Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-01 / 1795. szám

4. Dalok Mendelssohn - Bartholdytól , énekli Jekelfa­­lusy. 5. „Egmond“ nyitánya Beethoven Lajostól. — A jónak tartott tanács viszhangra talál, s a jó példa nem marad követők nélkül. — Istennek hála — elmond­hatják már nálunk is.Ez idén martiusban Czen­­ken már 12 ifjú leszen gyakorlatra. Köztök gr. Széchenyi Pálnak egy jeles fiatal embere, s gr. Károlyi István részéről 5 egyén, t. i. két fiatal gazda, két béres és egy kovácslegény. E kis karaván már útban van a ki­­sgépezés, s a használatban levő gazdasági gépek és esz­­közök körüli eljárás tanulmányozása végett — a mezei ipar terén oly kitünöleg előrehaladott s a derék és buzgó Hajnik igazgatása alatt álló nagy-czenki uradalomba." (Gazd. Lapok.) _Mint tudjuk, több bécsi lap felszólalt Liszt Ferencz karnagysága ellen a Mozartünnepélyen. Többen illetéke­sebbeknek tárták e megtiszteltetésre, a bécsi karnagyo­kat. E felszólalásra vonatkozólag következőleg nyilatkozik a Lipcsében megjelenő „Neue Zeitschrift für Musik“ 9-ik száma: „Nevetséges már előre azt állítani, miként Liszt nem jeles karnagy, mert ő a jelenkor legnagyobb s leg­­genieálisabb zongoravirtuóza s egyik legszellemdúsabb zenésze s neve Liszt Ferencz, vagy mert magát nem akként mivelé, mint a bécsi karnagyok, minden évben há­rom hónapon át szakadatlanul a classicus olasz iskola, egy Verdi és a többi műveit igazgatván, hanem a helyi Weimarban Beethoven, Mozart, Weber, Wagner, Schu­mann, Berlioz, Meyerbeer műveivel foglalkozik. Mind­ez elég ok arra, hogy már előre állíttathassák, miként ő nem jó karnagy, főleg miután a classicusokkali rokonságát sem oly művekkel nem tanussta, mint az „Alpenhorn“, sem Amerikába nem járt, hogy ott a német klassikusokat ta­nulmányozza.“ — Gulácsy Imre szakolyi birtokos értesíti a gazda­közönséget, miként kukoricza vető gépe, habár annak több része vasból készül, általa fele áron állit­­tatik ki, mint a pesti kukoricza vető­gépek. Egy három soros vetőgép — egy lóerőre — mely óra alatt 1300— 1400 Q ölet vet, 40 pfrt. Egy kétsoros vetőgép — egy lóerőre — mely 1 óra alatt 900 □ ölet vet, 33 pfrt. Egy egysoros kézi vetőgép (mely egy óra alatt 450 □ ölet vet) 25 pfrt. Levél általi megrendeléseket bérmentve el­fogad G. J. ur a n. kállói postán át Szakolyban. A gép ára Debreczenbe Áron és Fieischer urakhoz küldendő, kik az elszállítási eszközük s kiknél a gépek megtekinthetők. Minden gép előbb megpróbálva adatik át. Ennélfogva an­nak könnyűségéről, sorozásáról, maghullatásáról — mely alatt a mag meg nem törik — takarása­, hengerezéséről G. J. úr jól áll. A „Pesti Napló“-t. Szerkesztőségéhez. Irodalmi jelentés. „A testvér haza történetkincsei“ czimű munkám közrebocsájtását lefolyt évi novemb. hó elején hírlapok utján e folyó év május havában határozom, a terhes vállalatom sok nehézségekkel jár, miért alaposabb kimeríthetése tekintetéből, a két vastag kötetet 10 fü­zetre módosítom, és pedig e folyó év június hó 1-jén je­lenik meg az 1 füzet képekkel s szakavatott történeti jegyzetekkel , és igy tovább következő hónapok ele­jén fog