Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)
1856-02-01 / 1768. szám
miután a főelemi iskolák kivételével többi nevelős tanintézeteink vagy államilag, vagy szerzetes társulatok által ellátvák, e tekintetben igen is kedvező helyezetnek örvendünk, s eddig elé, az igazat bevallva, jelentéktelen, hogy ne mondjuk, igen csekély áldozattal járnánk a szellemiek országának terjesztéséhez. Aztán a városi adó után kivetett pótlékoknak évenkénti szaporodása a nevelés szent ügyére fordítandó költségek által is megnyugtatásunkra nagy részben indokoltathatnék. Az adóról tevén említést, nem mulaszthatjuk el őszinte hálánk kifejezését a magas kormány abbeli gondoskodásáért, hogy a múlt év folytán izraelita árendás által 63,000 pftért haszonbérben tartott fogyasztási adónknak kezelését ez évre magának a városnak és pedig 8,000 pfttal olcsóbban átengedni kegyes valaminek következtében a város, tulajdonképen 17 vagyonos polgárból álló társaság, a mészárosokat, henteseket, korcsmárosokat kivéve — a többi magán borfogyasztókkal részint önkénytes ajánlatok, részint atyafiságos alku utján kiméletteljes egyességre lépett. Ekkér fölmentetvén a kedélyt zaklató kellemetlenségek nyomasztása alól, miket a volt izraelita haszonbérlőnek rendszeresített bureau-ja s liberiás cselédsége édes mindnyájunkkal éreztetett, most már — múlt évi november elejétől — nyugodtabb lélekkel költögetjük magán s baráti köreinkben azon saját izzadságunk termelte üdítő italt, melyben Vörösmartynk szerint a gond megbetegszik, él a kedv, és nincs a földön gyógyerőre több ily nedv. Nemzetünk legnagyobb költője nevének fölemlítésénél nem képzelheti el, szerkesztő úr! mily keserű fájdalom sebzi szivünket, hogy tudósitó tollunknak mind e mai napig nem nyílott alkalom örömáradozottan följegyezhetni valami nyilvános ünnepélyt, minőnek más városok példájára az elhunyt megdicsőítése végett közöttünk is megtörténnie illett volna. Vájjon igaz lehetne-e, mit a Karthausi remek írójának kebele sugallóit akkor, midőn e busitó szavakra fakadt : „Jaj annak, úgymond, ki abban bízik, hogy felejtetni nem fog, ha egy nemzetben helyheztette bizodalmát, mert életét áldozta neki, vagy egyesben, mert szereté; mindegy, ő csalódni fog, nem sokáig emlékezik az ember, írják márványra nevét, vagy ültessenek virágokat a sírra emlékül , évek lemossák emlékét a kőről is, s jövő tavaszkor az ápolatlan virágokból nem marad talán egy is nyughelye felett. A sírdomb idővel lesülyed, a sírbolt betelik, hosszabb vagy rövidebb felejtés, ez sorsa mindenikünknek.“ A helybeli takarékpénztár 1855-ik évréli üzlete, mérlege, és érték-kimutatása épen most került ki sajtónk alól. Mely kimutatás nyomán csak a következő adatokat jegyezzük ki az üzletre vonatkozólag : betételek viszszafizetésére 90,031 pft 32 kj., betételek kamatai kifizetésére 3937 pft 30 kr., tőkésített kamatok 3914 pft 8 kr. — 1854. június 26 - ki államkölcsönre tett fizetések 3800 pft, — előlegezésekre 90,308 ft, — váltókra 487,430 pft, — váltó beváltási kamat visszatérítésére 10 pft 13 kr. — osztalék 2700, jótékony czélokra öszszesen 310 pft. — 185415 évi jövedelmi adó 329 pft 53 kr. — városi adó 175 pft 56 kr. — kezelési költségek 2745 pft 30 kr. — 1855-ik évi december 31-kén a pénztárban maradt készpénz 10,022 pft, az összes üzleti forgalom tehát tesz 695,715 pft 40 kr. Az ez idei farsangi mulatságainkat január 8-kán a kebelbeli koldusápoló intézet javára rendezett álarczos láncrvigalom nyita meg, mely 412 pftot és egy arany tiszta jövedelmet hozott. Ehhez csatolván az újévi köszöntések megváltásául összesen aláírt 373 pftot és 1 aranyat, egyelőre