Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-01 / 1795. szám

212-1995. 3-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. Egyetem-utcza 2-ik szám , 1-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények diret ■ ® hasábos petit sor 4 pkr, Bélyegdíj külön 10 pkr __________________________3 _____Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Szombat, mart. 1.­­ Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS | PESTI NAPLÓ Martius—junius négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt 40 kr. Budapesten házhoz­­hordással — — 5 frt 30 kr. Valamint vidékre 1 frt 40 krjával martius hóra is elfogadtatik. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, mart. 1. A szolnok­aradi vasút ügyében. Csabacsüd, febr. 24. A pesti Lloyd szerint Csaba városa községe megbízottakat küldött Bécsbe, hogy a szolnok­­aradi vasút ügyében gróf Andrássy Györgygyel értekezzenek, s a tisztelt gróf elé terjeszszék a város azon ajánlatát, hogy azon esetre, ha a szol­­nok­aradi vasút Szarvason át Csabának fog ve­zettetni, Csaba két millió téglával, húszezer nap­számmal a vállalathoz járuland, s a terrénumot is a város határán minden kárpótlás nélkül adandja. Csaba városa ezen ajánlata, értelmiségének vilá­gos bizonyítványa. Szeretem hinni, hogy Szarvas városa e példát követni fogja, és szeretem hinni, e vidék birtokosai sem fogják közönyösen várni ez ügy eldöntését, mert ez ügy saját ügyök. Saját ügyeit vezetni, saját javát önerejével előmozdítani, saját bajainak orvoslását nem mindig mástól kérni és várni, mindenütt s mindenkor férfiakhoz illő, nekünk alföldieknek pedig, állapotaink javulásának első föltétele. Plus-minus oly helyzetben vagyunk, mint Macaulay szerint a skót highlanderek másfél század előtt. Földünk terra incognita, s azért míg másutt a legmerészebb vállalatokra (melyek jöve­­delmezhetősége csak charlatánok vagy holdkórsá­­gosak fejében létezhetik) tőkepénz találkozik, alföldi vasutakra eddig nem akar pénz akadni, mindamellett, hogy a vasutak az alföldön, s külö­nösen a szolnok-aradi vonal a legbiztosabb vál­lalatok sorába tartoznak. A vasutak mindenütt a polgárosodás és jóllét előmozdítói, de minél több természetes s még nem merített kútforrás van egy vidéken, s minél na­gyobb mértékben hiányoznak ily vidéken a köz­lekedési eszközök , annál nagyobb ott a vasutak hatása. Ki az alföldet ismeri, és tudja egyszer­­smind, mik az anyagi fejlődésnek feltételei, az meg van győződve, hogy ott a vasutak nagyszerű haladást idézendnek elő. Azon vonalak között pe­dig, melyeknek életbeléptetését az ország földirati és nemzetgazdászati helyzete követeli, a szolnok­­aradi vonal nem bír csekélyebb fontossággal, mint akár a temesvári, a debreczeni vagy nagyváradi. Ha pedig e vonal csakugyan építtetni fog, a föld­irati helyzet magával hozandja, hogy Békés me­gyén át vezettessék. Vájjon Túrnak s Endrédnek, vagy pedig Szarvas­ és Csabának vezetendő-e e vo­nal, annak meghatározása csak alapos és lelkiis­meretes vizsgálásnak lehet eredménye. Egyébiránt ha kedvező terrénum, földtermékenység,népesség, s más vasútnak távolsága a szolnok-aradi vas­pálya trachrozásánál figyelembe fog vétetni. Szar­vast és Csabát fogja az elsőség illetni, Békés me­gyének Biharral szomszédos része úgyis a Nagy­várad felé tervezett vaspályához közel esvén. Helyén volna mindenesetre, ha azon birtoko­sok, kik a szarvas­csabai vonalnál közvetlenül ér­­dekelnék, valami