Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)

1857-02-01 / 2114. szám

sőbbi események nem tágították, sőt a viszony az utóbbi időben bensőbbé vált mint valaha. Guizot véglehejletéig nem is távozott halálos ágyától. Jelen volt még halálánál fia Pál s ennek neje B e e k e nd o rf grófnő. A herczegnő másik fia, ki Castellamareban (Olaszország) lakik, nem érkezhetett meg. — Leven herczegnőnek, mint diplomata nőnek egy nagy tévedése volt, mit egyébiránt a más nemen levő pályatársai is elkövettek, tudnillik , ő sem hitte a közelebb lefolyt háborút, s az Angol- és Francziaország közti szövetséget lehetlennek tartá. A herczegnő halála esetére utódról is gondoskodott. Reggélyein két delnő volt az utóbbi időben a herczegnőnek támasza, beteges lévén, kik közöl az egyik német, s kiket diplomatiai magasb tudományába alkalmasint nem mulasztotta el beavatni. Úgy hallatszik, hogy a pápai nuntius Verger megkegyelmeztetéséért folyamodott a császárhoz, de ez még nem határozta el magát. Verger írt Mathilde herczegnőhöz is, s levelében Morot bibornoknak párisi érsekké neveztetését helyesli. Párisban több oknál fogva a megkegyelmezést nem tartják lehetőnek, s azt hiszik, hogy az ítélet 24 óra alatt végrehajtatik. Moro tibornokról általánosan dicsérettel szólanak , életéből azonban egyes részleteket nem ismer a közönség. Semmit sem írt, s Francziaország politikai történetében nem játszott semmi különös szerepet. Azt mondják, hogy e főpap igen le van verve, kedvetlen, s a neki fölajánlott fontos állomást nem jó kedvvel fogadta el. Annyi igaz, hogy ez nem is könnyű feladat, kivált a jelen pillanatban, midőn az egyházi pártok oly feszülten állnak egymással szemközt. Ugyanis azt mondhatni, miszerint a harcz az ultramontanok és gallicanusok közt csak most kezdődik Francziaországban, s ez annál kevésbbé lehet különös, minthogy köztudomású dolog, hogy a franczia papság két töredéke s ennek párthívei egyszersmind két politikai párt képviselői. Más szóval: a liberalismus a reactio ellen küzd, a vallás zászlója alatt; a kormány mindjárt az államcsíny után az ultramontanismus felé hajlott , ez erélyes pártban elvtársát s jelentékeny támaszát szemlélvén , de lassan kint elvált tőle, s a jelenlegi közoktatási miniszternek meghagyta, hogy több rokonszenvet tanúsítson a gallican-egyetemi mint az ultramontán párt iránt. A belügyi miniszter is ezen nézetben van, s most az udvarnál semmi olyat nem tettek, mi a magas papság előbbi reményét megerősíthetné. Morot kineveztetése még inkább bizonyítja ezen állítás helyes voltát, s az így még nagyobb jelentőséggel bír. Sokat tett ezen fordulatra nézve azon körülmény, miszerint a kormánynak nem sokára tudomására jutott, hogy a papság ultramontan része szívében a legitimista pártnak hódol. Ebből látható, hogy a császári kormányt nem a szabadelvű politika szükségessége távolítá el az ultramontán párttól. A perzsa követség tagjai inkább vannak emancipálva, mint gondolhatnék. Az attachék a l’européenne öltözködnek, a föveg kivételével, mi egy hegyes tetejű asztrahán sapkából áll, és csupán erről lehet őket megismerni. Ezen urak már több színházat meglátogattak, s feltűnnek. Ferukkhán is több hivatalos salonban megfordult, s előkelő magaviselete, gazdag öltözéke figyelem tárgya volt. Páris, jan. 29. (Távirdat