Pesti Napló, 1856. május (7. évfolyam, 1854-1879. szám)

1856-05-05 / 1857. szám

is nyolcz osztályt szerveztetni, csak négy osztályra kel­lett jelenben szorítkozni. Beadatván az igazgató tanár által az egyházi gyűlésnek a terv, hosszas tanácskozás után elhatároztatott egy négyosztályú gymnasium állam­érvényességét mielőbb kieszközölni, kimutattatván a vá­ros által letartóztatott, de a magas kormány igazgatósá­gától visszaítéltnek reménylendő 1200 pert évi jövede­­lemmel együtt az iskola rendes évi jövedelméül 3.000 és néhány pert. S íme, mikor az iskola léte vagy nemléte felöl van kérdés, a tanárok, kihez leginkább érdekel az iskola ügye, az igazgatón kívül be sem bocsáttatnak a gyűlésbe; s míg közemberek, kik érthetnek a földmive­­lési s­­zékbeli dolgokhoz, itt „vető“ joggal birnak, addig a tanárok, az iskolai kormányzás tagjai kirekesztvék- Ezen segitnie kell az egyháznak, s hihető is, segíteni fog jövőre. Nagy baj itt az, hogy az újabb időben az is­kola jövedelme az egyházéval csaknem egyesíttetett, s a templomra, mely még most sincs egészen fölépítve, annyi pénz elköltetett, mert lehetett volna templomot egyszerűbbet is építeni s most az iskola nyolcz osztál­lyal államérvényes lehetne. Csakhogy többet ne említ­sek, a sorsjátékból, mely a losonczi egyház­i iskola fel­­segélésére rendeztetett, 100.000 frt jött be, melynek fele része az iskolát illette volna. Legközelebb menend a losonczi egyház egyetlen párt­fogója, Gyürki Pál úz ő excellentiája, a helybeli lelkész­szel együtt, Bécsbe a magas kormányhoz az iskola ügyé­ben, kiknek közbenjárásától a legüdvösb sikert várjuk és reméljük. Szeged, ápril 22. (Ered. lev.} Társas életünk egy­hangú folyamát a szabadkai szinésztársulat élénk műkö­dése villanyozgatja pár hét óta. Különös vonzerővel bír­nak az operai előadások salonban, és comptoirban, és borbélyműhelyben, és a konyha kormos edényei körül édesgő Hébék is viszhangoztatják már azokat a czikor­­nyás operai trillákat oly elragadtatással, hogy a nyava­lyatörés veszélyeitől félthetni néha szegény párokat. Mit mondjunk ennyi hangos tanúságra ? Nem vagyunk-e kénytelenek, a közvéleményt becsülve, egész lelkünkből bevallani, hogy valóban nincs mása az operánál­. ? El­mondták elégszer, meg is írták a zene bűvös hatalmát még az oktalan állatokra is. És ha a fővárosi magas mű­­veltség is nagy részint a fanyar tudomány embereire bízza a magas­ drámai műélvezetet, ki lesz oly túlköve­­telő a vidéki színkedvelők iránt ? Egyébiránt a drámák is részesülnek pártolásban, ez vagy amaz érdek mindig vonz a mi kis szintermünkbe meglehetős számú nézőkö­zönséget; s ha az effélét némelyek még a nagylelkűség sőt épen áldozat rovatába sorozgatják, miért ne sietnénk ily szép czímzetű mulatságokban részt venni ? Sokszor elmondottuk magunkról, hogy nemzetünk egyik kiváló bélyege a nagylelkűség; miért ne sietnénk e hagyomá­nyos eszmét tettel tanusitni abban, mire annyi hajlam vonz, mi oly kevés önmegtagadásba kerül? — De lassan az ítélettel! Elég felelni való van. Példák beszélhetnek, mondja