Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-22 / 1933. szám

mány javaslatát egész „non chalance””szal mondja Palmerston : jó, tehát hagyjunk föl vele ! Csak az adómegtagadással lehetne az életrevaló viscount kormányát feloszlatni. A ház is csak szónokolubbá lett. A tagok minden felelősségtől menteknek tartják magukat. Ha valamely bili magán tekintetből nem tetszik, vagy ha ők helyeslik ugyan, de félnek miatta választóiktól, a kormány ellen szavaznak. Tudják, hogy semmi eredménye nem lesz szavazatuknak. Igen kényelmes azonban a demoralizáló rendszer. Szóval, miután vége a háborúnak, nem elv szerint akar Palmerston kormányozni, hanem csak premier akar maradni. A Globe érdekes adatot közöl arra nézve, hogy áll a dolog az északamerikai sokat emlegetett semlegességi törvénnyel. Több helyt úgymond (Missouri, Kentucky) dobszóval toborzanak Walker zászlói alá Nicaraguában. Naponként szállítják egész nyilvánossággal az újonczokat. S e toborzások nem szúrnak szemet az Egyes, államok kormányánál. S mi e toborzások bevallott czélja ? Ellenséges invásiót tenni Cuba szigetére. Az olasz ügyekben tett miniszteri nyilatkozatok, mint tudjuk, különös súlyt vetettek Francziaország közremunkálására e kérdésben. Az Advertiser ebből azt következteti, hogy lord Palmerstonnak ideje magát a franczia szövetség nyűge alól emancipálni, s erre erősen izgat, táplálván a franczia császárral a szövetség veszélyeit. Egy felsőházi bizottmány jelentést nyújtott be, melyben a „nyilvánosságot a kivégzéseknél korlátozni javasolja. Az aldershotti szemle, melyről fenebb, a parliamenti hírek közt szóltunk, tegnap ment véghez. 140 parliamenti tag alig kaphatott az eső elöl omnibusra. Igazolva találták lord Palmerston szavait, hogy a lucullusi fénytől, kényelemtől nem kell tartaniok. Az öreg premier az omnibusok előtt lovagolt. Elöl és hátul azonban huszárok lovagoltak, hogy mégis legyen egy kis parádé. A táborban villás reggeli volt, eléggé frugális. Úgy látszik, a viscount meg akarta mutatni, hogy a kormány csakugyan nem vesztegető. A királynő 4 órakor jelent meg nyitott kocsiban, legidősb leányával (a porosz hgnével)s Louise hgnével, míg Albert és a porosz herczeg, a királynő két idősb fia stb. vették körül a kocsit fényes tiszti kísérettel. Lord Palmerston a térdszalag rendét kapta. Szokatlan, a mennyiben 40 év óta nem adták a legfőbb rendet alsó házi tagnak. (Lord Castleragh kapta 1816-ban.) Tegnapelőtti angol rovatunkban e helyett az M an a rchia Olaszországban veszélyezi Európa békéjét, hibásan állott: Monarchia. Francziaország. Páris, jul. 17. Híre jár, hogy Péris serbnagynak, ki jelenleg Szambulban mulat, Marseillebe érkezését mintegy két héttel tovább fogja késleltetni azon körülmény, hogy meg kell látogatnia Athén és Nápoly városait. Mi teendője lesz e két fővárosban, nevezetesen Nápolyban, azt jobbra balra találgatják, anélkül hogy valami bizonyost lehetne tudni. Pár is, júl. 17. A „N. Pr. Z tg.