Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)
1856-03-01 / 1795. szám
singer hat hónapra el akarja halasztani a bili felolvasását, azaz elvetését indítványozza. Roszalja a kormány rendszabályát, mint amely a városok és testületek jogaiba ütközik, minőre csak a Stuartok legroszabb korában van példa. Az élethosziglan tartó peerség ügyében is vádat emel a kormány ellen.Állítja, hogy Mr.Lowe (a kereskedelmi hivatal alelnöke) azon helyi adókra nézve túlságosan tett föl egyet és mást, s kéri a házat, vegye utalmába a kikötőhelyek és hatóságok régi jogait a kormány önkénye ellenében. (Ismételt tetszés balról.) így Mr.Baringis. Lowe:a kormány nem a maga részére akarja azon vámokat megszüntetni, nem akar idegen sajátot eltulajdonítani, csak a hajózást akarja fölmenteni a túlságos terhek alól. A vámok nem tulajdonai senkinek; a parliament adta meg azon kikötőhelyeknek, meg elveheti, ha tetszik. Nincs itt szó a helyhatóság, az önkormányzás megsértéséről. Nem a dolog természetéből folyó helyi adó az, amit valamely véletlenül épen tengeröbölre fekvő város az átkelő hajóktól zsarolhat, stb. Hosszas vita támad e kérdés fölött. A szónokok kétharmad része a kormány ellen nyilatkozik. Holnap folytatják a vitákat. A kormánynak nem igen van kilátása a bili keresztülvitelére. Alkalmasint azonban nem marad oly feltűnőleg nagy kisebbségben, mint ha — a mai hangulat mellett — szavaztak volna. Honnan e hangulat? A bilit a többség kénytelen helyesnek, czélszerűnek elismerni. Már említik, hogy a parliament feloszlatása áll a küszöb előtt, legalább úgy hiszik, s a követ urak félnek sérteni a helyi érdekeket. London, febr. 26. Febr. 25-kén a felsőházi ülésben, miután lord Lyndhurst tetszés közt kijelenté, hogy néhány nap múlva a ház figyelmét bírói tisztére hívja föl, mi tekintetben reformra van szükség. lord Redesdale előterjeszti a kiváltsági bizottmány jelentését a Weasleydale peersége ügyében. Lord Granville kijelenti a gyülekezet előtt, mely látható feszültségben van, miszerint a kormánynak nincs szándékában , új szavazást sürgetni , hogy aránylag üres házban felforgasson oly végzést , melyet tetemes többséggel hoztak. Lord Weasleydale nem akarja ülését elfoglalni, mielőtt az ügyet minden oldalról éretten meg nem fontolták. A kormány igyekszik e tárgyat minden személyes és párttekintetektől menten megvizsgálni, s ugyanezt várja a háztól (tartós tetszés). Lord Campbell és Derby méltányolják a kormány engesztelő hangulatát, s az ellenzék részéről szintén részrehajlatlan és érett megfontolást ígérnek. Lord Derby sajnálja, hogy a ház összeütközésbe jött a koronával, de a kormány a hibás. Jól tenné a korona, ha akkér oldaná meg a kérdést, hogy Weasleydale peerségét örökössé változtatná. Végül jelenté a lord, miszerint indítványozni fogja, hogy egy bizottmányt nevezzenek ki, mely jelentést adna afelől, miként lehetne a felsőház felebbviteli törvényhatóságát hatályosabbá tenni. — Marquis of Landsdowne igen engesztelő hangon szól, remélvén, hogy mindkét részt kielégítő egyezmény jöhet létre. Nézete szerint az örökös peerségre nem veszélyes, ha alkalmilag élethoszig tartó peereket neveznek ki. A korona visszaélése ellen biztosíték a közvélemény. Még lord Brougham, Malmesbury, Grey és mások beszéltek a kormány mellett, Granville mellette, s a ház elhalászta ütését 7 óráig. A M’Neill féle jelentés következtében kinevezett katonai bizottmány tagjai, hír szerint: lord Seaton tábornok, mint elnök; Sir Thon tábornok; M’Mahon; Sir Thom Brotherton, Down, Peel. — Holnap adja Buchanan amerikai követ bucsulakomáját. De mielőtt e jeles