újévi ajándékul szép jutalék gyűlt össze a szenvedő emberiség enyhítésére. A házi vigalmak közös fényre valamint válogatott frequentiára nézve kiemelendők a helytartósági alelnök erő méltóságánál január 14-ik és 28-kára kitűzött táncrestélyek. — Rövid farsangunk és jan 7-től csaknem folytonosan borult, esős és ködös időjárásunk ellenére nagyobb s kisebb vendéglőink tetemeiben sűrűen tartatnak a dalidók, úgyhogy ha a külső dinomdánomról lehetne következtetni a belsőlétre, bátran elmondhatnék a francziával : „Tout va bien, on danse.“ Hogy pedig leánykáink és fiacskáink se fosztassanak meg a carnevali elvektől, ezeknek részére is már eddig három úgynevezett „Kinderba 11“ rendeztetett, s játsza le a szerepét. Itt a gyermekekkel vegyülve, vagyis inkább azoknak háttérbe szorításával a serdültebb nemzedék lejtő con amore világos virradtig a nemzeti és nem nemzeti tánczokat. Mi, kik a kisdedek tánczpróba-mutatványaiban résztveendők jelenénk meg, rászedetve vevők észre, hogy e bálok nem annyira a gyermekeké, mint inkább a nénikéké és mamáké. Furcsa nevelési rendszer lesz ez, midőn ártatlanaink sziveibe oly ideje korán sietünk bevésni a fényűző s kétmámoros világ tarkaképeit. Emelhetünk-e aztán keserves panaszokat elkorcsosulásunk fölött? — A hírneves római lyricus költő hona elfajulásának s nagy nemzete dicsősége hanyatlásának többi okai között ezt is említi, mi a 19-ik századbelieknek is komolyabb elmélkedés tárgyául szolgálhat : Motus doceri gaudat Jonicos Matura virgo, et fingitur artibus; Jam nunc et incestos amores De tenero meditatur ungvi. — Bécs, jan. 27. Tegnap indíttattak Páris és Londonba a Sz. Pétervárról ide érkezett s az ausztriai propositiók elfogadására vonatkozó okmányok. Bud gróf ezen okmányokat egy jegyzékkel kisérte, melyben Ausztria azon nézete fejeztetik ki, hogy ezen elfogadás alapján Európa óhajtása — a békét megkötve láthatni — elvégre valósulhat. A bécsi kabinet e jegyzékben egyszersmind értésül adná, hogy azon esetben, ha ezúttali fáradozásai óhajtott eredményre nem vezetnének, minden a nyugati hatalmak irányában vállalt kötelezettségek alól magát feláldozottnak kellene tekintenie. Hiteles forrásból közelebbi, de fájdalom csak negatív adatokat vettem az Oroszország által elfogadott ausztriai propositiókról. Azok, tényleg egyáltalában nem egyeznének meg a hírlapokban közzétett szöveggel, sőt még a nyugati hatalmak által módosított szöveggel sem, hanem épen csak ausztriai propositiók volnának, mi mindenesetre jelentékeny különbség. Ezen, különösen a bécsi kabinet kezdeményezéséhez tartozó propositiókban egy szóval sem történnék említés az oroszok által elfoglalt Harsról és Armeniáról. Ezen foglalás az oroszoknak utat nyit Anatóliába, honnét rövid idő alatt Skutariig nyomulhatnának elő. Ezen, KÜLFÖlDI, Angolország, London, jan. 26-án. A Times bécsi tudósítója szerint, mint közelebb érintők, a szövetségesek közt az ötödik pont értelmezése fölött némi véleménykülönbség uralkodik. „Anglia — úgymond — állhatatosan a mellett van, hogy a Feketetenger keleti partjainak megerősítését nem kell megengedni. Ausztria és Francziaország azt tanácsolják, hogy e kérdést hagyják a béketanácskozmányok megnyitása utánra. De a brit kormány tisztába szeretne jöni szövetségeseivel egy ily fontos pont fölött, még mielőtt diplomatuáláshoz kezdene. S ezért alkalmasint bele telik néhány nap, csak mig a békeelőzményeket alá is írják. Az Alandszigetek és kaukázusi partok fölött is diplomatiai értekezés foly dec. 2-ka óta. Oroszország az erődöket sorban lerontatá a kaukázusi partokon. Anglia e status quo fentartásával is