Pesti Napló, 1856. április (7. évfolyam, 1824-1853. szám)
1856-04-01 / 1824. szám
Vezeték és keresztneve : Hivatalos széke Közük György Oszlány. Krajcsovits János Nyitra. Kubinyi Sándor Nyitra. Kubinyi Sigmond Nyitra. Laskiczy János Nyitra. Lázár Sándor Érsekújvár. Lelkes Ferencz Nyitra. Mázly István Nytra. Mezey Vincze Nyítra. Nagy Ambrus Nyitra. Nedeczky Flórián Érsekujvár. Papanek Antal Nyitra. Ruilnay István Privitz. Sajtos Barnabás Érsekújvár. Schwarz József Oszlány. Soóky Ignácz Tapolcsány. Szabó Sándor Tapolcsány. Szakálos János Nyítra. Szentai György Nyitra. Szentiványi Fál Nyitra. Thuróczy Imre Nyítra. Tóth István Érsekújvár. Turcsányi Sándor Érsekújvár. Turcsányi József Tapolcsány. Turcsányi Alajos Privitz. Vavrovich Antal Nyitra. Ztuvarich Péter Baán. (Folyt. köv.) Gabonaár. (Bécsi börze.) Forgalom 20,000 m. Bejegyzett előadások Mosonyból : 83 fontos bánsági búza 5 f. 42 kr. 84 font. detto 5 f. 52 kr.; 84^A font detto 6 f. — 6 f. kr. Győrből 83 font marosi búza 5 f. 26 kr. 85 font detto 6 f. 30 kr. — Bécs : 78 font. magyar rozs 3 f. 48 kr.; 80 font. detto 4 f. 12 kr.; 68 font. Árpa : 2 f. 36 kr. Győr, mart. 27. 78—83 font. magyar búza 3 f. 54 kr — 5 frt.; 79—81 f. detto bácskai 4 f. 48 kr. — 5 forint; 74—76 font Rozs : 3 forint — 3 forint 16 kr.; 74 —76 font Kétszeres : 3 f. — 3 f. 18 kr.; 79—82 font Kukoricza : 2 f. 8—26 kr. Köles, tiszai : 2 f. 6—12 kr.; detto bácskai : 1 f. 54 kr. — 2 frt.; 63—65 font; árpa takarmányul 1 f. 26—40 kr.; 66 — 68 font sörfőzésre való 2 f. — 2 f. 12 kr 44—47 fontos zab : 1 f. 8 —14 kr.; Köleskása 3 f. 48 kr. — 4 frt.; Zab : Mosonyban 1 frt 10—20 kr. Pozsony, mart. 28. Búza 4 f. 42 kr. — 6 f. 12 kr.; Rozs : 3 f — 4 frt 6 kr.; Árpa : 1 fr. 54 kr. — 2 f. 36 kr. Zab : 1 f. 22 — 26 kr. Kukoricza : 2 f. — 2 frt 30 kr. pozs. m. Baja, mart. 27. Búza : 4 f. 16 kr. 32 kr.; Rozs : 2 56 kr. — 3 f. 12 kr.; Kétszeres 2 f. 40 kr. — 3 f. 12 kr.; Árpa : 1 f. 20 kr.; Köles : 1 f. 40 — 44 kr. Zab : 1 frt. Kukoricza : 1 f. 40—44 kr. Danamállás. Mart. 31.: 42' 9'" 0. fölött. LEVELEZÉSEIK. Nagyvárad, mart. 28. (Ered. lev.) A helybeli jog-akademia és nagy-gymnasium tanteremeiben e hó kezdetén nyittattak meg a második félévi előadások. Remélnünk szabad, miszerint havi tudósításunk mit sem vesztene érdekességéből az által, ha hogy az említettük tanintézetekre vonatkozólag némi statistikai adatokat állítunk a nyilvánosság színvonalára Összesen 35 fsu íratta be magát a folyó tanévben három évi tanfolyamává átalakult jogakadémiánknál, hol azon fölül, hogy a politikai gazdászat kizárólag csak német nyelven , a perrendtartás-, büntető-, bánya- és ausztriai polgári jogtudományok pedig vegyest német és magyar nyelven tárgyaltatnak, az első évi jogászok hetenkint a német nyelvtanból is öt leczkét hallgatni köteleztek. A gymnasiumba járó ifjak száma tesz 360-at. Nemzetiségükre nézve így viszonyának egymáshoz: magyar van 230, román 89, német 13, lengyel 2, ruthén 2, cseh 1, izraelita 23, kik egyébiránt magukat a magyarok osztályához számítják. Miként értésünkre esett, az itteni gymnasiumban magas miniszteri rendelmény kapcsán öt év leforgása után minden tantárgy a hittan és magyar nyelv s irodalom kivételével német nyelven lesz előadandó. E felsőbb helyről kitűzött czél fokozatos megközelíthetése végett némely tanulmányoknak már a jelen tanév folytában német nyelven előadatása megrendeltetést. Nevezetesen a következő tantárgyak terjesztetnek elő németül: a birodalmi államiaké a 4-ik és 8-ik osztályban, a történelem