Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-29 / 1765. szám
melynek feladata a polgári és büntető törvényhozás és törvénykezés eredményeit összeállítani, az ide tartozó anyagokat úgy tudományos , mint főképen gyakorlati szempontból fejtegetni s a bírák és ügyvédeknek saját orgánumul szolgálni, csüggedetlen folytatását, s reméljük, hogy a közvélemény által igen kedvezően bírált első folyamnak megfoghatlanul hanyag pártolása (az előfizetők száma nem emelkedett 400-ra), mely az ügyért buzgó szerkesztőt vissza nem rettenti a vállalatnak áldozatos folytatásától, e második évben jobbra forduland. A IX. füzet tartalma : a szerkesztőnek „Ügyvédi állapotok-s érdekekről“ írt czikksorozatának folytatása, ismertetve egyúttal a németországi ügyvédség állapotát s árnyoldalait s tanúságokat vonva, az eddigi közlésekből, óhajtott reformokra. Ezt követi az új ausztriai „Notariatus“ ismertetése dr. Schustertel; Kossovich Károly felejthetlen jogtudósunk ősiségre irt czikkeinek folytatása. Ezeket követi „Az eventualitás elve az ausztriai polgári perrendtartásban“, s „Az úrbéri kárpótlási kötelezvényeknek a hitelezők általi kényszeritett elfogadásáról“ szóló czikk; egy pár rövid büntető s polgári jogeset; a „vitás kérdések“ folytatása, melyek közöl egy az úrbéri kárp. papirosokról értekező czikket egészíti ki; jogtudományi könyvszemle s igazságügyet tárgyszó fels. rendeletek. — Ismételve figyelmeztetjük a zenekedvelőket és a nemzeti színházi nyugdíjintézet ügyének pártolóit a „Délibáb“ IV-ik száma mellett megjelent „Délibáb mazurka-polká“ra Hupf Ágostontól, mely bizományban Treichlinger József műkereskedőkben kapható. A műkereskedésekben eladandó példányok tiszta jövedelme a nemzeti színházi nyugdíjintézet pénzalapjának növelésére fordittatik. A nagyon csinosan kiállított mű Szekrényessy Slachta Etelka asszonyságnak ajánltatott. — A „Délibáb“ híven rajzolja le a pesti álarczos bálok látogatóinak nem báli öltözékét. Nők kalapban , köpenyben, karmantyúval, férfiak téli kabátban , nyakuk körül, vállaikon tiz rőrös téli kendőkkel, sárczipőkben. E pongyola s hanyag öltözék okozza miként a bál elveszti bál-jellemét s a hölgyek száma a teremben évről évre csökken. Mig tehát az elegáns embert az ízletesség és tisztaság szeretete indítandja arra, hogy mindenkor hely- és alkalomszerűleg öltözzék , a közönségnek azon részét, mely a tisztaság, az ízletesség szükségét nem érzi, a ház szabálya kényszerítse erre. Attól ne tartsunk, hogy e rendszabály csökkenteni fogja a közönség számát. Akinek 4 húszasa van a belépti jegyre, lesz még egy tízese is a ruhatár számára, mond a Délibáb. És igen helyesen. — Nemzeti színház. Jan. 26. A nemzeti színház nyugdíj-intézete javára bérletszünettel először : „Rang és szerelem.“ Vígjáték 3 felvonásban, irta Legouvé, fordiotta F e e ki. Legouvé e műve nem tartozik az újabb franczia iskola művei közé. Iránymű ugyan ez is, de ez irány nem megtámadása az általános társadalom elfogadott erkölcsi elveinek. E mű a társadalomban azt támadja meg, mi a társadalomnak nem erénye : a gőgöt, az előítéletet. Nem kíván habilitálni mint például az ifjú Dumas, egy osztályt, mely, habár, mint egy franczia tárczaíró megjegyzé, a franczia állam ötödik hatalmát képezi s melynek nevet Roqueplan Nestor adott,a kormányformák egyike alatt sem bírhatott legitimitással. Legouvé nem ez osztály nem Lauretania, nem a Quartier Bréda polgári jogáért küzd mint az uj iskola hívei, hanem a társadalomban méltó helyet, érvényt követel az érték legbecsesbike, a jog legmagasbika s a leglegitimebb aristokratia u. m. az ész, a szellem, a szorgalom