beérné. Meghasonlás kikerülése végett talán beleegyez Ausztria és Francziaország , hogy az Aland-szigetek meg ne erősítessenek, hogy a szövetségesek consulai a Feketetenger orosz kikötőibe bebocsátassanak , és hogy e tenger keleti partjain az érintett status quo fentartassék, de nem valószínű, hogy Ausztria és Francziaország e pontra nézve tovább menjenek. A napi sajtó még mindig meghasonlott véleményben van a békehírek fölött. Némely közlöny ellenzése mindazáltal igen le van hangolva. A Times-nak egy újabb megjegyzése azt mutatja, hogy az Oroszország elleni háborút az angol történetek egyik befejezett fejezetének tekinti Mindenkép igyekszik Sardiniát vigasztalni, melynek oly arany hegyeket ígért csak nemrég. A békehír, úgymond, Turinban nem oly kedvező fogadtatásban részesült, mint más európai fővárosokban. Nem csoda, ha meggondoljuk Piemont helyzetét Ausztria irányában. Némi nyugtalanság nélkül nem tekintheti szomszédja nagy diplomatiai diadalát. Azonban — mond vigasztalólag a Times — Roma sem egy nap alatt épült; a biztos előhaladás mindig lassú; sem egyének, sem nemzetek nem arathatnak egészen úgy, amint vezettek. Anglia és Francziaország a legfeketébb hálátlanságot tanúsítanák, ha csak pillanatra is elfelednék, mily anyagi és erkölcsi támaszt nyújtott nekik Sardinia. Ily positio kivívása már magában nagy diadal, s azon nemzet, mely ily eredményt vívott ki, nyugott méltósággal várhatja be azon pillanatot, mely előbb utóbb bekövetkezik, a midőn hatalma növekedése által megkapja az erény megérdemlett jutalmát. Az Economist oly tiszta értelműnek találja az alkudozási alapot, hogy előleges kötménynek tekinti. Csak azt sajnálja , hogy a túl a kaukázusi tartományokról megfeledkeztek ; ezentúl Kis-Ázsia felől támadják meg Konstantinápolyt. Persia és India is fenyegetve lesz. Ez egy kissé lehangolja Anglia békeörömét, de nincs joga azért egyedül folytatni a háborút. A „Press, Disraeli közlönye, mely a háború kezdetén oly lázas háborúbarát volt, még tovább megy most békeszeretetében. Attól tart, hogy az angol kormány az ötödik pontot akarja fölhasználni, a béke akadályozására. De úgymond, e politika kockáztatná az angol lojalitás jó hírnevét. Csak a „Herald“ hirdeti, hogy a nemzet többsége a háború erélyes folytatását akarja. Az ausztriai pontok szerint fenmarad Nikolajeff, eredetlenül hagyatik a Bosporus, s a Kaukázus örökre Oroszországnak lesz engedve stb. Az „Ad v e r t i s e r“ szerint a kormány mindjárt a parliament kezdetén indítványozza, hogy a jövedelmi adót 1,500,000-től 2,000,000-ig szaporítsák évenként. A becslő tisztviselőket a kormány nevezné ki, s fölebbvitel nem engedtetnék. Nem hiszi az Advertiser, hogy e hír valósulna, mely a nép minden osztályát a kormány ellen izgatná. London, jan. 28. Bécsből írják a Timesnak jan. 26-ról: „Oroszország azt javasolja, hogy a békeelőzményeket Párisban írják alá, s hő óhajtását fejezi ki, hogy a béke mielőbb meg legyen kötve.“ Szerdán a st Martin’s Hallban meetinget tartanak, mely tiltakozását fejezi az Anglia méltóságával ellenkező békekötés ellen. Franciaország, Páris, jan. 27. A „Moniteur“ pótlólag közli a Bathrend kiosztása alkalmával Walewski gróf és Cowley lord által mondott toasztokat. Walewski gróf következőleg beszélt: „Monseigneur , Milord és uraim! Indítványozom önöknek az angol hadsereg és tengerészet egészségére őrizni áldomást. Engedjék meg ez alkalommal egy kivánatomat fejezni ki, melyhez önök mindnyájan, bizonyos vagyok benne, legélénkebb lelkesedéssel csatlakoznak. Az angol katonák és tengerészek mindig a franczia katonák és tengerészek oldala mellett hangolhassanak ép oly igazságos ügy győzelméért, s ép oly fényes eredménynyel! A testvériségnek a csatatéren oly dicsően megszilárdult kötelékei soha se táguljanak, s örökítsék azon szövetséget, mely a két ország között szerencsésen fenáll.