Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)
1856-03-01 / 1795. szám
212-1995. 3-ik évffolyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. Egyetem-utcza 2-ik szám , 1-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények diret ■ ® hasábos petit sor 4 pkr, Bélyegdíj külön 10 pkr __________________________3 _____Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Szombat, mart. 1. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS | PESTI NAPLÓ Martius—junius négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt 40 kr. Budapesten házhozhordással — — 5 frt 30 kr. Valamint vidékre 1 frt 40 krjával martius hóra is elfogadtatik. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, mart. 1. A szolnokaradi vasút ügyében. Csabacsüd, febr. 24. A pesti Lloyd szerint Csaba városa községe megbízottakat küldött Bécsbe, hogy a szolnokaradi vasút ügyében gróf Andrássy Györgygyel értekezzenek, s a tisztelt gróf elé terjeszszék a város azon ajánlatát, hogy azon esetre, ha a szolnokaradi vasút Szarvason át Csabának fog vezettetni, Csaba két millió téglával, húszezer napszámmal a vállalathoz járuland, s a terrénumot is a város határán minden kárpótlás nélkül adandja. Csaba városa ezen ajánlata, értelmiségének világos bizonyítványa. Szeretem hinni, hogy Szarvas városa e példát követni fogja, és szeretem hinni, e vidék birtokosai sem fogják közönyösen várni ez ügy eldöntését, mert ez ügy saját ügyök. Saját ügyeit vezetni, saját javát önerejével előmozdítani, saját bajainak orvoslását nem mindig mástól kérni és várni, mindenütt s mindenkor férfiakhoz illő, nekünk alföldieknek pedig, állapotaink javulásának első föltétele. Plus-minus oly helyzetben vagyunk, mint Macaulay szerint a skót highlanderek másfél század előtt. Földünk terra incognita, s azért míg másutt a legmerészebb vállalatokra (melyek jövedelmezhetősége csak charlatánok vagy holdkórságosak fejében létezhetik) tőkepénz találkozik, alföldi vasutakra eddig nem akar pénz akadni, mindamellett, hogy a vasutak az alföldön, s különösen a szolnok-aradi vonal a legbiztosabb vállalatok sorába tartoznak. A vasutak mindenütt a polgárosodás és jóllét előmozdítói, de minél több természetes s még nem merített kútforrás van egy vidéken, s minél nagyobb mértékben hiányoznak ily vidéken a közlekedési eszközök , annál nagyobb ott a vasutak hatása. Ki az alföldet ismeri, és tudja egyszersmind, mik az anyagi fejlődésnek feltételei, az meg van győződve, hogy ott a vasutak nagyszerű haladást idézendnek elő. Azon vonalak között pedig, melyeknek életbeléptetését az ország földirati és nemzetgazdászati helyzete követeli, a szolnokaradi vonal nem bír csekélyebb fontossággal, mint akár a temesvári, a debreczeni vagy nagyváradi. Ha pedig e vonal csakugyan építtetni fog, a földirati helyzet magával hozandja, hogy Békés megyén át vezettessék. Vájjon Túrnak s Endrédnek, vagy pedig Szarvas és Csabának vezetendő-e e vonal, annak meghatározása csak alapos és lelkiismeretes vizsgálásnak lehet eredménye. Egyébiránt ha kedvező terrénum, földtermékenység,népesség, s más vasútnak távolsága a szolnok-aradi vaspálya trachrozásánál figyelembe fog vétetni. Szarvast és Csabát fogja az elsőség illetni, Békés megyének Biharral szomszédos része úgyis a Nagyvárad felé tervezett vaspályához közel esvén. Helyén volna mindenesetre, ha azon birtokosok, kik a szarvascsabai vonalnál közvetlenül érdekelnék, valami