Y. Hát nem áldozat ez ahhoz képest, mit számos vagyonos atyánkfia tesz, kik ezrekkel birnak, s mint a köznép szokta mondani, szakajtókban hever a sok pené­szes huszas az ágyak alatt, s még csak a színház felé sem pillantnak minden élvezhetési előnyeik daczára, ho­lott mi sárban, porban, hidegben, melegben eljárogatunk ? S mi tisztes bókkal kénytelenek vagyunk elhallgatni. •­ Csakhogy ez egyet bátorkodunk még ellebbenteni, hogy a színészet czéljának valódilag helyes felfogását mégsem e lelkesedés híveitől volt szerencsénk hallani, hanem egy pár igénytelen s ősi szabású alig iskolázott s hozzá még fiatal emberkétől a kézműves osztályból, s tudtunkra az állandó színház mellett is inkább az igénytelen rangú s közepes vagyonú egyének közt mutatkozik tevékeny­ségre kész buzgalom. Nehogy megszóláskép tűnjék elő, mint a nagylelkűség s áldozatra vonatkozólag említettünk,eléggé indokolhatjuk azt az irodalom iránti lanyhasággal, holott napjainkban ez ügyet minden körülmény előtérbe állítá, és nem mu­lasztok el az ez iránti kötelességet is áldozatnak, nagy­lelkű pártolásnak keresztelni , pedig biz ez úgy mint kell, szellemi életszükségként tekintve is szépen virágoz­­hatik közöttünk, ha minden illetőnek keblét igazán át­hatja szellemi öntudat s evvel járó kötelességérzet. Jaj az oly irodalomnak, mely könyürületböl teng! Az iroda­lomnak hivatása szellemi képzés, s mint ilyen nélkülöz­­hetlen szellemi kellék; s ki ezt fölismeri s tettleg tanú­sítja, önmagának használ leginkább. A szellemkincsek megfizethetlenek ; ki elég okos a gyarló anyagi javakért szellemi birtokot szerezni, ön­magát becsülte meg av­val leginkább, habár aztán mint egyes tényező az egészre is diszt hoz. —Az áldozat önmegtagadással jár s e névre nagyobb törekvések, miknek nem önnyereség a rugói, ér­demesek. Óvjuk meg a szavak igaz értelmét! — Se­baj, ha ily térfogalmakat ősi hagyományok indokolnak is, mik szerint az áldozással együtt járt az áldomás, és a mások egészségére ivás, stb. Az ősi hibák helyett inkább az ősi erényeket óvjuk meg, ne pedig ellenkezőleg, mint annyi példa mutatja. — Az irodalom iránti közöny­ből mi alig észrevehetőleg üdülünk. — Legnagyobb szellemeink maholnap a külföldön ismertebbek lesznek mint nálunk. — Nem lesz tán érdektelen fölemlitnünk, mikép legnagyobb költőnk egy pár költeménye már az ó-szövetség nyelvére is áttétetett; igy jelent meg köze­lebbről egy Bécsben nyomatott héber irodalmi folyóirat­ban a „szózat“ dr. Schiller manchesteri rabbi által for­dítva ; igy már előbb a „Hontalan“ is. Az irodalmi rész­vétlenségnek következményéül nézhető a könyvárusi csökkenés; a megrendelt könyvek oly nehezen kaphatók meg utóbbi időkben, mintha Pest Ausztráliában volna. A lapok is gyakran eltévednek. Bizony mindenféle aka­dállyal jár a mi szellemi életünk, de a legnagyobb aka­dályt magunkban hordjuk. E hó folytán nevezetes halálozások történtek váro­sunkban. Kimúlt G­ötz János, legvagyonosb polgáraink egyike élte 72. évében, ki a legigénytelenebb állapotból küzdötte föl magát. Roppant birtokát