“ Cowley zártposztja így hangzik : „Monseigneur és uraim! Engedjék meg, mielőtt távoznánk, még következő áldomást indítványozni: a béke helyreállásáért! Én nem irtózom annyi katona jelenlétében ez áldomást üríteni, mert ép azok, kik a háborúval járó roszokat ismerik , inkább méltányolhatják, mint bárki más a béke áldását. Adná isten, hogy ez alkudozások, melyeknek megnyitása bekövetkezendő, és oly becsületes mint tartós békére vezessenek! A franczia sereg és tengerészet, s különösen azon tábornokok, tisztek, katonák, admirálok, tengerésztisztek és tengerészek egészségére, kik a jelen háborúban részt vettek s vitézségük, erélyök, s föláldozásuk által mindenütt, hol az ellenséggel csatára keltek , az eredményt biztositni tudták !“ A „Moniteur“ pótlólag megemlíti, hogy Pothuan hajóskapitány is a Bathrend lovagjává neveztetett. A „Journal des Débats“ egy czikket közöl ismét De Lacytól az alkudozások állása és a békekilátásokról. E czikk szerint tovább nem kételkedhetni a béke létrejöttén, mert maga a sokat emlegetett 5-ik pont, melyben az angol sajtó egy tömeg nehézség forrását szemlélte, közelebbi megtekintés után nem veszélyes kinézésű. Az alkudozások alatt még külön feltételek fölállításának joga nem csupán az angolokat, hanem minden háborúfolytató hatalmat, francziát, oroszt, törököt és piemontit egyaránt illet; Ausztria és Poroszország, mint nem háborufolytató hatalmak e joggal nem bírnak. Ha Angolország a béke múlhatlan föltételéül állítja föl Bomarsund föl nem építését és meg nem erősítését s ha e ponthoz makacsan ragaszkodik, Oroszország is ugyanezen indokokra és a kölcsönösség jogára támaszkodva, mulaszthatlan békeföltételül kívánhatja, hogy Angolország Helgolandot ne erősítse, mert ez Dánországot ép úgy fenyegeti, mint Bomarsund Svédországot s hogy a brit hajók számát, melyek a keleti tengerre befuthatnak, bizonyos számra szorítsák. Ily esetben nagyon valószínű, hogy a congressus többsége egyik mint másik párt feltételeit elveti. 03 De Sacy azt véli, miszerint Poroszország is bebocsáttatik az értekezletekre,tekintetbe vévén nyomatékos gyámolítását , mit az utóbbi időben Sz. Pétervárott kifejtett, a nyugati javaslatok elfogadását illetőleg Megjegyzi végül De Lacy, miszerint minden valószínűség szerint Páris lesz székhelye az értekezleteknek. Ez, mondja, Francziaországnak tett hódolat mi nekünk hizeleg, mire mi büszkék vagyunk. Oroszország a franczia loyalitást elismeri, mint ezt katonáink vitézsége, hadseregünk fegyelmes katonai administratiónk hatalmas szervezetére nézve téve.Angolország mint nemes és hű szövetséges teend, így megszilárditni akarandja azon szövetséget, mely háború és győzelemben erősödött meg. A „Constitutionnelben Granier de Cassagnac is elragadtatik békeálmodozásában. Szerinte az erőszak és jogtalan megtámadás politikája nem létezik többé COO hiszi a világbékét s képzeletében következő ábrándképet rajzol magának : „A közelebbi congressus emlékezetes korszak leend minden hátramaradt népre nézve, mert lehetlen leerni a kormányokra nézve a szellemek tevékenységétől az elemeket megtagadni. Az elnyomás a háborús időkben kap erőre mivel a harcz az erők öszpontosítását a hatalom kezébe kívánja; de az elnyomás általános és állandó békével, mi egész Európa kormányrendszere leendő lehelyessé válik. Ausztria 1848. óta hűbéri rendszerét átalakította ; a Dunafejedelemségek a rabszolgaságot