Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-21 / 1815. szám

díszítendő teremében. A közönség jótékony érzülete, hisz­­szük, ezúttal is nyilatkozni fog. Részvények kaphatók az egyleti elnök Bohus-Szögyényi Antónia asszonynál (2 sas utcza sarkán saját ház) valamint minden választ­mányi hölgynél. — Tehát a várva várt erdélyországi politikai lap e hó 31-kén meg fog indulni. A lap V­i­d­a K­á­r­o­l­y szerkesz­tése mellett jelenik meg „Kolozsvári közlöny“ czimmel; kiadó tulajdonos Berde Áron. Hetenkint két­szer jelenik meg egy irén; tárczája „Erdélyi múze­­u­m“ czimmel nagytertelmű leend. Erdély nevezetes b iro­dalmi tehetségei csatlakoztak e lap gyámolítására Hisszük, hogy Erdély magyar olvasó közönsége részvéte által iga­­zolandja e lap keletkezését s egy erdélyi politikai magyar lap szükségét. De nemcsak Erdélytől, hanem Magyaror­szágtól is pártolást vár e lap, mely szintén képviselendi azon érdekeket, melyeknek képviselését a magyarországi lapok is czélul tűzték ki. A szerkesztő és kiadó ügyessége feljogosít bennünket, hogy minden jót reméljünk. A „Ko­lozsvári közlöny“ a hivatalos hirdetéseket is adandja. Előfizetési díj évnegyedre 3, félévre 6 pft. — Lamartine igen mostoha körülmények között lé­vén, előfizetést nyitott egy új művére. Az előfizetés mel­letti könyvkiadások a szerzők által, nagyon szokatlanok Francziaországban, s világosan a közönség különös párt­­fo­gásának igénybe vételét tüntetik fel. A közönség nagy részvéttel fogadta a felhívást. Folytonosan igen sokan je­lennek meg a költészet és politika Belizárjánál, obol­jai­­kat, előfizetésüket átadni. Egy nőcseléd fogadja az előfi­zetőket a hajdan oly fényes háztartási­ férfi szállásán, s ő írja be a neveket. lat ezen szorult helyzetében 500 000 frankot ajánlott Lamartine-nak Napóleon császár, előre felmentvén őt, hogy köszönetet mondjon azért,mit Lamartine lelke függetlenségére súlyosnak lenni vélt. Ötszázezer frankot ajánlott a császár a nemzet ezen egyik nagy ne­vezetességének, nem mint hallgatásérti díjt, hanem mint kárpótlást a haza szolgálata mellett elvesztett magán­va­­gyonért. Lamartine azonban úgy vélekedett, hogy mind­emellett sem illendő hozzá az 1848-ks köztársaság kikiál­tójához, hogy III. Napóleontól adományt fogadjon el. — A franczia írók és művészek nyugdíj­intézetének 60,000 frankot adományozott fia szüle­tésének napján III. Napóleon császár. — A hitelintézet a reichenberg-pardubitzi vaspálya társaság részvényeiből 3 és 2 millió­ért értékig vásárolt. A társaság „dél-éjszak-német összeköttetési vonal“ fir­mát vett fel. — V­a­y László grófot nagy öröm érte; neje a bájos és nemeslelkü Beniczky Sarolta egy fiúgyermekkel örvendezteté meg a boldog férjet s azon férfiak egyikét, ki e gyermekben tudjuk, hasznos polgárt fog nevelni a hazának E meggyőződésben áldást kívánunk mi is a kis­ded életére s kívánjuk, hogy a szülök öröme meg ne fo­gyatkozzék. — A hg Pálffy-féle sorsjáték főnyerő száma 62,523 (nyert 50,000 frtot.) A 4000 portot nyert második nyerő szám 6108. Pesten L u e­f­f nél adatott el. — A pesti József-vásár eredménye, a P. Lloyd üzletjelentése szerint, nem volt kielégítő. A kéz­­mű á­r­u­kbani üzlet igen lanyha volt; készpénzzeli vásár­lás kevés; fizetések