Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-01 / 2089. szám

1-2089.1515 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatna el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. U.,.r|pfmPTivpkr rnn . 6 hlsábos Petit sor 4 P- kr- Belvegdij külön 10 p. kr. ' ll* Cletmus 611 dljít • Magán vita 6 hasábos petit sor 5 p. kr. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p 1857. kitörtek, jan. 1. Előfizetési feltételek: , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. IPEST, jan. 1l. Hazai közügyész. GAZDÁSZAT. farmászatnak, mint a földmivelés alapja, s annak emeltyűi. I. ik-e Magyarország elég lutnjort ,n állattenyésztéssel? A „Budapesti Hirlap“ augusztus 17-dik számában Cheptel de fér” czim alatt egy czikk közöltetik. — Ebből kiemelem a következő sorokat : „A hírlapokban ismét hire jár, s e lapok érdemes bécsi levelezője említést ten róla, miszerint a prágai erdészgyűlés azt határozta, hogy a kormánynak osztrák „Cheptelie tér“ alapítására vonatkozó tervet fog előterjeszeni. Ha jól vagyunk értesülve, ily terv már néhány lóval ezelőtt néhány tőkepénzes részéről nyujtatott be a magas kormánynak, s azon körülmény, miszeint azóta e tárgyról mi sem hallatszott, legalább azt gyanitatja, hogy az ügy nem igen sürgetőnek ismer-hetett el. *■: A „Cheptel de fer“ a franczia törvényben baromi,bérletet jelent, miszerint valamely baromcsapat tulajdonosa azt egy vállalkozónak haszonbérbe adja, oly feltétel alatt, hogy a bérleti idő kitelése után nem ugyan épen azon, hanem előre meghatározott számú, minőségű és becsértékű csapatot tartozzék visszaállítani. Francziaországban egy társulat áll fen ily üzlet gyakorlatára, melyről az idézett czikk következőleg szól : „A hasonnevű társulat (Cheptel de fer) Francziaországban azon tapasztalásból indulván ki, mi- szerint valamely jószág birtokosa vagy bérlője nem mindig képes annyi marhára szert tenni, mennyi a föld trágyázására és sikeres művelésére megkívántató, úgyszólván marhát hitelez a földbirtokosnak vagy bérlőnek, ki a gulyának, a gyapjúnak sat. egy részét a bérbe adó társulatnak engedi át. Hogy ez Francziaországban igen jövedelmező vállalat, mutatja a magas osztalék, mely múlt évben 102 százlékra ment, s hogy az állatnemesítésre szintén tetemes befolyással van, ez is tagadhatlan tény; végre pedig azon nézetet is aláírjuk, hogy hasonló vállalat idővel Ausztriában is sikerrel lesz életbe léptethető.“ Azonban a nevezett czikk, a mostani időben, a „Chesfteidy fer“ Ausztriában, annyival inkább Magyarországon lehetős hasznos voltának, sőt kivihetőségének is ellene szól, véleményének támogatását következőkben központosítván : „Francziaországban a marha hiánya a földművelő osztály egyik legnagyobb baját képezi.------Ausztriában nézetünk (azaz a czikkíró nézete) szerint épen megfordítva áll a dolog. Nálunk marhában nincs hiány, hanem igen is azon eszközökben, mik jövedelmező marhatenyésztésre megkívántatnak.— Hányszor történik nálunk, hogy a földmivelő elegendő tőkék hiánya miatt, főleg rész aratás után, marhájának egy részét eladni kénytelen, hogy a maradékot táplálhassa ? ! Mindez arra mutat, miszerint nem a marha hiányzik nálunk. Hanem egyebek közt elsősorban a tőke, mely a földművelés javítását, s így a marhatenyésztés tágítását lehetségessé tegye. S most még egyszer kérdjük, (azaz aczikkíró) kinek fogna a hheptes marhát hitelezni ? A nagy földbirtokos főleg Magyarországban, elegendő marhával van ellátva. — A paraszt szintén túl ad marhájának nagy részén, mivel az istálózás még nem igen divatozik a birodalomban, s a sovány legelőkön (mi leginkább a birodalom északi részeire vonatkozik) sem a maga sem a cheptel marhája nem igen tudna meghízni.