“ írja: Egyik legjobban értesülni szokott körben azt állítják, hogy Hübner báró, Ausztria nagykövete, csak azért térne ide vissza, hogy visszahívási levelét átnyújtsa (?) Levelező fentartja magának a visszahívás állítólagos okait máskor sorolni elé, s csak azt jegyzi meg, hogy egy rangja és családi összeköttetései által kitűnő ausztriai diplomata fog kineveztetni valószínűleg Hübner úr utódául. (Mi a hírt nem tartjuk, kacsánál sokkal többnek). Az „Ind. belge“ben olvassuk : A brit minisztériumnak az utóbbi parliamenti viták alkalmával az olasz kérdésre tett feleletéből azon épen ki nem elégítő feleletre következtethetni, melyet a nápolyi király a franczia és angol előterjesztésekre tett. Ez oly jel,mi megerősíti és fölvilágosítja, a Francziaország és Ausztria közti viszonyokban beállí „némi módosítást. A bécsi kabinet fölszólíthatta ugyan a nápolyi királyt, hogy venné tekintetbe az ápr. 15-ki szövetségesek előterjesztéseit; mindemellett az is igaz, hogy ha a franczia kormány a nápolyi uralkodó elleni demonstratióra ragadtatik, szükségkép ellenzékbe jő az ausztriai politikával. Ha e körülményekhez vesszük a fejedelemségek kérdésében a két császárság közt nyilvánuló egyet nem értést, értetődik, hogy kölcsönösen valami változásnak kellett történnie a foglalt állásban , hogy bizonyos , a két fejedelemre nézve közös terveket annyiban hagyták. Bosquet tábornagy Párisba utazott. Elégületlenségét nyilatkoztatta ki, hogy nem hitták meg a hadsereg szervezetét illető tanácskozásba. A „Liede“ jelenti, hogy azon vérhányás, mi Bérangert meglepte, nem veszélyes. A lemondott angol-svájczi légióból 900-an — százszáz embernyi osztályokban — az éjszaki vaspályán Párisba s innen a strassburgi pályán tovább utaznak. A kilencz osztály elseje tegnap reggel érkezett ide, s azonnal tovább utazott. Spanyolország. Az „Ind. belge“-nek Valenciából írják : „Annak ki az itteni közvéleményt tanulmányozni s azt megtudni akarja, hogy mennyire szükséges a köz csend fentartására O’Donnel és Esparteronak szövetsége, Spanyolország fővárosait be kell utaznia. Megcáfolhatlan tények fogják ez állítás igazságát bebizonyítani. Madrid, Valencia, Barcelona, Saragossa, Valladolid szokták Spanyolország sorsát eldönteni. Elég tehát megvizsgálni, hogy e városokban minő a népség hangulata a helyzet két főszemélye irányában. Madrid és Valladolid abban hasonlítanak, hogy e két város rokonszenve O’Donnel és Espartero közt van megosztva : az első mellett vannak a magasb társaságokbeli személyek, a második mellett a törvény és kis polgárság. Saragossa Esparteroé,az gyűlöli mindazt, mi nincs Espartero mellett, s csak azt sajnálja, hogy nem siet azon pillanat, midőn őt az ország legfőbb polczára emelheti. Az arragoniaiak nem szűnnek erről álmodozni. Barcelona, mely nagy részint munkás socialistákból áll, határozott ellene Victoria herczegnek. Soha sem bocsátja meg neki, hogy e várost bombáztatta. Valencia különös helyzetben van. Ennek lakossága nagy részint republicanus, mely a trónt felforgatni kívánja, s mely az elnöki székbe többé nem Esparterot, hanem Albaida marquist kívánja ültetni. Valenciában minden democrata rendeletet kapott, hogy maradjon csendesen, s várja az alkalmas pillanatot. E párt fölfogadta, hogy addig fegyvert nem ragad, míg Victoria herczeg lesz tanácselnök, de azon pillanatban, midőn valami okból a hatalmat elhagyná, csatára kel, mi tán eredménytelen, de kétségbeesett és borzasztó leend. Valenciában O’Dennel úgy figurái, mint a szabadság ellene, ki gyűlöletes reactiot akar előidézni. Az irániai ellenszenv mindennap növekszik. Addig, míg a két főszemély egyetértésben lesz, nem félhetni, hogy Valenciában zavar üssön ki. Da szerencsétlen lesz a nap, midőn az egyetértés fölbomlik.