Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)
1856-05-01 / 1854. szám
ügye, s ha igen, úgy annak eredménye a közönség elé nem juthatott.Véleményünk szerint egy ily általános megállapodás terve kikerülhesően szükséges. Anyagi világot élünk. Igen természetes tehát, hogy a haszonszámítás tana legdivatosabb czikk, ám legyen; csakhogy e haszonszámítás alpha és ómegája legyen a hon jutaléka. Közlekedési eszközök országos elosztásánál a felemlített szempontokból kiindulva a haszonszámítás jön további tekintetbe, mert czéltalan és zavart közlekedési halmaz, parallel pályák, homogén útvonalak egymást rontják, anélkül hogy a concurrentia hasznait biztosítnák. Továbbá sok fentartási költséggel járó közlekedési eszközök előállításánál, mint a vaspályák, csatornák s más effélék, a tervezőknek arra kell igyekezni, hogy minél több percentet legyenek képesek a vállalat részére biztosítni Ebből önként következik, miszerint a jövedelmezés számításának már a tervezésnél alapos és biztos adatokra fektetve kell történni, mi ismét csak úgy lehet, ha a vállalat az országos hálózat előlegesen megállapított tervébe illesztetik be. Mert ámbár minden hazafi áldozni köteles hona felvirágoztatása körül, mindazáltal ez áldozatokkal takarékosan szeretnénk elbánni, nehogy az áldozatok súlya alatt elvérezzék az ügy. K . .. és LÁSZLÓ. Magyar Akadémia. April 28. a történettudományi osztály ülésében, Érdy János rendes tag azon romai viaszos falapokra hívta föl ismét az osztály figyelmét, melyeket Erdély egyik régi bányaüregében találtak, s amelyekről, mint olvasóink tudják, más alkalommal már értekezett. A tudós értekező jelenleg e falapokat rajzban mutatta be, s az egyiknek, melyet a beküldő nevéről Végh fakönyvnek nevezett el, olvasását és magyarázatát közlé. Midőn 1835-ben az abrudbányai viaszos lapok Jankovics kezeibe kerültek, e jeles régiségbuvárunk mindent elkövetett, hogy a tudós világgal megismertesse. Miután Bécsben, Prágában nem talált senkit, aki ki tudta volna olvasni, végre Münchenbe ment. Masmann vállalta el megmagyarázását. E tudós férfiú munkája öt év múlva jelent meg az érintett falapokról 1841-ben. Mutatja e körülmény, mennyi nehézséggel járt e táblák elolvasása. A jelen volt akadémiai tagoknak alkalmuk volt meggyőződniük e nehézségekről. Előttünk állottak a nagy szorgalommal és pontossággal készült ábrák s a szokatlanabb alakú cursiv betűket a táblára is lerajzolta a tudós értekező. A betűk alakjai nagyon elütnek a később kifejlett latin betűalakoktól, s egyes betűk alakja sem mindig teljesen egyforma- Ide járul a betűkkel való nagy gazdálkodás, mely szerint sokszor két három betű egymásba foly át, s ide járul némely szók összerántása. Szek helyett gyakran egyes jegyek állanak, melyeket csak a régiségbúvár ismer- Nehezítik végre az olvasást a szokatlanabb kifejezések, törvényes műszavak s barbár hangzású hely- és személynevek. A Végh-fakönyv, melyet értekező előttünk elolvasott és felvilágosító jegyzetekkel magyarázott, Kr. u. 139- ben mártius 20-án kelt alkalmasint Moesiában, Dacia határszélén. Legalább itt fordul elő hasonló (Karpo) nevű város. A felolvasott tripticum tárgya , bizonyos leányvételből származott pör. Maximus Bato (fia) i. i. 205 dénárt adott Dasiusnak, hogy Norina nevű leányt számára vegye meg. Dasius, Norina helyett, Jononiát vette meg, akit Bato nem akart elfogadni. A quaestor elé kerülvén a dolog, Dasius azt felelte, hogy nem afféle jött ment leány a kit ő vett. Mind