Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)

1856-02-01 / 1768. szám

miután a fő­elemi iskolák kivételével többi nevelő­s tanintézeteink vagy államilag, vagy szerzetes társula­tok által ellátvák, e tekintetben igen is kedvező helye­zetnek örvendünk, s eddig elé, az igazat bevallva, jelen­téktelen, hogy ne mondjuk, igen csekély áldozattal já­rnánk a szellemiek országának terjesztéséhez. Aztán a városi adó után kivetett pótlékoknak évenkénti szaporo­dása a nevelés szent ügyére fordítandó költségek által is megnyugtatásunkra nagy részben indokoltathatnék. Az adóról tevén említést, nem mulaszthatjuk el őszinte hálánk kifejezését a magas kormány abbeli gondosko­dásáért, hogy a múlt év folytán izraelita árendás által 63,000 pftért haszonbérben tartott fogyasztási adónknak kezelését ez évre magának a városnak és pedig 8,000 pfttal olcsóbban átengedni kegyes vala­minek követ­keztében a város, tulajdonképen 17 vagyonos­ polgár­ból álló társaság, a mészárosokat, henteseket, korcs­­márosokat kivéve — a többi magán borfogyasztókkal részint önkénytes ajánlatok, részint atyafiságos alku ut­ján kiméletteljes egyességre lépett. Ekkér fölmentetvén a kedélyt zaklató kellemetlenségek nyomasztása alól, miket a volt izraelita haszonbérlőnek rendszeresített bureau-ja s liberiás cselédsége édes mindnyájunkkal éreztetett, most már — múlt évi november elejétől — nyugodtabb lélekkel költögetjük magán s baráti köre­inkben azon saját izzadságunk termelte üdítő italt, mely­ben V­ö­r­ö­s­m­ar­t­y­n­k szerint a gond megbetegszik, él a kedv, és nincs a földön gyógyerőre több ily nedv. Nemzetünk legnagyobb költője nevének fölemlítésé­­nél nem képzelheti el­­, szerkesztő úr! mily keserű fáj­dalom sebzi szivünket, hogy tudósitó tollunknak mind e mai napig nem nyílott alkalom örömáradozottan följe­gyezhetni valami nyilvános ünnepélyt, minőnek más vá­rosok példájára az elhunyt m­egdicsőítése végett közöt­tünk is megtörténnie illett volna. Vájjon igaz lehetne-e, mit a Karthausi remek írójának kebele sugallóit akkor, midőn e busitó szavakra fakadt : „Jaj annak, úgymond, ki abban bízik, hogy felejtetni nem fog, ha egy nemzetben helyheztette bizodalmát, mert életét ál­dozta neki, vagy egyesben, mert szereté; mindegy, ő csalódni fog, nem sokáig emlékezik az ember, írják márványra nevét, vagy ültessenek virágokat a sírra em­lékül , évek lemossák emlékét a kőről is, s jövő tavasz­­kor az ápolatlan virágokból nem marad talán egy is nyughelye felett. A sírdomb idővel lesülyed, a sírbolt betelik, hosszabb vagy rövidebb felejtés, ez sorsa m­in­­denikünknek.“ A helybeli takarékpénztár 1855-ik évréli üzlete, mér­lege, és érték-kimutatása épen most került ki sajtónk alól. Mely kimutatás nyomán csak a következő adatokat jegyezzük ki az üzletre vonatkozólag : betételek visz­­szafizetésére 90,031 pft 32 kj., betételek kamatai kifi­zetésére 3937 pft 30 kr., tőkésített kamatok 3914 pft 8 kr. — 1854. június 26 - ki államkölcsönre tett fizeté­sek 3800 pft, — előlegezésekre 90,308 ft, — váltókra 487,430 pft, — váltó beváltási kamat visszatérítésére 10 pft 13 kr. — osztalék 2700, jótékony czélokra ösz­­szesen 310 pft. — 185415 évi jövedelmi adó 329 pft 53 kr. — városi adó 175 pft 56 