gyérek; a legjobb fizetők is képtele­nek voltak tartozásaik lerovására. Az eladott áruk között leginkább az úgynevezett divatczikkek kerestettek. Ez­úttal is bebizonyult tehát azon tapasztalás, hogy az ember sokszor nélkülözi a legszükségesbet, csak hogy a felesle­gest megszerezhesse. Ez üzlet­pangásnak, főleg a földmű­ves osztály tartózkodásának oka a gabona ár csökkenésében­­keresendő. Ennélfogva a posztó kelmék ára alább­száll. Erdély s a Bánát kis számú vásárlók által képvisel­tetett. Hasonlóan rész volt az üzlet a termények­kel. Gyapjúból, habár a boroszlói , berlini és londoni tudósítások megnyugtatók voltak , a raktári készletnek (12000 mázsa) csak fele u. m­. 6500. m­. keltel. Egynyiretű finom ára 125—141, közepe 100 — 120. Kártolt középfinomé 82—96. Homokgyapju finomé 78 — 90, középé 65—75, közönségesé 54—62. Kétmyire­­tü téli gy. legfinomabb urasági 90, fehér hegyi 80­—95, kékes 81—85. Tiszai jobb 70—80, baranyai közönséges 54—56, bácsi 54—56. Nyári fehér hegyi 78 -100, kékes 75—90, tiszai jobb 74 — 78, kevésbbé jó 62—70. Miskolcz-heves-gyöngyösi 64—70. Baranyai közönséges 52 — 55. Szegedi-halasi 50—56. Bácsi 52—56. Bárány­­gyapjú legfinom. 159, finom 124 —128, közép 90—­ 108, közönséges 60—85. Bőrgyapju , finom 114 — 125 , közép 85—108 , közönséges 56—80. Ti­­márgyapju finom 60—68, közép 50—58 , közön­séges 40—48. Zigája bánáti kézmosott 40—44, úsztatott 40—44. Magyar juh­gyapjú bánáti mosott 38 —41 , úsztatott 38—41 forint. — R e p c z­e majd­nem semmi sem adatott el , miután a követelt ár nagy volt , s a jövő termés iránt vevő s eladó nem tájékozható magát. Repczeolaj mintegy 1000 mázsa volt jelen. Legnagyobb része eladatott a termesztett rep­­czéböl gyártott mázsája 30—28 frttal, a vadrepczéböli és kendermagolaj 20 frt. Ellenben ős­i szállítmányra 25 frt­tal 300 mázsára köttetett szerződés mázsánkénti 3 frt elő­leggel. — A gabona-árra leszállitólag hatott a béke­hír s a vetések reménydús állása. Naponkénti kimutatásaink „Pesti Napló“ rovatunk végén mutatják ez árcsökkenést. Z s­­­r, habár az ár nem volt emelt, kevés kelt el. (Foly­tatjuk.) — Egyike azoknak, kik például szolgálhattak, minőnek kell a magyar nemesnek lenni, megint kidőlt jobbjaink so­rából. Moysfalvai Gyurcsány István, a kor tiszteleti és szeretetben részesült , de félévvel ezelőtt meghalt öccse , moysfalvai Gyurcsány Gábor egykori hétszemélynök és altárnok után barsmegyei Kis-Sáró helységében f. h. 17-dikén a jobb hazába költözött. Benne a Gyurcsányi család fiága kihalt. Őszinte tisztelői­nek nagy serege s egykori jobbágyai, kik nem­ földesurat, hanem jó atyát bírtak a boldogultban mindenha, áldást mondanak poraira! Hivatalos. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. mart. 13-ki legfels. határozata által Pa­uer Károly Antal osztály­­tanácsost az igazságügyi minisztériumban tanácsossá a legfelsőbb és semmisítő törvényszékhez extra statum, és Ambrus Mihály helytartósági tanácsost és úrbéri főtörvényszéki ülnököt Budán, miniszteri tanácsossá extra statum a belügyminisztériumban, mindkettőjüket a legfőbb úrbéri törvényszék előadóivá rendeltetéssel, legkegyelmesebben kinevezni m­éltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. mart. 13-iki legfelsőbb