leginkább nevét viselő unokái öröklik ; ingatlan javai közt itt 28, Pesten 3 háza maradt. — F. hó 12-ikén kisérte a tanuló ifjú­ság­i tanári kar számos minden rend és rangbeli rész­vevőkkel a béke ölébe­n. Végh János kegyesrendi áldott, kit férfi korának java éveiben gátolt jeles működésében a jobb kezét és jobb lábát ért szélhűdés. Azóta 4 évig kínlódott tehetetlen állapotban szellemileg is sinlődve mint buzgó tevékenységű s munkakedvelő lélek , de testileg valóban mondhatlan szenvedéseket tűrve. 42 éves pályáját a legnemebb munkával tölté. Terjedel­mes ismereteivel nemcsak az ifjúság tanításának akart használni, mi jeles előadásai által szép sikerben is mu­­tatkozik, de a buzgón ápolt hazai irodalomnak is óhajtott igazán alapos tanulmányával szolgálatára lenni, s külö­nösen a hazai történelem ügyének. A minden tekintet­ben nemes jellemű férfiúnak kora elhunyta érzékeny csapás az őt mint legjobbjai egyikét tiszteld szerzetre nézve. F. hó 21-én Baum­feind Ferdinand gyógyszerészt a szelíd s emberszerető férfiút, ki 64 éves korában múlt ki, kísérők a végnyugalom helyére. Áldás és béke ham­vaik fölött. A jólag megszelídült idő az iménti pár napra rögtön zordonná vált, s dér is mutatkozott két éjjelen, de ma már ismét enyhe , gyümölcsre meglehetős kilátás mutatkozik; a kitűnő zamatú nyári baraczk jócskán ígérkezik. HIVATALOS HIRDETÉSEK KIVONATA. a Budapesti Hírlap 91. számából (ápril 18.) Földtehermentesítési kárpótlási tő­­­kékre igényelt bejelentése: Cornidesz Károlynak szepesmegyebeli polyanóczi, granasztói és krempachi urb. ja­vaira bejelent, h.idö május 17-ke, tárgyalási­­ nap jul. 19-ke a lőcsei cs. kir. megyei tör­vényszéknél Uj­f­a­l­u­s­sy György örököseinek draveczi javaira bejelent, h.idö május május 17-ke, tárgyal, h.nap jul. 21-ke a lőcsei cs. k. me­gyetörvényszéknél. Máriássy Gábor és Mihálynak markus­­falvai, —Horanszky Imre, Ferencz és Mária, Szlabikovszky Mária, Neda­­czey Johanna, Sztanko Johanna, Mráz Susánna, Z­m­a­n­y­i Johanna, Konkolov­­szky Mária, Horanszky Zsófia, és Be­lo­v­s­z­k­y Jánosnek kalacskoi. — Görgey Sámuel örökösei u m. Görgey Arnold és Konstantinnak görgei urb. javaikra bejelant. h.idö máj. 28-ka, tárgyal, h.nap jul. 19-ke a lőcsei cs. k. megyetörvényszéknél. B. Márjássy András-féle majoratusság­­nak batizfalvai birt. bejelent. h.idö jun. 2-ka, tárgyal, h.nap august. 2-ka a lőcsei cs. kir. megyei törvényszéknél. Szirmay Matild grófnő szül. Szinyey olsaviczai birtokára bejelent, h.idö máj. 21-ke, tárgyal, h.nap jul. 21-ke a lőcsei cs. k. me­gyei törvényszéknél. Özv. Dole­viczeny Apollonia draveczi javaira bejelent, h.ide junius 2-ka, tárgyal, h.nap julius 21-ke a lőcsei cs. k. megyei törvényszéknél. T­a­h­y Albertnek holló-lomniczi, — Már­jássy Ágostonnak markusfalvai, csepánfal­­vai, leszkovjáni, teplicskai, porácsi és zarad­kai, — Andreánszky Sándornak nagy­­lipniki,— Schneider János Györgynek nagy-lipniki és haligóczi, — gr. Márjássy Ádámnak brutóczi, vojkóczi, csepánfalvai, zá­­vadkai, poracsi és teplicskai urb. birtokaikra bejelent, h.ide junius 2-ka, tárgyal, h.nap jul. 23. 