Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)

1857-04-01 / 2162. szám

74-2162. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemé­ny a szerkesztőséghez intézendő, s­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Előfizetési feltételek: Kiad­ó­­,hivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Tj. i , t * j.* 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Ré­­illetmények Hljd­.iyggijjj külön 10 fekr. Magán vita 6 hasábos petit sor5pkr. , Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szerda, apr. 1. , Pesten, házhoz hordva , Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt n. P. PEST, april 1. Nevelésünk ügye. VII. De atyámfiai ismétlem: nem tanitok én nek­tek uj tudományt, csak elvezetem figyelmete­ket a nevelés története lapjaira. Ott látjátok a nagy Pestalozzit, kortársát s elvei rea­­lisálóját a nagy Feilenberget s ennek ba­rátját Wehr­lit. Ezek oldala mellett annyi értelmes és gyakorlati ismeretekkel bíró ta­­nító nőtt fel, hogy bár­merre forduljatok Svájcz­­ban, az iskolák- és nevelőházakban mindenütt ilyen tanítókkal találkoztok. Lépjetek át Con­­stanzból a Bodentó déli partjára, e parton a kreuzlingeni tanítóképezdében olyan növendé­keket találtok, kik tanítási óráikon kívül az intézet szántóföldein és kertjében kapával, ka­szával forgolódnak; járjátok be Svajcz nép­iskoláit, árva-nevelőházait, megláthatjátok,­­ hogy a népiskolai tanító nemcsak a lélek ki­­mivelése s ismeret öregbítésében fáradozik, hanem gyakorlati gazda is egyszersmind, ki a mezei munkát tanítványaival együtt folytat­ván, az iskolában megveti alapját annak, mit a felnőtt ifjúnak az életbe átléptével csak foly­tatnia kell; — és ezen tapasztalatból azonnal meggyőződhettek, hogy nem feh­etlenségről beszélek. Azonban ismétlem, hogy az így rendezett népnevelést kellő értelmiség mellett a közsé­gek a magános és tekintélyes hazafiak hatá­rozott jó akarata, buzgalma, áldozatkészsége és ernyedetlen kitartása képes csak fejlődés­nek indítani, meghonosítani.— Hiában panasz­kodunk pedig uraim, hiában akarjuk magun­kat e szegénységünkkel mentegetni, mert ha magunk körül jól széjjel nézünk, azonnal be fogjuk látni, hogy mi nem vagyunk ám anya­gilag olyan szegények, miszerint az ilyen el­vek­ és gyakorlatra épített népnevelést nagy megerőltetés nélkül meg ne kezdhetnek, és lassan lassan, — kiki tűzhelyén — ki is ne vihetnek, csak erősen akarjuk. Ha a köznépről helyzete, igényei, s polgári állása tekintetbe vételével ilyen módon gon­doskodunk, következik, hogy az ezeknél ma­gasabb igényű hazánkfiai neveléséről is gon­doskodnunk kell. És ámbár fennebb már eze­ket átfutólag érintettem, mindamellett nevelé­sünk ügye fontossága kívánja, hogy h­arámfiai figyelmét ezen osztályok nevelési érdekeire is felhíván e tárgyról valamivel bővebben szól­jak. Nem mellőzhetem hallgatással, midőn én a magyar nép osztályairól: köznépvárosi polgár, nemesség és magas aristo­­cratia, — beszélek, távolról sem szeretném, ha valaki, ezen beszédemet kaszt értelemben venné. De hiában már ez egyszer az életben igy van megkülönböztetve, s ámbár egyik és másik osztály közé válaszfal nincs h­ozva, s ámbár a köznépből akár aristocratává is fej­lődhetik ki valaki; — mégis áll az, hogy a népség mintegy ilyen csoportoza­­tokba szakad, és igy csoporzatok között meggyökerezett mellékszo­kások s az ezekből kifejlett igé­nyekhez kell a csoportozatok növe­lését is alkalmazni. És ha mi ezen létező, de nem kaszt ér­telemben vett néposztályokra figyelmezünk , közvetlenül a köznép fölé emelkedni lát­juk a városi polgárokat — más néven megnevezni nem tudom, — és a h­o­­noratiorokat, s ezek fölé a születésnél, bir­toknál és miveltségnél fogva emelkedik azon osztály, mely még a legközelebb múltban is a nemzet közügyeit vezette, intézte, mely a nem­zetet nemcsak akkor képviselte, hanem azt képviselni, minthogy vér, eredet, nyelv és szo­kásokra nézve magyar, rendeltetve van: a n­e­­mességet és az aristocratiát. A magyar nép ezen létező állapotát még senki kétségbe nem vonhatja, egyszersmind ezen állapotokkal egygyé forrott igények léte­zését is mindenkinek el kell ismernie, de