Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-01 / 2089. szám

terjedő elmeszüleménye, mondom: fáj a gondolat, hogy Berzsenyinek nyughelyét nem oszlop, de egy árva fa sem jelöli, — vagy nincs e nemzetnek értéke erényt jutalmazni ? ! A másik, mi engem hevít, a nemzetiség eszméje; ezt föntartani, fejleszteni minden igaz magyarnak kötelessége. Az irodalom avatott, fölkent bajnokai mindkettőnek istápjai, dajkái, ápolói; ám hiszen többször idézett legmű­értőbb írónk szerint is az írói foglalkozás: elveinket tisztogatja, érzelmeinket s gondolatainkat nemesíti; nyelvünknek, kitételeink­nek könnyű lebegést, erőt s ezerféle, de mindig illő szint ad. Erény és nemzetiség egymásba olvadva azon ös­vény, melyen nemzetünk magas rendeltetésének czél­­ját megközelitheti. Az időszaki sajtó, mely hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében, e két eszmét ki nem zárhatja köréből. Erény köti Istenéhez az embert, a nemzetet. Parányi e nemzet, ... de volna bár mint az ég csillagai, és mint a tengerpartján levő fövény, annak erőteljes élete csak a szeplőtelen erény talpkövein nyugoszik . . . .rendületlenül. Nyelv és nemzetiség nélkül nincs nemzeti lét; nyel­vében él a nemzet, a mellett tehát minden igaz hon­finak melegen buzognia szoros és szent kötelessége. Mindent visszaadhat a sors, de nyelvünket, ha egy­szer sírkövet teszünk reá, többé vissza nem idézhet­jük ! a nemzetiség h­ű megőrizése legbiztosabb talp­köve fönmaradásunknak. De megint a nemzetiség az emberi és nemzeti eré­nyek nélkül csak zengő érez és pengő czimbalom. Azért hiába özönlenek naponkint a számnélküli köny­vek, röpiratok és hírlapok , hiába jutnak el olcsó áruknál fogva a napszámos vityillójának küszöbéig , ha azokon, mint csatornákon az erény nem ömleszti malasztos csöppeit a szív, a kedély nemesítésére. Mi nem erényen épül: összeomlik az első fuvalom len­gésére. Mi virágnak a harmat: az nemzetnek az erény. Erény nélkül a legfényesebb honfi tett és min­den lelkesedésünk csak ködpára, szemkápráztató tü­­netkél­v. Mily nagy és hatalmas volt Róma ! a világon uralkodott ! de önmagán uralkodni nem tudott ; le­győzte ellenségeit, de önmagát nem győzte le; városo­kat rontott le; de nem rontotta le saját keblében a bűn oltárát; féken tarta a parthusokat, de aljas szen­vedélyeit nem. Népe el volt fajulva, őseinek erénye, egyszerűsége, lelke és gondolkodása ki volt halva be­lőle, tehát a vad népek rohanásai nélkül is legyőzen­­dették — ocsmányságai! Komoly méltósággal int az idő, hogy okuljunk, ha hasonló gyás­szal elenyészni nem akarunk. Ápoljuk, fejlesszük tehát nemzetisé­günket az irodalom által, ez által pedig hintsük a szívekbe az erény áldástermő magvát; mert erény és nemzetiség egymásba olvadva az a szikla, melyen e nemzet boldogságának épülete bizton, rendületlen áll és állni fog a nemzetek nagy családjában. Maradjunk becsületesek, legyünk vallásosak, takarékosak, mun­kásak. Értesítés. Értesítjük az olvasó közönséget, hogy Hunfalvy János és Pla­ch­y Ferencz, miután a tervezett „mű­vészeti közlönyt“ úgy, mint óhajtják, egyelőre ki nem adhatják, a művészet körébe tartozó s a fel­nevezett közlönybe szánt értekezéseket szabad füze­tekben egybegyűjtve fogják időről időre közrebocsá­­tni. Néhány héttel ezelőtt közlöttüik volt azon szak­aiak nevét, kik közremunkálásukat a művészeti közlöny számára fölajánlák. Ezeknek munkála­tai teendik az emlitett füzetek tartalmát. Hogy pedig közrebocsátandó művészeti közlemények minél tá­­gabb olvasó­körben terjedhessenek , Hunfalvy és Plachy urak olyformán egyesültek a P. Napló szer­kesztőségével, hogy a művészet érdekeit képvise­lendő füzetekbe szánt közlemények, mielőtt egybe­gyűjtve adatnának ki, először egyenként a P. Napló tárczájában fognak megjelenni. Ez intézkedés foly­tán nemcsak tárczánk érdekessége fog növekedni a művészet minden egyes ágára, s különösen festészet-, zene-, költészetre tartozó, szakavatottan írt czikkek közlése által, hanem egyszersmind útja lesz egyen­getve a majdan kedvezőbb viszonyok mellett megin­dítandó művészeti közlönynek, melyre bizony mind az olvasó, mind az íróközönségnek nagy szüksége van. A Természettudományi társulat dec. 20-án tartotta közgyűlését, melyben az elnök S­z­ő­n­y­i Pál úr jelentést tett a társulat szellemi működéséről és pénzbeli állapotjáról. Tartott­­ 5 szak-és 2 közgyűlést, amazok tudományos tárgyait az idei évkönyvből lát­­hatandja a közönség, a közgyűlések fő tárgyait rö­viden : az újonnan átdolgozott alapszabályok és a társulat gyűjteményeinek sorsa tették. Az alapszabá­lyok fel vannak már közel fél év óta terjesztve, s a válasz napról napra váratik ; a gyűjtemények, úgy mint a múlt közgyűlésen meg volt állapítva, átadvák a m. n. múzeumnak, mely e szerint ném­ely becses tárgynak jutott birtokába. Az átadásról kimerítő je­lentés fog az idei évi jelentésbe jöni azon tekintetből, hogy a t. ajándékozók lássák a kegyeletet, melylyel a társulat körülményei változtával, e kincseitől meg­­vál. A könyvtárt a társulat megtartja, s azt erejéhez képest szaporítandja. Hála­ örömmel emlitette elnök úl B. S­i­n­a S­i­­­mone méltóságának, azon nagylelkűségét, melylyel társulatunknak „dicséretes czéljai elérésére“ 500irtot ajándékozni kegyeskedett; ha az idei évkönyv a kö­zönség kezén forgand, azt­ nagyrészt e maeczenási tett következményének tekinthetni. A társulat feliratban fogja hálás köszönetét a nemes báró előtt tolmácsolni. E gyűlés folytán ő méltósága a társulat pártoló tag­jának neveztetett. Rendes tagokat választottak 11: Tisza László, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Rottenbiller Lipót, Szentes József, Szilágyi Virgil, Dr. Láng Emil, Kern Gusztáv, Várady Ádám, Szathmáry Károly, Kalmár Endre, SZABÓ titkár. FESTI NAPLÓ Ptst, jan. 1. A „Lapok a lovászat és vadászat köréből“ czimű uj folyóirat a programmban foglalt jelentéshez ké­pest minden hó 15-kén és 30-kán — s igy az első szám­ban. 15-kén fog megjelenni. — A franczia vasúttársaság főigazgatósága néhány bán­sági faluban az iskolamesteri állomások betöltésére pályáza­tot hirdetett. Az oraviczai német normális iskolánál az al­­tanitó 200 pírt évi fizetést kap, 20 frt járulékkal a vasár­napi iskolákért; a moldovai normális iskola altanitója 150 frtot, 12 véka zabot, 5 öl fát, 18 frt szálláspénzt; a stey­­ersdorfi második tanitó 175 frt készpénzt, 5 öl fát és 12 véka gabonát. A moldovai tanitó kötelességei közé tarto­zik a templomi orgonálás. — A ,,T. L.“ következő előleges jelentést tesznek : A kalocsai érseki megyének alapítványozó hőse, a különböző szent czésokra, de leginkább a nevelés ügyének előmozdí­tására tett nagylelkű alapítványai által bokros érdemeket szerzett ft. Markovics Antal kanonok és főesperes úr a Sz. István-társulatnak újévi ajándékul 1,000 pártot adand át azon czélra, hogy a kalocsai érseki megye tíz kerületé­ben létesítendő tanodai könyvtárak alapító tagokat íras­sanak be. — Aradról Írják : Az iskolaügy érdekében itt sok törté­nik. Az idén három külvárosi iskola lépett életbe, így