26.28. és 31-ke a lőcsei cs. k. me­gyei törvényszéknél. Tar Jánosnak farádi, — Jankovics Izidornak csepregi, beli, alsó és közép-büki, — Nagy Pál, P­á­s­z­t­o­r­y István és S­i­b­r­i­k szül. Nagy Klára alsó- és közép-büki, — Rupprecht János sajtos-káli­ás porládonyi, — Nagy Pálnak csepregi, felső-, közép- és alsó-büki, — Guary Miklós örökösei u. m. Guary Kálmán, István, Pál, Emil, Miklós és Mária vághi és büki, — Creneville Vic­toria grófnőnek árpási, — Chernel Fe­­rencznek chernelházai, damonyai és farádi, — Nagy Alexandrina farádi, — gróf B­a­tt­­hyány László szent-andrási, — Hőgyé­­s­z­y szül. D­ö­r­y Teréz, D­ő­r­y Ádám és D­ö­­ry Eleknek vághi urb. birtokaikra bejelentési h.id. april 30-ka, tárgyal, h.nap junius 3. 9. és 10-ke a sopronyi cs. k. orsz. törvényszék­nél. Gróf Somogy­i János urnak izsákjai,­­­­N­i­c­z­k­y Sándornak niczki , urai-ujfalui, csanighi és r.­laki. — T a 11­i­á­n­n­ő született Horváth Magdolna iváni, egerszeghi és trestyánfai, — özv. gr. B­a­tt­h­á­n­y Józsefné szül.Tanóczy Antonia alsó-szölnöki uradalma, — Molnár János és Vasdenyei Lász­­lónak kansóczi, — G­o­m­b­ó­c­z János, Pe­tr­o­v­i­c­s Jósef, János és Teréz kusztanóczi urb. birtokaikra bejelent, h.ide junius 9-ke, tárgyal, h.nap august 11-ke a szombathelyi cs. k. megyei törv.széknél. B­u­z­e­tf­i Jánosnak nagy-barkóczi, — K­á­l­­­d­y Antal és özv. K­a­­­d­y Györgyné felső­­káldi, — báró Geminger Adolf sóskúti urb. javaikra bejelent, h.ide május 24-ke, tár­gyal. h.nap julius 24-ke a szombathelyi cs. k. megy.törvszéknél, Szeles­tey Sándornak niczki és tres­tyánfai birt. — Sághy Anna és Sághy Mihálynak kámi és kámoni birtokaikra beje­lent. h.idő május 26-ka, tárgyal, h.nap julius 28-ka a szombathelyi cs. k. megyei törvény­széknél Néhai Guari Miklós örököseinek guari birtokira bejelent. h. idő május 27-ke, tár­gyal, h.nap julius 29-ke a szombathelyi cs. k. megyei törvényszéknél. K­a­s­s­i­c­s Ignácz örökösinek unyomi ja­vaikra bejelent, h. idő máj. 30-ka, tárgyal, h. nap julius 31-ke a szombathelyi cs. k. megyei törvényszéknél. G­o­m­b­o­c­z Jánosné Anna lehoméri javaira bejelent, h. idő május 24-ke, tárgyal, h. nap jul. 24-ke a szombathelyi cs. k. megyei törv.­­széknél. C­z­a­g­á­n­y­i János és K­r­i­z­s­á­n Antalnak Pestmegyében fekvő bugyi birt. — S­o­h­á­r Ferencznek abonyi, tószegi és ó-kécskei birt. — Burján család, névszerint : Bömel­­burg Anna bárónő szül. Burján, Burján Josefa, Burján Leopoldina szül. Török, Burján Klára szül. Stolczer hadi birt. — báró B­e­d­e­k­o­­­vics Rudolf sz.lőrinczkátai birt. — Maj­t­h­é­n­y­i Károly csődtömegének vérségi, ve­resvári és sz. iváni birt. — idősb Boros Jánosnak bugyi urb. birtokaikra bejent. h.ide junius 23-ka, tárgy, h.nap sept. 5-ke a pesti cs. kir. orsz. törvényszéknél. Nagy szül. Mentler Annának fehérmegyei velenczei birtokára, Driguet szül. Salamon Rozáliának velenczei, Meszlényi Lajos­nak velenczei, Ujváry Józsefnek duna­­pentelei, özv. Durcsákné szül. Kornis Teréziának duna­pentelei, F­ö­l­d­v­á­r­y