életjelt adnának, nem hagyván magukat a községek által túlszárnyaltan. Leg­­czélszerűbb volna, a hatóság engedelmével (mely e tekintetben bizonyosan semmi akadályt sem fog elénk gördíteni­ egy helybeli bizottmányt Szarvason alakítani a szolnok-szarvas-aradi vasút ügyének előmozdítására. Ennek feladata volna gróf Andrássy Györgygyel s azon többi urakkal, kik a szolnok-aradi vasút előmunkálatainak meg­tételére engedélyt nyertek, érintkezésbe lépni; ez ügyre vonatkozó adatokat szerezni; végre feltételes aláírásokat részvényekre e vidéken gyűjteni; — ez a dolognak lényeges momentuma. A vállalkozók fognak Szolnokról Aradra vas­pályát építeni, ha a szükséges pénzöszvegre szert tudnak tenni; ellenkező esetben nem fognak épí­teni. Igaz, mi mindnyájan, nagy és kis birtoko­sok, egyiránt tőke hiányában szenvedünk, s kevés kivétellel adósságaink is vannak; mitőlünk ma­­gunktól nem telik ki a vasúti vállalathoz szüksé­ges beruházási töke; — de vannak dolgok, mikre minden áron kell tudni pénzt előállítani. Kinek birtoka a vasút által értékben s jövedelmekben nyer, annak részesülni kell a vasúti vállalatnál : itt nincs szó áldozatról, mert azon esetre is, ha a részvényeknél egynéhány percentet vesztene — mi a szolnok-szarvas-aradi vonalnál épen nem va­lószínű —, vesztesége jövedelmeinek növekedése által bőven ki volna pótolva. Bármi volna ily aláírások gyűjtésének eredménye, az a vállalat­nak minden esetre lendületet adna. Azért egye­süljünk, s tegyünk valamit : máskép nem kapunk vasutat, nem is vagyunk érdemesek arra, hogy kapjunk. TREFORT ÁGOSTON. A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irta JÓKAI MÓR. MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. (Folytatás. *) A hollók, a farkasok. A hó még a szokottnál is korábban lehűlt ez évben a kallósfalvi mezőkön. Kis-Amsterdam romladozó guny­­hóiba már October elején belátogattak a tél énekesei : a hollók, a farkasok. A zúzmara, mely a hollót kiriasztja fészkéből; a för­­meteg, mely a farkast berkéből kiszólongatja s beszo­rítja emberek lakásai közelébe, egy más fenevad lakó­ját az erdőknek is elöbízta rej­tekéből; egy vészkárogó őszült hollót, egy magányában megdühödött farkast, egy öreg kóbor gyilkost, a­ki havak óta járt egyik eldörül a másikra, farkasokkal, hollókkal osztva szomorú ta­nyáját. Ott lakott velük egy berekben. Tűrte a hideget, éh­séget, mint ezek a vadállatok. És talán még valami roszabbat is, mint az éhség, a­mit a farkas nem érez, ha véres száját megnyalja, a vér nehéz emlékét a jóllakás után. Két rész ellenség : zivatar és az éh az országútra kergetik a vadállatot, éhség és zivatar — és a lélek ne­héz gondolatjai űzték a csavargót emberi lak felé. Éjszakánként csak úgy kerülgette néha az ismerős *) Lásd Pesti Napló 1794. számát. falut, — mint a farkas, el-elsompolygott a legutolsó há­zig; onnan megint vissza botorkázott. A nagy vörös ház udvarán messziről vonítottak rá az ebek, ha közelgett, éreznek azok valamit. Soha sem mert egészen közel menni hozzá. Pedig úgy szerette volna tudni, miért nem füstöl annak kéménye most soha? miért nincsenek ablakai kivilágítva, mint máskor. Ezen a télen nem mert a faluba bejönni. Egészen megkerülte a helységet, hogy a túlsó oldalra jusson. Ott álltak a régi kallósfalviak elszórt sárgányhói. Ki ismerte közölök, melyik az öreg Sztropkó Mihályé. Oda lopózott hozzá, belesett az ablakán s látta, hogy a vén ember most is ott ül a tűz mellett és kosarakat