egy-egy füzet megjelenni. —­Az. közön­ségnek is jól fog esni , ha oly érdekes munkát ol­vashat, mely okadatolva, mi a történetnél leginkább szükséges, várakozásának tökéletesen megfelel. — Ez ál­tal én is időt nyerve, nagyobb tér nyílik számomra a múl­tak dicső fénykorát s emlékeit, melyek már sok helyütt feledékenységbe estek, mehlepte helyzetéből felderíteni, s megörökitni,-------úgy hiszem, jobbat s kedvesebbet nemzetemnek nem tehetek, mintha történetmultjait s ez­zel emlékeit az enyészettől megóvni törekszem. — Vajha elődeink között lettek volna olyanok, kik világhírű hős történetüket híven feljegyezve most nem volnánk kényte­lenek azokat tapogatva keresni,------a kicsinhitüek meg­czáfolásául, a t. közönségnek pedig megnyugtatásául jó­nak látom ez előleges jelentésemet közölni, nehogy csak legkevésbé is félrevezettessenek, — hogy munkám füze­­tenkint a kitűzött időkben okvetlen meg fog jelenni, ez mint becsületbe járó dolog, kétséget sem szenved. A t. gyűjtőim pedig általam felkéretnek, hogy előfizetési ivei­met Emich Gusztáv könyváros úrhoz, folyó évi martius hó végéig mulhatlanul beküldjék. Febr. végén 1856. VEREBY SOMA. — Nemzeti színház. Febr. 28. ,Dom Seba­stian“ opera 5 felv. Zenéjét irta Donizetti. Sikerült előadás, melyen a cs. kir. Fenségök Albrecht fölg s H i­­­d e g­a r­d fölgasszony is jelen valának. Ma különö­sen E Hing érné a­ tiszta, szép énekét kell kiemel­nünk, ki mind végig teljes erővel s jelesül énekelt. A ne­gyedik felvonás gyönyörű septettének vége ma is ismé­tette lett. Az arab nők európai divat szerint öltöztek. Kö­zönség nagy számmal. Hivatalos. Pályázati hirdetvény a budai közigazgatási területen felállítandó római katholikus képezdéknél be­töltendő tanítói állomások elnyerése végett. Öcs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 14-ki legfelsőbb határozata folytán, s a f. év. jan. 30-ki 19,434 1396. sz. a. kelt magas cs. k. közoktatásügyi­­miniszteri kibocsátványhoz képest a budai közigazgatási területen a fötanodákkal kapcsolatba hozandó képezdék, melyek közöl egy, női tanítóhivatali jelöltek képzésére lesz rendeltetve, fognak felállíttatni. Az azoknál betöltendő tanítói állomások elnyerése végett, melyekkel Pest városában évenkénti nyolczszáz forintnyi, Esztergom és Kalocsa városokban pedig éven­kénti hétszáz forintnyi fizetés a magyar tanulmányi pénzalapból van összekötve, ezennel pályázat hirdette­­tik azon megjegyzéssel, hogy az e tanítói állomásokért folyamodók kérvényeinek következő bizonyítványokkal kell ellátva lenniük: 1. Keresztlevéllel és beoltatási bizonyít­ványnyal vagy a kiállt himlőkor kimutatásával. 2. A végzett tanulmányokról, különösen didaktika, methodika és neveléstanról szóló bizonyítványokkal. 3. A közvetlen tanodai elöljáró által kiadott, és a he­lyi tanodaigazgató és járási tanodafelügyelő (esperes) által megerősített bizonyítványokkal a tanodának m­ár tett szolgálatokról, hahogy pedig a folyamodók a tény­leges nyilvános tanítók osztályához nem tartoznak, ed­digi alkalmaztatásukat és képességüket más módon ki kell mutatniok. 