Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-01 / 1912. szám

egybe van kapcsolva? Vájjon nem jobb-e az 183­­-ik törvények értelmében, mind a két per­nek a maga bírósága előtti lefolyását megvárni, s mind a kettőt együtt végrehajtani? — Mind ezt nem fejtegetem, hanem nyilvánítom, hogy néze­tem szerint, a fenebbi előadáshoz képest Rápolt helység birtokosai közt az úrbéri rendezés tekin­tetév­el szükséges egyetértés megvan, és itt sem­miféle ideiglenes intézkedésre tovább szükség nincsen; a­hol pedig kell ideiglenes intézkedésnek történnie, ott ennek czélja más helyen épen azt érni el, a­miben a rápolti birtokosok maguktól megegyeztek. SZŰCS ISTVÁN, tanár, Pest, juh 1. Az „O. D. P.“ színházi jelentése nyomán, ismételt óvástétel mellett, egy bántalom­­ról tettünk említést, melyet egyik tisztelt nevű írónk irányában a bécsi magyar színtársulat elkö­vetett. A „M. Sajtódnak felszólalásunk által elő­idézett nyilatkozata szerint, e bántalom el nem követtetett; az „O. D. P.” színházi referensének állítása hamis, koholt. Tehát míg a színházi refe­rens, visszaélve az U. D. P. szerkesztőségének nyelvbeli járatlanságával, e derék lapba kohol­mányt csempészett be, addig nemcsak silány boszut kívánt állani oly irón, ki őt irodalmunk be­csülete érdekében utasitá rendre, hanem az aradi színtársulatot is megsértő otrombán, erre oly bán­táimat, oly durvaságot fogván, melyet hogy el nem követett, a felől a „M. S.“ nyilatkozata ke­zeskedik s melynek elkövetése örökre elsülyesz­­tené őt a közvélemény előtt. Részünkről a bán­talmazott író nevében is megvetéssel viszonozzuk az „U. D. P.“ színházi referensének magán bosz­­szuját; azonban a megsértett színtársulat nevében nyilatkozatot, elégtételt követelünk az „U. D.P.“ szerkesztőségétől. A­mint jogosultak vagyunk ezt követelni, úgy kötelességünk is. Hisszük, hogy a journalistika becsülete és tekintélye érdekében ez elégtételt laptársuktól a bécsi lapok is sürge­­tendik. Pest, julius 1. A cs. k. mérnökök, írja a „K. K.“, kik felsőbb rendeletből minden lehető erdélyi vasútvonalakat a helyszínen vizsgálat alá vesznek, miután Arad-Sze­­ben-Brassó között, onnan be a Bodza völgyén Oláhor­szágba, úgy az ojtozi szoros, meg M.-Vásárhely és Kő­halom között minden nevezetesebb pontok barom­etri­us méréseit elvégezték, jelenleg épen vidékünkön mulatnak s tegnap a Körös és Nádas közti vízválasztót vizsgálták, holnap pedig a Kolozs és Bocs közöttik teendik mérése­iket. A nevezetes eredmények, mik ezen technikus mun­kálatokból kitűnnek s melyekbe pillantani alkalmunk volt, azonkívül, hogy a kolozsvári terv gyakorlatiasságát és legjobb esetben lehetőségét bizonyítják, egyszersmind a legnagyobb elővigyázatra és meggondolásra intik a bécsi és kolozsvári egyesült társulatot s az alap- és pótlék­­szerződés némely pontjának megváltoztatását teszik sür­getővé. Mindenesetre szükséges lesz, hogy a kolozsvári ötven alapító, az ő képviselésökre kissé szűken szabott négy választmányi tag megválasztásában arra figyelmez­­zen, hogy választottjai az ügy fontosságának megfelelni képesek