Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-02 / 1973. szám
300 io,3. 7-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : ■gyetetp-utezs 2-ik exám, i-«5 «»elet. Szerkesztő szállása : Angol kirílynfihex cximxett sxillode, 63-ik síim. A Up síeli «ml ríexét Ul«t 5 minden közlemány a nerkesitíséghez intdiende. Bérmentetlen levelek csak Ismert kelektől fogadtatnak «1. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 ""^fvlu^hts^os BPiATZTMP* Vidékre, po ■ 11n : Érnegyedre . . . 5 frt p. p. fílérre . . . . 10 frt p. p. 1850. Kedd, sept. 2. Előfizetési feltételek: Pesten, h&xbox hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Fílívrc . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS & FESTIN&FLY 1856-ik évi augustus—december és augustus—septemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 hónapra 8 frt. 20 kr. — 2 hónapra 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 5 hónapra 6 frt 40 kr. — két hónapra 2 frt 40 kr. Á.Z előfizetések elfogadtatnak mindens. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. Pesti Napló kiadóhivatala PEST, sept. 2 A mezőgazdaságnak az iparhoz és kereskedéshez való viszonya. III. Mi hatást remélhetünk mezőgazdaságunk kifejlésére és virágzására nézve Angolország iparából s ezzel kapcsolatban Angolországgal folytatandó külkereskedésünkből? 2. Élelmi állati termékekre nézve. — Az efféléknek első képviselőjök a vágó marha. Legközelebb, midőn Angolország,az állati terményekből kerülő élelmiszerek, különösen a vágómarha beviteli vámját tetemesen leszállította, sok nemzet igen nagy reményekre gerjedt. Hajtatott is be ennek következtében számos marha, sertés, mely behajtásban éjszaki Németország, Dánia, Hollandia, Belgium, még Spanyolország is versenyzettek. Azonban a behajtott állatok mind oly nyomorult állapotban juthattak Angliába, hogy az előbb a vámok leszállítása miatt megijedt angol tenyésztők elnevezték rajta magukat. Az eleven marha különösen nem arra való, hogy azzal tengeren messze szállítás történhessék. Tengeren nem minden állat állja ki a szállítást. Angliában sovány marha nem kell. A nagy útra különben ennek is eleség kellene. A szállítást kiállást hozó marhánál is azonban mindenkor kétes kérdés marad, hogy várjon a megzavart étvágy általi csökkenés enged-e még annyi hasznot, hogy nyereségre számítani lehessen? Ez a vasúti közlekedés és a gőzhajózás megerősödése után is még mindig nagy kérdés marad. A levágott fris húsnak, úgy szinte besózott és füstölt húsnak, valamint tojásnak, hósvajnak, (főtt vaj Angliában nem kelendő) stb. szállítható állati terményeknek beszállítása iránt pedig, a szállítás mikénti lehetősége aránya szerint folyvást nagy vámokkal védi Anglia magát. A mellett gyarmataival, iparczikkeinek adott kizárólagos piactért, azon viszonyosságot is követi, hogy azok nyers termékeit 100—500 percenttel alacsonyabb vám mellett bocsátja be, mintsem idegen országokét. Tegyünk fel azonban minden lehetőséget, s a beviteli vámok teljes elhárulását: mire lehet akkor reményünk? Statistikai adatok szerint az Angliában évenkint levágatni szokott 2 millió darab szarvasmarhából 1000 10 „ „ juhból 720 3 „ „ sertésből 1200 összesen 2920 millió font hús kerül, melyből minden lakosra jut fejenkint 112 font. Ha pedig az összes népességből az 5 évig eső gyermekek számára is részt levonunk s azokra az átmérőleg eső 112 fontnak csak felét, azaz 66 font húst számítunk, másik felét a nagyobb korúaknak engedjük által, akkor lesz egy 5 éven felüli egyén évi osztaléka 232 font, vagyis naponkint félfontnál több azaz 20 lat. Mennyiben elégíti ki e mennyiség az angol bő koszt mellett is a szükséget, alább lesz alkalmam bővebb adattal kimutatni. 