kr. — kezelési költségek 2745 pft 30 kr. — 1855-ik évi december 31-kén a pénztárban maradt készpénz 10,022 pft, az összes üzleti forgalom tehát tesz 695,715 pft 40 kr. Az ez idei farsangi mulatságainkat január 8-kán a kebelbeli koldusápoló intézet javára rendezett ál­­arczos láncrvigalom­ nyita meg, mely 412 pftot és egy arany tiszta jövedelmet hozott. Ehhez csatolván az újévi köszöntések megváltásául összesen aláírt 373 pftot és 1 aranyat, egyelőre újévi ajándékul szép jutalék gyűlt össze a szenvedő emberiség enyhítésére. A házi vigal­mak közös fényre valamint válogatott frequentiára nézve kiemelendők a helytartósági alelnök erő mél­tóságánál január 14-ik és 28-kára kitűzött táncresté­­lyek. — Rövid farsangunk és jan 7-től csaknem foly­tonosan borult, esős és ködös időjárásunk ellenére na­gyobb s kisebb vendéglőink tetemeiben sűrűen tartat­nak a dalidók, úgyhogy ha a külső dinomdánomról le­hetne következtetni a belsőlétre, bátran elmondhatnék a francziával : „Tout va bien, on danse.“ Hogy pedig leánykáink és fiacskáink se fosztassa­nak meg a carnevali elvektől, ezeknek részére is már eddig három úgynevezett „K­i­n­d­e­r­b­a 11“ rendez­­tetett, s játsza le a­­ s­z­e­r­e­p­é­t. Itt a gyermekekkel vegyülve, vagyis inkább azoknak háttérbe szorításával a serdültebb nemzedék lejtő con amore világos vir­­radtig a nemzeti és nem nemzeti tánczokat. Mi, kik a kisdedek tánczpróba-mutatványaiban részt­­veendők jelenénk meg, rászedetve vevők észre, hogy e bálok nem annyira a gyermekeké, mint inkább a néni­kéké és mamáké. Furcsa nevelési rendszer lesz ez, mi­dőn ártatlanaink sziveibe oly ideje korán sietünk bevésni a fényűző s kétmámoros világ tarkaképeit. Emelhetünk-e aztán keserves panaszokat elkorcsosulásunk fölött? — A hírneves római lyricus költő hona elfajulásának s nagy nemzete dicsősége hanyatlásának többi okai között ezt is említi, mi a 19-ik századbelieknek is komolyabb el­mélkedés tárgyául szolgálhat : Motus doceri gaudat Jonicos Matura virgo, et fingitur artibus; Jam nunc et incestos amores De tenero meditatur ungvi. — Bécs, jan. 27. Tegnap indíttattak Páris­ és Lon­donba a Sz. Pétervárról ide érkezett s az ausztriai pro­­positiók elfogadására vonatkozó okmányok. Bud­ gróf ezen okmányokat egy jegyzékkel kisérte, mely­ben Ausztria azon nézete fejeztetik ki, hogy ezen elfo­gadás alapján Európa óhajtása — a békét megkötve láthatni — elvégre valósulhat. A bécsi kabinet e jegy­zékben egyszersmind értésül adná, hogy azon esetben, ha ezúttali fáradozásai óhajtott eredményre nem vezet­nének, minden a nyugati hatalmak irányá­ban vállalt kötelezettségek alól magát feláldozottnak kellene tekintenie. Hiteles forrásból közelebbi, de fájdalom csak nega­­t­í­v adatokat vettem az Oroszország által elfogadott ausztriai propositiókról. Azok, tényleg egyáltalában nem egyeznének meg a hírlapokban közzétett szöveggel, sőt még a nyugati hatalmak által módosított szöveggel sem, hanem épen csak ausztriai propositiók volnának, mi mindenesetre jelentékeny különbség. Ezen, különösen a bécsi kabinet kezdeményezéséhez tartozó propositiókban egy szóval sem történnék emlí­tés az oroszok által elfoglalt Harsról és Armeniáról. Ezen foglalás az oroszoknak utat nyit