fon. Bi­zony, száz és egy nehány esztendős korában ritka em­ber fon kosarat. Háromszor is a kilincsre tette kezét, mindannyiszor visszalépett, végre neki szánta magát s benyitotta kis lak ajtaján. Csak maga volt az öreg Sztropkó Mihály, ő is erőtlen aggastyán, nem volt tőle mit remegni. A­mint a tűz világánál megismerte a csavargót, meg nem látszott tőle ijedni, jó estét kívánt neki és kínálta, hogy üljön le a tűzhely mellé. A gyilkos tétova szemmel tekinte szét a szobában s azután leült a tűz mellé egy alacsony fazsámolyra s el­kezdte kezeit melegitni. — Honnan, honnan, Márton öcsém? kérdé tőle a vén ember, csendesen folytatva munkáját. — Az erdőből, a berekből , válaszolt ez rekedt hangon. A vén ember fejét csóválta. — Azóta mindig ott kinn vagy ? — Azóta mindig. — Éhes vagy ugy­e ? — Azt hiszem, hogy éhes vagyok. Régóta nem ettem semmit. — Nesze kenyér. A csavargó elvette azt és evett mohón. Kis idő múlva újra megszólalt. •— De szép fehér kenyered van. — Kis unokám hordja azt a fiscalis úrtól, a­ki a jó kisasszonyt Tarnóczfalván elvette, azok tartanak engem. Oda is vettek volna magukhoz, de én már csak jobb szeretek itthon lenni, a­meddig még el kell élnem. A vén gyilkos szinte pironkodva merészli a kérdést: — Hát a fiscalis, meg a felesége az a jó kisasszony hogyan vannak? — Jó dolguk van Márton öcsém. Megint visszakap­ták tarnóczi és fenyéri jószágaikat a feketeszájú úr ha­lála után. — Micsoda? riadt fel a csavargó, szemeit felme­resztve . Krénfy meghalt ? — Meghalt e? Hát még azt sem tudod? Meg bizony, még pedig nagyon kedve ellen. — Kedve ellen ? — Nagyon sokat nem tudsz te­hát Márton öcsém, a­mi a világban történt; már most elhiszem, hogy mindig az erdőben laktál, mert ezt minden gyerek tudja a kör­nyékben. — Mondd el. — Jaj Márton. Rosz ember volt az. Nemcsak min­ket bántott, de az urak tájába is belekanalászott. Hamis leveleket irt, mérget kevert s megölte az öreg Brenóczy István grófot méreg által. A csavargó bámulatában nagyot ütött botjával a földre. — Hát aztán ? hát aztán mi lett belőle ? sürgeté tü­relmetlenül. — Mi lett belőle? Kitudták a dolgot; elküldték a drága űrért hat fegyveres pandúrt, vasra verték ször­nyen , úgy vitték a vármegyeházára. — Vasra verték! Kiálta Márton és szemei szikráztak, vasra verték, mint valami közönséges gonosztevőt ! — Ezerszer ezer forintot ígért a gazdag ur az ítélő bíráknak, ha megkegyelmeznek neki: tudod mi az Már­ton? ezer forint, és ezerszer annyi? Hanem az alispán úr azt mondta rá: meghalsz! és nem kellett senkinek az ezerszer ezer forint. — És meghalt? meghalt? megöletett? — Ott voltam a halálán én is. Tenger volt a nép, a­ki messze földrül összesereglett erre a hírre, erre a lát­ványra. Ott voltam, ott álltam közel hozzá. Ott voltál ? Láttad tulajdon szemeiddel ? nem ál­modtad azt? — Tulajdon szemeimmel néztem végig, a mint oda hozták, a mint levették félig ájultan a szekérről, a mint beköték szemeit és leültették egy alacsony kartalan székre, a mint a hóhér odajött és levető kabátját, s ki­vette egy hosszú tokból azt a kétélű kardot s a mint a vér három ágban szökellt fel a magasba egy pillanat múlva, s a fej elgurult három lépésnyire s a mint meg­állt, még kétszer felnyitotta a szemeit, mintha a körül álló népet akarta volna ijeszteni. A gyilkos kimeredt szemekkel bámult a beszélő öreg­re, ki a véres jelenet emlékét oly undok­ló elevenen tudta előtte elmondani. — És bizonyos vagy felőle, hogy