Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-14 / 2014. szám

már készen áll és csupán még a vas rácsozat hiányzik, de az is f. hó 15-ig készen lesz, mikor azután a szobornak ünnepélyes fölszentelése fog bekövetkezni. Időjáratunk igen kedvező. Minden bőven termett, csak gyümölcs kevés van, főleg pedig alma. Az egészségi állapot kitűnő. Az életneműek ára tetemesen leszállt, a vendéglőkben azonban mind a mellett is minden méreg drága Nem lehetne-e ezen az illető hatóságnak segíteni? A kassai piacz életnemüek ára váltóban : 1 ausztriai mérő búza 8 frt 45 kr. kétszeres 7 frt, rozs 5 frt 30 kr. árpa 4 frt 15 kr. zab 2 frt 45 kr. kása 10 frt, kukuricza 6 ft, borsó 9 ft, lencse 7 ft 15 kr, paszuly 6 ft 30 kr, burgonya 2 ft, 1 font marhahús 22 kr bornyahús 36 kr, bárányhús 20 kr, sertéshús 40 kr, szalonna 1 ft 18 kr, 1 ircze vaj 1 ft 12 kr, sertészsír 1 ft 30 kr, 1 tojás 3 kr, 1 nyúl 2 ft, 1 pár fogoly 1 ft 30 kr. r. 1. Losonca, oct. 10. (Ered. lev.) Városunk Nógrád megyének egyik legjelentékenyebb városa, mely mind kereskedelmi és ipar , mind műveltségi tekintetben figyelmet érdemel. Azonban mellőzve most az anyagi dolgokat, mik szükségesek, hogy az embernek kenyere legyen : szóljunk a lelki világosság terjesztőiről, az iskolákról. Losonczon a kath. iskolán kívül két prot. iskola van, egyik a helv. hitvallásunk gymnasiuma, melynek alapja még a XVII-ik század elején vettetett meg, másik az ág. hitvallásnak esperesiségi iskolája, mely nehány évtizede, hogy fenn áll. 1848-ig mindkettő virágzott. A helv. hitvallásuaké mint lyceum, melyben philosophia, jog és theologia is taníttatott; az ág. hitvallásuaké pedig mint elemi iskola, melyben a gymnasium első s második osztályában előadatni szokott tudományok is taníttattak. A forradalmi rész Losoncz városa elhamvasztásával bár mindkettőt tönkre tette , mivel érték nem volt beírva az enyészet könyvébe , felépült mindkettő, s lett a ref. lyceum a forradalom után nyolcz osztályú nagy gymnasium, amaz pedig elsőbb kettő később négy osztályú. A m. kormány szervezést rendelvén az iskoláknak : a losonczi helv. hitvallású egyháztanács is iskoláját mint nagy gymnasiumot nem tarthatván fenn , négy osztályra szorítkozott , s jelen iskolai évkezdetével October 1-jén öt tanárral s hatodik az elemi tanító, ki a gymnasiumban éneklést tanít, az algymnasium megnyittatott. Dicséretére szolgál az egyházi elölülőknek, hogy az algymnasiumnak a m. kormány kívánalma szerinti létesítésére tehetségéhez mérten mindent elkövetett, és igy ha talán a következő években sem állíthatna több osztályt, mire pedig szilárd akarat és biztos kilátás van, — főkép ha az egyházakhoz kibocsátott kérő levelek vigasztalatlanul nem hagyatnak, még sem nehezülne reájok az utódok átka. De lássuk az ág. hitvallásnak esperességi iskoláját! ez is beállott oct. 1-jén három tanárral, kik közöl egy az elemi három osztályt is tanítja, s igy illetőleg elemi tanító és csak két rendes tanár van a gymnasiumi osztályokban. S kérdezzük, hány osztályt tanítanak ily csekély tanerővel ? Felelet: a múlt évben tanított négy gymnasiális osztályt megtartották, s miután a ref. gymnasium jelenleg csak négy osztályig terjed : az atyafiak kaptak az alkalmon s felállítottak egy V-ik gymn. osztályt is, és igy két rendes tanár, vagy ha még az elemi tanítót is hozzá vesszük három , öt osztályt vezet Ehhez nem akarunk commentárt írni. F. hó 8-kán a városi erdőben a minden évben megtartatni szokott vadászebéd ünnepélyesen megtartatott, hol a vidékieket is összevéve igen szép és vig mulatságnak voltunk tanúi. — Megemlítem még, hogy városunkban