Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-01 / 2089. szám

Szükségesnek tartjuk pedig a legrészletesb, a gyár keletkezéséig visszatérő előadást, h­ogy a felmutatott hibák és nem kedvező körülményekben a hason vál­lalatok tulajdonosai, vezetői óva intést találhas­sanak. A pesti czukorgyár eszméje tudjuk azon férfiútól keletkezett, kinek a haza több életrevaló eszmét kö­szön. A pesti czukorgyár is életrevaló eszme lett volna még azon feladat mellett is, hogy kizárólag a gyar­mati czukorliszt finomításával foglalkozzék (miután maga a két testvérváros képes volna több ily finomító gyár termelését elfogyasztani), ha a gyár a czukor­­lisztbeli szükségletét első kézből kaphatta volna. A gyár e feltétel mellett egyikévé válhatandott a leg­­jövedelmesb vállalatoknak, miután a közelébe eső kőszénbányákból a tüzelőt olcsón nyerhető vala s a munkabér aránylag d­rága nem volt. A gyár azonban már keletkezésekor két lényeges hiba miatt megfosztatott az első kézbeli vásárlás le­hetőségétől. Ugyanis a gyárépület építése oly mesterre bízatott, ki ugyan nagyon erősen, de drágán tudott építeni. Ennek folytán a részvényekből begyűlt összeg töké­letesen kimeríttetett, mielőtt a fölszerelés födve s az üzlet megindítva lett volna. Ebből már a kezdetkor az üzlet fenakadása támadt s a gyárkezelőség kész­pénzzel, első kézből nem vásárolhatott, holott a gyarmati czukorlisztet nyereséggel csak azon gyár finomíthatja, mely nagy mennyiséget (péld. egy egész hajóterhet) s mely első kézből és készpénzen vásárolhat. Azonban a pesti gyár, melynek alaptőké­jét az építkezés tökéletesben felemésztette, üzleti tőke nélkül, csak kisebb mennyiségben, csak hirtelen, csak második s harmadik kézből szerezhette meg működése anyagát. Természetes tehát, hogy ha a kezelés ügyes is lett volna, nyereményes üzletre nem számítható, sőt, a­mint a Germüller bankárház, melyre a gyár hitele alapíttatott, megbukott, a gyár is tönkre jutott. Új társulat alakult, mely a pesti czukorgyárt át­vette. Az eszélyesség azt kívánta volna, hogy az újabb társaság okulva az első társulat hibáin, mindenek fe­lett elegendő üzlettőkét igyekezzék biztosítani. Azon­ban e társulat is azon hibát követé el, hogy, miután a gyárépületeket a várostól 64,000 parton által vette s a belső felszerelésért mintegy 30,000 portot fizetett, üzleti tőkéül elegendőnek tartá a biefizetett részvények­ből fenmaradt s 100,000 p­ortnál csak valamivel na­gyobb öszveget. Hogy a gyár üzletét nagy mérvben s igy a nyere­ség több garantiájával kezdhesse meg, erre nézve ez öszveg elégtelen volt. E mellett az új társulat még azon félszeg eljárással is tetézte hibáját, hogy kész­fizetés helyett váltókat bocsájtott ki. A gyarmati áru tehát neki is többe került, mint kerülhetett volna kész fizetés melletti vásárláskor. Ehhez járult a tech­nikum tökéletlensége, s egy merész speculatiónak rész eredménye, minél fogva a társulat a gyarmati czukorliszten 80,000 portot veszített. Mindez arra bírta a társulatot, hogy a gyarmati czukorliszt finomításával felhagyva üzletét a répaczu­­kor irtásába­ alakíts­a fő feladatul, a fino­■*itá&L pedig csak telteh,és üzletül tűzvén ki. E változást a fő czélon kívül ajánlotta főleg azon ekintet, miszerint ez után a mezei gazdálkodás ré­patermesztés által uj keresetforrást nyerend; a pénz a hazában marad ; a répatörköly, mely a czukorrépa 201.