4. A német nyelvnek szóval és Írásban tudásáról, Esztergom és Kalocsára történő folyamodás esetében a magyar nyelvnek is szóval és Írásban tudásáról szóló bizonyítványokkal. 5. Az illető rendőri vagy politikai hatóság által kia­dott, vagy legalább megerősített bizonyítványnyal a po­litikai és erkölcsi magaviseletről, főleg az 1848 és 49. évek alatt, és az azóta tanúsított magatartásról. 6. A folyamodók képzési fejletének előadása hason­­lag melléklendő, váljon bel- vagy külföldön, különösen a bécsi és prágai paedagogiai intézetekben ily intéze­tek pontos ismeretét megszerezték- e maguknak. Az ekként tökéletesen támogatott szabályszerű bé­lyegjegy­­yel ellátott s ezen cs. k. helytartósági osztály­hoz intézett kérvények már szolgálatban álló tanítóknál a közvetlen tanodaigazgatóság útján, még pedig ez utóbbinak véleményével ellátva, minden folyamodók ré­széről pedig az elöljáró politikai hatóság által legfölebb 1856 márt. végéig mint zárhatáridőig, az illető főtiszt, ordinariatusokhoz, és a Pesten felállítandó képezde két tanítói állomásaira nézve az itteni cs. k. helytartósági osztályhoz benyújtandók. Buda, febr. 18. 1856. A cs. k. helytartósági osztálytól. Börzetudósítások. B­é­c­s , febr. 28. A párisi börze ingatag magatartása az itteni börzére is lehangolólag ha­tott. 5°10 met. 83­2—s/8. 482­4/6 —112. Nemz. köles. 842/8—14. 4854-ki sorsjegy : 1063/4—7/8. Bankr. 1023 —1024. B. certificat. 262—263. Hitelint. 325/14 — 1/j. Dunagőzhaj. 678—679. Dunagőzh. 13. kibocs. 632— 634. Urbérkárp. kötv. a. a. 83—SS1­. a többi 763/4— 80. Éjszak-vasut 273—f/j. Államvasut 356—358. a­v. certif. 259 —64. Augsburg 103—4/4. London 10. 12. Páris 121. Arany 63/4. Ezüst 302. Táviratilag. Páris, febr. 27. 4­2 % rente 96. 3% 73. 10. auszt. államvasut 905. Credit mobil. 1557. L o n d o n, 3°jo Consolok 92—915/8. Gabonaár. Pozsony, febr. 27. Búza, jó minő­ségű, kemény, 83 fontos 6 fr. 36 kr.; 80—81 font. 4 fr. 48 kr. — 5 fr. 30 kr.; Rozs (lanyha kelet) 78 font 4 fr. 18 kr. 76 font. 4 frt. Árpa alantabb : 69 fontos 2 fr. 56 kr. 68 font. 2 fr. 50 kr. 67 font. 2 fr. 42 kr. Zab elhanyagolt 48 font. 1 fr. 33 kr. 46 font. 1 fr. 24 kr.­ Kukoricza 80 fontos utolsó évi 2 fr. 40 kr. mézönkint, és 3 fr. 18 kr. mázsánkint. 82 fontos ó oláhországi 3 ft 45 kr mázsánkint. Köles, lehéjjazott legjobb minőségű 5 ft 24 kr. B­aj­a, febr. 25. Arak névszerintiek, pangó forgalom. Búza 4—43/4 ft. Rozs : 3—SVa ft.Kukoricza 1 ft 40—44 kr. Árpa 12­3—2 ft.Köles : 1 ft. 44 kr. — 2 ft. Zab : 1 ft. Dunavizállás. Febr. 29-kán: 6' 9' 9'" 0. fölött. lehet. Gazdasági egyletünk alapító részvényesei e na­pokban ismét két derék honfival szaporodtak : gr. Teleki Sámuel és b. Löwenthal urakkal. Mindkettő hires jó gaz­da, szélesen kiterjedett birtokok tulajdonosa. Ilyenektől méltán is megvárja a haza, hogy közügyeit szeressék és előmozdítsák. Ugyan szabad-e egész illendőséggel kér­deznem : mint van az, hogy a mult terménytárlatról vég­re is csak az én röptiben itt néhány sor tudósításom­mal jön a közönség kielégítve? És nem követek-e el sérel­met valaki lelkiismeretén, ha egyszerűen megjegyzem, hogy mindjárt nyolc­ hónap óta az erdélyi gazdas­­egy­let