ő maga volt az ? Krénfy a gazdag úr, a kit lefejeztek, nem valaki más, va­lami elitélt zsivány, gyújtogató, a kinek olcsó az élete, a­kit felöltöztettek az ő ruháiba, hogy a népet elbolondít­­sák vele ? Mi ? — Bizony maga volt az Erénfy, Márton öcsém. Olyan igaz, mint hogy te nem voltál. Elitélték, kivégezték. Se­hol sem kapott kegyelmet. A vén gyilkos dörmögve kelt föl helyéből. — Hm, hm, Mihály, ez nagy dolog, ez nehéz dolog. Ez már más, ez már egészen más. Nem hallottad, ke­restek e engemet nagyon ? — Nálam nem keresett senki, Márton. — Ugye bár? Mit gondolsz? Ha megfognának, nem ítélnének fogságra, hanem egyenesen kivégeznének. A nemzeti színház nyugdíjintézetének ügyében. A nemz. színházi nyugdíjintézet pénzalapjának növe­lésére m. é. oct. 28-ki jelentés óta következő kegyes adakozások s illetőleg alapítványok folytak be, u. m. a) Készpénzben. T. ez. Auer Lajos, Fésűs Dániel, Grabovszky Szilárd, Grosschmid Gábor, Harsányi Ignácz, Hupf Ágoston, Kovács László, Kurz János, Szekrényesy József és Viro­­zsil Hugo urak mint az 1856. évi farsang folytán az Eu­ropa szálloda teremében tartott tánczvigalmak rendezői, az e bálok jövedelméből fenmaradt 700 pengőforintot a magy. nemz. színház nyugdíjintézetének készpénz­ben oly czéllal voltak kegyesek átadni, hogy a fentebbi öszveg kamatai évenként a nyugdíjazásra fordítassa­­nak, maga a tőke pedig örökös alapitványkép fen­­tartassék s a nyugintézet felsőbb helyen helyben­hagyott szabályai szerint kezeltessék. — Minthogy pedig említett bizottmány nagylelkűségét és szives jóin­dulatát a nyugintézet irányában már tavai is s igy jelen alkalommal, másodízben kegyeskedett ily fényesen ta­núsítani, ez okból a választmány kötelességének ismeri a feltisztelt bizottmánynak az intézet részéről legőszin­tébb hálanyilatkozatát megkülönböztetve is nyilvánítani. T. ez. Mukits Ernő ur szabadkai lakos által ritka ha­zafias buzgalommal ugyan Szabadkán f. é. január 23-kán a nemz. szinh. nyugdíjintézet javára rendezett tánczvi­­galom tiszta jövedelme, miként azt a nemeslelkü rende­zőnek a választmányhoz beküldött pontos számadása igazolja, összesen 133 ft 31 kr. pp. Ugyan t. ez. Mukics Ernő ur nevére kibocsátott 76.szá­­mu gyüjtöiven aláirni szíveskedtek készpénzben : t. ez. Mukits Ernő 10 ft. Jankovits Mih. 5 ft. Markovits László 3 ft. Vojnits Tivadar 8 ft. Kalmár Mih. 3 ft. Meznerits 1sz. 3 fr. Markovits Dán. 4 fr. Csik Jakab 2 fr. Vojnits Katalin kisasszony 5 fr. Demeratz Adalbert 3 fr. Özv. Latinovits Anna assz. 3 fr. Szalay József 1 fr. Schaffer Gáspár 4 fr. Vazits Miklós 1 fr. Balás Mikl. 1 fr. Szép Ferencz 2 fr. Mukits Gerg. 3 fr. ifj. Vojnits Mihály 4 fr. Vukovits József 1 fr. Id. Vojnits Mih. 8 fr. Vojnits Gáb. 3 fr. B. A. 3 fr. Karvázi Ferencz 1 fr. Missurai Ant. 1 fr. Schmitt Bálint 1 fr. Perlits Lukácsné assz. 2 d. arany. Gyelmis Cecilia assz. 5 fr. Antunovits Máté 2 fr. Parte­­tits Miklós 2 fr. Malahovszky Máté 1 fr. 30 fr. Antuno­vits Lajos 1 fr. Majoros 1sz. 5 fr. Mukits János 5 fr. Vojnits Etelka asszony 5 fr. és Mukits Miklós 5 fr. ösz­­vesen 114 frt 30 phr és 2 darab arany természetben. T.cz. Birnbaum Gusztáv ur a pesti Localblatt szerkesz­tőjének 400 portnyi és négy év alatt havi részletekben lefizetendő szives adománya m. é. oct. hónapban egészen letörlesztetvén, ennek összege 400 frt. T. cz. Tripammer Imre veszprémi lakos nevére kibo­csátott 74. sz. gyüjtöiven aláírtak készpénzben: t. c. Ko­­pácsy József 