után.) A „Moniteur“ egy czikket közöl a franczia bank állapotáról, s ebbe a franczia bank alaptőkéjének szaporítása hozatik szóba. Azon vád, mely a „La Presse“ és „L’Estafette“ ellen emeltetett, a neuschateli ügyben állítólag a császár titkára Mocquard által egy svájczi publicistához intézett levél közlése miatt, a seine megyei törvényszék vádkamrája által akként döntetett el, miszerint eme vádak nem bírnak elégséges alappal pörbefogásra. E szerint mindkét lap fölmentetett az ellenök emelt vád alól. Rigault, a „Journal des Débats“ egyik segédszerkesztője, a Collège de France-ban a latin ékesszólásról leczkefolyamot nyitott meg. A 17, 18-és 19-ik századi egyházi atyákat választá előadása tárgyául, s beszédének azon része, midőn a restauratió és utóbbi kormány némely irodalmi nevezetességeit, mint Bonald, Chateaubriand, Villemain, Montalembert stb. dicsérettel említé, a hallgatóság által nagy tetszéssel fogadtatott. Kis tori asszonyt, ki jelenleg Nápolyban van, húsvétra ismét Párisba várják. Ha figyelemmel és naponkint elolvassuk az éjszaki perezre időzhetem, a „mézes heteknél“ azt jegyezve meg, hogy ily mézes hetektől mentsen isten minden becsületes embert, de főleg hazámfiát; „a tanoda igazgatójánál a vasárnapi iskolában“ pedig azt, hogy a mily fedhetlen s kedves felfogású alak a kötényével bíbelődő szemérmes serdülő leányka, oly túl édes (fade) erélytelen, s a mézes hetek hősére emlékeztető az ősz igazgató, ezeket mondom futólag jegyezve meg. „Parasztháborús jelenetét“ mint jelen kiállításunknak , (nemcsak a kép mellé jegyzett árt, — 900 forint — de a kép belbecsét tekintve is) legértékesebb darabját kell kiemelnem. Középett, pár düh eszközölte romok alatt, rongyos aljnépből improvisált fejedelmi pár trónol, előttök — maga a dúlás terén, porba térdelve előkelő nő, ugy látszik, mellette levő gyermekeiért cseng. A királyi palástba öltözött, rongyos sarujú rögtönzött kenyur ölébe könyöklő asszonyállat, szemtelen arczcal gúnyolja ki az előkelő hölgyet — az ecseteltem, rut színekben festett fejedelmi pár mögött, általam tisztán meg nem értett czélzással e vad hatalom támasza, s áldozatai, a háttérben dúló népcsoport, az előtérben két legyilkolt zárdanő ábrázolvák. A festvény biztos ecsetműve, s valószínűleg Heckel legjobb festvényei egyike, s hatásra számítva festői hatással valóban bir is, nem bir azonban elég hatással erkölcsileg. A művészetben eszményíteni erkölcsi szépet úgy, mint erkölcsi rátát, nemcsak szabad, — de főleg történelmi festvényen — kell is — az eszményítésnek azonban , bizonyos korlátokon túlcsapni nem szabad. A művésznek minden esetre kell okoskodnia midőn componál, de még inkább kell éreznie. — Hogy az érzelem szavát közvetlenül megértsük, elég a festvényt figyelemmel megtekintenünk; — az árva, érzelem-szegény okoskodás eredményeit, ellenben csak fürkészés után, s ekkor is csak közelítőleg sikerül megértenünk. Elismervén tehát a kép festészi értékességét, úgy vagyok vele, mint a „Puritán kémmel“ valók : nem óhajtom, hogy az egyesület megvegye a hatalomnak Belgiumban megjelenő közlönyét, méltán csodálhatjuk azon lovagiasságot, melylyel e lapban Perzsiáról, a perzsa-angol háborúról, s a sahnak Parisban levő követéről emlékeznek. E lap, mely különben az izlám követek irányában nem igen szokta