legyenek. — Folytatólag, mint rokontárgyat, még megjegyezzük, miként az oláhországi kormány . — Hogyan ? kérdező Bodza meglepetve: tehát hová lett? — Eltűnt. Miként Romulus. Elragadták az Istenek. Szólt Mária és rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet is tudna arról, hogy hová lett. Bodza hevesen ragadá meg kezét. — Ez egykor újra meg fog jelenni ugy­e ? Mária szótlan kézszorítással válaszolt. — Tehát igaz, folytatá a mester lelkesülten, hogy nem őt fejezték le, hanem helyette egy lelkes jó barát áldozta fel magát ? — Azaz én testvérem volt, szólt Mária eltakarva ke­zével szemeit, azután hirtelen a mester vállára téve ke­zét. Ne sírj, ne sirasd. Látod, hogy én sem siratom, pedig nekem testvérem volt. Romulus él, és áldozatot és enge­delmeskedést kivon mindnyájunktól. A mester még forróbban szok­ta meg Mária kezét. — Mi a te neved, szeretett testvér? — Nevem Fabius Cunctator; szólt Mária. (Jól ismerte a rajongók azon gyöngeségét, miszerint szerettek ma­guknak a classicus korból válogatni neveket.) — Az én nevem Numa Pompilius, szólt öntetszéssel vetve hátra fejét a mester. Hű az ügyhöz­ lelkesült az eljárásban, higgadt a meggondolásban, kérlelhetlen a ki­vitelben és rettenhetlen a veszélyben. És újra m­egszok­ták egymás kezét forrón és bizalma­san, Mária pedig azon gondolkozott, hogy ő lelkesült, higgadt, kérlelhetlen és rettenhetlen férfiúnak nem jó volna-e azt a száraz sovány torkát, mikor legjobban be­szél, megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az avarok története­in. (Folytatás *). Assyria bensejében vette Heraklius az örömhírt, holott rontó háborút viselt a perzsák ellen. Kazar szövetsége­sei elhagyták, mihelyt zsákm­ánynyal megszedték ma­gukat. Maroknyi hadseregére szorítva, minden egyéb segélyforrása nélkül testvére csapatain kívül, a kurdok hegyei közé vette magát, hova egy perzsa sereg ment utána, míg egy másik a hegyek kifelé vezető útjánál leste. Heraklius megelőzte az ellenséges hadak egyesülését, s tönkre verte a ninivei hires csatában azt a sereget, mely sarkában volt, mire Assyria is meghódolt neki. Soha sem tanúsított több hősiséget; három lovagot vágott le kardjával az ütközetben; két láncra­ döfést kapott s lo­vát is leszúrták alóla. Most Ktezifon ellen indult , s a Tigris folyam mentén földúlta a perzsa királyok híres palotáit, ama pompás „édenkertekkel“, melyek, királyi vadászatokra rendeltetvén, bőséges élelmet nyújtottak a római katonáknak. Kozru király gyermekeivel és nejei­vel egyik palotából a másikba futott, s nem mert Kte­­zifonhoz közelíteni, annyira tartott alattvalói ellenszen­vétől. A büszke királynak csakhamar nem volt egyéb menhelye a parasztok szalmakunyhóinál. Hogy csordul­­u­k teljék a keserű pohár idősb fia, Szirujeh (Siroes), is föllázadt ellene, a­kit ki akart zárni a trónörökségből. Börtönben gyilkos kezek vetettek véget Kozru életének. E csatavesztések, polgári lázadások és palotai merények közepett Heráklius lön Perzsia békebirája. A­mily me­rész volt a csatában, szintoly mérsékelt lévén a jó sze­rencsében, Szirujehnek hagyta a koronát, s