Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-05 / 2035. szám
— Tabajdon (Fehérben) az úrbéri egyesség barátságos után szintén megköttetett. — A kir. magyar természettudományi társulat f. hó 8-kán tartandó szakgyülésében Krusper tanár ur folytatólag a törési viszony meghatározásáról értekezendik Frauenhofer változtatott modora szerint, Szabó titkár pedig a budai meleg források földtani viszonyairól. Ezeket követendik titkári apró közlések. — A „The Lancet“ orvosi hetilap írja : „Egy utálatos s veszélyes szépítő szer készül divatba jöni, hogy ha a közönség annak veszedelmes voltára ideje korán figyelmessé nem tétetik. És ezen szer a maszlagos nadragulya (Belladonna), mely egy idő óta a hírlapokban, mint oly szépítő szer kürtöltetik, mely „a szemnek fényt, elevenséget és vonzerőt kölcsönöz.“ — E nyegle hirdetmény a szép nemet azon biztosítással akarja csalogatni, hogy a keleti nők tüzes szemeiket egyedül a Belladonna használatának köszönhetik. Ezen mérges növénynek a szemfényzet hatását s annak tartós használata káros következményeit természetesen elhallgatják a nyegle kereskedők; szükséges tehát, hogy ezen ártékony szépítő szer veszélyes behatására nézve a nővilág fölvilágosittassék. — A Claryféle sorsjáték odt 30-ban véghezment húzásánál a fő nyertes 40,203 sz. nyert 30,000 pftot. — Az első magyar festészeti akadémiát gyámolitó társulat folyó november hó 6-án d. e. 11 órakor tartandja az akadémia teremében (nagyhidat eza 12. sz. az 1856 évi képsorsolást, melyre az érdeklettek tisztelettel meghivatnak. Pesten, nov. 1. 1856. Tatay Pál, titkár. — Nemzeti színház. Nov. 3. „Zsidóné“, zenéje Halevytól. Nagy közönség , rész előadás, hamis hangok, hamis intonatio, erőltetett ének, pontatlanság azon hibák, miket egyesek s a karok elkövettek A 2. felvonás végtercelljét, Kaiser Ernstné a. éneke egészen élvezhetlenné tette; a 3. felvonás sextetijében Bogya k. a. nem meséklé hangját. E 11 inger fülbaja miatt nem tölthető be ezúttal oly jelesül mint máskor ez egyik legjobb szerepét, de mindemellett énekének voltak helyei, melyek méltó tapsot nyertek. Csak Kőszeghy énekét említhejük meg teljes dicsérettel. Hogy ez estéről hű jelentést adjunk, megjegyezzük, miként a közönség egy része nem kímélte tapsait. Ha különbség nem volna az általános s a közönség egy kis részétől eredő taps között, bizony elveszítené becsét a taps is, s azt az igaz művészet megtiszteltetésül el nem fogadhatná. De a tapsnak is van szine és hangja, másként szól, más szine van az oly tapsnak, melyet az elragadtatás idéz fel s más az olyannak, mely félve szól bele a levegőbe. Hivatalos cs. k. Apost. Felsége f. é. octoberhóz ki legfelsőbb határozata által az éjszakamerikai unió által Bécs számára consullá kinevezett Stites E. C. kinevezési okmányának a cs. exequaturt legkegyelmesebben megadni méltóztatott. F. é. oct. 25-ki 23,366. sz. a. Lelt igazságügyminiszteri kibocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsonyi orsz. főtörvényszék területén Blaskovich Antal kineveztetett. A nagyváradi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály a debreczenkerületi pénzügy-igazgatósági hivataltisztet Robel Lipótot ideiglenesen segédnek 800 ft évi fizetéssel a nagyváradi cs. kir. fiókpénztárhoz kinevezte. Miután már f. u. nov. 25-diki legfelsőbb határozat által a dohánylevélbeváltásnak Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerb vajdaságban a Temesi bánsággal együtt és Erdély számára Pesten fenálló ideiglenes főigazgatás megszüntetése és ennek folytán ügyeinek a dohánygyárak és beváltó hivatalok központi igazgatóságára átruházása kimondatott, ennélfogva most a határidő, melyen a nevezett főigazgatásnak hatáskörét meg kell szüntetnie, f. évi oct. utolsó napjára állapittatik meg. F. é. oct. 31-én a bécsi cs. k. udvari és állami nyomdában megjelent és szétküldetett a birodalmi törvénylap I. darabja. Tartalma : 200. sz. Rendelete az igazságügy miniszternek 1856. oct. 24-ről, mely által a szolnoki megyetörvényszék hatályba léptének a pesti orsz. főtörvényszék területén határnapja meghatároztatik. 