határozata által az eperjesi cs. k. országos főtörvényszéknél megürült tanácsosi állomásokra Ha­bel József, Popel­ka Adolf és Barthos János kassai országos törvényszéki tanácsosokat legkegyel­mesebben kinevezni m­éltóztatott. A cs. k. Apostoli Felséges. é. mart. 13—ki leg­felsőbb határozata által J­ó­n y Vincze cs. k. országos törvényszéki tanácsost hosszas és hű szolgálata tekinte­téből cs. k. országos főtörvényszéki tanácsos czime- és rangjával legkegyelmesebben felruházni m­éltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 13-ki legfel­sőbb határozata által a nyitrai székes káptalanban szé­kesegyházi föesperessé K­r­aj­t­s­i­k János trencsini fő­­esperest, trencsini föesperessé B­a­g­y­o­n István zsolnai föesperest , zsolnai föesperessé Turcsányi József gradnai föesperest, gradnai föesperessé Czagányi Mátyás magister canonicus seniort, végre magister ca­­nonicus juniorrá Miskolczy János áldozárt legke­gyelmesebben kinevezni m­éltóztatott. Öcs. kir. Apostoli Felsége f. é. febr. 17-ki legfelsőbb határozata által gyulai Gaal Gusztáv, Fákh Oszkár és Hertelendy Károly visszatért, illetőleg büntetőjogi vizsgálatra önkénytesen jelentkezett politikai menekülteknek a felségárulás miatt ítélt fog­ságbüntetést úgy, mint a vagyonelkobzást kegyelemből teljesen elengedni m­éltóztatott. Az igazságügyminiszter Gl­ä­s­e­r Ferencz lőcsei és Schwab Antal eperjesi cs. k. megyetörvényszéki ta­nácsosokat, országos törvényszéki tanácsosokká a kassai cs. kir. országos törvényszékeknél kinevezte. Az igazságügyminiszter Matyasovszky Alajos beszterczebányai m­egyetörvényszéki segédet és V­é­s­e­y Károly esztergomi járásbirósági tollnokot állam­ügyészi helyettesekké az aradi megyetörvényszékhez, végre W­i­n­k­l­e­r Lajos debreczeni megyetörvényszéki segédet államü­gyészi helyettessé ugyanezen törvény­széknél kinevezte. Az igazságügyminiszter Tomka Ágoston és Kiss Károly ideiglenes törvényszéki segédeket végleges, és Podh­or­á­ncz­ky Albert és Wojtech János szol­­gabirósági tollnokokat a kassai közigazgatási területen, ideiglenes törvényszéki segédekké az eperjesi országos törvényszék területén kinevezte. A sopronyi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Müller Ferencz ideiglenes másod­osztályú adóhivatali segédet Magyaróváron, továbbá Anders Gusztáv volt cs. k. hadnagyot ideiglenesen másodosz­tályú hivataltisztekké Kaposvárra és Siklósra kinevezte. A sopronyi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály­a a f­e­n­t­a Venczel ideiglenes másodoszt. adóhiva­tali lisztet Kaposvárott s Mat­its Demetert Pipán, to­vábbá O­tt­o János első oszt. adóhivatali segédet Ho­­tzenplatzban Sziléziában harmadosztályú ideiglenes ellen­őrökké Rajka Pápa és Magyar-Óvárra kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Müller József Nassau­­g féle 15. gy. sorezredi had­nagyot ideiglenes első oszt. adóhivatali tisztté Szántóra kinevezte. A Sz. István társulat a váczi fogháznak jelentékeny számú igen alkalmas tan és lelki épülésre szolgáló köny­veket szent képekkel együtt ajándékozott, s ajánlkozott, más közhasznú intézeteknek is az általa kiadott munkák­ból megfelelő számú példányokat adományozni, mi ezen­nel elismerés mellett köztudomásra