hiába, a quaestor vissza ítélte adatai Bato részére a 205 dénárt. A latin szöveget, a tripticum szószerinti tartalmát (mely néhány helyt, legalább előttem, érthetetlen) közölni fölöslegesnek tartom. Akiket tudományos szempontból érdekel a tárgy, az eredetit, rajzával együtt föltalálják majd Érdgár értekezésében, mely nyomtatásban nemsokára megjelen. Említé értekező, hogy a bemutatott viaszos falapok leshelyén még több hasonló tartalmú okiratot is találtak. Egyik a többek közt egy görög ifjú eladásáról szól. Ebben a tanuk nevei görög betűkkel vannak írva. Oly körülmény, mely a legvilágosabban megczáfolja azoknak ellenvetését, kik a Masmann tábláinak hitelességét azon okból tagadták, mivel a görög cursiv írás előttök nem volt ismeretes. Megjegyzendő végre a Végh-falapokra nézve, hogy egy falapja hiányzik. Tudjuk, hogy az ily okiratokban kétszer fordult elő a tartalom egy külső és egy benső szövegben. A bemutatott tripticumban az egyik szöveg nincs egészen meg. A másik bemutatott fakönyv, melyet értekező Winkler-fakönyvnek nevezett el, 162-ben kelt Kr. u. October 20-kán. Tárgya kamatra kölcsönzés. Tehát kötelezvény, melyhez hasonló eredeti példány nem fordul elő a gyűjteményekben. E rövid tripticum bővebb magyarázatát és teljes elolvasását azonban értekező másokra hagyja. Ez érdekes előadás annyira elfoglalta az ülést, hogy a többi tárgyak, melyek még ezúttal előadandók lettek volna, felolvasatlanul utasítottak a történeti bizottmányhoz, melytől, a mint tudjuk, nem rég jelent meg a „Történelmi tár“ két első kötete dús tartalommal. Ezek után Dessewffy Emil grófnak, mint elnöknek, egy levelét mutatta be a titoknak, mely levélben a tisztelt elnök írja , hogy gr. Széchen Antal tudatta vele, miszerint a neuhausi levéltárban gr. Zrínyi Miklóst, a szigetit, illető némely adatok vannak, s ezekből elnök úr kérésére, már közöltek is vele egy párt. Bemutatta különösen Zrínyinek egy deák és egy német levelét csehországi sógorához. A deák levélben érdekes azon jegyzet, mely szerint azért is deákul, mivel épen nincsen otthon németje. CSENGERY ANTAL: okai, kedves Reginaldját folyvást rágalmazni ? Nem mente Reginald tíz vagy tizenkétszer is a rendőrhivatalba , hogy a tolvaj valahogy kinyomoztathassék , és nem beszélte-e el mindig körülményesen , hogy neki ott mit mondottak. Nem csalt-e Reginald szemeibe könyeket az a miatti boszúság, hogy nejenek tőle nyert első ajándékát ellopták? Nem indult elöl amúgy igazán a takarító asszony ellen s nem tiltotta-e meg neki, hogy lábát valaha ismét a ház küszöbére tegye? Mikép volt volna lehetséges, hogy Blade úr a kérdéses tárgyakat ama személy birtokában látta ? Hát ismerte ő ezt? Mily felszegség előre föltenni hogy ö elég együgyü leend ily hazugságokat elhinni. A szegény Reginald! Ö, ki Brade urat oly nagy tiszteletben tartá, s öt legjobb barátjának tekinte! Természetesen az ö Reginaldja maga oly nyiltszivű ember volt s oly lovagias, hogy másokról sem tehette föl az ellenkezőt. És ő, ki a bőség és fényűzés kebelében növekedett föl s a legelőbbkelő családok egyikéhez tartozott, ez utálatos földre száműzetett, hol ellenségek veszik körül, s kénytelen minden bántalmazást és rágalmakat nyugalmasan eltűrni! Hanem az ő napja is fel fog még derülni, mert a gondviselés, mely most őt oly súlyos kisértéseknek veti alá, igazságos és izgalmas. Mintegy ily módon igazolta Emilia mindig magában Reginaldját, valahányszor őt Brade úr vagy más valaki rágalmakkal illette. Roberts