Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-01 / 1912. szám
kólának; nem említve, mily dicső szép lenne a fentemlített hosszú-széles vidék ezen szemfényének megmentését, fölvirágzását honi atyafiak lelkes közremunkálásának köszönhetni, ahelyett, hogy mint bizonyos helyen említve volt, Angliának protestantizmust ápoló nagylelkűségéhez kellene tengeren túl vánczorogni! (Közel volt a segély: messze kerested azt!) A gyönki r. algymnasium ismertetése ezen czim alatt jelenend meg: „A gyönki r. algymnasium“ múltja, jelene „rövid“ de tiszta pillantással a jövőbe. (70—80 lap.) Előfizetési dij : 20 kr. p. Megrendeléseket alulírthoz kérek utasítatni. A megrendelést, s előfizetési pénzt bérmentesen kapván, a példányokat (aug. 30-ig) bérmentesen fogom kézhez szolgáltatni. Egyúttal bátor vagyok ezen soraim átvételére a „Vasárnapi újság“ érdemes szerkesztőjét is megkérni: hiszem, hogy becses lapjának olvasói között soknak kedves leend a gyönki oskoláról megemlékezni. SEBESTYÉNY JÁNOS, tanár. Nagybánya, június 25-n (Ered. lev.) Egyes ember úgy, mint nemzet, erős, és kitartó akarattal, bámulást gerjesztő gyorsasággal emelkedhetik a tudomány, művészet és minden ágaiban a tapasztalat igazolása szerint, úgy látszik, hogy honunk e téren halad most előre. Mintegy csoda érintésre, föleszmélt kábultságából, s hangya szorgalommal kezd munkálkodni apraja, nagya e haza nagygyá tételén. Nem rég hangzott a lapokban , hogy : „népnevelés, cselédrendszer, vasút sat, jöjjön el a te országod“, és ime az új tanrendszer már elvetette a magot, a jövendőség majd szedendi annak gyümölcsét, a már szentesítést nyert cselédrendszer gazdaságunk emelésére hisszük jótékonyan fog hatni; a már kész vasútvonalak, eddig is érezhetőleg emelik kereskedésünket; több tervezett vasútvonal építésére a legfelsőbb jóváhagyás megadatott, a többire pedig a tanácskozások, és előintézkedések most vannak folyamatban. Így gyűlt öszre f.h. 9-n Szatmári, e megye tekintélye, s a kir. városok polgármesterei „a debreczen-, szatmár- kolozsvári“ vasút tárgyábani felsőbb helyről nyert engedély alapjáni tanácskozás végett. Mindnyáját egy akarat, egy gondolat lelkesítette, és a debreczen- szatmár- kolozsvári vonal építésének elve elfogadtatván : gr. Dégenfeld Pál elnök és Darvas Ferencz alelnöklete alatt egy több tagból álló bizottmányt neveztek ki, ki 500pftos részvények kibocsátása által, a szükséges pénzerőt megszerezze, ideiglenes pénztárnokul Szatmár városa , jegyzőül Vajai K. neveztetvén ki, egyúttal határoztatott, hogy előleges költség fedezésére az aláírandó egyes részvények után július 1-ig 10 pftot kell befizetni. Szatmár városa száz, Nagybánya városa pedig húsz részvényt írt alá rögtön. Hogy pedig az ige minél előbb testté válhassék, sietett az elnök körlevéllel megkeresni a városok elöljáróit, és tehetősbeket, hogy vegyék az ügyet meleg pártfogásuk alá, és igyekezzenek annak minél több barátokat szerezni , a társulatnak pedig minél több részvényeseket. 1. 1. AUSZTRIA. Radeczky gróf tanagy, a lombard-velenczei királyság főkormányzója ő exelja Salvator Bergamini menekültnek az ausztriai cs. k. államokbai büntetésmentes visszatérést megengedte. Bécs, jun. 28. A porosz királyi követségnél az ügyek vezetését Arnim gróf távolléte alatt Hemming gróf legatioi tanácsos vállalta el. A keleten archäologiai felfedezései, valamint az angol tették őt e munka írására, s különösen bejelenti, mikép e röpirat nem fog rendszeres bírálata lenni. Eötvös Józsefnek a XIX-dik század eszméiről irt munkájának, de azért egyes, legfőbb, irányt szabó vonásait csakugyan pontosabban szemügyre veszi, — és ezenkívül több állításait meg fogja vitatni (7. 