Anatóliába, hon­­nét rövid idő alatt Skutariig nyomulhatnának elő. Ezen, KÜLFÖlDI, An­golország, London, jan. 26-án. A Times bécsi tudósítója szerint, mint közelebb érintők, a szö­vetségesek közt az ötödik pont értelmezése fölött némi véleménykülönbség uralkodik. „Anglia — úgymond — állhatatosan a mellett van, hogy a Feketetenger keleti partjainak megerősítését nem kell megengedni. Ausz­tria és Francziaország azt tanácsolják, hogy e kérdést hagyják a béketanácskozmányok megnyitása utánra. De a bri­t kormány tisztába szeretne jöni szövetségeseivel egy ily fontos pont fölött, még mielőtt diplomatuáláshoz kezdene. S ezért alkalmasint bele telik néhány nap, csak mig a békeelőzményeket alá is írják. Az Aland­­szigetek és kaukázusi partok fölött is diplomatiai érte­kezés foly dec. 2-ka óta. Oroszország az erődöket sor­ban lerontatá a kaukázusi partokon. Anglia e status quo fentartásával is beérné. Meghasonlás kikerülése végett talán beleegyez Ausztria és Francziaország , hogy az Aland-szigetek meg ne erősítessenek, hogy a szövetsé­gesek consulai a Feketetenger orosz kikötőibe bebo­­csátassanak , és hogy e tenger keleti partjain az érin­tett status quo fentartassék, de nem valószínű, hogy Ausztria és Francziaország e pontra nézve tovább men­jenek. A napi sajtó még mindig meghasonlott véleményben van a békehírek fölött. Némely közlöny ellenzése mindazáltal igen le van hangolva. A T­i­m­e­s-nak egy újabb megjegyzése azt mutatja, hogy az Orosz­ország elleni háborút az angol történetek egyik be­fejezett fejezetének tekinti Mindenkép igyekszik Sar­­diniát vigasztalni, melynek oly arany hegyeket ígért csak nemrég. A békehír, úgymond, Turinban nem oly kedvező fogadtatásban részesült, mint más európai fő­városokban. Nem csoda, ha meggondoljuk Piemont helyzetét Ausztria irányában. Némi nyugtalanság nél­kül nem tekintheti szomszédja nagy diplomatiai diada­lát. Azonban — mond vigasztalólag a Times — Roma sem egy nap alatt épült; a biztos előhaladás mindig lassú; sem egyének, sem nemzetek nem arathatnak egészen úgy, a­mint vezettek. Anglia és Francziaor­szág a legfeketébb hálátlanságot tanúsítanák, ha csak pillanatra is elfelednék, mily anyagi és erkölcsi támaszt nyújtott nekik Sardinia. Ily positio kivívása már magá­ban nagy diadal, s azon nemzet, mely ily eredményt ví­vott ki, nyugott méltósággal várhatja be azon pillana­tot, mely előbb utóbb bekövetkezik, a midőn hatalma növekedése által megkapja az erény megérdemlett jutalmát.­­ Az Economist oly tiszta értelmű­nek találja az alkudozási alapot, hogy előleges köt­­ménynek tekinti. Csak azt sajnálja , hogy a túl a kaukázusi tartományokról megfeledkeztek ; ezentúl Kis-Ázsia felől támadják meg Konstantinápolyt. Per­sia és India is fenyegetve lesz. Ez egy kissé le­hangolja Anglia békeörömét, de nincs joga azért egye­dül folytatni a háborút. A „Press­, Disraeli közlö­nye, mely a háború kezdetén oly lázas háborúbarát volt, még tovább megy most békeszeretetében. Attól tart, hogy az angol kormány az ötödik pontot akarja fölhasz­nálni, a béke akadályozására. De úgymond, e politika koc­káztatná az angol lojalitás jó hírnevét. Csak a „H­e­­rald“ hirdeti, hogy a nemzet többsége a háború eré­lyes folytatását akarja. Az