hozatik. Buda, febr. 26 -án 1856. Cs. kir. helytartósági osztálytól. A borsodmegyei edelényi járás izraelita lakosai Szend­­rőn tetemes áldozatokkal rendszerezett két osztályú ta­nodát állítottak, mely idővel harmadik osztálylyal is el fogna láttatni és azt a szükséges taneszközökkel fölsze­relték. Ezen utánzásra méltó cselekvény az ez ügyben igen tevékeny Glatter Henrik cullus-községi­ elöljáró és dr. Denkstein Móricz helyi tanoda-felügyelő kü­lönös érdemeinek elismerése mellett köztudomásra ho­zatik. Buda, mart. 5. 1856. A cs. k. helytartósági osztálytól. A belügyminiszter f. hó 10-ki 1019. sz. a megkere­sése folytán a kereskedelem, ipar és közmunkák cs. k. minisztériuma, a párisi állat-, gazdászati eszközök és földtermények tárlatába szánt tárgyaknak a díjmentes szállítást az államkezelés alatt álló vaspályákon mind az oda-, mind a visszaküldésre nézve megengedte, de azok­nak a fuvarlevélen kívül a tárlatba küldés iránt alakult választmány erősitvényével ellátva, költségmentesen fel­adva és a külön biztosítéki dijaknak a netáni többlet­ér­tékért tüstént a feladásnál bérmentesen lefizetve kell lenniük. Végre a gazdasági állatok mellé adandó kísérőknek stt. oszt. utjegyet kell váltaniok. Ugyan­ezen feltételek mellett a Ferdinand császár­északi vaspálya igazgatósága is megadta a tárlati tárgyak költségmentes oda- és visszaszállítását, s a szab. ausztr. államvasút-társaság késznek nyilatkozott a párisi tárlat­ba rendelt küldeményekről, mind az oda mind a vissza­szállításért csak a tarifaszerű díjak felét kívánni, és a teljesen kifizetett díjból 50%-­it visszatéríteni. Ezen könnyítések azon megjegyzéssel hozatnak köz­tudomásra, hogy azon részvevők számára, kik megelő­zött jelentés után a távlati választmány beleegyezésével azon állatfajokat a kiállításra viszik, melyek már az e lapban közzétett f. é. febr. 27-ki m. miniszteri kibocsát­­ványban különösen kijelöltettek, ama magas kibocsátvány kiterjedt kedvezményei biztosítva maradnak. Buda mart. 11. 1856. Cs. k. helytartósági osztály elnökségétől. Börzetudósítások. Bécs, mart. 19. 5°10 met. Sozis —86. Nemzeti kölcs. 86—VI. Urbérkárp. kötv. a. a. 85—86. a többi 77%—SO. 1854-ki sorsjegy K­OV 2 —3/4. Bankf. 1081 —1083. Bankcertif. 336—338. Hitelintézet 339­2—340%. Éjszaki vasút 285—286. Államvasút 362— 364. á. v. certif. 256—%• Augs­burg 1013/4. London 10­ 5. Paris 120%. Arany 5%. — 6%. Ezüst 4%—43/4. Táviratilag. Mart. 18. F­r­a­n­k­f­u­r­t, 5°10 met. 845/g. 4% % 76%. Bécs, 118% Bankrészv. 1299. Nemz. köles. 85%. 1854-ki sorsj. 110. ausztr. vasút 308. Hitelintéz. 210. Berlin 5% 1003/4. ausz. mel. 87. nemz. köles. 873 4. 1854-ki sorsj. 112. Bécs 99%. auszt. államvasút 175%. (A párisi és londoni börzetudósítás meg nem érkezett.) Gabonaár. Baja, mart. 15. Búza: 3 f. 44 kr. —4 f. 16 kr. Rozs és kétszeres : 2 f. 40 —58 kr ; Kukoricza : 2 f. 28—40 kr; Árpa: 1 f. 20—36 kr.; Zab: 52—56 kr.; Köles: 1 f. 20—36 kr. Dunavizállás. Mart. 20.: 3' 9' 6'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Zemplénből, mart. 8. (E­r­e­d. 1 e­v.) Megyénkből az újabb időkben vagy igen kevés vagy épen semmi sem jut a közönség tudomására minek oka, meglehet nem an­nyira a tudósítók, mint a tudósításra érdemes esemé­nyek hiányában