Aradnak van egy 8 osztályú főgymnasiuma , 15 elemi és külvárosi iskolája, 2 leány­­­városi, 1 izraelita iskolája 6 tanítóval, 1 zeneegylete és sok szabadalmazott magán tan­ús nevelő intézete. — Boldogult nemeskéri Kis Pálné szül. Csapó Ida assz., ki múlt november 16-kán Pesten számos barátai és ismerősei fájdalmára kimúlt, végrendeletében következő ha­gyományokat ten. A tengel­czi és bar­ácsi pusztán kápolnák építésére, isteni tisztelet és népiskolák fentartá­­sára 20,000 pártot; a s­z­e­k­s­z­á­r­d­i kórház pénzalap­jához pedig 100 db aranyat rendelt hagyatéki vagyo­nából fordíttatni. A magyar tudományos aka­démia és nemzeti színház alaptőkéihez honleányi példás buzgalommal, kü­lön-külön 200 darab aranyat ha­gyományozott. Minden hazafi szívből mond áldást oly ritka jellemű honleány emlékére. — Igen sajátságos tünemény az idei szénaárak közt ta­pasztalható nagy különbség. Nemcsak Bécsben, hanem Ma­gyarország némely részében is a széna nagyon drága : ára 100—150 ponttel emelkedett, — sőt Salzburgról, mely ki­válóan havasi vidék, azt írják, mikép ott a széna 1 frt 36 kr, mi ott példátlan. Ellenben felső Ausztriában a széna szokatlanul olcsó. A cs. k. gazdasági egylet heti­lapja e körülményből kiindulva azon javaslattal lép fel, mikép módokról kellene gondoskodni, hogy a széna alkalmas saj­tok által összeszorittatván, a szállításra alkalmasbbá té­tessék.­­ Miután a hivatalos tudósítások a marha egészségi ál­lapota felől a dunai fejedelemségekből egy idő­ óta meg­nyugtatóbban hangzanak, ennélfogva az Oláhország irá­nyában életbeléptetett marhabeviteli tilalom 10 napi vesz­­tegleti vizsga megállapítása mellett fölfüggesztetett s a Moldvaország irányában fennállt 20 napi ügyeleti időszak teljesen megszüntetett. (O. C.) — Bolgár községe Fehér megyében igen jelentékeny költséggel­’ egy szép s igen czélszerü iskolaházat két osz­­tálylyal épitett s minden szükségessel ellátott, mi mellett különösen Kresz Mihály helyi elöljáró és Taros Fe­rencz községi írnok ernyedetlen buzgalom és körültekintés által magukat kitüntették. Mi ezennel a teljes elismerés kifejezése mellett köztudomásra hozatik. 19 i­v a t « í « ». A pénzügyminisztérium Masner Józsefet, a po­zsonyi orsz. pénzügy igazgatóság titkárát, pénzügyi tanácsossá ez osztály kebelében kinevezte. F. hó 20-ki 27790. sz. a. igazságügyminiszteri le­­bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlá­sára a pesti országos főtörvényszék területén P­aj­o­r István kineveztetett. A magas cs. k. pénzügyi minisztérium a budai cs. k. országos főpénztár számfejtő segédét Schau­sch­e­k Ignáczot számfejtővé, ugyanazon országos főpénztár pénztárnokát Jessenko Györgyöt szám­fejtő segéddé, é­s ugyanazon főpénztár harmad­pénz­tárnokát Dömötör Alajost másod­pénztárnokká, mindhármat a budai cs. k. országos főpénztárnál, kinevezte. Al­ SZTttl — Milanóban a központi congregatio követei f. hó 22-én letevék a helytartósági épületben a szo­kásos esküt, miután előbb helytartó az ő excra alka­lomhoz mért beszédben bizományuk jelentőségét, s a Fejedelem által bennük helyzeti bizalmat s azon várakozásokat kifejtette, melyeket az ország tevé­kenységük iránt táplál; beszéde végén ő exja a kép­viselő testületet megalakultnak nyilvánította. M­a­n­­n a lovag felelt tiszttársai nevében , a Fejedelem iránt, ki e képviseletet életbe léptette, köteles hálát fejezvén ki s követtársai nevében a legbuzgóbb kö­­telességteljesitést ígérvén. LEVELEZÉSEK. Bi­l­itoimicik­k, télplő 15. (Ered. lev.) Épen most vesszük