államférfim haza megy, még meglátogatja a continenst (Párisi?), így beszélik: francziaorzág, Páris, febr. 24. Feltűnő, hogy Oroff gróf tegnapi bemutatása alkalmával tökéletes beszédet tartott a császárhoz, mint ezt a követek megbízó leveleik átnyujtása alkalmával szokták tenni. E beszédnek majdnem szószerinti átfordítása imez: „Sire, fölséges uram engemet bízott meg fölséged és a nagy franczia nemzet iránti tisztelete és rokonszenve (Sympathie) érzelmeinek kifejezésére. Fölséges uram osztja fölségeddel a béke helyreállítása iránti legőszintébb kivánatokat. Mi engemet illet, legnagyobb megtiszteltetésnek tartom, hogy én választottam ki felséged előtt azon érzelmeket kifejezni, s azon tanácskozásokban részt venni, melyek Európának a békét visszaadandók.“ Napóleon császár ezen beszédre azt felelte, miszerint egészen osztja a követ által kifejezett érzelmeket és kívánságokat, s örvend, hogy a híres államférfiúval személyes ismeretségbe jöhet. Croff valamint Brunnowsa kíséretekhez tartozó diplomatáit gyakran imitálják magukat nyilvános helyeken, különböző félhivatalos salonokban, s föllépésükben legkisebb tartózkodást sem mutatnak. Sőt ezen urak fesztelenséget, nyíltságot, sőt szeretetreméltóságot segélyeznek, úgy annyira, hogy igen világosan kitűnik azon törekvésük, mikép a közvéleményt igyekeznek megrontani. Hogy ez nekik tökéletesen sikerül, máris észrevehető, s levelező erősítheti, hogy a franczia hivatalos világ a delnekkel élükön, Oroszországért és az orosz barátságért forma szerint rajonganak. Egy párisi levelező írja: A nyugati hatalmak és Szardínia még mindig ragaszkodnak a dunai fejedelemségeknek egy európai fejedelem alatti egyesítéséhez. A Porta tiltakozik ellene, s ez okból Dzsemil bey, hogy az e tárgy fölötti előleges tanácskozásban részt vegyen, nem várta be Marseilleben az első török felhatalmazottat (mikor Turinból Párisba visszatért). Levelező jó forrásból hallja, hogy Ausztria nincs ellene az eszmének, de azon értesülésre, hogy lehető esetben Carignan herczeg neveztetnék ki moldva- és oláhországi nagyfejedelemnek, legerélyesebben tiltakozott. Cambridge ha nem akarja a koronát elfogadni, s zavarban vannak, hogy kit találjanak alkalmas embert ez állomásra. — Még Augustenburg herczegre is gondoltak,kit az itteni udvarnál szívesen látnak.— Egyedül Clarendon gróf az itteni diplomaták közöl, ki még mindig harczias hangon beszél. Ő azt mondja, hogy nem fogunk engedni, mert mi vagyunk a győzök. Úgy látszik, hogy az itteni kormánynyal, békés hangja daczára is elégültnek látszik. Ki tud ebből aztán eligazodni ? Páris, febr.25. A fölhatalmazottak ma 1 óra 20 perczkor gyűltek össze az értekezleti teremben, hol őket Walewski gróf és Bourqueney báró fogadta. A fölhatalmazottak a minisztériumnak a quaire (Seine partja) nyíló főkapuja előtt hajtottak el, s a főlépcsőn mentek föl, hol három vagy négy legény állott, kik nekik ajtót nyitottak. Először Cavour gróf és V 11 amarina marquis, szárd fölhatalmazottak jelentek meg, mintegy 1 óra 3 perczkor. Cavour gróf mintegy 40 éves embernek néz ki. Arcza sok szellemet és szivjóságot fejez ki. A két fölhatalmazott egyszerű broughamban ült, egyetlen vadász kíséretében. A piemontiak után Al pasa és Mehemed bey, török fölhatalmazottak jövének pompás hintóban. Hátuk mögött két vadász állt gazdag öltözetben. Mindjárt utánok egy brougham és egy fényes hintó jött elé. Az elsőben Cowley és Clarendon lordok, a másodikban Buo gróf és Hübner báró ültek. — Az orosz fölhatalmazottak magukra várattak. Csak 11 óra után érkeztek a külügyi minisztérium elibe. Pompás hintóban