Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-02 / 1973. szám

300 io,3. 7-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : ■gyetetp-utezs 2-ik exám, i-«5 «»elet. Szerkesztő szállása : Angol kirílynfihex cximxett sxillode, 63-ik síim. A Up síeli «ml ríexét Ul«t 5 minden közlemány a nerkesitíséghez intdiende. Bérmentetlen levelek csak Ismert kelektől fogadtatnak «1. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körül­i panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 ""^fvlu^hts^os BPiATZTMP* Vidékre, p­o ■ 11n : Érnegyedre . . . 5 frt p. p. fílé­rre . . . . 10 frt p. p. 1850. Kedd, sept. 2. Előfizetési feltételek: Pesten, h&xbox hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Fílívrc . . . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS & FESTI­N&FLY 1856-ik évi augustus—de­cember és augustus—sep­­temberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 hónapra 8 frt. 20 kr. — 2 hónapra 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 5 hónapra 6 frt 40 kr. — két hónapra 2­ frt 40 kr. Á.Z előfizetések elfogadtatnak minden­­s. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. Pesti Napló kiadó­hivatala PEST, sept. 2 A mezőgazdaságnak az iparhoz és ke­reskedéshez való viszonya. III. Mi hatást remélhetünk mezőgazda­ságunk kifej­lésére és virágzására nézve Angolország iparából s ezzel kapcsolatban Angolországgal foly­tatandó külkereskedésünkből? 2. Élelmi állati termékekre nézve. — Az efféléknek első képviselőjök a vágó marha. Legközelebb, midőn Angolország,az állati termé­nyekből kerülő élelmi­szerek, különösen a vágó­marha beviteli vámját tetemesen leszállította, sok nemzet igen nagy reményekre gerjedt. Hajta­tott is be ennek következtében számos marha, sertés, mely behajtásban éjszaki Németor­szág, Dánia, Hollandia, Belgium, még Spanyolor­szág is versenyzettek. Azonban a behajtott állatok mind oly nyomorult állapotban juthattak Angliába, hogy az előbb a vámok leszállítása miatt megijedt angol tenyésztők elnevezték rajta magukat. Az eleven marha különösen nem arra való, hogy az­zal tengeren messze szállítás történhessék. Ten­geren nem minden állat állja ki a szállítást. An­gliában sovány marha nem kell. A nagy útra kü­lönben ennek is eleség kellene. A szállítást kiál­lást hozó marhánál is azonban mindenkor kétes kérdés marad, hogy várjon a megzavart étvágy általi csökkenés enged-e még annyi hasznot, hogy nyereségre számítani lehessen? Ez a vasúti köz­lekedés és a gőzhajózás megerősödése után is még mindig nagy kérdés marad. A levágott fris húsnak, úgy szinte besózott és füstölt húsnak, valamint tojásnak, h­ósvajnak, (főtt vaj Angliában nem kelendő) stb. szállítható állati terményeknek beszállítása iránt pedig, a szállítás mikénti lehető­sége aránya szerint folyvást nagy vámokkal védi Anglia magát. A mellett gyarmataival, iparczik­­keinek adott kizárólagos piactért, azon viszo­nyosságot is követi, hogy azok nyers termékeit 100—500 percenttel alacsonyabb vám mellett bocsátja be, mintsem idegen országokét. Tegyünk fel azonban minden lehetőséget, s a beviteli vámok teljes elhárulását: mire lehet akkor reményünk? Statistikai adatok szerint az Angliában évenkint levágatni szokott 2 millió darab szarvasmarhából 1000 10 „ „ juhból 720 3 „ „ sertésből 1200 összesen 2920 mil­lió font hús kerül, melyből minden lakosra jut fejenkint 112 font. Ha pedig az összes népesség­ből az 5 évig eső gyermekek számára is részt levonunk s azokra az átmérőleg eső 112 fontnak csak felét, azaz 66 font húst számítunk, másik felét a nagyobb korúaknak engedjük által, akkor lesz egy 5 éven felüli egyén évi osztaléka 232 font, vagyis naponkint félfontnál több azaz 20 lat. Mennyiben elégíti ki e mennyiség az angol bő koszt mellett is a szükséget, alább lesz alkal­mam bővebb adattal kimutatni. 