évét alkotja, becses marhatakarmányt nyu­jtani; végre pedig az üzlet e változás folytán oly tetemes forgótőkét nem kiván, mennyit a czukorliszt előnyös megszerzése múlhatlanul igényel. Politikai szemle. Pest, dec. 31. A mai nappal nem érkezett semmi fontos­ politikai újdonság, még azon kérdés fejlő­désében is, mely most leginkább érdekel, t. i. a S­záj­ca és Poroszország közti viszályban, nem tapasztalunk semmi lényeges előhaladást. Ezen kérdés jelenleg is úgyszólván csak úgy áll, mint már tegnapelőtt állt,­­ ha csak épen új fejlődési fordulatnak nem akar­juk nézni azon körülményt, hogy a hírlapok lassan­ként fölhagynak eddig kizárólag csupán harczias kürtölésükkel. A közvélemény csaknem mindenütt oly határozottan nyilatkozik a neuschateli ügynek békés eligazítása mellett, hogy most már ily eligazí­tást sürget azon lapok legnagyobb része is, melyek különben — határtalan tisztelői lévén a legitimitás elvének — helyeslőleg nyilatkoztak még a modorra nézve is, melyet Poroszország, joga elismertetése végett, használni akart, s a Svájcz elleni háborúban egyebet sem láttak, mint bujtogató demagógok igaz­ságos megfenyítését. Most már bizonyosnak látszik, hogy meglesz a bé­kés kiegyenlítés. A svájczi köztársaság — mind po­litikai — mind gazdasági okoknál fogva — szívesen fog hajlani méltányolható föltétek elfogadására, mi­után fegyveres erejének hosszabb talpontartása rop­pant anyagi veszteségeket eredményez. A honvédel­mi erő mozgóvá tétele nem csupán rendkívüli, és pedig tetemes kiadásokat igényel, de nagy fogyat­kozást szenvednek mindazon családok is, melyek­nek főtámasza azon férfi, kinek épen ki kell a sor­ba állani. Azonkívül ugyanis, hogy bizonyos szám munkanapja veszendőbe megy, még otthonról kell magát sok mindenfélével elláttatnia, miután a had­seregi pénztárból folyó illeték oly csekély, hogy ez­zel vagy sohasem, vagy csak a legritkább esetekben érheti be. A Stambulból legújabban érkezett tudósítások oda mutatnak, hogy az angol-perzsa háború nem csekély hatással leend azon tartományokra is, hol Perzsia, Török- és Oroszország határai összeérnek. Hír szerint máris forrongás uralkodik azon kurdok közt, kiket a basibozukoktól három évvel ezelőtt nemzetük iránt ta­núsított rosz bánásmód lázongó hangulatra indít a Tö­rökország iránt, s kik is azóta nagyon fogékonyaknak mutaták magukat az orosz befolyások, kivált az orosz ajándékok iránt. A török kormány tetemesen erősítteti hadait Erzerumban, Karszban s az innen keletre fekvő helyeken ; más részről azonban Oroszország is szapo­rítja helyőrségeit Tul-Kaukázia délnyugati része­iben. Most már a Szuchum-kalei fogás czélja is kiderült. Az oroszok félre akaják szorítani az angolokat ezen partoktól, hogy így Perzsiát legalább egy oldal felől biztosítsák. Tán szükségesebb lett volna, azonban a sahot országa túlsó oldalán megutalmazni, mert hi­szen a legújabb sürgönyök után tudjuk, hogy az an­golok Kohaton át nyomulnak előre. Meglehet egyéb­iránt, hogy ezen expeditio nem közvetlenül a perzsa birodalmat illeti, hanem az utóbbi időben a perzsák­hoz pártolt afgánok ellen, és talán Kandahar elfog­lalására is van irányozva. A perzsa kormány Herat ostroma és önkéntes megadásáról adott részletek után hivatalos közlönye által kijelenti, miként kész oda­hagyni új h­ódítmá­­nyát, azon feltétel alatt, ha Angolország Kandahar­­ban,­ Afghanistánban, sőt magában Heratban megte­szi a szükséges intézkedéseket a végett, hogy Perzsia biztosítva legyen aziránt, hogy ama tartományok mindenike saját kormánya