“ Nem tűzöm értekezésem fölibe jeligéül a „Cheptel Meter“ szükségességét, mindazáltal nézetem és ismeretem barmászatunk állásáról, ama czikkíró állításaival, nézeteivel és ismereteivel merőben ellenkezik, különösen legelőször is annyiban, amennyiben én földműveléseink lehető kifejtésének egyik legelső és múlhatlan feltételéül barmászatunk szaporítását tartom. És hogy ebbeli nézeteim kifejtése annál szabatosabb legyen, egyszersmind amaz állításokat útba igazítsam, azért tartottam szükségesnek a fentebbi idézéseket. Vizsgálódásom tárgya az ausztriai birodalom tartományai közöl csak Magyarország, kapcsoltan a temesi bánsággal és szerb vajdasággal együtt leend. Ez országban, az 1850-diki hivatalos összeírás nyomán, mely mostanság legutolsó, a tenyésztett különféle s itt felvételbe jöhető barmok száma következő volt : ló ... . 1,502,381 szarvasmarha 2,764,959 juh . . . . 7,216,047 sertés . . . 3,210,300 összesen 14,693,687. E mennyiség, ha a lovakat és szarvasmarhákat magok mennyiségében meghagyván, a juhokat és sertéseket tizéves nagy marhaszámra visszavisszük : 5,667,340 darab nagy marhaszámnak felel meg. A mivelés alatti földterület következő : szántóföld . . . 12,874,209 katastralis hold, kaszálló rét . . . 3,869,365 „ „ legelőföld . . . 5,440,882 katastralis hold, szőlő................... 591,356 „ „ kert és gyümölcsös 290,606 „ „ erdő.................... 8,470,121 „ „ nádló rét . . . . 370,541 „ „ összesen 31,907,080 katastralis hold. E mennyiséget a tenyésztett barmok fentebbi számával elosztván, kisül, miszerint minden 56/10 hold mivelés alatti földre jut egy nagy darab marha. Ez világosan igen kevés. Ha pedig csupán a tulajdonkép baromtartásra szolgáló kaszáló rétet és legelő földet veszszük fel, mely kettő összesen 9,310,217 holdat tesz , akkor ebből 11 holdra jut egy darab. Még ez is kevés. De leginkább szembetűnő a baromszám csekélysége, ha a trágyázandó föld mennyiségét vesszük fel. Ide, a réteket, kihagyván, csupán a szántóföldet, szőlőket és kerteket veszem fel. Ezek összes mennyisége : 13,756,171 hold, s így jut egy egy darab marhára trágyázandó 2410 hold. Hogy ennyit egy darab marha, különösen mostani gyér tápláltatása mellett és csupán téli trágyával, miután nyári trágyája a legeltetési rendszer miatt csaknem teljesen elveszelődik, illendő trágyázásban tartani egyltalán fogva nem képes, tökéletes és teljes világos, holott igazság szerint még a réteket is trágyázás alá kellene vennünk. Megengedem , hogy a háromszám kimutatására nézve a hivatalos összeírás nem tökéletes adat, mert az összeírás alól sok eltagadások történnek, a minthogy fognak is történni mindaddig, mig a baromra adó lesz vetve, s az elhallgatásnak e teher kikerülése végetti eszközlésére az adás-vevés jogosan nem is büntethető alkalmul szolgál; miután adó alá csak a rendesen tartott baromszámot lehet felvenni. És ez okon az országban voltaképen meglevő háromszám jelentékeny mennyiséggel több lehet. Hogy azonban mindemellett is az mind földmivelésünk igényeihez, mind belszükségünkhez képest igen kevés , azt bővebben következő adatokkal mutatom meg : 1-szer. Az irodalom az okszerű gazdálkodás terjesztése körül erélyivel apostolkodik, és a bebizonyított siker a gyakorlati gazdák közt is már nagy partot szerzett annak. Azonban kérdezzük sorra a jó ügy iránt felvilágosodott gyakorlati gazdákat : miért késnek birtokaikon az elismert előnyt és nagy jövedelemmel biztató belterjű gazdaságot gyakorlatba venni ? Ők többnyire a trágyahiányt vetendik első okul. És valóban, ha megengedem is, hogy nagyon kevés gazda van még Magyarországon, ki a trágyával teljesen okszerűleg bánik, a trágyaszaporítás segédforrásait