ausztriai pontok szerint fen­­marad Nikolajeff, eredetlenül hagyatik a Bosporus, s a Kaukázus örökre Oroszországnak lesz engedve stb. Az „A­d v e r t i s e r“ szerint a kormány mindjárt a parliament kezdetén indítványozza, hogy a jövedelmi adót 1,500,000-től 2,000,000-ig szaporítsák évenként. A becslő tisztviselőket a kormány nevezné ki, s fölebb­­vitel nem engedtetnék. Nem hiszi az Advertiser, hogy e hír valósulna, mely a nép minden osztályát a kormány ellen izgatná. London, jan. 28. Bécsből írják a Times­nak jan. 26-ról: „Oroszország azt javasolja, hogy a békeelőz­ményeket Párisban írják alá, s hő óhajtását fejezi ki, hogy a béke mielőbb meg legyen kötve.“ Szerdán a st Martin’s Hallban meetinget tartanak, mely tiltakozását fe­jezi az Anglia méltóságával ellenkező békekötés ellen. Franc­iaország, Páris, jan. 27. A „Moniteur“ pótlólag közli a Bathrend kiosztása alkalmával Wa­­lewski gróf és Cowley lord által mondott to­­asztokat. W­a­l­e­w­s­ki gróf következőleg beszélt: „Monseigneur , Milord és uraim! Indítványozom önöknek az angol hadsereg és tengerészet egészsé­gére őrizni áldomást. Engedjék meg ez alkalommal egy kivánatomat fejezni ki, melyhez önök mindnyájan, bizo­nyos vagyok benne, legélénkebb lelkesedéssel csatla­koznak. Az angol katonák és tengerészek mindig a franczia katonák és tengerészek oldala mellett hangol­hassanak ép oly igazságos ügy győzelméért, s ép oly fényes eredménynyel! A testvériségnek a csatatéren oly dicsően megszilárdult kötelékei soha se táguljanak, s örökítsék azon szövetséget, mely a két ország között szerencsésen fenáll.“ Cowley zártposztja így hangzik : „Monseigneur és uraim! Engedjék meg, mielőtt távoz­nánk, még következő áldomást indítványozni: a béke helyreállásáért! Én nem irtózom annyi katona jelenlété­ben ez áldomást üríteni, mert ép azok, kik a háborúval járó roszokat ismerik , inkább méltányolhatják, mint bárki más a béke áldását. Adná isten, hogy ez alkudozá­sok, melyeknek megnyitása bekövetkezendő, és oly be­csületes mint tartós békére vezessenek! A franczia se­reg és tengerészet, s különösen azon tábornokok, tisz­tek, katonák, admirálok, tengerésztisztek és tengerészek egészségére, kik a jelen háborúban részt vettek s vitéz­ségük, erélyök, s föláldozásuk által mindenütt, hol az ellenséggel csatára keltek , az eredményt biztositni tudták !“ A „Moniteur“ pótlólag megemlíti, hogy P­o­t­h­u­a­n hajóskapitány is a Bathrend lovagjává neveztetett. A „Journal des Débats“ egy czikket közöl ismét De Lacytól az alkudozások állása­ és a békekilátá­sokról. E czikk szerint tovább nem kételkedhetni a bé­ke létrejöttén, mert maga a sokat emlegetett 5-ik pont, melyben az angol sajtó egy tömeg nehézség forrását szemlélte, közelebbi megtekintés után nem veszélyes kinézésű. Az alkudozások alatt még külön feltételek fölállításának joga nem csupán az angolokat, hanem minden háborúfolytató hatalmat, francziát, oroszt, tö­rököt és piemontit egyaránt illet; Ausztria és Porosz­­ország, mint nem háborufolytató hatalmak e joggal nem bírnak. Ha Angolország a béke múlhatlan föltételéül állítja föl Bomarsund föl nem építését és meg nem erősítését s ha e ponthoz makacsan ragaszkodik, Oroszország is­ ugyanezen indokokra és a kölcsönösség jogára támasz­kodva, mulaszthatlan békeföltételül kívánhatja, hogy Angolország Helgolandot ne erősítse, mert ez Dánor­­szágot ép úgy fenyegeti, mint Bomarsund Svédországot s hogy a brit hajók számát, melyek a keleti tengerre befuthatnak, bizonyos számra szorítsák. Ily esetben na­gyon valószínű, hogy a congressus többsége egyik mint másik párt feltételeit elveti. 