Pesti Napló, 1856. április (7. évfolyam, 1824-1853. szám)

1856-04-01 / 1824. szám

241—1824. 7-ik évf folyam. Szerkesztő szállása­­ Angol királynőhöz czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési iroda : Egyetem-utcza 2-ik szám, I­ ső emeist, Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1850. Kedd, ápr. 1 Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Hirdetmények dija­­. 5 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdij külön 10 pkr .____ 1 Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Pesten , házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Távirati magán­sürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Paris, mart. 30. A „Moni­teur44 hivatalosan jelenti, s az utczákra szinte ki van ragaszt­va, hogy a békekötés ma 1 óra­kor alá­íratott. — A megszeli­­tesitések (valificatio) kicseré­lését 14 nap alatt várják. PEST, april 1. A béke megköttetett. Aláíratása marcius 30-kan délutáni 1 órakor történt. A sastoll, mely Európa nyugalmát visszaadta, egy szép delnőnek, Francziaország császárnéjának ment ajándékul. Őriztetni fog a drága hagyományok közt, mint az uj dynastia nagy befolyásának emléke. Túléli-e az okmányt magát, vagy legalább an­nak érvényét? erről utóbb értesítendi a világot Clio, a történészet múzsája, ki ércztollával örök táblákra vési az eseményeket, hogy legyen a múlt a jelennek tanítója — magistra vitae. Mi mártius 30-kának egész horderejét belátni képtelenek vagyunk. Igen közel állunk a nagy eseményhez, mely befejezteték. Csak néhány óra szűk korlátja vá­laszt el attól, s tudatik, hogy valamint a roppant tárgyak alakjainak és arányainak tiszta szemlélé­sére bizonyos távolság kell a térben , úgy a rop­pant történetek átérzésére és megítélésére szin­tén bizonyos távolságra van szükség az időben. Véleményünket a békeokmányról azért sem mondhatjuk még alaposnak, mert a részletek csak a ratificatio után fognak közzététetni, s gyakran egy szó vagy tollvonás elég a kitűzött elvek ere­jét elvenni vagy sokszorozni. Mit feleljünk tehát azoknak, kik kérdik : meg­­érdemli-e a kötött béke a hozott áldozatot? Néhány százezer ember halt meg, s néhány ezer millió forint kelt el a háborúért. Várak, városok és kikötők lettek semmivé, s a kereskedelem az ostromzarlások és a sok helyen félbeszakított köz­lekedés miatt alig fölszámítható kárt szenvedett. Ezek a beruházási költségek ama birtokra, mely a békeokmányban fekszik. Visszakerül-e az investitio, még pedig törvé­nyes kamataival együtt? Mit nyert mart. 30-ával Európa s a polgária­sodás? Sejtelmünk szerint sokat De, hogy eleget-e? azt nem mérnék még állítva vagy tagadva vitatni. A Dunatorkolat és a Feketetenger semleges­sége óriás hasznot hajt a kereskedésnek általában s különösen az angolnak. Minden áru, mely felénk vagy Ázsia felé tart, heves propagandistája leend a szabad kereskedés tanának, s a népeket, melyek életrevalók, gazda­gítani, a­melyek pedig az új viszonyokba magu­kat jól betalálni nem tudják, sülyeszteni fogja. Továbbá, Európa az orosz­ félelemtől megme­nekült, vagy ha nem is, legalább Konstantiná­poly az orosz foglalástól. Íme­ a főbb nyeremények, miket a békeok­mány részleteinek ismerete nélkül is bízvást lehet constatirozni. De megoldotta-e a keleti kérdést mart. 30-ka, vagy ha nem , mennyire segíti a megoldás felé ? — erről legyen szabad holnap szólanom. KEMÉNY ZSIGMOND: SZOMORÚ NAPOK. Regény. Irta JÓKAI MÓR (1831.) I. A h a 1 á 1 m a­z 1 á r. Halál ! Halál ! Jaj annak, a ki született! — Jaj annak, a ki meg nem halt ! — Az isten keze nehezül .... Halál ! — Halál! Véres napok, fekete éjszakák jőnek. A pusztulás an­gyala szárnyra kelt........... Halál — Halál! Ki nyitja­ meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugo­dalmas ház ormára ülve jövendőt mondjon a benne lako­­zónak ? Ki kényszeríti rá , hogy éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág­­ sütötte ablaknak repüljön , s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön ismét, s éjjellátó nagy szemeit kimereszt­ve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökké való álomra ?