pazarolni hízelgéseit, a nevezett tárgyakban napon- kint új, érdekes oldalakat tud fölfedezni. Szinte azt hinné az ember, hogy a „Nord“ a teheráni követ félhivatalos lapja lett : ez nem megvetendő jelenség arra nézve, mily kölcsönös viszony uralkodik az orosz s a perzsa kormány közt. — Aszterabad megszállásáról, melyet minap hivatalos jelentések által bizonyított fénykép említtettek, mindeddig semmi közelebbi részletet nem tudni; nagyon felötlő , hogy ezen annyira fontos tudósítást azóta se meg nem erősíték, te valamely, az orosz kormánynyal viszonyban álló hírlap meg nem hazudtolá. JuSTI I*CISTA. Pest, jan. 31. A nemzeti casino igazgatói és választmányi tagjai a ma tartott közgyűlésen új választás alá esvén, a választás eredményét ezennel közöljük Igazgatók: Gróf Károlyi György, Örményi József, Zsivora György. — Választmányi tagok: Gróf Almásy Dénes, gróf Almásy György , , gróf Andrássy Manó, Balassa János, gróf Bethlen Ádám , gróf Bethlen József, Bohus János, b. Bézsán János , Boronkay Rudolf, Csernovics Péter , Czigler Antal, Danielik János, Deák Fer, b. Eötvös József, gr. Eszterházy Mihály, Farkas Ágoston, Festetics Ágoston, Földváry Albert, Földváry Lajos, Havas Ignácz, Havas József, Heinrich Ján., Hubay József, Huszár Ferencz, Jeszenszky Ignácz, Institoris János, Kapczy Tamás, Karácsonyi Guido, Kiss András, Laczkovics József, Lukács Mór, Lángh Ignácz, Lónyay Menyhért, Mátray József, gr. Mikes János, Madarasy László, Noszlopy Ignácz, b. Podmaniczky Frigyes, b. Prónay Albert, gr. Ráday Gedeon, Ráth Károly, Rohonczy Lipót, Sebők Károly, Somsich Pál, Szabó János, gr. Szápáry Antal, Széher Mihály, Tasner Antal, Örményi Ferencz, b. Wenckheim Béla, gr. Zichy Miklós. Pest, jan. 3. A nevezetes politikai újdonságoknak a neuschateli ügy kiegyenlítése óta bekövetkezett, s még mindig érezhető hiányát és meddőségét csak olykor szakítják félben a keletről érkező tudósítások, melyek az angol-perzsa viszály állását jelentik. E hírszünet egy részről úgy tekinthető, mint a még egy hóval ezelőtt uralkodó politikai izgultságnak természetes visszahatása; más részről azonban úgy látszik onnan is magyarázható az, hogy a brit kabinet, mely most inkább mint valaha tartozik a hangadó kormányok sorába, a parliament közvetlen megnyílása előtt minden fontos tárgyalást elhalaszt, úgy hisszük , hogy nem sokára az alsóházi ülések megkezdése után — mihelyt tudniillik a fenálló kabinet magát eléggé biztosítottnak érzendi— több élet és elevenség fog mutatkozni Palmerstonnak külföldön működő emberei ügyvitelében, mikor is újra napfényre kerül az eldöntetlenül maradt kérdések közöl több olyan is, melyekről már szinte mégis feledkeztek. E tekintetben név szerint a nápolyi viszályt említik , mint oly ügyet, melynek végleges eldöntését nem épen sokára már várhatjuk ; ezután , mint állítják , sor kerül a görög viszonyoknak s a classikus királyság örökösödési rendjének végleges elintézésére. Mind a nápolyi, mind a görög kérdést illetőleg, az utóbbi időben némi kis nehézség merült föl , mely ha nem fog is döntő befolyást gyakorolni azoknak rendezésére, mégis alkalmat nyújthat kényelmetlen öszszeütközésekre. Ezen nehézség : a Bere nd s tengernagy parancsnoksága alatti orosz hajóraj jelenléte a Földközi tengeren. E hajóraj jelenlétének ujjal megmutatott oka , mint tudjuk , az , hogy rendelkezésére legyen a Nizzában mulató anyacsászárné őfelségének, de, miként szintén tudjuk, a hajórajnak azon czélja is van, hogy alkalmilag segítségül legyen a Nápoly- és Görögországban fenálló kormányoknak. A váratlan fordulatokban annyira gazdag neuschateli ügy annyi phasis után ismét egyik csodálatos phasisába lépett : Svajcz t. i., a royalisták legfelső törvényhatósága létére, felségi jogait legalább formaszerűleg megóvandó a foglyokkal — elbocsátásuk alkalmával — valami számüzési rendeletfélét közöltetett, mely nekik büntetés terhe alatt bizonytalan időre megtiltja a visszatérést svájezi terv TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRJZA. XI. Gysjjtogatást bünteti a b. t. 167. e. pontja .Eszerint D. J. fölgyujtott egy fából épült, szalmával fedett csűrt, tudva azt, hogy abban széna (75 ft áru), s szalma (7 ft áru) van. A gyújtás az ut felől történt, hol a tűz kiütését a csűr tulajdonos, s szomszédai nem mindjárt vehették észre. Gyufára, melylyel a tett végbeviendő vala, tettes még úgy koldult egy krajczárt. — Tettét különben önként bevallá, — indokul azt hozván föl, hogy czélja nem egyéb volt, mint valamely fogházban ellátásra tenni szert. A tűz csakugyan kiütött, midőn egy nő arra menvén , azt észre véve, s lármájára rögtön segély érkezett. — A csűrhöz legközelebb 24 s 33 lépésnyire vannak épületek, — a távolabbiak már 96 s 100 lépésre feküsznek. A tűz kiütésekor enyhe délnyugati szellő fújt, irányában semmi épület, hanem nyilt mező terült el. A tulajdonos által 200 ftra becsült csűr kárt nem szenvedett; a benne levő takarmányból körülbelül félmázsa széna égett el. A károsult kártérítést igénybe nem ven. Az államügyészség a b. t. 167. e. betűje szerint inditványozá a büntetést kimondatni. Első biróságilag a b. t. 167.§. f betűje tekintetett ide tartozónak, s vádlott kétévi súlyos börtönre lön ítélve. Indokok : A végtárgyalás eredménye szerint kiütött ugyan a tűz, mindamellett az is kiderült, hogy a csűr elszigetelten, s a legközelebbi épülethez 24 lépésnyire áll, — a különben is jelentéktelen szél irányában, mely akkor fújt, épület nincs, a minthogy a tanuk nem is álliták azt, mintha ama gyújtással különös veszély lett volna egybekapcsolva Concrét véve a dolgot tehát, a körülálló épületek meggyuladhatása a fenforgott különös körülmények folytán ki van zárva. A tényálladék tehát akként állapítandó meg, hogy a gyújtás nappal, különös veszélyesség nélkül történt, s a kiütött tűz kár nélkül el lön oltva. Azonban az államügyészség a b. t. 167. §. o. betűjéhez mért indítványához ragaszkodva , ezen ítéletet fölebbező, s ennek folytán a főtörvényszék vádlottat tíz évi súlyos börtönre ítélte el, kimondván, hogy a tűz kiütését tekintve, az f. betű alatti enyhébb büntetés az e. alatti szigorúbbat csak azon esetre szoríthatná háttérbe, ha a tett különös veszélyességgel nem történt volna. Ez pedig nem állhat. Mert ama fából épült, szalmával födött, takarmánynyal telt csűr, ha esetleg egy asszony arra nem jó, kevés perez alatt lángba borul, — az égő széna s szalma pedig, mint aféle könnyű test, tapasztalás szerint a legcsekélyebb erőre is jelentékeny messzeségre röppen , s a 24—100 lépésre eső épületeket fölgyújthatja. E veszélyesség a szél kedvező iránya által se szűnt meg, miután