alatt álljon. Ha Angolor­szág ezen feltételeket nem írja alá, a­ shali kijelenti, hogy más hatalmak segélyében vagy közbenjárásá­ban, s különben az isteni gondviselésben veti bizal­mát. Újabb, érdekes­ híreink — kivéve az Amerikára vonatkozók, melyeket olvasónk a rendes rovatban összeállítva­ talál — mainap nem érkezvén: szemlén­ket, úgy hisszük, legczélszerű­bben fejezzük be az Oroszország­ és Anglia ázsiai versenyzését felderítő észrevételekkel, megerősítvén egyszersmind fentebbi állításunkat, hogy az Ázsiában kiütő háború kivált a határ­tartományokra lesz tetemes hatással. Oroszország és Anglia ugyan­is a roppant kiterje­désű ázsiai continens minden pontján egész a meg­­mérhetetlenig közelednek egymáshoz. Sehol sem ta­lálkoznak ugyan, de egymást mindenütt fenyegetik. Szibéria és China, Szibéria és Tibet, Szibéria és Perzsia közt oroszok és angolok mindenütt távolról fenyegetik egymást. Anglia a déli részt, még­pedig Dél leggazdagabb részét, majdnem egész Indiát bírja. De Oroszország tartós időre nyithat magának utat Ázsia déli részébe; ez ugyan lehetséges, de egy­előre még nem bizonyos ; továbbá igen rosz politika volna Oroszország részéről az egyedüli európai hatal­mat Ázsiában oda engedni. Emésztő ereje nem volna képes ily martalék elnyelésére. Oroszország Chiná­­ban, Oroszország Indiában, Oroszország Perzsiában, megszűnnék Oroszország lenni. Többé nem uralkod­nék , hanem magamagát rontaná meg. Terjeszke­dési kísérleteinek hajótörést szenvedett fáradozásai igenis világosan megmutatták , hogy csak hatal­mas öszpontosítás által válhatik erőssé. Tere ki van mutatva ama nagy kereskedelmi utakon, me­lyek az Oxustól Bocharába és ismét a Jaxar­­testől chinai Tatárországba vezetnek le. Ott Orosz­országra nézve nagy kereskedelmi viszonyok té­rés pályája nyílik Chinába, Indiába s az afgh­ai tartományokba. Ha Anglia át akarná lépni e vonalat, az orosz érdekeket mintegy,keresztül metszvén, maga magának törné nyakát. És most jövünk a sebzett helyre. Oroszország a Kaukázus ura, s az is maradand. Idővel a Kaszpi tengert is uralma alá kerítendi. Sem a vad lezgusok, sem a vallásuk és intézményeik ál­tal brutalizált perzsák nem leendnek képesek valaha egyensúlyt képezni Oroszország növekvő hatalma el­len. Angliának azon nagy kereskedelmi utakat, me­lyek Mediából indulva ki a Tigrisnél végződnek, sa­játjaivá kell tennie. De hogy Oroszország hatalmá­nak minden előnyeiből kivettessék, erre oly erőfe­szítések kellenének, melyeket megtenni egyetlen egy európai nagyhatalom sem volna képes. Mindkét rész­ről legokosabb volna, ha a lehetséges dolgok fölött kölcsönösen értekeznének, a tulambitiosus dolgokról lemondanának; talán évszázadokon keresztül igy élnének együtt az öszves európai érdekekre nézve, s ne rontanák saját nagyságukat üdvtelen s lehetet­len harcrokban. Mindezekben nem egyedül angol vagy orosz érdek forog fen, de az európai civilisatio­s legmagasabb culturának legfenső érdeke. kútfejéig föl kell ismernie, a jelennek összefüggését a múlttal át kell értenie, mert csak az vállalkozha­­tik az emberiség valamely töredékének akármely iránybani tovább­fejlesztésére, ki az emberiség fej­lődésének eddigi folyamatját ismeri. Ha már most a bibliát mint a vallásos miveltség első és egyedüli kútfejét e magasb, a miveit laicustól is méltánylandó szempontból nézzük, felfoghatóvá lesz, miért teszünk a bibliai nyelvek tanulmányozá­sára oly nagy nyomatékot és miért