Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-26 / 2026. szám
443-2026. 7-ik évffolyam. Szerkesztő szállása Angol királynőihez címzett szálloda, 63-ik szám. Szerkesztési iroda : Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet, Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása köztörti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. A lap szellemi részét élete minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1856. Vasárnap, oct. 26. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Rkrript.ménypkrlia • 6 haibos Petri sor * pkr. Bélyegdij külön 10 pkr mraetmenyek alja . Msgán vlu 6 h,3áb09 petu sor 5 pkr. Előfizetési felhívás K FESTI NAPLÓ 1856-ik évi October—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden es. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-tteza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadóhivatala PEST, oct. 26 Az utolsó tudósítások szerint a franczia hajóhad még Toulonban volt, de nagy készületeket tett az indulásra. Az angol hajók pedig Ajaccio kikötőjében veszteglenek, Corsicának nyugati partjain. Mind a touloni,mind a corsicai horgonyzók rövid idő múlva szélnek eresztik vitorláikat, hogy a „Moniteur-czikk“ szerint ne a nápolyi vizekre menjenek — mert ez csalárd reményeket ébreszthetne a forradalmárok keblében — de valahova oda, hol ügyelettel lehetnek a királyságban lakó angol és franczia alattvalók biztonságára. Nagy kérdés a békére nézve épen azon hely, hol a hajóhad az eseményeket bevárni akarja. Mert Nápolyt, a fővárost, teljességgel nem lehet a királyság legizgatottabb pontjának tartani. Itt a hadi erő s a lazzaronik, kik hírszerint a kormánytól fegyvert és zsoldot kapnak, a nyugtalanság szellemét aránylag még legkönnyebben fékezhetik. Nem a Vezúv kitörései azok, miktől most aggódni kell, de az Etnálé. A sziczilia körüli horgonyzás több veszélyt hozhatna, mint a nápolyi öböl megközelítése. Ha pedig Anglia és Francziaország belátva a szicziliai partok körül tartózkodás lehető következményeit, hajóhadaikat a tyrbeni tenger felsőbb pontjain valahol pihentetnék, akkor meg attól lehetne tartani, hogy nem ugyan Nápolyban, de Rómában vagy általán a közép-olaszországi államokban törhet nyugtalanság ki, s a hajóhadak ahelyett, hogy a nápolyi király ellen demonstrálnának, majd ama szellem ellen lesznek kénytelenek demonstrálni, melyet fölidézni, a Moniteur czikke szerint nincs szándékukban, mi egyébiránt igen is hihető. Mihelyt a Bonifacio-csatornán túlhaladt a flotta, az esetlegességekre tüstént széles tér nyílik. Ez óvatosságot tanácsol, meggondolásra int. Francziaországnak és Angliának tudni kellene azt , hogy az Olaszországban kiütött háború keleti háborút is jelent, s hogy az Olaszországban támadt nyugtalanság Francziaországban támadó zavarokkal végződhetik. KEMÉNY ZSIGMOND: Tiszaszabályozási törvények. A hazának érdekében áll tudnia, mikép a Tisza szabályozásának ügye, uj stádiumba lépett. A miket eddigelé gyönge volt saját czéjához közelebb emelni a magán egyesületi hangyaszorgalom hatalmának és tekintélyének összes erejével és súlyával, az államkormány vette át tulajdon vállaira. Más szóval : A Tiszaszabályozási ügy nem magán ügy többé; azt az országló hatalom saját beavatkozása s ügykezelése által a birodalmi érdekek pajzsa alá helyezte. Az eszme, melynek kiszámíthatlan jó következéseit s fontosságát már csaknem huszonöt év előtt kézzel fogható érvekkel mutatá föl a Tiszaszabályozás művében egy alkotó szellemű hazafi, ime, megvalósulásához közeleg. Ki ne örvendeznék e jelenségen ? A Tiszaszabályozás ügye ép e pillanatban, midőn a vasut-düh oly ellenállhatlan