Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-06 / 2092. szám
ná meg, és ez által a kormány hitelét, melyen halmának oly nagy része nyugszik, tökéletesen loombolná. Ez azonban téves felfogás. Brit állammaximává lön lassanként azon elv, mely ép oly leithatatlan , mint amaz elvi sarkpontok, mezeken az angol alkotmány alapszik , hogy t. i.ármely gyarmatból vagy külföldi birtokból egyees jövedelmet húzni nem szabad. Kormányzatnak, hadseregeinek s hatalmas tengerészeti erődnek stb. költségeit Nagybritannia oly eszközökül fedezi, melyekhez egy silling sem foly be a brit egetek területén kivül. India különösen csak saját ormányzatának és hadseregének, mely a „keletindiai trsaság hadserege“ név alatt több százezer emberre ttgy költségeiről gondoskodik, ezenkívül fizetie kell neki a mintegy 26.000 emberből álló irályi csapatokat is, melyek a brit hatalomabb és biztosabb fentartására ott folytonosanllomásoznak. Az angol nép mégis megmérheetlen, ép úgy politikai mint financziális veszeséget szenvedne, ha hindustani tartományai tőleragadtatnának. Föl lehet tenni, hogy ez esetben egalább is hét millió font sterling indirect adót veszene évenkint. És e nagy összeg a következő három ’»jövedelemből kerül ki: legelőször is a keletindiai ársaságnak évenkint mintegy két millió font sterlinget kell küldenie Angliába, hogy ott abból a direkorium s a tőle függő kormányzatnak költségeit felezzék ; szintén két millióra tehetni évenkint azon megtakarított öszvegeket, melyeket a hadseregben és kormányzatnál alkalmazott angolok egybegyűjtően hazaküldenek ; végre az Indiával a kereskedelmi forgalomból keletkező évi jövedelmet legalább is három millió font sterlingre tehetni. Ezen hét millió font sterling összeg épen nem ér ugyan föl azon tiszta nyerességgel, mely a Nagybritannia és az amerikai egyesült államok közti kereskedelmi mérlegből keletkezik , miből azt következtethetnék, hogy Anglia pénzügyeinek állapotára nézve sokkal fontosabb, hogy kereskedelmi viszonyait inkább az Atlanton túli Nyugattal, mint kelet-ázsiai birtokával tartsa fen; de e mellett elkerülné figyelmünket az, hogy Anglia roppant politikai előnyöket is húz Indiából, melyek ismét kereskedelmi becsüekké változtathatók. Általában a brit kereskedés Ázsiához, minden viszonyainak főtámasza az indiai birtok. E birtok alapja, kiindulása az angol vállalkozó szellemnek, mely e földrész egész területét üzérkedései körébe vonja. Indiából nyitott utat magának bel Ázsiába, s igy jutnak el az angol áruk Khiwa-Bochara - Kokand és Samarkand-ba, ugyan innen indul ki a társaság hajója a Perzsa öbölbe, Bushirba, Muskat és Bassorába, s ellenkező irányban Hong-Kong és Kantonba; az angol árucsomagoknak már Tibetbe is megnyílt az út, s szabad bemenetelök van az Indián túli félsziget tágas téreire. Habár e pillanatban az Éjszak-Amerikáhozi viszonyok azon tekintetből, hogy onnan hozatik a nyersanyag Angolország gyapotgyárai számára, fontosabbak lehetnek ugyan , Kelet-Ázsia rendkívüli, több száz millióra menő lakosságát véve tekintetbe, ebből méltán azon következtetést vonhatni, hogy, ha egykor Anglia kereskedési erői e messze kiterjedő tartományban szabad játéktért nyerendnek, ez összeköttetés fontossága jóval túlszárnyalandja amazt, mely jelenleg az angol szigetek s a nagy köztársaság közt fenáll. Ez ama nagyszerű jövő, melyhez Anglia az utat indiai basisából megtalálandja, s meg is kell találnia, ha azt akarja, hogy mind inkább s inkább növekedő mind kereskedelmi mind ipar kifejlődésének folyama egykor fel