Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)

1856-08-01 / 1943. szám

utána jön ezeknek a sertés.Az adósorozati bizott­mány kimutatása nyomán a tenyésztett állatmen­nyiség mintegy 105,627 darab ló, 207,183 d. szarvasmarha, 440,218 d. juh; sertések száma 235,760 d. körül, összesen 988,788 darab.­­ Hogy az összesen 1,190,155 holdnyi szántó­föl­det homokos természeténél fogva minden negye­­dik évben, vagy­is belőle évenként egy negyed­részt azaz 297,538 holdat, holdanként, 20 szekér vagy­is 200 mázsa trágyával trágyázni lehessen, kell 59,507,600 mázsa trágya. Ezt miután egy nagy darab marha után homokos földre alkalmas félérett trágyát egy télen át 60 mázsát lehet számítani, előál­lítja 991,7­93 darab nagy marha. E mennyiséget hat felé osztván, a tenyésztés érdekessége szerint 3 osztót veszek belőle szarvasmarhára, kettőt juhokra, egyet lovakra, így jut szarvasmarhára 495,888, juhokra 330,592, lovakra 165,296 nagy darab marha érték. A szarvasmarhák és lovak értékét a borjak és csikók fejében egy ne­gyed részszel megszaporítván, juhokból pedig tizet vevén egy nagy darab marha számba, e szerint hogy a megkivántaló trágya-­mennyiség fedezve legyen , kellene az állattenyésztéshez 619,860 darab szarvasmarha, 206,620 darab ló, 3,305,920 darab juh. — Minden nagy darab marha értékre 160 teleltetési napon át 30 mázsa száraz takarmányt számítván, e kimutatott állat­mennyiség kitartására kellene 29,753,790 mázsa takarmány. — A 461,992 holdnyi természetes kaszáló és 223,152 holdnyi szántóföldi vetett, összesen 685,144 holdnyi takarmány termő­föld holdanként 30 mázsájával ad 20,554,320 mázsa takarmányt, s így ennek pótlására kell még 9,199,470 mázsa. A termesztett gabona­mennyi­ség után eső szalmához képest nem túlságos mennyiség ugyan­ez, mindazáltal elég tetemes annak kimutatására, miszerint e vidéken a gaz­daság jó karban állhatására nézve igen tetemes érték fekszik a szalmaszülőség megbecsülésén és annak czélszerű felhasználásán, ezen kívül na­gyobb gazdaságoknak szükséges gyámolai az oly iparvállalatok, melyek segéllik az állattenyésztést. A szalma­kimélés tekintetéből ismét a fatenyész­­tés gyarapítása, s a tőzeg­telepek használatba vétele foglalnak az előtérben legelső helyet. Hogy az iparvállalatok segedelméhez a folyamodás szük­ségessége közönségesen elismert, bizonyítja azon tény, miszerint alig van vidéke Magyarország­nak, hol a szeszgyárak inkább el volnának ter­jedve, mint e vidéken, különösen Szabolcs me­­gyében. A burgonya és kukoricza szeszgyárak mellé igen előnyösen ajánlkoznak az olajgyárak.­­ Nagy számmal vannak az apró olajmalmok is ugyan e vidéken , de jelentékeny iparágnak mondani elter­­jedéseket még sem lehet, s a repcze termesztés lehető mennyiségének korán sem felelnek meg. Az állattenyésztés czélját illetőleg a szarvas­­marháknál egyéb tulajdonság felett különösen az iga­képességnek adom az elsőbbséget; különben is e vidék fekete homokos tájairól kerülnek leg­keresettebb, legkitartóbb s az ország legtöbb más vidékeire alkalmas igásaink; ugyanazért számos helyeken esnek hires baromvásárok. E tulajdon­ságot kell tehát kifejteni igyekezni, mennyire le­het a bizékonysággal összekötve. Lovaknál a nagy izmosságra és csontosságra való törekvés elté­vesztett szél e vidéken. A könnyebb fajta homo­kos földeken termett lovakat izmos nagy csontú termet mellett csak sok ablak teszi