Gá­bor, János, Klára, József és Elizának duna­­pentelei, G­a­j­o­v­i­c­s Rudolfnak dunapente­­lei, Tóth Sándor és T­ó­t­h Jozefának tabajdi urb. birtokaikra nézve bejelentési h. idő máj. 17-e, tárgyal. h.nap jul. 17, 19, 21, 23 és 24-ke a fehérmegyei cs. k. megyei törvény­széknél. A„Temesvarer Zeitung“ Y6-dik szá­mából. Hau­­k Károly bokái földbirtokosnak nagy­­becskereki kerületben fekvő bokái urb. javai­ra bejelent, h.ide junius 3-ka, tárgyal, h nap august 4-ke a nagybecskereki cs. k. ker. tör­vényszéknél. KÜLFÖLD Spanyolország, Madrid, apr. 23. A cortes­­ben ma Ruiz demokrata képviselő interpellátióval lé­pett föl­­ a b­a­­­a­tlonoknak Valenciábani eljárása ellen. A belügyminiszter kinyilatkoztatta, hogy a kormány minden szükséges rendszabályokat életbe léptetett a csend- és rendnek Valenciábani helyreállítására, de nem tartja czélszerűnek a követek netaláni kérdé­­seire s ajánlataira , az ottani viszonyokat illetőleg, feleletet adni. Tehát teljesen hasztalan dolog ez ügyet bármely alakban tárgyalás alá venni , miután a kormány maga elhatározta semmit sem mondani, míg Valencia vissza nem tért előbbi rendes állapotába. Itt nem szavakra, de tettekre van szükség. Figueras úr óvást akart emelni a miniszternek ezen épen nem par­lamentáris szólásmodora ellen, de az elnök megtagadta tőle a szólhatást. A demokraták három sikertelen kísér­lete után a gyűlés napirendre tért. Amerika, Új-York, apr. 16. Philadelphia egy iszonyatos szélvész által látogattatott meg . 2 tem­plom, 3 gyár, s mintegy 150 más épület nagyrészben leromboltatott, s a 160 lábnyi hosszú Franklin féle vas­öntöde teljesen romba dőlt. Csatatér. A 40,000 emberből álló franczia hadseregnek ten­gerre szállítása folyvást tart. A herczegek szigetén nagyszerű kórházat állítottak, melyben az ottani egész­séges­ségnél fogva a betegek felgyógyulása minél gyor­sabban haladand előre. A sülyben szenvedők számára Kamiszsiflikben nagyszerű gyógyintézet állíttatott. Az angolok szintén előkészületeket tesznek az elutazásra, de mégis később menendnek, mint a piemonti hadsereg dereka, rendeltetési helyekre. Az ottomán kormány szintén saját államgőzösein kívül sok hajót bérelt , hogy csapatainak elszállítását Krimiából gyorsíthassa. Az egyptomi hadtest Ah­med pasa music alatt, mely eddig Eupatoriában volt, és a tunisi lovasság, mely Ba­­tumban állomásozott, már megérkeztek Szambulba. Ma­gában a fővárosban fekvő franczia és angol ezredek, úgy látszik, egyelőre ott maradandnak, legalább még semmi előkészületeket sem tesznek az elutazásra. U­J POSTA, Páris, apr. 30. A mai ,,Moniteur“ben megjelent császári rendelet sok változásról tudósít a diplomatiai karban. Talleyrand-Perigord b., volt karlsru­hei követ, külön küldetéssel bízatott meg a Dunafejede­­lemségekben ; helyét d­e S­erre algróf foglalja el. B­a­u­d­i­n londoni követségi titkár hasonló minőségben Sz. Pétervárába megy Reiser gr. helyére, ki követté neveztetett. Londonba megy első követségi titkárul Mala rét b., ki eddig a berlini követségnél volt első