ne akadjon; ez azon irány, melyet követend, még pedig népének teljes ereje s kitartásával , hogy elvégre az európai continentális népekkel, valamint az új világ népeivel küzdendő nagy világharcot megvívhassa. Ha India meg fog tartatni számára, teljes kilátás nyílik a brit szigetek tökéletes győzelmére és prosperitására oly mértékben, milyenben a világ ezt eddig nem ismerte, s csak alig is sejthette. Ha ellenben Anglia elveszti nagy birodalmát a Ganges és Indus folyók mellett, elvonatott tőle az alap, melyre ama nagyságot fölépítheté, akkor jövője igen bizonytalan s kétséges. Sőt akkor az is megtörténhetik, hogy a föladatot, mely most oly csábítólag int feléje, más nép karolandja föl, gyaníthatólag az, mely Calcutta és Bombayban , Ágra és Madrasban lépend helyére. E fordulat következményei megmérhetetlenek volnának. Már feljebb megjegyzettük, hogy akkor európai Törökország ugyanazon hatalom által hátulról megtámadtatván, csalhatlanul el fogna veszni s az angol hatalom Dél- Ázsiábani leigázóinak kezeiben eszközzé válnék arra, hogy az európai continens közepét is, tehát Németországot, veszélyeztesse. E világrész többi maradványa úgy is el volna veszve és Oroszország czéljánál állana. Az érdek tehát, mely a brit hatalom Indiábani fentartásához kapcsolódik , nemcsak maga magában nagy, hanem általános európai és közös érdeke az Oroszország túlterjeszkedése által fenyegetett nemzetiségeknek. kincsekből csak azt vallja sajátjának, mit az általa istápolt szegények kezei a menyei tárházba előre bevittenek a) A pogány hajdankort csodáljuk ugyan polgári in- tézeteiben, hadi tetteiben, művészeti remekjeiben , de a felebaráti szeretet erényét s műveit abban hasztailan keressük b). E kor a bölcseség legmagasb fokát a mások ínsége iránti teljes részvétlenségben helyező c) , s nála a mi ispitályaink vagy kórodáink még nevökre nézve is ismeretlenek voltak. A fölösleges vagy béna gyermekeket mint vala- mely állatkölyköket elvetni a), a rabszolgákat, kikből állott az akkori ismert világ legnagyobb része, vénségekben, betegségekben veszni hagyni, a szabad polgár jogaihoz számíttatott. Üdvözítőnk e tekintetben is az emberiség megváljtója jön, s az ő isteni szivéből fakadt szeretet éltető patak gyanánt folyton-folyva öntözi, termékenyíti s átalakítja a világot. Méltán mondá tanítványainak Jézus : „Uj párán- t csolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, mi-ként én szeretlek titeket“ b) ; méltán nevező úrnak azon szeretet törvényét, melynek ösztönül s például maga az isten, mértékül pedig a magunk iránti szere- tet szolgál, s mely, ha azt mindnyájan egész értelem- ben teljesítenek, az embereket angyalokká, a földet paradicsommá fogná átváltoztatni c). A valóságos sörök javak ismerete a földi javaknak uj becst, a sze- j b) „Allerdings gab es in jener Wüste der Gesinnung eine j Oase: Die Gastfreundschaft. Wenn aber nun einzelne Reiche neben ihren weitläufigen Wohnungen auch Ge- ! biiude errichten Hessen, um befreundete Fremde zu beher- j bergen — Xenodocbia —, so thaten sie es desswegen, um t in ihrer eigenen häuslichen Bequemlichkeit nicht gestört zu werden. Jene Pfleghäuser aber bei den Tempeln des Aesculap, in welche man die Kranken lanterbraohte, welche mit reichen Geschenken kamen, um den Rath des Gottes zu befragen, darf man eben so wenig mit den christlichen Hospitälern yergleichen, als man die politischen Largitionen der Römer fromme Armenspenden nennen kann.“ Dr. Bensen. Ein Hospital im Mittelalter, Regensb. 