magának mint fogalmazó, minden nagy fáradság nélkül kiérdemelhetett volna hetenkint legalább is öt fontot, de ő nem határozhatta el magát a szorgalmas munkálkodásra, Emilia pedig nem ösztönzi őt, azt gondolván, hogy hisz úgy is eléggé sanyargattatik. A nő összes jövedelme tehát abból állt, mit ő maga tűvel s így varrásával szerzett, s ritkán történt, hogy neki ezen munkája egy hétben harmincz scillinget hozott. Ez ugyan elég kevés volt arra, hogy a kis háztartás kellő rendben folyjon; mindamellett sikerült neki e szűk segélyforrással, szegényesen bár, eltengni. Különben is tapasztalás igazolja, hogy nincsenek jobb gazdaasszonyok, mint a magas rendből származott nők, kiknek férjekhezi ragaszkodásuk elég erős, hogy túléljék azon vagyonveszteséget, melyet neki feláldoztak. Ily jellemű nőknél bármi nélkülözés sem nehéz, álmélatgerjesztő ügyességgel és kitartással képesek ők a szükséggel küzdeni, és pedig oly derült resignatioval, milyent sokszor az alsóbb osztálybeli nőknél hasztalan fognánk keresni. Emilia többé nem tarthatott cselédet; ő maga volt kénytelen férje ruháit mosni, mialatt ez a szobát és folyosót seperte ; s ő volt az, ki estve, ha az utczáról et többé senki sem látható, a házajtóhoz vezető lépcsőket saját kezeivel súrolta és tisztitotta. Egy estve a Sziréné, kinél Roberts az egész napot eltölté, valami okból szörnyű dühösségre lobbant ellene s egy késsel szúrást ejtett mellén. A seb erősen vérzett, de nem volt elég mély arra nézve, hogy veszélyes legyen, ámde Robertset e rajta elkövetett merény mégis rendkívül megdöbbentő. Haloványan s a vérvesztés miatt elgyengülten tántorgott haza, hogy Emilia karjai közé meneküljön, ki, midőn őt meglátta, az ijedtség miatt hangosan felsikoltott Roberts azt mondotta neki, hogy egy köpenybe burkolt férfi, ki egy nagy s mélyen szemeire húzott kalapot viselt, akará őt meggyilkolni. Mikor —smert téve hozzá — mikor fognak azon folytonos üldözések, melyeknek kitéve vagyok, valahára véget érni ? Emilia legott Brade urat vette gyanúba; ő egy pillanatig sem kétkedett, hogy a gyilkos merénylője indult ki. Az orvos, kit Emilia házához hivatott, kijelenté, miszerint kevésben múlt, hogy a seb nem halálos; azonban állíthatni véli, hogy a nemesebb belső részek megsértve nincsenek, s hogy komolyabb veszélytől tartani nem lehet. Emilia az éjszakát ébren törte a fegyencz ágyánál, s buzgón imádkozott Istenhez, hogy férjének ajándékozza vissza egészségét s szüntesse meg ellenségeinek üldözését. Ő meg volt, erősebben mint bármikor, győződve, hogy mindaz, mit Brade ur és Flower az ő férjére mondottak, nem egyéb mint önzés-sugalla rágalom. Brade ur meglátogatta a nőt, és midőn ez neki a köpenyes és nagykalapú emberreli történetet elbeszélte, Brade ur csak kétkedő mosolylyal válaszolt, mi az irántai bizalmatlanságot még inkább fokozta. Mihelyt Roberts kijárhatott, sétálás ürügye alatt egyenesen a Sziréné lakásába ment; ő sokkal hivebben ragaszkodott a roszhoz, semhogy arról egy nehéz által nyert késszúrás miatt lemondhatott volna. A Sziréné öt nagy öröm-és gyengédséggel fogadta, s utóbbi hevességének mentségéül azt hozta föl, hogy akkor ittas volt. Roberts e mentséggel meg volt elégedve, s szenvedélye az elvetemült némber iránt az egész esemény által még jóval növekedett. Talán nem valami különös okosság s nem is igen nagy gyöngédség volt a Szkéné részéről az, hogy mind az után, ami történt, a szeretőjével ezen első találkozást arra használta, hogy tőle