ft. Nagy Mihály dunántúli h. h. super­­intendes ur levelét, melyben tudatja, hogy egy­házmegyénknek köztiszteletben állt érdemdús segéd­gondnoka tek. Móroca Dániel úr lemondott. Mit vesztett ez áldozatkész­­ tiszta felfogású s mély be­látásu­ férfiú lemondása által, úgy az egyházmegye, mint az egyházkerület, azt leirni nem — hanem fáj­dalom ! érezni majd igen is lehet. Az egyházkerü­leti gyűlés is mélyen érzé, hogy a világi elem díszes koszorújának egyik legszebb vi­rága hull ki e lemondással; ugyanazért a komáromi gyűlés el sem fogadta e lemondást; s csak miután a pápai gyűlés sem tudta elhatárzásának megváltoz­tatására bírni, fogadta el a gyűlés e­t. férfin lemon­dását. Ha föl akarnám szakgatni a már h­ggedő sebeket, tisztán kimutathatnám az okokat, melyek lemondá­sánál tényezők voltak. De ezt most elhallgatom. Most nyujtá be lemondását, mikor a prot. szellem erélyes s életteljes nyilatkozatai következtében biz­tosítva látja a presbyteri protestantismust s azon el­veket, melyek mellett mint igaz protestáns rettent­hetetlen bátorsággal harczolt oly egyénekkel szem­közt, kik a boszuvillámok rávezetésével is fenyege­tőztek. O, — mint megtámadtatott fél, — férfiasan állt meg a kíszdhomokon; a méltatlan bántalmaknak koronként megújult rohamai sem kényszeríthetők visszavonulásra; és most — mint győző — az elis­merés érdemkoszorúival díszítve, önkényt hagyja el azon tért, hol hogy nem önérdekből, hanem protestáns buzgóságból működött, az is eléggé tanúsítja, hogy akkor lép vissza, mikor elvei győztek, s így oly idő­pontban, mikor az érdek visszalépés helyett a kivi­vott diadal előnyei felhasználására határozná magát. Tiszteletünk s szeretetünk övezte őt a hivatalos pá­lyán, tiszteletünk — szeretetünk — elvesztése miatti fájdalmunk kiséri magán­élete csendébe. Uj segédgondnok választásra ugyancsak e lemon­dásról értesítő főpásztori levélben hivattak föl az egyházak. Kit fog az egyházak bizalma a szép , de nehéz, s gyakran méltatlan keserítésekkel fizető állással megtisztelni, annak idejében megm­ondom, most csak annyit jegyezvén meg, hogy a szavazatok­nak nem egyházkerületi gyűlésben, hanem az egy­házmegyeiben , a szavazó egyházak küldöttei je­lenlétében kellett felbontatni. Még kevésbbé helye­selhető, hogy választmány által történik ez, s épen jelenleg , mikor a protestantismus oly erőteljesen küzd a nyilvánosság mellett. Mi bízhatunk a szava­zatbontó választmányi tagok becsületességében, de lehetnek kétkedők, gyanakodók is, s én hiszem, hogy a választmány leendő tagjai is jobban szeretnék,­ha ők e kényes helyzettől fölmentetnének, s a szavazatbon­tás az egyházmegyei gyűlésre bízatván, ez csak az eredményről értesítené főt. superintendens urat. Véleményünk szerint a vidékünkön elkövetett rab­lások nagy részének okozói nem erdei rablók, hanem falubeliek, kik a helyi viszonyok s körülményekkel ismerősök; s lehetnek köztök olyanok , kik az élet­ben becsület-álcrát hordanak, mig az éj sötétében becstelenül űzik aljas tolvajlásaikat. Ha egészen nem is — de legalább némileg lehet orvoslani e bajt szigorú falusi rendőrség által, s jövőre gyökerén fogva lehet kiirtani a nevelés jobb karba hozatala , s mindenkinek — még a pásztorok gyermekeinek is iskolába járásra, kötelezése által. Bocsásson ki a politikai hatóság szigorú rendeletet a falusi elöljárósághoz, tegye kötelességévé a birónak az erős őrjáratoltatást, a többnyire faluvégén lakó pásztorok s a falubani minden gyanús emberek laká­sának batárzatlan időközökben egy