eltörölték fel a czigányok rabszolgaságát , de a jobbágytelkek örökváltsága még szóba sem hozatott Szerk.) Lengyelország személyi szolgaságából megvállalik ; az emberi méltóság nyer e szerint férjben ; és a szenvedő nemzetiségek , ha a jövendőt okosan használják, a közelgő termékeny békének többet fognak köszönni, mint minden fájdalmas fölkelési kísérleteknek, melyekben magukat oly gyakran s hasztalanul merítették ki. „Francziaország, ~igy nyilatkozott közelebbről egy magas személyiség, — Ausztria javaslatait elfogadta, mivel Angolországot, mely a háború folytatását akarja kényszeríteni akará a régi császárság határainak visszaalztásában bűntárs lenni. Angolország elfogadta a javaslatokat, mivel megtagadta szövetségese jövendő hódításainak jóváhagyását, s mert azok elfogadását Oroszország részéről lehetlennek tartá. Lajos Napóleon ezért most a békét akarja s annak megkötését sürgeti Angolország kényszerül engedni, s az átalános béke elrejerend, ha Angolország a saját kezére leendő háborufolytatást jobbnak nem tartja. Ez esetben azonban mostani szövetségese ellenségévé lehet.“ La Rochejaqueleintől egy röpirat jelent meg a béke, tulajdonkép egy franczia-orosz szövetség érdekében. D’Arlincourt vicomtenak tegnapelőtt történt temetésen több író és tudós jelent meg. Moskva herczeget Valenciennesban szélhüdés érte. Élete veszélyben forog. Páris, jan. 28. Nem csupán az»0' -voluge, miszerint Páris leend a jövő-JJ’ ‘'csőalkudozások székheOroszországra nézve oly becses birtok, mely a Portára nézve egyenlő azon halálos veszélylyel, mely Angliát Ázsiában fenyegeti, az ausztriai propositiókban állítólag még kiint kicserélés tárgya sem emlittetnék. Egy Sz. Pétervárról vett levélből a következő adatokat nyertem Seebach bárónak az orosz fővárosban, annyiszor szóban forgott tartózkodása felöl. Seebach úr, ki tudomás szerint Nesselrode gróf veje, elutazása napján még egy utolsó értekezletet tartott aiával, ki hírszerint következő szavakkal búcsúzott el tőle : „Mi igen komoly és szomorú körülmények közt válunk el egymástól, de én sohasem voltam nyugodtabb mint most, mert Oroszország mindent megtett méltóságáért, amit csak tennie kellett. Ha tőlünk elveszik Lengyelországot, Finnlandot, Bessarábiát, Czirkassziát, akkor meghajlunk, mert akkor valósággal legyőzöttek leszünk, hanem addig egész Oroszországban egyetlen ember sincs, ki országa megaláztatását óhajtsa“. Ezen hiteleseknek mondott szavak egyáltalában nem hangzanak öszsze azon békés nézetekkel, melyeket Nesselrode grófnak tulajdonítanak, azok mindenesetre a pétervári kabinet meglehetős túlzó hangulatát mutatják. Gortsakoff hgnek Lengyelország alkirályává kineveztetését s a krimiai hadsereg parancsnokságában Lüderstlck általi pótoltatását sokan igen különbözőleg értelmezték. Némelyek azt akarták ebben fölismerni, hogy a czár az eddigi hadvezérrel nincs megelégedve, mások benne egy fegyverszünetkötés manoeverét akarták látni. A dolog valósága az, hogy Gortsakoff, ki 25 évig volt Paskewitsky megbízottja és táborkari főnöke, a halálos beteg és majdnem haldokló alkirály világos kivonatára neveztetett azzá ki. Gortsakoff hy egyébiránt még nemrég azt írta a czárnak, főhadiszállásáról Krimiából, melyet közelebb elhagyana, hogy „a szövetségesek egész télen át csak egy félreérföldnyi tért sem fognának hatalmukba keríteni.