4 fr. Laki József 1 fr. Dr. E. 1 fr. Kovács 1 fr. Konkolyi 1 fr. Kovács Imre 12 kr. Zsoldos 10 kr. Bossányi 1 fr. Nagy 1 fr. Barakovits 30 kr. Bekkel 30 kr. Rotthauser 30 kr. Pap 1 frt. Rafné 30 kr. összesen 13 frt 22 kr. T. c. Havi Mihály és Hegedűs Lajos urak vidéki szín­igazgatók, a tőlök járandó 10 fr öszveg fejében szíve­sek voltak beküldeni 40 fr. pp. T. c- Matisz Pál ur pesti lakos nevére kibocsátott 56 sz. gyüjtösven aláírtak készpénzben t. ez. Matisz Pál 10 fr. Szabó János 4 fr. Túri István 2 fr. Dobos György 2 fr. Waltner Ferencz 5 fr. Glacz Ferencz 10 fr. össze­sen 33 frt. T. ez. Feleki Miklós ur pesti magyar szinész Szege­den vendégszerepezése alkalmával a nyugintézet részére egy előadást rendezvén, ennek jövedelme 23 ft 36 kr. Ezen összeghez számíttatván szegedi lakos Burger Sig­­mond ur által az előadás nyomatott hirdetményeinek költ­ségéből a nyugdíjintézet részére átengedett 4 ft 30 kr összesen 28 ft 6 kr. Továbbá a tisztelt czimü Kassa Kálmán ur 1 ft 30 kr. Korláth László ur 4 d. arany és ngos Huszár Ferencz ur 1 d. aranyat voltak szívesek a nyugintézetnek magánú­ton beküldeni. b) Alapítványban. Tek. Halász Gidáné asszonyság 500 ft. tek. Kegl György ur 100 ft. és t. ez. K------Ki János ur 200 ftot voltak kegyesek alapítványi kötelezvényben a felemlitett tőkék 5% kamatainak folytonos lefizetése mellett bizto­sítani s illetőleg alapítani. T. ez. Matisz Pál ur nevére kibocsátott 56. sz. gyüjtö­sven : t. ez. Ganóczi Florián, és Sugár Fábius urak négy egymás után következő évre évenként 5 ftot fizetni kö­telezték magukat a nyugdíjintézet tőkéjének szaporítá­sára, mely két rendbeli kötelezvény összege 40 ft. Továbbá­­ ez. D . . . János úr egy pesti alaguti rész­vényt volt szives a nyugintézetnek ajándékozni. És igy az intézet tőkéje ismét készpénzben : 1463 ft 59 kr. és 7 arany. Alapítványban 800 pft. Részletesen fizetendő tőkékben 40 frt — és egy pesti alaguti részvénynyel szaporodván, — midőn a választmány a nemeskeblü gyűjtők, alapítók és adako­zók neveit közméltánylat és nyilvánosság tekintetéből kihirdetné, legkedvesebb kötelességének ismert irányuk­ban az intézet részéről legőszintébb háláját nyilvánítani. — Pest,febr.26.1856. Szigeti József m. k. nemz. szín­ház nyugdijintézeti v. tag s jegyző. PESTI LASZLÓ. Pest, mart. 1. A „Gazd. Lapok“ átvevén a lapunk­ban megjelent „igénytelen nézeteket egy gazdasági tudakozó intézet iránt,“ azon reménységet fejezik ki, hogy a M. Gazdasági Egyesület, még 1852-ben tervbe vett azon szándékának valósítását, hogy kebelében egy külön „jószágrendezési szakosztályt“ állítson, hova aztán az „igénytelen nézetekében érintett ügyletek is tartoznának sajátlag, első teendői közé fogja emelni. A magyar földbirtokosok nagy részének komoly törekvése a gazdászat ügyét hazánkban emelni, a m. gazd. egyesü­let részéről mindazon módok mentül előbbi életbeléptetését követeli, melyek a mezei gazdászatot bármi tekintetben könnyíteni s előbbre lendíteni képesek.­­ Biztos hir szerint a m. igazságügyminisztériumban egy bizottmány az uzsoratörvény megszüntetését tárgyazó törvényjavaslaton dolgozik. Hir szerint az uzsorapátens minden tartalék nélküli megszüntetése javasoltatott. — Az ötödik és utolsó philharmóniai hang­verseny holnap tartatik a n. múzeum termében. Ez alkalommal előadatik 1. Simphonia G-mollból Mozart­tól. 2. Ária Haydn „Teremtés“ c­imű művéből énekli S Jekelfalusy. 3. „A vizhordó“ nyitánya Cherubinitől.

Next