éjjen át legalább is négyszer megvizsgáltatását. Nincs helység, melyben gyanús egyének ne volnának, s nincs helység, mely­ben az ily gyanús egyéneket ne ismernék. Szigorúan rá kell parancsolni ezekre, hogy éjjen át kenn tar­tózkodjanak, s ha az éji őrjárók által honn nem ta­láltatnának, mint rendelet-áthágókat azonnal be kel­lene börtönzeni. Pásztorok ellenében szinte ez eljárás ajánlható. Jövőre vonatkozólag pedig a baj megszüntetésére legtöbbet tehet a czélszerű növelés, s az iskolába já­rási kötelezettségek nemcsak szóval, rendeletekkel hanem ténylegi foganatosítása. A tanító fő figyelmet fordítson az erkölcsi érzelem fejlesztése s nemesí­tésére, hogy a gyermek a bű­n gondolatától is borzad­jon, annyival inkább annak végbevitelétől. Semmit­­sen meg a növendékben minden oly vágyat, mely más törvényes birtokára van irányozva. Büntesse szi­gorúan az orzás legkisebb neméért is, mert ki ki­csinyen kezdi, később nagyon végzi. Testi büntetés mellett éreztesse vele hatékonyan, hogy a tolvaj mennyei atyjának szeretetét - kegyelmét,embertársai tiszteletét s becsületét könynyelmüen játsza el, — hogy utálja a föld, s be van zárva előtte a meny, — hogy itt megvetés ott ítélet vár reá. — Köznépre vo­natkozólag e motívumokat hatékonyan használhatja föl az ügyes tanitó, ha értelmüket nem élesiti is vele, de nemesiti szivöket, elhinti bennök az erény mag­vait, fogékonynyá teszi mások joga s birtokának tisz­teletét s sérthetlensége érzetét, biztosítja a tár­salmi nyugalmat, békét, és többet használ úgy erköl­csi mint állami tekintetben sok oly hitczikk be­­magoltatásánál, mit elpörget az ajk­a nélkül, hogy az értelem fölfogná, s általa a szív nemesednék. Az államnak pedig kötelezni kellene minden szü­lőt gyermekei iskoláztatására, le az utolsó pásztorig. Különösen a pásztorok azok, kiknek neveltetésére szigorúan kellene fölügyelni. Emberekteli különvált­­ságuk különben is vaditólag hat érzelmükre, s nem kell e­­kvetlen bekövetkezni a tökéletes elvadulás­­nak, minden szép jó s nemes iránti fogékony­talan­­ságnak, ha nevelésben soha nem részeltetnek, s ez által a tiszta erkölcs szelíd virágainak a szivökbel elültetése elhanyagoltatok ? Kötelezni kell hát minden szülőt s főleg a pásztorokat gyermekeik iskoláztatá­sára, hogy ha a vadon gyermekei leendenek is — leg­alább ne nőljenek föl vadon, hanem a nevelés ál­tal megszeliditett s nemesitett erkölcsi érzelmekkel lépvén ki a vadon s rengetegbe, ne bünrészeknek — hanem Isten templomának tekintsék azt, mit azon hatalmas urnák kezei alkatának, kinek szemei vannak az etet félőkön, s ki előtt nincs elrejtetett dolog! . . . r. 1. KÜLFÖLl». Angolország, London, dec. 27-kén. A „Daily News“ írja : a porosz király és az eskü­frigy (Eidge­nossenschaft) közötti vitás kérdés azon pont körül forog, vájjon a neufchateli de facto kormány törvé­nyes kormány-e vagy sem. A király csak azon jog színe alatt követelheti a royalista foglyok szabadon bocsátását, ha nem lázadók, hanem hű alattvalói Neufchatel de jure fejedelmének, s törvényes fejedel­mük iránti kötelességek teljesítése miatt tették őket foglyokká a svájczi lázadók. Ha az eskü­frigy bele­egyeznék, hogy a foglyokat minden per nélkül sza­bad lábra helyezzék, az által elismerné, hogy Neuf­chatel de facto kormánya törvénytelen. Egyébiránt a szárazföldi nagy és kis hatalmak magaviselete mu­tatja, mily bohózatjáték az úgynevezett európai sulyegyen.