Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)

1856-11-01 / 2032. szám

449—2032. 1-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynfiker eitezett szülöde, 63 ik színi. A Up szellemi részü­­élet, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok , hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. I­8 50. Szombat, nov. 1. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. ITK­fWménVp'k­rliia * 6 h*81b09 Petit sor * Pkr* B%ngáit külön 10 pkr tü­raetmen­ytik. alja . Magén vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. SjjgetWP­ utoia 2-t fe síim , 1-sfl emelet, Pesten, hízhon hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félívre . . . . 8 frt p. p. Előfizetési felhívás 4 FESTI H&PLC 1856-ik évi novembe—de­cemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhoz hordással feft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadó­hivatala PEST, nov. 1 A franczia-orosz szövetség hihetővé vált. A „Le Nord“ állítja, hogy népszerű is. E lap szerint a franczia intelligentia nagy része vágyik III. Napóleont szoros viszonyban látni II­dik Sándor czárral. Páris és Péter vér érzi a közeszmék és közérdekek vonzerejét, s nyil­vánossá vált, hogy a francziának természetes szövetségese más nem lehet, csak a muszka. Anglia tehát kiesett a kegyből. A vaude­­villekben ezentúl a miveletlen és pimasz sze­repében mindig egy angol lord fog fellépni, s a kozák lesz a gentleman. De én azt nem értem, hogy ha az orosz-fran­­czia szövetség a két ország érdekeinek termé­szetében fekszik, akkor mi szükség volt Krímben 80 ezer francziát az orosznak, és 110 ezer oroszt a francziának levágni, lelőni. Hisz­ a vérből föl­­szállott pára nem téve tisztábbá a politikai látha­tárt, hogy az imperialis sas ráismerhessen tár­sára, melyet addig a homály miatt vélt ellenség­nek. Mi nem tudjuk Canrobert, Pelissier és Bos­quet tábornokokat az orosz győzelmekben főté­nyezőknek képzelni anélkül, hogy az almai, inkjermani, csernajai, b­al­a­k­­­a­v­ai csa­ták és S­z­c­b a­s­z t­o­p­o­l bevétele minden dics­körüket el ne veszítsék. S ha az orosz-franczia szövetség alapja a két birodalom szükségeiben és természetes érdekeiben fekszik , akkor rosz tak­tika volt a múlt évben a franczia félhivatalos la­pok és a hivatalos Moniteur“ azon állí­tása, hogy az orosz ellen folytatott háború a polgárisodás és szabadság háborúja; mi ha igaz, úgy most Francziaország az új szövetséggel oly helyzetbe jön, melyet a polgárisodás és szabad­ság érdekeivel ellenkezőnek tartott a „Moniteur41’ és egy csoport más közleg. Vagy tán a szabadság és polgárisodás, hogy a napóleoni eszméktől külön ne szakadjon, az orosz-franczia szövetség meg­kötésének napján, minden érdekeivel és jogaival együtt Péttervárra fog költözni, s a „Moniteur“ és az inspirált párisi lapok ki fogják hirdetni, mi­ként ezen s ezen órától kezdve, az Anglia elleni háborút kell a reméllő világnak — t. i. újabb ér­tesítések vételéig — a polgárisodás és szabadság háborújának tartania? Mi tudjuk, hogy a decemberi császárság előtt is voltak franczia miniszterek, írók és szónokok, kik az orosz szövetséget áhították; de ezek nem akartak a népszerűséggel kaczérkodni, s férfiasan vallák be törekvésük czélját, melyet a közvéle­mény szintén minden tergiversatio nélkül annak nevezett, a minek kellett. Valljon mi fog most Francziaországban történni, ha az orosszali szö­vetség csakugyan létesül? — Hihetőleg más és