tartósakká sok abrak nélkül lomha, lágy és könnyen pusztuló testűek lesznek azok. Kevésbbé izmos csinos könnyű testű gyors lovak sokkal több haszonnal s czélszerű­bben növekszenek ily vidéken. A ju­­hoknál középszerűnél nagyobb finomságot eltűr a vidék, kivált ha a szabályozások által teljesen vízmentesítve lesz. A finomság egyébiránt már is szép kifejlésnek örvend, s erre törekedni annyi­val több indok szolgál, mivel majd a könnyű földű vízmentes legelők s a száraz tarlók, a húsra számított nagy test nevelésének kevésbbé fognak megfelelni, mint mily előnnyel előmozdítandják a finomságot. Épen a juhtenyésztés ilyeténképen­ érdeke, tekintve annak terveit kiterjedését is, vezet arra, miszerint e vidéken a legelők feltö­rését nagyon kímélve teszem javaslatba. Az ajánlkozó iparvállalatokat illetőleg, én min­den gabonatermesztő vidéken legelsőnek teszem az iparvállalatok közt a lisztmalmokat. E vidéken ezek az állattenyésztés segélyezése végett is előnyben állanak. Mindazáltal a debreczeni gőz­malom, és pecze­szentmártoni faumalom kimerí­tik az ezen egész vidéken ismertethető nagyobb­­szerű malmok számát. Hogy a helyben termelt gabonából a kereskedésre bocsátható mennyiséget is őrölve adhassa át a vidék, legalább 25 oly ma­lomra volna szüksége, mint a debreczeni. Eddig a liszt tengelyen­ szállítása sok nehézséget talált volna. Mihelyt könnyebb közlekedés készül annyi­val több érdekében áll a vidéknek a gabonake­reskedés helyett a lisztkereskedésre fordítani figyelmet, mivel neki kereskedését nem külföldre, hanem vele közvetlen érintkező oly vidékre kell intézni, melyről más iparággak­ elfoglaltatásánál fogva jogosan áll azon elővélemény, hogy ked­vesebben veendi a kész lisztet, mint­sem a még őrlést kívánó gabonát. Az olajmalmok és szeszgyárak iránt fentebb kifejeztem röviden véleményemet. Különben Debreczenen, az alföldi ipar és for­galom központján kívül, mint fekvésüknél fogva iparos jövendöjü fő helyeket lehet kijelölnünk : Nagy-Váradot , Székelyhidat és Nagy-Szőlőst. Mindenik alkalmas közvetítő pont: a sík és erdős hegyes vidékek közt. Részekre egyaránt főkép a czukor, bőr és posztó­kat, szövetgyárakat emelem ki. A Nagy-Várad körül lakó oláh népség termé­szeti hajlama különösen a posztógyárak körül volna legelőnyösebben felhasználható. Debreczen határ kiterjedése : 180,000 heldi. Maga e roppantság jogos reményt ad, hogy körülményeihez alkalmazott főgazdasági inté­zetét épen Debreczentől várja a vidék. Azon előretörekvés, mit e város önérdekei felismeré­sében kifejtés az áldozatkészség, melylyel főisko­láját s számos tanintézeteit fentartja, kilátást is ad, hogy ez nem is fog soká elmaradni, s az első vá­rosok közé fog tartozni Debreczen az országban, melyeknek érdekeikhez szabott példánygazdasági intézetek leend. Hajdú-Böszörmény előttünk is­mert törekvései egy kisebbszerű gazdasági inté­zetre szinte rövid időn kilátást adnak. Ezeken kí­vül különösen Szathmár városa volna az, melynek mind saját körülményeit, mind vidéki fekvését te­kintve ily intézetet örömest óhajtanánk. GALGÓCZI KÁROLY: ezen emberben találni, s ha gyakran látnám őt, meg­mérgezné minden örömemet. — A herczegné nem fog minket egymással haragba hozni, mondom, ő nem kívánja azt, s kívánná bár, nincs ahhoz hatalma. A legszívesebb szavakkal emlékezik ön­ről , s azt hiszem, hogy ő is megérdemli minden ember gyámolítását, különösen