nem bántva a perzsa fővárost, békét kötött. Szirujeh azonban hűbé­rese jön a birodalomnak. Crassus és Valerian meg volt boszulva. Megalázva Perzsiát, visszaszerezve a szent keresztfát, oly tettet hajta végre Heraklius, mely a legnagyobbak közé tartozik a római és keresztyén történetekben. Ar­­menián és Kisázsián keresztül folytonos diadalmenet volt útja a Zsófia-egyházig. A tanács, a papság, az egész város elébe ment a Bosporuson át egész Chrysopolisig. 628 sept. 14-kén Sykes elővárosnál szállt partra a hős császár, s innen az „arany kapu“-n és a diadalmenet­ülök utczáján ment által. Kocsija előtt, melyet négy fehér elefánt húzott, vitték a szent keresztfát , a jelt, mely alatt győzni akart. Soha sem volt szebb, derültebb Kon­stantinápoly ; mindenütt pompás szőnyegek , égő viasz­gyertyák, szalagok, virágok. Olaj- és pálmafa-ág min­den lakos kezében s a sokaság örömkiáltásai szakiták félbe a zenekisérettel énekelt hymnusokat és zsoltáro­kat. Azonban úgy akará az isten, hogy a dicsőség zaja közepett halálos aggodalom szállja meg a triumphator szivet. Mikor újra látta családát, két fiú és két leány hi­ányzott, a­kiket virágzó egészségben hagyott volt. Sze­mélyesen akarván visszaadni drágalátos kincsét a szent helyeknek, a tavasz első napjaiban Jeruzsálembe utazott. Oda seregeitek Syria és Egyiptom keresztyénei, s jelen­létükben vállain vitte föl Heraklius a keresztfát a Kál­váriára, ugyanazon után, melyen az Idvezite járdáit a szenvedés ama napjaiban. Mielőtt ismét letették a visz­­szafoglalt ereklyét a Föltámadás templomába, a jeruzsá­­lemi püspök jelenté, hogy az még illetetlen, hogy az ezüst tok, a­melynek nála van kulcsa, zárva áll, a­mint volt, s a püspöki pecsét is feltöretlen. Heraklius csodá­­lása elannyira ment, hogy a görög költők, nem találván embert, a kihez hasonlíthatnak, istenhez hasonliták, ki teremtés hatnapi munkája után megnyugovék a hetedik napon. Ekkér nyugoszik meg diadalmenetén hat dicső hadjárata után Heráklius. E hasonlat méltó botránkozást okoz vala minden más időben; akkor köztetszéssel fogadták e költeményt. S a kereszténység legszélső határáig terjedt a lelkesedés Heráklius iránt. Dagobert, frank király,ünne­pélyes küldöttséggel kívánt szerencsét a győzedel­­mekhez. Igen sok szerencse, igen sok dicsőség jutott ré­széül Herakliusnak; a pogány bölcselem arra inte vala, hogy reszkessen. S valóban küszöbe előtt volt a szeren­csétlenség és gyalázat. Akkor alapn­á Mohamed az anya­gi elvek és kard ama vallását, melyet az épen meghó­dított Arabiából ki kelle terjesztenie az egész földre. 622 óta, habár siker nélkül, kísérletet ten római Arabia ellen. Közbejött a háború Heraklius és Kozru között, melynek eredményét türelmesen várta be a próféta, egyiknek sem óhajtva diadalt, s mindig készen az ellen fordulni, a ki győz. Épen hadjáratot tervezett Perzsia ellen, midőn 632-ben meghalt. Utóda vitte ki tervét. Abu Bekr elfoglalta az arab Irakot s előkészíté az egész perzsa birodalom meghódítását. Egyszersmind a római birodalmat is megtámadta Kaled által, ki utóbb Omar vezére lön, s rendre bevette 632-ben Bosrát, 634-ben Damaskust, 636-ban Emaust, majd Syriát, Mesopota­miát és Palestinát is az izlám jármű alá hajtá. 