életjelt adnának, nem hagyván magukat a községek által túlszárnyaltan. Legczélszerűbb volna, a hatóság engedelmével (mely e tekintetben bizonyosan semmi akadályt sem fog elénk gördíteni egy helybeli bizottmányt Szarvason alakítani a szolnok-szarvas-aradi vasút ügyének előmozdítására. Ennek feladata volna gróf Andrássy Györgygyel s azon többi urakkal, kik a szolnok-aradi vasút előmunkálatainak megtételére engedélyt nyertek, érintkezésbe lépni; ez ügyre vonatkozó adatokat szerezni; végre feltételes aláírásokat részvényekre e vidéken gyűjteni; — ez a dolognak lényeges momentuma. A vállalkozók fognak Szolnokról Aradra vaspályát építeni, ha a szükséges pénzöszvegre szert tudnak tenni; ellenkező esetben nem fognak építeni. Igaz, mi mindnyájan, nagy és kis birtokosok, egyiránt tőke hiányában szenvedünk, s kevés kivétellel adósságaink is vannak; mitőlünk magunktól nem telik ki a vasúti vállalathoz szükséges beruházási töke; — de vannak dolgok, mikre minden áron kell tudni pénzt előállítani. Kinek birtoka a vasút által értékben s jövedelmekben nyer, annak részesülni kell a vasúti vállalatnál : itt nincs szó áldozatról, mert azon esetre is, ha a részvényeknél egynéhány percentet vesztene — mi a szolnok-szarvas-aradi vonalnál épen nem valószínű —, vesztesége jövedelmeinek növekedése által bőven ki volna pótolva. Bármi volna ily aláírások gyűjtésének eredménye, az a vállalatnak minden esetre lendületet adna. Azért egyesüljünk, s tegyünk valamit : máskép nem kapunk vasutat, nem is vagyunk érdemesek arra, hogy kapjunk. TREFORT ÁGOSTON. A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAI MÓR. MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. (Folytatás. *) A hollók, a farkasok. A hó még a szokottnál is korábban lehűlt ez évben a kallósfalvi mezőkön. Kis-Amsterdam romladozó gunyhóiba már October elején belátogattak a tél énekesei : a hollók, a farkasok. A zúzmara, mely a hollót kiriasztja fészkéből; a förmeteg, mely a farkast berkéből kiszólongatja s beszorítja emberek lakásai közelébe, egy más fenevad lakóját az erdőknek is elöbízta rejtekéből; egy vészkárogó őszült hollót, egy magányában megdühödött farkast, egy öreg kóbor gyilkost, aki havak óta járt egyik eldörül a másikra, farkasokkal, hollókkal osztva szomorú tanyáját. Ott lakott velük egy berekben. Tűrte a hideget, éhséget, mint ezek a vadállatok. És talán még valami roszabbat is, mint az éhség, amit a farkas nem érez, ha véres száját megnyalja, a vér nehéz emlékét a jóllakás után. Két rész ellenség : zivatar és az éh az országútra kergetik a vadállatot, éhség és zivatar — és a lélek nehéz gondolatjai űzték a csavargót emberi lak felé. Éjszakánként csak úgy kerülgette néha az ismerős *) Lásd Pesti Napló 1794. számát. falut, — mint a farkas, el-elsompolygott a legutolsó házig; onnan megint vissza botorkázott. A nagy vörös ház udvarán messziről vonítottak rá az ebek, ha közelgett, éreznek azok valamit. Soha sem mert egészen közel menni hozzá. Pedig úgy szerette volna tudni, miért nem füstöl annak kéménye most soha? miért nincsenek ablakai kivilágítva, mint máskor. Ezen a télen nem mert a faluba bejönni. Egészen megkerülte a helységet, hogy a túlsó oldalra jusson. Ott álltak a régi kallósfalviak elszórt sárgányhói. Ki ismerte közölök, melyik az öreg Sztropkó Mihályé. Oda lopózott hozzá, belesett az ablakán s látta, hogy a vén ember most is ott ül a tűz mellett és kosarakat