azért, kiről úgy beszél, mint önről. Ön nekem húszszor elbeszélte, hogy bolondulásig szeretett egy tánczosnőt, s hogy ön biztosan állíthatja, mikép az hit volt ön iránt ; megkísérlettem-e önt az el­lenkezőről meggyőzni ? Nem, mert semmi sem lehetlen. Az úgy szokott lenni, midőn valamely nagyvilági férfi valamely színésznőt vagy más divathölgyet szeretett, szo­kásává vette, hogy szeretőjének hízelegjen, s ön­magát kimentse, minden más hölgyet rágalmazni szeretője ro­vására, s a nagy világi delnőkről azt mondani, hogy ro­­szabbak a divathölgyeknél; ez régi állítás, melynek né­melyek érdeke, mások bolondsága és gonoszsága, s időn­­kint néha egy elszigetelt bizonyíték, némi valószínűséget adnak; de ennek sokkal több józan esze van, semhogy ennek visszhangjává tenné magát, különösen most, mi­dőn szerelme azon hölgy iránt, erszénye felterjesztései folytán kissé elhagyta szivét. Legyen tehát ön a her­czegné barátja, mint a hölgyek barátjainak kell lennünk, s védje őt, és ön azt fogja tenni érte, mit alkalmilag ő is megteend önért. Ezt feleltem Vladimírnak, ki, úgy látszott, szívesen fogadta ezen kis leczkét s igy szólott: — Én csak úgy beszélek Annáról, mint maga beszél magáról; de önnek igaza van, a barátoknak jobban kell szeretni az embereket, mint ezek magok tudják szeretni magokat. Egyébiránt az elég, mikép ez önnek kellemes lenne, hogy megtegyem. Ezután kezet nyújtott, szemében és hangjában azon­ban némi visszatartott szánalom mutatkozott. Én meg­fogtam felém nyújtott kezét, és elváltunk. — Megvalljam neked ? sietségem, hogy előre vissza­utasítsam, mit Vladimir mondhatott volna, nem egye­dül a herczegné iránti őszinte tiszteletből szárma­zott ; nem féltem, hogy csalódásaimat elveszthe­tem ezen ember előadásai nyomán, ki már régóta ismeri a herczegnét, s kinek talán bizonyítványok is vannak kezében. Mint láthatod, meggyőződésem még fiatal, gyönge volt, s a legkisebb szellőre ingadozott. Ilyenek vagyunk különösen ötven év óta; lelkünk magába szívta a tizennyolczadik század kételyét; többé nem merünk egészen sem hinni, sem kételkedni, és szüntelenül eszünk és szívünk között bukdácsolunk. A vak hit, mely hajdan nagy hűségeket, nagy tetteket, nagy szerelmeket idé­zett elő, eltűnt; értelmünk megtörte lelkünket, mikép a lélek legyőzte a testet, s kényszeritette, hogy csak fej­tegetés, bonczolgatás után higgjen; most már mindenik­­nek szüksége van a másik felhatalmazására, különben kétely , megbánás, nevetségessé tétel következik. Ko­runkban minden ember kebelében van egy mag, azon gyászos veteményből, melyet a múlt századi bölcsészek teli marokkal szórtak , s ha legkisebb alkalom adja elő magát, ezen mag buján sarjadzik. Feleleteim daczára kevésbbé boldogan távoztam el Vladimírtól, mint oda mentem; meggyőződése oly bizo­nyosnak, szilárdnak látszott, hogy igen kellemetlenül hatott reám arra botlásom; haragudtam, hogy miért nem találta ki rögtön, s miért nem tisztelte érzelmeimet; s miközben ígéretet tettem magamnak, hogy nem hagyok alább csalódásaimmal, új bizonyítékokat óhajtottam bi­zalmam támogatására. Gondold ehhez a múlt és annyira váratlan, sőt mondhatnám valószínűtlen részleteit, melyek pillanatonkint, a várasztás és hatás által fárasztott fejem­ben, mint álom tűntek fel. Haza mentem tehát, s kissé aludtam, hogy kipihenjem magam. Azon órában ébred­tem fel, mikor rendesen Wine asszonyhoz szoktam menni; a gondolat, hogy őt meglátogassam, kiállhatlan volt előttem. Egyenesen mentem tehát, nincs szükségem megmondani hova. Azon pillanatban, midőn bizonyos lévén, hogy várnak, a lépcső első fokára tettem lábamat, egy fogadói szolga futott utánam, s pecsétlenül össze­hajtott papírt nyújtott át, melyen e szavak voltak : „Most lehetlen önt elfogadnom, jöjjön este hét órakor, sok mozídín­­valóm van önnek.