pedig csak némi részben is még kevesebb keresi fel , de viszont bátran merem állítani, hogy szintoly, sőt még kevesebb gazda van, ki földbirtokát állattenyésztésének mostani kiterjedése mellett, a trágyával a legczélszerűbb bánás után is, a kifejlett földmivelés igényeihez képesti teljes mértékben volna képes trágyával ellátni, 2-szer. Az idei első félévi vámtáblázati kimutatás szerint vágó és igásmarhából 814,430 darab hajtatott be a birodalomba, midőn csak 176,131 darab hagyta el annak határát. Sajt hozatott be 9420, vitetett ki 7524 mázsa. Különféle bőr hozatott be 57,924, vitetett pedig ki 14,978 mázsa. Ez mind oly adat, mely állattenyésztésünknek a szükségesnél csekélyebb számát bizonyítja. Jelesen vágó és igavonó baromból 628,299 darabbal, sajtból 1896 , bőrből 42,946 mázsával többet hozott be a birodalom, mint mennyit kivitt, és ezen állatterményi tárgyakban a külföldnek csak egy félév alatt ennyinek árával adóztunk. Egész évi adózásunk pedig legalább is kétennyi. Hogy Magyarország e tekintetbeni állapotja valamivel jobb a birodaloménál, és a többi tartományoknak évenként nem megvetendő mennyiségű barmot ad el, megengedem és tudom , de hoz is be egyszersmind Bukovinából, Moldva és Oláhországból sat, s a birodalomba behozott barom-mennyiség egy nevezetes része Magyarországon megy keresztül. E körülmény és a jelentékeny kivitel tehát inkább ipara fejletlenségét, mintsem baromtenyésztése kiterjedtségét jelenti. A földművelésnek életerőt a trágya ad. A trágya pedig a baromszám után szaporodik. Tehát ahol az életerő gyenge , a baromszám nevelésével kell azt erősíteni. Azon körülmény, hogy a birodalom állatterményi szüksége fedezve nincs , hanem külföldről kiván nagy pótlékot, azt bizonyítja, hogy állattenyésztésünk egyszersmind nagy haszonnal szaporítható. GALGÓCZY KÁROLY: AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA .GYakol IMIék. Folytatás *) A gézengúz. Most hagyjunk elmúlni egy szép összeg esztendőt , körülbelől annyit, amennyi elég arra, hogy a gyermekből férfi, a férfiból öreg ember és az öreg emberből ismét gyermek legyen. Azóta sok minden megváltozott a nap alatt. A kisoros utczái jobbra balra egyenesültek , új emeletes házak támadtak a piacz körül, ami arra mutat, hogy az emberek régen nem félnek már egymás tetejében lakni. A kimondott átkot rég el is feledte mindenki; nyomai, emléke eltűntek a földről: erőskezű József császár sokat változtatott a dolgon. Az atyafiaknak most benn a város közepén van kőből épített templomuk, az utczára kifelé szolgáló kapuval, benne orgonával, aranyos szószékkel, átellenében egy egész várforma épület, rácskerítéssel, vasajtókkal, bádogtoronynyal; ez az iskola. Abban az egész utczában nem lakik más, mint válogatott erősnyakú nemzedék. Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramnak is különháza van most épen a templom mellett; tart segédlelkészt is kettőt, és a tanárok odaát szinte lelkészjelöltek , egyik fölesküdt pap, akiknek számára sorban főznek minden háznál, amit egyházfi uram szokott bejelenteni szépen. A városi nép minden felekezete szép békességben él egymással s ha e békét a rakonczátlan iskolai fiatalság néha néha megtöri azáltal, hogy a czigánymezőn laptázáskor összeverekednek, e haszontalan buzogalomért őket az illető iskolákban másnap egyenlő igazságszeretettel meg is csapják s a kölcsönös elégtételről minden felekezet tanárai sietnek egymást tudósítani , nehogy azt hihesse valaki, hogy a fiatal nemzedék leendő polgártársai iránti türelmetlenségben neveltetik. Taplós ' 85. számát. Boldogság, jóllét szaporodik a városon; a Vág mellett egy egész új városnegyed támadt, s a belső utczák kövezetet kaptak, minél