titkár, s kinek helyét B­e­­­c a s­­­e­­­b. foglalja el. Páris, máj. 1. A császárné avatása ma történt a ki­szabott szertartással; csak azon változást engedték ma­guknak, hogy a császárné görszékben ült. A biztosokat a Dunafejdelemségek számára már mind kinevezték. Francziaországot Talleyrand, Angliát Alis­o­n, Ausztriát Kr­ei­s­t, Törökországot Szaffit effendi képviselendi. A többiek nevét elfelejtettem. Keleten következő orosz városokban fognak konzul­­ságok állíttatni : Keres, Kaffa, Taganrog, Kerzon, Bak­­csi-Szeraj, Szimferopol, Szebasztopol, Nikolajev és Odessa. Ez utóbbi városban lesz a főkonzulság. (A párisi értekezletek jegyzőkönyvéből. *) Folytatás. 7. Jegyzőkönyv, mart. 10. A határvonal Bessarábiában még egyszer tárgyaltatik. Végre elhatároztatott, hogy a határ a Feketetengertől, egy kilométernyire keletnek a Buorna Sola tótól induljon ki, függőlegesen fusson az Akerman-útra ; ez utat kö­vesse egész a Traján sánczáig. Belgrádtól délre fusson keresztül a Valpuk folyó mentében egész a Sarat Lika magaslatáig emelkedjék, s Katamoriban végződjék a Pruth mellett. Egy mérnökökből alakítandó bizottmány fog azzal megbizatni, hogy az új határ vonalait egyes részleteiben meghatározza. O­r­­­o­ff gróf indítványozza, hogy a congressus az át­engedett terület lakosait eddigi jogaik s szabadalmaik teljes élvezetében meghagyja, és megengedje nekik, hogy lakhelyeiket máshová áttehessék, mely esetben földbir­tokukért illő pénzbeli kárpótlást nyernének. Miután több fölhatalmazott azon megjegyzést teszi, hogy az indít­vány könnyen nehézségekre szolgáltathat alkalmat , a congressus azt „ad referendum“ veszi. Walewski gróf azt hozza emlékezetbe, hogy a Dunafejedelemségek jövendőbeli szervezetét illető első pontja ezen kérdésnek egy bizottmányt szükséges, melynek munkálatai, ha ettől akarnák a béke megkötését függővé tenni, a főczél el­érését, melyet a congressus szeme előtt tart, tetemesen késleltetné. Nézete szerint a congressus legjobban szo­rítkoznék arra, ha a Dunafejedelemségek új alkotmá­nyának alapvonalait csak kijelölné; ily módon a szövet­­ségszerződés aláírása nemsokára megtörténhetnék. E javaslat egy discussio tárgyát képezi, melyben neveze­tesen Ausztria és Nagybritannia fölhatalmazottai vettek részt. Ausztria fő­ fölhatalmazottja egy módosítványt in­dítványoz. Ennek következtében a congressus elhatá­rozza, hogy egy B­u­o­­ gróf, Bourquenegurs Ali pasából álló bizottmány a legközelebbi ülésben terjeszsze elő a békeszerződés ama czikkeinek szövegét, melyek arra rendeltették, hogy a Dunafejedelemségekre vonat­kozó egyezkedés alapját letegyék. Walewski gróf azon nézetét fejezi ki, hogy azon pontnál, melyhez az alkudozás szerencsésen elért, elér­kezett a pillanat, hogy Poroszország hivassák meg, kép­viseltesse magát szintén a congressuson, a­mint az a febr. 28. ülésben elhatároztatott, miért is indítványozza, hogy Berlinbe a következő határozat küldessék meg: „A congressus — tekintetbe véve, hogy európai ér­dekben fekszik, hogy Poroszország, mint az 1841. júl. 18-ki londoni szerződés aláírója az újonnan életbe lép­tetendő rendszabályok szerkesztésében részt vegyen — elhatározza, hogy egy e napróli jegyzőkönyvi kivonat, Walewski gróf úr mint a congressus orgánuma által, Berlinbe küldessék, fölhívandó a porosz kormányt, kül­dene fölhatalmazottakat Párisba.