tartottam én, ki tán mást is mivelhetnék, érdemesnek életemet oly tudomány mivelésére és annak ifjaink előtt jobb színbe helyezésére szentelni, mely mind ekkoráig mint haszontalan tudós sem csak gúny tárgya volt. — A turista a jog forrásainak nyelvét, az orvos Gal­­lenusát inkább szükségesnek tartotta érteni, mint a lelkész az ő isteni Corpus jurisát. Pedig a szentírás még más értelemben is szükséges előzménye min­den theologiai tudománynak, mint például a ró­mai pandekták és digesták a jogtudománynak, mert ezek a jogtudósra nézve pusztán mint fejlemé­­nyi momentumok nevezetesek, mig a bibliáról ma is mint közel 2000 év előtt, azt tartjuk, hogy abban örök élet vagyon. A bibliáról kellett előbb általában szólnom s annak fontosságát megérintenem, mielőtt a bibliai nyelv ta­nítására fordított gondom némi eredményeiről beszél­nék, számot akarván adni arról, mit akartam azon czélra írt kézikönyvemmel elérni, s m­i­k­é­p hiszem azt elérhetni. S ebbeli számadásom, különösen azon nemzedékbeli tanártársaimnak szól, kik közt nem egykettő van, kiket én voltam szerencsés a tudomány templomába bevezetni. — Szolgáljanak több évi ta­pasztalataim e tüskés mezőn eszméltetésül és további tapasztalattételek csekély kezdőpontjaiul. Mikor iskolai kézikönyvet készítünk, vagy szük­­ségben segítőt akarunk tanítványunk kezébe adni, melyben minden magát előadható nehézségre útbaigazítást találjon, akkor a tudomány anyagá­nak kimerítő vázlatát kell adnunk. Vázlatát mon­dom, mert a bővebb fejtegetés a tanításban mindig a a szóbeli előadásnak kell, hogy fenmaradjon ; vagy oly vezérfonalat akarunk adni, mely a tudomány or­­"'"tsmusának megalkotásához szükséges alapvoná­­s 19" ne tartalmazzon, mely a ta­mit, mennyit és azt mely renddel kelljen valamely tudományból határozott időszakban előadni, a tanítványnak pedig szolgáljon segédkönyvül, melyből készülhessen. A héber nyelv tankönyvének szerzője az utóbbit akarta, még pedig oly szorosan kimért alak- és ki­terjedésben, hogy sem többet sem kevesebbet ne tar­talmazzon, mint a mennyit egyetemi tanulmányok hallgatására érett ifjak naponkinti 4 órán egy év alatt elvégezhetnek; e mellett az ó - testa­­mentomi nyelv, hang-, alak- és mondattan tü­neményeiből annyit kellett felkarolni , s en­nek begyakorlására annyi nyelvanyagot fokoza­tos gyakorlatokban összeállítni, mint a­mennyi egy­felől szükséges arra, hogy a héber nyelv grammatikai és onomasti­ai szervezését felismerhessék, másfelől arra képesíttessenek, hogy a következő iskolai év elején az ó­szövetséget commentár segítségével olvas­hassák. Mindezt éreztem és tudtam, csak akkor lesz elérhető, ha a tanuló a tárgyat meg is kedveli, megkedveli pedig, mihelyt munkáját minden lépten észrevehető siker és foganattal koronázva látja. E végre az ó­szövetségi történelemnek rövidletét tartal­mazó és előre elkészített olvasókönyvből szedegetett nyelvanyagot úgy rendeztem, hogy az első gyakorlat­ban használt szók, a másodikban uj összeköttetésben és így uj alakban ismét előforduljanak, a másodiké a harmadikban s igy tovább; szintigy a szabályokat oly rendben adtam, hogy az elől álló mindig alap­vető legyen a következőre nézve. (Folytatjuk.) TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. VI. C­imivezetés a cziviltulajdonos halála után — P. Eugen, mint időközben elhunyt P. Pálnak fia, s bejegyzett czimvezetője, apja czime „per procura P. Pál“ aláírásával elfogadott egy 400 pftos váltót. A