a 7-ikben, a görög nyelv az 5-ik és 11-ikban, végre maga a német nyelv is a 3-ik osztálytól kezdve bezárólag a 8-dikig. Ami mindkét tanintézetünk belállapotát, nevezetesen a tanuló ifjúság szellemi és erkölcsi előhaladását illeti, egyelőre ez ügyről, miután abba beavatva nem vagyunk, hitelesen és kimerítőleg nem szólhatunk. Majdan, ha a tanév végén megjelenendő programm útján a gymnasium viszonyaival megismerkedni szerencsénk lesz, azokra annak idejében vizsgafigyelmünket érdemileg kiterjeszteni el nem mulasztandjuk. Egyébiránt szülői gondoskodásból eredő abbeli aggodalmunkat ezúttal sem titkolhatjuk el , hogy az iskola padja a csaknem egész nap hosszan tartó merevülés s mozdulatlanság a serdülő korúak egészségi álapotára nem különben mint e tagok erejének kifejlődésére jótékony befolyást aligha gyakorolhat. Pedig a test eszköze a léleknek : minél jobban miveljtik a testet gykori mozgás és az úgynevezett gymnastikai gyakorlatok által, annál készebb szolgálatot tesz az szellemi erőinknek. E megdönthetően igazságon alapul, az új tanrendszernek ama czélszerű követelménye, melynél fogva minden gymnasiumnál egyszersmind testgyakorló intézet is életbeléptetendő. Mit azonban, fájdalom, egész városunkban hasztalan keresnél ! A szent hét folytán, jelesen nagy szombaton igtattatok be Miklósy Ferencz császári tanácsos uzunga ideiglenes polgármesteri hivatalába. Hajlott kora ellenére is kifejtendő erélyessége, valamint ifjú lelkének a szép és jó iránti ismeretes buzgalma teljes reményre jogosítja az itteni polgárságot, miszerint vezérlete alatt községünk jól és anyagi úgy mint szellemi tekintetben érezhető lendületet nyereni. Az igen tisztelt polgármester úrnak hazafias indulata, tapasztalatdús belátása, s jelenlegi befolyásos állása nekünk legalább biztos garanciát nyújt, hogy többek közt az annyira életkérdéssé vált reáliskolának, polgári fejlődésünk íme leghathatósb mozzanatának — létrehozatala kormányzása becses emlékét örökíteni fogja. Nem ignoráljuk ugyan, miként városunk mostani nagy terhei mellett e jótékony s nagyfontosságu polgárképezdét, hol az iparosok, a kereskedők, a mezei gazdák sorsukhoz illő, hivatásukra és polgári foglalkozásaikra vonatkozó alapos ismereteket szerezhetnek, tökéletes szervezetében rögtön elővarázsolni képtelen, mindazáltal az alapot haladéktalanul megvetni, a reáliskola előzményeiül szolgáló eszközökhöz nyúlni, annak részletes fölállítását megkezdeni nemcsak lehetségesnek, sőt elmulaszthatlan honfiúi kötelességnek ismerjük. S apere aude, in cipel — A Rollandféle kenyérsütő kemencze körünkben is fölállittatott s már javában működik. — E tetemes költségbe került üdvös vállalat létesítőjét, városunk egyik miveit polgárátWeiterschütz János urat igen is érdemesnek találjuk arra, hogy közönségünk részéről hálás elismerésen kívül sikeres pártolásban részesüljön. Alig képzelhető, mily mozgásba jőve a kenyérsütést monopolizáló asszonyainknak könnyen fölfortyanó kedélye. De hiszen ezek elég ideig kínozák már főleg szegényebb osztályunkat többnyire roszul készült s a gabonaár csökkenése daczára is méregdrágán árult süteményeikkel. A versenyzés csakhamar megszülte jótevő hatályát : a gép megindultával ugyanis jobbá és olcsóbbá jön mindennapi kenyerünk. Vajha gazdaguló pékeink közé is dobatnék a versengés almája, hogy valahára fehérebb és ízletesebb zsemlyéket tördelhetnénk reggeliző asztalainknál! Bizony nagyon is észrevehető mind pékeink mind egyéb iparosaink munkáján, hogy reáltanodákba soha nem jártának. Zordon időjárásunk mártius 17-dike óta kellemesre változott. Az ünnepekben egynk egy kevéssé borongott, de újra kiderült, csakhogy tegnap és ma még keményen fagyott éjjen át. Bárcsak már szállna mosolygva hegytetőkről rózsafényben a tavasz, hogy vigalomra kelve, szenvedő Bajzánkkal elénekelhetnek : „Idvezlégy, te szép tavasz! Idvezlégy, hajnalpirulat! Halmok illatos szele! És, te csendes völgy patakja! És le zengő fülmile !