03 De S­a­c­y azt véli, miszerint Poroszország is bebo­­csáttatik az értekezletekre,tekintetbe vévén nyomatékos gyámolítását , mit az utóbbi időben Sz. Pétervárott kifejtett, a nyugati javaslatok elfogadását illetőleg Megjegyzi végül De Lacy, miszerint minden va­lószínűség szerint Páris lesz székhelye az értekezle­teknek. Ez, mondja, Francziaországnak tett hódolat mi nekünk hizeleg, mire mi büszkék vagyunk. Oroszor­szág a franczia loyalitást elismeri, mint ezt katonáink vitézsége, hadseregünk fegyelme­s katonai adm­inistra­­tiónk­ hatalmas szervezetére nézve téve.Angolország mint nemes és hű szövetséges teend, így megszilárditni aka­­randja azon szövetséget, mely háború­ és győzelem­ben erősödött meg. A „Co­nstitutionnelben Granier de Cas­­sagnac is elragadtatik békeálmodozásában. Szerinte az erőszak és jogtalan megtámadás politikája nem léte­zik többé CO­­O hiszi a világbékét s képzeletében kö­vetkező ábrándképet rajzol magának : „A közelebbi congressus emlékezetes korszak leend minden hátra­maradt népre nézve, mert lehetlen leerni a kormányokra nézve a szellemek tevékenységétől az elemeket meg­tagadni. Az elnyomás a háborús időkben kap erőre mi­vel a harcz az erők öszpontosítását a hatalom kezébe kívánja; de az elnyomás általános és állandó békével, mi egész Európa kormányrendszere leend­ő lehel­yessé válik. Ausztria 1848. óta hűbéri rendszerét átalakította ; a Dunafejedelemségek a rabszolgaságot eltörölték fel a czigányok rabszolgaságát , de a jobbágytelkek örökváltsága még szóba sem hozatott Szerk.) Lengyelország személyi szolgaságából meg­­vállalik ; az emberi méltóság nyer e szerint férj­ben ; és a szenvedő nemzetiségek , ha a jöven­dőt okosan használják, a közelgő termékeny békének többet fognak köszönni, mint minden fájdalmas fölke­­lési kísérleteknek, melyekben magukat oly gyakran s hasztalanul merítették ki. „Francziaország, ~­igy nyilatkozott közelebbről egy magas személyiség, — Ausztria javaslatait elfogadta, mivel Angolországot, mely a háború folytatását akarja kényszeríteni akará a régi császárság határainak vissza­­alztásában bűntárs lenni. Angolország elfogadta a javas­latokat, mivel megtagadta szövetségese jövendő hódítá­sainak jóváhagyását, s mert azok elfogadását Oroszor­szág részéről lehetlennek tartá. Lajos Napóleon ezért most a békét akarja s annak megkötését sürgeti Angolország kényszerül engedni, s az átalános béke elrejerend, ha Angolország a saját kezére leendő há­­borufolytatást jobbnak nem tartja. Ez esetben azonban mostani szövetségese ellenségévé lehet.