pénzt kérjen, ámde körülményei kényszeríek, túltenni magát minden gyöngédség és illedelmen; neki szüksége volt kalapra és kertjükre. Roberts nem sokáig törte fejét, mikép teremtse elő a szükséges pénzt, hisz ehhez nem kellett egyéb, mint egy kis hamisítás. De miféle aláírást válasszon e czélra? Ez volt a nagy kérdés. Ezenkívül váltó legyen-e az, vagy pedig utalvány valamely bankárhoz? Ő ez utóbbihoz ragaszkodott s az összeget húsz fontban állapíta meg. Eleinte azon gondolat fordult meg agyában, hogy Brade nevét használja, de nem volt egészen bizonyos benne, várjon volt-e Bradenak a banknál nyilt contója. Hasonló okokból látszott előtte nem tanácsosnak, az előbbeni principálisnak aláírását utánozni. Végre Wimbleton ezredes nevénél állapodott meg. Ő nem merészlend — imigy szólt önmagában — zajt ütni, vagy rendőri nyomozásokat tétetni; én majd elintézem a szerint a dolgot. S azonnal egy utalványt fogalmazott, kifizetés végett bizonyos Burnshoz, vagy az utalvány átadójához, s Wimbleton Edward nevet jegyzett alá. Mint tudva van, Roberts minden aláírást oly tökéletesen tudott utánozni, hogy igen bajos volt az utánzást megkülönböztetni az eredetitől. Ezenkívül meg kell jegyeznünk még, hogy azon miss Burns, mikép a szokásos phrasis szól, az ezredes „utalma“ alatt állott. Roberts, igen helyesen előre látta, hogy az ezredesnek egyáltalában nem leend kívánatos dolog egy törvényszék előtt megjelenni s ott a nevezett hölgyhezi viszonyát illetőleg netalán bizonyos indiseret kérdésekre a szükség által kényszerittetve felelni. Hasonlókép azt is tudta Roberts, hogy az ezredes ilynemű utalványokat miss Burns számára kifizetésül 10—20 font öszletben szokott kiszolgáltatni, mert ő e hölgynek több mint egyszer segélyére volt az utalványokat pengő pénzre átváltoztatni s az öszletet eltékozolni. A Roberts keze által megirt utalvány a banknál be jön mutatva, s a bank az öszletet legkisebb tartózkodás nélkül kifizette. Sziréné imigy nyert kalapot, keztjüket s némi más ajándékokat, s vidám életet élt a fegyenczczel, valamig a húsz font el nem fogyott. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Még egyszer és utoljára. (Egressy Gábornak.) Berlin, ápril 26. Ön a múlt év végén megtámadván Ristoriról írt czikkemet, a többek közt azt monda rólam, hogy a tragédiát nem értem. Erre bátor valók felhívni önt, hogy állítását indokolja és fejtse ki nézeteit szemben az enyéimmel, s minthogy Ristori-czikkemben semmi sincs, mi szorosan a tragédia elméletére vonatkoznék, utasítom önt oly czikkemre, a Szigligeti „Diocletian“-járól írt bírálatomra, mely épen ezt fejtegeti. Ez által nem egyebet akartam elérni, mint azt, hogy az ellenem megindult hazafiaskodó polémiát a széptani térre vigyem, hova tulajdonkép tartozik s ott vagy az eszmék polémiájára adjak alkalmat, vagy leálarczozzam önt, mint fenhéjázó és eszme nélküli polemikust. S miként fogadta ön felhívásomat ? Egyszerűen viszszautasító, azt mondván rólam, hogy velem vitába nem bocsátkozhatik, mert ahhoz nekem sem „szellemi erőm“, sem „szakértelmem“, sem „tapasztalatom“, sem „érettségem“, sem „érzékem“ nincs. Jól van. De ha ön engemet, mint iót ennyire megvet, nem kellett volna annyira figyelmére méltatnia, hogy megtámadjon; vagy ha kegyeskedett leereszkedni hozzám s azt mondani rólam, hogy a tragédiát nem értem, méltóztatott volna egyszersmind állítását indokolni is, össze meg összetörvény a tragédiáról írt elméletemet. Mibe került volna ez önnek? Óriási