“ Rozsnyó, mart. 22. (Ered. 1 ev.) Ki az ujságlapoknak azon hirdetéseit, melyek a jótékony czélokra tett adakozásokat, illetőleg a lelkes adakozók névsorát és az áldozatok mennyiségét közlik, figyelemmel kiséri, a rozsnyói hazafiakat könnyen vádolhatná részvétlenséggel azért, hogy innét vajmi ritkán merül fel a lapok hirdetései között egy egy név, mely városunkat az érintett szép szellemben is képviselné. Azonban az ilyen ítélet elhamarkodott volna. Ha e hazában jótékony vagy nemzeti czélok előmozdítására más meg más vidékeken sok történik, a közjó iránti áldozattól Rozsnyó sem húzza ki magát. Egyes hazafiak nevei csupán azért nem jönnek a nyilvánosság színe elibe, mert a nemzeti czélokra az összes rozsnyói közönség majd mindenik tagja tehetségeihez képest úgy áldozik, hogy a bejött összeg már csak mint eredmény küldetik rendeltetése helyére. Nem elrontotta László megjavul tiszta szerelem által, s javulva elbukik előbbi vétkeiért. Csak elvontan lehet azonban ez alapgondolatot helyeselni, ha t. i. az ő Lászlóját össze nem vétjük a történelem Lászlójával, a ki koránsem javult, a ki nem törődött országgal világgal, nyomorba hagyván sülyedni az ország népét, a külföld előtt odaveszni hagyván az ország hírnevét, befolyását, elzáratván törvényes nejét, hogy annál szabadabban kéjeleghessen kűn és nogaj-tatár ágyasaival, az országot kűn és tatár hivei kíséretében bekalandozva, kiknek uralma alatt csakugyan vesztét is érte. László javulása tehát ellenkezik a történelem tanúságával, sőt a nép érzületével is, mely öt magát „koln“nak s az emberhozta kétkerekű labgát „László király szekeré"nek nevező el- Szabad-e Tituszt Nerónak vagy Nérót Titusznak, azt kegyetlennek, ezt kegyesnek rajzolni ? S mennyire terjed a költői szabadság a történelem fölhasználásában . Itt azon sokszor vitatott kérdéshez jutottunk : lehet-e a költőnek eltérnie a történelemtől, szabad-e annak tényeit elferdítnie vagy megtoldania ? s ha igen, mily esetben és mennyire ? Sokan azt szeretik mondani, hogy a költő szabad az alkotásban, s alakjait tetszése szerint idomíthatja, csak az alkotás aztán kitűzött eszméjét fejezze ki. Fel is hozzák Shakespearet, hogy nála az óra itt Rómában, tenger van Prága mellett, s Vicentiónak hívják a bécsi herczeget. De nem kell feledni, hogy Shakspeare közönsége ily tévesztéseken nem ütközött meg, mert nem tudták úgy, mint most, hogy az ős Rómában torony és harang nem volt, hogy Prága nem épült tenger partján s Bécsben nem voltak olasznevü herczegek. Mindezeken szintúgy nem ütköztek meg, mint a mylord- és myladyféle czimezéseken sem római, görög s egyéb nemzetségbeli uraságok és asszonyságok között. Most is elmondhatnák nekünk valami regényben, hogy Afrika közepén ilyen meg amolyan tavak, hegyek és országok vannak, s nem fog megütközni, ki a leírás ellenkezőjéről hitelesen meggyőződve nincs, vagy Legalább azt nem tudja, hogy e tájakról még nincsenek hiteles tudósítások. De oly tévesztéseket, mint a fentebbiek, most már Shakespearenak sem nézne el a kritika, mert jelenteg általánosabban el van terjedve és hitelesítve