* Így ír a levelező jul. 44-kéről. A további tudósítások ismeretesek. Egy párisi, jul. 17-kéről kelt levélben még a következő említést érdemlő tények állanak: A csend helyreállt, Puche t a bikavivó, a fölkelők vezére elesett , a királyné a megsebesült katonákat meglátogatta. A franczia kormány által ma korán kapott sürgönyök közöl egyben sem volt szó E s p a r t e róról. Saragossából sem érkeztek tudósítások, mi a franczia kormányt némileg nyugtalanítni látszott. Az is valószínű, hogy a franczia kormánynak tetszett Espartero eltávozása, valamint bizonyos az is, hogy a spanyol kabinet fölszólíttatott az ország csendének helyreállítására. Föltehető, hogy a gyámolítás is megígértetett bizonyos esetekre. O'Donnel helyzete némileg hasonlít Cavaignac helyzetéhez a júniusi napokban , valamint ez, úgy az is az események által a rend pártjának élére sodortatott, anélkül, hogy e pártot tökéletesen képviselné. E párt tudniillik az anyagi rendnek a forradalom határain belül, Narvaez tábornagy a feje, ki tán nem sokára szerepet fog játszani Spanyolországban. (Egy párisi, jul. 48-ki sürgöny e nap leendő elutazását jelentette. Hír szerint a császár is visszatérendő volt Plombiéresből. Az interventió valószínűnek látszott). Dánország. A „Sch. Merkur“ szerint azon emlékirat, mely által Dánia a herczegségek ellenében tett lépéseit igazolni akarja, már a legközelebbi héten fog megérkezni Bécsbe és Berlinbe, egyszersmind az is hallatszik, hogy a dán kormány részéről egy különös fölhatalmazott — hir szerint Sponneck gróf titkos államtanácsos — neveztetvén ki, Bécsbe és Berlinbe menend, hogy ott az említett emlékiratban foglalt állításokat élő szóval részletesen taglalja. A Kopenhágába küldött első ausztriai jegyzékben, melyben világosan az mondatnék, hogy az ígéret,miszerint Holstein és Lauenburgnak a Bund által 1834-ben garantirozott alkotmányai tiszteletben fognak tartatni, e herczegségeknek petitiós jogot adni, s mind a két herczegség rendeit, valamint Lieziigét is az egyszerűen tanácskozási jog helyett, határozási joggal is ruházni föl, — ezen ígéret teszi azon béke alapját, melyet Dánia 1850-ben kötött a német szövetséggel. Ezen elvállalt kötelezettségek megsértése szükségkép a Bundinterventióját vonná maga után , mely tartamára nézve nem egyedül diplomatiai térre szorítkoznék.“ Az utolsó, Koppenhágába küldött ausztriai jegyzék azonban, ugyanazon forrás szerint, még sokkal komolyabban hangzanék, különösen oda utalna, hogy a herczegségeknek fenálló tartományrendi institution az 1820-diki bécsi zárokmány 56. $-a alatt állanak, igy fogta ezt föl Dánia is 1852. jan. 29-iki sürgönyében. Görögország, Athéné, jul. 12. Odessából jelentik , hogy két hajó érkezendik ide a föloszlatott görög - orosz légió tagjaival. Az itteni kormány óvást emelt a hajók befutása ellen, s a franczia admirál segélyéhez folyamodott. — Peissier tábornagyot a Pirausba várják. 78 UJ POSTA. A „Wr. Zigban“ olvassuk : „F. hó 19-kén d. e. 11 órakor dr Seiler lovag polgármester azon magas szerencsében részesült egy küldöttség élén,—melynek tagjai valának K h u n n F., a községtanács alelnöke, Bergmüller Ferdinand lovag alpolgármester, a község- és városi tanács több tagja, — ő csász. kir. Apostoli Fölsége által audientián fogadtatni, hogy a csász. kir. birodalmi fő- és székváros legalázatosabb szerencsekivonatait a császári Főherczegnő születése fölött egy külön adresszben átnyújtsa , melynek előadása után Ö cs. Felsége a polgármesternek köszönetét méltóztatott kifejezni Bécs városa lakosainak ezen örvendetes családi esemény iránti részvétéért, s méltóztatott hozzátenni, hogy e részvét mind ő Felségét