a forradalom alkalmával megszűnt olvasóegylet ismét megalakult műveltebb egyénekből s itt csak annyi észrevételt teszek, hogy a német politikai lap helyett az okosabb és nagyobb rész örömestebb olvasná azon magyar hírlapokat, mik még nem járnak, t. i. Budapesti Viszhang, Családi lapok, Magyar nép könyve, részint azért, hogy a társulat tagjai mind magyarok, s amit a német politikai lapban találnak, azt föllelik a magyar politikai lapokban is, mik járnak; részint azért, mert a mi kis, de jelentékeny kedves nemzeti iralmunkat minden módon pártolni szent kötelességünk, mert a "a nemzeti nyelv és iralom az, mely a nép kimiveltetésének legjelentékenyebb alapja, ugyanazért legfelsőbb kincse. Nógrádból, oct. 10 (Ered. lev.) Folyó évi oct. 3 án emlékezetes napra viradtunk. Nagykéri Scitovszky János, a római sz. szék bibornoka, Magyarország, herczeg prímása, esztergomi érsek régen ápolt saját kívánsága szerint, és a nógrádiak közéhajtására személyes magas látogatásával szerencséltető Nógrádot. Körutazása valódi diszmenet volt, bizonyítják ezt e környék azon pontjai ahol megfordult, u m. B.-Gyarmat, Varbó, Patvary, Vadkert, Drégely-Palánk. Oct. 3-án délutáni mintegy hatodtól óra tájban, harangok zúgása, taraczkok durrogása, sürü tömegek harsány éljenzései, valamennyi hatóságnak magyar diszöltözetben üdvözletei között, B-Gyarmat területébe lépett, hol is városunk központján, a kath. templom előtt megállván 8. K. helybeli pl. által ekkép üdvözöltetett : „Hat száz éve és nincs nyoma, hogy Balassa-Gyarmat, Nógrádmegye központi városának, mely e haza bal és szerencsés viszonyaiban mindig részt vett, ily magas látogatású, rendkívüli ritka szerencse osztályrészül jutott volna, és azért e városunk központi üdvözlése helyén engedje meg fömagasságu bibornok, Magyarország h.primása,legkegyesebbatyánk és föpásztorunk!legmélyebb fiúi bizodalommal kinyilatkoztatnunk, hogy mi Eminensád korához képest, csodálva tapasztalván azon fáradhatlan buzgalom szolgalmát és lankadhatlan tevékenységét , melyet Isten rendeléséből, hazánkban elnyert legmagasabb főpapi és apostoli hivatása körében napot napra váltva és összes alárendeltjeit elérhetetlenül túlszárnyalva — gyakorolni kegyeskedik — hitünk szerint Főmagasságod erélyes, lelkes és magasztos tetteivel, hogy úgy mondjam, saját dicső nagyságával önmagát és minden emberi erőt múlja felül el annyira , hogy mi kicsinyek lévén, ily nagyszerű lelki emelkedtséget fölfoghatni, ez iránt illő hálánkat szavakban foglalni, s porig alázva e dicső fenséget magasztalni ily lelki árvaságban, nem is marad fen más sors részünkre, mint a nagy Istenséghez legbuzgóbb imáinkkal folyamodni, s e minden hatalomnál legerősebbtől kikönyörögni — miszerint Eminentiádat, kit malasztjának és kegyelmének eget földet betöltő legnagyobb teljében e jó, de balsorstól talán ősi átokként látogatott nemzetnek és hazának legszorultabb viszonyai között ajándékozni méltóztatott, lelki és testi áldások köszarvaiból elárasztva, számos évek során át éltesse a magyar atyát, kit szírt és örvénytől menten mint az ég küldöttje a béke partjához vezérlé, e hon nemzet jámbor keresztyén híveinek, és alsó rendű papság, szerencsés és boldog további vezérlésére — mi különösen, kik arra választottunk, az Isten szőlőjében napszámoskodni , Fomagságod fáradhatlan buzgalma, ragyogó előképül szolgáland, hogy tudjuk megvetni azt, a mi földi és mulékony öröm és önmegtagadásunk folytán, papi oltalmunkra bízott alárendeltjeinket úgy mint önmagunkat érdemesekké tegyük azon boldogság elnyerésére, melynek Istennél nem volt kezdete soha s épen igy vége nem fog lenni soha, ily végtelen kitüntetés mellett, utolsó alázatos kérésünk az, hogy Főmagasságod felejtkezzék meg ez alkalommal saját nagy erényeinek fényéről és nagyságáról akkor, midőn minket gyarló fiait, atyai szemügyre vesz, és inkább kegyelmes atyánk és főpásztorunk, mint szigorú biránk lenni méltóztassék.