részére. Nem uj osztályért, hanem csak egy-Ttájv küld; nem a közönség érzékiségére, szánakozására, hanem jobb érzetére hivatkozik s a sociális irányt erkölcsi iránynyal köti össze. Üdvözölnünk kell ez irányt, habár a darab műszerkezetét hibáztatnunk is kell. Egy elszegényedett aristokrata család ősi gőgjét, makacs hiúságát és előítéletét állítá itt ellentétben Legouvé egy a köznépből kiemelkedett mérnök eszével, tudományával, makacs jellemével, fiúi szeretetével. Az ellentétek ily éles szembeállítása által, a társadalmi irányt, művének irányát igenis föltünővé, hogy úgy mondjuk szemlélhetővé megtapogathatóvá tette , s ez által a mű művészi becséből veszített. Az aristokrata család minden tagja gőgös, előítéletes s már a darab elején e család egyik tagjával Roehegune Júliával úgy találkozunk, mint Bernard György mérnök, egy gazdag majorosné fia jegyesével. E szerelem és a szegény aristokrata család előítélete közti harczból és e harcz (ha nem is a gőg és előítélet) legyőzéséből kerekül ki az elég élénk és mulatságos vígjáték. Az aristokrata család, mely a mérnök gazdagságát megvetendőnek nem találja , szerelmének erejénél fogva kívánja őt kényszeriteni, hogy az egyszerű és nem díszes Bernard-név helyett öltse magára nemesi birtokának nevét; de a mérnök is ragaszkodik atyának becsületes nevéhez s nem akarja a névcserélés által megtagadni a népet , melyből származott. Azonban miként fegyverzi le a főúri család előítéletét ? eszének ereje, ismereteinek hatalma, jellemének szilárdsága által? Nem. Ez ész, ez ismeret, e jellem csak kiáltó ellentétül, nem döntő súlyút állíttatik a korlátoltság, a szegénységében is követelő geg, az előítéletesség mellé. A mérnök szerelme diadalmaskodik, mert az öreg Rou i 11 e marquis (a nagybátya) hiúságának, gyengéinek nyitjára talált György s mert szövetségeséül szegődik Julia rokonának Lilly Gontrannak vétkes utógondolata. Ám látjuk, egyik oldalon merő hiány, csupán árnyék, a másikon tökély, világ. Ez ellentét színpadi hatással, de nem bír egyszersmind meggyőző erővel is. Az aristokrata család legyőztetése nem az előítélet legyőzetéséből, nem meggyőződésből támad, s a cselekvények, a kifejtés nem mutatják fel ez előítéletesség kárhozatos voltát. Hiányzik tehát a művészi becs. Mi azt vártuk, azt óhajtottuk hogy a múlt idők tekintélye meghajoljon az új kor legnagyobb hatalma, az ész előtt; hogy a műnek ez élesen jelzett iránya, e követelése ne csak phrasisokban nyilatkozzék; hogy a legyőzött „rang“ és a támasztott hatásnál fogva a közönség minden része magába szállva érezze azt, mit a mérnök Rouille marquisnak mond : hogy t. i. valamint az aristokratia ősei derék vitézei voltak a régi kornak, úgy a tudomány és munka emberei szintén tiszteletre méltó lovagjai az új időnek; hogy ha az ősök az országot karddal szerezték, a tudomány emberei az ész fegyvereivel tartják azt fen; ha ez ősök védték a hont az elnyomattatás ellen, ha visszaverték az erőszakos támadókat, kipusztították a haza megrablóit, a tudomány emberei harczolnak, küzdenek sokkal hatalmasabb ellenség ellen, a vizár, a tűzvész és ragadozó nyavalyák ellen és kényszerítik a természeti erőket, hogy szolgálják az emberiséget. És kérdjük , bár mindez elmondatik, a mű hatása e meggyőződést kelti e fel bennünk, s mind a mellett, hogy a vígjáték jól mulattatott, nem kell e sajnálnunk , hogy a születési aristokratia ellemely által azon határozmányok, mily módon és mely forrásból lehessen a kinyomozott úrbéri kárpótlást a jogosítottaknak az összes érdekeltek jogainak megőrzésével lehet gyorsan eszközölni, valamint a moratórium megszüntetése Erdély nagyfejedelemség számára megállapittatnak. (Folytatás.) 