azt sem vonhatja kétségbe senki, hogy épen ezen igények követelik, miszerint ezen népcsopor­­tozatok gyermekeik nevelését jövő hivatásuk szerint intézzék el. Azon álomlátók irányá­ban is, kik ezt talán nem létezővé szeretnék tenni, meg kell jegyeznem, hogy ez bármely nemzet életében igy van, igy volt s igy is ma­rad, mig a földön ember és oly civilisatio lesz, mely respectálja az egyéni szabadságot. Mind a köznép felibe következő úgyneve­zett polgári és honoratior osztály, mind a ne­messég és aristocratia gyermekei elemi neve­lése egyforma, s ha közöttük valami különb­séget lehetne tenni, nem volna egyéb, mint az, hogy a köznép elemi nevelését a köznép gya­korlati életére, emezeket pedig a folyamban maradó nevelésére való előkészületnek kellene tekinteni. Vagyis a köznép gyermekei­ben a lelki tehetségek kifejtése mellett hamarább kell irányozni a nevelés czélját az anyagi életre; emezek nevelésével, még az elemi ne­velés után is jó darabig, inkább az ösz­­szes lelkitehetségek rettegése mel­lett kell maradni s később lassan­­kint tűzni ki az anyagi czélt. A városi polgárok élete általában a kéz-, gyarmaipar és nálunk nagyrészben a földmi­­velés körül forogván, elemi nevelésökre olyan nem­i tanításnak kell következni, melynek tan­tárgyai ezen élet folytatására szolgáltassák az alapanyagot, de jól figyelembe vegyük csak az alapanyagot. Mert valamint a népnevelés­­rőli értekezésem közben kifejtettem, hogy az iskola az életre és keresetmódokra csak köz­vetett befolyással lehet, és csak az iskolabeli kilépés után kezdhetni el a gyakorló egyén oldala mellett a gyakorlati életet , úgy nem áll ez másképen a leendő kézműves, gyáros és terjedtebb gazdasággal bíró gazdára nézve sem.­­ És ime a városi polgár, vagy ezekhez hasonló igényű emberek számára gondolták ki a reáliskolákat, kigondolták pedig főleg azért, hogy minél hamarább átléphessenek a polgár gyermekei a gyakorlati életbe. Annyi bizo­nyos, hogy minden kézműves, gyáros, sőt né­mi megszorítások között a kisebb birtokú gazda is, mihelyt megszerezte az ő határozott körbe folyó foglalatosságához a legszüksége­sebb ismeret alapanyagát, azonnal átlép a mű­helybe és nem gondolhatva a világ, és abban a polgári élet széles körben mozgó folyásával, egy bizonyos mesterség fogásai eltanulásával foglalkozik, használván még ekkor is gyer­meki éveit legalább vasárnaponkint (vasár­napi iskola) az ismeretszerzésre, vagy lega­lább törekedvén arra, hogy a­mit kisebb ko­rában tanult, el ne felejtse. GÖNCZY PÁL: A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA. (Folytatás.) Ki a vívót ? Lesz még elég alkalmunk találkozni a szent­mi­­hályi bíróval, most eresszük útjára, s maradjunk a másik kettőnél, kik vacsora előtt bizalmasan beszél­gettek a szabolcsi dolgokról, mit eddig nem hozott elő a főispán, hanem az utolsó estén, minthogy más­nap elmenendő vola, kénytelenségből is előhozta a dolgot, megvárván az alkalmat, midőn föltett szándé­­kát legsikeresebben megkezdheti. ,u­igye meg méltóságod, nem olyan fekete ám az ördög, mint a milyen feketének mondják, — be­széli Kállay.­­ Szabolcs vármegyét csak oly könnyű kormányozni, mint bármelyik vármegyét. „Mindjárt elhinném, ha főispán nem volnék.“ ,Persze, méltóságod nem itt lakik köztünk, ha­nem többnyire Bécsben, aztán a jó hír mászni sem tud, a rosz hír pedig lóháton jár, így könnyebben odaér: „Tudja mit Kállay uram, — én leszek a fölpörös, még pedig egész Szabolcs vármegye ellen, — Kállay uram pedig legyen az alpörös vármegyének próká­tora, aztán lássuk meg, kinek lesz igaza/ *) Lásd „Pesti Napló“ 64. számát. ,Nagyon el vagyunk áztatva, méltóságos uram ! „Bizony, Kállay uram, olyan sáros lébe mártották a nemes vármegyét, hogy én nem tudom, hogyan öb­lögetjük ki egy vízben.“ ,Pedig vajmi könnyű mesterség volna/ „Azt már magam is szeretném látni.“ ,Hát emlékszik méltóságod a szent­mihályiakra,­­ kik tökéletes rendetlenségben vannak; de a­mint Köntös Mihály uram háromszor huszonnégy óráig markába veszi a birópalczát, olyan csendesség lesz, mint az iskolában, mikor a tanító bemegy. „Tökéletesen elhiszem.