1.) Lássuk tehát mindenek előtt ezen oldalról a szerzőt, hogy megmérhessük erejét, s bilancot állíthassunk a saját s b. Eötvös József nézetei közti párhuzam alapján. B. Kemény Gábor úr, mint alapelvből innét indul ki: „valamint az érdekközösség volt az, ha kezdetben az emberek mind egyenlők is voltak, és köztök semmi nemzeti különbség nem létezett, mi a különböző nemzetiségeket s ebből folyólag a különböző államokat alkotta, úgy érdekegység az, mi jelenleg azokat visszatartja, és annak hiánya, mi azokat szétválasztja (14—15.).“ Én a mit e hosszú körmondatból nem értek, azt mondom, mint Socrates, hogy elmaradhatott volna, — a mit értek belőle: jó —de ezen „jóra is megjegyzem Schellinggel:“ hogy sok uj van összevegyítve benne a jóval; de kár, hogy a mi jó, nem uj; a mi pedig uj, nem jó.“ Ám elemezzük közelebbről. Szerző ugyanis azt mondja: „hogy az érdekegység volt az, mi a nemzetiségeket s államokat alkotta, és amaz érdekegységnek hiánya, mi azokat szétválasztja s visszatartja (talán egymástól elidegeníti ?)“ Kérdjük: miféle érdekegységet ért szerző ? Ez igen általános kifejezés, tehát nem érthetjük. Vérrokonság vagy társadalmi biztonság? Ha vérrokonság, nem tehetjük föl, hogy ennek hiánya miatt állam ne létezhessen, mert hiszen É-Amerika szabad földén épen semmi súlylyal nem bírnak a fajzati kapcsolatok, s mégis léteznek államok; — ha pedig társadalmi biztonságot veszünk föl, miután tudjuk, hogy ép azon ozmán birodalomban, mely bolgárt, törököt, örményt, szerbet, oláhot, arabot, koprusokat s druzokat eltűr kebelében, — társadalmi biztonság szintén van, — nem értjük, hogy épen ezen társadalmi biztonság s bőkeblység volna az, mely nemzetiségeket alkossson ? Ha nem hagyján, vegyük föl a dolgot ott, hol a szerző kitűzött czéljához képest, már komolyabban szól. A munka első fejezetében, hol főleg az államok fejlődési rende, az érdekegység, közszellem s nemzetiség tárgyaltatik fii—43 1.) különösen ezen báró Eötvös József által fölállított nézetet támadja meg a szerző : „mindazon okok közöl, melyeken a nemzetiség értelme alapul, alig marad fen más, mint a nyelv különfélesége (23 1.)“ B. Kemény Gábor úr ezen tételt következőleg igyekszik megcáfolni. „Már mit ért itt — kérdi szerzőnk — K. E. J. az „a 1 i g“alatt, tisztán felfogni nem tudom ; de ha azt tenné, hogy, egyéb nem, vagy akár azt, hogy: nagyon kevés egyéb, akkor kereken tagadnám. Hiszen a nemes báró maga hoz föl példát, miszerint különböző ajkú polgárai ugyanazon hazának oly igen jól találják magukat, és eszükbe sem jut a különszakadás — mint erre példát mutat, és még inkább mutatott Anglia Skócziában, Francziaország bretagnei s basqui tájnyelvben, valamint az új, de az államok kifejlését vizsgálóknak oly annyira érdekes éjszakamerikai Egyesült államok, melyekben minden nyelvű európaiak megférnek kényelmesen egymás mellett.“ Nekünk úgy látszik, mikép szerző nem oda veti b. Eötvös Józsefnek fönnebbi mondatában a súlyt, ahova ő azt a nemzetiség, mint politikai mozgalom fogalmára nézve, még így kikapva is, de különösen előadásának egész szövegénél fogva helyezi. Ö, felfogásunk szerint nem azt vitatja, mintha a társadalom concret viszonyaiban, a nyelv különféleségén kívül mi egyéb eszme sem társulna a nemzetiség lényegéhez, mert hiszen tudni való, mikép valamint a görög nemzetiséget nem csupán a hellen nyelv, hanem a hellen köztársaságok alkotmánya, a hellen