3. Fényűzési földtermékekre nézve. Ezeknek első képviselőjök a bor. És Magyaror­szágot épen ez legközelebbről érdekli, mert mint Francziaország után legnagyobb bortermesztő ország, tekintve borai mennyisége mellett egy­szersmind azok jóságát, ebből adhatna külkeres­­kedésbe legtöbbet. Angolország piac­án pedig e termékével különösen azért számíthat sokra, mivel Angolország éghajlata bortermesztésre nem való. Ez tehát azon termék, melyben legnagyobb re­ményeink teljesülhetnek? Azonban az angolnak szokott itala a sör. Csu­pán magában a tulajdonképeni Angliában és Wa­lesben évenkint 2,666,776 acre föld szokott ár­pával bevettetni, melynek évi közép termése 5,650,000 quarterre, vagy­is 26,660,000 bécsi mérőre rúg. És ennek nagy része sörfözésre for­­díttatik. Nem különben van a dolog Izland- i Skóthonban, úgy hogy az egész ország évi kö­zép borbevitele 6 millió gallont, azaz 18 millió bécsi pintet, vagy­is 450,000 akót alig tesz, mit Magyarországnak csak egyes nevezetesebb bor­vidékei is könnyen ki tudnának elégíteni. A be­szállításnak legnagyobb részét teszi a foki bor, az úgynevezett Cap-bor Angliának jó reménység­­foki saját gyarmatából; azután foglal helyet a szállításban Portugál és Spanyolország. Franczia­ország szállítmánya mintegy 280,000 gallonra vagy­is 20,000 akóra rúg. Az összes hőmen­nyiségből pedig jut egy angol főre és gallon, vagy­is kevesebb mint egy bécsi tize évi fogyasztáské­pen. És hogy e fényűzési czikkkép tekintett bor­­fogyasztás nagyon fel ne szaporodjék, jónak látta Anglia minden gallon (3 bécsi pint) bevitelére 3 ft. 18 pkr. beviteli vámot vetni, mely egy bécsi akótól csak 53 pftra rúg. Borainkra nézve más országoknál több kilá­tásunk lehet, mint Angliánál, mert a jó bor különös természeti ajándék, melylyel nem min­den ország, sőt éghajlat sem dicsekedhetik; s a bortermesztést Magyarországon egy oly ipar­­vállalatnak lehet tekinteni, mely jó kifejtés után vetélytársát ritkítja. Erről azonban, lesz alkal­mam másszor szólani, miután a bornak különben is, nem annyira földterméki, mint inkább már né­mileg iparczikképen kell és lehet a világkereske­désben megjelenni, mint mikép tanít erre bennün­ket Francziaország. 4. A föld-és állat nyers ipartermé­nyekre nézve. Ezek közt főbbek : a gyapjú, kender, lenolajnövények, a meleg-övi tartomá­nyokra nézve a gyapot stb. E növények a föld­­mivelő országokra nézve, azon szerepet viszik, mit a ci­vilitéti országokra nézve az ipartermények. És a földmivelés legfelső fokra emelkedését ezen növények minél kiterjedtebb mértékbeni termesz­tése képezi, mert az ezen osztályba tartozó ter­mékek általában olyanok, melyekkel Angliára s más kevésbbé iparos országokra is számítani tel­jes mértékben lehet. És magában az egyetlen egy A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. *' (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XVIII. Harmadnap ezen levelet kaptam : „Quiévrainból írok neked néhány szót, míg az útleve­leket vizsgálják. Minő szomorú út! Eső, álmatlanság és hideg gyötör. Közöttem vidám emberek vannak, kik do­hányoznak, isznak, nevetnek. Én egy pillanatra sem hunytam be szememet. Lázam van. Egyébiránt semmi újság. De készen állok minden legkisebb jelre és érte­sítésre vigyázni. „Ha ő azon után haladt, melyen én vegyok, lehetlen, hogy meg ne kísérletté legyen némi nyomot hagyni ma­ga után. Ő bizonyosan mindent megtesz, hogy könnyítse keresésemet, csillapítsa nyugtalanságomat. „Az előbb a rendőrrel állottam szóba, ki az útlevele­ket vizsgálja. A lehető legügyesebben kérdeztem a teg­napi utasokról. Végre megneveztem neki a herczeget, s kérdeztem, nem emlékszik-e, hogy legújabban látta vol­na e nevet valamely útlevélben. Nem emlékezett. Hiszen annyi név fordul meg szeme előtt! s egyébiránt mit is gondol ezen derék ember azzal, ki oly megszokott egy­kedvűséggel teljesíti feladatát, hogy kinek arra okai, igen kényelmesen menekülhet Belgiumba ! ? Hiszed-e, hogy mindent megnéztem? A falakat, hova egy szót írhatott, valamely jelt tehetett, mert ha Brüs­­selbe ment, mindenesetre volt azon teremben, hol én va­gyok. S az is vigasztalás reám nézve, hogy lábaival érin­tette a padlót, melyen