fogva azután némely elkésett régi ház majd az ablakával éri a földet, s lefelé kell bele lépni az utczáról. A felvidéki fakereskedés s a dunai gabnaüzlet egyik fő lakhelye lett e város két partja, s az a sajátságos körülmény támadt, hogy egy tisztán magyar városban a kereskedői osztály lesz a hangadó, ez tart hintókat, lovakat, az ünnepel legfényesebb névnapokat, (más czím alatt még nem szokás mulatságokat tartani) az mutatja be a legbecsesebb ruhákat és ékszereket a templomban és a sétányon. A földbirtokos osztály, a magas aristocratia künn a falvakon lakik s ha összejön is törvénytevő napokon a városban, épen nem szorítja háttérbe a bennszülött előkelőséget. Csupán a Malárdy család gyakorol még most is némi elszigetelt olympot a város közepén, melybe kevés alkatrész jut magából a városból. Vidéki nagybirtokosok, rangbeli hivatalnokok, nagy családok utódai szokták egyedül képezni udvari környezetét. Hogyan mulatnak ott ? mit csinálnak , mit beszélnek? arról a városban nem tudnak semmit, nincs is rá gondja senkinek; az egy egészen külön világrész, amelyből nem járnak át a másikba. Csupán annyit tud minden ember, hogy az alispán úr házánál pianoforte van, vagy classicus nyelven clavicordium; furcsa orgonahegedű , amin Hermina kisasszony, mint mondják, remekül tud játszani; ezt is csak onnan tudják, mert kihullik az utczára a hang. Még akkor ez volt az egyetlenegy zeneszövő gép az egész jó városban, hanem annál többet muzsikáltak minden háznál az úri kisasszonyok kerekes rokkákkal. Azóta persze a clavicordiumok jobban elszaporodtak . Most a pergő rokkának járnának csodájára, ha szólna még valahol. Egy egy árva gitár ténfergett nagynéhol egyik házból a másikhoz, a szerint, amint azt kegyes családatyák előbb vagy később elbírták üldözni, rettenetesen lenézvén az olyan kisasszonyt, aki nem szégyel muzsikálni. Bajcsy András uram háza most is ott áll a megyercsi utczán, most is azon állapotban, melyben azelőtt volt. A derék " •"per dolgát nagyon fölvitte az Isten: vannak házai többen is: a tolnai utczában, a csapó utczán, a rozmaring utczában, és másutt is; van kertje és szántóföldei, pénze is szép kerek összegekben érdemes kereskedő uraknál hatos kamaton. Mindebből ő nem is csinál titkot. Hála Istennek, meg vagyunk : ez a felelete a „hogy mint van ?“ kérdésre. Leányait régen férhez adta: egyiket egy kereskedőhöz, akinek három tölgyfahajója jár alá a Bánátra, másikat egy városi hivatalnokhoz, mindkettő derék becsületes ember s diszes háztartással bir. Hanem azért ő maga most is ott lakik a kis alacsony házban, s nem szégyenli kis ajtaja fölött azt a lengő czimert, melyen két oroszlány szörnyen el van foglalva egy piros czizmával meg egy arany mustával, aláírva jó öreg betűkkel: „Nemes Bajcsy András, csizmadia mester.“ Még akkor a czizmadiák nem szégyenlették a nevüket, s Bajcsy András uram alkalmasint megpálczázta volna azt a vakmerőt, a ki öt „fáblyaművész“nek merte volna csúfolni, mit az újabb kor férfiai választanak maguknak. Nem is igen üldögélt pedig Bajcsy uram a kávéházban , pedig lett volna benne módja, s nem igen döngette az egyetlenegy augsburgi újságból az országok sorsát, hanem otthon állt az asztala mellett s felgyűrve ingujjait izmos karjairól, maga szabta most is a fontos talpat, harcsaszájára a parasztnak, kecsegeorrára rangbeli embernek, s nem nevezte cancellariának a csizmadia műhelyt, hanem hátához verte az inasnak a lábszijat, ha az rosszul szurkolta meg a draívát, in ipsa persona, és brevi manu. (Folytatjuk.) — A TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A héber nyelv tankönyve és a nyelvtanok írásában teendő reformok. Hogy a társaság akárminemű körülmények