202. sz. Rendelete az igazságügyminiszteriumnak 1856. oct. 27-ről — hatályos az összes koronaországokban a határőrvidék kivételével — a cs. k. első folyamodása törvényszékek s a cs. k. törökországi consuli hivatalok közti ügyletközlekedésről bűnvádi ügyekben. 203. sz. Kibocsátványa a pénzügyminisztériumnak 1856. oct. 27-ről, azon határidőről, melyen a dohánylevél, beváltás ideiglenes főigazgatása Pesten megszűnik. E darabbal egyszersmind a birodalmi törvénylap October hóban kiadott darabjainak jegyzéke is megjelent. Gabnaár, Baja, oct. 30 Búza 3 f 4—20 kr. Rozs 2 ft — 2 ft 16 kr. Kétszeres 1 ft 52 kr — 2 ft 8 kr. Árpa 1 36—44 kr. Zab 1 ft 16 kr. Kukoricza 1 ft 4—12 kr. Köles 1 ft 36 kr p. m. Pécs, nov. 1. Buza 79— 85 font 3 ft 24 kr — 4 ft 15 kr. Kétszeres 73—76 font. 2 ft 24—48 kr. Rozs 72—75 font. 2 ft 6 —10 kr. Árpa 64 — 68 font. 1 ft 44 kr — 2 ft 7 ib 44—47 font. 1 ft 16 — 24 kr. Kukoricza 84—86 font. 1 ft 54 kr — 2 ft, uj . 1 ft 21 kr p. m. Soprony, oct. 31. Buza 3 ft 54 kr. — 4 fr. 24 kr. Rozs 2 ft 42 kr. — 3 ft. Árpa 2 ft 24—36 kr. Zab 1 ft 36 — 48 kr. Kukoricza 2 ft 24 — 48 kr p. m. Tokaj. Az utolsó országos vásáron a gabnanemüek ára következő volt : Buza mérője 3 ft. Rozs 1 ft 36 kr. Zab 48—54 kr. uj kukoricza 1 ft. Árpa és ó-tengeri kevés volt a piaczon. Dunavizállás, Budán, nov. 4. 3' 0" 6"' 0. fölött. Pozsonyban, oct. 30. 2' 3" 0 ponton alul. Tisza-vízállás. Naményi, oct. 28-án 1' 10" 0 pont alatt. A vízállás folytonos esésben. — A gőzhajók menete a Tokaj-Naményi vonalon szünetel. — Időjárásunk zord, reggel érezhető hideggel. # Tokajban, oct. 27-én 4‘ 7" 0 pont felett és 28-án 4 7" 0 „ „ „ 29-én 4' 5" 0 „ „ „ 30-án 4' 5“ 0 „ „ „ 31-én 4' 4“ 0 „ „ nov. 1-én 4' 4" 0 „ „ apadásban. LEVELRKÉNEK. Badacsony, oct. 19. (Ered. lev.) Mig megyeéletünkről, irodalmi részvét, ipar s a balatonparti vasútvonal iránti remények agrója felszökkenéséről legközelebb kimeritő tudósítást küldenék, elővettem a rég pihent tollat, s Írok Badacsonyból, a magyar jó borok e kedves termőhelyéről, hol a koszorús lantos Kisfaludy S. annyi boldog napot töltött a rózsakő, az emlékezetes diófa körül, s zengte a hazának halhatatlan dalait. Szics Imre barátom által, Sz. Györgyre voltam szüretre hiva , ám jó, menjünk fiuk! kiáltottam fel egyik napon, de az a kérdés: Keszthelynek-e, vagy a boglári réven át? Keszthely felé nagy a távolság, míg a Balatonon át alig néhány óra, s czélponton vagyunk. Az utolsót választottuk, s hogy a hajóindulásra nézve bizonyosak lehessünk, előre tudattuk volt a hajóslegények s kormányossal menetelünket. Mi történt? bár a rendes időre megjelentünk, a nép madarak, bár nem egész teherrel, már akkor a Balaton közepén eviczkéltek (e szót azért használom itt, mert Boglárnál csakugyan eviczkélni kell, míg az ember partra jut). A hajó menjen mindig, ha teher van, mit szállíthat minden személykülönbség nélkül; de midőn e perczekben bedobnak a hajóba egy kocsit, holott fél óra múlva négyet tehetnének be, s csupán azért, hogy az egy kocsi mellett néhány garas üti a révészlegények markát, indul a hajó, — ez nincs rendén. Néhány percz nem különbség