“ (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 1. E hét három első napján tartottak a pesti ref. theologiai intézetben a közvizsgálatok. Számos minden rendű és osztályú hallgatóság volt jelen. Első nap a zsidó és görög nyelvet s a bibliai geographiát adták elő a növendékek. A nyelveket Ballagi Mór rendes tanár tanította, s az utóbb érintett tudományt Török Pál ur, az intézet igazgatója. Mig a bibliai földrajzban a nagy ter­jedelem lepte főleg meg a hallgatóságot, melyben e tu­dományt az ifjak tanulták s azon ritka készség, melylyel előadták: a jelen volt nyelvtudósok a legnagyobb mél­­tánylattal nyilatkoztak a zsidó és görög nyelvben egy év alatt tanúsított előmenetelről. Az intézet növendékei az ószövetségi helyeket nagy könnyűséggel idézték eredeti­ből, s a zsidó nyelvben járatos hallgatók kérdéseire kön­nyedén feleltek, az előttük elmondott idézeteket azonnal leírták és fordították. A második napon még számosabb hallgatóság gyűlt egybe az első napi nagy siker hí­rére. A philosophiai tanulmányokból vizsgálták meg az ifjakat, ide számítva a paedagogiát és ennek gyakorlati részét, a methodicát. A bölcseimet B­a­l­­lagi tanár adta elő az intézetben. Az ifjak közöl minde­nik egyegy nagy kérdést (mint az akaratszabadság, halha­tatlanság, istenléte stb.) fejtett ki. Az a nyugott, értelmes, okoskodó előadás, melylyel az ifjak a kérdésekre feleltek s a közbevetett ellenvetéseket megoldották, mutatja, hogy a­mit tanultak az ifjak, teljesen felfogták. Minden egyes kérdés kifejtésénél jelét adták, hogy az egészet értik. A neveléstan elméleti részét Székács József, gyakorlati részét G­ö­n­c­z­y Pál adta elő. Ez ifjak maguk is lehetnek oktatókká, de mindenesetre oly állásba jutnak, mint lel­készek, melyben az iskolákra való ügyelet is kötelessé­geik közé tartozik. Mind a tanárok, mind a hallgatók számos gyakorlati kérdést intéztek az ifjakhoz, a ki­sebb nagyobb gyermekek oktatása, nevelése ügyében. Úgy feleltek a kérdésekre, mint a­kik a nevelés és oktatásmódnak nemcsak elméletét ismerik, hanem gyakorlati oldala körül is szép tapasztalatokat szereztek fővárosunk egyik jeles intézetében, G­ö­n­c­z­y vezérlete alatt. Ugyan­ e napon az ifjak zenészeti előhaladása is meglepte a hallgatóságot. Az éneklést, zenét Bognár, a nemzeti színház egyik alapos zeneértő tagja tanította. Harmadik napra a természeti tudományok, állattani phy­­siologia, növénytan és geológia, valának a vizsgálat tár­gyai. Dr Pólya, fővárosunk egyik jeles orvosa, kezdte meg a kérdezgetést. Miután tegnap az ének elméletével végződött a vizsgálat: dr. Pólya ma először is a hang műszereit magyaráztatta meg az ifjakkal, s úgy ment át a beszéd, a látás, a lélegzés stb. szerveire. Kérdések me­rültek föl, melyek majd a bölcselem, majd a nyelvtan, majd a zene stb. elveire vetettek physiologiai szempontból világot. Minden lépten tapasztalhatók a hallgatók, mint dolgozik egyik tanár a másiknak kezére, mint igyeksze­nek arra, hogy a növendékek, midőn a