mind a felséges Császárnét megörvendeztette. Páris, jul. 19. Tegnap óta nem érkezett Madridból távirdai tudósítás sem Párisba, sem Brüsselbe, sem Londonba. Ez azt látszik mutatni, hogy a távirdai közlekedés tegnapelőtt este óta megszakadt. Párisi lapok még azt is jelentik, hogy a jul. 14-ki madridi posta, mely nap tudniillik a mozgalom kezdődött, nem érkezett meg. Ez egyébiránt tévedés, mert az „Ind. beige“ madridi levele 14-kéről megérkezett, valamint a 13-kit is megkapta. Ezen közlemények igen érdekesek, s az események valódi jellemét előtüntetik. Az egész dolog valódi államcsíny volt, mit O’Donnel régóta előkészített. A vitáig ez utóbbi és Escosura belügyminiszter között csak ürügy, csak a tábornagy által várt alkalom volt. Az „Ind. beige“ levelezője 44-ki levelét azon pillanatban zárta be, midőn az álgyuk ki voltak szegezve, s midőn a harcz kezdődőfélben vala. Az ostromállapotot kihirdető kiáltvány a jul. 14-ke reggeli hivatalos ujságban foglaltatik, valamint az új minisztériumot kinevező rendelet is, mi azt látszik tanúsítani, hogy e rendszabály nem forradalomnak volt következménye, hanem azt a mozgalom előlátása és a megelőzés reményében hozták. 14-kén a cortes minden tagja összegyűlt elnökük Infante tábornok elnöksége alatt, s 90 szavazattal 1 ellenében elfogadta az új kabinet elleni rászólási javaslatot, de erővel szórták őket szét. A tiszteletet érdemlő San Miguel tábornok, a helebárdosok főparancsnoka, kinek Izabella királynéhozi ragaszkodását tudják, megtagadta az államcsínyhoz járulását, s beadta lemondását, azonnal Concha tábornok által pótoltatott. Ez utóbbi a palotában őrködő polgár (nemzet-) őrséget föllármázni akarta, de szónoklata kevés sikerrel bírhatott, mert a nemzetőrség nagy része, ha csak az egész nem, a forradalomban részt vett. Ezé volt azon tizenkét ágyú, miket a királyi hadcsapatok a Cebaapiaczon elfogtak. Ennyiből áll a madridi rendes tudósítás. Azt hisszük, hogy e tudósítás alapos. Kétségtelen a madridi forradalom elnyomása is sokan. De mi történt azóta a fővárosban? Tegnap semmi sürgöny nem érkezvén, nem tudhatni. Még nagyobb kétség uralkodik a tartományokra nézve. Azt hisszük azonban, miként Bilbao és Logrono követvén Saragossa példáját, fölkelt és O’Donnel ellen nyilatkozott. Ez újság jó forrásból jő, a nélkül azonban, hogy teljes alaposságáért kezeskedni lehetne. Tegyük hozzá ezekhez azt is, hogy az új kabinetnek kijelölt két progressista tagja, tudniillik Luzuriaga igazság, Bayarri tengerészetügyi miniszter, Espartero barátai, nincsenek Madridban. Következőleg őket megegyezések nélkül tették a lajstromba, s teljes valószínűség szerint nem fogadják el a nekik adott tárczákat. Párisi lapok jelentik, hogy Narvaez tábornagy, ki Vichyben volt, az események hírére Párisba sietett, s neki Spanyolországba kellett mennie nem csütörtök este, mint a „Constitutionnel“ jelente, hanem tegnap, pénteken este. Mit fog mivelni Narvaez Spanyolországban ? Kezet nyújt O’Donnesnek és segíteni fogja az 1854-ben alapított kormányrendszer felforgatását magának O’Donnesnek segélyével. De e két tábornagy egymásnak kiengesztelhetlen ellene, köztök vadsággal párosult gyűlölség létezik. S ha egy pillanatra egyetértenének is, hogy az ellenforradalmat Spanyolországban győzelemre jutassák, kétségtelen, miként a győzelem utáni nap a legélénkebb harcz fejlődnék ki köztük, míg egyik vagy másik a félszigetről elűzetnék. Tehát a szerencsétlen Spanyolország