­­ Ezen sulyegyennek volna értelme és czélja, ha az európai államok többsége közremun­kálná, hogy a kis állam elnyomását valamely na­gyobb állam részéről megakadályozza. De itt azt lát­juk, hogy a többi állam mind Poroszország részén van és Svajczot terrorizálja, mielőtt a vitás kérdést megvizsgálnák. A bonyodalom valódi okát láthatni báró Manteuffel körsürgönye egyik helyéből. „Svajcz fölforgató elvei!“ Ez a dolog bibéje. Neuschateli jogainak elvesztésével oly könnyedén kibékülne a király, mint nyolcz évvel azelőtt kibékült. De Svarcz menhely­joga — a bökkenő, melyet, ha megadja ma­gát az esküfrigy, szerződésileg eltörölnek. Ebből lát­szik a részrehajlás az eskü­frigy ellenében. Más nézetben van a „Herald.“ Önként érthető, úgymond, hogy Anglia nem képes Svajcznak anyagi segélyt nyújtani, s mint az 1­915-ki szerződmények egyik aláírója csak befolyása és szolgálatai által te­het Svajcz mellett valamit. E szempontból indult ki lord Malmesbury, midőn a nagyhatalmakat az 1852- diki londoni jegyzőkönyv aláírására bírta; abban kötelezte magát a porosz király, hogy Svájczot nem támadja meg, mig a kérdést minden hatalom meg nem fontolta, mig azt meg nem oldották. Fancziaor­­szágtól akkor nem lehetett többet várni, miután lord Derby csak akkor hárította el Lajos Napóleon haragját, melylyel (a franczia menekültek miatt!) Svajcz iránt viseltetett. Ausztriától és Oroszország­tól sem lehetett akkor rokonszenvet várni az 1818-ki esemény után. A­mit tehát tudott, megtette lord Malmesbury , egy időre nyugalmat szerezvén Svajcz­nak. Az 1852-dik­­ évi jegyzőkönyv elismerte a király személyes jogait az 1815-diki szerződ­­mények alapján, melyek egyszersmind minden svájczi canton (tehát Neuschatel) függetlenségét és épségét is biztosították. Ezzel a jegyzőkönyv aláírói mind­nyájan elismerték, hogy új egyezkedésre van szükség. (Eddig Malmesbury lord védelme a tory lap részéről. Most következik a whig minisztérium gyanúsítása.) Néhány hónap múlva ezután lord Clarendon lé­pett a külügyi hivatalba, s lefolyt három év alatt nem is kísérletté meg, a jegyzőkönyv czéljához képest, a Neuschatelt illető ellenmondást megoldani, így a je­len összeütközés majdnem kikerülhetlenné lett. (­ ha lord Clarendon a londoni jegyzőkönyvet bolygatja, vaj­jon nem előbb következett volna-e be ez összeütközés.) Habár Anglia a legmélyebb rokonszenvet érzi Svájcz iránt s igen kevés rokonszenvvel viseltetik Poroszor­szág irányában : nem szabad felednünk, hogy a szö­vetségtanács nem akarván az 1815-ki szerződménye­­ket jó­szerével módosítani, önmaga ássa alá a svájczi függetlenség nemzetközi jogi alapjait. Hogy a Post (lord Palmerston közlönye) orosz befolyásnak tulajdonítja Poroszország magaviseletét ez ügyben : már tegnapi új postai rovatunkban kö­zöltük. Lord Joh­n Russellnek a kormányba föl­vételéről sokat beszéltek, mint annak idején írtuk, a lapok. Két hét óta elhallgattak e hírrel. Most a „He­rald“ bizton állítja, hogy lord Palme­rstonnak össze ágában sincs egykori collegájának helyet adni a kormányban, s hogy lord John sem fogadná el ott, nemhogy utána járna. A „Herald“ ez alkalommal újra kikel Disraeli közlönye ellen (Press), mely e h­írt legelőször hozta, s ezzel is bizonyítja, mennyire meg­tágult a viszony közte és a conservativek közt. Nápoly­ból írják a Times­nak, (dec. 22-ről), hogy az egész országban folyvást igen komoly szín­ben mutatkoznak a dolgok. Az utóbbi lőpor-föllobba­­nás óta a legkü­lönösb történeteket hallhatni nagy összeesküvésekről, s hogy most már a kormány sem tulajdonítja csupán a véletlennek azon exprossot. Az életben maradottak közöl