az időben, midőn úgy is kettőt hármat fordul legfeljebb a hajó, de az egy és négy kocsi vitelbére közt, mindenesetre lényeges!) a különbség. Tehát a hajó elment, a balatonparti korcsmárosnak olyan bora volt, mintha a csehi berekből csapolták volna, a szél feltámadt, ily szorongó állapotban folyt le az esti nyolcz óra, midőn a hajó leérkezett. S még ezután erős tanácskozás folyt a három révészlegény és a kormányos közt, elinduljanak-e velünk, míg szemök mindig rajtunk csüggött; ez mind arra mutat: mi lesz a borravaló? Híjába még a vizen is kell kenni a tengelyeket. Csakugyan berakodtunk a legénység káromlása közt a rozzant hajóba, mielőtt a vizet kilapátolták belőle, mely fenekén beszivárgott, és esti nyolcz órától fogva éjfél után egy óráig eviczkéltünk fel a fülöpi révbe. Három révészlegény húzta a nagy hajót, mely kétannyinak is igénybe venné erejét. De hát hol gyökeredzik e sok baj? Van Fülöpön egy izraelita árendás, kit használnak csúfolnak , ő itt egy kis török császár osztja úgy, mint akarja, a parancsokat hajóslegényeinek, de mindig csak saját kényelmére és érdekeinek, a közönséget mibe sem véve. — Még egy pont van, Badacsonyba vizen átjuthatni, Fonyódnál; ide még egy keszthelyi jámbor ember vállalkozott a szürfeli időszak alatt szállítani az utasokat, szintén roncsolt hajóján. Egy tekintélyes somogyi család kénytelen volt a hajóból kihordozóskodni, mert alig indultak el a kikötőből, a hajóba özönlött a vizely állapotban vannak a balatonparti révek Somogyban, kivévén az egy szántódit, hol mégis több kényelemmel, s biztosan, kevés várakozással mehet az utas. Míg a balatonparti révekre adandó alkalommal visszatérnénk, addig is legyen szabad az illetők figyelmébe ajánlani e kiváló pontokat, melyek egyedül tarthatják fenn a közlekedést Somogy-, Veszprém-, Zalával, ha csak a szárazföldi nagy utat meg nem akarják lenni az illetők. S ha a révek biztosak, a hajók jók lesznek, hogy az utas kényelemre számíthat, a kereskedő bizton és gyorsan utazhatik, szép jövedelmet biztosítanak a kikötők. A fáradságos utazás után Sz. Györgyön pihentük ki magunkat Svastics Pálné asszonyság gyönyörű fekvésű szőlejében. Itt csakugyan lehet vig szüretről írni, habár mozsarak nem durrogtak is, mert a tőkék igen gazdagon fizettek, s a vig szüretnek ez egyik legnagyobb kiegészítő része. Igen jó borra számítanak; a kiváló helyeken fekvő szőlőkből 8 parton szedték a mustnak állóját. Stájerország és Ausztriába már is felette sokat elhordták Sz. Györgyről átrándultunk Badacsonyba, az irodalom pártoló, derék hazafi Talián Pálhoz. Badacsonyban a szüret középszerűen ütött ki, mivel itt is erősen megrongálta a jég a reménydúzs tőkéket. Borban, emlékekben gazdag hegy, Badacsony! hírneves tőkéid felett a jövőben jobb, s hangosabb örömnapok legyenek ! . . . ROBOZ ISTVÁN: Zemplén, Tálya, oct. 28. (Ered. levél.) Városunk lakosságának nagy része szőlömivelő nép, legfőbb foglalkozása szőlötenyésztés és mivelés, mint minden hegyaljai városi vagy helységi népnek, mint a kiknek nagyrésze a bortermelésből nyeri azon pénzösszegét, mely által évenkinti házi szükségeit fedezi. A hegyaljának egyedüli jövedelemforrása a bortermelés mérföldbirtoka csekély, némelyik városnak, mint Tokajnak, épen semmi sincs. A többi városok határában levő kevés föhsbirtok pedig az urak kezében van. Ugyan azért minden gondját és figyelmét szőlője mivelésére fordítja. — Szőlőfajtáinak szaporítása, nemesítése, és borának okszerű kezelése által mindent elkövet, hogy a tokaji név alatt világszerte ismeretes hegyaljai bor, hírének megfeleljen, s egyszersmind minél nagyobb