népszerű nevet kap a régi, s közkedvességben sohasem részesült törekvés. De mi emlékszünk, hogy a restauratio alatt is volt egy idő, midőn a kormány eszményképe vala az orosszak­ legbensőbb és legszorosabb szö­vetség. S miért ? Hogy a reactio szélső pontig vitessék. Mi szintén emlékszünk , hogy I-só Napó­leon császár is, I-só Sándor czár dicséretei által hiúvá tétetve , álmodozott orosz-franczia szö­vetségről. És miért? Hogy a világot egy­más közt fölosszák. Nem hallottam, nem olvastam soha, hogy ezen két okon kívül másért egyetlen egy franczia író, diplomata vagy uralkodó is óhajtott volna fran­czia-orosz coalitiot. Azonban tán az egész szövetkezési hir csak mumus, melylyel az angol hírlapírókat és szóno­kokat akarják ijeszteni; tán csak rábeszélési mo­dor a dunafejdelemségek kiürítésére és a darda­­nellák bezárására. Megválik , de alig hisszük. KEMÉNY ZSIGMOND: A Tisza szabályozásának kezelését illető rendelet, a kereskedelmi-, ipar- és közmunka-minisztériumtól, oct. 9. 1856. Érvényes a magyar királyság, szerb vaj­daság és tem­esi bánságra. (Vége.) B) Szolgálat- és ügy­szabályzat, a Ti­­sza-szabályozás­ vízépítési hatóságok számára. Hivatkozva a Tisza-szabályozás számára kiadott uta­sításra, mely a Tisza-szabályozásnál állítandó vízépítési hatóságok ügyfeladata, s ezeknek a politikai hatóságok és vízépítési társulatokhozi állása, továbbá a vízépítés ve­zetésére vonatkozó hatáskörük feletti rendeleteket fog­lalja magában, jelen szolgálat- és ügy­szabályzat által még, e vízépítési hatóságok fölállítása, azok személyzet- és fizetési kimutatásával, úgyszintén az őket illető sze­mély és hivatal-ügyekben hatáskörük állapitatik meg. Elrendezés. 1. §. A központi igazgatóság , a fővizépítési hatóság, a Tisza folyamra, úgy magyar a királyságban, mint a szerb-bánáti vajdaságban tartozó vizépítési ügyekben. 2. §. A központi igazgatóság áll, egy vizépítési igaz­gató, aztán a szükséges múlani, kezelési és szolgasze­­mélyzetből. A vízépítési igazgató, elnöke és hivatalvezetője a köz­ponti igazgatóságnak megbízásait és rendeleteit az összes többi hivatal­személyzet teljesíteni tartozik. A vízépítési igazgató hiánya, nem léte, vagy aka­dályoztatása esetére, ha más intézkedés nem történt, őt a hozzá rangban legközelebb álló vízépítési hivatalnok képviseli. 3. §. A műtani és egyéb számolási ügyekről a gondos­kodás, különösen a pénzkezelés nyilványbantartása vé­gett, a központi igazgatóság mellé egy számvizsgáló, egy számvevői írnokkal együtt adatik. A számvizsgálónak, a vízépítési hivatalnoktól atalán megkívántató műtani előkészülettel kell bírni, ő a köz­­ponti igazgatóságnak nem alárendeltje, azonban köteles, a központi vízépítési igazgató minden szolgálatbeli fel­hívásának megfelelni és mindazon hivatalos tisztet tel­jesíteni, mely állása czéljával megegyezik, vagy utasítás szerint, a vízépítési hatóságoknál átalában a számvevő osztály feladatai közé tartozik. 4. §. A Tisza folyam, a­mennyiben ezúttal a Tisza­­szabályozási utasítás alkalmazása alá esik, l. i. Tisza Újlaktól, Titel alatt a Dunába ömléséig, e felosztás ne­­taláni változtatásának fentartása mellett a következő hat osztályra osztatik: I. osztály: B­e­r­e­g, Tisza-Ujlaktól Csapig ; II. „ Felső-Szabolcs a Bodrogköz­zel, Csaptól Tokajig ; III. , Als­ó-S­z­a­b­o­l­c­s Tokajtól Füredig ; IV. „ H­e­v­e­s, Füredtől Csongrádig; V. „ Csongád, Csongrádtól a magyar ki­rályság tartományi határszékig; VI. „ Bács,mely a folyamot, a szerb-bánáti vajdaságban Józseffalváig, és onnan kezdve, a katonai határszélen Titel alatt a Dunába ömléséig foglalja ma­gában. 