42. sz. Ha a határidőre oly hitelezők jelennek meg, kik az edictalis határidő alatt, vagy 1856. mártius 1 jeig betáblázott követeléseiket be nem jelentették, vagy később, vagy épen be nem táblázott követeléseket jelentettek be, akkor azok, ha a 33. sz. lit. b. értelmében különösen idézve nincsenek, a tárgyalásból kirekesztendők. . i 43. sz. Azon hitelezőknek kik .*•* eaktaviS határidő alatt az e. 1966. mártius 1-jéig betáblázott követeléseik/* bejelentették , s a tárgyalási határidőre megjelentek, szabad választásuk van : vagy az adósuk ingatlan vagyonára szerzett elsőbbségi jog folytán a tárgyalás alatt levő kárpótlási tőkék kizártával magukat kielégíteni , vagy az utóbbiakból lejárt, vagy folytatólag felmondható követeléseiknek, nevekre szóló földtehermentesítési kötelezvények és le nem járt, vagy folytatólag föl nem mondható követeléseik erejénél fogva a kárpótlási tőkére szóló, az adós nevére kiadandó és törvényesen letéteményezendő földtehermentesítési kötelezvényekért illetőségeket kívánni. 44. sz. Ha a kárpótlási öszveg nem elégséges azon betáblázott követelések fedezésére, melyeknek arcai átutalványozását a hitelezők a 43. sz. értelmében választották, akkor az átutalványozásnak a minden követelést megillető előjog értelmében s egyenlő előjognál arányszerűleg kell megtörténni. 45. sz. Ha a 43. számban megjelölt hitelezők egyike sem választja a kárpótlási tőkére szóló utalványt, vagy ha e választás által ez utóbbi nem merül ki, akkor a 33. sz. lit. b. értelmében különösen idézett hitelezők, különbség nélkül, akár jelentették t. i. az edictális határidő alatt követeléseiket be, akár nem , vagy önmaguk között eszközlött, vagy ennek hiányában egy hatóság útján kieszközlendő egyezkedés folytán következő rendben nyerendnek utalványokat a kárpótlási tőkére: 1. A betáblázottak osztálya mindenesetre a be nem táblázottak osztálya előtt; 2. a be nem táblázottak osztályában: a) határozottan beleegyező hitelezők a hallgatagul beleegyezők előtt (33. sz. lit. b.); b) az e két alosztályzat elsejéhez tartozó hitelezők egymás közt követeléseik nagysága szerint s az alosztályzat másodikához tartozó hitelezők követeléseik eredetének idejéhez képest; 3. A betáblázottak osztályában: a) azon hitelezők, kiket a 43. sz. határozványa szerint választási jog nem illet, az e választáshoz joggal bíró hitelezők előtt, és b) mindkét alosztályzat hitelezői egymás közt a követeléseikre eszközlött betáblázás korábbi kelte szerint. Ha a 33. sz. lit. b. értelmében hitelezők különösen nem idéztettek, vagy ha ezeknek átutalványozása által a kárpótlási tőke ki nem merül, akkor e tőke, vagy annak maradványösszege az elismert tulajdonosnak odaítélendő. 46. sz. Ha a kárpótlási tőkére évi jövedelmeknek kell utalványoztatniok, a résztvevő feleknek szabadságokban áll azokra nézve egyezkedési szerződést állapitni meg, mely után a jövedékjogosítottnak nevére szóló kötelező levelek bocsátandók ki. Ha a kérdéses egyezkedés létre nem jöhet, a kármentesítési kötelezvények szerkesztése és kiadatása elmarad az évi jövedelemnek húszszorosan megfelő összeg fölött, s az említett jövedék a tehermentesítési alapnál megszűnte időpontjáig, vagy pedig a kamatnak megfelelő tőke törvényes meghatározásáig, a kamatra följogosítottnak utalványozandó. Ami ezen nyílt parancsban az évi kamatok fölött határozva van, az az időről időre megújuló fizetésekre nézve is érvényes. 