bölcsészet, szobrászat, művészet, népszokások, kereskedelem stb., vagy az angol nemzetiséget is mindezen concret vonások nyilatkozványa, vagyis megegyediesülése azokban ennél s amannál, teszi mostani fogalmunk szerint a nemzetiséget. De b. Eötvös József úr nem ide vág, hanem érti a nemzetiségek alatt csupán a fajzati mozgalmakat, mint melyek a nemzetiség mindent elnyelő fogalma alatt századunk mozgalmaiban a főmozgató erőt képezvén, az egyes népfajokat nemzeti egyediségre, önuralomra, politikai függetlenségre törekszenek emelni. Ebből következik, hogy már ez értelemben a fajzatok csak is mint fajzatok keresik a túlsúlyt, a társadalmi fölényt, minek valóban aligha van több s más alapja, mint a nyelv különfélesége. Ily értelmezés mellett már most meg fogjuk érteni azt is, hogy mily szemszögből nézi le. Eötvös József ezen nemzeti mozgalmakat: panslavismus, germanismus, illyrismus, daco romanismus, stb. ? Mi föltesszük, hogy báró Kemény Gábor úr is ekkér értelmezné a nemzetiséget, ha dialecticai kapzsisága tova nem ragadna a tárgy lényegétől, s ha elmeéléneknógatásával nem egyes szavakon kérődznék, Rotteck és Welker, Proudhon és Dalmann, Degerando és Mohi, eléggé feszegették s elemezték már ezen eszmét az állambölcsészet legköszörültebb bonczkéseivel; de annyi való marad s a történeti kifejlés hatalmasan igazolja , mikép a nemzeti-fajzati mozgalmak eszméjét a maga synthesisében is sem lehet máskép magyaráznunk, mint b. Eötvös József. Ha már az itt mondottakkal összevetjük a szerző által vitatás alá vett ama másik tételt , miszerint: „valamennyi nemzeti törekvés czélja az uralkodás (35 1.)“ — s hogy : „a hazafiság érzelmének alapja sem egyéb, mint némi magasb hivatás öntudata, némi igény nagyobb jogok követelésére (39 1.)“ — megoldottuk szerző egyéb kételyeit is, s szükségtelennek fog föltűnni azon védbeszéd, melyet Cato nemes, önérdeknélküli hazafissága mellett tarthat . Azonban nehogy b. Eötvös József eszméinek igazolása körül a hívatlan ügyvéd állásába essünk, térjünk a munka második fejezetére, miről szerző maga irja : Ezen fejezetnek föladata, az előbbiben fölállított elmélet nyomán ítéletet mondani, több történelmi s társadalmi adatokra nézve kimutatni, hogy: ha a természetszerű fejlési rend zavartatik , követi ezt a feszültség, másfelől pedig megvitatni, hogy miben rejlik oka a különböző pártoknak ? Ezek közt különösen azt vizsgálja szerző, hogy : mi azon ok, mi az embert cselekvésre indítja (501.) ? S erre azt feleli, hogy :a jóllétre törekvés. Azok számára azonban, kik — szerinte ily nemű eszmékkel kevesebbet foglalkoznak s kiknek ezen magában nem uj állítás talán egészen idegennek tetszik, megjegyzi, hogy oly nagyon könnyedén nem lehet ezen cselekvési szabályt sem durva anyagisággal sem nemtelen önzéssel vádolni. Mert vezérelheti az embert a legmagasabb, szellemibb érvek keresésében a lehető jó utáni törekvés, és nem szükség, sőt nagyon helytelen lenne, ha csak a testi, az egészen anyagi élvezeteket nevezné valaki földi javaknak; ezen utóbbi értelemben pl. nem számíthatná értelemnek azt, mit értelmes romlatlan emberek éreznek — egy szép vers olvasásakor, egy jó színdarab kitűnő adatása alkalmával, vagy azt, midőn valaki elöhalad bizonyos czéljai törekvésében, — habár az sok szenvedéssel és a legnagyobb önföláldozással járt is. — Ezen elvont eszméket alkalmazza aztán szerző a pártok , nemzetek s kormányok cselekvőségére, itt ott hivatkozván a történet főbb mozzanataira s viszonyításaiban érintvén a társadalmi eszmék magasb birodalmát. Mindezek ellen, minthogy csak is