5. §. Mindegyik folyamosztály számára egy vizépitési hivatal állítatik, melynek személyzete egy mérnök és megkivántató mérnök-segédekből, a kezelési ügyekre rendelt irodai dijnokból , továbbá szolga -­segédek­ből áll. E vizépitési hivatalokra, egyelőre, következő hivatal­székhelyek állitatnak : I. osztály. N a m­é n­y; II. „ Elhatározása fenntartatik; III. „ Polgár; IV. „ Szolnok; V. „ Vásárhely; VI. „ Török-Becse. 6. §. Az osztály-vizépítési hivatal közvetlen vezetése és a hivatalos iratok elkészítése az osztálymérnök köte­lessége, s a vízépítési hivatal többi személyzete, ren­deleteit teljesíteni tartozik. A netán szükséges képviseltetés esetére, a központi igazgatóság számára előírt határozvány hasonszőrű al­kalmazásában részesül. 7. §. Hol helyi vagy külön viszonyok, a szolgálat túlnyomó előnyére czélszerűnek tüntetik fel, a keresk­­ipar- és közmunka-minisztérium beleegyezésével, egyes mérnöksegédek, a vízépítési osztályhivatal, székhelyén kívül, a Tiszához állandóan vagy időközileg kiküldet­hetnek. A kiküldött mérnöksegéd azon vízépítési­ hivatal tiszt­viselője marad, melynek osztályába tartozik, és közvet­len annak van alárendelve. 8. §. Az ügyforgalom , az osztályhivatal és központi igazgatóság közt, kölcsönösen megállapított helyzetük szerint a felebbvaló hatósághoz alárendelt viszonyban és e viszonynak megfelelő formák közt történik. 9. §. A hivatalnokok száma, a szolgálati rangfokoza­tok és a központi igazgatóság hivatalnokainak, úgy­szintén a hat osztályhivatalnak viszonylatai, nemkülön­ben a hivatalnokok napdíjosztálya, a függelékül csatolt átnézetben vannak meghatározva. Az egyforma vízépítési hivatalnokok (mérnök és mérnök-segédek), a szolgálati idősbség viszonyos rang­jában állanak , azon minőséghez képest, melyhez tar­toznak, és azon körülmény, hogy a központi igazgató­sági, vagy valamely osztályhivatalnál alkalmaztatnak, vagy hogy valamely mérnöksegéd egyedül kiküldetett (7. §.) szolgálati rangjukra semmi befolyással nem bír. 10. §. A központi igazgatóságnak a megkivántató hivatalhely vagy valamely középületben tűzetik ki, vagy béreltetik; az osztályhivatalok irodahelyiségéről a ve­zető mérnököknek kell gondoskodni, részükre azon­ban, a helyszokásos bérilleték két szobára adományoz­tak. 11. §. A Tiszaszabályozási hivatalok, hivatalos búto­rokkal láttatnak el. A szükséges mérési és helyszintezési eszközök és egyéb a hivatáshoz tartozó készületek, a központi igaz­gatóságnak saját és az osztályhivatalok használatára megszereztetnek. Az írási és rajzolási kellékek, továbbá egyéb hivatal­­os irodai szerek, m­íg csak ezen kiadás nem átalányoz­­tatik, a központi igazgatóságtól, beszámítás mellett szereztetnek meg, mely egyúttal, az osztályhivatalokat is, az ellenőrzendő valóságos szükséglet szerint ellátja. A hivatalos használatra vett, f­elhasználás alá nem eső tárgyakról hivatalos leltárt kell vinni. 12. §. A Tiszaszabályozási hivatalok,a magyar király­ság egyetemes építészeti hivatalaival együtt, egy közös létszám-egyetemet alkotnak, és­pedig olyképen, hogy a tiszaszabályozási különböző rangfokozatú tisztviselői, a magyarországi egyetemes építészeti szolgálat egyforma rangfokozataival egyenlőknek tekintendők. 