47. sz. A kárpótlási összegre tett követelések bebizonyultával azok minden tekintet nélkül a magasabb vagy alacsonyabb kamatlábra, a tőke összegével, a hátralevő kamatok pedig azon mértékben, amelyben azokat a tőkével egyenlő előjog illeti, szintén tekintetbe veendők. A hátralevő kamatok mindenkor ugyanazon határidőig, melytől a kárpótlási tőke további kamatozása kezdődik, (23 sz. lit. c) számítandók s a tőkéhez csatolandók. 48. sz. Azon követelések, melyek a kárpótlási öszszegre jelentettek be, vagy pedig biztosittatniok kell, a fenálló törvények szerint ezüst pénzben számítandók. 49. sz. Valamely követelés hitelessége csak az adós, által, ennek bemutatása vagy biztosítása pedig a kárpótlási összegre az utóbbinak tulajdonosa által is kétségbe vonhatók. A hitelezők csak arra vannak fölhatalmazva, hogy a követelés előjogát kétségbe vonhatják, akkor ha és amennyiben a kárpótlási tőkéből kívánt kielégítést meg nem kapnák. 50. sz. Ha valamely a kárpótlási összeghez utalandó vagy biztosítandó követelés valódisága, egészen vagy részben kétségbe vonatik , a törvényszék mindenek előtt azon fog igyekezni, hogy a vitatkozó felek közt az egyezkedést létrehozza (37. sz.) mi ha nem sikerülne: a vitatkozás alatt levő összeg felöl a tehermentesítési kötelezvény az adós nevére kiadandó, fentartatván a hitelező igénye kötéstételre, s törvényes deponálásra. 51. sz. Ha a kárpótlási tőke tulajdonosa által valamely betáblázott követelés valódisága azon okból vonatik kétségbe, mert a betáblázás már magában véve érvénytelen, vagy pedig irányában semmi jogi hatással sem bír , ez iránt azonnal a polgári perrendtartás rendelete szerint szóbeli tárgyalás intézendő s határozat hozandó. 52. sz. Az előbbi szóban meghatározott eljárás követendő azon esetben is, ha a hitelezők közt a kárpótlási tőkébeli kielégíttetések előjoga fölött vitatkozás keletkezik. 50. sz. Azon hitelezők, kiknek követeléseik vagy egészen vagy csak egy részben a kárpótlási tőkére utalványozandók : az 50. §-ban fölhozott eseten kívül még arra is köteleztetnek, hogy a birtokukban levő kötelezvényi okmányokat a tárgyalás alkalmával bemutassák. Ha ezen okmányok bármely gondolható okból elő nem terjesztetnék, az adósnak joga van követelni, hogy a hitelezőknek csak ezen okmányok előmutatása mellett, vagy pedig csak annak amortisatiója után adassanak ki a tehermentesítési kötelezvények. 54. sz. Az önjoggal nem bíró személyek képviselőinek e nyílt parancs értelmében adott, valamint községek vagy más testületek, hitbizományok, nyilvános igazgatás alatt álló jószágok, alapítványok sat. nyilatkozatainak jogérvényességére nem szükséges az illető gyám- vagy administratív hatóságok beleegyezése. 55. sz. A végbement tárgyalás után a törvényszéknek hozzá kell fognia a minél hamarább történhető elintézéshez. Mindazon elintézések, melyek a törvényszék elhatározását föltételezik, egy elölülőből és négy szavazóból álló tanácsokban előterjesztendők. (Folytatjuk.) Az igazságügyi miniszternek 1855. dec. 15-kén kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a S. , vajdaság- s Temesi-bánságra , melylyel az n‘ e e k" jegyzőkönyvek közzététele ' , “ 0 k na k telekkönyvekképeni vei^1 jet tarffyaz0 szabá. »_ ■_ i .latnak ki. (Folytatás.) XII. Telekkönyvi kérvények. 1. A telekkönyvi kérvények benyujtásárai jogosítvány. 119. §. Telekkönyvi kérvények rendszerint csak azok által nyújtathatnak be, kik az arra vonatkozó nyilvánkönyvi bejegyzések által vagy mint jogosítottak, vagy azok jogutódjai, vagy pedig mint kötelezettek érdekelték. Törvényes vagy bíróilag kirendelt képviselőknek az ilyes telekkönyvi kérvények benyújtása végett, melyek által az általuk képviselt személyek részére csak jogok szerzendők, vagy a kezelőkre bízott vagyonról terhek törlendők ki, különös fölhatalmazványra nincs szükségük. Egyszersmind az általános fölhatalmazvány elegendő arra, hogy annak nevében, kinek az javára szolgál, bekeblezést vagy előjegyzést kérhessenek. Az örökös, örökösi nyilatkozatának birói elfogadása után az örökhagyó jogainak bekeblezését, vagy a hagyatéki vagyonon fekvő terhek kitörlését jogosan kérheti. 