1853. p. 9. c) „Misericordia est vitium pusilli animi, estque pessimo cuique familiarissima. — Sapiens non miseretuv. Seneca, de Clement, II. 4. 5. C. génységnek addig ismeretlen értéket szerzett, s Üdvözítőnknek szava s példája tiszteletreméltóvá téve azon szegénységet, mely addig a részak legnagyobbikának tartatott s a megvetés tárgya volt. Eme nagy parancs hit teljesítésének fényében tündöklik előttünk a fakadó egyház első hajnala, s a sz. Írásból s a legrégibb sz. atyákból elérzékenyülve olvassuk, mint rakják le a hivek minden vagyonukat az apostolok lábaihoz d), s mint nyújtják át a vasárnapi isteni tisztelet alkalmával a püspöknek adományikat, hogy innen a szükölködök, a betegek, az árvák s özvegyek, a hitekért sintó foglyok s a jövevények tápláltassanak a), mint bírál Ettől nem maradt ugyan ment a keresztény világ sem, azon különbséggel, hogy a mi nálunk bűn , az a pogányoknál apai jog volt; egyébiránt az egyház a lelenczek növeléséről s hol, mint Chinában, ez tein nem telik, legalább kereszteléséről gondoskodik, miként már az ókorban is gondoskodott, miután ebben bizva az elfajult anyák, csecsemőiket titkon a templomok tornáczába szokták kitenni. Erről szól Justinián császár, Novell 153. in Praefat. „Crimen, úgymond, a sensu humano alienum — Thessalonicensis ecclesiae Apocrisiarius ad nos retulit, quod quidam vix ex utero progresses infantes absi ■ ciant, inque sanctis cos reliuquant ecclesiis, et postquam educationem ab hominibus pietatis studia exercentibus promeruerint, bos vindicent, et servos esse pronuncient etc.“ A mai lelenczintézetek rendeltetését igen röviden kifejezi a turininak eme szép komi okirata : „Pater meus et mater mea dereliquerunt me, Dominus autem assumsit me.“ b) Joa. 13, 34. c) E föltételt értve mondja sz. Ágoston is, L. 2. d. Civ. e- 19:,,terras vitae praesentis ornaret sua felicitate respublica, et vitae aeteruae culmen beatissime regnatura conseenderet.“ d) Act. 4, 32. 35. a) „Qui abundant et volunt, suo arbitrio, quod quisquc vult, largiuntur, et quod colligitur, apud eum, qui praeest, deponitur, ac ipse subveuit pupillis, et viduis et iis, qui vei ob morbum, vei aliam ob causam egent, tum etiam iis, qui in vinculis sunt, et advenientibus peregre hospitibus.“ S. J ust in Ápol. 1. — „Modicam unusquisque stipem menstrua die vei cum velit, et si modo possit, appouit : nam nemo compellitur, sedsponte confert. Haec quasi deposita pietatis sunt : nam inde non epulis, nee potaeulis, nec ingratis voratrinis dispensatur, séd egenis alendis hm»»«idisque, et puéris ac puellis re ac parentibus destitutis, jamque do detnek böjtöt a püspökök , hogy a mit ekként önsanyargatásuk által a hivek megkímélnek ; szenvedő Lutsorsosik szükségének enyhítésére fordítsák b) ; sőt, a mi mindennél több, mint adják el némelyek rabszolgaságra önmagokat, hogy szabadságuk árán éhező felebarátukat etethessék c), mint ápol a 6-ik század közepén sz. Kornél pápa és mártír bizonysága szerint a római egyház önkeblében több mint ezer ötszáz özvegyet, beteget és szükölködőt d); s midőn ugyan e században Alexandriában az öldöklő mirigy borzasztóan pusztit vala, mint ápolák az akkori püspök sz. Dénes martir szerint a hivek egymást a legszembetűnőbb veszélynek közepette, s mint hordák halottaikat a sírba saját vállaikon, mitsem rettegve, noha közölök sokan, előkelő világiak s papok, eme hősies nemeslelküségek áldozati lettek e). Természetes, hogy az e korabeli hivek a szeretet eme műveinek alkalmas gyakorlatára a mieinkhez hasonló intézeteket s épületeket a folytonosan dühön mesticis senibus, inde uaufragis, et si qui in mctallís, et si qui in insulis vei in custodiis.