637-ben Jeruzsálemet is elfoglalá s 639-ben Memphist és Ale­xandriát. Semmi sem állhatott ellen a kalifák fegyveré­nek. Heraklius vitéz légiói futásnak eredtek az arabok előtt; Theodorust és egyéb tábornokait megverték; maga sem tudott semmire menni azok ellen, minden katonai tudománya, minden hadi bátorsága mellett. Da­maskus bukását hallva, fölkiáltott : „oda Syria!“ Leg­alább a szent keresztfát akarta megmenteni ez új hitle­nek kezeiből, a­melynek visszaszerzése annyi áldozatba került immár. Jeruzsálembe sietett, hogy a főváros uralma alá helyezze azt az ereklyét. Sophronius patri­­archa és a nép könyei közt vette által, s a szárazon vitte Konstantinápolyba. Az az erős és gyors elhatáro­­zású lélek megtört a balsors alatt; lángesze elhomályo­sult. A ninivei győző oly kis lelkű len, mint egy gyer­mek; a tenger láttára is szédült. Midőn császári váro­sával szemközt az ázsiai partra megérkezett, hoszasabb ideig tartózkodott herákleai palotájában, s meghajolva a csapások és lealáztatások alatt, nem mert a tömeg szemeivel találkozni, mely mindamellett is szerelte őt. Mikor elvégre, a tanács kérése folytán, elszánta magát, hogy tovább utazik , a Bosporuson hajóhidat kellett építni számára, melynek sövénynyel meghordott felülete utczához volt hasonló, s két oldalon lombokból és gá­lyákból képeztek sövényt, hogy a hajóhadat elrejtsék szemei elöl. így tért vissza Konstantinápolyba Herak­lius­z árnyéka. (Folytatjuk.) CS. A. *) Lásd e lapok ápril 4. 5. 6. 8. 9, május 15. 16. 17. 18. 19. és jun. 21. 24. 25. 26. 27, 28-ki számait. tervezett vasútvonalak közöl azon pályának adta az el­sőséget, mely a Kolozsvár-brassói pályával közvetlenül kapcsolatba jöhet s erre az engedélyt m­ár az illető társulatnak kiadta. G vonal Brassótól a slatinai sóbá­nyákon keresztül Ploiesti felé megy Bukarestbe. PESTI NAPLÓ. Pest, jul. I.A csongrádi és mindszenti iz­­raelita cultus-községek tetemes költséggel nyilvános elemi iskolákat állítottak fel, s minden szükségessel ellátták, mely szép és követésreméltó példa a nevelésügy előmoz­dítása oly általános tevékenységre hivó mezején, örömmel juttatik köztudomásra. CB. H.) — A „K. Közlöny“ben olvassuk : „Egy új irodalmi vállalatról értesítjük olvasóinkat, különösen a két Magyar­hon lelkes hölgyeit. Szabó Richárd és Balázs Sándor a jövő új évre a lehető legpompásabb kiállítás­sal és leggazdagabb tartalommal „Erdélyi múzeum“ czím alatt almanachot szándékoznak kiadni, melynek tiszta jö­vedelme fejében az erdélyi múzeum javára leszen szen­telve. A vállalkozók reményük, hogy a két magyar haza íróinak szellemi közremunkálásával, és a t. ez. közönség pártolásával nemcsak a szent czélnak szolgálhatnak, hanem oly emlékkönyvet adhatnak, mely a magyar irodalom dí­szét fogja emelni.