hitele és kelendősége legyen. A nagyobb és kisebb keresztyén szőlőbirtokosok által termesztett és kezelt bor jó és tiszta , mit a borkereskedők is, biztosak lévén a hamisítástól, örömmel vesznek, tudván azt, hogy a vételben nem fognak csalódni — van hitele, van kelendősége is, mig ez az izraelita szőlőbirtokosoknál és borkereskedőknél, kevesek kivételével egészen másként van, mert pancsolás és mismásolás által a bort sokan megrontják, s eredetiségéből kiveszik . Ily esetben aztán csoda-e, ha a bor hitele alább száll, a borhamisítás ellen országos panasz emeltetik, mint ez a „Pesti Napló“nak múlt September havi 29-ik számában is történt. A borok hamisítása s becsempézése ellen, volt hajdan a hegyalján egy üdvös törvény, tudnillik : „A hegyalját környező falvakból, a városokba sem szüretkor, sem más alkalomkor falusi asszúborokat eladás végett bevinni sohasem volt szabad. A csempészés rajta kapatása esetében a csempésző borának és asszujának elkobozásával, s pénzbírsággal lakott.“ Ezen törvény mindenkor, de kivált szüretben alkalmaztatott szigorun, nagy hasznára a hegyaljának. Néhány éve, hogy megszűnt — fájdalom nagy kárunkra — érvénnyel bírni, minek újonnani életbeléptetése, reánk nézve csak hasznot hozó volna. Ez esetben a golopi, monoki, ondi és szerencsi asszuk, és közönséges borok, aligha adattathatkának el tállyai vagy módi asszu, s bor gyanánt. Aligha történhetnék annyi visszaélés, mint a múlt 1855. évi szüret alkalmával, s borainknak is, általában véve nagyobb hitele és kerete lenne. Szüretünk ma kezdődött el; kezdete mutatja, hogy várakozásunknak meg nem felel, s bennünket ki nem elégítő lészen. Daczára az április 30-diki nagy jégesőnek, a július és augusztus hónapokban, vidékünkön felettébb nagy mértékben járt fekete, ragya és veres öbölnek, a tőkében megmaradt termés szép és jól megért, csak hogy igen kevés, mert a fentebb említett természeti csapások következtében, a nyári gazdag termésnek alig maradt meg egy harmada, mert az öböltől ütött szőlők elszáradván lehulltak. Asszunk igen kevés vak. A hegyaljai szőlőkiállítás ez idén gróf Andrásy György ur ő méltóságának elnöklete alatt és jelenlétében, f. hó 6., 7., 8. napjaiban Tokajban tartatott meg, hol a hegyaljai szölöfajok és borok nagyszámmal, szép rendben, kellő szorgalommal voltak kiállítva. A szölökiállitást f. hó 9-dikén a bádi és tolcsvai tűz által károsultak felsegállésére adatott bál zárta be. KISS JÓZSEF: AUSZTRIA. A múlt héten Klinkowström jezsuitarendi áldozár Ischlben szabad téren hitszónoklatot tartott. Az ott jelen volt udvar, névszerinti cs. kir. Ap. Felsége és szülei, Zsófia főherczegné, és Ferencz Károly Föherczeg ö és fenségeik az átelleni császári villa erkélyén fedetlen fővel hallgatták a szent beszédet. Ferencz Károly föherczeg ő fensége, ezen nevezetes esemény tartós emlékére megparancsolta, hogy azon helyen, melyen az egyház szolgája az Isten igéit hirdető, egy nagy missiókereszt aranyzott helüzetű megfelelő felirattal emeltessék, mely czélra, mint hallatszik, 2000 ft jelentékeny összeget utalványozott. A hitszónoklat tárgyát azon általánosan jelentkező szükségesség téve, hogy a kormányrendszer a vallás elvének, és így önként érthetőleg, az egyház közvetlen befolyásának alárendeltessék. (M. S.) külföld Angolország, Londo n , oct. 31. A „Times“ egy czikket hoz, melyben előszámlálja mindazon bűnöket, melyeket Oroszország a párisi béke megkötése után elkövetett. De ezek épen nem fenyegetések az éjszaki hatalom ellen, hanem azon meglehetős mértékben leplezetlen gyanúsítgatások, melyeket a city-lap Francziaország ellenében kimond. A „Times“ czikke következőleg hangoik : „A hír, melyben Oroszország állott, az utolsó négy év alatt három különböző phasison ment keresztül. Először úgy tűnt föl, mint igen is nagy mértékben államveszélyességgel biró és rettegtető hatalom, mely egyenlő módon mindjárt kéznél volt mind hatalma mind ravaszságával, a gyengét eláltatta, az erősen is felülkerekedett, s szemeit egy határozott czéltól soha sem fordiá el, ezt mindig figyelemmel tartotta, ennek rendeltetett alája minden tekintet s minden más gondolat, még pedig a legszigorúbb mértékben. Kiütött a háború, s az orosz jellemet sokkal nemesebb s fenségesebb befolyások alatt tüntette föl. A hódítási vágy szellemének helyét a hazaszeretet szelleme foglalta el; az idegen területre a berontás helyére a haza védelmezése lépett, s nem tiszteletteljes csodálkozás nélkül láttuk, miként küzdött egy nagy nép kétségbeesetten a majdnem legyőzhetlen akadályok ellen, melyeket hiányos szervezete halmozott föl ellenében, s miként csodálatra ragadó erőfeszítések s áldozatok által ki tudta pótolni mindazon segédeszközökben a hiányt, melyeket a most divatozó tudomány s a béke művei kölcsönöznek a háború művészetének. Most Oroszország a kifejlődésnek egészen új s harmadik pirasisába lépett. Kényszerítve látta megadni magát, miután szállító eszközei ki valának merítve, mert hadcsapatai a folytonos járatok követeztében tönkre jutottak, s mind azon segédeszközök, melyeket egy barbár ellenség megsemmisítésére fölhalmozott, minden hatásnélkülinek bizonyult be jobban szervezett s nagyobb mértékben civilizált nemzetek ellenségeskedése ellenében. A barbárság szelleme szemtül szembe állott a civilizátióval, s arczát félénken le kellett sütni előtte. Oroszország oly veszteséget, melyet nem leendett szüksége szégyellenie, méltósággal viselhette volna el, beleilleszkedett volna az elkerülhetlenbe, egész figyelmét a béke műveire fordíthatta, s megengedhető vola, hogy a harczban győztesek háboríthatlanul játszhassák a legkitűnőbb szerepet a világ színpadán.“ „De azok, kik ezt várták, igen roszul értették felfogni az orosz kormány jellemét. A mély tettetés rendkívüli adománya nem jelentéktelen szerepet játszik ama délkeleti nép politikájában. Miután Oroszország a múlt háborúban a rövidebbet húzta, úgy látszik, hogy legelső s uralkodóbb gondolata az volt oly arctot mutatni, mintha neki legkisebb baja sem történt volna. Teljes erejéből azon törekszik, hogy Európa és az egész világ előtt úgy mutassa be magát, mint oly hatalom , mely a háború után az egyenlőség tökéletes lábán áll a többi hadviselő hatalmakkal. Buzgó törekvésében, hogy az ellenségeskedések megújítását elkerülhesse, rávetve a szövetségeseket, hogy bizonyos kérdések megoldása a békekötés aláírása utáni időre halasztassék. Más kérdéseknél ez egyenesen szükséges is volt, miután azok és azon pillanatban nem valának eldönthetők. Oroszország más állást nem foglalhatott el, mely neki kevésbbé szolgálandott becsületére, mint azt, melyet e kérdésekkel szemben valósággal elfoglalt. A jogosságnak még csak legkisebb szine nélkül is elfoglalta a Kígyószigeteket, s tervein csak azon keresztvonás történt, hogy a törökök neki egy még nagyobb haderőkkel eszközölt occupatiot állítottak szemben. Kötelezve volt a szövetségeseknek Kilia, Ismail és Kars erősségeket visszaadni. A művelet, melylyel ezen kötelezettségeinek eleget tett, abban állott, hogy mindezen erősségeket lerombolta s csak romjaikat adá a szövetségesek kezébe.