működései iránt bővebbecskén nem világosíttatnak fel a vidéki részvényesek? Az itteni színháznál az országos bizottmány által a kezelésben szükségesnek látott némi változtatás előjeleit a múlt hetekben némely pesti lap alaptalanul nevezte ügybukásnak. Valamely ügykezelés módosítása nem teszi meg bukását. Eddig elé­g egy pár év óta a színház körüli építéseket, ruhatár- és könyvtár­­bővítést az országosan begyűlt részvényből eszközölte az országos bizottmány, mit az előadások jövedelmez­tek, húzták a színészek, ha nem volt elég a bevétel,vagy hat főúr zsebe fedezte. Most már három visszalépett, a más három a terhet nem bírja tovább. Az országos vá­lasztmány tehát elhatározta a színházat szakértő vál­lalkozó igazgatónak adni ki bizonyos segély ígérete mellett, s azon föltétellel, hogy az előadások minden­esetre a nyelvi s nemzetiségi czéloknak megfeleljenek, s a közönség a téli hónapokon okvetetlen részesüljön színházi megszokott élvezeteiben. Az országos választ­mány a színház belsejében szükséges javításokat a rész­vényekből meg fogja tétetni, valamint a meglevő könyv­es ruhatár is, leltár mellett az új vállalkozónak átadatni. Azt vélem, ezek után a színügynek közöttünki ingado­zásáról szó alig lehet. Hogy a színház gyéren látogatta­­tik, annak oka a színészekben van: régiek már, újak­kal kell őket okvetlen fölfrisíteni, aztán bizony nem is látja az ember náluk azon ügyekezetet — tisztelet egy­két kivételnek — a­mit oly szép és biztosított fizetés mellett mindenki méltán remélt. A jókat majd az új vál­lalkozó is megtartandja, a gyöngék pedig kisebb társa­ságoknál keresnek alkalmazást. Híjába ! A mi közönsé­günk ízlése kényes. Tisztelet becsület, de hogy az ember oly hanyag, gondatlan játékokkal — minőket nem egyszer lehet a színpadunkon látni — magát halálra un­tassa pénzért, bizony ez kissé nehéz dolog! Hadd böjtöljünk már egy kicsit. Majd novemberben oly tele színházaink lesznek, hogy a karzat leszakad, mint már egyszer 10 év előtt, és a nők az új zártszékekben elá­julnak a hőség miatt. Hát az ad­ják állását, azaz kik fi­zették be részvényeiket és kik nem — mikor, tudjuk meg már ? Nyilvános kimutatás már helyén volna. — Pár közvizsgálaton alkalmam lévén jelen lenni, úgy ta­láltam, mintha saját anyanyelvünkre nem fordíttatnék ta­nítók vagy tanulók által annyi gond és figyelem, men­nyit az más tantárgyak felett igényelne Engedje meg a t. szerkesztőség, hogy Egressy úrnak itt nyilván — ha későn is — mondjam meg, hogy a két Gyulai fölött mondott észrevételén kolozsvári minden ismerői és jóakarói sajnálkoztak. Ők, melynek tartalmát itt rövid kivonatban nem adhatjuk. A fentebb mondottakon kívül csupán azt jegyezzük még meg, hogy kellő figyelemre vannak méltatva a fegyelem, alkalmazhatóság és rend érdekei. A felmondási időt illetőleg megállapítatott, hogy egész évi szolgálatoknál a felmondási idő hat heti, különben pedig tizennégynapi legyen. A nem tisztán bírósági cselédügyeket a politikai hatóságok tárgyalandják olyképen, hogy a szolgabírák erre nézve a község-elöljárókat bizhatják meg; azon eset­ben pedig, ha a szolgálatadók