“ T e r t u 11. Apologet- c. 39. b) „Episcopi uuiversae, plebi jejuuia maudare assolent, — de industria stipium eonferendarum.“ T e r t u 11 L de Jejuuiis c. 13. c) „Multi in servitutem seipsos dederunt, et accepto pretio sui alios cibarunt.“ S. Cern.Rom. epist. ad Corinth. 1. u. 55. d) „In qua (Ecclesia Romana) seiebat viduas cum inflrmis et egentibus plus quam mille et quiugentas, quibus universis gratia et benignitas Dei alimenta suppeditat.“ S. Cornel. Papa r 252. epist. ad Fabium episc. Antioch, apud E u s e b. Hist. L. b. c. 43. — E részben az antiochiai egyházról igy szól A r a n y s z. sz. János Horn. I. in Matth. „Cogita tecum, quot viduis, quot virginibus quotidie succurrat Jamenim numerus earum in catalogo praeseriptus ad tria millia pervenit. Et praeterea multis, qui careeres inhabitant, auxiliatur ; multis in Xenedochio tribulatis, multis advenis, multis leprosis, omnibus, qui altari assistunt, cibaria et indumenta praebet, multis etiam, qui quotidie ad petendum accedunt.“ e) Ez 282-ik évben történt sz. Dénes püspöknek idetartozó szavait e köt. alapján idézzük , ki ugyanez alkalommal az ottani pogány lakosok viseletéről igy szól : „Gentiles proisus contraria bis egemnt , nam et eos, qui aegrotare et carissimos refugiebant, eosque in vus semmeces destituebant, aut mortuos insepultos projicie an , avereantes mortis participationeai ac societatem.“ gött üldözések miatt nem állíthattak, s fölösleges is volt volna állitaniok; miután minden keresztény hajléka zárva volt minden ügyefogyottnak, s a hivek által határtalanul gyakorolt kiadakozásnál fogva az irás bizonysága szerint kezdetben nem találkozott köztök szűkölködő a). Azonban amint ezek a -ik század kezdetével megszűntek, a munkás szeretet sietett a betegek, szegények, árvák, özvegyek , öregek ápolására maradandó intézeteket alapítani, melyeknek közönséges nevezete Hospitale vagy Ispitáy volt, az azok czéljául szolgált keresztény vendégszeretet kifejezésére. Ezek közöl legyen elég említenem, hogy Konstantin első keresztény császár Konstantinápolyban és Antiochiában a szegények számára menedékhelyeket készített b), s hogy a 1-ik században élt Fabola, egyike a legnemesb római nőknek, ottani pompás lakat sz. Jeromos bizonysága szerint a szegény betegek részére kórházzá alakitását c). ,sz. Vazul as-cesariai püspök pedig ugyanott e czélból oly jól elrendezett s oly nagyszerű intézetet létesített, hogy azt n a z ian zi sz. Gergely nem kételkedik a világ legcsodálatosb műveihez hasonlítani d). (Folytatjuk.) a) „Dividebatur singulis, prout cuique opus erat, neqiire quisquam egeus erat inter illos.“ Act. 4, 34. 35. Tudva van, hogy az egyház jövedelmeinek egy negyede a betegek, szegények, árvák stb. táplálására volt később is szánva. b) Euse b. in vita Constant. c) „Omnem censurn, erat autem amplissimus et rcspondens generi ejus, dilapidavit et veudidit, et in pecuniam eongregatum usibui pauperum praeparavit, et prima omnium A oao/COfjelov mstituit, in quo aegrotos colligeret de plateis, et consumta langvoribus atque inedia iniseroram membra fovebat.“ S. Hier on. epist. 73. ad Ocean. — Ugyanő irja sz. Pauláról, a Graccusok, Scipiók és' Aemiliusok unokájáról, annak leányához E ustoehiumhoz epist. 