3. Fényűzési földtermékekre nézve. Ezeknek első képviselőjök a bor. És Magyarországot épen ez legközelebbről érdekli, mert mint Francziaország után legnagyobb bortermesztő ország, tekintve borai mennyisége mellett egyszersmind azok jóságát, ebből adhatna külkereskedésbe legtöbbet. Angolország piacán pedig e termékével különösen azért számíthat sokra, mivel Angolország éghajlata bortermesztésre nem való. Ez tehát azon termék, melyben legnagyobb reményeink teljesülhetnek? Azonban az angolnak szokott itala a sör. Csupán magában a tulajdonképeni Angliában és Walesben évenkint 2,666,776 acre föld szokott árpával bevettetni, melynek évi közép termése 5,650,000 quarterre, vagyis 26,660,000 bécsi mérőre rúg. És ennek nagy része sörfözésre fordíttatik. Nem különben van a dolog Izland- i Skóthonban, úgy hogy az egész ország évi közép borbevitele 6 millió gallont, azaz 18 millió bécsi pintet, vagyis 450,000 akót alig tesz, mit Magyarországnak csak egyes nevezetesebb borvidékei is könnyen ki tudnának elégíteni. A beszállításnak legnagyobb részét teszi a foki bor, az úgynevezett Cap-bor Angliának jó reménységfoki saját gyarmatából; azután foglal helyet a szállításban Portugál és Spanyolország. Francziaország szállítmánya mintegy 280,000 gallonra vagyis 20,000 akóra rúg. Az összes hőmennyiségből pedig jut egy angol főre és gallon, vagyis kevesebb mint egy bécsi tize évi fogyasztásképen. És hogy e fényűzési czikkkép tekintett borfogyasztás nagyon fel ne szaporodjék, jónak látta Anglia minden gallon (3 bécsi pint) bevitelére 3 ft. 18 pkr. beviteli vámot vetni, mely egy bécsi akótól csak 53 pftra rúg. Borainkra nézve más országoknál több kilátásunk lehet, mint Angliánál, mert a jó bor különös természeti ajándék, melylyel nem minden ország, sőt éghajlat sem dicsekedhetik; s a bortermesztést Magyarországon egy oly iparvállalatnak lehet tekinteni, mely jó kifejtés után vetélytársát ritkítja. Erről azonban, lesz alkalmam másszor szólani, miután a bornak különben is, nem annyira földterméki, mint inkább már némileg iparczikképen kell és lehet a világkereskedésben megjelenni, mint mikép tanít erre bennünket Francziaország. 4. A föld-és állat nyers iparterményekre nézve. Ezek közt főbbek : a gyapjú, kender, lenolajnövények, a meleg-övi tartományokra nézve a gyapot stb. E növények a földmivelő országokra nézve, azon szerepet viszik, mit a civilitéti országokra nézve az ipartermények. És a földmivelés legfelső fokra emelkedését ezen növények minél kiterjedtebb mértékbeni termesztése képezi, mert az ezen osztályba tartozó termékek általában olyanok, melyekkel Angliára s más kevésbbé iparos országokra is számítani teljes mértékben lehet. És magában az egyetlen egy A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. *' (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XVIII. Harmadnap ezen levelet kaptam : „Quiévrainból írok neked néhány szót, míg az útleveleket vizsgálják. Minő szomorú út! Eső, álmatlanság és hideg gyötör. Közöttem vidám emberek vannak, kik dohányoznak, isznak, nevetnek. Én egy pillanatra sem hunytam be szememet. Lázam van. Egyébiránt semmi újság. De készen állok minden legkisebb jelre és értesítésre vigyázni. „Ha ő azon után haladt, melyen én vegyok, lehetlen, hogy meg ne kísérletté legyen némi nyomot hagyni maga után. Ő bizonyosan mindent megtesz, hogy könnyítse keresésemet, csillapítsa nyugtalanságomat. „Az előbb a rendőrrel állottam szóba, ki az útleveleket vizsgálja. A lehető legügyesebben kérdeztem a tegnapi utasokról. Végre megneveztem neki a herczeget, s kérdeztem, nem emlékszik-e, hogy legújabban látta volna e nevet valamely útlevélben. Nem emlékezett. Hiszen annyi név fordul meg szeme előtt! s egyébiránt mit is gondol ezen derék ember azzal, ki oly megszokott egykedvűséggel teljesíti feladatát, hogy kinek arra okai, igen kényelmesen menekülhet Belgiumba ! ? Hiszed-e, hogy mindent megnéztem? A falakat, hova egy szót írhatott, valamely jelt tehetett, mert ha Brüsselbe ment, mindenesetre volt azon teremben, hol én vagyok. S az is vigasztalás reám nézve, hogy lábaival érintette a padlót, melyen az én lábam van. *) Lásd „Pesti Napló“ 