a törvényről nem lehet föltenni, hogy a bűntett veszélyes voltát, melytől a büntetés mértéke függ, a rögtön változható szélnek esetleg épen kedvező iránya által kizárni akarta volna. Vádlott fölebbezése folytán a legfőbb törvényszék a főtörvényszéki ítéletet hagyó helybena büntetési időt a h. p. r. 300 §-ánál fogva öt évre szállítván le. Indokok: Hogy a 167. §. e. betűre alkalmaztathatnék : ehez a ténynek különös veszélyessség nélkül történni©, a tűznek kár nélkül eloltatnia kellett volna. Szorosan véve a dolgot, jelen esetben az utóbbi föltét sincsen meg, — mivel valamelyes széna csakugyan elégett, bármily csekély volt is az. Annál kevésbbé van meg az első föltétel, s a fennforgó bűntett, ha eltekintünk is az érzékeny kártól, mely csak magának a csűrnek s tartalmának leégése által a tulajdonosra háramlott volna, — mégis különös veszélyességgel elkövetettnek tekintendő. Ez derül ki a tettes jól megfontolt, s tervszerű cselekvésmódjából. Hiszen gyászert is úgy kellett még előbb koldulnia ; — czélja kivitelére magánálló, s a tulajdonosnak s cselédjeinek közvetlenül szemügyébe nem eső csűrt szemelt ki, miután meggyőződött, hogy az gyúlékony tárgyakkal tömve vala; — végül fölgyujtásra és azon helyet választá, hol a tűz kiütése a tulajdonos és a szomszédok által mindjárt észre nem vétethetett, —a minthogy a rögtöni fölfedezés, s a tűz eloltása csak is a szerencsés véletlennek vala köszönhető, mely ép akkor egy nőt arra vezérlett. (*856. nov. 410,736. sz. Hat.) letre. Ez már most, Poroszország nézete szerint, épen ellenkezője a tőle kívánt föltétlen szabadonbocsátásnak. Természetes, hogy azok után, amik eddig történtek, a neuschateli ügy nem ölthet többé aggasztó jeleket; mindamellett csakugyan tagadhatlan, hogy a köztársasági hatóságok sophistikus fogása Poroszországnak épen a leglényegesb, t. i. a becsületkérdésben, némileges diplomatiai vereséget készített. Svájczban fölszámítják most, mennyi költséget okoztak a sürgető körülményeknél fogva szükségessé lett fegyverkezések a különféle pénztáraknak , és sürgetik a hadak mielőbbi hazabocsátását. Erre nézve a „Bund“ következőleg ir : „A hadak fentartása költségeit naponkint legalább 100,009 frankra tehetni; egyesek mulasztásai s a szállásadóknak meg nem téritett költekezései szintannyira rúgnak, ennélfogva egynapi halasztás is eléggé fontos. Midőn jó sikert kívánunk a vadászfegyver behozatala iránti korszerű indítványnak, ellenkezőleg annyival inkább kell sajnálnunk, hogy a hadakat gyorsabban nem bocsátották el. Ez elbocsátással szép összeget lehetett volna az eddigi költségek födözésére meggazdálkodni.“ Dufour napi parancsa azonban már tudata, hogy a hadak elbocsáttatnak. A svájczi hatóságok, mint mondják, azt kívánják, hogy Sydow porosz követet Bernből hívják vissza. A B. Bors. Zrg hozta közelebb a párisi utóértelmezlet jegyzőkönyvét. Mi azon alkalommal jónak tartottuk bevárni a Moniteur hivatalos közlését. Miután azonban most már a félhivalos Morn. Post is hozza a jegyzőkönyv szövegét , közelebbi számunkban szintén adni fogjuk. Páris, jan. 30- (Távirdat után.) Verger ma reggel 8 órakor végeztetett ki, roppant néptömeg volt jelen. Kevés bátorságot mutatott : eszméletét elvesztés vinni kellett őt a nyaktiló alá. A börzén azon hir terjedt el, hogy a „Moniteur“ holnap a