magok is egykori esküi­tek lettek volna, a dolgot magok intézendik el. — Bizony Márton, aligha azt nem hiszem. — Mihály. Nem hallottad, van-e az én fejemre valami díj téve? — Micsoda? szólt az öreg, mint a ki nem akarja a kérdést érteni. — No a hogy szoktak díjt tenni a hollókra, farka­sokra, a­mik kárt tesznek, a ki ennyit meg ennyit behoz, kap egy forintot, két forintot? Mit kap, a ki engemet elfog? Tíz, — húsz forintot, — tán ötvenet is? Mi? — Meglehet lesz az. . . . — Mihály, szólt kevés vártásvá a gyilkos. Fogj el engemet. — Én ? öcsém. Bár magam tudjak a lábamon állni, ha nem fog valaki. Mit beszélsz te nekem? — Tudod Mihály , ez az eset nagyon megzavart en­gem. Ha egy ily nagy urat utolért az igazság keze, hát akkor egy ilyen szegény gazdátlan kutya, mint én, mit bújja az erdőket, mi? Az gyilkolt, megölték, én gyil­koltam : nem az-e a rend , hogy engem is megöljenek? Mihály gazda nem felelt, csak fejével bólintott a kér­désre. A vén csavargó lassú hangon kérdezé. — Sok ember összegyűl olyankor úgy e? a birák urak elmondják a népnek, hogy kit miért büntetnek meg? szép beszédet tartanak, okosat, tanuságost? ugy­e­bár: pap is jön oda, jámbor tiszteletes ur s beszél a más világról, az ur Istenről, és annak az irgalmáról? annak megmondhatja az elitéit, mit vétett életében, és meg­könnyebbül aztán bele ? és azután mondják azt is ugye, hogy „Isten legyen irgalmas kegyelmes szegény nyo­morult lelkének!“ s imádkoznak, mikor ő haldokol, ugye ? — Igen, igen , hagyá helyben az öreg. — Mihály, Mihály, szólt a gyilkos szorongó kebellel. Tedd meg azt nekem. Régi jó ismeretségből, régi ba­rátságból, — nem azért az ötven forintért, a­mit kap­nál;— hanem az én hozzám való jó indulatból; ve­zess be engemet a városba , vezess be most min­gyárt; el birsz te odáig jönni; majd én rám tá­maszkodok az utón. Én magam is elmehetnék, de lá­tod, nincsen bátorságom. Ha betévedek az erdőkbe egye­dül, megint nem merek belőlük kijönni. De te majd biz­tatni fogsz az utón, elvezetsz egész a vármegye házáig, Mihály, jó öreg Mihály. A vén ember csak a fejét csóválta s nem felelt rá semmit, hanem annyit mondott, hogy késő már az idő, az utak hóval befúva, eltévedhetnének valahol. Inkább háljon az éjjel a csavargó az ő házában; reggel majd beszélhetnek arról. — S nem félsz te velem egy házban aludni éjjel? kérdé Márton, ki szinte kérkedett azzal, a­mi félelmetes volt rajta. — Száz és öt év óta hajtom le minden éjjel fejemet az Isten kezébe; ő tudja, mikor nem kell felvirradnom többet. Szólt az öreg nyugodt lélekkel, s mohából puha fekhelyt csinált csodálatos vendége számára s azzal le­feküdtek mind a ketten. A hamvadozó tűz világa derengeté még egy ideig a kis lak sötétjét; az altató homálynál még sokáig elbe­szélgetett egymással a két öreg. A gyilkos elmondatta magának hosszasan, körülményesen mind­azon jelene­teket, a­mik egy szegény veszendő lélek átmenetét ké­pezik e világról a másikra. A gyilkos sokáig is eltalált aludni a jó puha moh­ágyon. Ilyen kényelemhez nem volt az ő teste szokva, zörgő haraszt ébresztése, rekedt holló károgása, szél­től csikorgó száraz