erővel infascinált népeket és egyeseket, ránk nézve valóban nem csupán közlekedési, népgazdászati s forgalmi jelentőséggel bir. Nemzetiségünk egyik védgátját kell abban szemlélnünk, mint szemlélik a hinduk saját öröklétük kezességét a Ganges habjaiban. Azon folyamnak partjain hintvék el nemzetiségünk legépebb magvai, s bizonyos, hogy a föld és népelem, mely annak mentében megmentve, fölvirágoztatva lesz , leginkább a magyar faj fölerősödésére szolgáland. S ép ezért méltán érdekelhet bennünket a Tisza szabályozása politikai szempontból is. Évek óta várja már a haza nagy családegyeteme s várják különösen a legközelebbről érdekeltek, hogy ez ügy, melynek sikeres keresztülvitelétől ama vidékek harmad részét reménylhetnék visszanyerni — valahára véget érne : várjuk és óhajtjuk, hogy ezen nagyszerű hydraulikai probléma öszletes irányban oldatnék meg. Mert nem elég magát a Tiszát szabályozni, ha azt akarjuk, hogy az abba torkoló folyamok hasonló kártékonysággal ne zabolátlankodjanak rajtunk, mint maga az anyafolyam. Egy ily öszletes s nagyobb mérvű munkálat azonban a magán egyesületi istápolás mellett sok okoknál fogva nem jöhetett létre, sem pedig kívánatos egység nem eszközöltethetett. Nem lehetett tudnidniillik egység, minthogy az egésznek szabályozása a magánosok külön érdekei szerint alakult társaságok által kormányoztatván, az érdekek különfélesége szerint folyvást ingadozván a föczél biztos előrelépéseket csak nagy küzdelemmel lehetett tenni. Ehhez járult, hogy az egyes melléktársulatok — mint Zemplénben — föloszlottak, a gátak föntartására pénzerő nem volt, az átmetszések s hidak építésénél — mint például Záhony s Csap között — visszaélések s hanyagságok fordultak elő, mi a közremunkáló erőt és azon arányban ernyesztette, mint hitté a hazafius hangulatot s részvétet, mely amaz ügynek mind ez ideig egyetlen támasza volt. — A kormány a szabályozási munkálatok rendtartására már 1850. január 16-kán bocsátott ugyan ki némely határozatokat, melyekhez a vállalkozó társaságnak magát alkalmaznia kell vala; azonban e határozatok a viszonyok jelen átalakulásában csak részben tartathattak meg, s a közérdekösztön, mely az idők és viszonyok csorbáit kiköszörülendhető, sokkal kisebb cselekvőséget tanúsított, mintsem hogy az ügy nagyszerűségének megfelelhetett volna. Mindezen tekinteteket komoly figyelemre méltatván az országfó hatalom, hogy a szabályzási munkálatok egymás közti szoros összefüggés s jövőre nézve azok vezetésében egység eszközöltethessék, az 1850 jun. 16-kán kelt határozványok változtatásával s szükséges kiegészítésével, minden — a Tisza vizárterén előforduló szabályozás s vad vizépitésekre nézve, 1. év és hó 9- dikén, a kereskedelm-,belügy- és közmunkák minisztériumának f. év sept. 11-dikén , cs. k. Ap. Felsége elé terjesztett javaslataik alapján, következő rendszabályokat tett közhírré. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Kis bajok nagy gondok. Regényes képek. Irta Szegfi Mór M.Pesten. Kiadja Heckenast Gusztáv, 1856. Kis 8-ról. Két kötet : 175 és 203. (Ára minda két kötetnek együtt 2 pft.) Az egy czim alatt megjelent két kötetben két önálló beszély van : az elsőben „Napam asszony;“ a másodikban „Istenítélet.