“ La Rochejaqueleintől egy röpirat jelent meg a béke, tulajdonkép egy franczia-orosz szövetség érde­kében. D’Arlincourt vicomtenak tegnapelőtt történt te­metésen több író és tudós jelent meg. Moskva herczeget Valenciennesban szélhüdés érte. Élete veszélyben forog. Páris, jan. 28. Nem csupán az»0' -voluge, mi­szerint Páris leend a jövő-JJ’ ‘'csőalkudozások székhe­Oroszországra nézve oly becses birtok, mely a Portára nézve egyenlő azon halálos veszélylyel, mely Angliát Ázsiában fenyegeti, az ausztriai propositiókban állítólag még kiint kicserélés tárgya sem emlittetnék. Egy Sz. Pétervárról vett levélből a következő adato­kat nyertem S­e­e­b­a­c­h bárónak az orosz fővárosban, annyiszor szóban forgott tartózkodása felöl. S­e­e­b­a­c­h úr, ki tudomás szerint Nesselrode gróf veje, elutazása napján még egy utolsó értekezletet tartott aiával, ki hírszerint következő szavakkal búcsúzott el tőle : „Mi igen komoly és szomorú körülmények közt válunk el egymástól, de én sohasem voltam nyugodtabb mint most, mert Oroszország mindent megtett méltóságáért, a­mit csak tennie kellett. Ha tőlünk elveszik Lengyelorszá­got, Finnlandot, Bessarábiát, Czirkassziát, akkor meg­­hajlunk, mert akkor valósággal legyőzöttek leszünk, hanem addig egész Oroszországban egyetlen ember sincs, ki országa megaláztatását óhajtsa“. Ezen hitele­seknek mondott szavak egyáltalában nem hangzanak ösz­­sze azon békés nézetekkel, melyeket Nesselrode grófnak tulajdonítanak, azok mindenesetre a pétervári kabinet meglehetős túlzó hangulatát mutatják. Gortsakoff hgnek Lengyelország alkirályává ki­­neveztetését s a krimiai hadsereg parancsnokságában Lüd­ers­tlck általi pótoltatását sokan igen különböző­­leg értelmezték. Némelyek azt akarták ebben fölismerni, hogy a czár az eddigi hadvezérrel nincs megelégedve, mások benne egy fegyverszünetkötés manoeverét akar­ták látni. A dolog valósága az, hogy Gortsakoff, ki 25 évig volt Paskewits­ky megbízottja és tábor­kari főnöke, a halálos beteg és majdnem haldokló alki­­rály világos kivonatára neveztetett azzá ki. Gortsa­koff hy egyébiránt még nemrég azt írta a czárnak, főhadiszállásáról Krimiából, melyet közelebb elhagyana, hogy „a szövetségesek egész télen át csak egy félreér­­földnyi tért sem fognának hatalmukba keríteni.“(Br. I.) Bécs, január 28. Azon nagy hiedelem, hogy a béke nem sokára tökéletesen helyre fog állíttatni, az itteni körökben még eddig mit sem vesztett erejéből. Itt meg vannak győződve, hogy Anglia, mégha a béke mielőbbi megkötését nem tartaná is most érdekeire nézve kedvezőnek, végre még­is nyájas arczot vág majd a rosz játékhoz, úgy látszik, miszerint Angliára vonatko­zólag itt egyelőre nem nézik örömtelenül, ha a Fran­­czia­ és Oroszország közti már igen tapasztalható kö­zeledés még bensőbbé alakul, ez­által szükség­ esetben legalább üdvös hatást hisznek Anglia államférfiaira gya­korolhatni. Egyébiránt Anglia már is nevezetes conces­­siót tett az ötödik pontra nézve, miután, mint halljuk, a leginkább érdekelt Svédország előterjesztésére a Bo­­marsund végetti követeléssel felhagyott. A praeliminarék aláírása, minek, mikép 28-kán itt tudni akarták, az előt­­tei napon kellett volna az államirodában megtörténni, legfeljebb is csak 30-kán menend véghez. Ellenben megvalósul, hogy a Poroszországgali alkudozások, me­lyek közvetítője Manteuffel ezredes, egy minden részre nézve kielégítő eredményre vezetett. Poroszország, mikép már korábban jelentek, most véglegesen képvi­selve lesz a leendő béketanácskozmányoknál. Ige, hanem