keresendő. Fekvésénél fogva megyénk három különböző vidékre oszlik: e vidékek lakóinak mind közélete, mind társadalmi s családi belétele, m­ind nyelve annyira különbözők egymástól, hogy a megye határait nem ismerő utazó, az egészen tiszta magyarajkú Hegyalja és Bodrogköznek egy részéről áttérvén a me­gye derekára, Terebes vidékétől Homonnáig a szláv nyelvnek lehető legromlottabb kiejtésével, onnan pedig Gal­iczia határáig a sokkal szelídebben hangzó oroszos dialectussal találkozik. A csima sajátságos változata szintén különböző eredményeket állít elő : a Hegyalján a világ legjobb bora, a tokaji, a Bodrogközön s a többi déli vidéken az alföldivel vetélkedő búza és kukoricza terem; a megye derekán, melynek földvegyülete külön­ben igen jónak mondható, a Kárpátok nyitásain beto­longó északi soványító szelek következtében csak ne­héz és fárasztó munka eredményez középszerű termést; Homonnától felfelé pedig már nemcsak az éghajlat mos­toha, de különösen a földvegyület is silány, s bár a bikk- és tölgyfák a hozzáférhetlen erdőkben még ősi nagy­ságban díszlenek , de a gyalogfenyő és nyirjes is min­denütt mutatkozik, s zabon kívül egyéb életnemü alig termeszthető. E viszonyok tagadhatlan befolyással van­nak a népnek úgy anyagi állapotára, mint szellemi fej­lődésére. Az említettem felső vidéki nép nagyobb része, anyagi szükségek által nyomatva, mindennapi kenyere megkeresése vagy megkoldulása végett az év nagyobb ré­szében a haza alsó termékenyebb vidékeit barangolja be, s nemcsak szellemi életnek semmi jelenségét nem adja, de még az élet első szükséges födözésénél is nomád állapot­ban van, s minden szükségét maga készítette czikkekkel födözi. A megye közepét lakó népesség anyagilag hason­­latlanul jobb állapotban van : élelmére ugyan igen taka­rékos, sőt mondhatni fösvény, ruházatára azonban az utóbbi időkben sokkal többet ad ki, mint ezelőtt, külö­nösen asszonyaik mondhatni fényűzésnek eredtek, de a szellemi életnek ők sem adják semmi jelenségét, s bátran mondhatom , hogy a megye tisztán szlávajku lakossága között alig van néhány, ki olvasni, s nem hiszem, hogy megczófoltassam­, ha azt állítom, hogy egy sincs, ki írni tudna. Iskola még a népesebb helyeken is ritkaság, s ha van is, ott imádság s rituálékon kívül egyebet nem ta­nítanak. A hegyaljai és bodrogközi nép (bár amaz a sok éven át tartott silány bortermés, íme pedig az áradások miatt anyagilag igen sokat szenvedett) szellemi mivelő­dés tekintetében ama két vidék népénél sokkal előbbre van, s iskoláira naponkint több figyelmet fordít Ezen általános tájékozás után legyen szabad kijelen­tenem, hogy tudósításom Zemplén megyének azon tájé­káról szól, hol a magyar szó még a nép ajkán is itt-ott tót szóval vegyítve hangzik ugyan, de a szláv nyelv már túlnyomósággal bir. A vidéki tudósítások közérdekű tárgyakkal s szellemi s anyagi mozgalmakkal telvek; vidékünkön mindezeket csak hírből ismerjük, s kényte­len vagyok bevallani, hogy még csak egy jótékony czélra adott bálról sem adhatok tudósítást. Vidékünk legnevezetesebb helyisége Gálszécs, a ke­sasággal felismerő s a világ minden részeiben és zugai­ban fizetett ügyvivőinek ügyessége s azon készség által, m­elylyel terményeit a külföld ízléséhez és