“ A közös czim onnan lesz magyarázandó, hogy minda két beszély tárgyát a családi élet bajai, tehát ország világ bajaihoz képest „kis bajok“ képezik, de melyek mégis „nagy gondokat okoznak, nagyobbakat minden ország világ bajánál , mert a családi boldogság vagy legalább a családi bajhiány az ember egyébkénti jólérzésének első tényezője, hangulatának alaphangja. Mind a két beszély családi jóllét megbomlását s isméti helyreállását tárgyalja : az egyik, melyet szerzőnk népies elbeszélésnek nevezett, alsóbb osztálybeli, — a másik viszont úri házasságban. Maga már azon körülmény, hogy a szerző ily fontos és komoly föladatot szemelt ki szépmai kidolgozásul, előre is jó ajánlatképen szolgál s kedvező elővéleményt gerjeszt. Ha már kérdezzük, megoldotta-e a szerző kitűzött föladatát, erre az a válasz , hogy a föladat első része, mely tulajdonkép a nagy gondok eredetét s kifejtését tárgyazza, jól meg van oldva, mig a második rész, t. i. a gondok megszüntetése, a kiegyenlítés kevesebbé sikerül. — Lássuk a két beszélyt egyenkint. Özvegy Fodor Kata asszony egyetlen fia Andris feleségül veszi az üreg halász Révész Bálintnak szintén egyetlen lányát Rózsit. Révész Bálint inkább adta volna lányát fogadott fiának Laczinak, ki a lányt nagyon szereti, de tőle — mert ez Andrisba szerelmes — viszonzásul csak testvéri szeretetet nyer. Minthogy azonban az apa minden fölött leányát (ki ennélfogva kissé el is van kényeztetve), az anya pedig fiát szereti, létesül a mésalliance,a mésalliance annyiból, hogy a gazdaember főrangú a halászhoz képest. A megtörtént házasságban Kata asszony támaszt zavargást, s a beszély czirne méltán „napam asszony.“ Napam asszony szigorú fegyelmet gyakorol a háznál, nagy rendtartást, pontos munkásságot kíván, s nem csoda, hogy a még gyakorlatlan Rózsival nincs megelégedve. De nem ez itt az igazi baj. Napam asszony magát fia szeretetéből érzi kiszorítva Rózsi által. A fiú mindig csak feleségével van , anyja mintha nem is volna. Kata asszony vissza akarja magát helyezni fia szívébe. Kenyértörésre kerülvén a dolog, Andris, mint gyöngelelkű, az erősebb féltől vonatja magát , az erősebb fél pedig anyja. Mellesleg legyen megjegyezve, Kata asszony erélye s Andris erélytelensége jól van jellemezve; kár, hogy az utóbbi épen ezért nem szeretetreméltó s elveszti rokonszenvünket. Rózsi mellőzve érzi magát. A két hitves közt válaszfal emelkedik ; szeretik egymást, de egyik sem tud a másikhoz közeledni. A közeledés utóbb szinte lehetlenné válik, midőn — a hatás megszülvén az ellenhatást — Rózsi arra adja fejét, hogy úgy tesz, mintha föl sem venné anyósát. A dolog természetesen roszabbra fordul, mert ezután Rózsit sem veszik föl. Rózsi közönyt tettetve szenved, s többször többször járogat el atyjához látogatóba. Andris is szenved, de gyávaságában nem tud a bajon segíteni. Erőszakos kitörésnek kell következni. Be is következik az ugyanakkor , midőn Rózsi elszánta magát , hogy megteszi az első lépést s megbékélteti férjét. Ez estre Laczi kisérte haza az apjától jövő Rózsit, kivel az után találkozott, s Andris látta kettejüket együtt menni. Szerelmi viszonyt gyanitva Rózsi és Laczi közt, dühében szóval, tettel bántalmazza feleségét, ki erre a házat ott hagyja. Most a baj elérte főfokát; ezen fordulattal teljes lett a családi zavar; következnék már a rend és béke helyreállítása, ha t. i. lehet. Be kell bizonyulni, hogy Rózsi híven szereti férjét; be kellene annak is bizonyulni, hogy az utóbbi valamiképen érdemes e szeretetre. S ez nincs jól kivéve. Rózsi bebizonyítja ugyan férje iránti szeretetét, amennyiben saját élete megvetésével siet férje élete megmentésére; Andris ellenben nemhogy emelkednék kissé becsülésünkben, de még inkább sülyed. A kocsmai jelenet magyarázatul szolgál ugyan arra nézve, hogy Andris, mámorában, szokatlan helyen választja éji szállását, de ugyanezen czélt ártatlanabb eszközzel is el lehetett volna érni, mint amilyen a „menyecske“ szirogatása és a kidobálás, amely utóbbit egyébiránt nem sajnáljuk Andristól. Hagyján , hogy Laczi fölgyujtja