adná meg az árát ezen nagyravágyó s kielégíthetlen versenytársak közti czivakodásnak. Azonban mégis, ha csakugyan meg kellene történnie, hogy még egyszer Narvaez kormányrendszerének föl kell támadnia, bármely szomorú legyen is az, jobb lesz, ha azt maga Narvaez mint O’Donnel alkalmazza, az első értelmi tekintetben jóval fölül állván az utóbbin. O’Donnelnek nincs oka másnak lenni Spanyolországban, mint az, mi E s pa r te ro is volt, az 1854-ki forradalom képviselője. Ha hátra akar fordulni — s azt mutatja, hogy akar, — ha a reactiot végrehajtani és az 1854. július előtti helyzetet a maga hasznára magállapitni akarja, mit egyébiránt ő maga buktatott meg, akkor csak méltányosságot követ el, ha helyét a spanyol reactionarius párt legkitűnőbb emberének adja át. Athen, jul. 11. Pélissier tónagyot a Pireusban várják. A tábornagy csakugyan meglátogatandja a görög udvart is, hogy személyesen meggyőződjék a feltételekről, melyek alatt a megszállásnak még tovább kellene tartani. Beszélik azt is, hogy Oroszország visszaküldte hazájukba mindazon görögöket, kik a háború kezdetén a hellén légiót képezék. A Bulgaris-minisztérium jelenleg újjászervezi mindazon nem rendes csapatokat, melyek a török területre történt első kirontások alkalmával állottak össze s azóta csak a zsiványbandákat szaporiták- Azon katonák visszatérése is, kik eddig a czár zászlaja alatt küzdöttek, új zavart okozott. A görög minisztérium, mint mondják, azt követeli, hogy vigyék vissza őket Odessába, s ebbeli tiltakozása támogatására az angol tengernagy segélyét kérte. (Az utóbbi állítás kissé merész, de a franczia lapok is így jelentik a dolgot távirati tudósításaikban). Azon követség, melyet a birmánok császára küld Francziaországba, jelenleg Egyitomban van. A követséget Orgoni tábornok vezérli, ki X. Károly királyi testőrségében tiszt volt, most pedig az avai fejedelemnél hadügyminiszter és seregbeli főparancsnok. A tunisi bey némi charta-félével ajándékozta meg alattvalóit, mely egészen átalakítja az állami jövedelmek rendszerét s igazságosabb alapokra fekteti az adókat. Az indirect adók meg vannak szüntetve; külön adó van vetve a felserdült finombeliekre, kivéve a kadikat, muftikat s a nagyobb kereskedő városok lakosait, kik állásuk és foglalkozásuk után úgyis fizetnek oly adót, melytől mások mentek. Rendeztetett egyszersmind az államhivatalnokok fizetése, s meg van Fogorvosi jelentés. 2012 Sokoldalú fáradozás és számos kísérlet után sikerült alulirtnak egy oly tinktúrát feltalálni, mely által minden, bármi néven nevezendő fogfájás kor- s nemkülönbség nélkül egy pillanat alatt megszűnik. Mint tudva van, minden fogfájásnak alapoka a fogidegek a bel- vagy külbefolyások általi megtámadtatásában fekszik, a fent érintett tinktúra pedig oly gyógyerővel bír, hogy a bántalmazott foghús-idegek lassan kint lecsillapittatnak, minek következtében a fájdalom, legyen az egy vagy több fogban vagy egész fogsorozatban, megszűnik. E biztos jótétemény által a fogak vagy foggyökerek kihuzatásának szükségessége el van háritva, kivéve a genyedések és eves daganatok eseteit. Az illető érdeklettek kényelmére e tinktura kapható : Magyar- és Erdélyországra nézve Török József gyógyszerész úr főraktárában a „Szent Lélekhez“ király-utczában 8. sz. a. Pestem; továbbá: Aradon Ring , Árokszálláson Major , Beregszászon Buzáth , Budán Grünberg, Brassóban Hoffmann, J., B.Csabán Latzay, Cservenkán Dominits, Debreczenben Borsos, Gyöngyösön Kern J., Győrött Unschuld Ede, Gyulán Lukács, Jászberényen Uitz Kassán Maléter, Kecskeméten Milhoffer, Kolozsvárott Wolf test., Komáromban Schmidtbauer , K.