­­ Mi kínozza a lánczra kötött ebet, hogy mikor minden alszik, oly hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen üvöl­­teni, mintha lát­atlan kíséreteire ugatna, ki gazdája kü­szöbén ki s bejár, a házat kerülgeti, s az ablakokon be­­leskelődik ? — Mit lát, mit érez, mi ösztön gyötri öntu­datlan állat­ lelkét ? Reggelre az udvaron mély gödröt miért kapar, ki számára ásta meg azt, ki tanítá meg rá , hogy valakinek sírra lesz szüksége ? Midőn éjjelenkint az alvószobában az asztalok, ágyak, bútorok elkezdenek ropogni, pattogni, ki jár ott? Kinek lépte alatt recsegnek a deszkák? Érzenek-e valamit? Irtóznak-e azon fekete bútortól, melynek neve koporsó ? Él-e minden tárgy, mi az embert körülveszi, s mig kí­vül oly holtnak, oly féltelennek tetszik, lát-e, tud-e töb­bet, mint maga a mindent fürkésző emberi lélek ? Vagy tán van az emberben is egy alvó ösztön, mely ha lelke kifordult helyéből, akkor fölébred; ha megörült, ha eszét elveszte, uj világ nyílik meg előtte, s mig a múl­takat elfelejti , megtudja a jövőket, mig saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen halált ? H­it Ki Hétfalu egyetlen hosszú utczáján végig megy, há­rom házat fog ott észrevenni, melyeknek külseje mutatja, hogy bennök senki sem lakik. Az első kívül van a falun, egy magas zöld dombon, mely körül nyugodtan legelész a falu tehén-csordája, s csak olykor hőköl vissza egy egy tulok, ha jegelés köz­ben a fűben elfészkelt fehér csontvázat, vagy kitört ökörszarvat talál. A háznak nincsen teteje, a korom, mit talán végig mosott a sok évi esőszakadás, mutatja , hogy egykor leégett az, s most fehér asszó fűszálak lengedeznek omló párkányzatán. Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve, küszöbén nagyot nőtt a bogács és tövis. Útnak nyoma sincs felé, — talán nem is volt ? Különben a mező körülötte tele van mindennemű illa­tos virággal. A másik épület a helység közepén uradalmi kastély. Szomorú elpusztult hely. Lódult kőkerítés falazd el egy­kor az utczától. Most ennek csak egyes palánkjai állanak fenn, miken az elvadult jázmin-sövény tüm­ölt, kihullat­va az útra mérges piros cseresznyéit. A kapu csak imigy-amúgy van bálványai közé támaszt­va ; látszik , hogy egykor sarkaiból volt kivetve, s azu­tán röstelték újra helyre tenni. A ház különben egészen ép, csak ablakai vannak mind téglákkal berakva. Be van falazva minden ajtó, deszká­val beszegezve a padlás szelet, ablakai, a tornáczra felvezető fehér kőlépcsők fel vannak szedve, s a falnak támogatva, mint szinte egy vörös márvány kő­pad is a tornácz alatt. A ház elejéről itt-ott lehűlt a vakolat, s ott a vörös téglarakás kilátszik ; másutt nagy halom kő hever előtte; a hátulja, mely a kertre néz, be van meszelve; látszik, hogy ott is egy vagy több ablakot raktak be, s hogy nyolpaik se maradjanak, az egész falat bemeszelték, kö­rüle több gyümölcsfa látszik kitördelve, a többit is esz­­tendőnkint háromszor eszi le a hernyó, senki rájuk sem néz, úgy vesznek ki egyenkint, sárga rozsdával el­lepve. A harmadik ház egy kicsiny viskó a túlsó falu végén egy nagy ormótlan magtár háta mögé rejtőzve, udvara tele labodafüves, közepén görbe kankalikos kutágas; két kicsiny ablakában megvakult az ónszegélyes üveg, fonott kaskéményéröl lekopott a csapóföld s egész teteje szép zöld mint a bársony, a buján tenyésző