ereje mily könnyen semmivé tehet vala oly törpét, minő én vagyok. Ugyan miért nem tett semmivé? Mennyi dicsőség háromolt volna önre! Ama lyrai költők, kikkel én oly igazságtalanul bántam, fönséges ódákban halhatlanították volna önt; a színésznők és színészek, kiket én néha megróni mertem, a közügyért félretéve minden személyes ránkort, lakomát rendeztek volna ön tiszteletére s Török János ez idő szerint legnagyobb hazafi, kit én elég rosszivá valok rágalmazni, elérzékenyülve nyújtotta volna önnek a hazafi-koszorút s PESTI NAPLÓ. Pest, máj. 1. Dr. Csorba József volt somogymegyei főorvos egy monographiát adand ki Somogymegyéről. A munka históriai és mezőgazdasági tekintetben is gazdag adatokat nyújtana. Szerző hosszas tapasztalata és gyűjteménye eredményét adja ki e művében, mely hogy irodalmunk jelen állásának színvonalán jelenhessék meg, óhajtjuk, hogy szerző a munka irályi részére is oly gondot fordítson, mint amily gonddal gyűjti a munkát érdekesitő anyagokat. A tertelmes munka előfizetési ára 3 pert. Az előfizetés Eggenberger pesti könyvárushoz küldendő. — Levassor ur és társulatának szerencséje volt f. hó 27k én este a cs. kir. Fensége Albrecht Felig fökormányzó ur termeiben szinelőadást rendezhetni. — Levassorról szól a kir.Levassorról egyhangú magasztalással szól a magyar ítészet. De mellette Teisseire kisasszonyról is méltó dicsérettel emlékeznek a lapok. Ma utolsó előtti előadása van a jeles művészpárnak s Levasser ur a legszebb színpadi alakok egyikét a ,,bon-homme“ot állitandja elénk s az oly igen mulattató paródiát a „kardalnok“ot is adandja. A mellett , hogy e művészek felléptetése színházunk pénztárának kárával nem történik, pozitív haszonal kell elfogadnunk a színészeink részéről ez alkalommal tehető tanulmányt. Tárczánk illető czikkeinek harmadika figyelmeztető már színészeinket a franczia társaság játékának öszhangzására, kerekdedségére és simaságára. E tekintetben egészen öszhangzó Salamonnak Teisseire k. a. szép játékára vonatkozó bírálata. Teisseire k. a. hasonlókép jeles művésznő a maga nemében, mond S. Nem valami rendkívüli szépség, nem tart igényt arra, hogy lángésznek, bámulatos tüneménynek tartsák; főérdeme a lehető legnagyobb egyszerűség mindenben. Nincs egy szava, egy mozdulata, melyet kaczérkodásnak mondhatnánk a közönség irányában, egész lénye, egyénisége szerepébe olvad — a szerepében előforduló elmés mondatokra, és ezekre nem helyez nagyobb súlyt, mint másokra; beszélgetése oly természetes, mintha nem nagy számú közönség, hanem csak az hallaná, kivel a jelenetben beszél. Egyébiránt e dicséret az egész kis társaságot illeti. — Nagy-Váradon, Szabó színtársasága a közönség meleg részvétével találkozott. Mást nem is várhattunk N.Várad lelkes közönségétől. Mint az aradi újságnak írják, Doppler „Ilká“-ja Nagy-Váradon nem tetszett. Ez operának nem egyedüli érdeke a buffo-partie. Ezért némi aggodalommal tekintünk Szabó úr társaságának vendégszereplései elé Bécsben, ha ugyanis Szabó úr a magyar operákat is bemutatni kívánja a bécsi közönségnek. Mi czélszerűbbnek tartjuk, ha egyedül a népszínművekre szorítkozik. De tán Erkel, Doppler urak és Császár özvegyének érdeke is azt kívánja, hogy operáinkat a műveit bécsi közönséggel oly erők ismertessék meg, melyekkel Szabó úr társasága nem bír. — A két baromorvos, kikről mi is emlékeztünk, hogy a franczia kormány által az ausztriai tartományokba küldettek szakmájukba vágó nyomozások végett, már eddig is sok érdekes