“ A congressus ehhez beleegyezését adja. Clarendon lord azon bizalomnál fogva, melyet az orosz udvar érzelmeiben helyez, úgy hiszi, hogy a szö­vetséges hatalmak nevében azon temetők, melyekben azon tisztek és katonák nyugszanak, kik Szebasztopol elött vagy az orosz terület más pontjain elestek, úgy az ezek emlékére emelt emlékek is örök időkre fentartat­­nak s azon tiszteletben részesülendnek , melylyel a halottaknak tartozunk ; hozzá teszi még , hogy ő mind e mellett igen örvendne, ha e felöl az orosz fölha­talmazott szájából egy formaszerinti ígéretet hallhatna. Orloff gróf köszönetet mond a congressusnak, hogy alkalmat szolgáltatott neki, mikép tanúbizonyságot tehes­sen a czár szándékai felöl, kinek ő, úgy hiszi, hű tol­mácsa, midőn állítja, hogy minden kellő rendszabályok meg fognának tétetni, hogy a szövetséges hatalmak fel­­hatalmazottai kívánságainak elég­tétessék. W a­­ e w s k i gr. megjegyzi, hogy a békeszerződésnek a teljes amnes­­tiát is meg kell említnie,melyben minden hadviselő hatalom saját alattvalóit minden részvételért a háború eseményei­ben részesitendi. Az orosz fölhatal­azottak beleegyezé­se Lásd „Pesti Napló“ 1856. számát. söket fejezik ki ez alapelvbe, mely a többi fölhatalmazott által is elfogadtatik. 8. Jegyzőkönyv. Mart 12. Orosz- és Törökország képviselői közük az egymás között megvitatott egyesülést azon könnyű hadihajókra nézve, melyeket a parti államok a Feketetengeren tartan­­dat­ak. Egy pontra nézve különböző véleményen vannak: Oroszország a mellett van, miszerint a hatalmak minde­­nikének legyen megengedve a Feketetenger rendőrsé­gére alkalmazandó hadi és bizonyos számú szállító hajó­kon kívül még csekélyebb tonna­ nehézségű hajókat tar­tani, melyek a­zévekben az igazgatási és egészségi rend­szabályok kivitelére őrködjenek. Törökország ily intéz­kedést nem akar, Nagybritannia­ és Francziaország is ellenzik. Oroszország felhatalmazottai rövid vita után visszavonják indítványaikat. A congressus ezután főleg a Duna hajózására vonat­kozó rendszabályokkal foglalkozik. B­i­o­­­gráf kifejti, miszerint a bécsi congressus által megállapított elvek, melyek oly folyóvizek hajózásának szabályozását illetik , melyek több államon mennek keresztül , fő­szabályul megtartandók, hogy kizárólag a parti álla­mok hivatvák a folyó rendőrségi intézkedések fölötti egyetértésre, és a végrehajtást ille­tő felügyeletre, hogy a czélzott európai bizottmány a Duna parti államainak képviselőin kívül a nem-parti államok képvi­selőit is foglalja magába; hogy azon állandó bizottmány, mely amannak helyére lépend, megbízandó volna a ho­zott határozatok végrehajtására, hogy e szerint a bécsi congressus szellemében s határozatai mellett megma­radjon, egyik mint másik bizottmány munkálatait