váltóbirtokos a lejárat után az említett kereskedői czim ellen a váltót beperlé, s a fizetési meghagyást P. Eugen mint czimvezetőnek kézbesitteté. P. Eugen a fizetési meghagyás ellenére kifogást ten ugyan, mindamellett a p-i cs. k. kereskedelmi törvényszék a kifogás folytán közbejött tárgyalás bevégeztével, 800 m.f­izse sz. a. a fizetési meghagyást jogérvényesnek nyilvánító, a következő okokból : Tekintettel a polg. törvény 1214 -ik §-ára, kétség­telen az, hogy a kellőleg bejegyzett kereskedői czim ellen, egyéb körülményektől eltekintve , mindaddig lehet perelni, míg a czim kitörülve nem lett, mivel a bejegyzett czim, jogalanykép létezni csak a kitörölés folytán szűnik meg. Nem kevésbé áll az idézett §, az 1201. s 1028. §§-okhoz képest az is, hogy a be­jegyzett czimvezető a czim képviselésére, mindazon ügyekben, melyek közvetlenül az érdeklett czim alatt végzett ügyletekből erednek, a czimvezetési jo­gosítvány kitöröltetéséig mindenkor jogosítva van. Ennek előrebocsátása mellett P. Eugén mint P. Pál czimvezetőjének abbeli kifogása, hogy a kereset ellene helytelenül lett irányozva, mint szinte, hogy ő a kereskedő czimet e perben nem képviselhetné, fi­gyelemmel arra, hogy sem a bejegyzett kereskedői czim sem a megbízás létezése kétségbe nem vonatott, annál alaptalanabbnak tűnik ki, miután jelen eseben oly viszonyok épen nem forognak fen, mik a p. t. k. 1008-ik §-ához képest különös meghatalmazást igé­nyeltek volna. A pesti cs. k. főtörvényszék ellenben 4193 85. szám alatt az elsőbirósági ítéletet megváltoztatván, felpe­rest P. Pál czim ellen irányzott keresetével elutasitá, a perköltségeket kölcsönösen kiegyenlítvén. Az indo­kok következők voltak : Bebizonyítván, hogy P. Pál kereskedő még a jelen kereset megindítása előtt elhunyt, miután ekként, a még érvényben levő 1840. XVI. 57. §. értelmében, kereskedői joga is elenyészett, ugyanazért czime el­lenére, mint melynek képviselője többé nincs, törvé­nyes lépések nem létezhetnek, hanem ily esetekben a p. t.könyv 811. §-ához képest minden per vagy az örökség átadása után az örökösök, vagy annak áta­­datása előtt az e végre kirendelendő gondnok mint a hagyaték képviselője ellen indítandó meg. A czímvezetési jogosítvány csupán a kereskedelmi üzletre szorítkozik, s törvény előtti képviseletre ki nem terjeszthető, miután erre a p. t. lu()8-ik §-ához képest különös megbízás szükséges, minővel pedig alperes nem bir. A p. törvény 811 -ik §-án tehát mit sem változtat­hat jelen esetben az, hogy P. Pál a czimvezetési jo­got fiára P. Eugénre még életében átruházta, s ehez­­képest P. Eugén kézírása törvényszékileg be is je­­g­yeztetett. , , Ámbár nevezett P. Eugén e megbízás erejénél fogva 1840 : XVI. 58-ik §., s a p. t.könyv 1022. §. értel­mében a hagyatéki tömegről mindennemű kárt elhá­rítani , a tömeg straszirozásánál, mint rendbeszedési czimvezető szerepelni, s az üzletet szükség esetében a folyó ügyek bevégeztéig folytatni jogosítva lenne , abból még­sem következik, hogy ő saját személyé­ben, a kérdéses c­ím alatt a felebb említett törvény világos határozat ellenére megpereltethessék. Végül az 1214-ik§-ra tett hivatkozás nyomatékkal azért nem bír, mivel jelen esetben nem valamely ke­reskedelmi társaság jogairól s kötelezettségeiről s a megbízás tartamáról, hanem csupán egyes czím kép­­viseléséről van szó, mire nézve pedig csak a meg­­hatalmazási szerződés, illetőleg a peres eljárás sza­bályai szolgálnak zsinórmértékül. Azonban