jövének. Droff gróf, ki jóllehet 70 éves, nem látszik többnek 50 évesnél s igen izmos ember, kiugrott a hintóból s gyors léptekkel sietett föl a lépcsőzeten. Fölérkezvén megfordult, hogy Brunnow bárót bevárja, ki egy palotát és cachenezbe majdnem beburkoltan nagy bajjal szállt ki a kocsiból s lassan lépdelt fölfelé a lépcsőzeten. Ez nagyon betegesnek és gyengének néz ki, s O r 1 o ff mellette fiatal ember. Mi O r 1 o ff o t illeti, igen erélyesen néz ki, s eléhaladott kora daczára alig szürkült meg. A fölhatalmazottak nem valának egyenruhában; mindnyájokon fekete frakkot és kerek kalapot lehetett látni. A török képviselők fején a rendes nemzeti löveg, a fez volt. A képviselők megérkeztekor alig volt a quamn 150 kiváncsi. Négy rendőrügynök ugyan igyekezett őket rendben tartani, jóllehet egészen csendesen viselték magukat, s egyet sem mertek kiáltani. Két óra felé a kiváncsiak száma szaporodott, s négy óra felé roppant embertömeg várakozott a diplomaták kijövetelére. A „Journal des Débats“ az értekezleti fölhatalmazottak ülésrendjéről közli: Warewski grófnak, mint elnöknek jobbján ülnek: Clarendon lord, Bud gróf, Cavour gróf, Orloff gróf, Ali pasa; balján: Cowley lord, Hübner báró, Pes de Villamarina marquis, Brunnow báró és Mehemed-Dzsemil bey. Buol gróf tegnapelőtt kihallgatáson volt a császárnénál, hogy számára átnyújtsa a csillagkeresztet, melylyel ausztriai özvegy császárné 5 felsége diszite föl. Lamartine „Kiábrándulás“ (Désillusion) czímű utolsó kötet versének revisiójával foglalkozik. A gabnatermészet speculatióval 600,000 frankot vesztett, s most ugyancsak dolgoznia kell, hogy az elvesztett összeget visszanyerje. Verseket ír — irodalmi lapot ad ki stb. — A censura Ponsard „La Bourse“ czimü színművének előadatása elé akadályokat gördít. Először is a czim megváltoztatását kívánja.— Alfred de Vigny „Mozart“ czimü verses drámát irt. A fiaontmartrei temetőben a republicanus Godefroy Cavaignac-nak bronz emléke állíttatott föl. A megboldogult az emlékköven köpenybe burkoltan, kiterítve nyugszik, egyik kezében tollat, a másikban az 1830- és 35-ki harczok emlékéül kardot tartva, jóllehet katona nem volt. Ez emlék 1848 óta kész; az aláírás arra már 1846-ban kezdődött, de Cavaignac tábornok határozottan ellenszegült fölállításának. „Elég idő lesz rá — szólt a tábornok — ha nem leszek többé a végrehajtó hatalom élén.“ Páris, febr. 26. Az „Ind. beige“ előre figyelmeztette olvasóit, hogy óvakodjanak jóhiszemmel fogadni az értekezletek folyama alatt keringő híreket. Ez óvakodás nem volt hasztalan. Ma a congressus nem tartott ülést s a múlt este két fölhatalmazott nem jelenvén meg Walewski gróf ebédjén, a pessimisták ezen körülményekre a békére nézve kedvezőtlen híreket alapítottak. Azonban, ha a congressus ma nem ült össze, ennek egyszerű oka az, hogy hetenként csak három ülés lesz: hétfőn, szerdán és pénteken, s hogy minden ülés közt egy napi időköz maradjon a megelőző ülés jegyzőkönyvének szerkesztésére. Mi a két fölhatalmazottnak tehát (Cowley lord és Mehemmed Dzsemil bey) a külügyminiszter ebédjéről kimaradását illeti, ezt egy kis, köztük fenforgó illedéki kérdésnek tulajdonítják, s azt úgy vágták keresztül, hogy se egyik se másik ne menjen az ebédre. Azonban mindketten megjelentek az ebédet követett hangversenyen, mely igen fényes volt. Minden roszhírek daczára azonban — mik egyébiránt csak a börzére gyakorolhatnak némi befolyást — minden a legjobban látszik menni. A „Moniteur Universe“ hivatalosan jelentette, miszerint az első ülésben mart. 31-kéig tartó fegyverszünet köttetett. Azt is állítják — de ezt