“ Ez után a számos papság általi eminentiája a tűzfényben úszó anyatemplomba bevezettetvén, az oltár előtt térdre borulva magyar nyelven malaszteljes imádságot bocsáta a mindenség urához és főpapi áldásának kiosztása után, szállásán a plébániára vonult, hol is két éjt és egy napot, szokott lelki nyugalmával kedvesen tölte. Estve 10 órakor a polgárság részéről kitűnő fáklyás zenével üdvözöltetett a helyb plébános szónoklata mellett. October 4-én délelőtti 9 órakor egész tábornoki díszruhában népek ezerei és számos papság, az öszves hatóságok, a városi tanács kíséretében, harangok és mozsarak zúgása között , az érintett templomba bevezettetett, hol is ünnepélyes isteni szolgálatot egész papi környezettel, s jeles egyházi beszédet tartott. „Az engedelmességről,“ és a bérmálási szentséget 624-nek kiszolgálta. Szivrehatók valának ő eminentiájának a neve napját ünneplő Apostoli Fejedelmünkre vonatkozó észrevételei. 2 órakor megkezdődött az ebéd, hol ö emja, kit a cs.k. hatóságok magyar diszöltözetben, katonasági tisztek, földbirtokosok, számos papság környeztek, cs. kir. Apóst. Felségéért pezsgővel töltött poharat emelt, mire a taraczkok sűrü durrogása, a zenekar nagyszerű viszhangja s az ausztriai néphymnusz következett. Ezután következtek a toasztok ő emja egészségéért, melyeket szintén a mozsarak moraja, a zenekar s iskolai ifjúság harsányan viszhangoztak. Estveli 9 órakor volt a több mint 120 szövétnekből álló fáklyászene. D emcja, a nagyszerű látványtól kellemesen meglepetve, Sz. I. kanonok urat az utczára kiküldő, ki is D emcja nevében a népnek és polgárságnak szerencsekivánatit megköszöné. A város s lakóit nagy halára kötelező cemeja azáltal, hogy oct. 4-ei isteni szolgálat után az angol kisasszonyok növeldését, és a helybeli nemzeti iskola épületét és ifjúságát magas látogatásával szerencséltetvén, itt a 3-ik osztálybeli tanítónak első alapjául 2000 pstot megállapítani méltoztatott. Oct. 5-én 6 órakor ő eminentiája a szomszéd Varbóra, az ipolymenti kies vidékre utazott, hol az eredeti, tiszta viseletű palócz magyar fajoktól körülvéve, 1333 lelket bérmált. Onnan délutáni 5 órakor Patvannon keresztül Vadkertre utazott, hol a ker. esp. és helyb. pl. M. I. által fáklyás kivilágítással fényesen fogadtatott. Másnap ünnepélyes isteni szolgálatot s egyházi beszédet „az élő hitről“ tartott és majd 900 lelket részesített a bérmálás szentségében. Erre következett az ebéd, mely után nemcja a számos nép éljenzései között Drégely Palánkra ment át. ragot úgy, hogy még egy nyulat kapott volna, mivel akkor épen egy pár lett volna“ válaszolt Petter. „Így hát adományommal nem szereztem neki örömet. . . . Szerencsére segíthetni a dolgon.“ „Hogy hogy ?“ „Igen , legközelebb még egyet adok neki,“ mondá Konrád. És valóban nem utószor történt, hogy e jószívü vadász a sövényzet előtt megállt, és Sárának valamit az erdőben lőtt vadból ajándékozott. Ez pedig, valahányszor a vadászebek ugatását hallotta, mit csakhamar a többiekétől megtanult különböztetni, konyhájából kisompolygott, azon meggyőződésben, hogy bizonyosan üres kézzel nem fog visszatérni. Ezen nem épen nevezetes, de beszélyünk kifejtésére nézve nem egészen jelentéktelen esemény csak kevéssel előbb történt, mint Alin barátunkban a színház iránti szerencsétlen szenvedély ébredt (Folytatjuk.) AUSa'tíllA. Bécs, oct. 11. Bruck báró pénzügyminiszter ur ma estve Mur melletti Brukon keresztül Ischlbe utazott. — Brentano cs. k. miniszteri tanácsos, az érczpénz conferentia elölülője Drezdába utazott. — A ,,Milit.Z.