szeszélyeihen alkalmazni tudja. Más nemzetek az angolok kizárásával igyekszenek gyártmányaikat forgásba hozni . Anglia minden külföldi áruknak, kivétel nélkül, nyitva tartja bi­rodalmát. Legyőzvén Chinát, kényszeríté­st, hogy kikö­tőiből négyet nyisson meg nemcsak az , hanem az ösz­­szes nemzetek számára. —Anglia a világ csodálatát ma­gára vonja, azon négy rendbeli győzelmei által, melye­ket saját törvényein vivett ki , felszabadítván a katholi­­kusokat (1829), reformálva a parliamentet (1830) , el­törölve a rabszolgaságot(1833), s szabaddá tevén a gab­­nakereskedést (1846). Törökország az oroszok által elfoglalt tartományo­kon kívül elvesztette Görögország azon részét , mely most a királyság nevét viseli, s eloszlatta janitscharait. A wahabitákat legyőző Mehemet-Ali által fenyegettetve, csak az európai négy hatalmasság által, melyek a Mehe­­metet pártoló Francziaország ellen szövetkeztek,mentetett meg. A görög felkelés idejében Europa bámulva látta fel nyúlni a leonidási hőstetteket, melyek eddigelé a classicus történetírók lapjairól regék gyanánt tűntek fel előtte. — Cantu igen keményen ítéli meg a törököket, mint a­kik, miután sátraikat Europa és Asia legszebb tájain fel­ülök, butaságban és barbárságban tartják az igazi nem­zeteket. „Mindaz — úgymond — mit mi barbár intéz­ménynek vagy szokásnak venni megszoktunk, és dicső­ségünknek tartjuk , hogy azt visszavetettük , Törökor­szágban fennáll; a birtok ott bizonytalan , a hivatalok áruba bocsátvák, a tanuk pénzen vásárolvák, a nők el­ragadtatnak, hogy a háremeket népesitsék, a fiatal gyer­­köczök pedig, hogy eunuchusokká aljasittassanak, stb.“ E méltó szennyek eltöröltetésének dicsősége, meglehet, napjainknak van fenntartva. Éjszakamerika a kifejtés és virágzás azon fokára emel­kedett, melynek ily rövid idő alatt a történetekben nincsen mása. A francziáktól megvette Louisianát, Mexicótól Texast, s államainak számát 30-ig szaporí­totta. Angliával megvívott, Mexicot legyőzte: fájda­lom­­ a szegény indiánokat polgárosítani nem bírva, nap­ról napra irtja. — Délamerika több rendbeli köztársa­ságokra oszlott, melyeknek fő szerencsétlenségük, hogy törvényhozóra eddigelé nem találtak. A vitéz Bolivár is inkább katona volt, semmint törvényhozó. Mindamel­lett nem tagadhatni meg a nagyszerűséget az eszmétől, melyhez képest Amerika összes államait egy szent szö­vetségbe fűzni törekedett. 1824 ben felhívást intézett az Egyesült­ államokhoz, Mexicóhoz, Guatimalához, Co­lumbiához, Peruhoz, Chiléhez, Buenos­ Aireshez (Brasi­lia nem hivatott meg), hogy szövetségkötés végett Pa­nama szoroson, a földgömb ezen központján, mely egy­részről Asiára, más részről Európa­ és Afrikára néz, követeik személyében összegyűljenek. Azonban az éj­­szakam­erikaiak megjelentek, de nem vettek részt a ta­nácskozásokban. Chili belzavarok által tartatott vissza; Buenos Ayres tagadólag válaszolt; Peru és Bolívia füg­getlensége még nem volt elismerve; Paraguay elszige­telten élt , s így a congressus csupán Mexico, Guatimala, s a még el nem ismert Columbia és Peru képviselőiből állt, kik örök szövetséget esküdtek egymásnak, egy al­kotmány alapján, mely hasonló lenne az Egyesült­ álla­mokéhoz, a vallási türelemnek kizárásával. Bolivár 1830-ban