“ — D­e­g­r­é Alajos „A sors keze“ czím­ű két köte­tes regénye megjelent. A „Délibáb“ szerkesztője értesíti a közönséget, hogy kik e regényt nála julius hó végéig megrendelik, azt 1 frt 20 pgekrt veendik. Kik azonban a Délibáb ez évi egész folyamára előfizettek, avvagy kik az 1858. jul­ 1 - től jövő évi jun. végéig előfizetnek, a re­gényt ingyen kapják meg. — „Falusi élet“ czim alatt Garay Alajos népies beszélyeket adand ki két füzetben. A két füzet 24—30 ívre terjedend. Előfizetési ára 1 frt 20 kr pp. Az erkölcsi irányú népies beszélyekre miig felhívjuk az illetők fi­gyelmét. — A ,,S z i n h­á z i naptár“ szerkesztősége előfize­tői közt a Fáncsy-arczképet kisorsolván, a nyeremény az előfizetők 5781-dikére vagy­­ ez. Reviczky János arra esett. A sorsolásban a g­yűjtők is részt vettek minden 10 előfizető után 1 számmal. A 30 előfizetőt gyűjtők ré­szére a ,,Hölgyfutár“ egy évnegyedes folyama jul. 1-jén megindu­latik. — A „Hölgyfutár“ nemzeti színházi hírei közt a kö­vetkező érdekes és teszéseket olvassuk: Carrion fellépé­sekor (3-kan) a „Sevillai borbélyban Hollós­y L-né a, az énekleczke alatt Taubert híres dalát: „Ich muss nun einmal singen“ énekrendi magyar szöveggel. E mellett még azon szép magyar dalt is: ,,Ez a világ a milyen nagy“ énekrendi, melyet oly bájosan mint ő, senki sem­ tud előadni. 4-én Kovács Pál ,Férj egy órára* czimű kis vígjátéka kerül először színre, vele a Koblerek is adandnak egy ismeret­len balletet. Jul. 5-én Carrion másodszor lép föl az Alva­járóban, s 7-én , harmadszor a Hamupipőkében (Ceneren­­tola), mely színpadunkon legelőször fog előadatni. Július 8-án, Feleki új vígjátékát az „Orosz házasságot“ fogjuk látni. Carrion, júl. 2-tól 13-ig hatszor lép föl, s való­színűleg „Moses“-ből is el fogja énekelni azon pár dalt, mely a tavalyi olasz opera non plus ultrája volt. Bettini — ki hét nap alatt, háromszor lép föl, négy szerepet tű­zött ki, melyek között szabadon hagyott választani, ezek Ernani, Troubadour, a herczeg — Rigolettóban, Gennaro Borgiában. Először a Troubadourban lép föl. A legkö­zelebbi operai újdonság „Giovanna de Guz­man“ lesz. Kövér Lajos ismét egy vígjátékot adott be a drámabíráló választmánynak: Czime: „Meg akar halni.“ — P.—D a r­ó­­­z. Z. az itteni lakos, két éve már, hogy biztosította gabonáit jégverés ellen; ez évben azonban nem volt kedve, „ablakon nem dobom ki pénzemet“ igy szólt. A múlt napokban a szörnyű hőség megszűnik, az ég feketévé válik s határunk majd i/'s­ét elverte a jég, közte Z­ űrét is, ki most erős fogadást tett, jövőben a jég­verés ellen biztositótársulat hathatós segélyét fölhasz­nálni. Nagy feszültséggel várjuk az e napokban környé­künkre érkezendő belga urakat az Ipoly-Sajó völgyi vasút építése dolgában; nagy hasznot remélünk, különösen fánk ára feljebb fog szállni, jelenleg egy bécsi él ott kinn az erdőben, száraz tölgy- s bikfa, 5 — 4 fi. v. pénzben. — A nevezetes lopásoknak, melyek Kalonda, Rapp, Romhány tájékán történtek, már nyomába vannak; sikerült a csend­őrség fáradhatatlan kutatásainak ezt is napfényre hozni, a bűnösök be vannak fogva. (V. U.) — A császárfürdő érdekes (3-ik) bálja a gyógyudvar platánainak lombjai alatt holnap tartatik meg. E bálok ez évben is mind fényben, szépségben, mind jó kedvben egyaránt