1971. számát. „Felszedtem a földön levő papírdarabokat, azon nevetséges reményben, hogy talán tőle vannak, és írást fogok azokon tőle találni. Még az állomáson levő könyvkereskedő röpiratait is keresztül lapoztam. Levelet hagyhatott nekem ott! Félek, hogy már kissé bolond is vagyok. Látogasd meg anyámat. Mondd meg neki, hogy egészséges vagyok. A frisstő szereknél levő hölgyet kérem meg, hogy ezen levelet postára adja- Ki tudja, megkapod-e. Megyünk. „Brüsselből írni fogok neked. Mindenünnen írok. „N o r cy kisasszony igen szives volt. Ha látod , köszönd meg nevemben, nem tettem azt eléggé. Gondolj kissé reám, a te Jakabodra. „Brüssel. „Nyomában vagyok. „Igazam volt, midőn azt gondoltam és mondtam, hogy módot fog találni, hogy engem tudósítson. A vasúti szekérben végre beszélgetésbe eredtem szomszédommal, ki kövér, kiváncsi, fecsegő s minden állomáson evő belga kereskedő volt. Neki köszönhetem, hogy ettem és aludtam valamit. Mindenkit ismerni látszott az utón, az ablakon hangosan kibeszélgetett a pályaudvarok főnökeivel. Brüsselbe érve, kezet szorított a vámhivatal felügyelőjével és zajosan beszélt vele. Egyszerre ezt hallom tőle beszélgetésük közben: „— Valóban egy pique-négyesen! Az különös! „A pique-négyes említésére visszafordultam, s a beszélgetőkhöz közeledtem. „— Mi az, kérdem. „Képzelje ön édes úr, mondó utitársam, ezen ur azt beszéli, hogy ma reggel a Párisból érkezett kocsik egyikében egy pique-négyest találtak, melyre . . . »—Melyre ez volt írva: „Százezer frankos jegy.“ „— Igen. De mikép tudja ön azt? „Csaknem nyakába ugrottam a vámhivatal főnökének. „— Tehát semmi kétség. Anna Brüsselbe utazott, talán még most is itt van, a talán még találkozni is fogok vele. Nem lévén más módja velem levelezni, alkalmasint szándékosan hagyta el ezen kártyát, meg lévén győződve, hogy hallani fogok arról, ha követem. Mert az ily jegy, a kocsiban találva, természetesen legalább huszonnégy órai beszéd tárgya azok között, kik azt megtalálják. Ezzel sokkal nagyobb előhaladást tettem a fölfedezésben, semhogy vizsgálódásaimat tovább ne folytattam volna. Mindenek felett a két beszélgetőt kellett további nyilatkozatokra bírnom, kiktől talán még többet is megtudhattam. „És ezen szavak alatt: „Százezer frankos jegy,“ mondom, aláírás van. „— Igen felelé a felügyelő. „Megmondtam neki a név kezdő betűit. „— Úgy van. Ön tehát ismeri azon személyt, ki ezen kártyát elvesztette ? „—Ismerem. „— S ezen kártya valóban százezer frankot ér ? ,,— Mintha csak bankjegy volna. „— úgy keresni fogják azt. „— Kétségtelenül. De midőn keresni fogják, pontosan megmondassa ön magának a nevet, lakást, hogy bizonyos legyen a személy azonságában. „— Természetesen. S meg lehet ismern is ön azon személyt, ki ezen kártyát elvesztette ? Hogyan? „— Jelen volt ön a vonat megérkeztével, melyben ezen kártyát elvesztették ? Igen. „— Sokan voltak azon? Nagyon kevesen. A reggeli vonat volt az. „— Nem vett ön észre egy fiatal nőt férjével, kik pillanatra sem váltak el egymástól. „— Nem„— Gondolkozzék csak. Egy fiatal nőt egészen feketében, igen sápadt, szenvedő arczczal. A férj szőke és szinte sápadt. „Várjon csak ön. Láttam egy fiatal hölgyet, ki olyan formás külsejű volt, mint ön leírta. Mindig körültekintett. Úgy látszott, hogy szerette volna el nem hagyni a vonatot. Azt lehetett volna gondolni, hogy nagyon kívánta magát láttatni, azonban ez nem lehetett kaczérságból, mert szemei nagyon véresek voltak,, ami sírásra mutatott. Az bizonyosan ő volt. „— S ezen kártya az övé ? „— S ha ön okosan akar tenni, csak azon hölgynek adandja át e kártyát, ki alkalmasint el fog azért jönni. A felügyelő és kereskedő reám néztek s némi álmélkodással hallgattak engem. „De folytatom, talán tudja is ön, hol van ezen úr és hölgy ? „— Azt nem tudom. Talán még Brüsselben vannak? „— Meglehet. „— Nem tudhatja azt meg ön? Nevök eléggé ismeretes. S aztán százezer frank! ezen összeg megérdemel némi fáradságot. „— Igaz- Doh a polgármesternek, hogy járasson utánok. „— Ki találta meg ezen kártyát ? „— Egyik kalauz. ..