az én lábam van. *) Lásd „Pesti Napló“ 1971. számát. „Felszedtem a földön levő papírdarabokat, azon ne­vetséges reményben, hogy talán tőle vannak, és írást fogok azokon tőle találni. Még az állomáson levő könyv­kereskedő röpiratait is keresztül lapoztam. Levelet hagy­hatott nekem ott! Félek, hogy már kissé bolond is va­gyok. Látogasd meg anyámat. Mondd meg neki, hogy egészséges vagyok. A frisstő szereknél levő hölgyet ké­rem meg, hogy ezen levelet postára adja- Ki tudja, meg­kapod-e. Megyünk. „Brüsselből írni fogok neked. Mindenünnen írok. „N o r c­y kisasszony igen szives volt. Ha látod , kö­szönd meg nevemben, nem tettem azt eléggé. Gondolj kissé reám, a te Jakabodra. „Brüssel. „Nyomában vagyok. „Igazam volt, midőn azt gondoltam és mondtam, hogy módot fog találni, hogy engem tudósítson. A vas­úti szekérben végre beszélgetésbe eredtem szomszé­dommal, ki kövér, kiváncsi, fecsegő s minden állomá­son evő belga kereskedő volt. Neki köszönhetem, hogy ettem és aludtam valamit. Mindenkit ismerni látszott az utón, az ablakon hangosan kibeszélgetett a pályaudva­rok főnökeivel. Brüsselbe érve, kezet szorított a vámhi­vatal felügyelőjével és zajosan beszélt vele. Egyszerre ezt hallom tőle beszélgetésük közben: „— Valóban egy pique-négyesen! Az különös! „A pique-négyes említésére visszafordultam, s a be­szélgetőkhöz közeledtem. „— Mi az, kérdem. „Képzelje ön édes úr, mondó utitársam, ezen ur azt beszéli, hogy ma reggel a Párisból érkezett kocsik egyikében egy pique-négyest találtak, melyre . . . »—Melyre ez volt írva: „Százezer frankos jegy.“ „— Igen. De mikép tudja ön azt? „Csaknem nyakába ugrottam a vámhivatal főnökének. „— Tehát semmi kétség. Anna Brüsselbe utazott, ta­lán még most is itt van, a talán még találkozni is fogok vele. Nem lévén más módja velem levelezni, alkalma­sint szándékosan hagyta el ezen kártyát, meg lévén győződve, hogy hallani fogok arról, ha követem. Mert az ily jegy, a kocsiban találva, természetesen legalább huszonnégy órai beszéd tárgya azok között, kik azt megtalálják. Ezzel sokkal nagyobb előhaladást tettem a fölfedezésben, semhogy vizsgálódásaimat tovább ne foly­tattam volna. Mindenek felett a két beszélgetőt kellett további nyilatkozatokra bírnom, kiktől talán még többet is megtudhattam. „És ezen szavak alatt: „Százezer frankos jegy,“ mondom, aláírás van. „— Igen felelé a felügyelő. „Megmondtam neki a név kezdő betűit. „— Úgy van. Ön tehát ismeri azon személyt, ki ezen kártyát elvesztette ? „—Ismerem. „— S ezen kártya valóban százezer frankot ér ? ,,— Mintha csak bankjegy volna. „— úgy keresni fogják azt. „— Kétségtelenül. De midőn keresni fogják, pontosan megmondassa ön magának a nevet, lakást, hogy bizonyos legyen a személy azonságában. „— Természetesen. S meg lehet ismern is ön azon személyt, ki ezen kártyát elvesztette ? Hogyan? „— Jelen volt ön a vonat megérkeztével, melyben ezen kártyát elvesztették ? Igen. „— Sokan voltak azon? Nagyon kevesen. A reggeli vonat volt az. „— Nem vett ön észre egy fiatal nőt férjével, kik pil­lanatra sem váltak el egymástól. „— Nem­„— Gondolkozzék csak. Egy fiatal nőt egészen fe­ketében, igen sápadt, szenvedő arczczal. A férj szőke és szinte sápadt. „Várjon csak ön. Láttam egy fiatal hölgyet, ki olyan formás külsejű volt, mint ön leírta. Mindig körültekin­tett. Úgy látszott, hogy szerette volna el nem hagyni a vonatot. Azt lehetett volna gondolni, hogy nagyon kí­vánta magát láttatni, azonban ez nem lehetett kaczér­­ságból, mert szemei nagyon véresek voltak,, a­mi sí­rásra mutatott. Az bizonyosan ő volt. „— S ezen kártya az övé ? „— S ha ön okosan akar tenni, csak azon hölgynek adandja át e kártyát, ki alkalmasint el fog azért jönni. A felügyelő és kereskedő reám néztek s némi álmélkodással hallgattak engem. „De folytatom, talán tudja is ön, hol van ezen úr és hölgy ? „— Azt nem tudom. Talán még Brüsselben vannak? „— Meglehet. „— Nem tudhatja azt meg ön? Nevök eléggé ismeretes. S aztán százezer frank! ezen összeg megérdemel némi fáradságot. „— Igaz- Doh a polgármesternek, hogy járasson utánok. „— Ki találta meg ezen kártyát ? „— Egyik kalauz. ..