“ „Oroszországot sürgették a bessarábiai határ rectificálására. Szánt szándékosan meghamisított térképek által a congressust tökéletesen tévútra vezette, mely ennek következtében egy lehetetlen s megmagyarázhatlan határvonalba beleegyezett. A szerződésszerűleg meghatározott hat hónap lefolyt,s Oroszország a reá rótt kötelezettségek legnagyobb részét még most sem teljesítette. Ezenkívül egy sokat igénylő és fenyegető manifestumot bocsátott ki, melyben inti a szövetségeseket, álljanak el Nápoly helyzete megjavítására eélzó kísérleteiktől, s azon esete, ha az ő előterjesztései figyelembe nem vétetnének, további rendszabályokat helyez kilátásban.És, még mintha mindez elég nem volna, most Oroszország, hogy a kicsinyes viszálkodások s esetleges dicsekvések mértékét csordultig tele töltse, hajórajt akar a Bosporusra küldeni, hogy a már elkövetett igazságtalanságot új igazságtalanság elkövetésére használja. Mivel Oroszország a szerződés által rárott kötelezettségeknek eleget nem tett, a szövetségesek önakaratuk ellenére is kényszerítve látták magukat flottáiknak még mindig a Feketetengeren marasztására, s mivel a flották a Feketetengeren maradnak, Oroszország, mely sajátképen oka mindennek, hír szerint azon engedelmet akarja kikérni magának a Portától, legyen szabad neki is egy flottával ama semleges vizekre befutni. De azért semmi esetre sem kell azt hinni, hogy Oroszország a legközelebbi háborúban nem veretett volna meg, vagy pedig oly helyzetben volna, hogy a csatát újólag megkezdheti. Ha valóban ez az eset, s az említett jelentkezések oly ellenség hívásai volnának, ki oly harczot,melyet kiállani átmenőleg képes nem volt, ismét meg akar nyitni; fölkelthetik ugyan aggodalmainkat, de gyalázatunkra mégsem szolgálnának. De Oroszországnak a jelen pillanatban semmi sincs oly kevéssé szándékában, mint egy második háború.“ „Mindezen cselekvények vagy is inkább szinlett manőverek a kisebb európai udvarokra számítvak, melyekkel azt akarják elhitetni, hogy Oroszország még most sincs legyőzve, s még mindig képes azokat alattvalóik ellenében védelmezni, s még mindig eléggé hatalmas arra, hogy az ő kormányrendszerüknek tartósságot biztosítson. Oroszország a színészeti művészetben igen derék tapasztalatokkal bír, s minden további fontolgatás nélkül annyira menend, amennyire csak mehet, anélkül, hogy a szövetségeseknek épen alkalmat nyújtana erre, melyek alattvalóik szemeiben igazolva találnák magukat, ha a háborút megújítanák. Egyedül azt sajnáljuk, hogy annyi mérséklettel bírtunk a háborúnak véget vetni, mihelyt elértük azon előnyök kellő mértékét, melyek czélunk elérésére szükségesek valának, ahelyett, hogy a háborút addig folytattuk volna, míg túlnyomóságunk annyira kiviláglandott, hogy az igazságnak minden eltorzításai e tekintetben semmit sem használtak volna.“ „Mi azonban alig hihetjük, hogy Oroszország minden ravaszsága s vakmerősége daczára bátor lett volna azon szerepet játszani, melyet most játszik, ha magában a nyugati hatalmak szövetségében erre fölbátorítást nem találandott. Pillanatra sem jut eszünkbe, hogy a francziák császáráról valami mást tennénk föl, mint azt, hogy azon kötelezettségeket, melyekbe beleegyezett, a legtisztességesebben s legbecsületesebben teljesíti; de fájdalomkörnyezetének őszinteségét nem lehet ugyanezen mértékben dicsérni. Azon gondolatot, hogy az általadandó erősségek leromboltassanak, oly forrásra lehet visszavezetni, mely nem általánosan orosz, s mi semmikép sem tartózkodhatunk azt hinni, hogy mind a két ország titkos ellenségei, kik a császár bizalmát nagy mértékben bírják, Oroszországot Anglia ellen ingerült azon reményben,hogy az által ellenségük tekintélyét helyreállíthatják, szövetségesekét pedig csökkenthetik. Tanácsoljuk azon embereknek, kik oly ügyesek az egyik párt hosszútürésére, a másiknak pedig elbizottságára spekulálni, gondolják meg az oly következést , mely talán legmerészebb várakozásaikat is túlhaladhatja.