gazdagok. — Minap irtuk volt, hogy R­é­t­h­y L­i­p­ó­t szándék­szik szarvasi nyomdáját G­y­u­l­á­r­a áttenni; most je­lenthetjük, hogy a nyomda átköltöztetése már megtörtént. Réthy úr 1. hó 15-dikén nyitotta meg nyomdáját Gyulán a közhasználatnak, azért is ezentúl minden nyomtatási bi­­zomány Gyulára küldendő. Réthy úr nyomdája úgy van fölszerelve, hogy akár nagyobb műveket, akár kisebbe­ket gyorsan, csinosan és olcsón állíthat ki. Legelső na­gyobb mű, mely a már Gyulán működő nyomda alól ki­kerül, a „Gyulai árvízkönyv“ leend, melynek megjelené­sét a jövő hónapban várhatjuk. — Július 1 -től kezdve J­ó­k­a­i­n­é szabadságidejét fogja használni. Ez időszakra nem lenne fölösleges Her­­vei Ida kisasszonyt próba-vendégszerepekre meghívni. Sokak állítása szerint a drámai szakmában minden vidéki színésznők közt Herveilda kisaszonytól várhatnánk jövőben legtöbbet. (H.) — Walter úr uszoda-tulajdonos azon szép­tette, mi­nélfogva azon tanulóifjakat, kik az úszás tanulásában sze­génységük miatt gátolvák, ez állapotról fölmutatott hiteles bizonyítvány mellett uszodájában ingyen fölveszi, mind­nyájunk méltánylatával találkozik. — A „Délibáb“ a leánytanyók képzőintézetének szük­ségességét említi fel. Figyelmet érdemel. Bécs mellett Hernalsban hires nevelőnő- képezde áll fenn. Hazánk ily, v­agy ehhez hasonló intézettel nem bir. Tán a sopronyi leánynöveldét, melyet hazánk egyik főrangú hölgye ala­pított, tehetne ily intézeté alakítani. — A pesti conservatorium növendékeinek közvizsgá­lata a nemzeti muzeum termében f. h. 18-kán menend végbe. — A pesti müegylet részéről közhírré tétetik, miszerint a­z. 1856. évi műlapul rendelt eredeti olaj­fest­­vény ,,a meny megérkezése“ Barabás Miklós festésztől Pesten, az állandó műtárlatban kiállítva, csak julius 8-áig szemlélhető. Ritter Sándor egyleti titkár. — Nemzeti színház, Jun. 28. R­e­n­z­a­ur javára bérletszünettel: „Rigoletta.“ A szépszámú közönség kedvenezét megjelenésekor tapsokkal üdvözlő ; meg kell jegyeznünk, hogy Benzát értjük, közönségünk méltó ked­venezét, mert szíves üdvözlő taps fogadja mindig másik kedvenezét is H a 11 é­s y L nét, kinek művészete, elraga­dó éneke a hazai művészet barátit a műélv felett azon tudattal gazdagítja meg, hogy színpadunk is bir oly mű­vésznővel, kihez hasonlót igen kevés első rangú színpad mutathat fel. — Örülünk, hogy Carrion jelen első énekesnőnkkel s jeles buffónkkal fog énekelni. Hollósy L-né trillái újabb változattal lepték meg ma a kö­zönséget; nem azon felcsattogó, áradozó trillák voltak azok, mik bámulatra ragadnak annyiszor, hanem lágy han­gon, mintha a szelíd bánat sóhajtana fel, szólaltak meg. E trillák megelőzék a második felvonás áriájának az erké­lyen énekelt végrészét. A közönség, mely e szép éneket többszörös tapsokkal kisérő, elég gyengéd volt a 3-dik felvonás kettősének (Gilda és Rigoletto közt) ismétel­tetését, főleg, miután Füredi ma hangjának teljessé­gével nem rendelkezhetett, nem kívánni. J­ekel­­fa­­­u­s­y , ki szabadságidejének használása előtt ma utolszor lépett fel, nagyon szépen, teljes hatás mellett