120. §. Más nevében, a nélkül hogy arra fölhatalmazvány lenne szükséges , következő esetekben lehet föllépni : a) Ha valamely ingatlan jószág vagy nyilvánkönyvi jog több személyekre egymásután nyilványkönyvönkívülileg ruháztatott át, az utolsó áttevő annak saját személyőrei nyilvánkönyvi átkeblezését kérheti. b) Ha valamely jelzálogi követelés annak, akire az nyilvánkönyvönkívülileg szállott, kifizettetett , az adós annak kitörlését kívánhatja. c) Ha az, akire valamely ingatlan jószág vagy nyilvánkönyvi jog nyilvánkönyvönkivülileg ruháztatott át, arra valamely hitelezőnek zálog- vagy alzálogjogot engedett, a hitelező az elzálogítónak bejegyzését s egyszersmind saját követelésének biztosítását kieszközölheti. d) A fentebbi esetekben azonban azon okiratok, melyek a nyilvánkönyvön kivüli átruházást szakadatlan sorrendben tanúsítják, előmutatandók. Egyszersmind azon személyek, melyekre az ingatlan vagyon vagy a nyilvánkönyvi jog nyilvánkönyvönkivülileg átruháztatott, a nyilvánkönyvi bejegyzésekben kijelölendők. e) Az oszthatlan közös jogok bejegyzése mindenik részei által a maga számára s más részesek nevében kérethetik. 2. A telekkönyvi kérvények alakja és tartalma. 121. §. A törvényszéknél a telekkönyvi kérvények írásban nyújtandók be.Az egyes bíróságoknál azok szóval is jegyzőkönyvbe adathatnak. Mindenik telekkönyvi kérvényen a telekkönyvi hatóság, melynél az benyújtandó, nemkülönben a kérelmezőnek s azon személyeknek, kik az elintézésről értesitendők, vezeték- és keresztneve, polgári állása és lakhelye előadandó. Ha a kérelmező valamely érdeklőttnek lakhelyét ki nem tudhatja, köteles azt világosan megjegyezni, ha azt tudva elhallgatta, úgy az az által okozott költségeknek s a netaláni kárnak megtérítésére köteleztetik, s ezenfelül még meg is büntetendő (polgári perrendt. 87. §.) 122. §. A telekkönyvi kérvényekben a szerzendő, átváltoztatandó vagy megszüntetendő jogokat, a le- vagy hozzájegyzendő telkeket, s azon telekkönyvi testeket, melyekre bejegyzések volnának teljesítendők, pontosan ki kell jelölni. A bekeblezési kérelem az előjegyzési kérelmet hallgatólag magában foglalja, ha a kérelmező az előjegyzést világosan ki nem zárta. 123. §. Ugyanazon egy kérvénynyel ugyanazon telekkönyvi hatóság telekkönyveiben több bejegyzések is eszközöltethetnek, ha azok vagy ugyanazon ingatlan jószágra, vagy nyilván könyvi jogra, vagy pedig több javakra vagy jogokra vonatkoznak ugyan , melyek azonban ugyanazon egy személy tulajdonai, vagy ha azok ugyanazon egy okiraton alapulnak. 3. A telekkönyvi kérvények mellékletei. 124. §. a) A kérvényekhez, a jelen rendelet által meghatározott eseteken kívül, azon eredeti okiratokat kell mellékelni, melyeknek alapján bekeblezések vagy előjegyzések teljesítendők. Ha valamely okiratból több eredeti adatott ki , elegendő azokból egyet benyújtani. b) Továbbá azon okiratok bélyegmentes másolatai, vagy annyi, 30 krajczáros bélyegjegygyel ellátott iv, amennyi a másolatok készítésére a bíróságnál szükséges, melléklendők a kérvényhez az okiratgyűjtemény számára. Ha ez meg nem történt, vagy ha a fölmutatott másolatok haszonvehetetlenek, az eredetiek a felek veszélyére az okiratgyűjteményben mindaddig megtartandók, míg a bélyegjegyekkel ellátott ívek be nem nyújtattak