nem hivatalosan — hogy ugyanezen ülésben a javaslatok négy első pontját aláírták volna. Ez épen ellenkezik az angol lapok utóbbi, és általánosan igaznak tartott állításával, melynél fogva a fölhatalmazottaknak az ötödik ponton kellett kezdeniük a tanácskozást, hogy mindjárt tisztában legyenek a nehézségekkel, a négy első pont vitára nem nyújthatván anyagot, minthogy szövegük határozott, s a hatalmak mindnyájan hozzájárultak. E szerint hát csak fentartás mellett említjük, hogy a négy első pontot az első ülésben aláírták volna, hivatalosan eddig azonban csak a fegyverszünet van jelentve. Ondit szerint, Waewski gróf ez értekezletet megnyitó beszédében nagyon tartózkodónak mutatkozott, ezen állást azonban maga a helyzet is javasolta. Bizonyossággal állíthatni azonban azt, miszerint ha létezett is pillanatig Angol- és Francziaország között külön vélemény a békére nézve, a nézetkülönbség tökéletesen elenyészett. Köztök jelenleg a legtökéletesb egyetértés uralkodik, s bármi esetleg — valószínűleg kevéssé fenyegető — jöjün is közbe az értekezletek folyama alatt, az angol-franczia szövetség nem lesz általa érintve. A párisi congressus megnyitása kedvező befolyást gyakorolt a londoni bilizére. Svédországban ellenben úgy látszik, hogy az orosz politika által besugalt bizalmatlanság állandóan tart. Stockholmi levelezések legalább ezt jelentik. Egy levél az oroszoknak roppant készületéről szól. E pillanatban 30,000 munkásból álló sereg dolgozik a finnlandi tengeröbölnek háromszoros csövekelésseli elzárásán. Ez újság igaz lehet, jóllehet először halljuk azt, de kétségbevonhatni azon következtetések helyességét, miket ebből Stockholmban akarnak vonni. Franczia- és Angolország is folytatja, készületeit s várni lehet, hogy a készületek mindkét részről folyjanak egészen a béke megkötéséig. Páris, febr. 27. A „Presse“-ben megjelent sztambuli levél elemzi azon harmincz czikket, melyekben a Portával szövetkezett nagyhatalmak képviselői s a török miniszterek a Dunafejedelemségek átalakítása iránti nézeteiket foglalták össze. A lap közölte tudósításokból kiderül, hogy a hoszpodárság megmarad, csakhogy élethosszig tartóvá lesz. Mihely a jelenlegi hoszpodárok hivatalának határideje letelik (mi i. é. júniusban lesz), ideiglenes helytartóság lépend helyökbe, s 12 moldva és ugyanannyi oláhból álló bizottmány menend Stambulba, ott a luzerani kormány felügyelése alatt új alkotmányt kidolgozandó. Már ez új alkotmánynak is megvetették alapjait. Lesz t. i. választás útján alakítandó nemzeti képviselet. E törvényhozó testületnek, mely a közigazgatásnak minden kérdéseivel foglalkozandó, jogává lesz egyszersmind három Koszpodár-jelöltet fölterjeszthetni. A török kormány és szövetségesei fogják ezek közöl végleg kinevezni a hoszpodárt, ki csak belföldi lehet. (A fanarióták kizárvák.) A fejedelem jogai tetemes csökkentést szenvedtek, míg a bírósági hatóságokéi oly feltétek mellett tágittattak, melyeknél fogva remélhetni, hogy az intézmény elvesztendi a demoralisatio azon bélyegét, mely eddig — elég szilárd és elég erős szervezet hiánya miatt— nemcsak reá magára nézve gyalázat, hanem az egész tartománynak is szégyenére válik. Az adót ezentúl a bojárok is tartoznak fizetni. Fekvő birtok tulajdonosává minden polgár lehet, sőt még külföldiek is. Ami a szoros értelemben vett belügyeket illeti (p. o. a zárdák szabadalmassága) ezeket a nemzet képviselői fogják elintézni. Spanyolország, Madrid, febr. 18. A mai napig 17,902 nemzeti jószág adatott el 180,832,219 reálon. Február második hetének végével az általános letéti pénztárban 2,568,261 reál