tudomány részle­teibe hatnak, encyclopaedicus áttekintéssel is bírjanak a tudományok egyetemén, s ismerjék az emberi ismeretek egybefüggését, érintkezési pontjait, határait. Az állattani physiologáról Csengery Antal tanár az általa előadott növénytanra vezette a hallgatóság figyelmét. Először is azon határokról szóltak a növendékek, melyeket az állat- és növényország közt van a tudomány, a­mi a növények érzékenysége, mozgása jelenségeinek fejtegetéseire vitt. Az ifjak terjedelmes organographiai tanulmányait anató­miai és növényélettani ismeretek is támogatták, bár ez évben főleg az organographiát s a mesterséges és ter­mészetes rendszerek elismereteit adta elő a nevezett ta­nár. A földtant Gönczy Pál tanította. Azonban tetemes segélyt nyújtott az intézetnek e részben múzeu­munk egyik jeles őre, egyik első rendű természettudó­sunk Kovács Gyula is, ki a sziklafajokat a múzeumban az ifjakkal megismertette. Nagyszerű geológiai kérdések merültek föl e vizsgálaton : a föld kérgének alakulása, a tűzhányó hegyek stb. Mindezekre az ifjak könnyen felel­tek, saját előadásukkal. Mert a természeti tudományokból a növendékek, a tanárok előadása után, maguk készítet­tek stúdiumokat. Fő czél volt nagy terjedelemben vinni az ifjakat s mennyire csak lehet, oly módon, hogy az­tán, ha kedvet nyernek a tudományhoz, önmaguk is foly­tathassák a megkezdett után tanulmányaikat. — Bezdanban, f. hó 27-kén nagy ünnepélylyel ment véghez a Ferencz csatorna zsilipjének alapkőletétele éi megkeresztelése. Az ünnepélyen, mint kormányzói he­lyettes és cs. k. biztos jelen volt Martina lovag udv. tanácsos; nemkülönben Menapace országos építészeti igazgató, M i h á 1 i k e szép mű építésének vezetője, az eszéki vár parancsnoka, több katonai és polgári főhivatal­nok. Az ünnepély egyházi szertartását Zom bor y János prépost és kanonok ur végzé. Az alapba letett és a jelenlevők által aláirt okirat latin szövege igy szól: „Dei auxilio gloriose regnante Sua Sacratissima Caes. Reg. Apóst. Májestate Francisco Josepho primo Imperatore Austriae atque sub aegide Suae Excellentiae D. Ministri Aerarii Caroli L. B. de Bruck, Suae Excellen­tiae D. Ministri Mercaturae Georgii Equitis de Toggenburg, Suae Excellentiae D. Gubernatoris Rei Civilis ac Militaris per Vojvodatum Serbicum et Banatum Temesiensem Joan­­ni Com, Coronini Cronberg atque Domini V. Praesidis Consilii Locumtenentialis Yictoris L. B. de Schmidburg, cataracta haec navigationis in territorio Bezdanensi, ex adverso loci Battina sita ope asqua connexio inter Cana­­lem secandum Francisei et Danubium, promovendae raer­­caturae caesa; hactenus ad Monosztorszeg habita, per factas in cursu flurninis Danubii mutationes turbata, resti­­tuta est, aumtibus Aerarii, rem proponente Caes. R. Mi­nister, lnspectore Aeddi Joanne de Mihálik, ab eo ipso annis 1855. et 1856. aedifleata fűit. Aedificii hujus so­lemn modo e materia Beton structi atque nunc in Europa par non habentis lapis Coronides hodierna die 27. Julii A. 1856 ritu solenni deponitur, eoque fine documentum istud muro claudendum, in loco aedificii exactum, ab omnibus praesentibus subseribitur. A zárkő tatai márványból készíttetett Gerenday An­tal szobrászunk által. Rajta a következő sorok olvashatók : FRANCISCO JOSEPHO I. IMPERATORE FELICITER REGNANTE CATARACTA. HAEC, ib Europa ex Béton hucdum unica, sub auspiciis Commercii Ministri Equitis