13. §. A központi igazgatóság, minden év dec. havá­nak végén, a magyarországi főkormányzóság útján, az év folyamában történt egyéni személyváltoztatásokról, ideértve a mérnökök és mérnök-segédek állomásaikban előfordult változást, hivatalos kimutatást terjeszt elő. Hatáskörök, személyzeti és hiva­talügyekben. 14. §. A központi vízépítési igazgató és számvizsgáló, a magyarországi főkormányzóság közvetlen előterjesz­­tése folytán, a mérnökök és mérnök­segédek, a köz­ponti igazgatóságnak a nevezett kormányzóság útján, kiadott javaslatára, a keresk­­ipar és közmunka-minisz­­tériumtól neveztetnek ki. A központi igazgatóság vízépítési gyakornokai, a számvizsgáló és írnokok kinevezése, a központi igaz­gatóság előterjesztése folytán, a főkormányzóságot illeti. A hivatalszolga és szolgasegéd, a központi vízépítési igazgató által — a sereg közvitézei­ és altiszteinek pol— A DANDERYDI KÁNTOR ÉLMÉNYEI. SVÉD BESZÉLYEK. (Folytatás. *) VI. A borsai fiatal óriás. A lépcsőzeten erős léptek hallatszanak. A nő megré­mült. Már némi jele az őrültségnek rejlett ezen nem régen még oly kedves szemekben. „Nyugogyék m­eg, asszonyom!“ szólt az építőmester. „Én nem távozom innét, mielőtt ön szenvedése vé­get ért.“ Most egy hórihorgas, zömök termetű férfi lépett a szobába, életkorára mintegy negyven éves, naptól bar­nított arcra korán sem rút, ámde vonalmai szigort és hidegséget árultak el. Egyébiránt öltözéke meglehető­sen tiszta s testét azon mozgékony fesztelenséggel hordozta, mely a hajósembereknél sajátságos. „Mi a manó!“ szólt a hajóskapitány, „nem valami új salonlovagot látok-e itt?“ „Igen, hanem sajátszerűt a maga nemében,“ vála­szolt az építész, a­nélkül, hogy ültéből fölkelne, mert ő e kapitány iránt legyőzhetlen ellenszenvet érzett. „Ön víg czim­borának látszik érdemes pártfogó úr!“ jegyzé meg imet. „Örvendek rajta, hogy ön így vélekedik!...........Én ön neje végett jöttem ide kapitány úr, de egyszersmind ön végeit is.“ „De hát mit akar ön az én nőmmel? És mi ördögöt ?­ Lásd „Pesti Napló“ 2031. számát, akar ön velem? És kicsoda ön maga is tulajdonképen, miután nem, ez a lúd , önt nekem nem akarja be­mutatni ?“ „Én barátja vagyok ön neje ifjúkori barátai egyi­kének.“ „Ifjúkori barátai, ha, ha! Igen jól látom, mily vitor­lával utazik ön. ... Az egész hajóműhely ifjúkori bará­tokkal van tele, számuk légió.“ —vagyis mint abban az átkozott vígjátékban dúdolják, ejnye, hogy van csak . . .?“ „Édes kapitány uram,“ szólt c­áfolólag az építész, „ön sokkal többször játszik szomorújátékot házában, sem­ hogy a komikus couplets-ek önnek sikerülhet­nének.“ „Mi ördög ad önnek jogot, ily hangon beszélni saját házamban ?“ kiáltott a kapitány, egyszersmind egy lé­péssel közelebb vonult hozzá, mindkét kezét kabátzse­bében tartva. „Ha azt mondanám önnek, hogy e szabadságot az emberiség nevében veszem magamnak, úgy ön engem nem fogna érteni; de ha arról teszem bizonyossá, hogy háromszáz banco-tallér van ön számára zsebemben, ak­kor talán megért.“ „Háromszáz banco-tallér s az én számomra . . . már ez legalább kissé okosabb szó .... de mindamel­lett is nehéz belátnom, hogy mikép jutok én ily sze­rencséhez? . . „Én meg vagyok bízva, önnek ez öszveget átadni,“ szólt az építőmester, „hanem egy feltét alatt, t. i. ne­jének engedje meg, hogy ön házát elhagyhassa, s ott lakhassak, a­hol neki tetszik.“ „Ebből áll az egész?“ viszonzá a kapitány „s ezért kapok aztán ennyi pénzt? .... Sohasem hittem volna, hogy az ócska áru még ennyit ért . . . No’s adja hát ön ide a jegyeket s vigye őt aztán el Isten nevében, mit én­­ bánom.