fa, arczhoz tapadó mara­dér szok­ták őt felköltögetni. Már a nap is besütött a kis ház ablakán, midőn felnyitó szemeit. Gazdája étellel itallal kínálta, a­mint felkászolódott, mi sem kellett neki, csak egy kis vizet kért, hogy megmosdj­ék. Ez is régen történt vele. — Már most menjünk, szólt Mihályhoz, midőn készen volt a rövid öltözéssel. — Tehát csakugyan fel akarod magadat adni ? — Nem jól cselekszem-e? ugy­e hogy igen— lega­lább vége lesz már egyszer. Mihály felölte szűrét, vette botját s kikisérve zord vendégét, ment vele a havas után végig. A csavargó biztatta, hogy csak támaszkodjék az ő vállára, ha elfárad. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Hangnyomat és szórend. Ha a hangsúly és hangnyomat helyes alkalmazására vonatkozó sorok különösen a színészhez voltak irá­nyozva, mint kinek egyik főfeladata mind a hangsúly törvényével megismerkedni, mind a hangnyomattal kie­melendő szókat vagy szórészeket a mondatban fölke­resni*), úgy az alább következő sorok leginkább az ízó figyelmét igénylik, mint kinek kötelességében áll úgy írni munkáját, úgy berendezni — stylistikai tekin­tetben — annak minden részleteit, hogy már az egyes mondatok szórendjéből önkényt váltanak ki a nyomaté­kos szók vagy szórészek. Az eredetileg magyarul és született magyarok által írt munkákban rendszerint csak van még valami helyes szórend, mert erre az irót természetes nyelvösztöne ön­­tudatlanul is vezérli; de ha fordításokat olvasunk, vajmi gyakran találjuk azt felforgatva és azon nyelv kaptájára szabva, melynek nyomán a fordítás történt! Ilyenkor az iró nem vezérelteti magát a magyar nyelv szelleme által, s hódolva az idegen szellemnek, mely rá befolyását gyako­rolja, annak rabjává és majmolójává lesz kifejezéseiben. *) Lásd „Pesti Napló“ idei 1787. számát. E magyartalan írásmód különösen a sebtiben készült szinmű-forditásokban harapózott el s ragálya legin­kább a színpadról terjed át mind a közélet mind az irodalom nyelvére. Az eredeti munkákban, bármi pon­gyolán legyenek is írva, jobbadán csak az irály szépé­szeti elemei hiányzanak, mint p. o. a hangzatos gördület, a kifejezendő tárgynak találó jelzései, stb., hanem a nyelv logikája szerinti természetes szórend többnyire megvan. A fordításokban ellenben, a szépészeti hiányok mellett, egészen magyartalan kifejezések és legidegen­­szerűbb szó- és mondatfüzések légiója hemzseg, s a színészre nézve valóban nem csekély föladat, hogy ma­gát e tömkelegben tájékozhassa. Nem kívánhatjuk, hogy a színész egyszersmind jó stylista legyen s a szerepében előforduló hibás tételeket maga igazítgassa ; de igenis kívánhatni, hogy a nemzeti színházhoz állandó dramaturg alkalmaztassék, kinek aztán az a kötelessége is volna, hogy a színpadra hozandó műveknek irályát megrostálja s vagy maga megigazítsa, vagy az iró által megigazit­­tassa. De messzebb is mentünk, mint akaránk, s oly hiányo­kat, hézagokat említettünk meg, melyek nem tartoznak fölvett tárgyunk körébe és sokkal többszerűek is, hogy sem ez alkalommal fejtegetésekbe bocsátkozhatnánk. Maradjunk most a szórendnél, s vizsgáljuk kissé azon árnyalatok és