Toggenburg ET GUBERNATORIS COMITIS CORONINI CRONBERG EXTRUCTA est. per C. R. Aedilem Insp. Joannem a Mihálik Annis 1855—1856. A Lloyd tudósítása szerint az Ö cs. kir. A­p­o­s­t. F­e­l­­s­é­g­e legmagasb nevét viselő zsilip felszentelési ünne­pélye igen gyakorlatilag fejeztetett be, miután délután egy magán hajó bocsátatott át azon a Dunába, a nagy tömeg örömrivalgása között, mely ismét élteté a jeles építészeti vezetőt. — Az „Aztékek“ megérkeztek. Egy prrt s 30 pkr be­meneti díjért láthatók. Bécsben 15 pkrért voltak szemlél­­hetők Sperlnél. Mint tárczánk mai czikkéből látható, ez emberkék nem külön emberfaj végsarjai, hanem egy mu­­latno idiot szülöttei, mik a physiologia érdekkel bírhatnak, de nem a nagy közönségre nézve, mely bennük csak rút fejű emberkéket látand. Egy közérdekkel bírnak mégis az Aztékek, t. i. hogy megjelenésük alkalmat nyúj­tott nekünk megismerkedhetni az amerikai humbuggal, a plakát ügyességgel, miről csak annak van fogalma, ki London falragaszait és hirdetményi szekereit tanulmányozá. Látva e czifra falragaszokat, mik az indus architektúrát is megismertetni szándékolnak s az európaiak geographiai s ethnographiai ismereteinek nem nagy bókot vágnak, kinek ne jutna eszébe Barnum, ki egy ízben Washington dajká­ját mutogatá ? Mi azt hisszük, miként Morris úr Pestről kevés­­ frtot és 30 krt fog elvinni, ilyekre még inkább nincs pénzünk. — Bécsből írják Berlinbe, miként az országos képvi­selet törvényszabályai az államtanács véleményével együtt már ő cs. kir. Apostoli Fe­­ ■ c­ge elé terjesztet­tek. Jólértesült körökben e törvény mentálelőbbi közzé­tételét várják s hiszik, miként már a jövő télen a rendi tanácsosok egybejövetele meg fogna történni. — Következő statistikai adatok, úgy hisszük, nemcsak a tanulmány embereire birándnak érdekkel. Bécsben és Alsó-Ausztriában 1854-ben mindössze 11,865 házasság köttetett. E számból a rom. katholikusokra 11,763, a pro­testánsokra 46, a görögökre 4, s az izraelitákra 52 esik. 1171-el kevesebb házasság köttetett mint 1853-ban. Most hasonlítsuk össze e számokat az 1854-ben született gyer­mekek számával. A törvénytelen s házasságon kívüli gyer­­mekek száma 16,360 (8336 fiú, 8034 leány) a törvényes gyermekeké 45,297 (23,275 fiú, 22,022 leány); holtan született 1202 törvényes s 839 törvénytelen. Ez neve­zetes jelenség, mi a lelenczházak szükségessége és sür­­getössége mellett szól; ugyan­is mig az élve született kör­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A z t e k c k. Maximo és Bartol­a. A kedves kis szörnyek, az Aztékek, itt vannak. Miután Európa fővárosain, s a párisi orvosi académia asztalán, kandi közönségtől s gyanakodó tudósoktól kisérve vé­gig sétáltak, most hozzánk érkeztek, s féleles falraga­szok csalogatnak e hüvelykekkel mért emberkék megte­kintésére. Morris úr majd csodás történetekről gondosko­dik , a közönség pedig tolongani fog a soha nem látott emberfaj bámulására, s abból, a­mit hall és lát, saját kép­zelődése szerint kiszínezett képekkel, s mesékkel egyen­­getendi Morris úr előtt a gazdagodás útját. Így történt egyebütt, igy fog történni nálunk is, az Azteques Lilli­­putiens ou kaanas d­eximaya“ Londonban megjelent bro­chure német vagy magyar fordítása napvilágra kerül ná­lunk is, melyből majd olvasni fogjuk, hogy e két gyer­mek valami közép-amerikai és a nem egészen kipusz­tult emberfajból származott, s egy