ezenkívül azt erősítik, hogy e városban íratnának alá meg a békeelőzmények is, azon teljha­talmú biztosok által, kik ez értekezletekben részt veendenek. — Bécsben a szövetséges hatalmak képviselői, nem szorítkoznának egyébre, mint bizonyí­tottak együttleges jegyzék vagy jegyzőkönyv által hogy Oroszország az ausztriai javaslatokat elfogadta így tehát eltérnének azon rendes diplomatiai szokás­tól, miszerint a békealkudozások rendesen más városban szoktak történni, mint a­hol az előzményeket aláírták Most határozottabban kijelölik azon diplomatákat, kik a különböző hatalmakat a jövendő congressusban képviselni fognak. Francziaország, mint már em­­ltre volt, Wa­lews­ki gróf, külügyi minisz­­tere,. S. ° rDq- “ ®­n­e­y bécsi követe által kép­viseltetnek, ki Parisba jövend. Angolország, Ausztria Törökország Cowley lord mellé küldik Hü­b­n­e­r és í1®.*1® m­d ",P.J­e­m­i­l - B­e­y­t, a Tuileriák udvara mel­letti képviselőiket, lord Clarendon­t, Bud­ grófot F­u­a­d vagy R­e­s­i­d pasát. Mi Oroszágot illeti, Tr­t­o­ff ezen körülmények között nem látszik, hogy képviselő lenne. Oroszország teljhatalmazottjai T­ri­off és Bru­­now leendőnek. Az Ind.­berger némi részleteket közöl azon szerep­ről, melyet Piemont mint szövetséges, de másodrangú hatalom, az értekezletekben játszani hivatva van E sze­rep nem az leend, mi az öt nagy hatalomé. Piemont jóllehet a végleges béke aláírására fölszólittatik nem veend részt, csak oly kérdések fölötti tanácskozá­sokban me­nek át vagy egyenesen , vagy mint olasz hatalmat vagy mint földközi tengerparti államot érdeklik. Távol tartandja magát azon nagy kérdésektől, melyek egyedül az európai súlyegyént illetik, így foly­tak a dolgok a bécsi congressuson is. Marseille­, jan. 27-ki tudósítás szerint,­­ a 11 i m a­k i herczeg viendi Bécsbe a konstantinápolyi alkudozások eredményét. Említve volt , miszerint az északamerikai egyesült államok képviselőinek kamrája még nincs szervezve. A. JT.UK­ . ^ke.r° ■ SZOl° amerikai lapok érdekes részleteket közölnek az elnöki választás tárgyában mi százhatodiki golyózássali szavazattal is lehet- re." v?la: * a k­ocstárnak 250 ezer dollárjába ke­rült. A képviselők egyik utóbbi ülésekben elhatároz­ták, hogy mindaddig az ülésben maradnak, míg egyet­­értenek, de miután reggeli nyolc­ óráig voltak együtt, a kifáradás az ülésnek véget vetett, s a többség g­o­e­­ozo napi határozatára visszaérve, megszavazta a követ­kező golyószavazás elnapolását. A „Canada“, mely 27-én érkezett Liverpolba, még frisebb újságokat hoz. Még akkor sem volt a congressus alakulva, s a következő eredmény volt: Banks 93 Richardson 66 Fuller 33, Pennington 9 szavazatot nyertek; 8 szavazat érvénytelen volt. Hatá­rozott többség : 105 szavazat. Az Angolországgan viszály folytonos izgatottságban tartja az amerikai lapokat. Nagy részök azt erősíti, mi­szerint Buchanan, amerikai követ Londonban uta­sítást kapott C r­a m­p­­­o n , angol követ visszahi­­vatasát kérni, ki azon hibát követte el, hogy az amerikai semleges területen toborzott. Cramp­ton azonban közelebbről is az elnöknél ebédelt, mely tény nem igen mutatja, hogy e követ visszahívását sürgetnék az amerikai kormány részéről. Spanyolország, Madrid, jan. 