“(Br. I.) Bécs, január 28. Azon nagy hiedelem, hogy a béke nem sokára tökéletesen helyre fog állíttatni, az itteni körökben még eddig mit sem vesztett erejéből. Itt meg vannak győződve, hogy Anglia, mégha a béke mielőbbi megkötését nem tartaná is most érdekeire nézve kedvezőnek, végre mégis nyájas arczot vág majd a rosz játékhoz, úgy látszik, miszerint Angliára vonatkozólag itt egyelőre nem nézik örömtelenül, ha a Franczia és Oroszország közti már igen tapasztalható közeledés még bensőbbé alakul, ezáltal szükség esetben legalább üdvös hatást hisznek Anglia államférfiaira gyakorolhatni. Egyébiránt Anglia már is nevezetes concessiót tett az ötödik pontra nézve, miután, mint halljuk, a leginkább érdekelt Svédország előterjesztésére a Bomarsund végetti követeléssel felhagyott. A praeliminarék aláírása, minek, mikép 28-kán itt tudni akarták, az előttei napon kellett volna az államirodában megtörténni, legfeljebb is csak 30-kán menend véghez. Ellenben megvalósul, hogy a Poroszországgali alkudozások, melyek közvetítője Manteuffel ezredes, egy minden részre nézve kielégítő eredményre vezetett. Poroszország, mikép már korábban jelentek, most véglegesen képviselve lesz a leendő béketanácskozmányoknál. Ige, hanem ezenkívül azt erősítik, hogy e városban íratnának alá meg a békeelőzmények is, azon teljhatalmú biztosok által, kik ez értekezletekben részt veendenek. — Bécsben a szövetséges hatalmak képviselői, nem szorítkoznának egyébre, mint bizonyítottak együttleges jegyzék vagy jegyzőkönyv által hogy Oroszország az ausztriai javaslatokat elfogadta így tehát eltérnének azon rendes diplomatiai szokástól, miszerint a békealkudozások rendesen más városban szoktak történni, mint ahol az előzményeket aláírták Most határozottabban kijelölik azon diplomatákat, kik a különböző hatalmakat a jövendő congressusban képviselni fognak. Francziaország, mint már emltre volt, Walewski gróf, külügyi minisztere,. S. ° rDq- “ ®ney bécsi követe által képviseltetnek, ki Parisba jövend. Angolország, Ausztria Törökország Cowley lord mellé küldik Hübner és í1®.*1® md ",P.Jemil - Beyt, a Tuileriák udvara melletti képviselőiket, lord Clarendont, Bud grófot Fuad vagy Resid pasát. Mi Oroszágot illeti, Trtoff ezen körülmények között nem látszik, hogy képviselő lenne. Oroszország teljhatalmazottjai Trioff és Brunow leendőnek. Az Ind.berger némi részleteket közöl azon szerepről, melyet Piemont mint szövetséges, de másodrangú hatalom, az értekezletekben játszani hivatva van E szerep nem az leend, mi az öt nagy hatalomé. Piemont jóllehet a végleges béke aláírására fölszólittatik nem veend részt, csak oly kérdések fölötti tanácskozásokban menek át vagy egyenesen , vagy mint olasz hatalmat vagy mint földközi tengerparti államot érdeklik. Távol tartandja magát azon nagy kérdésektől, melyek egyedül az európai súlyegyént illetik, így folytak a dolgok a bécsi congressuson is. Marseille, jan. 27-ki tudósítás szerint, a 11 i m ak i herczeg viendi Bécsbe a konstantinápolyi alkudozások eredményét. Említve volt , miszerint az északamerikai egyesült államok képviselőinek kamrája még nincs szervezve. A. JT.UK . ^ke.r° ■ SZOl° amerikai lapok érdekes részleteket közölnek az elnöki választás tárgyában mi százhatodiki golyózássali szavazattal is lehet- re." v?la: * a kocstárnak 250 ezer dollárjába került. A képviselők egyik utóbbi ülésekben elhatározták, hogy mindaddig az ülésben maradnak, míg egyetértenek, de miután reggeli nyolc óráig voltak együtt, a kifáradás az ülésnek véget vetett, s a többség goeozo napi határozatára visszaérve, megszavazta a következő golyószavazás elnapolását. A „Canada“, mely 27-én érkezett Liverpolba, még frisebb újságokat hoz. Még akkor sem volt a congressus alakulva, s a következő eredmény volt: Banks 93 Richardson 66 Fuller 33, Pennington 9 szavazatot nyertek; 8 szavazat érvénytelen volt. Határozott többség : 105 szavazat. Az Angolországgan