módosulatok szabályait, melyek által az a hangnyomatos szókat önkényt szembeszökteti. Hogy e vizsgálat csak töredékes lehet és tárgyát ki nem merít­heti, természetes, mert egy részről a szükséges előmun­kálatok hiánya miatt nem kerekedhetik rendszeressé, más részről pedig a szűken kimért tárczai tér nem engedi a részletes­ fejtegetést, minek külön nagyobb munkában volna helye. Észrevételeim csak épen figyelemgerjesz­­tésül akarnak szolgálni, mert csakugyan ideje már, hogy­­az irálybeli szabályok valahára komolyabban tekintetbe vétessenek. Ha általában a szórend elmélete egy nyelvben ugyan- LEVELEZÉSEK. Kolozsvár, febr. 17. (E r­e­d. I e v) A hírlap a köz­életet irányozza s olykor irányoztatik a közélet által. Hát a hol egyik sincs ? Ott a levelező is csak azt ir, a­mit AUSZTRIA. B­é­c­s.febr. 28. Ö Felsége a Császár Albrecht fö­­herczeg Ö Fenségének, a 3-ik hadsereg parancsnokának, fökormányzó- s parancsnokló tábornoknak Magyarország­ban teljhatalmat adott Magyarországban rögtönítélő­ szék felállítása és megszüntetésére. Az illető minisztériumokban egy ujonczozási törvény­­javaslat készül, mely a legközelebbi évben jövend alkal­mazásba. Ezáltal főleg az összes koronatartományokban követendő eljárási egyformaság czéloztatik. A­n­d­r­e e bankár Párisból ide érkezett résztveendő az olaszországi vaspályákra vonatkozó tanácskozásokban. B­é­c­s, febr. 28. (Oesterr. Co­rr.) Magyarország sik földére nézve egy ideiglenes cselédrendtartás bocsáttatott ki, mely 1856-dik évi oct. 1-jén lépent ha­tályba. Benne világosan és kimerítőleg vannak előadva a cseléd­forgalomnak minden, némileg feltűnőbb momen­tumai, egyszersmind megfelelőleg rendezve a szolgálat­­bavevők és szolgálatba­ állók viszonyai. Igen elismerésre méltónak mutatkozik itt az úgynevezett cselédkönyvek behozatala, melyek az egyebütt divatozó bizonyítványok fölött azért érdemelnek elsőbbséget, mivel becses kimu­tatást nyújtanak a szolgálatba vett egyén egész korábbi életéről, holott különben a szolgálatbafogadónak több­nyire csak a szolgálatkereső újabb bizonyítványainak előmutatásával kell megelégednie. A rendesen vezetett cselédkönyvek által a hatóságok esetleges eljárása is könnyítve van. A szóban forgó rendelet 43 §§-ra osz­ KÜLFÖLD, Angolország, London, febr. 25-én. Az „A­d­v­e­r­t­i­s e­r“ az Urquhard nézete felé kezd hajolni a keleti ügyben, mely nézet mindig szélesebb körben talál elfo­gadtatásra. E lap egyik levelezője febr. 8-káról írja : közbeszéd tárgya, mily kedvetlenül ment el a zultán a lord Stratford álarctos báljába. Beszélték egyebek közt, hogy a zultán az első meghívás ellen kényes szemekkel tiltakozott, s csak a követ kérlelhetlen parancsának en­gedett. Midőn a­zultán engedékenységét meghallották, hozzá mentek a mohamedán főpapok, s kérték őt, hogy daczoljon a keresztény diplomaták fenyegetéseivel. Azon­ban igen későn volt immár, s midőn a kijelölt napon lord Stratford a padisáht saját fővárosa utczáján brit lovasság által kisértette, dühben tört ki a nép; a papok, kezeiket tördelve, óbégattak, hogy minő szégyen éri a próféta utódát. Nem fékezhetvén dühöket, Skutariba