hadsereg jelentékeny leszállítását hozandja. Msgr. Bonnechose, evreuxi püspök, toursi érsekké neveztetett. Az értékes papírokra behozandó új adó csak az ipartársulatok osztalékaira (dividenciái) fog alkalmaztatni. A legfelsőbb-és semmitő-törvényszék, jogi szempontból, a választási bulletinek közzétételének elvitázhatlan megengedése mellett döntőleg nyilatkozott. A politika krónikája Párisban is e híreken kívül csaknem egészen hallgatag. Egy hír kering, mi különben, nem bír valami nagy fontossággal : a neuschateli ügyben nyitandó értekezlet székhelye még nincs megállapítva. Előbb majd csaknem bizonyosnak tekintették , hogy az Londonban fog megnyittatni, engedményül tekintetbén az Angolországra nézve, mely kissé neheztelhetett,hogy a keleti ügyben tartott két congressusnak Paris volt székhelye. Mondják, hogy III. Napóleon császár is kész az engedményre, de Palmerston nem sürgeti azt. A „Daily News“ jelenti : „biztos forrásból tudjuk, hogy vasárnap az ind ügyek hivatalába sürgöny érkezett lord Stratfordtól azon jelentéssel, hogy a sah elfogadta az Anglia által kikötött feltételeket, és pedig nem Bush bukása következtében, hanem általában más okokból.“ A „Post“ és „Globe“ is igen valószínűnek tartják a kiegyenlítést. Csak a „Herald“ tamáskodik, amit, ellenzéki állásában, megbocsáthatni. Azok után, miket Páriából a perzsa ügyre vonatkozólag hallunk, azt kell következtetnünk, hogy e viszály a békés kiegyenlítés küszöbén áll. A császár mindent kész elkövetni a háború elhárítására. Mint beszélik, kinyilatkoztató, hogy Francziaország törekvésének czélja nem lehet más, mint a keletnek a béke által az európai műveltség s nyugati ipar útját egyengetni. Éspedig annyival inkább szükséges, hogy ez legyen a franczia politika fő feladata, mivel a viszonyok Európában még nem annyira megszilárdultak, hogy új háború lehetőségére ne lehetne gondolni. Ez eset bekövetkezésekor azonban szükséges, hogy Európa legalább keleti bonyodalmak által ne érezze magát megkötve. S a az et, ki előbb legitimista , azután Lajos Fülöp kormánya alatt igazságügyi miniszter, 1639-től 1848-ig a követek kamrájának elnöke volt, mint mondják, a sz. Ferencziek szerzetébe szándékozik lépni. S a t z e t 60 éves lehet. Brémában legközelebb nagyszerű alku ment végbe. Az ausztriai kormány ugyanis 16 millió darab szivar szállítása iránt szerződést kötött egy ottani kereskedőházzal A kereskedőház lekötelezte magát (hetenkénti) 100.000 darab beszállítására , igy tehát a szállításnak csak három év alatt lesz vége. Távbbiyi tudósVárMik. P á r i s, jan. 30. Tegnap estve 3° 0 rente 611.421 2. — A semmitő törvényszék Verger semmiségi folyamodványát elvetette; bizonyosnak állítják, hogy kivégeztetése ma reggel fogna megtörténni. —°A „Pay** jelenti, hogy az angolok Bushir t kiürítették volna, Karaknál szilárd állást foglalandók, s megjegyzi, miszerint Perzsia 1768-ban Karakót Francziaországnak engedte át. Roma, jan. 11. A vasutmenetek Roma és Civitavecchia közt megkezdődtek, s élénken folytattattak. Genua, jan. 28. A hivatalos újság Chamberyben : „Gazetta di Savoye,“ egy rágalmazó czikk fölvétele miatt 3000 frank pénzbírságra, szerkesztője pedig börtönbüntetésre ítéltetett. Nápoly, jan. 86. A nápolyi kormány az argen♦ini köztársasággal szerződést kötött jegygyarmat alapítására