a puszta abstractio köréből mondvák, nincs észrevételünk, ha nem óhajtottuk volna, hogy ha szerző, takarékosabb lett volna az ily tudákos — hogy ne mondjam iskolás — szemlélkezésekben. Az írónak nem kell mind azt leírni, a mit saját eszmevilágának fejlődésében gondolt, s ismét, nem úgy kell írni, mintha magának gondolkodnék. A munka harmadik fejezete (64—79.) mely a nemzeti politika némely törvényei megfejtésének volna szentelve, szinte tele van az első összekötés s fogalomalakulás vajúdásaival. E nagyon is concret tárgyú munkából bizton kimaradhattak volna az ilyféle thesisek. Mi az elmélet? Az államokat fejlődni kell engedni. Az állam tényeit (talán kormány tényeit ?) csak a közjó szempontja kell hogy vezesse és semmi egyéb. A közjót pedig meghatározza az okosság és közérzület stb. Ezek mind oly észtani előzmények, melyek tanodái kézikönyvben megjárják, de ily, érti s müveit közönségnek szánt munkában, teljesen szükségtelenek. Sokkal tartalomteljesebb már a negyedik fejezet (80—99.) hol szerző különösen a szabadság s egyenlőségről értekezik. Itt az értelmezések logicai renddel követik egymást s minden tétel példákkal illustráltatik. Tárgyai e fejezetnek következők: A szabadság meghatározása (ér..... . ■ ■ 11 ■ ■ telmezése ?); a szabadság divatos értelmezése; a szabadság értelmezése b. Eötvös által; egyenlőség; egyenlőség vagyonukig; valami a szellemi fejlésről; egyenlőség a szabadságban és szolgaságban. Kifejtvén e fejezetben szerzőnk a most mondott tárgyak felöli nézeteit, munkája 100—137-ik lapjain párhuzamot von saját vélekedése s b. Eötvös nézetei közt (ötödik fejezet), — s különösen saját fölfogásának alapján indokolva állítja elénk, miszerint a legnagyobb fölfogási tehetség a nemzetiségek megalakulási rendére nézve van, — hogy csupán törvényekkel nem lehet egy államszerkezetet biztosítani, —hogy, magukban a törvények sem a kormányok, sem az egyesek túlcsapongásai ellen nem nyújtanak biztosítékot. Végre következik egy pár átalános megjegyzés, a hatodik fejezetben (136—143) pedig egy viszszapillantás bezárólag, melyben szerző rövid resumeját adja mindazoknak, amiket munkájában megvitatott s elmondott. Mi is tehát, hogy jelen ismertetésünket befejezzük, csak rövideden jegyezzük meg, mikép e munkában minden komolyan gondolkodni szerető olvasó fog találni lelki élményt, mert azok, kik ,magas fokán fognak tán állani a szellemi fejlettségnek, találnak abban elég anyagot a további s tisztább szemlélkezésekre; azok pedig, kik előtt uj elmélet gyanánt fog föltűnni a nemzetek fejléséről itt jelen korszerű munka, az eszmék kicserélésében, melyekről ily tárgy felöl kell, hogy tiszta s biztos látkörrel bírjon minden műveit ember s honpolgár — nem szenvedend hiányt. Szerzőnek előadása különben is világos, nyugodt s humánus; a fiatal kor vértüze által — mi magában is dicsérendő s ajánlandó tulajdon — nem hurczoltatja magát, s az ellenvélemény irányában mindenkor tisztelettel nyilatkozik. A mű külső kiállítása csinos, a nyomatás hibátlan, papír és betűk szépek, — szóval: technikai része mi kívánni valót sem hagy fán. —sk— parlamentben oppositiója által ismeretes L a ya rd tegnap Trieszből ide érkezett s ma Londonba tovább utazott. KÜLFÖLD Angolország, London, jun. 25-kén. Spooner indítványozza a maynoothi cath. seminariumot illető bili másodszori felolvasását, melynek indítványozó szerint, czélja, minden összeköttetést megszüntetni a kormány és nemzet s a nevezett seminarium közt. Ezzel az indítványozó szerint nagy bűn lesz helyrehozva. Werner és J. Macgregor