a legfőbb és semmitő törvényszék felperes felülvizsgálati kérelme folytán az első birósági ítéle­tet hagyó helyben azon okból, mert a p. törvény 1214-ik §-ához képest valamely kereskedő társaság megszűnése ép úgy, mint alakulása közzétendő, s a megbízások ereje és tartama is e közzététel nyomán ítélendő meg minek ellenébe alperes abbeli kifo­gása, mintha P. Pál halála után a kereskedési czim vezetésére jogosítva nem lenne, annál kevesebb erő­vel bir, mivel az érdeklett czimnek szakadatlanul lett folytatását kétségbe vonni csakugyan nem le­hetett. (Ítéltetett 1856. sept. 11-én 8381. szám alatt.) (A „G. Z.“ után Dr. Vida Lajos.) Erdélyi levelek. I.­­ Kedves Barátom! Midőn a P. Napló felelős szer­kesztőségét elvállalod, hogy izzadó munkája légy a jelennek, mely a szebb jövendőt előkészíti , meghí­vod barátaidat és mindazon hazafiakat, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szivében egyenlő érzelem ég, hogy körülötted szellemi tábort üssenek. — Tettre hivó baráti soraid elérkezének hozzám is. Soká küz­döttem magammal; engedjek-e fölszólításodnak, vagy nem ? — ha sokoldalú elfoglaltatásomat tekintem : „nem“-et kellene mondanom ; no de miért ne áldoz­nám föl az egykét szabad perczet, hogy — mennyire időm és parányi tehetségem engedik — bennem he­lyezett baráti bizalmadnak megfeleljek ? de mit és miről írok én politikai lapba ?— én, kinek a politika sohasem volt eledelem ? kinek politikával, az „exi­­gentiák eme tudományával.“ bajlódni szenvedélyem Sohasem volt! árny gondolom, miért ne cselekedhet­­ném úgy én is, mint századunk igen sok gyermeke, kik, miben inasok sem voltak, mesterekül vetik föl magokat! nem, ezt nem cselekszem; ezt cselekedni bűnnek tartanám ; ki mihez nem ért, abba ne ártsa magát; kinek árnyba vonulni végzete, az elő ne to­lakodjék ; pedig nézetem szerint épen e bajban sin­­lődü­nk mi magyarokul; ám hiszen mi szükséges ma arra, hogy valaki az irodalom szentélyébe tolakod­jék ? mintha egy új Danton harsogná mariusi han­gon : bátorság, ismét bátorság, és mindig bátorság : oly szemtelen vakmerőséggel látok szerzőkül föllépni ifjakat, kik alig rázták le az iskolai port, alig fogták föl a tudományok elemeit , már holnap azokról íro­gatnak. Tartalomüres munkák özönével borítják el a hazát s lelkiismeretet sem csinálnak belőle, hogy vizenyős firkáik zagyvalékéval megrontják az iroda­lom hitelét, és silány portékáikkal csalják a közön­séget, mely többször megcsalatva a legjobb munkát sem veszi meg. — Önkényt jutnak eszembe szavai a dicső férfiúnak, kiről írva van, hogy egyetlen sze­mében a nemzet minden múlt és jövő bánata tükrözött. Könyvet írni, úgymond, ez is egyike korunk beteg­ségeinek. Ki kenyérért irogat, az méltóbb szállásra, mint a ki napszámért kapál. Kit hajlandóság vonz írásra, jusson eszébe , miképen hajlandóság és tehet­ség két különböző dolog; s ki a hajlandóságot tehet­ségnek veszi , az mindig csalatkozik. Több kívánta­tik az írótól, mint a beszélőtől. Ennek szavai elhang­zanak, az író pedig maradandó börükbe önti gondo­latait, s messze vidéken s jövendőben is óhajt olvas­tatni. Azért, ha valaha könyvírásra kedved leend, vizsgáld meg jól magadat: gyűjtöttél-e elég erőt, tapasztalást és tudományt ? mert oly ember is, ki a maga életkorét h­iven betöltvén, jámborsága és szor­galma által tiszteletet érdemel, nevetséges leend, mi­helyt azon pályára lép, mire a természet őtet nem szánta. Kinek a közönségesen, s mindennapin felül­emelkedni erő nem jutott , az kitűnő helyre ne álljon.