a nép- és országisme, mint Shakspeare idejében. Különben pedig az említett tévesztések oly lényegtelenek, hogy külső változtatással könnyű rajzon segíteni. A „Winterstale"t áttehetjük Csehországból a tenger mellékére, a neveket és czimezéseket elváltoztatjuk, az órát nem engedjük ütni, a tornyot templommal helyettesítjük, sat., s ezzel a mű csak annak marad, a mi volt s legkevésbbé sem változik lényegében. Mert a lényegre nézve épen Shakespeare szolgálhat legnagyobb példája gyanánt azon tiszteletnek, melylyel a költőnek a történelmi valóság iránt viseltetnie kell. Csak „Coriolan“ és „Julius Caesar“ra emlékeztetünk : mily híven vannak ezekben a római élet, annak korszelleme s kiválóbb fiai visszatükröztetve! A feltett kérdésre könnyű felelni, csak induljunk ki a művészet főelvéből, mely a szép. Szép nem lehet, ami ellenkezésben áll a jóval, az igazzal. Miért fut az erkölcstelenség ? Mert ellenkezik a jóval. De a művész fölhasználhatja az erkölcstelent is, c ak ne vallja erkölcsösnek, — mert ekkor hazudik, s a hazugság ismét fut, mert ellenkezik az igazzal. Természetes, hogy a nemigazság, mely igazság gyanánt adatik, s melynek nemigaz voltáról meg vagyunk győződve, szintén a rúmak kategóriájába tartozik. És ezért a történelmi igazság megsértése mindig szépészeti vétség. A költőnek ilyen vagy olyan alakja lehet magában véve igaz, de történeti személynek föltolva, lehet nem igazzá, s ekkor sért; — jobban sérti a finomabb ízlésű embert, mint mikor a római polgárok színpadunkon bugyogóban jelennek meg , mert amott magában lényegében, itt csak külsőleg van a történelmi igazság elmásítva. Mégis mily elferdülése az ízlésnek kivántatott már arra, hogy a versaillesi fényszak alatt Britannicus allonge-parókában vagy Szemirámisz kísérete franczia udvari jelmezben léphetett fel, anélkül, hogy a nézők serege megbotránkoznék! Koránsem akarhatjuk ez elvnek szigorával a költő szabadságát korlátozni. Alkosson a költő a maga tetszése, azaz öntudatos ihlete szerint szabadon, de ha alkotása nem illik össze a történelemmel, ne adjon rá történelmi köntöst. Ezért azon kérdésre, szabad-e a történelemtől eltérni? nem habozunk nemmel felelni. Nem szabad a történelemül eltérni sem fontos, sem köztudomású, vagy tökéletesen világra derített részletekben *). Higye el a költő, hogy bármi lángeímű legyen is ő maga, a történelemben nyilatkozó elme, mely az eseményeket intézi és lánczolja, ezerszerte nagyobb az ő elméjénél , becsüje meg ez intéző szellemet; ne akarja jobbn csinálni a történelmet, mint ahogyan annak lenni kellett, s helyezze büszkeségét abba, fordítsa igyekezetét arra, hogy az isteni szellem által a történetekben örökleg megírt betűkből világosan tudja kiolvasni a valót és felfoghassa értelmét. Vannak a történelemben elfödött részletek, melyeket a tudomány nem birt kinyomozni, személyek, kiknek az emlékezet csak nevüket tartotta fen : itt tér nyiik a költői képzelőnek a látszólag elszakított lánczolat összefüggesztésére, a homályos részleteknek ismeretesek általi földerítésére, a szinezetlenül hagyott alakok színezésére, a nem ismerteknek megalakitására — természetesen mindig öszhangzatban a tudvalevő esetményekkel, s az illető korszak szelleme és látkörével. Szabad tehát a költőnek, sőt kell is a hézagokat betöltenie; de magokat a felismert, tényleges alkatrészeket nem szabad bántania. Mihelyt ezek az író felfogásával összeütköznek, bizonyos lehet benne, hogy nem a történelemnek, de neki nincs igaza. Ezen nem bántási relatív kötelességet