és a másolatok a bíróságnál el nem készíttettek, mire a telekkönyvi hatóság engedelmével az eredetiek kiszolgáltatandók. A kiszolgáltatási engedelem és a vétbizonyitvány a másolaton adandó ki. c) Ha azonban azon esetekben, melyekben egy eredeti okirat alapján bejegyzések több birói hatóságoknál teljesítendők (Hl, 112 és 114 §§.), az ezen telekkönyvi hatóságok okiratgyűjteményei számára megkívántató másolatok, vagy azoknak a biróságnak készítésére szükséges, 30 krajczáros bélyegjegyekkel ellátott ívek be nem nyújtattak, vagy a benyújtott másolatok haszonvehetetlenek : mindenik telekkönyvi hatóság köteles az okiratgyűjteménye számára megkivántató másolatot hivatalból, de a láttamozott másolatokért járó illeték kétszeres mennyiségének beszedése mellett elkészíteni. d) Ha a bekeblezések vagy előjegyzések terjedelmes okiratok, p. o. számadások, osztálylevelek, házassági egyezmények stb. alapján, de csak azokban foglalt egyes tételek vagy határozatok tekintetében keretnek : a másolatnak csak a nyilvánkönyvi bejegyzésre vonatkozó részeket, nemkülönben a teljes bevezetést, a berekesztést, a keretet s az aláírásokat kell tartalmaznia. e) A másolatok közönséges alakú egész ivén, tisztán s olvashatólag és lehető helykiméléssel kéc'/^,“Jöbb ennélfogva több okiratok ugyanazon iv»- közvetlenül egymásután írandók, ha ezee okir^' ugyanazon egy kérvény mellett feküsznek. . .. f) A másolatok » ‘^könyvvezető által hivatalból láttamozandók.,, „ . . . g) Ha a ■ -tíkkönyvi kerveny oly okiraton alapul, meg kzvetlen illetékfizetés alatt áll, úgy ahhoz az adóhivatal számára még egy bélyegmentes másolat, vagy annyi, 30 krajczáros bélyegjegygyel ellátott ív csatolandó, amennyi a másolat készítésére a bíróságnál szükséges. Ez alól kivételnek van helye azon esetben, ha a telekkönyvi kérvénynyel előterjesztetik annak kimutatása, hogy már az illeték lefizettetett, vagy hogy az okirat másodpéldánya vagy másolata az adóhivatalnak átadatott. Ezen kimutatásra köteles a telekkönyvi hatóság az adóhivatal számára rendelt telekkönyvi végzésben világosan hivatkozni. Azon esetekben is, melyekben az illeték csupán a telekkönyvbeli bejegyzésért az 1850 augustus 2-án kelt nyilt parancs 1245 B. díjszabási tétele szerint fizetendő, elégséges az adóhivatallal a bekeblezési vagy előjegyzési kérvényt közölni. h) Ha a g) alatt említett másolatok vagy a 30 krajczáros bélyegjegyekkel ellátott ívek be nem nyujtattak, vagy ha a benyújtott mellékletek hasznavehetetlenek, azok a bíróságnál hivatalból, de a láttamozott másolatokért járó illeték kétszeres mennyiségének beszedése mellett készítendők. 125. §. Ha az eredeti okirat, melynek alapján bekeblezés vagy előjegyzés kéretik, a telekkönyvi hivatalnál van eltévé, vagy ha valamely annál tárgyalás alatt levő telekkönyvi kérvény mellett létezik, elegendő annak másolatát benyújtani azon helynek, hol az eredeti okirat tartatik, vagy azon kérvénynek előadásával, amely mellé az csatolva van. Ha az eredeti okirat más hatóságnál van eltéve, a fél a telekkönyvi kérvényt annál oly kérelemmel nyújthatja be, hogy ezen hatóság a kérvényt az eredeti okirat hozzácsatlásával, a hivatalos cselekvény teljesítése utáni visszaszolgáltatás mellett, a telekkönyvi hatósághoz küldje át. A fél azonban a kérvényt a telekkönyvi hatóságnál is benyújthatja, ez esetben azonban hozzá láttamozott másolat melléklendő. Ha a kért bekeblezést vagy előjegyzést még azon esetre sem lehetne megengedni, ha az eredeti okirat előterjesztetett volna, úgy a kérvény tüstént visszautasítandó. Ha pedig a kérvénynek hely adathatik, az a telekkönyvbe a rangsorozat kimutatása végett ezen hozzáadással : „az eredeti beérkeztéig“ tüstént följegyzendő. Ha az eredeti más bíróságnál létezik, a telekkönyvi hatóság köteles egyúttal ezen bíróságot, az eredetinek a hivatalos cselekvény teljesítése után leendő visszaszolgáltatás melletti átküldésére fölkérni, ha pedig az eredeti valamely közigazgatási hatóságnál léteznék , a kérelmezőnek az átküldés kieszközlése végett kellő határidőt szabni. 