fon. Bizony, száz és egy nehány esztendős korában ritka ember fon kosarat. Háromszor is a kilincsre tette kezét, mindannyiszor visszalépett, végre neki szánta magát s benyitotta kis lak ajtaján. Csak maga volt az öreg Sztropkó Mihály, ő is erőtlen aggastyán, nem volt tőle mit remegni. Amint a tűz világánál megismerte a csavargót, meg nem látszott tőle ijedni, jó estét kívánt neki és kínálta, hogy üljön le a tűzhely mellé. A gyilkos tétova szemmel tekinte szét a szobában s azután leült a tűz mellé egy alacsony fazsámolyra s elkezdte kezeit melegitni. — Honnan, honnan, Márton öcsém? kérdé tőle a vén ember, csendesen folytatva munkáját. — Az erdőből, a berekből , válaszolt ez rekedt hangon. A vén ember fejét csóválta. — Azóta mindig ott kinn vagy ? — Azóta mindig. — Éhes vagy ugye ? — Azt hiszem, hogy éhes vagyok. Régóta nem ettem semmit. — Nesze kenyér. A csavargó elvette azt és evett mohón. Kis idő múlva újra megszólalt. •— De szép fehér kenyered van. — Kis unokám hordja azt a fiscalis úrtól, aki a jó kisasszonyt Tarnóczfalván elvette, azok tartanak engem. Oda is vettek volna magukhoz, de én már csak jobb szeretek itthon lenni, ameddig még el kell élnem. A vén gyilkos szinte pironkodva merészli a kérdést: — Hát a fiscalis, meg a felesége az a jó kisasszony hogyan vannak? — Jó dolguk van Márton öcsém. Megint visszakapták tarnóczi és fenyéri jószágaikat a feketeszájú úr halála után. — Micsoda? riadt fel a csavargó, szemeit felmeresztve . Krénfy meghalt ? — Meghalt e? Hát még azt sem tudod? Meg bizony, még pedig nagyon kedve ellen. — Kedve ellen ? — Nagyon sokat nem tudsz tehát Márton öcsém, ami a világban történt; már most elhiszem, hogy mindig az erdőben laktál, mert ezt minden gyerek tudja a környékben. — Mondd el. — Jaj Márton. Rosz ember volt az. Nemcsak minket bántott, de az urak tájába is belekanalászott. Hamis leveleket irt, mérget kevert s megölte az öreg Brenóczy István grófot méreg által. A csavargó bámulatában nagyot ütött botjával a földre. — Hát aztán ? hát aztán mi lett belőle ? sürgeté türelmetlenül. — Mi lett belőle? Kitudták a dolgot; elküldték a drága űrért hat fegyveres pandúrt, vasra verték szörnyen , úgy vitték a vármegyeházára. — Vasra verték! Kiálta Márton és szemei szikráztak, vasra verték, mint valami közönséges gonosztevőt ! — Ezerszer ezer forintot ígért a gazdag ur az ítélő bíráknak, ha megkegyelmeznek neki: tudod mi az Márton? ezer forint, és ezerszer annyi? Hanem az alispán úr azt mondta rá: meghalsz! és nem kellett senkinek az ezerszer ezer forint. — És meghalt? meghalt? megöletett? — Ott voltam a halálán én is. Tenger volt a nép, aki messze földrül összesereglett erre a hírre, erre a látványra. Ott voltam, ott álltam közel hozzá. Ott voltál ? Láttad tulajdon szemeiddel ? nem álmodtad azt? — Tulajdon szemeimmel néztem végig, a mint oda hozták, a mint levették félig ájultan a szekérről, a mint beköték szemeit és leültették egy alacsony kartalan székre, a mint a hóhér odajött és levető kabátját, s kivette egy hosszú tokból azt a kétélű kardot s a mint a vér három ágban szökellt fel a magasba egy pillanat múlva, s a fej elgurult három lépésnyire s a mint megállt, még kétszer felnyitotta a szemeit, mintha a körül álló népet akarta volna ijeszteni. A gyilkos kimeredt szemekkel bámult a beszélő öregre, ki a véres jelenet emlékét oly undokló elevenen tudta előtte elmondani. — És bizonyos vagy felőle, hogy