lemondott elnökségéről, hogy hazáját szabad száműzéssel cserélje föl. „Én — h­a a columbiaiaknak — lefizettem adósságomat, m­elylyel a hazának és az embe­riségnek tartoztam. Én véremet, vagyonomat, egészsé­gemet áldoztam fel a szabadság ügyének, valamig az veszélyben forgott. Jelenleg, midőn Amerikát már nem dúlja polgári háború, sem nem fertőztetik idegen fegy­verek, én visszavonulok , nehogy jelenlétem polgártár­saim boldogságát veszélyeztesse. Csupán hazám java erőszakolja rám a kemény kötelességet : száműzni ma­gamat örökre hazámból!“ Óceániában, hol közel 25 millió felette különböző em­ber mozog, több mint 193.000­­ mérföldnyi területen, a kereszténység, tudomány és kereskedés új életet hoz­tak be, ugyannyira, hogy ezen távol világrész viszon­tagságai Európára is befolyással bírnak. Cantu Afrikáról szólva, reményét fejezi ki , hogy a benszülött fajok a francziák civilizáló eljárása folytán inkább fenn fognak tartatni, semmint ez az amerikai fajoknál az eset. Ugyan­ezt mondhatni Óceániáról is, hol a missionariusok egé­szen az evangélium szellemében működnek, hogy a va­dakat a keresztény világosságnak megnyerjék. Óceániával kapcsolatban megjegyezzük , hogy a vi­lág körülhajózási utazások jelenleg már nem bírnak többé azon fontossággal, melylyel a XV. s következő századokban , mert, mint sokan vélekednek, már minden fel lévén fedezve, csak némi vizsgálatokra nyújtanak al­kalmat majd a csillagászatot, majd a delejességet (ma­­gnetism­us), majd a természetrajzt és földtant, majd végre a tengeralatti hővmérsékletet illetőleg. Cantu, a­nélkül, hogy az ebbeli vizsgálatok horderejét félreis­merné, ez utazásoknak és felfedezéseknek még egy más, ámezeknél az emberiség fejlődésére nézve fölebb álló fontosságot is tulajdonít, melynek kiemelésével kíván­juk mi a jelen czikkben vázolt általános helyzet szemlé­jét, s illetőleg ismertetésünket bezárni. „Szent kötelessége, úgymond Cantu, minden egyes résznek hozzájárulni a felfedezésekhez, minthogy ezek az emberek szükségeinek nagyobb kielégítésére szol­gálnak, uralmát a földi teremtés még miveletlen részeire kiterjesztik, az emberi nemet növelik és tökéletesítik, az embereket és nemzeteket egymáshoz közelebb von­ják, s igy jelképesítik, hogy vállvetve a természetet meghódíthassa és kibányászhassa. „Columbus és Grama idejében a nemzeteket lelkesedés, ezen korszaknak uralkodó jelleme vezette; mai napon minden az elmélkedés és számítás tárgya-Akkor erőszak használtatott a térítésekre; jelenleg Anglia annyira viszi Indiában a türelmet, hogy miatta az özvegyek százan kint égettethetik meg magukat a férjeik számára készí­tett máglyákon. Néhány század előtt a leggonoszabb ember is elnyomást gyakorolt a meghódított fajokon azon gőgös meggyőződésben, hogy ő valamely felsőbb természettel bír; jelenleg a leggonoszabb ember is tar­tózkodik annak elkövetésétől, tiszteletből az emberiség iránt, mely a sajtóban oly félelmetes közlönyt bír minden igazságtalanság ellen. A tudomány és philanthropia szintúgy mint az érdek a felfedezések rugója; s ha a régiek magasztalják Szicziliának ama királyát, ki a le­győzött Carthagóiaknak egyedüli feltételül azt szabta, hogy emberi áldozatoktól tartózkodjanak, jelenleg szint­úgy az