szigorúan kívánja teljesítetni az elöhalattott kornak szépizlese. Vet, ki nem teljesiti, de még nem nagyot tesz, ki csak ezt teljesíti , mert a legnagyobb alkotási erőt igénylő fődolog mindenkor az események szellemének visszatükröztetése s minden közbejövő hézag helyes kitöltése marad. E hosszabb eltérést szükségesnek tartottuk, hogy az elvet történelmi tárgyak művészeti feldolgozásában egyszer mindenkorra ímgállapitsuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Dobsa Lászójára nézve csak történelmi, nem pedig lélektani szempontból van kifogásunk , mert úgy, mint a költő ez alakot elénk rajzolta, László meg nem azon kéjencz ex professo, mint a kinek aztán össze nem férhet a természetével a magasb, nemesb iránti sullangolás és magábatérés. A költő Lászlója még nem sülyedt annyira, mint a történelemé, ki már azon pontig szállt alá, hol — miként a közmondás tartja — az ember nem hagyhatja el többé a bűnt, hanem csak a bűn az embert. A költő Lászlója könnyelmű, elkényezett, de magvában lelkes ifju , ki csak jobbnak hanyában kapott a rész után, s kinek javulásai oly férfi, minőnek Mire festve van, elég biztosan vezérel ési, kivált oly segéddel, mint Mandula, ki először külső szépsége által bájolja el a királyt, hogy aztán lett" bájaival égé,.g„kov0 * *) Az orleansi szűz rajzát Shakspeare úgy adta, mint az angol krónikákban találta, tehát angol köztudomás szerint. egyszer tettünk már említést e lapok hasábjain műkedvelő társulatunkról, de valahányszor alkalmunk vala róla szólani, szavaink mindenkoron a méltánylat, érdemleges elismerés tiszta kutforrásából eredtek. E műkedvelő társulat életrevaló elevenséggel táplálja a szép iránt fogékony közönségünkben a művészeti érzést, és a nemzeti szellemet. — Műkedvelő társulatunk múlt hó közepe táján, hazánk nagy költője, a nem rég elhunyt Vörösmarty Mihály emlékére egy hangversenyt rendezett. Közönségünk ismerte a dicsőült költőt, érezni, hevülni, remény nem tanult remek műveiből, tudta, mit veszített benne az egész haza, és ezen ép, érett gondolkozáséi legfényesebben igazolta az által, hogy a hangversenyen szép számmal jelent meg, mintegy háláját leróni a megdicsőült irányában, mint egy ünnepre,a haza nagy költőjének emlékünnepére. Egyébként a hangverseny elegendő élvezetet nyújtott. Rozsnyó és vidékének néhány szépszellemű hölgye gyönyörű zongorajátékkal s énekkel lepte meg a közönséget. — Jelenleg műkedvelő társulatunk egy színi előadáson fáradozik, még pedig a nemzeti színházi nyugdíjintézet javára. Az előadásra kiválasztott darab a „Vén bakancsos“ Szigligetitől. Megírjuk az eredményt. De térjünk át más tárgyra. — Azoknak a pesti érdemes újdondász uraknak egynémelyikét szabadjon egész tisztelettel megkérnünk, hogy az általuk kezelt laprovatba, kellő komolyság mellett csak olyan halálozási, vagy más egyéb fontos híreket vegyenek fel, melyeket csalhatlanul biztos kútfőből merítenek. Nem régen az ujdonsági rovatok Gyürki Endre gépész hazánkfiának Lyonban történt halálát hirdetek. E jeles hazánkfia, ki mint gépész a külföldön is becsületet szerez a magyar névnek, legkivált a találmányok terén, Gömörmegyei születésű. Testvérei s közelebbi rokonai mind Rozsnyón laknak, s lehet képzelni, miképen hatott reájuk e szomorú hit. Adja Isten, hogy a bánkódó rokonok, mielőbb örvendetes tudósdást nyerjenek Francziaországból, miszerint e hit félreértés, vagy elhamarkodásból származott. Erre pedig van remény, mert épen azon napról, melyről a halálozási hir a pesti lapok egyikében legelőször