“ „Sohasem volt oly pillanat, melyben az angol nép kevésbbé lett volna azon kedély hangulatban botor játékot űzetni magával, s Oroszország talán, ha annak idején jobb gondolatokra nem tér, jelen demonstrátióinak csalékony fényét oly áron leend kénytelen megvásárolnia, melyet megfizetni se kedve nincs, se nem képes. Segédforrásaink nem kevesbültek, bátorságunk nem törött meg, s miután már egyszer szerződést kötöttünk ,nem engedendjük meg, hogy az emberek bennünket kinevessenek, mint oly népet, melynek sem akarata sem ereje a szerződés föltételeit érvényre juttatni. Reméljük, hogy megszünendnek ily veszedelmes játékot játszani. Mi semmi egyebet nem kívántunk, csak ami jogos és igazságos, s szilárdan el vagyunk határozva, amit kívántunk, el is érni.“ Francziaország, Páris, nov. 1. A „Journal des Débats“ írja: Nem térünk vissza azon egyetlen kérdésre, mely jelenleg a közvéleményt foglalkoztatja : Törökország azon lépésére, hogy a fejedelemségeknek az ausztriai hadcsapatok s a Feketetengernek az angol hajóhad általi kiürítését megnyerje. Mit sem adhatunk az általunk e tárgyban közelebbről tett magyarázatokhoz. Azon egyetlen okmány, melyet ma kaptunk, a kérdést ugyanazon állásában hagyja. Az egy trieszti távirati tudósítás, jelentvén, hogy Lyons admiral, a feketetengeri angol hajóhad parancsnoka, kijelentette Butenieff konstantinápolyi orosz követnek, hogy az angol hajók mindaddig a Feketetengeren maradnak, míg a párisi kötés tökéletesen végrehajtatik. Tudhatni, miszerint a „Merning Post“, — az angol kormány bizalmas közlönye, — pár nappal ezelőtt ugyanezen nyilatkozatot tette. E szerint még mindig kérdés , hogy Angolországnak ezen igénye, miként egyeztethető a Porta fölhívásával, melyet e hatalomhoz intézett a végett, hogy hajóhada a Feketetengert ürítse ki. A „Bersenda 11 e“ német lap is azt állítja, hogy Ausztria a fejedelemségeket mindaddig ki nem üríti, míg a bessarábiai határok kérdése el nem intéztetett. Most is, valamint tegnap többször ismételt állításainkhoz ragaszkodunk, semmi okunk sincs azokat visszavonni vagy módosulni. Reméljük, hogy a dolog nemsokára föl fog derülni. (A „Journal des Débats“ kívánata teljesült. Párisi távirdai tudósítás szerint Al pasa miniszteriuma megbukott. Az angol-ausztriai befolyás győzött. Lásd a távirdai tudósítást Páriából). Az „A. All. Ztg ”-nak írják Párisból, oct. 20-káról . Nem rendes, legalább meg nem magyarázható azon roppant tevékenység, mi jelenleg a touloni rávgyárakban uralkodik. A munkások déli 12 órakor a műhelyt többé nem hagyják el, s a személyzet egy része egész vasárnap is kezd dolgozni. Azt mondják, igaz, hogy csak deszkasátort készítenek a hadcsapatoknak a kabyliai nagy expeditióra, mi a jövő tavasszal fog végrehajtatni. E nyilatkozat előttünk még valószínűtlenebbnek látszik, mint minden más egyéb. Paris, nov. 3. Baraguay d’Hilliers tábornok Genuaból jőve oct. 28-kan Marseillebe érkezett. — Az „Express“ és „Daily News“ ma lefoglaltattak. — Ma ment végbe Girardin Emil menyegzője Tiefenbach kisasszonynyal a Madelaine templomban. Girardin Emil tanúi valának D. Carbarus, Poujado E., Lesseps, s Richemont P. gróf — A credit mobilier nem persona grata, mivel kiviláglott, hogy e társulat a krizis alatt legtöbb aranyat és ezüstöt nyert. — Compiegneben háborút szentek a hölgyeknek jelenleg divatozó kis kalapja ellen. Ennek terjedelmét ugyanis a