“ írja: „Ma megy el Ő Felsége parancsára a már jelentett katonai expeditio Perzsiába , hogy a schahnak jelentékeny ajándékokat vigyen s a lovak vásárlását eszközölje. Hasonló küldetés történt lovak vásárlása végett Szyriába. A Perzsiába küldött expeditio tagjai :Schindlöcker alezredes ur, a braunschweigi herczeg nevét viselő vértes ezredtől; Gumpens báró kapitány az Alemann báró gyalogezredtől, ki, mint tudva van, egy ideig, mint oktató élt Teheránban, Yates kapitány a Wallmoden gróf vértesektől; Podstatzky- Lichtenstein gróf a Miklós császár vértesektől, és Dr. Fialka , tábori főorvos. Az ajándékok közt megemlítendő egy drága Album, mely a legfelsőbb császári ház s a legkitűnőbb katonai személyiségeknek Kirchhuber által rajzolt arczképeit foglalja magában. A Syria és Arábiába indított expeditiót Brudermann alezredes vezeti, mellé adattak Westphalen gróf kapitány a li-dik számú és Sándor császár nevét viselő ezredtől és a katonai ménes egyik tisztje. Az ausztriai császárság udvari és államkönyvéből ma jelent meg a második rész az állami nyomda kiadásában. Tartalma : Alsó- és FelsőAusztria, Salzburg, Stájerország, Krajna, Karantén, Partvidék, Tirol és Vorarlberg. KÜLFÖLD Angolország, London, oct. 9-kén. A franczia pénzügyminiszter jelentése a csatornán innen nem érte el czélját. Az angolok sokkal részrehajlatlanabbul megítélték azt, mint az a nemzet, melyet közvetlen érdekel. Vannak ugyan némi megnyugtató momentumok is a jelentésben, melyeknek valóságán nincs ok kételkedni, mint p. o azon körülmény, hogy Francziaország adózó képessége, s talán ezüstje is gyarapodott az utóbbi években, de mindamellett az egész jelentést elhibázott műnek tartják, mert azt igyekszik megmutatni, hogy a jelen pénzek kis ok nélküli dolog, ahelyett, hogy az eszközöket igyekeznék kijelölni, melyekkel azon segítni lehetne. Ez okból könnyű átlátni, hogy ezúttal a létező tényekkel szemközt nem sikerült a franczia pénzügyi miniszternek Francziaország pénzügyi helyzete felől kedvezőbb véleményre bírni az angol közönséget. Ha sikerül vala is ezt tennie, minden jó benyomást megszüntetett volna azon újabb hír, hogy a kormány a lapoknak megtilta ez ügyben a nyilvános tárgyalást, s megtiltotta a pénzváltóknak az agio kifüggesztését. Az ilyes rendőri szabályok oly rendkívülieknek tetszenek az itteni üzlet embereinek, hogy sokkal roszabbat következtetnek abból, mintha a készpénzfizetést a franczia bank megszüntette volna. Felötlő, hogy a Times az egyedüli lap, mely a franczia pénzügyi viszonyoknak ma megint több hasábot szentel. Azonban e lapnak pénzügyi viszonyok körül sokkal több tekintélye van, mint laptársainak összesen. A franczia pénzügyi miniszter jelentését kíméletlen satyrával támadja meg a Times Az egészből, úgymond , annyi mégis kilátszik , hogy oly állapot ez ott, minőnek nem kellene lennie, különben a franczia forgalom rendén van, jobb nem is lehetne, a mérleg Francziaország részére ülne ki, hogy 800 millió aranynyal és ezüsttel több van, mint 6 év előtt volt Francziaországban stb. S mindemellett crisis közepett Francziország. De ha valaki a jó lég, tápláló élelem. • TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tessék ibolyát venni.Regény.B. Podmaniczky Frigyestől. Előszóval, és ajánlattal b. Podmaniczky Emma, szül. Keglevich grófnéhoz. Pest. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 1856. 