énekelt. Óhajtjuk, hogy minden fellépése akként elégítse ki a közönséget, mint a mai, hogy akként igazoltassák jö­vője által is haladása iránti reményünk, mint a mai fellé­pés által. K ö s z e g h i tiszta hanggal s jelesül énekelt. K o r c s e k k. a. kis szerepét is elvonta. Tán ritka fellépése az ok, de úgy találtuk, hogy még ily kis szerepre sem hasz­nálható énekesnői minőségben.Miután azonban mindamellett, hogy a szerep csak néhány jelenetre szorítkozik, az egyike a legfontosabbaknak, mert a gyönyörű quartett hatása nagy részben Leonora szerepvivőjétől függ, óhajtjuk, hogy ezentúl Leonora szerepét Ellingerné a­ énekelje. E de­rék énekesnőnk többször tanúsított készsége hinnünk en­gedi, miként legközelebbi alkalommal e szerep már ily méltó képviselőre talált, mely szerep, mint tudjuk, Bécs­­ben Dem­eric-nek annyi tapsot szerzett. Jun. 29-dikén : L i 1 i o m fi. Eredeti vígjáték három szakaszban dalokkal és tánczczal, Szigligetitel. — A czim­­szerepben Füredi lépett föl, kit nem szeret a közönség a népszínműben nélkülözni A fiatal Svarczot Lendvai ját­szotta. A szépszámú vasárnapi közönség igen jól mulatott. Gabonaár. (Bécsi gabonabörze jan. 28.) Forgalom : 30,000 mérő. Bejegyzett eladások : Mosony­­ból 82 fontos bánsági búza : 6 f. 24 kr.; 84 font. detto 7 f. 18 kr. 85 font. detto 7 f. 36 kr.; Győrött helyben 3 f. 48 kr. 79 font detto 4 f. 30 kr. — Bécsben : 68 font. Árpa : 3 f. 12 kr. 48 font; Zab : 1 f. 42—48 kr. Pozsony, jun. 27. Búza 5—6 f. 48 kr.; Rozs: 3 f. 30 kr. — 4 f. 36 kr.; Árpa : 3 f. 2—13 kr.; Zab : 1 f. 50—53 kr.; Kukoricza : 3 f. 3 f. 6 kr. Dunavitállás, jun. 30. : 11 5“ 3'1 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Gyünk, junius 16. (E r e d e t i 1 é v é I.) A külső somogyi és tolnai h. h. v. két főesperesség Gyünkön létező egykori középtanodája, most a m. kormány „Ent­­wurf-ját“ megközelítve algymnasiumának ismer­tetését kívánom közrebocsátani. Ha ezen algymnasium jegyző­könyveiben a tanulók neveit kezdettől mostanig kimutató táblákat végig tekintjük, sok jeles, köztiszteletben álló, hasznos hatáskörű, most élő fiaira találunk a hazának, kik tudományos képzettségüknek első alapját itt Gyönkön veték meg, és sok jeles férfiakat még, kik rajok jó ve­zetői szellemmel hatottak. Bátran hiszem tehát, hogy a gyönki­­. algymnasium ismertetését közrebocsátandó nemcsak sok hálásérzetű férfi de mellettük, az oskolaügy számos m­elegkeblű barátainak részvétével fogok talál­kozni, kik ezen ismertetést nem fogják hideg közönyös­séggel venni. A gyönki algymnasium eredetéről a kö­zönség csak annyit tud, mint néhány szorgalmas korall­­nak tengeralatti senkitől nem látott, nem csodáit munká­járól. És e bármikor, úgy bizonyosan ma hálánk, s tisz­teletünkre érdemes férfiakról megemlékezni édes lészen, különösen most, midőn teremtések munkája egy kis váz­­ponttá kezd alakulni a nyilvános nevelés szabályozandó tengerén. De különösen most szükséges, hogy érdekes legyen ez ismertetés, midőn ez évben a kisded váz vul­káni megrázkódtatást szenvedett. Bár a vulkáni működé nem több mint normális erőködés, sőt