közt boldog lehessen, mindenekelőtt megkivántatik, hogy minden egyes ember a helyet, melyet sors vagy önválasztás által elfoglal,tökéletesen betölteni tudja,akarja is. Hol minden ember csak dillettanskodik, ott komoly ügymenetről szó sem lehet és a munkatétel nem úgy esik , mint kellene. Erre nézve hazánkban egy idő óta szellemi szintúgy mint anyagi téren üdvös fordulat történt. A szakrendszer iskolánkban, a munkaosztás közügyeinkben,és a dologhoz látás birtokosaink ifjabb nemzedékénél mindenesetre megszülendik jótékony gyümölcseiket, habár jelenleg az átmenet szakában még sehogy sem vagyunk vele. Arról legalább közös a meggyőződés, hogy a „facme talentalis erő“ alapjáni szereposztással jelen társadalmi viszonyaink közt többé nem boldogulhatni, minélfogva ha valaki akármely pályán sikerrel haladni akar, komoly készület, illetőleg tanulmányozással kell hogy lásson a dologhoz, s azért remélem, hogy nem messze az idő, midőn a tanulói pályát végzett ifjú és annyira gyalázatnak nézendő választott szakának valamely ágában tudatlannak lenni, a mint még nemrég bravournak tekintette pl. a papi jelölt, ha dicsekedhetett vele, hogy ő a görögöt nem értve, a hébernek még betűit sem ismerve, átbirt úszni a censurán. Bámulandó dolog volt az iskoláinkban, hogy minden szakban taníttatott egy egy tudomány, a mely csak arra valónak lenni látszott, hogy legyen a tanulónak miből tréfát űzni; s ilyen volt a theologiában a héber nyelv leczkéje, oly óra, melyben tanitó és tanítvány egymást kölcsönösen ámították, a tanitó el akarta hitetni a tanulóval, hogy az idegen hangzású műszavak alatt Isten tudja mily bölcseség rejlik, a tanuló pedig figyelmet színlett s hátat fordítva jóizót nevetett, a honnan az még mai nap is, némely tisztelendő urnák a legjobb ízű adomák kifogyhatlan tára. Ha ebből valaki azt következtetné, hogy tán e szerint e nyelv tudása a lelkipásztornak nem is szükséges , erre én azt mondom, hogy ha a lelkipásztor az egyházi szertartások végzése és a népességi rovatok betöltésén kívül más feladatát nem ismeri,akkor igenis felesleges nemcsak a héber nyelv tudása, hanem még sok egyéb, amivel az exameneken annyira elkínozták. — De nekem a lelkészről sokkal magasabb fogalmaim vannak. A haladó kor és protestantismus kivetkőztette ugyan a lelkészt a középkorban ráruházott nividusból, megszüntette a tudomány kizárólagos birtokolását ; de azért a nép irányában ma is mint századok előtt a lelkész a tudománynak és minden mi»'-'"0 életiránynak képviselője, mely hivatását D betölteni akarja, a századok feje^"' v- mivelt nép- egész folyam A pesti czukorgyár III. A hazai ipar köréből alig emelhetünk ki jelenleg érdekesb tárgyat, mint a pesti czukorgyárt mely egykor az ország oly nagy részvétel reménye mellett keletkezett s mc.Hát jelen körülményei oly leverőleg hatnak a hazai ipar barátaira általában * azon részvényesekre különösen, kik a haszon jogos igénye mellett tetemes áldozatokkal segítek létrehozni, fentartani e hazai vállalatot. Leverő, busitó, elkedvetlenítő vagy minden vállalat bukásában. Az ily jeleneteknél, főleg ha a vállalatra kártékonyan ható körülmények nem ismeritek, elzsibbad a vállalkozási erő, igazoltatik a közöny, és jogosultnak érzi magát a roszakarat ismételve szemünkre vetni, hogy a magyar sem kellő számítással, sem elég üzleti ügyességgel nem bír. Kötelességünknek tartjuk tehát e vállalat körülményeinek s főleg azon okoknak hiteles adatokra építtetett megismertetését, melyek a cukorgyár jelen állapotát előidézék, hogy lássuk a hiba mennyiben illet egyeseseket, mennyiben tudathatik be a kezelési eljárásnak s mennyiben tulajdonítható a kor befolyásának s az éghajlati viszonyoknak.