12-rét. Öt kötet: 171, 174, 185, 186 és 184. (Ára mind az öt kötetnek együtt 5 pírt.) Ez a harmadik regény, melylyel szerzőnk az irodalomban föllépett. Első regényét — a „Fekete dominót,“ mely 1853-ban jelent meg — főleg egykori nevelője felszólítására készíté, a felsőbb társalgási életből merítvén meséjét, mely egyszerű, kedélyes szerelemtörténetke. Megmaradt e körben utóbb is. Az első regényt csakhamar követé a második, „Az alföldi vadászok tanyája“ (1855), melyben fásult és önző férj szülte házassági szerencsétlenséget tárgyalt. A mostani regény feladatául az igazi tiszta szerelmet választó, megkülönböztetve attól, ami nem az vagy legfeljebb csak annak látszik. „E regényemben“ — úgymond — • „az élet különnemű viszonyait állítván olvasóim elé, bebizonyítani igyekeztem, hogy az igaz tiszta szerelem sokszor épen ott honol, hol azt keresni alig mérnék. Fényes külviszonyok, hódolat s ennek mind megannyi járuléka legtöbbnyire a hiúságot fejlesztik a szív rovására. Hol ilyneműek a viszonyok, ott nevelés által pótolandó, mit más körülmények között maga az élet nyújt. A szegényebb osztályok ellenében az élet egész való pusztaságában mutatkozik, s épen ez oknál fogva több tért enged a tisztán természetes érzelmeknek. A felsőbb osztályokra nézve — nem mindig önvétkek miatt — az élet legtöbbnyire fényesen ragyogó, s épen ezért kápráztató s nehezen átlátszó függöny mögé van bujtatva." Margit képviseli az igazi szerelem, az igazi jóság eszményét. Az egész történet fő fonalát Margit sorsa képezi. Ez Vári gróf leánya, ki a cholerai zűrzavarban mint gyermek elveszett, s kit maga az apa is holtnak hisz. Rózsi czigányasszony találta meg a gyermeket, s a miskolczi szőlősgazda családhoz, a derék Dávidékhoz adta, kik gyermekükül fogadják. A család tönkre jut, az özvegygyé lett férj másodszor házasodik, s gonosz nejével s a jó Margittal Pestre költözködik. Itt kezdődnek Margitra nézve a próbaévek. Csábítások fenyegetik, fogadott apja elhal. Ő keresi mostohája és mostohatestvérei számára a kenyeret: varr, utczát söpör, virágot árul. Tavaszkor név szerint ibolyával kereskedik, — innen a regény czíme. Megnyeri derék emberek részvétét, mint Érdy Géza, Dandáry István. Az utóbbi magához veszi, lányául fogadja Ennek piros házában Margit megismerkedik a szintén ismeretlen születésű zenész, Reges Andorral. Andor és Margit között szerelem fejlődik, mely megsemmisíti az öreg Dandáry nősülési terveit. Andor biztos menhelyre viszi Margitot, s e menhelyen találja meg apja, Vári gróf. Ez utóbbi ugyanis értesülvén, hogy holtnak híresztelt lánya él, mindent elkövet gyermeke megtalálhatására, de híjába. Épen egyik ügynökével sétál az utczán, beszélgetve a megtalálandó gyermekről. E beszélgetést a véletlenül a két férfi mögött haladó Rózsi meghallja, ki — közbenvetőleg legyen mondva — némileg gondviselési szerepet játszik a regényben. Rózsi sorai értesítik Vári grófot keresett leányának holléte felöl, s a gróf igy találja meg gyermekét, — egészen véletlenül. Nem lehet itt meg nem tennünk azon észrevételt, hogy az életben ugyan nagy szerepe van a véletlennek, de szépmüben nem szabad lenni helyének. Szépmüben a véletlen mindig rész vendég. A véletlen a törvény alá nem rendelhetőnek jellege ; szépmüben fejtés kell, azaz törvényszerű, természetes, egymásután. S ha engedünk is helyet szépülen, kivált regényben, a véletlenség játékának, azt csak lényegtelenebb részletekben engedhetjük, nem pedig eldöntő fordulatokban, melyeknek minél természetesebben kell megalapítva, előkészítve lenniök. Az, hogy Vári megtalálja holtnak hitt