108: „Quis cliuieorum non ejus facultatibus sustentatus est ? quos curiosissime tota urbe conquirens, damnum putabat, si quisquam debilis et esuriens cipo sustentaretur alterius. ‘ ‘ d) „Ego autem huuc locum tantae magnitudinis et notabilitatis conspicuum contemplatus, septem orbis miraculis non inferiorem dixerim. S. Greg.Naz. Monod, in magn. Basil. Erről maga sz. Vazul igy szól : „Quid perpetvamus mali, et dum receptacula struimus peregriuis , qui htje adveneriut, et propter istos in eorum usus, quibus curgtione opus est propter infirmitates suas ? necessarium his sola' a) Remuuerati sunt (in coelis) misencordes, qui aliruentis et ! largitionibus pauperum justitiae opera feceruut, qui domi- j nica praecepta ser vaut es ad coelestes thesauros terrejja I patrimonia transtulerunt.“ S. Cyprian. L. de mortalit. j PESTI ft AI» LÓ. Pest, dec. 6 Petőfi Sándor nagy költőnk születése helyére nézve, még eddig minden életirója csak gyanitásokat közölt. Gyulai Pál, ki oly jeles élet- ésjellemrajzot közölt Petőfiről, s ki oly lelkiismeretes volt az adatok összegyűjtésében, ha rajta második kiadást fog érni, többé nem teendi költőnk születés helyét a Kunságba, Szabad-Szállásra. Petőfi született Pestmegyében Kis-Kőrösön. E helység ágosto vaii evang. egyház keresztelési anyakönyvében a 127-ik lapon az áll , hogy 1813 ik évi január 1-sején kereszteltetett Petrovics István és Hrisz Mária fia Sindor. Petőfi Sándor e szerint kis-kőrösi születésű s az utóbbi vezetéknevet, mely oly fényessé lett, apjával meghasonlás következtében vette fel.• Gyermekkora első éveit is Kis- Kőrösön tölté, honnan csak később mentek át szülei Kis-Kunságba. — Azon levelet, melyből e hiteles adatok vétettek, Sárkány János kis-kőrösi ev. lelkész irta sajátkezűiig, s volt alkalmunk a költő egykori barátja Pákh Albert urnál azt eredetiben látni. A nevezett lelkész ur, midőn költőnk a szent-lörinczi iskolában tanult, egy szobában lakott vele. Petőfi maga megígérte , hogy szülötte helységét Kis-Kőröst s ottani barátait meglátogatandja, miben a közbejött forradalom gátolta meg. — A ,,Vas. I.“ két tagosztályról hoz jelentést Tót - Komlósón és Szt - Andráson a közlegelő elkülönítése barátságos egyezkedés utján történt meg -A két helységnek közös földesura volt, ki maga leghatályosabb előmozdítója volt a barátságos kiegyezésnek , mi nemcsak szóval, hanem nagyrészben tettleges engedményekkel történt. Tót-Komlóson, hol a közlegelő egész Békés megyében aránylag legszűkebb volt, a közbirtokosság annak kétharmadát a lakosságnak egyezés mellett átengedte. Ezenfelül átadott a lakosságnak mintegy harmadfélszáz holdnyi remanentiális kenderföldet, továbbá lemondott igényeiről 150 holdra, mely az államkölcsön alapjául a község javára a közös, legelőből kiszakittatott. Végre a t község egyházának és iskoláinak javadalmazására, iskolakertre 20 holdat adott. E jó példa által indíttatva a község is, hogy azon 2531 holdra menő legelőből, mely az egyezés és sorshúzás szerint neki jutott, 10 holdat az utóbb említett szép czélokra adjon. Sz.Andráson, hol már nagyobb terjedelmű volt a közlegelő, úgy egyezett meg a két fél, hogy azt egyenlően felezte meg, minélfogva esett a község részére, az általa tetszés szerint kiválasztott részben 3,261 hold, ebből egy telek után 25 hold, de felében kevésbé használható legelő. Itt is megmutatta a földbirtokosság, (igy folytatja a levelező) hogy a földesúri jogok megszűntével nem szűnt meg a volt jobbágyságnak továbbra is jóakarója lenni, s adott az egyház és iskolák javadalmazására összesen 54 holdat, amit a község a maga részéről 52 holddal toldott meg, hogy ő se maradjon ott hátra, hol áldozatot kiván a vallás és közmivelődés ügye . Ugyanazon levelező szerint