viszály folytonos izgatottságban tartja az amerikai lapokat. Nagy részök azt erősíti, miszerint Buchanan, amerikai követ Londonban utasítást kapott C ra mpo n , angol követ visszahivatasát kérni, ki azon hibát követte el, hogy az amerikai semleges területen toborzott. Crampton azonban közelebbről is az elnöknél ebédelt, mely tény nem igen mutatja, hogy e követ visszahívását sürgetnék az amerikai kormány részéről. Spanyolország, Madrid, jan. 20. Tegnap és tegnapelőtt mintegy 1000 munkásból álló népcsoport vonult keresztül az utczákon, hogy először az építőhelyeken, azután pedig a polgármesteri hivatalokban munkát és foglalkozást követeljen; egyébiránt semmi rendetenség sem történt. A községtanács azonnal ülést tartott, hogy a fölött tanácskozzék, miként lehetne ezen embereknek munkát adni. Ennek következtében L a 11 oda, a kormány titkára a becsületes emberekül ismert munkásoknak foglalkozást ígért. 400 közölök a pénzverde kötele mellett azonnal munkát kapott. Éjjel a rendőrség házmotozásokat tartott, mire minden itt le nem telepedett munkások kiutasítottak. Madrid, jan. 25. A cortes a választó törvény öszvesége fölötti discussiót megkezdette. — A kormány fölhatalmazást kért egy organikus törvény előterjesztésére a polgári államhivatalnokokat illetőleg. Madrid, jan. 26. A hivatalos újság egy decretumot közöl, mely a Rota-törvényszéket megnyitja.__A valenciai nyugtalanságok lecsendesültek. A hivatalos hírlap azon tudósítást, mintha Cubában többrendű elfogatások történtek volna, koholmánynak tartja Olaszország. Florencz, jan. 18. Palmieri Luigi tanár, a nápolyi király által az Osservatorio meteorologico del Vesuvio igazgatójává neveztetett ki. A tanár, már mint igazgató, a Giornale del Regno delle due Sicilie lapban egy tudósítást tett közzé a tűzhányó hegy egyi krátere fölött, mely december havában képződött. A többi közt ez mondatik: „A Vezúv talán sohasem maradt oly nagy csendességben, mint azon hónapokban, melyek a múlt évi május 1 jén történt kitörésre következtek. A hegycsúcsnak füstölgő torkolatai oly kevés füstöt és gőzt eregettek, hogy azokat kialudtaknak lehetett tartani. Augustus vége felé azonban a füstoszlopok ismét nagyobbak lettek , és decemberben még vastagabbaknak és állandóbbaknak mutatkoztak, mint szokás szerint. Palmieri tanár november első napjaiban fölment a hegycsúcsra, s nem csekély mértékben csodálkozott azon sokszoros magasodásokon, melyek a különböző kéményekben egy hónap óta képződtek. Oct 29- ben estve az observatoriumon könnyű földingás volt érentető, mely azonban egészen helybelinek látszott. Mindez egy új kigyuladás valószínűségére látszott mutatni annyival inkább, mivel a delejta csekély eltérésekre mutatott. December 19-kén közel az 1850-ks kráterekhez új torok nyílt, melyből bizonyos légnemű folyadék (fluidiperiformis a fedező tárgyakat oly erővel röpítette légbe , hogy a kövek igen nagy távolságra hullottak le a hegykúp lejtőjén. A szilárd testekkel együtt igen finom homok is hullott le, de semmi folyó lávarészek, miről nemsokára lávafolyásra lehetett volna következtetni. Dec. 20-kán Palmieri tanár az esős idő daczára fölment a vulkán csúcsára, hogy az új nyílásokat közelről észlelhesse, s a sűrü füst, eső és komor felhők közepette, mely kísérői alig engedték meg neki, hogy a tárgyakat csak néhány lépésnyire is tisztán kivehesse, mégis sükerült az uj torok közelébe jutni, mely tompán bömbölve, időről időre köveket hányt ki, s lábai alatt a földet megretketteté. Miért is sem hozzá nem közeledhetett, sem észleleteit nem folytathatta.“ Roma, jan. 12. A néhány hét előtt itt elfogott seri-