“­­ „Hanem azt is tudnia kell önnek, hogy addig egy fillért sem kap, mig neje öntől az engedelmet írásban nem nyerte ki.“ „Írásban? .... Már micsoda spectaculum ez? Már mirevaló volna ez írás?“ „Hja, valahogy kedve kerekedhetnék önnek, ha majd egyszer a pénzt megkapta, nejét is magánál megtartani, ez pedig természetesen nem áll.“ „Szavamat adom, uram, becsületszavamat, hogy ....“ Az építész nevetett. „Becsületszavát ?“ ismétlé a nevetés közben. ,,Ki áll nekem jót arról, hogy ön becsületszava sokkal előbb nem szenvedett hajótörést, mint ön az első vizijármű­­vet zátonyra vitte ? „De hát több jutott-e önnek egy pár szemnél, hogy folyvást ily vakmerően beszél saját lakomban?“ mordult fel a kapitány, s kabátzsebéből egy pár öklöst húzott ki, mely az óczeán fiának valódi díszéül szolgál. „Ne s üljön le hát mégis uram, és nyugtassa meg magát,“ folytató az építész, „ha én oly durva tökébe ütközöm, a­milyen ön, akkor egy hatalmas sulykot és durva szüveket sokkal alkalmasabb eszköznek tartok, mint egy vékony tűt.“ „Uram ! miért szorítja ön egy kezeimet ?“ kiáltott a kapitány, mialatt hasztalan törekszik kezeit az ifjú óriás vasmarhából kiszabadítani. „Szorítsa ön is az enyéimet, kapitány úr!“ hanem azért hallgassa meg, a­mit mondok. „Ön nőül vette e szegény asszonyt, hogy a magával hozott vagyonhoz férhessen.“ „Megőrült-e ön, pimasz­ ujjaimat akarja-e ön össze­zúzni !“ ordított a kapitány, folyvást erőködvén kezeit kiszabadítani. „Zúzza ön is az enyéimet össze , én megengedem!“ – válaszolt a fiatal óriás, „hanem meg kell engem hall -­t gatnia­ ön mindent, a mivel e szegény nő birt, a játék­házak gyomrába vetett, s most nejét csak azért tartja magánál, hogy ön a játékasztaloknál szenvedett veszte­ségeit rajta boszulhassa meg. Ön, lakában kapitány, va­lóságos ördög!“ A kapitány rémes jajkiáltást tön s a fiatal óriás széke előtt a földön térdeire esett. „Végre szivedhez hajtottam a vért, vadállat !– szólt a vasmarha vendég. „Most pedig figyeljen ön, míg a szív egy kissé meleg, s irja meg tüstint a felszabadító levelet szegény neje számára !“ Ezzel a kapitány kezeit elbocsátá. Ez, mialatt kezeit, melyek a nyomástól krétafeh­érekké lettek, dörzsölte s azokba lehelt, szóltan meresztő sze­meit a szörnyű beszuállóra, kit maga előtt látott. A kapitány neje a férje s az idegen közli egész pár­beszéd alatt mit sem látszott arról tudni, a mi itt történt, s a mi őt oly közelrül érdeklő. Ekkor az építész karjánál fogta a lak­áját, s egy asztalhoz vezette, melyen a szükséges írószerek álltának. „Ne tekintsen ön az ajtó felé, jó kapitány!“ szólt e közben inteleg: „mert oda ön nem jut előbb , mint én akarom! . . . Hanem ime fogja meg a tollat, s irja le, a­mit mondok.“ Midőn a kapitány a tollat kezébe vette, az építész há­rom jegyet tett az asztalra, mindegyik száz bankó-tallér. A győző diétáit, s a legyőzött irt. Miután az építész a készpénzért magához váltotta az írást, mely a kapitány nejének jogot ad férje hajlékát elhagyhatni, s ott tartózkodni ezentúl, a­hol neki tetszik, anélkül hogy a férjnek joga lehetne őt ismét visszakö­vetelni sat. felszólította a nőt, hogy készüljön a vele menetelre. „Te tehát el akarod hagyni férjedet, el a te hajléko­dat ?“ szólt most a kapitány, miközben bizonyos szomo­rúsággal szavai és mozdulataiban nejéhez közeledett. „Megvallom, hogy némelykor heves voltam és kemény.

Next