e tagosítás első Békés megyében. Óhajtjuk , hogy itt mint országszerte e szép példa minél több utánzásra találjon , s a helyi viszonyok hasonló tekintetbe vétessenek . — Szinyér-Váraljáról írják, mikép ott, múlt hóban, felsőbb helyen helybenhagyandó alapszabályok nyomán egy casinoegylet van alakulóban. A magyar hírlapok járatásán kivül irodalmi újabb termékeinek beszerzésére 100 pft fog fordittatni. Vajha minden vidéki canino-egylet legalább ennyit forditna évenkint könyvtára szaporítására ! — A Soupper Jenő ur által 1856 dec. 22-én rendezett hangverseny alkalmával eszközlött bevételi összeg, 70 pft az itteni első bölcsödének átadatott. Hildegard herczegasszony ő császári kir. Fensége ez alkalommal a magas pártfogásába ajánlott intézetnek 20 oftot méltóztatott ajándékozni. A pestvárosi nyilvános fő s elemi iskolákat jelenleg 3077 fiú, 2250 leány s igy 5327 tanuló látogatja; ezenkívül a József árvaházbeli főtanodában mintegy 100 fiú s a segedelmezett magántanodákban vagy 390 fiú s ICO leány nyer elemi oktatást. A vasárnapi iskolákat 2110 tanuló járja. — Nyilatkozat. Karomnak komoly baját, melyben a napokban szenvedtem és csekélyebb mértékben jelenleg is szenvedek, s mely a múlt napokban színpadi játékra alkalmatlanná tett, színházi rendes orvos tekint. Garay , továbbá Wagner tanár , Kovács Endre és Tommy főorvos urak bizonyítványai és rendelményei igazolják , s ennélfogva a Török János ur „Magyar Sajtó“ja, január első számában erre vonatkozó alaptalan gúnyos és illetlen kifejezések, valamint részéről már annyiszor , úgy ezúttal is méltatlanul szóvatnak ellenem. Azonban kijelentem, hogy csupán a t. ez. közönség iránt tartozó tisztelet birt reá, hogy magamat azon lap ismert incselkedései ellenében e nyilatkozattal igazoljam. — Pest, január 2. 1857. Bulyovszkyné. — Nemzeti színház. A múlt év operai előadásait (dec. 30.) Bellini gyönyörű művével az „Alvajáróval“ rekeszték be; az ez évi operai előadásokat pedig Verdi „Troubadour'‘-ja nyitá meg. Örökbecsű mű, a melodiagazdag „Alvajáró, főleg ha e melódiák nagy részét Hollósy L -né a bár ajkairól halljuk, bárelőadásul is helyén van. A Troubadourban (jan. 2 ) szabadságidejének használata után először lépett fel Kaiser Ernst a. segédkezeket nyújtsanak. Ahol pedig az egyházi elnökség méltányolni s felhasználni tudja ezen bölcs intézkedést, ott legszembetűnőbb az iskolák gyarapodása. Ezt látjuk nevezetesen Gömör megyében. Itt már az iskolaképes gyermekek sokkal pontosabban kezdenek járni az iskolába mint az előtt; az iskolaév és a szünnapok czélszerűebben szabályoztatak, hogy a sok henyélés ne ártson a tanulásnak; a tanítók helyzete kedvezőbbé lett, kivált miután rendesebben fizettetnek , az iskolaházak rendben tartására s felszerelésérenagyobb gond fordíttatik. Utóbbi tekintetben egy körülményt kiemelni legyen szabad. Az iskolaszobák ugyanis azelőtt egyszersmind cselédszobákat is szoktak használtatni, úgy hogy bennök nagy sütőkemencze terjedelmes tűzhelylyel állt, hol sütés, főzés és sokféle más hati munka végeztetett. Hogy ily foglalkozások a tanításiak nem igen nagy hasznára valának, könnyen gondolható. Mennyi szórakozást okozának azon konyhába való műtételek melyek a gyermekek szemei előtt ménének vehez ! Mennyi háborgást idéze elő a sok nesz és lám,s, mely a házi munkákkal vala összekapcsolva. Ezt bölcsen általlátta a gömöri cs.