az al- Dunára és ennek torkolataira kiterjessze. Walewski gróf emlékeztet a szerződő hatalmak által elfogadott alapelvekre, melyek szerint a Duna és torkolatainak szabadsága hatályosan biztosítandó, önként értető­dik tehát, hogy e folyam szabad hajózásáról gondos­kodni kell. Clarenden lord hozzá teszi, hogy ha nem úgy volna, akkor Ausztriának, mely egyedül van birtokában a felső Dunának, egyszersmind e folyó alsó részének hajózásában is részes különös és kizárólagos előnyökhez jutna, melyeket is congressus jóvá nem hagyhat. Az ausztriai fölhatalmazottak viszonzok, mi­szerint kormányok minden törekvései és czéljai oda irányultak, hogy a birodalom minden pontján kereske­delmi tekintetben teljes szabadságot állítsanak helyre, hogy a Duna szabad hajózása természetesen a c­élzott javításokban foglaltatik, de Ausztriának e tekintetben régibb kötelezettségei, kivívott jogai vannak, me­lyeket tekintetbe kell venni. Ausztria czéljai e sze­rint egészen megfelelnek a békeelőzményekben fel­állított kívánatnak , mindamellett a kérdésben forgó bizottmánynak nem engedheti meg oly fölhatalma­zást, mint a felső Dunára nézve nem gyakorolhat. Az első franczia fölhatalmazott megjegyzi, mikép két határozványt kell megkülönböztetni, melyek elvileg egy­­iránt meg vannak ugyan engedve, melyek közöl azonban mindenik különböző tárgyra vonatkozik; egyfelől tudni­illik a congressusnak gondoskodnia kell a Duna szabad hajózásáról az egész vonalon a bécsi congressus elvei szerint, másfelől különösen azon akadályokat kell elhá­­rílnia, melyek e folyam alsó részén és torkolatainál a kereskedelem ebbe gördülnek. A biztosoknak csupán ez utóbbi feladatuk fog lenni; mindazáltal nem kevésbé fontos, hogy egyetértés jöjön létre az átalános elv kifej­tésére, hogy így tökéletessé tegyék a művet, melyet a szerződő hatalmak szemügyre vettek, midőn az előzmé­nyekben kimondották, hogy a Duna hajózása hatályo­san biztosítandó. A Fentebbi megvitatások után elha­tároztatott, hogy az ausztriai felhatalmazottak egyik kö­zelebbi ülésben előterjesztendik azon változtatásokat, melyeket az 5-ik jegyzőkönyvbe igtatott szerkezetre nézve kötelességüknek hisznek javasolni. (Folyt. köv.) London, máj. 1-jén. Az alsóház ápril 30-ai ülésé­­ben Somerville a munkás­lakók alföldön felállítására vo­natkozó indítványa fölötti tanácskozott, mint bizottmány. Parady indítványozza, hogy a bizottmány halassza el hat hónapra ülését, de megint visszavonja indítványát, s megkezdődnek a tanácskozások a bili részletei fölött. A lord mayornál tegnap nagy lakoma volt lord Brou­gham tiszteletére. Turin, april 30 A király tegnap fogadó Cavour grófot, ki az Annunziada rend első osztályú lovagjává neveztetett. A parmai „Gazeta" hivatalosan hazudtolja meg azon hirt, mintha a herczegségbe újabb ausztriai csapatok vo­nultak s az uralkodói herczegnő miniszterei elbocsáttat­tak volna. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egyetemi­ utcza, takarékpénztár-épületben, 2-dik sz. 1856. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND.

Next