— Igyekezzék ezen kalauz ama hölgyet megtalálni, s jó jutalmat fog kapni, de inkább a hölgyhez fordul­jon, mint férjéhez. A férj nem oly nagylelkű, mint fele­sége. „A felügyelő aláhivott egy embert, ki az udvarban járkált a podgyászhordásban segíteni. Ön találta meg a pique-négyest? mondá. Én. „— Ezen ar ismerni véli azon egyént, kié­ az. Leve­let adok önnek a polgármesterhez. Igyekezzék megta­lálni az illető személyt a kapandó utasítás szerint. Ha csak negyven­nyolcz óráig van is azon személy Brüs­­selben, tudnia kell a polgármesternek, hol van, miután minden idegen neve megfordul szeme előtt. Keresse fel a kártya tulajdonosát, jó borravalót fog kapni. „A felügyelő lévalet adott át a kalauznak, s ez a vá­ros felé indult. Én magamhoz vettem podgyászomat, s vele mentem és megkértem, hogy tudassa velem „Euro­pa“ fogadóban, hol szállva leszek, ha megtalálta, kit ke­resett. Álnevet mondtam neki, hogy minden lehető ügyet­lenség kikerültessék részéről, s e pillanatban várom ezen embert, képzelheted, mennyire türelmetlenül. „El is kisérhettem vala őt, s hamarabb értesülhettem volna, de nem akarom magam sokat mutatni. Ha a her­­czeg elvitte feleségét, azért tette, hogy én ne tudjam, hova. Ha a herczegné itt van, s férje engem meglát, minden el van veszve. Szükséges, hogy azt higyje, mi­kép czélját elérte, s azt vélje, hogy egyáltalában nem tudom, hova ment. Ha lehetséges volt Brüsselben ma­ Angliában Magyarország minden néven nevezhető iparterményeivel kész vevőre talál, csak oly áron és oly minőségben adja azokat, milyennél olcsób­ban Angolország más tartományoktól nem veheti, mert mihelyt Magyarország egyenlő minőség mellett drágábbért akarna adni, mint más ország, igen természetes, hogy Anglia az olcsóbb mellé álland. Itt tehát csak arra kell igyekeznünk, hogy a velünk pályát futókkal kiálljuk a versenyt. És ez sokkal könnyebb s több haszonnal is jár, mint a gabona­termesztésbeni verseny, különösen reánk magyarokra nézve. Földdel, éghajlattal az anya­természet kedvezővel áldott meg. Nagy gazdasági képzettséggel ugyan nem dicsekedhetünk. De ál­lunk ott, hogy,ha természeti értelmességünket jó­zanon felhasználni tudjuk és akarjuk, különösen a gyári termesztményekre nézve a civilizált világ akármely országával bátran versenyre szállhatunk. A gabonatermesztést s az állattenyésztést különö­sen hús­termelési tekintetben illetőleg Angolor­szágot a földmivelésben is messze előrehaladt te­kintélynek kell ismerni felettünk. E tekintetben né­met tartományok is többen állanak és pedig szép messzeségben előttünk, mint Würtemberg stb. De a gyári állati és növényi termékekben nincs or­szág, melylyel, ha igyekezet lesz bennünk, meg ne mérkőzhetnénk. Anglia középszerű gyapjút és pár évtized óta Izlandban lent bőven termel, más iparterménye magának a szigetországnak tulaj­donképen nincs, mert az e kettőn kívül még szembetűnő kiterjedésben termesztett komló, hasz­­náltatása szerint az élelmi czikkek közé vissza­esik. Még a bőr jöhet számításba. Azonban bár­mennyi volna is Angliának nyers iparterménye, annak versenyétől a világkereskedésben félni nem lehet. Ezenkívül a leniparban van némely német tartományoknak előhaladásuk, de könnyen utolérhető. Másban alig találunk előttünk nemzetet. A­kik utánunk jöhetnének, vagy nem bírnak azon kedvező földdel, éghajlattal, melylyel mi, vagy gazdaságuk kifejlettségében annyira mögöttünk állanak, miszerint idő kell, míg a mi gazdasági miveltségünket is utolérik; vagy végre népességi viszonyaik a gabonatermesztő gazdaságnál való megmaradásra adnak nekik tanácsot. Lesz alkalmam más helyen körülményesen ér­tekezni az iránt, hogy melyek azon növényi és­­ állati nyers ipartermények, melyeknek minél ki­terjedtebb termesztéséből Magyarország alvilág­­kereskedés útján nyereségét várhatja. - f? ! Azonban egy igen kényes oldala van mind Az

Next