volt érczpénzben és 251,751,948 papírpénzben. Ma estve Pidal és Bravo urak Párisba mennek. A lázongók állítják, hogy ezen urak pártjuk menekülteivel conferentiákat akarnak tartani Párisban. Gonzales spanyol miniszter nemsokára visszatérend Londonba. — A kormány komolyan gondol arra, hogy a baleári szigeteket a lehetőségig megerősítse. Svédország. Stockholmban a „Svenska Tidningen“ leplezetlen keserűséggel űz gúnyt a franczia sajtó könnyenhivőségéből, mely Oroszország hízelgéseit oly örömest fogadja, s vakon hiszen látszólagos békehajlamaiban. Ezen nevetséges könnyen hivőség Oroszországnak legjobb szövetségese mindazon kísérleteinél, melyeket oda irányoz, hogy a nyugati hatalmak szövetségét szétrobbantsa. Egy másik tudósítás pedig ily czím alatt: „Aggodalmak Oroszország hatalma miatt következőleg hangzik Stockholmból febr. 17-től: „Itt némely párisi hírlapok békefanatismusával épen nincsenek megelégedve. És valóban, hogy ha a Bomarsund fel nem építtetését illető ponttal felhagynának, ez ugyan nem a legjobb szolgálat volna kormányunknak abbeli készségéért, hogy novemberben a nyugati hatalmakkal szerződésre lépett, úgy látszik, hogy Oroszország, mióta előtte a Szebasztopoli flotta megsemmisítése által Kelet elzáratott, óriási erőmegfeszítéseket fog tenni, hogy suprematiáját a Kelettengeren megalapítsa.Különösen Constantin nagy herczeg tevékenysége egyenesen e czélra van irányozva. A kelettengeri erősségek most mindenesetre — Bomarsund kivételével — mindnyájan tetemesen kijavítanak s több uj erősség is alapittatott. A novemberi szerződvény egyszerű következménye volna a kelettengeri háború egyszerű folytatása, de minthogy Oroszországnak ezen területen teljes hatalmát meg akarják hagyni, alkalmazkodásunk híjául egy folytonosan tartó orosz hadfenyegetést róttak nyakunkba, mi különösen belpolitikánkra gyakorlandja legérezhetőbb hatását. Az Agardh püspök által közzétett statistikai munkában igen érdekes tárgyalások fordulnak elő a fölött, mily sóvárogva vágyakozik Oroszország Norvégiának éjszaki részére. 1809-ben nem tudták felfogni, miért óhajt Oroszország a lapp földből oly kis darabot bírni, mely csak 3 mértföldnyire volt a norvégiai partok egyik legmélyebb kikötőjétől. Más igényeket sem értettek, melyeknek értelme most világos napfényen van. Várjon a novemberi szerződés mindezen vágyakozásoknak gátot vetende, ezt legközelebb majd a békealkudozások mutatandják meg. Azon esetre, ha franczia-orosz szövetség jöne létre, ama szerződvény, — legalább mint franczia — minden jelentőségét elvesztené. Oroszország. Az udvarnál még folyvást élénk élet van Miklós nagyherczeg egybekelése folytán Alexandra nagyherczegnével. Febr. 14-én a diplomatiai karnak szerencséje volt az új párnál bemutattatni. — A párisi értekezlet folyama iránt annyival feszültebb figyelemmel vannak itt, mert más eszmék léteznek elterjedve a kölcsönös követelések és engedmények körül, mint a külföldi sajtóban említettek. Oroszország és Persia között mindinkább barátságosnak mondják a viszonyt. A persa követ reményét fejezte ki ájítólag, hogy az orosz kormány segíteni fogja Persiát most Mohamed ellen, s az orosz kormány nem mondott határozott nemet. — Pétervárból hírlik,hogy Fonton Bódog, jelenleg hannoveri követ, Grortsakoff hg utódjául van határozva a bécsi orosz követségi állomáson. Gortsakoffhg végkép vissza akar vonulni az államszolgálatból. Törökország, Beirut, jan. 29. Azon aszúr régiségek, melyek — midőn az Eufrat folyamán szállíttatnának — Bazrah közelében a folyó iszapéba merítitek, ismét napfényre hozattak, s már szerencsésen el vanaz