mohától E három házban huszonöt év óta nem lakik senki. Azon kisded viskóban, melynek nádpadlasán most a csuvik költi tojásait, élt ezelőtt huszonöt évvel egy esze­lős vén asszony, Magdolnának hítták. Rég ideje lehetett már, hogy eszével nem birt, né­melyek azt mondák, hogy úgy született, mások, hogy a padlásról leesett fejtetőre, agy­veleje akkor rendült meg. Némelyek szerint az volt tébolyodásának oka, hogy egyetlen leánya hóhérhoz ment nőül Mások emlékeztek időkre, midőn ez asszony igen gazdag, igen tehetős volt s egyszerre koldussá lett, s azóta féleszű. Ez asszony sajátszerü befolyást gyakorolt akkoriban a babona-hivő népre. Valami félelmetes ihletszerű lelkesülés látszott lénye­gén, ha olykor küszöbét átlépte, melyen belül rendesen szenvtelen hallgatag szokott lenni. Ha ilyenkor az utczákon végig ment, a kutyák össze­­vonutottak az egész faluban, mint szokták, ha a gyep­mestert érzik azon menni. A vele szembejövők félve suhantak el oldala mellett, mert nem egyszer jövendölte meg egyiknek vagy másiknak halála óráját , s volt rá eset, hogy beteljesült az. A hajadonokon megismeré : ki hordja méltán a párját, ki nem ? A gyermekek arczáról m­egmondá, hogy ki fiai , s gyakran úgy esett, hogy az egészen más volt, mint a kinek nevét viselék. Ezért a leányok és gyermekes asszonyok reszkettek előtte. Megismerte a szekér előtt a lopott lovat, s megmondta gazdájának : ezt loptad, most lopd vissza. Máskor a templomajtóba ült, s mankóját végig fektette a küszöbön s várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat ellen vétett! Egész nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilalások vették elő, vagy a kocsmában verték meg. Gyakran órákig eljajgatott honn a labodabokrok kö­zött; ilyenkor hitte a köznép, hogy valahol a jégeső el fogja verni a határt. S néha hetekig elbolygott, ki tudja hol? ki tudja miért? s azalatt iszonyan elszaporodott a sáska, szöcske, földibőlfia, tábort járó pókok, s más Isten csodái a határban, mik, mihelyt megjött, mintha mag­­vok szakadt volna, egy nap alatt eltűntek, kipusztultak. Egyszer azt hitték, hogy haldokol. Ki feküdt a kút mellé s szűnvén itta a vizet. Végre úgy elerőtlenedett, hog­' nem bírta kezét megmoz­dítani. Természettudományi társulat. F. é. mártius 8-án tartott ülésében előadást tartott Dr. Batizfalvy másod­titkár a gyógytestgyakorlat részletei­ről folytatólag; alulírt az alkalmazott vegytanból közlött egy két újabb adatot, s Dr. Kovács Gyula múzeumi őr bemutatta Nendtvich által Éjszakamerikából hozott s a múzeumnak ajándékozott növényeket. Balizfalvi a társulat közelebbi gyűlésén azon czélszerű mozgásokat ismertette meg, melyek a nyak-, váll-, föl­kar-, könyök-, kézte-, ujjperczek­ izületére bírnak ha­tással; ez­úttal — mennyire az idő engedé — a törzsre vonatkozó gyakorlatokról szólott. És pedig a múltkor előadott mozgásokra következőleg : 20) Törzshajlitás előre és hátra — 10, 20, 30- szor ide-oda. A lábszár egyenesre nyujtatik, s vesz­teg maradva törzsünket a lehetőségig hajtogatjuk előre és hátra. Egyszer mindenkorra jónak találjuk megje­gyezni, hogy valamint ezen, úgy minden következő törzsmozgatási gyakorlatot nyugodtan és szelíden haj­tunk végre. Midőn törzsünket előre hajlítjuk , főleg az egyenes hasizmokat gyakoroljuk, annak hátfelé mozga­tása pedig a hát feszítő izmait veszi igénybe. Könnyű belátni, hogy ezen testmozgások öröművi befolyásuknál, kitűnő gyógyhatással vannak az alhasi zsigerek életfo­lyamatára ; különösen mikor lassú, tunya működéssel bírnak, székszorulásnál stb. De üdítve-erősítő hatást élesztenek a hát bénult izmaiban is. 21) Törzshajlítás oldalra 20, 30, 40-szer jobbra, balra. A törzs egyenes irányban jobbra balra lengetve mozgattatik. Hanem minden eretetés nélkül.