- k. megyehatóság s elrendelte, hogy az iskolákból vettessenek ki oly kemenczék, melyeknél konyhai foglalkozások gyakoroltatnak, s kályhák állíttassanak helyökbe, miszerint az iskolákban minden háborgatás nélkül járhassanak el hivatalukban a tanítók. Ezen rendeletet a rima-brezói szolgabirói hivatal, egyetértve az egyházmegyei elnökséggel, járásának már csaknem minden községében végrehajtá. A községek pedig többnyire magok is felfogták a rendeletnek üdvös ezélját s késedelem nélkül engedelmeskedtek. Bár mindenütt utánzásra találna ezen jó példa! —K. LEVELEZÉSEK Gömörből, január elején. (Iskolaügy.) Ha népiskoláink állapotját közelebbről vizsgáljuk, örömmel látni fogjuk, mikép azok egy idő óta élénkebben mozognak s fejlődnek. Ennek oka kétség kivül az, mivel nemcsak az egyházi felsőség, hanem a kormányhatóságok részéről is nagyobb munkásság mutatkozik, hogy gyarapodásuk eszközöltessék. S hogy csak e két tényező közösen képes előbb vinni az iskolaügyet, igen természetes. A népiskola az egyházban gyökerezik, s onnan veszi főtáplálékát; legköszelebb rendeltetése szintén nevelni az egyház leendő tagjait. De a népiskola az állami kormány oltalmát és segítségét sem nélkülözheti, melyet méltán vehet igénybe, minthogy egyszersmind állampolgárokat is képez. Ékkép a népiskolák Ügye közös ügy, az egyházé s az államé : mind a kettő hivatva van azt ápolni s gyámolítani, valamint pedig sem az egyik, sem a másik rész nem mehet sokra, ha csak egyoldalúlag működik, úgy mind a két rész legtöbbet vihet vége shez a népiskolák érdekében, ha egyetértve s kezet- fogva fáradoznak. Ilyen szempontból indulnak ki a cs. k. főkormányi hivatalok, midőn oda utasítják a megyehatóságokat, hogy a népiskolák egyházi elöljáróival folytonos érintkezésben legyenek s nekik azoknak ápolásában KÜLFÖLD. Anyolország, London, jan. 1. A lapok újévi elmélkedéseiben, mint gondolni lehetett, a svájczi kérdés áll előtérben. Elég adatot idéztünk azon élénk rokonszenvre, melyet a különböző pártközlönyök Svajcz ügye iránt tanúsítanak, s ez okból mellőzhetjük, amit a „Post“, „Daily News“ és „Advertiser“ ma újra elmond. A „Herald“ is csak a régi nótát fújja e kérdésben, kivéve azon részletet, melyben a szövetségtanács dec. 26-ki üzenetéről úgy szól, mint valamely bámulatos szerkezetű okiratról, csak az beszélhet oly férfias és nem hetvenkedő hangon, ki mélyen és erősen meg van győződve eljárása jogossága felöl. A „Chronicle“, mely egy héttel ezelőtt ellene volt az angol beavatkozásnak Svájcz részére, ma nem tért vissza e tárgyra. Egyoldalú angol beavatkozásról nem is volt szó eddig. De a közlelkesedés zaja közben, melylyel az alpesi köztársaság föllépését üdvözlik, most éles szemrehányások is vegyülnek a forradalmi táborból Mann tudniillik fölhívja a svájcziakat, hogy a kisértés órájában mossák le a régi szenyfoltot. Mia egy szabad állam, úgymond, megengedi fiainak, hogy Nápolyba a kényuralom „shirtjeivé“ szegődjenek : csak a Nemesis keze éri őket jelen szorongatott állapotukban. Az 1819-ki törvényt, mely tiltja a toborzást idegen hadi szolgálatra, sohasem hajtották végre becsületesen, sőt Svájczban máig sem érett oda a közvélemény, hogy a szabad köztársaságiak „sbirr“-eknek szegődni becstelen dolognak tartsák, s nagy tisztességben tartják a hazatért zsoldosokat. Manin szépen írt levelét alkalmasint a piemonti lapok is utánnyomták. Egyébiránt a Post és Advertiser minden smargarteni stb. merengései daczára, a Downing és Lombardstreetben, valamint a börzén is egy lélek sem hiszi, hogy komolyan fegyverre kerüljön a dolog. Mindenki azt reményti, hogy az egész neuschateli kérdés szépszerével el lesz igazítva. A tegnapi párisi értekezlét re írja a Posttudó