kettőt kihallgattak. Az egyik azt vallotta, hogy a megölt tisztek egyikét „tradimento“ kiáltozással futni látta a légbe röpült szertárból. A király és királyné a katastróf alatt mi­sén voltak. A király a földre esett, azt kiáltva esés közben : el vagyunk árulva ! A palotában köz­rémülés uralkodott, az arsenal őrei elsza­ladtak. Vasárnap hallám, hogy a I. Borbála nevű nagy lőportárt is megkísérlették légbe röpíteni : máig is beszélik mindenütt a városban, hogy azon éjjel egy katonát rajta értek, mikor lőport hintett a raktár ajtajáig. A rendőrségi versió szerint volt ugyan lőpor a katonánál, de véletlen szóródott ki lyukas zsebéből. Feltűnő, hogy az érintett raktárból azóta Nisidába és Bajaeba hordták a lőport. A han­gulat izgatott, a seregben nem bíznak. Sok elfogatás történt a katonaságnál stb. A Gr­o­b­e szerint azon jó egyetértés, mely jelen­leg Anglia és az északamerikai szövetséges államok közt uralkodik, nemsokára még szilárdabbá lesz a washingtoni brit követ kinevezése által. A D­a­i­l­y News Villierst szánta ez állomásra , de a Gl­o­­b­e nem hiszi, hogy ezen út kész lenne azt elfogadni. Francziaország, P­á­r­i­s, dec. 27. A j­ö­v­e­n­d­ő választások nem csekély mértékben foglalkoz­­tatják az ellenzéki köröket, mint erről már szó is volt. Azóta azonban a mérsékelt köztársaságiak han­gulatában komoly változás történt. Néhányan, kik az eskü letétele mellett nyilatkoztak, s kezdetben kisebbségben valának, többfélekép igyekvének vé­leményeikre nézve párthíveket szerezni, s mint lát­szik, ez nekik sikerült is. Ezek azt hiszik, miszerint nem elég a puszta demonstratio; ennél több forog kérdésben: befolyást nyerni a kormány politikájára, s némely szabadelvű pótlékoknak az alkotmányhoz csatolását kieszközölni. Ha e tan a köztársasági pártnál valósággal túlsúlyra jut, ez annyit ten­ne, mint a pártnak föloszlása. Nem lehet tudni, ha várjon ezzel Napóleon kormánya sokat nyerne-e. A jelen rendszer olyan, hogy a köz­­társaságiak részérőli elismerésre (mert az esküté­tel az volna) nincs szüksége. Azonban bizonyos, miszerint a császár az ily elismerés fejében az akadálytalan ellenzéki kisebbséget eltűrné.Különben, ha tán ennek erkölcsi előnye még volna is a jelen kormányra nézve, a valóságos előny az orleanistákra nézve sokkal nagyobb lenne, kormányváltozás eseté­ben. Mihelyt a köztársaságiak leköszöntek, az orle­­anistáknak, kik határozottan a polgári osztályhoz tartoznak, semmi sem áll tittokban. A lapok rendkívül meg vannak lepve Svájcz erélyes magatartása által. A conservativ párttól nem vártak ily határozott hangot. Az absolu­­tista lapok már is verik a hátrálót. Érzik, hogy igen messze mentek, s megjegyzik, miként igen gyorsan remélték, hogy Poroszország a reactio Don Quixotte­­jáva s Napoleon Lajos ennek Sancho Pansa­­jává teendi magát. Azért biztosabban kezdik a békés megoldást remélni. Minthogy az értekezletek megnyitása is megvalósul, a láthatár nemsokára ki­tisztul. Sz.­pétervári levelek Morny grófnak közelebbről leendő elindulását jelentik, sőt megérkezése oly ha­mar megtörténhetik, hogy az új évkor a törvényhozó­­test üdvözletét a császárnak bemutathatja. A gróf rész­akarói azt beszélték, hogy eladta volna Sz. Pé­­tervárott , azon­­ festészeti műremekeket, melye­ket magával vitt, s úgy találták, hogy e vásár egy­­követhez nem­­igen lett volna illő. Azonban e hit nem igaz, mert öz nemcsak hogy el nem adta a magával vitt gyűjteményt, sőt Sz. Pétervárott újakat sr. Egyébiránt Sándor czár kegyével halmi

Next