gyermekét, eldöntő fordulatot képez a regényben, s nagy hiba ennélfogva, hogy e fontos fordulatot mindössze véletlenül meghallott sétás párbeszédnek kell eredményeznie. Vári megtudja megtalált lányától, hogy ő Andort szereti. Vári már ismeri s tiszteli Andort, s többet hajtván lánya boldogságára, mint rangja előítéleteire, legkevésbbé sem ellenzi a szerető pár egybekelését. Margit megtaláltatása jótékony hatással van Vári másik leányára is, Leonéra, kiben a „fényes külviszonyok, hódolat s ennek mind megannyi járuléka a hiúságot fejleszté ki a szív rovására.“ Leona ellöke magától az őt valóban szerető Érdy Gézát, és Andor irányában kezdett táplálni szerelmet. Most felocsúdik mámorából, midőn látja, hogy Andort és Margitot oly igazi tiszta szerelem fűzi egybe. Örvend testvére szerelmi boldogságának, s kezdi észrevenni, hogy saját szíve is tulajdonkép nem Andorért, de Gézáért dobog. Géza vissza is tér s Leona övé lesz. Ezen fejlődés a dolog természetéből foly, s nem kívánunk egyebet, mint azt, hogy Margit is legyen Andoré. E két ifjúnak egybekelését nem gátolja semmi többé, mióta kiderült, hogy Margit Vári gróf leánya. De az a baj, hogy még más is kiderül, az t. 1, hogy Reges Andor szintén Vári gróf gyermeke — még pedig törvénytelen gyermeke a czigány Rózsitól. Andor tehát és Margit testvérek, s igy nem kelhetnek egymással házasságra. Kétségbeesetten válnak el , s a szerző ígéri, hogy legközelebbi regényében elmondja, mi sors vár reájuk ezután. Reméljük, hogy e jövő regényben, mely tehát a mostaninak folytatása lesz, ismét kiderül valamiképen, hogy Andor és Margit mégsem testvérek , mert e két lény szerelmének szépsége mellett testvériségek valóban rút elemül tolakszik föl. Bár inkább ne is olvassuk a regényt, mint, hogy ilynemű fölfedezés lepjen meg, mely tönkre teszi a rajzolt szerelemnek eddig oly kellemes hatását. Egyébiránt ezen fölfedezéshez is szintoly természetien uton jutunk, mint Margit fölfedeztetéséhez. Itt is Rózsi szerepel.Rózsi találkozik a budai hegyek közt Árkosynéval, ki Nagykamati úrral sétál. A ravasz Vilma (Árkosyné) elmondja az előtte ismeretlen czigányasszonynak, mit még eddig senkinek sem mondott el, hogyan jutott Andor az ő férje házához: Így tudja meg Rózsi, hogy Andor az ő gyermeke, és siet is azonnal — bár vérző szívvel — megakadályozni a testvérek közötti házasságot. A mondottakból látni, hogy a szerző, míg eléggé sikerül neki a mese bebonyolítása, a kibonyolítás körül nem igen boldogul. Ezt tapasztaljuk a Géza és Leona közti viszony rajzában is. Meglehetünk elégedve azon árnyalásokkal, melyekkel a szerző e két lénynek egymástóli távolodását jelezi, de isméti közeledésüket, egybekelésöket szinte rögtönözve, mintegy futtában vázolja. Több mellékesemény csatlakozván a főhöz, nem csodálkozhatni, hogy az elbeszélés folyamatossága több ízben van megszakítva, s majd Dávid András, majd Vári gróf, majd Érdy Géza, majd Nagykamati úr, majd a szerelmes anya, majd Dandáry István lakából indulunk előbb- meg előbbre. A párbeszédek itt ott sikerültek, de általában véve jobban mozog a szerző, ha csak elbeszél. Az egyes alakokat jobban tudja még elbeszélve jellemezni, mint párbeszédileg. Egyes, egyénitő vonásokat jól is alkalmaz, de teljes, egész egyéneket még nem állít elénk. — Egyszerű előadását több helyt találó, szép észrevételek fűszerezik, mint például a III-d kötet 40. és 142-dik lapján, a virágokról és jóságról mondottak. Margit sorsa elbeszélésében több ízben megindító hatást gyakorol. Kettő sugárzik ki e műből, mi annak fő becsét képezi : a szerzőnek igazi műveit szelleme s az igazi jó