­­ Ezen gyakorlat főleg a has oldalsó és hátsó izmai által hajtatik végre. De nem kevesebb teendő jut a bordaközi izmokra is. Minélfogva a hasüregben jobbra balra helye­zett szervek (máj és lép) működésére, a vérforgásra ki­tünően hat. És igy különösen azon kórnemeknél nyílik e gyakorlatnak pályatér, melyek a verőczér rendszer­pangásával vannak okbeli összefüggésben. 22) Törzsforditás, 10, 20, 30-szor ide oda. — Törzsünk nyújtott helyzetben van. S így a függőleges irányba hozott törzs, saját tengelye körül forgattatik jobbra balra. Lábaink ezen testmozgásnál is feszesen helytállnak. E gyakorlat leginkább a hát mély izmai s a csipizmok által vitetik véghez. Ezen forgómozgás szinte az alhas működéseit élénkíti. Kivitelénél neve­zetesen a hasfalak eröművileg feszittetvén , általa a hasűrbeli zsigerek idestova rongáltatnak. De továbbá nagy figyelmet érdemel e gyakorlat az érintett mély hát- és csip­izmok bénultságánál is. 23) Törzskörzés—­8, 16, 30 szor. A törzs le­hető tágas és mély tölcsér idomú kört ír le, még pedig jobbról balra, s ugyanannyiszor balról jobbra. E gya­korlatnál azonban a törzsnek csupán a csipizületben sza­bad forognia. Ha e mozgás kellő kivitelben részesül, a csipizületet környező izmok egyike sem maradhat tétle­nül. De sőt az összes hasizmok váltakozó szabatosság­gal hozatnak mozgásba általa. Miért is a testmozgás­nak e neme az emésztő szervezet hatalmas ingerévé vá­lik. Ezek igy lévén, önként következik, hogy a törzs­­körzés a hanyagul emésztő életműveknek s az ebből kö­vetkező számtalan bajoknak hathatós ellenszere. A szék­rekedést szinte elhárítja, kivált ha a tölcsér idomú for­gás helyett, jobbról mellfelé balra és viszont szabatosan hajlongó mozgássá változtattatik át. Ily módosítással még közvetlenebb hatást gyakorol a berhuzamra. A törzskörzés illető helyén van továbbá ott, hol a csipiz­mok körében petyhl­dtség mutatkozik. Nemkülönben jó szolgálatokat teend akkor, ha valaki ideges szédülésben szenved. Mi könnyen magyarázható, mert hiszen huza­mosabb gyakorlat által megszokja valamint a fej, úgy törzsünk felső része is a körforgásokat. Ha az ideges szédülés nagy fokú, a törzskörzés eleinte ülőhelyzetben gyakorlandó­. 24) Törzs fölegye­ni­lés — 4, 8, 12-szer. A gyógytestgyakorlat e­leménél először is alkalmas hely­ről gondoskodunk, melyen vízirányos hanyatt fekvésben kinyujtózhassunk. E czélra azonban , nem áll mindenkor rendelkezésünkre kényelmes ágy vagy ruganyos pam­­lag, miért is ily esetben legczélszerűbbet teszünk, ha a földre kétszeresen egybe­hajtott szőnyeget terítünk le. Különben két nyugpárna — egyik fejünk a másik csípőnk alá illesztve­— ugyancsak úgy megteszi a kellő szolgá­latot. A körülményekhez képest így, vagy amúgy segí­tünk a bajon. A gyakorlat kivitele egyszerűen abban áll, hogy a hanyatt fekvésből egyenesen ülő helyzetbe emel­kedünk a­nélkül, hogy lábainkat egymástól eltávolítanák. Eleinte a mellen fűzzük keresztbe karjainkat. Ha már így könnyedén megy a gyakorlat, a nyakszirten kulcsol­juk egybe két kezünket. Később pedig a mozgás hatását szükség szerint fokozandó!s, a felegyenesedés perezében, súlyos tárgyakat markolunk fel. E czélra használhatók a testgyakoroából ismeretes markantyúk, azaz : fogantyú által összekötött kettős fa, vagy vasgolyók. Súlyra nézve két vagy hat fontosak lehetnek. A felülés pillanatában két kezünket mindenkor szorosan a fej mellé, tehát a test felső részéhez illesztjük. Önkényt folyik, hogy e testmozgás az összes hasizmokat, de kivált azok mellső csoportját erőteljes működésbe hozza. Már­pedig annyi bizonyos, hogy a mondott izmok tevékenysége , össze­húzódása­­ közvetlen befolyást gyakorol az alhas min­den