megjelent, kaptak a rozsnyói rokonok Gyürki Endre úrtól levelet, mely egyenesen Francziaországból jött, s derék hazánkfiát kívánt egészségi állapotban hagyta el. A hir azonban mégis aggasztó színezetű, mert távirati után gyorsan eljuthatott Pestre, a rozsnyói rokonok pedig azon időtől nem kaptak újabb levelet. Azért még egyszer kérjük a tisztelt újdondász urakat, hogy komolyabb hírek mellett, szíveskedjenek mindjárt a kutforrást is kitenni. Különben jelenleg igen változó az időjárása. A meleg napokat hidegek váltják fel és viszont, mi az egészségügyre nem a legjobb hatású. Különösen a gyuladás uralkodik. A tüdőlob majdnem járványnak mondható, oly sűrűen találkozunk vele. Méltóságos püspökünk, Kollartsik István ur, legközelebb szintén e veszélyes betegségben szenvedett, hanem a jókor alkalmazott ügyes orvosi segély erőt von az erős rohamú kóron. Ő méltósága már kívánt egészségnek örvend s szép időben gyakrabban kikocsikázik. A hó a hegyekről nagyobbára leolvadt, s ez örvendetes körülmény következtében a tavaszi vízáradásoktól már nem kell tartanunk. Pedig ritka tavasz az e vidéken, melyen a hegyekről leomló erős vízroham, s az ezáltal medréből kirontó Sajó tetemes károkat ne okozna. Értesültünk, hogy Borsodban a Sajót szabályozás alá akarják venni, vájjon nem jobb volna-e, ha e sebes folyó szabályozása egészen innét eszközöltetnék. Az e folyó mentiben fekvő gyárak és községek, melyeknek majd minden évben (néha kétszer is) tetemes költséggel járó viaskodásuk van a sebesrohamú vízzel, tömérdek sokat nyernének ezáltal. Az ipar és gazdászat érdekében feltűnnék tehát a Sajó szabályozása már Rozsnyótól kezdve, mit a községek és gyárak, nagyobb földbirtokosok egyesült erővel könnyen kivihetnének. Azt hisszük, hogy tekintélyesebb föld-, vagy gyárbirtokosaink valamelyike szilárd akarattal karolván fel az ügyet, a Sajó nemsokára e felső vidéken is kiszabott mederben nyugalmasan futná a völgyet, melynek eddigele már felszámíthatlan károkat okozott. — Mi részünkről üdvözöljük a borsodi szomszédok jó szándékát, s a kivitelhez szerencsés sikert kívánunk nekik. Majd talán, ha a jó példából okulni alkalmunk leend, a Sajó szabályozása megyénkben is szőnyegre fog kerülni. Vidékünkön az élelmiszerek ára mindegyre alábbszáll. Napról napra olcsóbb minden, kivált a gabna. Ha ez örvendetes körülmény oka a békére való kilátásban rejlik, akkor méltán gondolhatja magában e vidéknek, a nagy drágaság miatt már több évektől érzékeny ínség- és nyomorral sújtott népe : „Nulla salus bello, pacem te poscimus omnes.“ — Ezelőtt csak hat héttel a rozs köblének (4 véka) ára 26 forint volt, most 12—16 forint közt ingadozik. A legszebb buza ára 24—30 fiiert kapható , kukoricza 10—12, zab 5—6 forint, mind váltó pénzben. Csak a hús ára maradt a régi 21 krajczár Ez utóbbi élelmi czikkre vonatkozólag azonban megjegyezzük, hogy kisebb mennyiségben soha sem mértek jól az itteni mészárosok. A marhahús osztályozásának szükséességét, mi rozsnyóiak is elevenen érezzük. Tata, mart. 24. (Ered. lev.) A napokban következő, rózsaszínű levelke jutott kezünkhez : A helybeli szegények felsegélésére folyó mart. 28-kan Tataban műkedvelők által adandó zene- és szavalatestély programnja Megnyitó-beszéd, szerkesztve s előadva Dr. Hamari által. 1. Nyitány, Erkel Ferencz „Hungary“ dalművéből. Zongorán négy kézre, elődjük Miskey Zsófi k. a. és Fittler Hedvig urhölgy. 2. „Vár és kunyhó" Eötvöstől, szavalja Deáky Ella k. a. 3. „Viradóra szól“ Pecsenyánszkytól, „Temetésre szól az érsek“ négyes dal Kovács Endrétől, énekelve férfikar által. 