-K.-Sz.-Miklóson Tóth, Maros-Vásárhelyen Fogarasi, Miskolczon Böszörményi, N.-Károlyban Jelinek, N.-Körösön Esser Károly, R.-Szombatban Hamaltár , Rozsnyón Madarász, Szathmáron Ember, Sz.-Ujvárott Placsintár, Szegeden Kovéts, Székes-Fehérvárott Obláth, Szepsiben Trszttyenszky, Szigeten Buzáth, Szolnokon Scheftsik, Temesváron Róth László, Tordán Velits, T.-Keveiben Nagy, H.-M.-Vásárhelyen Pap József, Zágrábban Mihic, Zomborban Milosevits gyógyszerész uraknál. Egy üvegcse ára 40 krpp. Jovanovics Miklós, a bécsi egyetem által oklevelezett fogorvos. Lakása: Linzben, árverési hirdetmény. A főméltóságu Eszterházy herczegség Zólyom megyében fekvő véghiesi uradalmához tartozó, naponkénti 50 mérő burgonya, vagy 20 mérő gabona behabarásához felszerelt jó karban levő Kratochvill-Kohlhaupt féle lepároló gőzgéppel ellátott Psztrussai szeszgyár fog az 1856-dik évi novemberhó első napjától kezdve három vagy szükséghez képest hat egymást követő évekre folyó évi septemberhó 4-kén (negyedikén) délelőtti 10 órakor a véghlesi várban tartandó nyilvános árverezés útján akár a véghlesi serházzal kapcsolatban, akár a nélkül, a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe adatni. A bérleni kívánók a fent kitűzött árveréshez oly hozzáadással hivatalosak, hogy a vállalkozó az uradalom biztosítására mindjárt az árverésnél oralompénzül 2400 pengő forintot az uradalmi pénztárba lefizetni tartozandik.Az árverési feltételek előlegesen is Léván a kerületi főtisztségnél, és Véghlesen az uradalmi tisztartóságnál megtudhatók. A következendő napon, az az september 5-kén fog Véghlesen mintegy 800 akóra menő többnyire vasabroncsos üres, boros és pálinkás hordó elárvereztetni. Véghlesi uradalmi tisztartóság által Véghlesen julius 10-kén 1856. 79 2—3 tiltva bármi fizetést is elfogadniok a felügyeletük alá bízott lakosoktól. Az Egyesült államokban Fremont ezredes jelöltsége az elnökségre sokkal népszerűbb, mint F 11 moré, ki már a know-nothing-ok többségére sem számíthat. Legnépszerűbb azonban még mindig Buchanan jelöltsége, ki valószínűleg el is nyeri az elnöki széket. Hírszerint Guatemala, San Salvador, Honduras és Costa Rica köztársaságok végre megegyeztek, hogy okvetlenül meg kell támadniuk Wakersöt Nicaraguából fribustier-jeivel együtt kikergetni. Venezuelában kiütött a polgárháború, Peru és Bolíviában kiütni készül. Félni lehet, hogy Paraguay és Brazília közt újra viszály lesz. Távirdai tudósítások, Pária, júl. 20. Egy távirati sürgöny Bayonneból tudósításokat közöl Saragossából péntekről; ezek szerint Arragonia Odone 11 ellen nyilatkozott; a felkelőket Guerra tábornok vezérli. A Cortes Saragossában gyölend össze. 85 követ már megérkezett oda; több franczia ezred menesztetett figyelésül a spanyol határszélre. A „Pays“ az utolsó tudósítások nyomán erősíti, hogy Galicia, Ascastilia, Estremadura, Catalonia, Grenada és Valencia tartományok csöndesek. A Mexikó és Spanyolország közötti differentia hallomás szerint ki van egyenlítve. Olozaga spanyol követ fürdőbe utazott, ő ezrel szabadságát még a madridi események előtt kapta meg. London, júl. 10. Tegnapelőtt Aldersholtban angolok s a Törökországból érkezett német légionáriusok közt véres verekedés volt. Mindkét részről számosan s jelentékenyül sebesültek meg. Több lovassági