Afrika Leijében lakó négerekkel, mint az európai fejedelmekkel csak azon gyalázatos kereskedés eltörlé­­­sének kikötése mellett köttetik szerződés, melynek el­nyomására még a visszaélések is menthetőknek lát­szanak. „A gyűlölet, kirekesztés régi politikáját az egyesülés és kölcsönösség politikája váltandja fel : az ember küz­delemre lévén teremtve, folytatni fogja e küzdést, nem azért, hogy alávesse az embereket, hanem hogy meghó­dítsa a természetet, s ha majd az egész föld kerekségét fogja ismerni, lehet reménye ahhoz, hogy a mivelődés művére az érdekén kívül a nagyság és nemeslelkűség jellegét nyomhatja. „Közép-Ázsia, Közép-Afrika, China belseje és Új-Hol­­landia még kifürkészendők. A gondolkozó buzgalom, mely minket jelenleg e tájak felé hajt, hasonló körülmé­nyekhez látszik kötve lenni , mint a­minők Columbus idejében léteztek, s talán eredményei is hasonlók lesz­nek. A lőpor és a nyomdászat akkor találtattak fel, va­lamint jelenleg a gőzgép és a villany-delejesség. Ekkor bukott meg Spanyolországban a musulmán hatalom, va­lamint jelenleg szétbom­lik, vagy átalakul az Konstanti­nápolyban; ekkor éledtek fel a classical tanulmányok, miként jelenleg a keleti nyelvekben­ búvárkodás; akkor támadott fel a reform s szilárdultak meg az európai nem­zetiségek. A­mi most készülőben van, azt unokáink látandják. Az, hogy a szárazföld jelenleg vaspályákkal körülhálóztatik, s igy a keleti tartományok szomszé­daink lesznek; hogy a vámok és veszteglő intézetek eltörölvék, vagy módosítvák ; hogy a Barbaria államai által gyakorolt tengeri rablás megszüntetett; hogy a gyarmatok felszabadultak; hogy Görögország és Egyp­­tom uj életre vergődtek , szintoly nagy forradalom, mint a minő a XV. században volt, mely szinte meg fogja vál­toztathatni a kereskedés útvonalát, elenyésztetvén a Jó­­reményfoknak fontosságát, s visszaadván jelentőségét azon útvonalaknak, melyeken az ó és középkor nyomai­kat hagyták.“ Bármely nemzet, bármely világrész legyen is az, me­lyet a Gondviselés kiszemelt, hogy mindezen változá­sokból a legtöbb hasznot húzza, s igy az emberiség jö­vendő fejlődésében a fölényezőnek szerepét viselje , mindenesetre igazság, szeretet és tevékenység az, a­mire szükség van. Romlott népek arra rendeltetnék, hogy a zsarnokság martalékául essenek. Roppant örö­­ködés, nagy erények, kitartó hősiesség kívántatik egy ország, birodalom, nemzet alapítása­ és fenntartásához. Ki mindezzel nem bir, az a nemzetek sorából maga tö­rölte ki magát. A történetíró, ki az események folyamá­ban fájdalom! oly gyakran kényszerült meghajolni ez igazság előtt, kezébe fogja a tollat, hogy azt minél élén­kebben mindenkinek, de kivált honfitársainak szivébe véshesse. A népeknek többnyire olyan kormányuk van, a­milyet megérdemelnek. Szerencsés a nemzet, melynek kebelében még mindig elég erő lappang , hogy apáinak történeti erényeit fiaiban fenntartsa, s ha elvesztek, újra fidéleszsze! Ez erények apostolai, igaz, nem kedvesek, de vigasztalódjanak! A nap mindig megaranyozza a jel­leget, mely fénysugarainak útját állja. A Magyar könyvészet. 80. Nemzeti színházi emlékkönyv. Kiadták K­o­­vács Elek és Jakab István. Kolozsvártt, nyomatott az ev. ref. főtanoda betűivel. 1856. 8 rét 46 lap.

Next