ő maga volt az ? Krénfy a gazdag úr, a kit lefejeztek, nem valaki más, valami elitélt zsivány, gyújtogató, a kinek olcsó az élete, akit felöltöztettek az ő ruháiba, hogy a népet elbolondítsák vele ? Mi ? — Bizony maga volt az Erénfy, Márton öcsém. Olyan igaz, mint hogy te nem voltál. Elitélték, kivégezték. Sehol sem kapott kegyelmet. A vén gyilkos dörmögve kelt föl helyéből. — Hm, hm, Mihály, ez nagy dolog, ez nehéz dolog. Ez már más, ez már egészen más. Nem hallottad, kerestek e engemet nagyon ? — Nálam nem keresett senki, Márton. — Ugye bár? Mit gondolsz? Ha megfognának, nem ítélnének fogságra, hanem egyenesen kivégeznének. A nemzeti színház nyugdíjintézetének ügyében. A nemz. színházi nyugdíjintézet pénzalapjának növelésére m. é. oct. 28-ki jelentés óta következő kegyes adakozások s illetőleg alapítványok folytak be, u. m. a) Készpénzben. T. ez. Auer Lajos, Fésűs Dániel, Grabovszky Szilárd, Grosschmid Gábor, Harsányi Ignácz, Hupf Ágoston, Kovács László, Kurz János, Szekrényesy József és Virozsil Hugo urak mint az 1856. évi farsang folytán az Europa szálloda teremében tartott tánczvigalmak rendezői, az e bálok jövedelméből fenmaradt 700 pengőforintot a magy. nemz. színház nyugdíjintézetének készpénzben oly czéllal voltak kegyesek átadni, hogy a fentebbi öszveg kamatai évenként a nyugdíjazásra fordítassanak, maga a tőke pedig örökös alapitványkép fentartassék s a nyugintézet felsőbb helyen helybenhagyott szabályai szerint kezeltessék. — Minthogy pedig említett bizottmány nagylelkűségét és szives jóindulatát a nyugintézet irányában már tavai is s igy jelen alkalommal, másodízben kegyeskedett ily fényesen tanúsítani, ez okból a választmány kötelességének ismeri a feltisztelt bizottmánynak az intézet részéről legőszintébb hálanyilatkozatát megkülönböztetve is nyilvánítani. T. ez. Mukits Ernő ur szabadkai lakos által ritka hazafias buzgalommal ugyan Szabadkán f. é. január 23-kán a nemz. szinh. nyugdíjintézet javára rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme, miként azt a nemeslelkü rendezőnek a választmányhoz beküldött pontos számadása igazolja, összesen 133 ft 31 kr. pp. Ugyan t. ez. Mukics Ernő ur nevére kibocsátott 76.számu gyüjtöiven aláirni szíveskedtek készpénzben : t. ez. Mukits Ernő 10 ft. Jankovits Mih. 5 ft. Markovits László 3 ft. Vojnits Tivadar 8 ft. Kalmár Mih. 3 ft. Meznerits 1sz. 3 fr. Markovits Dán. 4 fr. Csik Jakab 2 fr. Vojnits Katalin kisasszony 5 fr. Demeratz Adalbert 3 fr. Özv. Latinovits Anna assz. 3 fr. Szalay József 1 fr. Schaffer Gáspár 4 fr. Vazits Miklós 1 fr. Balás Mikl. 1 fr. Szép Ferencz 2 fr. Mukits Gerg. 3 fr. ifj. Vojnits Mihály 4 fr. Vukovits József 1 fr. Id. Vojnits Mih. 8 fr. Vojnits Gáb. 3 fr. B. A. 3 fr. Karvázi Ferencz 1 fr. Missurai Ant. 1 fr. Schmitt Bálint 1 fr. Perlits Lukácsné assz. 2 d. arany. Gyelmis Cecilia assz. 5 fr. Antunovits Máté 2 fr. Partetits Miklós 2 fr. Malahovszky Máté 1 fr. 30 fr. Antunovits Lajos 1 fr. Majoros 1sz. 5 fr. Mukits János 5 fr. Vojnits Etelka asszony 5 fr. és Mukits Miklós 5 fr. öszvesen 114 frt 30 phr és 2 darab arany természetben. T.cz. Birnbaum Gusztáv ur a pesti Localblatt szerkesztőjének 400 portnyi és négy év alatt havi részletekben lefizetendő szives adománya m. é. oct. hónapban egészen letörlesztetvén, ennek összege 400 frt. T. cz. Tripammer Imre veszprémi lakos nevére kibocsátott 74. sz. gyüjtöiven aláírtak készpénzben: t. c. Kopácsy