4. „Az obsitos“ Garaytól, szavalják Dr. Ligeti és Hangai Lajos. 5. „Frage nicht' magánydal Prochle], zongora és vadászkürt kísérete mellett Pendl Paulina k. a. állal. 6. „Búcsú“ Eötvöstől, szavalja Rostaházy Ilka k. a. 7. „Változatok magyar thema fölött“ Dreyschocktól, zongorán előadja Fittler Hedvig úrhölgy. 8. „Az őrült“ Petőfitől, szavalja Molnár Lajos. 9. „Les Larmes“ Székelytől, zongorán előadja Gold Lujza k. a. 10. „A túlvilági kép“ Vörösmartytól, szavalja **. Záradékul Vörösmarty „Szózat“a Egressy B. dallama szerint az összes énekkar által. Midőn Tatában ily kísérletek történnek humanisztikus czélok elérése végett, csak akkor kellene e város szellemi életét figyelemmel kisérő széplelkű olvasóknak csodálkoztok, ha az illető műkedvelők ezzel bevégeznék működésüket. De ők — mint értesülünk — négy vagy tán hat ily jótékony czélú műkedvelői előadásért kértek engedélyt. S minthogy minden oldalról lelkesítő kedvezményben részesühetnek , hihetőleg stabilizáltatni is fog ez ügyködés. Valóban szép a mi hölgyeinktől s ifjainktól, hogy a kor intő szavát megérteni annak legtisztább lényege szerint tudják s érvényesni vágynak. Csak úgy fülhegygyel hallók imitt-amott hogy kéz alatt mily sötét szellemek működnek, melyeknek kiváló alkatrészeik irigység, dacz, arrogantia, tehetetlenség, egyéb ki nem fürkészhető okokból származó hm szenvelgés; de az illető működőket legfeljebb megakasztani, de elriasztani nem fogják. Kedvesen meglepő hir gyanánt szállong körünkben az is, hogy J. Reviczkyné többed magára jótékony ezeti előadást rendezend. Kell-e gyönyörűbb verseny a társalmi téren, mint ahol lelkesült ifjak, örök ifjú lelkű nők szállnak a küzdtérre, lankadatlanul ? Várostanácsunk elhatározta, hogy utcráinkat fákkal ültetendő be. Vajha ne maradna a határozat paproson : itt a tavasz, még egy két hét, s aztán ültetni késő, és miért késni ilyesmivel, mi rögtön foganatba vehető s igen kevés költséggel kivihető? — Mikor majd előjönnek a kutyanapok, jó lesz a fák alatt haselin! Az iskolákban megtartottak a vizsgáitok : szorgalmas alapos készültségű tanítók mindig jó tanítványokat mutatnak be Lesz-e már valóban vasutunk, casinónk, fürdőépületünk, testgyakoroónk s több ezekhez hasonló korszerű intézkedés városunk javára , arról határozottan még most sem szólhatunk. AUSZTRIA. Bécs. mart. 39. A Parisból vett utolsó tudósítások szerint Bito gróf külügyminiszter excja valózbül , már ápril 3-kán elhagyandja Párist s utazandik Bécsbe vissza. Az ausztriai cs. b. követte a londoni udvarhoz kinevezett Apponyi gróf tegnap tette diplomatiai látogatásait s legrövidebb idő alatt londoni állomására tér. Forth-Rouen báró franczia csász.miniszter tiszteletére Eszterházy Pál hgyl.önökön lényeg ebédet adott, melyre a diplomatiai test egy része szinte hivatalos volt. Galaczból írják a „Corr. Ital.“-nak, hogy Coronini gróf altábornagy körutazásában f. hó 18-kán Jissyból oda érkezett. 20-kan folytatta utját Brailába, hogy onnét Bascon és Ploiestin át Bukarestbe térjen vissza. A magas kereskedelmi minisztérium rendelte, hogy az adminiatív statistika igazgatósága által egy az egész birodalmat magába foglaló vám- és pénzügyi térkép, mely az összes ausztriai s az azok ellenében fekvő külföldi vámhivatalokat, továbbá a birodalom minden áru—ellenőrzési, vizsvárat adóhivatalait tartalmazza, és pedig a pénzügyi hatóságok most már megtörtént utanszervezete alapján — készítessék. A munka nagyobbrészt már be van végezve.