pártolják az indítványt. Herbert hat hónapra elhalasztatni (azaz elvettetni) indítványozza. Napier szerint az 1835-ki törvénynek, mely a maynoothi cath. papnöveldének bizonyos öszletet rendelt adatni, az a czélja volt, hogy a kath. iskolákból fölvilágosult tanárok álljanak elő, s kötelessége az államnak arra ügyelni, hogy az erre megajánlott pénzt valóban e czélra fordították. A törvény czélját nem érték el, s a dotatiót csak ultramontan tanok terjesztésére használták föl. Maguire megjegyzi, hogy a behozott bili egészen büntető törvényi természetű. Azt állítják, Maynooth nem felel meg feladatának, s azért veszik el a dotatiót. De az ott uralkodó rendszer és az alföldi katholikus papok ellen emelt vádak ellenében a legtekintélyesebb tanukra hivatkozhatik, s többek közt a királyi vizsgáló biztosokra A viták mindinkább vallásos polémiai szint öltöttek. Drummond csodálatos beszédet tarta, melyben először megköszöni Spoonernek az indítványt, amelyet szerinte, évenként legalább egyszer meg kellene vitatni a házban. Aztán némileg a cath. egyh. védelmébe bocsátkozott, amit azonban csakhamar ismét a leghevesebb megtámadások a cath. papság ellen váltottak föl. Szerinte legjobb e testület befolyását az által neutrálisaim, hogy még nagyobb dotatiot adjanak a maynoothi semminariumnak.Newdogae kiemelvén az előtte beszélt szónok következetlenségét pártolja a bilit. Több felszólalás után a bili ellen és mellett, Herbert elhalasztó indítványát a többség (174—168 ellen) elveti. Az eredeti indítvány fölött Bowyer ellenzi a szavazást, a viták elnapolását javasolván , amit el is fogadnak. A királynő tegnap délután a sz. Jakab palotában nagy revert tartott, mely újabb angol-amerikai bonyodalmakra adott alkalmat. Tudniillik egy amerikai urnak, aki felső kabátban, fekete nyakkendővel sárga mellénynyel akarta a monarchicus gyülekezetét jelenlétével megtisztelni (?) nem engedték a bemenetelt, s midőn az amerikai követ, Dallas úr, erről értesültetett, azonnal elhagyta a palotát nagy ingerülten. így írja a Times ez eseményt: „Mikor tanulnak tengeren tulnani sógoraink jó maniereokat?(Elmondja itt,hogy akart megjelenni a királynőnél tegnap egy amerikai.) Alkalmasint azzal akart maga iránt érdeket gerjeszteni ezen at, hogy a királynőt kényszerítette,az ő kedvéért az udvari szokásokat mellőzni.Dallas szárnyai alatt akarta volna ezen nemzeti tettet elkövetni, a ki, mihelyt erről értesítették, durczásan hagyta el a palotát. Nem érdemes, cáfolni akarni oly nép döre igényeit, mely az irányábani viszonyokra nézve a legnagyobb érzékenységet tanúsítja, mig másfelől mások irányában az Hiedelem minden szabályait lábbal tapodja. Az angol királynő ekkép szól alattvalóihoz és a hozzá menő idegenekhez : „örülök, ha minden ünnepélyes alkalommal meglátogattok. De ha hozzám jöttök, lássátok, én miattatok ünnepi öltözetet öltök; ez okból ti is legyetek oly udvariasak, hogy legjobb ruháitokban jöjetek hozzám. Nem más kívánat, mint amit minden előkelő angol úr és hölgy megkíván vendégeitől. Mit gondolnánk azon emberről, aki valamely nagy magánestélyen vadászöltönyben jelenne meg. Az inasok alkalmasint a lépcsőkön sem eresztenék föl.