vizsgálatot tett. Különösen a magyar sertéseket az angolországiak elé teszik. Ők még eddig nem ismertek három ujnyi vastag szalonnát, mely a mellett oly kemény is legyen, hogy nyáron által eltart. A magyar lovak kitartása, tüze pedig bámulatra ragadta őket, s meg nem foghatják, hogy míg a magyarok az eredeti jeles fajt elhanyagolják, addig helyettök angol és egyéb fajt tenyésztenek, melyek pedig használhatóság tekintetében messze mögötte állnak. — Az uj községi törvény az adóbehajtást a községekre fogná ruházni, minek folytán az állam sok kiadást meggazdálkodnék. — Az uj hitelintézet biztosító intézetet fog Prágában felállítani „bécs-prágai biztosító intézet“ czimmel. Ez intézethez escomptebank is csatoltatik, mely az intézet tőkéjéért s a biztosítási dijakért kamatot fizetne. A franczia írók társulatának tagja Aagueur egy röpiratot adott ki, melyben teljes komolysággal azt indítványozza, hogy az írók fegyelmezett és egyenruhás testületet alakítsanak ,,Corps de la litérature francaise“, nevezettel. A kormány védelme alatt állván, miként a hadsereg s az ügyvédi kar szerveztessék. E testület tagja csak oly író lehet, ki az állam, a nép javát, az erkölcsiség ügyét előmozdító s ismeretterjesztő munkát irt. Az akadémia tagjául csak ily egyenruhás író választathatnék meg. Angne ur, miután Levassor ur köztünk mulat, legtöbb mulatságot szerez ez időben a nevetni szerető párisiaknak. — A nemzeti múzeum részére ez év első évnegyedében adományozott és részint vásárolt tárgyak jegyzékének folytatása : II. Régiségosztály. 6 cs. kir. Fensége Albrecht Főherczeg, a III. hadsereg parancsnoka , főkormányzó és parancsnokló tábornok Magyarországban, olaszországi útjából visszatérve, hol a nápolyi király ő felségétől a magas személyek jelenlétében Pompeji romjaiból kiásott becses régiségeket nyert, ezeket úgymint egy arany érmet, számos bronz-, égetett agyag- (terra cotta), üveg-, kő-, ólom-, fa-, csont- és vasrégiségeket a nemz. Muz. kegyeskedett ajándékozni. A nagyváradi cs. kir. helytartósági osztály részéről hivatalosan beküldettek a volt nagyváradi kir. akadémia és kir. nemesi tápintézet pecsétjei. A budai cs. kir. helytartósági osztály rendeletéből az esztergommegyei levéltárból beküldetett 5 zászló, egy zászlótartó-heveder és egy réz trombita. — Magyari Kósa Sámuel egy állítólag Melosz szigetén talált görög feliratú márványlapot és egy pecsétnyomót. B. Lerchenfeld János régi tárogatót. Vereby Soma régi ereklyés keresztet, régi sótartót, egy arany, 36 ezüst és 15 különféle rézérmet. Zlinszky Békésből 1 ezüst és 2 rézérmet. Pollack Magdolna néhai férje Pollack Mihálynak a museum építőjének Monti által karrariai márványból készített mellszobrát ajándékozák. III. Képtár. A budapesti zenedei egylet a gróf Pejacsevics János úrtól kapott Erkel Ferencz zeneszerzőnek Giergl Alajos által fedett arczképét, a nemzeti képcsarnoki egylet : Markó Ferencz két eszményi tájképét, Müller Lajos aranyműves , Tikos Albert elhunyt festésznek sajátkezüleg festett arczképét. — Köttner Károly egri érseki udvarmester néhai Pyrker patriarcha-érseknek Casagrande által készített mellszobrát ajándékozták. Ezen utóbbi , miután gypszből készült nem a szoborgyüjteménybe, hanem a Pyrkerterembe tétetett. (Folytatjuk). — Fölszólitás a hazai vidéki színigazgató urakhoz! Jövő évre kiadandó „Színházi naptáriunk egyik föladata a vidéki színtársulatok ismertetése is lévén, fölszólítjuk a t. sz. vidéki színigazgató urakat, miként