működésére. Miért is a nevezett izomcsoport gya­korlata kellő figyelmet érdemel. A testmozgás e­lemé­nek jótékony befolyása azonnal kiderül, a­mint az egy­másután 4­ -8-szor ismételtetést. Ugyanis , a gyakor­latra legott, a gyomor táját, kellemes hő­érzet lepi el. Minek folytán a hasizmok elgyengült, petyhüdt állapota sürgősen javulja a testmozgás e­lemének mellőzhetlen gyakorlatát. Midőn az érintett izmok bénultak, szinte a testgyakorlat e­leméhez kell folyamodnunk. Figyelmün­ket igényli a szóban levő testmozgás ottan is, hol idült alhasi pangással s konok következményeivel küzd az illető. Sőt a mozgékony, szabad hassérvek gyökeres gyógyítását is megkísérték a testmozgás e­lemével. Ilyenkor azonban sérvkötő alkalmazása mélhatlanul szükséges, hogy a sérvnyílás külnyomás által zárva le­gyen. A gyakorlat akkor vezet czélhoz, ha a sérvkapu­ban aktív folyamatot, torlódást, összenövést képes elő­idézni. J­e­g­y­z­e­t : A tapasztalat tanúsága szerint, a törzs­­fölegyenités eleinte nem igen könnyű gyakorlat. Név­­szerint oly esetekben nem, hol kivitelénél különös finom­ságot kell megvigyázni s arra szükség főleg ügyelni, hogy az átmenetek szabályszerüleg történjenek. Mert csakugyan nem közönyös dolog, hogy miként hajtja végre e gyakorlatot a sérvben szenvedő, vagy mi után módon küzdjön meg vele a petyhüdt és lankadt hasiz­mokkal bíró egyén ? Ily esetekben, e gyakorlatnál leg­­czélszerűbb a fokozatos lassú átmenetet megtartani. Azért is, midőn érintett bonyodalmak vannak jelen, kiki helyesen cselekszik, ha törzsét háta mögé illesztett pár­nákkal a szó értelmében vett hanyatt fekvésből félülő helyzetbe emeli s e felett — gyakorlat alatt — talpát falhoz támasztja. így azután, a mint a petyhüdt hasizmok zsongereje újra visszatér, hasonló arányban a lámpár­­nák számát is kevesbíthetjük s a további gyakorlathoz fokozatos átmenetet tarthatunk.“ Alulírt az általában ismert (legalább híréről) alumni­­umról közlött egy oly­an adatot, melynek ásványtani ér­deke is van. Eddig ugyanis S. Cl. Deville eljárása sze­rint csak chloraluminiumból állították elő, melynek ma­gának készítése sem könnyű, s belőle a fémet kikapni ismét bajos oly annyira, hogy egy Rammelsberg s Rose vallomása szerint a kísérlet csak gyakorlás után s költsé­ges készületekben sikerül. Rose megkisérte a chlorahu­miniumot kryolith ásványnyal pótolni s a fémet belőle nyerni, mely (vagy 13%) itt a flórhoz van kötve. A kí­sérlet sikerült. E dolognak azonban a kryolithnak magas ára miatt csupán tudományos becse maradt volna, ha ugyanazon időben Rose nyomába nem jő annak, hogy azt por alakban Berlinben igen olcsón árulják (mázsája ) tallérba szappanosok számára, kik abból lúgot készí­tenek. E körülmény arra bírta , hogy belőle nagyobb mennyiséget küldjön Párisba Deville­nek, mi mégis tör­tént. Deville a kísérteteket vele megtette, az eljárást kissé tökéletessítette , s az eredmény az, hogy alumí­niumot Icryolithból előállítani előnyös kísérletei folytán néhány a vegytanra nézve nevezetes feltalálást tett, ugyan­is, hogy ha savas fluornátriumhoz (Na F-I- H­F) timföldet adunk, mesterséges kryolithet kapunk; to­vábbá ugyan az a só felolvasztja a legnagyobb könnyű­séggel a kovasavat, és titansavat, végre hogy ezeket fel­olvasztván, olvadás­pontja magasabb hőfoknál nemcsak hogy nem emelkedett, hanem tetemesen lejebb szállt. Ez utóbbi adatnak különösen a­mennyire a kovasavra vo­natkozik, jelentősége a silicátok elemzésében van, s óhajtandó hogy azt valaki minél előbb kidolgozza. Alumíniumot már Pesten is lehet kapni Dr. Wagner Dániel ur gyógyszer- s vegyszertárában. Ugyan ő szives volt vagy 60 szemért nyomó darabot magával hozni, s azon mindenki meggyőződhetett e fémnek azon

Next