merész spanyolnak, ki a kaani egyházból rabolta el őket, köszönhetjük, hogy e parányiságukhoz szerencsénk lehet. Vagy hallani fog­juk Morris úrtól élőszóval azt, mit a franczia orvosi aca­démia múlt évijük 24-ki gyűlésében mondott. E szerint „Egy spanyol találta őket Közép-Amerikában, Guate­malához közel Iximaya nevű nem rég felfedezett város­ban , ott hol tanyát ütöttek a Cortez és Pizarro kegyet­lenkedései elöl menekülő Mexico és Peru őslakói. A me­nekült népfajok közt néhány száz egyén, a két Aztékhez hasonló alkatú, s bálványkép nézetik a társadalomban. Maximo és Bartola egy templomban laktak, hol mint ol­­tári szobrot elhelyezve Istenként imádták őket. Tejjel, virággal, gyümölcscsel áldoztak nekik, hogy kegyüket megnyerjék. Hozzájuk hasonlót láthatni most néhányat Új-Yorkban. Öt év óta a kis leány másfél hüvelyket nőtt, s négy és fél fonttal lett nehezebb, a kis­fiú termete nem változott.“ A történet így szárazon elmondva is elég regényes, regényesebb akármely európai kalandor történeténél. Az európai ember szerelmi kalandokkal, hallatlan vitéz­séggel s bátorsággal színezi regényessé múltját. Isten még ?­?Uri­ge volt, mint Morris ur két] Aztékje. Morris ur egészen eredeti, s meglátszik szavain, hogy messzi­ről jött. Ha meghallgattuk, vagy végig olvastuk Morris ur me­séjét, vegyük kezünkbe a párisi „Gazette Medicale® (orvosi lap) melyben a két Aztéknek keresztelt ször­­nyecske története egy más—a Morris úrénál hitelesebb­­brochure után van közölve. A „Gazette medicale“-ból vesszük a sorokat: „1849—50-ben Guatemala köztársaságban, (közép Amerikában) San-Salvador kerületben fekvő San-Miguel városnak polg. és kat. kormányzója Ax . . . osztály tbk volt. A tbk Usulatan járásban tartott szemleutjában ta­lálkozott Salva Raymund nicaraguai lakossal. Együtt tár­saságban folytatták utjukat Jacotal nevű hely felé, hol pihenés, lakomázás s beszélgetés közben a tábornok­nak eszébe jut, hogy e vidéken két rendkivüli testalkatú gyermek van, kik iránt Salva úr bizonyosan érdeklődni fog. A tábornok parancsára előszólított gyermekek anyjuk társaságában meg is jelentek. A két utazó ho­­szasan vizsgálta a kisdedeket. Számos kérdésekkel os­tromolta az anyát, s csak azután folytatták útjukat. Útközben a kormányzó mond Salvának : ha e szegény nő gyermekeit Európába vihetné, vagy vitetné valami értelmes ember által, nagy hihetőséggel megalapízná szerencséjét. Az eszme Salvának megtetszett, s más­nap már kijelenté a tábornoknak, hogy ő hajlandó a kivitelre, hogy ő az anyát felszólítandja, s megosztja vele szerzeményét. A kormányzó ismerve Salva csa­ládját, s bízva becsületességében, az egyezkedés elinté­zését magára vállalta, s a szegény anya sok ellenkezés s még több sírás után beleegyezett kis majmocskái át­adásába, kiket csak úgy szeretett, mintha a kettő két amor lett volna. A kormányzó atyai tanácsa, a képze­lődésben előre látott kistanya és nyáj kicsikarták meg­egyezését­ , Salva néhány nap múlva a gyermekekkel s egy éj­szakamerikai társaságában útra kelt. Nicaraguában San­ Juanhoz érve, e várost az angolok által a Mosquito ki­rály nevében elfoglalva találta. Az angolok foglalá­sa által felingerült nicaraguaiak föllázadtak — Salva is mint hazafi belekeveredett, elfogatott s mint a lázadók egyik főnöke büntetésül 50 korbács-ütést kapott, mi huzamos időre ágyba fekteté, s kényszerítő útját félbeszakítani.

Next