a Parana folyó mellett. Gazdasági és üzlettudósitások. Pest, jan. 31. A némi jelentőséggel biró gabnaeladásokról, melyek a lefolyt hét alatt piaczunkon előfordultak, ■ egyedül helybeli szükségletre szoritkoznak, a következők jegyzendők meg : 3000 m. bánsági és 4000 m. tiszai búza az itteni műmalmok számára ; továbbá 7000 m. kukoricza sertéskereskedőknek. S minthogy a legtöbb külföldi piaczon is üzletpangás uralkodik : az árak valószinüleg itt is nemsokára alábe szállandnak. A termény- Üzletbeni pangás folyton tart, külföldről gyéren jőnek a megrendelések ; az üzlet menete József vásárig aligha meginduland. Szilva, török m. s. 600 m. adatott el 12 írton mázsája. Itteni árak 12* *—13'|1 ft szilárd. Dió 6'J,—7 ft. Méz. Lanyha üzlet; fehér 23'fj,—24 ft; szalmasárga 17—18 ft; sárga 16 1 GJ , ft; nyers 16—17 ft mázs. — Gubacs. Szilárd árakon. Első minőségű 914—914 frt másod : 7— S frt; harmadik : 5—6 forint egy köböl :120 font. — Hamuzsir. Készletek hiányzanak. Illyt : 21 % ft • fehér: 19- 16'/a ft kék: 17—18 ft házi hamu: 15*/,—16 forint. — Fagygyu : 32'/,— 33 forint tálakban : 33—34 forint. Disznózsír : Lanyha üzlet: szerbiai transito 23—29', ft; itteni 30 ,—32 forint; jó vidéki 30'/,—30 forint. — Szalonna kelendő : nehéz 25' ,—26 frt; könnyebb: 231 2—24 •, frt. _ Slivovicza és törkölypálinka egészen elhanyagolva; árak névszerintiek. — Borszesz, csekély kelendőség, 251 , kr foka. A borok ára mindinkább növekedik ; a budai hegyekben múlt héten 4000 akónál több vásároltatott össze 10 forinton felül. Br. M. ,Tosony, jan. 39. Lanyha időjárás. Vízállás: 700-on felül. Szárazoni fuvarok e hét lefolyta alatt: Mosonyból Pozsonyba: 11 g. garas. Eberreichsdorfba : 15 g. Fischamentbe: 18 g. Sopronyba: 19 g. Baden vidékére : 23 g. Leobersdorfba : 25 g. Piestingbe: 33 g. Egy alsó ausztriai mérő nehéz gabnafajtól. — A mai hetivásáron mintegy 1800 m. különböző szemes gabna volt piaczunkon. Búza 8—9 ft. rozs. 6 f.—6 f. 1? kr. Kukoricza, mely gabnafajból legtöbb volt a piaczon 4 ft. 36 kr. — 4 ft 54 krön kelt váltóban alsó ausztriai mérete.— Bajegyzett piaczi árak, január 29-kérel, a. a. m. váltóban : Búza : 10 f. 9 f. 8 f. 15 kr.; Kétszeres: 7 f. 6 f. 45 kr.; 6 f. 15 kr.; Bors: 7 f. 6 f. 30 kr.; 6 f.; Árpa: 5 f. 30 kr.; 5 f.; 4 f. 45 kr.; Zab: 4 f. 3 f. 51 kr.; 3 f. 45 kr.; Kukoricza: 5 f. 4 f. 51 kr.;1 f. 42 kr. Piaczunkon a bánsági búzát az idegenek meglehetős nagy mennyiségben vásárolják össze, s mint hallatszik , Olaszországba, nevezetesen Velenczébe szállítják mindjárt innen a vasúton. — A mosonyi távirdai állomás szombaton, jan. 21-kén nyittatott meg. Az első távirdai sürgöny 4 óra 30 percekor estve indíttatott el innen Bécsbe.—A Győrből kiinduló távirdai vonalakkali összeköttetés már szintén helyre van állítva. K. I. Ignzitiz. Tagnapi újdonság: rovatunkban e helyett: „azon sorokban, melyben ott. melyekben. Tárczánkban e helyett, némelyeknél olr. némelyekben. Felelős szerkesztő : pompéry János. Magyar könyvészet. 46. Tatár Péter. Vrhovina királynéja, vagy : a fekete tó tündére. Irta Tatár Péter (16. sz.) Pesten, nyomatlan kiadja Bucsánszky Alajos. 1857 . lap. Ára : 1 kr. 47. Tatár Péter.A várnai ütközet, vagy : Ulászló király halála. Irta Tatár Péter (25. sz ) Pesten, nyomatja és kiadja Bucsánszky Alajos 1857 10 lap. Ára : 2 kr.