“ stb. Úgy mondják, hogy a sárga mellényes, kabátos amerikai, követségi segéd. Kétszáz német légionárius, kiknek a kormány földet adott, Liverpoolból Canadába utazott. Macaulay az „Edinburgh Encyclopedia“ közelebbi kötetében Johnson Sámuel életirását közli. Francziaország, Páris, jun. 26. A magasabb politikában ismét semmi új. Beszélik, hogy a törvényhozó test ülése harmadszor is meghosszabbíttatnék, mégpedig a kormány azon óhajtása következtében, mert a vámtarifa megváltoztatását illető törvényjavaslatát még az ülésszak alatt megszavaztatni szeretné. E törvényjavaslatnak azonban jelentékeny számú ellenzői vannak s ezenkívül a törvényhozó test ülése még csak jul. 2-kaig tart, s e szerint idő sem fog lenni a törvényjavaslat elintézésére, ha csak az ülések újból meg nem hosszabbihatnak. Némi figyelmet ébresztett Napoleon császárnak Ponsardhoz, a költőhez intézett levele, melyet a „Constitutionnel“ közöl. A császár levelét eléggé igazolja a következő, az „A. All. Ztg.“ által említett esemény is : „Fialin de Persigny gróf két üzér által kereskedelmi törvényszék elé idéztetvén 30,000 ftk. börzeveszteség megfizetése végett, először is azon kifogást tette, hogy ő nem kereskedő, következőleg a kereskedelmi törvényszék nem illetékes; másodszor a vádlókat, mint alhajhászokat (coulissiers, courtiers marrons) vádjog nem illeti, s harmadszor a követelésnek nincs értékalapja, hanem csak kiegyenlítését tárgyazza egy áremelkedés és esésre — hausse et baisse — nézve tett játéknak. Egyébként a panasz alapossága és a követelés valódisága nem vonatott kétségbe. A törvényszék illetékesnek nyilvánítá magát, mert oly tulajdonos (propriétaire), ki huzamos és szervezett börzeüzletet visz, törvényes értelemben a kereskedők közé számíttatik, egyébként a gróf védelmi rendszerét a törvényszék magáévá téve, kijelentvén, miszerint bármily becsületes is a panaszosok követelése tényleg, azt törvényesen még sem sürgethetik, minthogy náluk hiányzik a becsületes váltóüzletek védelmére nézve megkívántató sajátsága a valódi váltóügynököknek (agents de change), s a több vagy kevésbbé nyilvános eltűrés miatt a törvény szigorú betűi nem mellőzhetők.“ Az „Ind. beige“ írja : Az Olaszországba.A csend fenállására nézve támadt aggodalmak még mindig léteznek, s a félsziget végső szélében e pillanatban oly tény merült föl, mi nem oly természetű, hogy a nyugtalanságokat csendesítse. A „M o r ni n g Post“ maltai levelezője jelenti, miszerint rendelet küldetett a sziget kormányzójához az angol-olasz légió feloszlatása tárgyában. Ha e levelezésnek hinni lehet, Mazz ini ügynökei Máltába mentek volna, hogy az elbocsátott katonákat a forradalmi párt szolgálatába toborzzák, s ők nyíltan beszélik, hogy Piemont és Nápolyban minden előkészítetik egy nagy mozgalomra. Már is, jun. 26. A badeni régens-herczeg tegnapelőtt meglátogatta a császári clubbot, hol Ornano tábornok a clubb elnöke által, nagy ünnepélylyel fogadtatott. A herczeg ma Fontainebleauba utazott, hol két napig mulat. Tegnap Jeromos herczeget látogatta meg, ennek villegenisi jószágán. — Berryet a kereskedelmi törvényszék előtt tegnap Goup i 11 védelmezte a crédit mobilier ellenében, s fényes beszédben törte meg az üzérkedési dühöt. A crédit mobilier hasonlókép kikapta a magáét. Azon levélben, melyet Chambord gróf Lewis herczeghez küldött, 20,000 frankkal a vizkárvallottak számára, a többi közt ezen, Párisban nagyon feltűnt hely fordul elő: „Főkép ily körülmények között sértően fáj nekem, hogy távol kell lennem hazámtól, hogy nem röpülhetek a szerencsétlenek sokaságának segélyére, s hogy szűkebb források vannak rendelkezésem alatt, mint hogy azt oly hatályosan eszközölhetném, mint kellene és kívánnám, fölemelvén annyi romokat, enyhítvén annyi nyomort.