyját, kinek pórias viselete kevéssé gyengéd beszédmódja sérteni fogná az áriá­szokrát-menyjó ízlését,csak az ellentétek festői hatásával bír s a mű irányát tünteti fel határzottabban. És ép e margui­­rozottság egyik fő hibája szintén e vígjátéknak, mely sok komikai becscsel bir s a közönséget ennélfogva igen jól mulattatá. A mű három sikerült és teljesen kikerekitett jellemmel bir. E három jellem Rouille marquis, a fel­fedezéseken fáradozó s tudományos terveknek élő nagy­bátya ; Lilly Gontran vicomte a könnyelmű, szeles, ön­­bizott cousin , s a szorgalma után meggazdagodott, fiát bálványzó Bernard asszony. Ez utóbbi jellem­zű, igen jeles személyesítőre talált Jókainéban. E tisztelt mű­vésznőnk nagy tehetségét, művészetét újabb oldalról mu­tató be e szerepben. Oly kedélyes, jó lelkű, jó szivü, be­szédes majorosné volt, mint a milyenre Legouvé gondol­hatott, midőn Brrtrán­ét beszélteté.A közönség több ízben élénk tetszés nyilvánítással fejezé ki e jeles játék iránt mél­­tánylatát. A marquist Szilágyi s a vicomteot Szerda­helyi szintén jelesül adák. Julia szerepe Bulyov­­szkyné s Bernard Györgyé Feleki által adatott. Mind felfogás, mind előadás tekintetében magasztalással kell szólaltunk felölök. Bulyovszkyné igen helyén volt e szerepben, kedvvel és szépen játszott s többször találko­zott gondos játéka a közönség tetszésével. Feleki já­téka, szavalata György emelő önérzetére mutatott; játé­kának legsikerültebb helyeihez tartozik a vicomtetali első találkozása. Az előadás általában jó, összevágó volt. Hivatalos. Az igazságügyminiszteriumnak rt. hó 2- án 26066. sz. a. kelt bocsátványa által D­e­m­e­c­z­k­y István kas­sai ügyvédnek lakhelyét Bernátfalvára a kassai cs. k. vá­rosi kiküldött bíróság járásába áttenni kivételesen meg­­engedtetett. Az igazságügyminiszteriumnak f. hó 16 és 18-án 527 és 872. sz. a kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a nagyváradi orsz. főtörvény­­széki kerületben Markus Ferencz ,­­ a soproni orsz. főtövényszéki kerületben Molnár György volt királyi ügyész kineveztetett.

Next