puskatűz a csöndet ismét helyreállítá. Turin, júl. 19. - re 11 mérnök Alglorba utazott el, a tengeralatti kötél huzal Bona és Cagliari közti lefektetésének előkészítésére. Nápoly, jul. 14. A kereskedelmi és hálózati szerződvény Poroszországgal s illetőleg a német vámegy- tettel (1847. jan. 27 -kéről) a közvetett érkezményekre is kiterjesztetett. Bologna, júl. 15. A „Gazetta di Bologna“ a „Times“ tudósítását, mely szerint Anconában politikai elfogatások történtek volna, légből kapkodottnak nyilatkoztatja , egyetlen egy személy sem fogatott el. Madrid, júl. 16. Infante tábornok volt az egyetlen közbenjáró a kormány s a fölkelők közt. A harcéban egy felsőbb rangú liszt sem esett el. Legújabb levantei posta. A tudósítások Stambulból f. hó H-keig terjednek. Pelissier trinlogy, ki 5-kén 2 órakor délután indult el „Roland“ fedezetén Ramiesból , melyet a Tréhouart aladmirál lobogóját viselő „Bretagne“ és még 50 vitorlás és gőzhajó kisért, 7-kén érkezett Therapiába, hol a franczia követ által fogadtatott. Másnap az ottomán hadminiszter üdvözlé őt a franczia követségi szálláson, ugyszinte Ethem bey a zultán, és Kramil bey a Porta nevében. 9-kén Thouvenel úr és tisztikara kíséretében a nagyúri palotába ment, hol a zultán által a külügyminiszter, a csász díván dragománja s a követ bevezető jelenlétében a legszivélyesebben fogadtatott. A tábornagy mind jövet- mind elmenetkor a rangját megillető tiszteletnyilvánitásokban részesült. 12-kén tiszteletére azultán nagy szemlét tartana a török csapatok fölött, s ugyanazon nap estvéjén egy 110 terítékből álló nagy ebédet adand. Codrington tbiril-kén érkezendik Stambulba; ő Balaklavából látogatta meg Odessát és Kínburnt. A különböző török kikötők számára határozott orosz consulok illető állomásaikra már elindultak. Moss i piemonti követet azultán fogadta. Az angol-lengyel légió fel van oszlatva; az angolnémet légió Angliába fog küldetni. Azon Berat, melylyel azultán Szambulban egy császári orvosi intézet megalakitását engedélyezte, imigy hangzik: „Miután a tudós orvosok, kik az ottomán birodalomban laknak, legmagasb engedelemért járultak hozzánk a fővárosban egy tudományos társulat alapításáért, hogy az emberiségnek és gyógytudománynak, ezen minden tudományok legnemesbikének szolgáljanak, s ezen felül azt kérték, hogy e társulat e nevezetet: „Ottoman császári orvosi társulat“ mint becsületi és kitüntetési czímet, egyszersmind magas utalmunk jeléül és bizonyítványául viselhesse, ennélfogvást, áttekintvén a társulat tagjaitól elénk terjesztett alaptervezetet , s tekintetbe vévén, hogy annak alakulata közhasznú eredményeket idézen a szükségkép elő, hogy a társulat a tudománynak és emberiségnek kíván szolgálni s következéskép az ország legüdvösb intézvényei közé kell hogy számitassék, egy császárradót bocsátánk ki, melylyel a társulat koronánk különös utalma alá helyeztetik, és mi e végre parancsoltuk, hogy annak császári Berát adassék ki. Öszhangzásban a legmagasb parancscsal a jelen Berat császári divánunk által, kibocsáttatott s az érintett társaságnak átadatott. Kelt Ramazan 29. 1272. (jul. 2. 1856) Jól őrzött csász. residentiánk által Szambulban. Bejr útból jun. 29-kéről jelenti a „Trieszt. Ztg“, hogy a görögök, drúzok és maroniták azon vidékeken szilárdul elhatározták semmi katonai szolgálatokat nem teljesíteni. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egyetemi utca, takarékpénztár-épületben, 2-dik 8*, 1856.