lehetne, mint másban, úgy a magunkénak megalapítására csak a francziát kellene mintául vennünk, mely tagadhatatlanul leglogikaiabb, s ennélfogva — habár költői nyelvre nem való — tudományos fejtegetésekre legalkalmasb. A franczia szórendben logikai egymásután, határozottság, szabatosság, könnyű felfoghatóság van, s a franczia nyelv méltán lett az országok diplomatikus nyelve. Csak az a baj, hogy minden nyelvnek a maga külön szórendje van, melynek elméletét csak saját rendszere természetéből önállólag kell kinyomozni és megállapítani. A magyar szórend kétségen kívül egyike a legszabadabbaknak, s épen ezért több árnyalásra képes, de másfelől téveszthetőbb is. Ugyanezen oknál fogva nehéz is szabályait kinyomozni, vagy más szóval: elméletét megállapítani. Toldy — a feljebb idézett értekezésben — a magyar nyelvnek kiválólag kifejezési ösztönt tulajdonít (az alaki és széphangi ösztön felett, mely különösen a görög és latin nyelvben oly uralkodó), és ezen a magyarban „oly parancsolólag uralkodó kifejezési ösztönnél fogva“ azt következteti, hogy „a magyar prózának az új világ legtöbb nyelve fölött fényes jövendője van.“ E kifejezési ösztön, mely különben uralkodólag megvan a legtöbb újabb nyelvben, a magyarban úgy látszik legsajátosabban s erélyesebben az által nyilatkozik, hogy a mondat szavainak legcsekélyebb változtatása nélkül is, csupán különféle elhelyezésükkel különfélekép módosíthatja a mondat értelmét. Más nyelvben, ha a szórend megváltozik, rendszerint szókötési változások is, vagy legalább közbeszúrások fordulnak elő; a magyarban elég a szórend módosítása, hogy a mondat tárgyai közöl mindig más-más legyen kiemelve. A kifejezési ösztön tehát — ha már ezen szónál maradunk — a magyarban különösen mint kiemelési ösztön tevékeny; s minthogy a kiemelést a szórendnek emigy vagy amúgy alkalmazása eszközli, az írónak kétszeresen érdekében áll közelebb megismerkednie a szórendnek látszólag gépezetével, valósag azonban eleven szervezetével, melynek módosulatai — csak mint helycserék — annyira módosítják az egész mondatnak értelmét. Ha a szórend helyesen emeli ki az illető szót, úgy az olvasó vagy elmondó is alig vétheti el a hangnyomatot, mely a kiemelt szót illeti. Vegyünk elő példát, és lássuk a szórend hatalmát. Nyelvtanaink egyikében fordul elő a következő mondat: „A becsületes hazafinak munkás élete a nemzetre mindig áldást áraszt.“ A mondat részeinek ezen összeállítását mondhatnók egyensúlyos összeállításnak, mert abban egyik rész sincs a másik fölött különösen kiemelve, valamennyinek jelentése egyféle fontosságú; mind egyensúlyozzák egymást, s így hangnyomat tulajdonkép egyikét sem illeti, miután mind illeti. Mondjuk ezt — ha tetszik — természetes szórendnek. Ebben mindjárt azon szabályt fedezzük föl, hogy az úgynevezett alany vagy subjectum („a becsületes hazafinak munkás élete“) a mondatnak elején, az úgynevezett mondomány vagy praedicatum pedig („áraszt“) a mondatnak végén áll, s a közelebbi meghatározások az alany és mondomány között foglalnak helyet. Lássuk most, hogyan alakul át e szórend, ha a mondat egyik vagy másik részét különösen ki akarjuk emelni. „A becsületes hazafinak munkás élete áraszt a nemzetre mindig áldást.“ (Itt a „munkás élet“ van kiemelve.) „Áraszt a nemzetre mindig áldást a becsületes hazafinak munkás élete.“ (Itt az „áraszt“ van kiemelve.) „A becsületes hazafinak munkás élete mindig áraszt áldást a nemzetre." Vagy: „Mindig áraszt a nemzetre áldást a becsületes hazafinak munkás élete.“ (Itt a ,mindig van kiemelve.) „Áldást áraszt mindig a nemzetre a becsületes hazafinak munkás élete“ Vagy : „A becsületes hazafinak munkás élete áldást áraszt mindig a nemzetre.