tömegestül rohantak a papok, s ott a 13-ik ezred szál­láshelyét leégették (?). A keringő hirek szerint a bál­ban is feltűnő volt a zultán levertsége és ellenszenve. A legcomi­usabb alak volt Loyer, a szakácsmester, a ki medvének volt öltözve s a zultán előtt gúny­­verseket mondott Oroszország ellen. Miután Fran­­cziaország hasonló hódolatot kívánt, mint Anglia, egy másik bálon is jelen kellett lenni a zultánnak. Ez alkalommal a követségi és császári palota közt 10,000 franczia katona volt fölállítva. E számos katonaság an­nyira elrémíte a zultánt, hogy sietett 7 órakor megtenni látogatását. A franczia követ barátaival dinérnél ült. Azonban hirtelen egyenruhát öltöttek, s úgy fogadták el a kelet császárainak örökösét. Mondják, hogy a­zultán kérelmét fejezte ki, hogy a brit követtel ne egy asz­talhoz ültessék. A szerkesztőség ily szavakkal kíséri ez előadást: az angol nép nagy megütközéssel olvassa e tudósítást, s nagy botránynak tekinti az összes keresz­­tyénség.Hasonló viseletet még nem tapasztaltunk egy kö­vettől oly fejedelem irányában, a­kivel baráti lábon ál­lunk. Ha ily erőszakot követnek el a­zultán lelkiismere­tén, kinek vallásos meggyőződése szintoly szent, mint lord Stratford de Redcliffe urnak a magáé,—pirulnia kell Angliának polgárisodása miatt. Több kormánylap, mint a Post, Observer és a Globe arra­ czéloznak, hogy az élethoszig tartó peer­­ség ügyében tanúsított ellenzés miatt a lordokat vagy egészen föl kell menteni a bírói tiszt alól, vagy máskép kell e legfőbb felebbviteli széket reformálni, mint a lord kanczellár akarja.A ,,Times“még határozottabban formu­­lázza e részben akaratát. Alkossanak, úgymond, tör­vény által egy felsőházi bírói választmányt, mely részint jogtudós lordokból, részint más birákból álljon, a kik „lord“ czimet viseljenek, s a felsőháznak, felebbviteli szék minőségében, tagjai legyenek, a nélkül hogy par­liamenti lordok lennének. Valaminek kell történnie s csak ilyen javaslat mentheti ki a peereket jelen zava­rukból. Mi haszna elmúlt tévedések miatt panaszkodni. Bárminő hibát követtek legyen el a p­erek, de lénye­ges alkatrészét teszik az alkottmánynak, s illő, hogy a nemzet jobban ügyeljen saját méltóságukra , mint a megfontolatlan tanácsok következtében önmaguk. London, febr. 26. Alsóházi ülés 25-kén, több kör­levél benyújtása után Roebuck egy indítványt jelent be, mely szerint a M’Neill féle jelentés következtében ki­nevezett tábornok-bizottmányt olyannak állítja, mely csak még inkább megerősíti azon közönségessé vált né­zetet, mintha a herczeg ügyetlen és rész kezelő főbb tiszteit ki akarnák menteni. DeLacy Evans tábornok pedig affelől kér majd fölvilágosítást, miért nem bocsátá közre a jelentés azon részét, mely a krími hadse­reg halandóságára vonatkozik.­­ Miután továbbá a pénzügyi bizottmány jelentése a kormány értel­mében elfogadtatik, azon bili második felolvasásán a sor, mely a hajózást fölmenteni inditványozá ama rop­pant terhek alól, melyeket némely városok rónak arra, anélkül, hogy azokból nagyobb észletet fordítanának a kikötők, világító tornyok stb fentartására. S. J. T­h­e-

Next