iránti lelkesedése a szeretetben. Ha mit sem látnánk egyebet e kettőnél, el kellene mondanunk e tekintetben: et voluisse sat est. A szerző nyelve a jelen műben több gyakorlottságot tanúsít már, mint előbbi munkáiban, de szabatossága még nincs. S nem értünk itt a szabatosság alatt irályi remeklést, csak a kifejezések nyelvtani s szófüzési helyességét. Néhány példát hozunk föl bizonyságul. I, 17 : „sülyedjék“ (e helyett: sülyedjen). I, 46 : „mint említénk“ (ed. említők). I, 97: „elkések“ (elkésem helyett). I, 119: (a márkházi kastély négy fényes rézzel fedett tornyaival“ ed.: a márkházi kastély, fényes rézzel fedett négy tornyával). 1, 121 : „E nagyszerű tájkép — mely a honunkban seholsem élvezhető hasonterjedelmü víztömeg miatt egyetlennek mondható — látása meghatotta Gézát.“ (Tájkép látása, e két szó nem választható el egymástól.) I, 147 — 8: „ez volt egyetlen tagja családjának, miután szülei is elhaltak, ki megmaradt s kire háromlott minden ügyelet és előszeretet“ (ed.: miután szülei is elhaltak, ez volt egyetlen tagja családjának, ki — stb.). II, 7: „rövid látásunk létére a képzelődések kellemdús országába menekülhetnek“ (e h.: rövid látású, vagy rövidlátó létekre). II, 29 : „a két szerelmes, — az egyik Andort s ez a művészetet imádván“ (e h.: Vilma Andort s ez a művészetet imádván). II, 46: „holmijai“ (e. h.: holmije. „Holmi“ collectiv s már magában többest jelent; „mi“ pedig magashangu marad, mint p. o. „valamiben.) II, 135 : „közeledjen“ (közeledjék helyett). IV, 65: „tudni szeretnénk, vájjon . . .“ (szeretnék h.) IV, 109 : „bekövetkező“ (bekövetkezék h.). IV, 123: „haja fekete, mondhatnánk (mondhatnók) feketébb mint valaha.“ IV, 138: „kezdjél“ (kezdj h.). IV, 178 : „párhuzam Leona és Dandáry — Vilma állítása szerint — szobaleánya között“ (ed.: párhuzam Leona és Dandárynak, stb.). V, 42 : „megismerkedendek“ (megismerkedendem vagy egyszerűen megismerkedem helyett). V, 105: „elérkeze.“ V, 118: „A budai hegyek már akkor is . . . mulatóhelye vala városunk népének“ (ed.: valának). V, 135 : „Márkháza sem válható (válhaték) azzá egészen,“ — stb. Egyikét másikát e helytelenségeknek sajtóhibául róhatnék talán, mert sajtóhiba bizony sok van, s e részben nem mondhatunk dicséretest a nyomdáról, így például — csak egy példát akarunk fölhozni — az ajánló sorokban (ld. kötet) egy lapon háromszor „hív“ van nyomtatva „szív“ helyett. A nyomdának kell róvnunk hibául azt is, hogy egyik kötet czímlapján sincs a kötet száma megjegyezve. A kiállítás díszes, sőt pazar; rétje, papírja és betűje ugyanaz, mint a szerzőnek két előbbi regényénél. —ss. Magyar könyvészet. 550. Utazások az éjszaki sarkvidéken. Közli Fényes Elek. 27 képpel. Pest, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. (A Hajnik Károly által szerkesztett s Heckenast által kiadott „Vasárnapi könyvtár“ 7-ik kötete.) 8-rét. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 128 lap. 551. Vig elbeszélések. Irta Kisfaludy Károly; 16 képpel. Pest, 1856 Kiadja Heckenast Gusztáv. (A Hajnik által szerkesztett „Vasárnapi könyvtár“ 8-ik kötete.) Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét 128 lap. 552. Ladányi. A világtörténet főbb eseményei. Irta Ladányi Gedeon a helv. hitv. debreczeni fögymnasiumban történelem tanára. I. kötet. Az ókor történetei. Debreczen. Telegdi K. Lajos bizománya 1856. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. II.8-rét 286 lap. 553. A testvérhaza történetkincsei. Közli Vereby Soma. Pesten, 1856. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 4-rét. Első füzet. II és 31 lap. A szövegbe nyomott több fametszettel.