“ (Itt az „áldás“ van kiemelve.) „A becsületes hazafinak munkás élete a nemzetre áraszt mindig áldást.“ Vagy: „A nemzetre áraszt mindig áldást a becsületes hazafinak munkás élete.“ (Itt „a nemzetre“ van kiemelve.*) Az idézett mondat szórendjét még többfélekép lehet változtatni, de már a fentebbi átalakításokból is vonhatunk szabályt a hangnyomatos szónak helyére a mondatban. E szabály körülbelül tán így volna formulázható: A hangnyomatos szó az uralkodó ige előtt szokott állni , a jelentéktelenebbek utána ; s ha maga az ige a hangnyomatos szó, ez nyitja meg a mondatot. Ha nincs a mondatnak különösen kiemelendő része, az ige áll leghátul, föltéve, hogy ez mint cselekvőige nem viszonylik valami névszóra, melyet viszonyszójáról megismerni, vagy más igére, mely a határozatlan módban névszót képvisel, mert ezen esetekben az illető névszó vagy ige követi az uralkodó igét. Ezen föltét is azonban csak a legegyszerűbb mondatoknál érvényesül, melyek nem tartalmaznak korlátozó vagy közelebbről árnyaló közbetételeket, s csak három-négy szóból állanak, úgy látjuk tehát, hogy nyelvünk mind szépészetileg, mind logikailag helyes eljárást követ, midőn a fontosabbat előre bocsátja, annak valósággal elsőséget ad. A színész nem igen fog tévedni, ha a hangnyomatos szót az igében *) vagy az ige előtt keresendi. (Hogy ige nemlétében annak helye és értéke a tulajdonító melléknevet vagy névszót illeti, nem szükség megemlíteni.) Kivételek azonban vannak, s ezek természetesen annál számosabbak, minél nagyobb a szavak elrendezése körüli szabadság, így a véglet-érintkezési elvnél fogva gyakran épen megfordul a mondat, és — a közmondás szerint — végin csattan az ostor. p. o. „Ha más nem gondoskodik , gondoskodom én.“ (Itt az „én“-nek isgyanazon szerepe van, mint midőn „kardom“ helyett „az én kardom“-at kell mondani.) Az eltéréseket itt nem sorolhatni elő, valamint azon különnemű irályi mesterfogásokat sem, melyeknek ügyes alkalmazása egy részről oly finomul árnyalja, más részről oly élesen szembeszökteti az illető gondolatot. Minderre több előmunkálat, és nagyobb tér volna szükséges, mint mennyit a hírlapi hasábok engednek. Szó nélkül kell tehát hagynom a gördület kérdését is, mely a prózában ugyanaz, mi versben a mérték, s melynek szintén nagy és jogos befolyása van a szórendre, még pedig oly mértékben, hogy nem ritkán csak a gördület által emelkedik ki a hangnyomatos mondatrész. Szépészetileg mivel a nyelvtudósok feladata mindezen kérdések részletes tisztázása, megoldása és szabályokba foglalása. Nekem csak a színészek által oly gyakran eltévesztett hangsúly és hangnyomat szolgált alkalmi okul e sorok megírására, melyeknek fő czéljuk az, hogy egy részről a gyakorlat embereit (nevezetesen a színészeket, s az írókat általában szorgos figyelemre gerjeszszék e nyelv- és irálytani részletek iránt; más részről az elmélet embereit (különösen tehát a nyelvészeket) a megpendített kérdések nyomozására indítsák. GREGUSS ÁGOST: *) Bővebb összehasonlithatás tekintetéből álljon itt a következő rövidebb mondat is, különféle elhelyezéssel : „te mondtad azt“ és „azt te mondtad;“ — „te azt mondtad“ és „azt mondtad te;“ — „mondtad (te) azt,“ stb. Ha a „nem“ beszúrásával tagadóvá teszszük e monda- t tot, újra más változatok állnak elő. *) Egyetlen ige is képezhet mondatot, p. o. „bezélgettünk.“ Az ige mintegy kapcsa, középpontja és foglalma az egész mondatnak, s a többi szó annak környezete , úgy hogy valamennyi beszédrész hozzá képest csak igehatározónak tekinthető.