“ Íme a jó tanács ! de ki követi azt? Ifjabb íróink­nak hányadika viraszta át éjeket a komolyabb tudo­mányok asztalánál ? tanulás nélkül csak a buta kép­zelheti magát tudósnak. Az írott munkák száma sza­porodik, mintha a könyvek sokasitása volna főczélja e századnak; de ki örvendhet e szaporaságon, mikor azokban az eszmék szegénysége uralkodik. Ők írnak, hogy lapokat, íveket tölthessenek be, imák nyerészke­dési viszketegből. Olvastatni akarnak, mielőtt maguk sokat olvastak, tanultak és elmélkedtek volna. Ha né­hány divatos regényen átgázolnak, azt vélik , már bölcsekké lettek. Másokat képezni akarnak, mielőtt magokat képezték volna. A halhatatlanság szobrai­ról álmodoznak, melyeket az utó nemzedék sirkal­­mukra fog állítani, pedig úgy járnak, mint a római császárok a 3-ik században, kiket ma megtapsolt a lázadó légiók serege és holnap őrült szenvedélylyel kikac­agott. Félreértetni nem akarnék. Az elismerés méltó adó­jával senki sem hódol szívesebben, mint én, azon lelkeseknek, kik ihletett szellemük termékeivel oly áldásteljesen munkáltak az irodalom küzd­homokán ;­­de bántja meggyőződésemet, midőn tanulatlan ifjak, kik még szabályszerüleg írni sem tanultak meg, an­nál kevesebbé bocsátkoztak a tudományok mélyére, a nemzet tanáraiul tolják föl magokat; mert mi egyéb az író, ha nem tanár? S ha annak, ki fejletlen elmék oktatója akar lenni, oly temérdeket kell elébb tanulnia, mennyivel inkább annak, ki a nemzet ér­telmiségéhez akar szólani! „Ismerd tenmagad! mond az ó­kor bölcse, siez igazságra nincs senkinek na­gyobb szüksége, mint az írónak, ki a jelenkor és ma­radék szemeit magára készül fordítani. A könyvszer­ző rendeltetése „magas rendeltetés,“ úgymond Köl­csey. Az írónak hivatása az, hogy legyen világító szövetnek, melynek sugárfénye napvilágra derítse az emberi ismeretek körének homálylepte tájait, hő me­lege pedig az érzelemvilág fagyos kérgeit repessze föl, és ültesse belé, de avatott kézzel, a tiszta erény — ez égi szülött és a nemzetiség ü­dvet­ árasztó mag­vait ; mert ha az irodalom termékei e kettős bélyeget nem hordják homlokukon, ok akkor ízletes gyümöl­csöket hiába várunk attól! S ime barátom! a sok gondolat közöl, melyek lel­kem előtt elszállonganak, midőn szives fölhívásodra ez igénytelen sorok írásához fogtam, e kettőn .­erény és nemzetiség akadott meg lelkem figyelme. E kettőnek szentnek kell lenni, minden jó ember, min­den igaz magyar előtt. Minden ország támasza, talp­köve a tiszta erkölcs ! zengte az elsőről a lánglelkü költő, kinek puszta szobortalan sírja fölött szö­vetkeztünk föloldhatlan barátságra ; fáj, barátom! a gondolat, hogy egyik első rangú költőnk, kinek egy­­egy versszaka több lelket önte az alvó nemzet romlásnak indult fiaiba, mint sok másnak ivekre .______ .­­, % Magyar könyveszet. 1. Szőlöfizeti és borászati közlemények. Első folyam, hat füzetben. Szerkeszti s kiadja Gyürky Antal. Pesten, 157. Nyomatott Emich Gusztávnál. 8rét. Első füzet, 58 lap. Az első folyam előfizetési ára 2 frt 30 kr p.p. 2. Nagy Péter. Az uj házassági törvény magyarázatja, a törvény eredeti szövegével, az ebben hiányzó egyházi s polgárjogi törvényekkel, gyakorlati példákkal, és iromány­­példányokkal. Irta N­agy Péter, jogtudor az egyházi s polgárjogi törvényekből. Pest, 1857. Geibel Armin bizo­­mánya. Nyomatott Emich Gusztáv nyomdájában. 18-rét 144 lap. Ala­­­pírt.

Next