“ A „Pays“ ma újólag hosszú czikkben fejtegeti a Dunafejedelemségek egyesítésének szükségét, mégpedig valamely idegen fejedelmi sarj koronája alatt. Czélzatokat tesz azon szervezetre is, mely a fejedelemségeknek idegen fejedelem alatt jutni fog. Azt mondja, hogy a fejedelem mellett kamra is lesz, melynek tisztében állandó közérdekű kérdések megvitatása, a költségvetés megszavazása és a számadások átvizsgálása. Oroszország. (A deportatio Szibériába.) Miután 1769-ben a halálbüntetés Oroszországban eltörültetett, a Szibériában a deportatio büntetése hozatott be, nemcsak azokra nézve, kik gonosztevőknek bizonyultak be, hanem azokra nézve is, kiket bizonyítványok hiányában nem lehetett ugyan elítélni, a bírák által mégis büntetésre méltóknak ismertettek el. Ezenkívül vádlott még azon esetben is Szibériába deportáltatott, ha azon községnek, melyhez tartozott, kétharmada annak viszszatérését megengedni nem akarta. Ezen kívül a czár fentarta magának a deportatio jogát minden előtte politikailag gyanúsnak látszó személyekre nézve, miből az világlik ki, hogy e száműzetés oly büntetés, mely minden oroszt kivétel nélkül érhet. És valóban a társadalom minden osztályából láthatni ott elítélteket, a bűnök és vétségek minden fokozatai szerint; ott van a gyilkos és a politikailag vétkes, a csaló és költő, a vagyonbukott és tbk stb. Moszkvában van a középponti fogház; ide szokták egybegyűjteni a transportatióra ítélteket. Az elindulás előtt a fegyencznek vasat tesznek lábára, leberetválják fejét s durva öltönyt adnak rá. Némelyek szekeren, mások gyalog teszik ez utat; ez utóbbit büntetési erösbitésül szokták a politikai fegyenczekre szabni. A számüzöttek nagy része még az után a nélkülözések és nyomor következtében elhal, és a maradvány , rendeltetése helyére jutván , két osztályra osztatik. Az első osztály magában foglalja a bányamunkára ítélteket, kik azonnal Nerczynskbe küldetnek. Táplálékuk egyes egyedül fekete kenyérből, ünnep és vasánapokon besózott habból áll. Reggel vasra verve mennek le a bányákba, honnan csak estre térnek vissza, hogy éjjen át egy erősen őrzött szűk tömlöczbe temessenek. Legkisebb hanyagság a munkában testi büntetést von maga után. Ezen osztályból a legerősebbek vadászatra szemeltetnek ki, hol nekik medvékkel és farkasokkal a legnagyobb hidegben kell küzdeniük, mig mások a ladikok vonására a folyón fölfele vagy pedig a jégen használtatnak. A második osztály öt alosztályra oszlik : 1. Vasgyári és olvasztói munkások. 2. Munkák, melyek nagy physical erőt föltételeznek. 3. Felszolgálat. 4. Földmivelés. 5. Betegek és öregek. Ezen kategóriákhoz tartozó fegyenczek mindenike, mielőtt rendeltetése helyére elindíttatnék, előbb testi büntetést kap. Bizonyos idő lefolyta után a deportált ily czímet kap : „Letelepülő“ s azután saját kezére dolgozhatik. A Szibériábai száműzetés alól még az asszonyok sincsenek kivéve. Csak agg koruk mentheti fel őket a testi büntetéstől. — Azon hírek, hogy II. Sándor czár concordátumot akarna kötni a pápával, Sz. Pétervárról a legpositivebb módon megczáfoltattak. « Magyar könyvészet. 272. 101 oholra-csepp!! vagyis : akár akarsz, akár nem, megpukkadsz neveltedben!! Beöthy Lászlótól. Második bővített, remény feletti kiadás! szaporítva egy tücet, legújabb amerikai találmány szerint készített dózissal, melylyel az első kiadás nem dicsekhetik, reconvalescensek számára Pest Müller Gyulánál. 1856. Nyomatott Müller Emilnél. II.8-rét 102 lap. 273. Fohászok a kisded Jézushoz. Magyar-Óvárott Czéh Sándor szab. könyvnyomdájában. 1856. 8 rét 4 lap 274. Ádventi énekek a boldogságos szűz Máriához. Mezeitől. Kiadja Varga Mihály és Pipa Mátyás. Szarvas, 1856, Réthy Lipót nyomdájában. 8 rét 8 lap.I