— Igyekezzék ezen kalauz ama hölgyet megtalálni, s jó jutalmat fog kapni, de inkább a hölgyhez forduljon, mint férjéhez. A férj nem oly nagylelkű, mint felesége. „A felügyelő aláhivott egy embert, ki az udvarban járkált a podgyászhordásban segíteni. Ön találta meg a pique-négyest? mondá. Én. „— Ezen ar ismerni véli azon egyént, kié az. Levelet adok önnek a polgármesterhez. Igyekezzék megtalálni az illető személyt a kapandó utasítás szerint. Ha csak negyvennyolcz óráig van is azon személy Brüsselben, tudnia kell a polgármesternek, hol van, miután minden idegen neve megfordul szeme előtt. Keresse fel a kártya tulajdonosát, jó borravalót fog kapni. „A felügyelő lévalet adott át a kalauznak, s ez a város felé indult. Én magamhoz vettem podgyászomat, s vele mentem és megkértem, hogy tudassa velem „Europa“ fogadóban, hol szállva leszek, ha megtalálta, kit keresett. Álnevet mondtam neki, hogy minden lehető ügyetlenség kikerültessék részéről, s e pillanatban várom ezen embert, képzelheted, mennyire türelmetlenül. „El is kisérhettem vala őt, s hamarabb értesülhettem volna, de nem akarom magam sokat mutatni. Ha a herczeg elvitte feleségét, azért tette, hogy én ne tudjam, hova. Ha a herczegné itt van, s férje engem meglát, minden el van veszve. Szükséges, hogy azt higyje, mikép czélját elérte, s azt vélje, hogy egyáltalában nem tudom, hova ment. Ha lehetséges volt Brüsselben ma Angliában Magyarország minden néven nevezhető iparterményeivel kész vevőre talál, csak oly áron és oly minőségben adja azokat, milyennél olcsóbban Angolország más tartományoktól nem veheti, mert mihelyt Magyarország egyenlő minőség mellett drágábbért akarna adni, mint más ország, igen természetes, hogy Anglia az olcsóbb mellé álland. Itt tehát csak arra kell igyekeznünk, hogy a velünk pályát futókkal kiálljuk a versenyt. És ez sokkal könnyebb s több haszonnal is jár, mint a gabonatermesztésbeni verseny, különösen reánk magyarokra nézve. Földdel, éghajlattal az anyatermészet kedvezővel áldott meg. Nagy gazdasági képzettséggel ugyan nem dicsekedhetünk. De állunk ott, hogy,ha természeti értelmességünket józanon felhasználni tudjuk és akarjuk, különösen a gyári termesztményekre nézve a civilizált világ akármely országával bátran versenyre szállhatunk. A gabonatermesztést s az állattenyésztést különösen hústermelési tekintetben illetőleg Angolországot a földmivelésben is messze előrehaladt tekintélynek kell ismerni felettünk. E tekintetben német tartományok is többen állanak és pedig szép messzeségben előttünk, mint Würtemberg stb. De a gyári állati és növényi termékekben nincs ország, melylyel, ha igyekezet lesz bennünk, meg ne mérkőzhetnénk. Anglia középszerű gyapjút és pár évtized óta Izlandban lent bőven termel, más iparterménye magának a szigetországnak tulajdonképen nincs, mert az e kettőn kívül még szembetűnő kiterjedésben termesztett komló, használtatása szerint az élelmi czikkek közé visszaesik. Még a bőr jöhet számításba. Azonban bármennyi volna is Angliának nyers iparterménye, annak versenyétől a világkereskedésben félni nem lehet. Ezenkívül a leniparban van némely német tartományoknak előhaladásuk, de könnyen utolérhető. Másban alig találunk előttünk nemzetet. Akik utánunk jöhetnének, vagy nem bírnak azon kedvező földdel, éghajlattal, melylyel mi, vagy gazdaságuk kifejlettségében annyira mögöttünk állanak, miszerint idő kell, míg a mi gazdasági miveltségünket is utolérik; vagy végre népességi viszonyaik a gabonatermesztő gazdaságnál való megmaradásra adnak nekik tanácsot. Lesz alkalmam más helyen körülményesen értekezni az iránt, hogy melyek azon növényi és állati nyers ipartermények, melyeknek minél kiterjedtebb termesztéséből Magyarország alvilágkereskedés útján nyereségét várhatja. - f? ! Azonban egy igen kényes oldala van mind Az