4. A telekkönyvi kérvények másai és fejezetei. 126. §. A telekkönyvi kérvények egyszeresen nyújtandók be. Azonban minden kérvénynyel annyi fölzet terjesztendő elő, ahány értesítésnek kell az elintézésről történnie. A fölzeteken a kérvényben foglalt kívánat lényeges pontjaiban világosan kijelölendő. A kérelmezőnek szabadságában áll a fölzetek helyett a kérvény másait benyújtani a meghatározni, hogy kinek értesítésére fordíttassanak azok. Ha a kérvény szóval adatott jegyzőkönyvbe , a bíróság köteles a megkivántató fölzeteket elkészíteni. 5. A kérvények elintézése, a) Általános határozatok. 127. §. A biró a kérvényt és a mellékleteket pontosan nézze át, s magával a telekkönyvvel hasonlítsa nébe állított ez észariszokrata apró ármányokhoz folyamodik s a szobaleányt is szövetségre hivja fel? — E vígjáték legsikerültebb része Bernardnak anyjáhozi viszonya. E ragaszkodásban, a gyermeki szeretet e szép nyilatkozatiban sok költői momentum van. Önállólag, Bernard jellemének kiegészítéséül elénk tüntetve, e ragaszkodás a mint morális úgy művészi becscsel is birna; de a gőgös család szívtelen követelése, azon kívánság ellenébe állítva, hogy Bernard hagyja el anyját, kinek pórias viselete kevéssé gyengéd beszédmódja sérteni fogná az áriászokrát-menyjó ízlését,csak az ellentétek festői hatásával bír s a mű irányát tünteti fel határzottabban. És ép e marguirozottság egyik fő hibája szintén e vígjátéknak, mely sok komikai becscsel bir s a közönséget ennélfogva igen jól mulattatá. A mű három sikerült és teljesen kikerekitett jellemmel bir. E három jellem Rouille marquis, a felfedezéseken fáradozó s tudományos terveknek élő nagybátya ; Lilly Gontran vicomte a könnyelmű, szeles, önbizott cousin , s a szorgalma után meggazdagodott, fiát bálványzó Bernard asszony. Ez utóbbi jellemzű, igen jeles személyesítőre talált Jókainéban. E tisztelt művésznőnk nagy tehetségét, művészetét újabb oldalról mutató be e szerepben. Oly kedélyes, jó lelkű, jó szivü, beszédes majorosné volt, mint a milyenre Legouvé gondolhatott, midőn Brrtránét beszélteté.A közönség több ízben élénk tetszés nyilvánítással fejezé ki e jeles játék iránt méltánylatát. A marquist Szilágyi s a vicomteot Szerdahelyi szintén jelesül adák. Julia szerepe Bulyovszkyné s Bernard Györgyé Feleki által adatott. Mind felfogás, mind előadás tekintetében magasztalással kell szólaltunk felölök. Bulyovszkyné igen helyén volt e szerepben, kedvvel és szépen játszott s többször találkozott gondos játéka a közönség tetszésével. Feleki játéka, szavalata György emelő önérzetére mutatott; játékának legsikerültebb helyeihez tartozik a vicomtetali első találkozása. Az előadás általában jó, összevágó volt. Hivatalos. Az igazságügyminiszteriumnak rt. hó 2- án 26066. sz. a. kelt bocsátványa által Demeczky István kassai ügyvédnek lakhelyét Bernátfalvára a kassai cs. k. városi kiküldött bíróság járásába áttenni kivételesen megengedtetett. Az igazságügyminiszteriumnak f. hó 16 és 18-án 527 és 872. sz. a kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a nagyváradi orsz. főtörvényszéki kerületben Markus Ferencz , a soproni orsz. főtövényszéki kerületben Molnár György volt királyi ügyész kineveztetett.