természeti szabály de mind e mellett az ismertetést, úgy hiszem szives, veendi a n. t. belsomogyi ág, h. esperesség is, tájéko­zásra használhatván fel azt az Unió munkájának ism megkezdésére, ha Isten úgy akarja, hogy a megrázadt kisded vár, le ne merüljön ! Legalább az uniónak 1841/- ben történt első megkísérlése, és megbukása körültekül­­ésre int, ujjal mutatván azon gyúanyagokra, melyek a ez évi vulkanismusnak fötényezőjét tevék. Pedig „i­ ultima analysi“ az unió maradand mentője a gyönki és könyv ismert­etés. A nemzetek fej­léséről. Irta báró Kemény Gábor. Kolozsvárt. Stein János bizománya, 1856. 143 lap. Ára ? Fiatal irót mindenkor előszeretettel, rokonszer­t üdvözlünk az értelem s tudomány küzd homokán. Már maga egy ismeretlen tehetség föltünése a szellem látha­tárán , reményeket fakaszt a lélekben, a remény pedig annál táplálóbb emlője a társadalmi lénynek, minél köz­­rehatóbb s dúsabb tartalmú tárgyakat foglaló rügyekben nyilatkozik. Báró Kemény Gábor úr, kit a „N­e­m­z­e­t­e­k f­e­j­t­é­­s­é“-nek nagy gondolata hisztó könyvet írni, már fölvett tárgyánál fogva is érdekel bennünket, s ez érdekeltség mindenesetre még ingerletesb lesz, ha kimondjuk, mikép­p nem egy, minden tárgylagosságot nélkülöző elméletet állít elénk a fünczimzett munkában, hanem nézeteket, s elveket b. Eötvös Józsefnek „a XIX-ik század uralkodó eszméiről“ irt nagyhírű műve ellenében. Már hallottuk az eszmék e fölséges obeliskje körüül huhogni az obscu­­rantism­us denevéreit, s láttuk az agyafúrt stabilismus törpéit is mozogni, s most, annál inkább örvendünk, mi­dőn ama dicső alkotvány körül, épen a legilletékesb körből, egy fiatal bár, de merészröptü elmét szemlélünk föllobogni, az ifjúkori meggyőződés romlatlanságában. Valóban régen óhajtottuk, hogy K. Eötvös szóban levő munkája a közfigyelem s közméltatás tárgyává váljék hazánkban, azt hívők, első kötetének megjelentével, hogy az eszmékben uj forradalmat fog a bűnföldön előidézni, — hogy, mint Bacon „N o v u in o r g a n u m a“ — egy messze kisugárzó észpályára nyitand ösvényt polgártár­sai közt, kik legifjabb tagai az európai népcsaládnak, s kik még eddig csak szenvedtek és csalódtak, — de nem tanultak. Csalatkoztunk. Ama nagyszerű munka, mely kedvezőbb időkben s csillapultabb viszonyok közt epo­chát vala nyitandó a nemzeti művelődés történetében, csaknem nyom nélkül surrant el a nemzeti szellem je­len ziláltságában. Mint a teremtés első története, — mint nehéz test zugó árvizek özönében, mialatt forgács és szemét fölületen lebegnek. B. Kemény Gábor úrnak már abban megvan érdeme, hogy e solid testet kiemelte a fenékről, s bár az ellen­­vélemény emeltyűjével, fölmutatja azt legalább a diale­­ctica azon szabályai s jogai közt, miről már Horácz el­­mondá: „Duem penes arbitrium essetius et norma loquendi (De art. poet .“ Szerzőnk mindenek előtt, egy tájékozó körültekin­téssel nyitja meg munkáját, s kiemelvén K. Eötvös Jó­zsef idézett művének fontosságát, bevallja azt is, hogy innennek némely nézeteiben megnyugszik ugyan, de mindenikben. Elmondja továbbá, hogy mily indokok

Next