József 4 fr. Laki József 1 fr. Dr. E. 1 fr. Kovács 1 fr. Konkolyi 1 fr. Kovács Imre 12 kr. Zsoldos 10 kr. Bossányi 1 fr. Nagy 1 fr. Barakovits 30 kr. Bekkel 30 kr. Rotthauser 30 kr. Pap 1 frt. Rafné 30 kr. összesen 13 frt 22 kr. T. c. Havi Mihály és Hegedűs Lajos urak vidéki színigazgatók, a tőlök járandó 10 fr öszveg fejében szívesek voltak beküldeni 40 fr. pp. T. c- Matisz Pál ur pesti lakos nevére kibocsátott 56 sz. gyüjtösven aláírtak készpénzben t. ez. Matisz Pál 10 fr. Szabó János 4 fr. Túri István 2 fr. Dobos György 2 fr. Waltner Ferencz 5 fr. Glacz Ferencz 10 fr. összesen 33 frt. T. ez. Feleki Miklós ur pesti magyar szinész Szegeden vendégszerepezése alkalmával a nyugintézet részére egy előadást rendezvén, ennek jövedelme 23 ft 36 kr. Ezen összeghez számíttatván szegedi lakos Burger Sigmond ur által az előadás nyomatott hirdetményeinek költségéből a nyugdíjintézet részére átengedett 4 ft 30 kr összesen 28 ft 6 kr. Továbbá a tisztelt czimü Kassa Kálmán ur 1 ft 30 kr. Korláth László ur 4 d. arany és ngos Huszár Ferencz ur 1 d. aranyat voltak szívesek a nyugintézetnek magánúton beküldeni. b) Alapítványban. Tek. Halász Gidáné asszonyság 500 ft. tek. Kegl György ur 100 ft. és t. ez. K------Ki János ur 200 ftot voltak kegyesek alapítványi kötelezvényben a felemlitett tőkék 5% kamatainak folytonos lefizetése mellett biztosítani s illetőleg alapítani. T. ez. Matisz Pál ur nevére kibocsátott 56. sz. gyüjtösven : t. ez. Ganóczi Florián, és Sugár Fábius urak négy egymás után következő évre évenként 5 ftot fizetni kötelezték magukat a nyugdíjintézet tőkéjének szaporítására, mely két rendbeli kötelezvény összege 40 ft. Továbbá ez. D . . . János úr egy pesti alaguti részvényt volt szives a nyugintézetnek ajándékozni. És igy az intézet tőkéje ismét készpénzben : 1463 ft 59 kr. és 7 arany. Alapítványban 800 pft. Részletesen fizetendő tőkékben 40 frt — és egy pesti alaguti részvénynyel szaporodván, — midőn a választmány a nemeskeblü gyűjtők, alapítók és adakozók neveit közméltánylat és nyilvánosság tekintetéből kihirdetné, legkedvesebb kötelességének ismert irányukban az intézet részéről legőszintébb háláját nyilvánítani. — Pest,febr.26.1856. Szigeti József m. k. nemz. színház nyugdijintézeti v. tag s jegyző. PESTI LASZLÓ. Pest, mart. 1. A „Gazd. Lapok“ átvevén a lapunkban megjelent „igénytelen nézeteket egy gazdasági tudakozó intézet iránt,“ azon reménységet fejezik ki, hogy a M. Gazdasági Egyesület, még 1852-ben tervbe vett azon szándékának valósítását, hogy kebelében egy külön „jószágrendezési szakosztályt“ állítson, hova aztán az „igénytelen nézetekében érintett ügyletek is tartoznának sajátlag, első teendői közé fogja emelni. A magyar földbirtokosok nagy részének komoly törekvése a gazdászat ügyét hazánkban emelni, a m. gazd. egyesület részéről mindazon módok mentül előbbi életbeléptetését követeli, melyek a mezei gazdászatot bármi tekintetben könnyíteni s előbbre lendíteni képesek. Biztos hir szerint a m. igazságügyminisztériumban egy bizottmány az uzsoratörvény megszüntetését tárgyazó törvényjavaslaton dolgozik. Hir szerint az uzsorapátens minden tartalék nélküli megszüntetése javasoltatott. — Az ötödik és utolsó philharmóniai hangverseny holnap tartatik a n. múzeum termében. Ez alkalommal előadatik 1. Simphonia G-mollból Mozarttól. 2. Ária Haydn „Teremtés“ cimű művéből énekli S Jekelfalusy. 3. „A vizhordó“ nyitánya Cherubinitől.