20. Tegnap és tegnapelőtt mintegy 1000 munkásból álló népcsoport vonult keresztül az utczákon, hogy először az építő­he­lyeken, azután pedig a polgármesteri hivatalokban mun­kát és foglalkozást követeljen; egyébiránt semmi ren­det­enség sem történt. A községtanács azonnal ülést tartott, hogy a fölött tanácskozzék, miként lehetne ezen embereknek m­unkát adni. Ennek következtében L a 1­­­1 o­d­a, a kormány titkára a becsületes emberekül is­mert munkásoknak foglalkozást ígért. 400 közölök a pénzverde kötele mellett azonnal munkát kapott. Éjjel a rendőrség házmotozásokat tartott, mire minden itt le nem telepedett munkások kiutasítottak. Madrid, jan. 25. A cortes a választó törvény ösz­­vesége fölötti discussiót megkezdette. — A kormány fölhatalmazást kért egy organikus törvény előterjeszté­­sére a polgári államhivatalnokokat illetőleg. Madrid, jan. 26. A hivatalos újság egy decretumot közöl, mely a Rota-törvényszéket megnyitja.__A va­lenciai nyugtalanságok lecsendesültek. A hivatalos hír­lap azon tudósítást, mintha Cubában többrendű elfogatá­­sok történtek volna, koholmánynak tartja Olaszország. Florencz, jan. 18. Palmieri L­uigi tanár, a nápolyi király által az Osservato­­rio meteorologico del Vesuvio igazgatójává neveztetett ki. A tanár, már mint igazgató, a Giorna­­le del Regno delle due Sicilie lapban egy tudósítást tett közzé a tűzhányó hegy eg­y­­i­ krátere fölött, mely december havában képződött.­ A többi közt ez mondatik: „A Vezúv talán sohasem maradt oly nagy csendességben, mint azon hónapokban, melyek a múlt évi május 1 jén történt kitörésre következtek. A hegy­csúcsnak füstölgő torkolatai oly kevés füstöt és gőzt eregettek, hogy azokat kialudtaknak lehetett tartani. Augustus vége felé azonban a füstoszlopok ismét na­gyobbak lettek , és decemberben még vastagabbak­nak és állandóbbaknak mutatkoztak, mint szokás sze­rint. Palmieri tanár november első napjaiban föl­ment a hegycsúcsra, s nem csekély mértékben csodál­kozott azon sokszoros magasodásokon, melyek a külön­böző kéményekben egy hónap óta képződtek. Oct 29- ben estve az observatoriumon könnyű földingás volt érentető, mely azonban egészen helybelinek látszott. Mindez egy új kigyuladás valószínűségére látszott mu­tatni annyival inkább, mivel a delejta csekély eltéré­sekre mutatott. December 19-kén közel az 1850-ks kráterekhez új torok nyílt, melyből bizonyos légnemű folyadék (fluidi­periformis a fedező tárgyakat oly erő­vel röpítette légbe , hogy a kövek igen nagy tá­volságra hullottak le a hegykúp lejtőjén. A szi­lárd testekkel együtt igen finom homok is hullott le, de semmi folyó lávarészek, miről nemsokára­ lávafolyásra lehetett volna következtetni. Dec. 20-kán Palmieri tanár az esős idő daczára fölment a vulkán csúcsára, hogy az új nyílásokat közelről észlelhesse, s a sűrü füst, eső és komor felhők közepette, mely kísérői alig engedték meg neki, hogy a tárgyakat csak néhány lé­pésnyire is tisztán kivehesse, még­is sükerült az uj to­rok közelébe jutni, mely tompán bömbölve, időről időre köveket hányt ki, s lábai alatt a földet megretketteté. Miért is sem hozzá nem közeledhetett, sem észleleteit nem folytathatta.“ Roma, jan. 12. A néhány hét előtt itt elfogott s­eri-

Next