Fodorék vagyonát, mert Rózsi vallomása után ezek gazdagságukban bizakodtak el s azért gyötrik a szegény Rózsit; de mi tudjuk, hogy a baj oka abban rejlik, hogy Kata asszony fia szeretetét félti Rózsitól, s az előidézett szegénység nem elegendő még a házi béke és boldogság helyreállítására. Rózsihoz vonja őt ugyan a hála , mert neki köszönheti, hogy fia megmenekült a haláltól, s ezen eredmény már lényegesebb. De a leglényegesebb az volna, hogy Andris valamikép jóvátegye hibáját vagy lakoljon : az elsőre nézve nem elegendő a tétlen megbánás, mit fölteszünk róla ; a másodikra nézve még kevésbbé elegendő akár az elszegényedés, akár a kiálláti ijedtség. Neki minden érdemén kívül, sőt igaztalansága daczára, élete boldogságra fordul, míg a ha Laczinak meg kell halni. Érzi az olvasó, hogy a családi rend nincs oly jól helyrehozva, mint amily jól volt fölbontva, vagy legalább nem épen ott van helyrehozva, ahol kellene — a férj lelkű idében. A végfelvilágosítás majd olyan, mint a tűzvész Fodoréknál : zavar segít a zavaron, s nagyobb zavarban enyészik el a kisebb zavar ; a tűz világit, de rombol is, mert új titok választófalát emeli Rózsi és Fodorék között. Rózsi tudja, ki a vész szerzője, de férje és anyósa nem tudják. Megmondja-e nekik, a szerző nem tudatja velünk, pedig ezen kérdésen is túl kell még esni, hogy Rózsi valóban boldog lehessen. Óhajtanak a beszély befejezése körül is a lelki állapotok részletes rajzába ereszkedő tárgyalást *), mely által a beszély nagyobb része előnyösen tűnik ki Veszítse bár, e részletezés folytán, rövid epigrammás végét; de legalább legyünk biztosítva, hogy Rózsi és Andris között most már olyan a házasság, amint igazán lennie kell. Költői becs és árnyalások gazdagsága tekintetében a másik beszély hátrább áll. Itt úri házasság baja gondja tárul elénk. Balkányi Tivadar könnyelmű czimbora, ki keveset gondol szerető neje, Flórával. Ez utóbbit férje szeretetlen, háziatlan magaviselete betegségig ereszti, miért is fürdőbe kell mennie, hova őt férje csak magában küldi. A fürdőben mulat Flórának egyik gyermekkori barátja is, Edelényi gróf. Ez a hiú Clarissa bevallott jegyese. Clarissa megsérti Flórát és Edelényit, egy részt szépsége hatalmában elbizakodva, más részt féltékenységből. Edelényi kétkedik Clarissa szerelmében, melyet csak kaczérságnak kezd hinni. A megsértettek azzal akarják magukat megbeszulni s Clarissát megbüntetni, hogy Edelényi Flórának udvarlója szerepét játszsza. E szmleges udvarlásról azonban Balkányit értesítik. Ha Clarissa igazán szeret, be fogja látni hibáját és sietni fog Edelényit megengesztelni; de Clarissa hiú és elhízott, ő azt akarja, hogy Edelényi tegye az első lépést. Foly tehát az udvarlás, és pedig oly sikerrel, hogy veszteni kezdi szmlegességét. A férjétől elhanyagolt Flóra mármár azon ponton van, hogy hódol Edelényi szenvedélyének, midőn szerencsére Balkányi megérkezése véget vet a veszélyes játéknak. Balkányit azon értesítés, hogy feleségének — ha csak szinleg is — udvarolnak, fölébreszti könnyelműsége mámorából: belátja, mily kincset bír Flórában; belátja, hogy eddigi magaviseletével megérdemelné, hogy őt elveszítse; azért most érdemessé akarja magát tenni Flóra birtokára, új ember lesz belőle, a közjónak szenteli életét. Flóra megindulással tapasztalja férje megváltozását, s most ő tartja magát érdemetlennek férjére, mert, habár lelkében végkép elenyészett az Edelényi iránt fellobbant szenvedély, habár ő tettleg nem lett hűtlenné férjéhez, de szándékban mégis elkövette a hütlenséget. Csak férjének véletlen megérkezése az eldöntő perezben akadályozott szándéka végrehajtásában. Bűntudata epeszti őt. Végre nem állhatja tovább a kínzó helyzetet: férjének levélben *) Figyelmeztetünk többek közt Rózsi álmatlan éjszakájára (VI. sz.), Kata asszony találgatásaira (VII. sz.), Rózsi fonására (IX. sz.), az öreg halász temetésére (XI. sz.), stb. A Tisza szabályozásának kezelését illető rendelet, a kereskedelmi-, ipar- és közmunka-minisztériumtól, oct. 9. 