szerkesztőségünkkel illető társulataik névsorát, működési körüket, valamint belszervezetek egyéb részleteit jövő hó 20-áig közölni szíveskedjenek. Ez időn túl érkező közleményeknek helyet nem adhatunk. Pest, april 27-én 1856. Gróf Bethlen Miklós (Bolnai) Dobsa Lajos, Tóth Kálmán, a „Színházi naptár“ szerkesztői. Nemzeti színház. April 29 dikén: Levassor ur, T e s s e i r e b. a. s Levassor ur társulatának negyedik előadása, ezúttal bérletfolyamban. A bérlők köszönettel fogadják az igazgatóságnak ezen intézkedését. Ezen előadásról szintén a tárczában lesz szó; itt csak egy észrevételt akarunk tenni — a szinlapra nézve. A szinlapot hónap óta más nyomdában állítják ki, de a sajtóhibák, úgy látszik, örökségül maradtak rá az elöbbeni nyomdától. Csak ezeket hozzuk föl példaképen az april 29-dikei szinlapról: „Lentpéteri sabadsággal elutazott.“ Börzetudósítások. Bécs, apr. 29. 5°10 met. 84%— Vs- 41/a % 743 * * * * * * */4—75. Nemzeti köles. 8411|lg—3/4. Urbérkárp kötv. a. a. 85—V,. a többi 77,14—81. Bankrészv. 1108 — 1110. bankcertif 364—366. Hitelintézet 343— %. Éjszakvasut 302%—303. Államvasut 350 — 351. a. v. certif. 257%—%. Augsburg 102%—3%. London 10.2. —10.3. Páris 19%3*. Arany 5%— %• Ezüst 4—V2. Táviratilag. Páris, sprit 28. 4% % 93. 25. 3% 73.65. ausztr. köles. 90. államvasut 927. Credit mobil. 1730. Gabonaár. Pest, apr. 30. (A pesti gabnabörze bejegyzett gabnaárai.) Búza, bánsági 80—84 font. 4 f. 40 kr. — 6 f.; tiszai 80—83 font. 4 f. 12 kr. — 5 f.; bácskai 79-81 font. 4 f. 20 kr. — 4 f. 40 kr.; fehérvári 80 —83 font. 4 f. 48 kr. — 5 f. 20 kr.; oláhó : 3 f. 20 kr.; kétszeres 73—76 font. 2 f. 30 kr. — 3 frt; Rozs 74—78 font. 2 f. 40 kr. — 3 f. 16 kr.; Árpa 63—68 font. 1 f. 28 kr. — 2 f. 6 kr.; Zab : 43—46 font. 1 f. 2 kr. — 1 f. 8 kr.; Kukoricza : (1854) 80—82 font. 1 f. 36 kr. — 1 f. 50 kr. uj. 79— 82 font. 1 f. 44 kr. — 2 f.; Köles, paprikás : 2 f. — 2 f. 12 kr.; bácakai 1 f. 30 kr. — 2 f. Pécs, apr. 26. A mai hetivásáron az árak következők valának : Búza 78—85 font. 2%-4% frt- Kétszeres 72 —78 font 23/5 —2 fs frt.; Rozs : 72—76 font. 22/5 —23/5 frt.; Árpa : 64 font. 2% frt; zab: 42—46 font. 1 frt. 18—24 kr. 80-82 font kukoricza : 1%—2 frt. Dunavizállás. april 29.: 3' 11“ 3'' 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Puszta-Györk. April 21. (Ered. I e v . I.) Tegnap tartatott Gyöngyösön a casino helyiségeiben a helybeli hasonszenvi kórház és dologház javára rendezett tánczvrgalom, mely kiállítás és eredményre nézve egyiránt fényesnek mondható. Íme egy szép és követésre méltó példa, melyet az ország minden lakójának tudtára kívánunk adni, mi üdvös és hasznos czélt érhetni el szíves összeműködés, egyesülés útján. — Ezen vigalom rendezőinek nyilvános köszönetet szavazunk a szenvedő emberiség nevében, melynek felsegélésére nemes buzgalommal jártak el fényes sikert aratva, s igen szép tért jelöltek ki a hazafius áldozatkészségnek kitüntethetésére. Maga ezen sorsjátékkal összekötött tánczvigalom tiszta jövedelme majd három ezer pótra rúg! — A felszólított vidékiek s Gyöngyös városi szép hölgyek halmazát hordozták össze a szebbnél szebb kisorsolási tárgyaknak. Számszerint mintegy 400 darab nyeremény küldetett be Sorsjegy 20 p.krajczárral adatott el 7000 darabnál több!— közelismerést érdemel, miszerint a helybeli casino szállását, világítást s több efféléket ingyen, a zenekar működését, a nyomdász a hirdetményeket díj nélkül teljesítik. Ez is tanúságul szolgálhat arra, hogy az éle