1856. Érvényes a magyar királyság, szerb vajdaság és temesi bánságra. Ö cs. k. Apostoli Fősége, 1856. sept. 11-től kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva, a kereskedelmi minisztériumtól, egyetértve a bel- és pénzügyminisztériumokkal tett javaslatra nézve, az A. alatt idemellékelt utasitást a Tisza szabályozását illetőleg elfogadni, és annak haladéktalan létesítését a kereskedelmi minisztériumra bízni méltóztatott. Ez azon hozzáadással tétezik közzé, hogy a Tisza szabályozási vízépítészeti hatóságok számára, a B. alatti további csatolványban találtató szolgálati és ügyszabályzat, miután ő cs. k. Apóst. Felsége, azt legmagasb tudomásul venni méltóztatott, a kereskedelmi minisztérium által, ezennel megállapittatik. Toggenburg lovag, s. k. A. A Tisza szabályozását illető utasítás. Minthogy a Tisza szabályozási munkálatok egymás közti szoros összefüggése, jövőre nézve, azok vezetésegységét és a felügyeletet illetőleg, külön intézkedést tesz szükségessé; és minthogy a Magyarországon és szerb-bánáti vajdaságban behozott politikai szervezés folytán, az 1850. jan. 16. kelt határozványokon több változtatások és kiegészítések látszottak czélszerűeknek, ezennel ama határozványok eltöröltetése mellett, következő utasítás bocsátatik ki a Tisza szabályozási ügykezelést illetőleg. Ez utasítás határozványai csupán a Tisza vízárterén előforduló szabályozási és védvizépítésekre alkalmazandók, míg amazok, a mellékfolyamokon, melyek vízártere nem a Tiszáéval esik össze, általános utasítás szerint kezelendők. Vezető hatóságok és műtani közlönyök. 1. §. A Tiszaszabályozási munkálatok vezetése és felügyelete a politikai országhatóság s a legfelsőbb vezetés, a belügy, kereskedelem, ipar és közmunka minisztérium alatt áll, mindenik saját hatásköréhez képest. 2. §. A műtani ügyekre nézve, saját központi igazgatóság állítatik, székhellyel Budán, mely a politikai hatóságok és ezek utján a kereskedelmi-, ipar- és közmunkaminisztérium alatt áll. 3. §. A Tiszafolyam osztályokra alakíttatik, melyek száma és kiterjedése, külön kibocsátvány által, közelebb fog elhatároztatni. 4. §. Minden folyamosztályban, az ott előforduló szabályozási munkálatok vezetése és felügyelete végett, vizépitészeti hivatal állittatik, mely mint a középponti igazgatóság kiküldöttje működik és kizárólag csak ez utóbbitól függ, 5. §. úgy a központi igazgatóság, mint a vizépitészeti hivatalok az osztályokban, cs. k. hivatalok, és államköltségen állíttatnak fel. A személyzeti létszám és fizetésszabályzat, továbbá a szolgálati és ügyi táblázatok, saját határozvány által fognak megállapíttatni. Vízépítések az állami és érdekeltek költségén. 6. §. Az állam fedezi mindazon munkálatok költségét, melyek a folyammenet, különösen az átmetszések, javítását a hajózás könnyítésére nézve czélozzák. Ha ily munkálat, valamely fenyegetett helység vagy más birtoknak különös hasznára válik, helye van az érdekeltek megfelelő versenyének. (48. §.) ( 7. §. Az áradás elleni védgátépítések költségét (ártér-gátak) az azzal járó föld-kisajátítás mellett, az érdekelttek tartoznak viselni. Az államkormány — a körülményekhez képest — ily építésekre előlegezést is ajánl meg, melyet egy pge forintjával évenkint és holdjától számítva , az áradás el-í viz- V.