“ Mondja a főispán. ,Lássa, méltóságos uram, nálunk ilyen hatalma van egyetlenegy embernek. „Ezt is elhiszem, és ha Köntös Mihály uram két példányban volna meg, egyiket rögtön alispánná tenném nemes Szabolcs vármegyében.“ Beszéli ne­vetve a vendég. ,De hiában nevet, méltóságos uram, mert ő bizony épen úgy ránczba szedné az egész vármegyét, a­hogy a szent-m­ihályi atyafiakat/ „Mondám, hogy elhiszem, — bizonyítja a főispán, hanem ki lesz akkor a szent-mihályi biró, hacsak Kállay uram oda nem megy , mert látom, a szent­­mihályiak előtt csak Kállay uramnak van becsülete, meg Köntös Mihálynak.“ ,Ha Szent-Mihályon laknám, nem is mondom, hogy meg nem tenném/ „Megtenné ?“ Kérdi a főispán kezén fogva Kállayt, ki aztán egész komolysággal mondja. , A vármegye becsületéért ezt is megtennem, ha más mód nem volna/ s . „A ki ennyire is képes, — viszonzá a főispán — s az, Kállay uram, köteles alispánná lenni.“ Meghök­­í s kent Kállay , s valóban a váratlan szóra nem tudott felelni. ,Alpörös uram,— elvesztette a port, adja meg magát/ „Még nem egészen, — méltóságos uram, én nem vágytam az alispánságra, hanem ha a megyei kö­zönség megválaszt, úgy beállók alispánnak, fölté­vén, hogy méltóságod a kitetteken kivü­l engedi azt választatni, kit a közönség akar.“ ,Szavamat adom/ Itt elvégződött a szó, Kállaynak valami dolga akadt, a főispán pedig hivatalból levelet írt a fő­bírónak, hogy leveleinek vétele után rögtön menjen Szent Mih­ályra. Köntös Mihályt tegye meg öreg bíró­nak­, egyszersmind egész bizalommal azt is meg­írta, hogy nagyon szívesen venné a főispán, ha a főbíró úr ezzel az emberrel nyájasabb leend mind egykor. Másnap megindult a főispán Nagy-Kállóba, har­madnappal utána Kállay Miklós úr is, nagyon meg­sajnálván azon kényelmet, mit otthon hagy; de ha már nincsen más mód, Szabolcs vármegye becsületét nem engedi sárba tiportatni, azért vigye a patvar a kényelmet, s ha Köntös Mihály rászánhatja magát a szent­mihályi bíróságra, mért ne lehetne Kállay szabolcsi alispán ? A tisztújításra nagyobb számmal jelentek meg a szabolcsi urak, mint hinni merte volna az ember, de mégis, mintha nem igen vették volna komolyan a dolgot, mert akárki találkozott a másikkal, szinte jó ízót nevetett azon való találgatásában, hogy ugyan ki akarna parancsolni Szabóté­ vármegyében. A főispán egy szóval sem árulá el, kiket akar ki- s jelölni, s így a találgatás az utolsó reggelig tartott, hanem annyit mondhatok, hogy Kállay Miklósra senki sem gondolt, sokkal gazdagabb és hatalma­sabb lévén, mint azt hinni is mernék, hogy ilyen galibával teljes hivatalt nyakába vegyen, mikor ott­hon a magáéban is elég nagy úr lehet. „Halljuk.“ Kiáltja a gyűlés kezdetén egy olyan vastag hang, hogy az egész teremben is alig fért meg. ,Mindjárt meghallják a tekintetes urak, — mondja a főispán úr, hanem előbb mást is mondok! teszi még utánna. Elmondta itt a főispán mindazt, mit a tekintetes karok aztán bizony nem igen szívesen hallgattak, és hogy legyen kinek beszélni a dolgot, főispán úr min­dig annak fordult, ki előbb annyira kívánta hallani a dolgot. Végül megjegyzé , hogy ő ugyan jogánál fogva hármat jelöl, hanem hogy a tekintetes várme­gyének közönsége jól választhasson, nem bánja, akárkit választanak. Épen ez kellett, mert már tréfa kedvéért kinéztek valami gyenge legényt, kinek rovására folyhatott volna még a mulatság , hanem valamennyi elcsudál­­kozott, midőn legelső helyen Kállay Miklós nevét halják. ,Kállay Miklós legyen az alispán, hangoztatá a tömeg, azt gondolván, hogy megadja neki a tisztele­tet , mert itt van úgy is, majd leköszön mindjárt­ Kállay Miklós fölemelkedett az asztal mellől, el­­mondá a megszokott méltóságos fő­i­spá­n urat; hanem mikor attól a tekintetes karok és rendek felé fordult, elég embernek szájában megsavanyodott a bor, mint Petőfi mondá: mert néhány rendetlen ember hirtelen észrevette, hogy Kállay Miklós ur jó­formán elhitte a panasz­­­­kodó főispánnak minden vádját, s aligha rá nem Hazai küzfegyek. Körös-Berettyó-szabályozás. IV. Évi jelentés a Körös-Berettyó folyók szabályozása körül az 1830- ik év folyama alatt történt munkálatokról. A Körös-Berettyó szabályozási ügyek a lefolyt 1856-dik évben új stádiumba léptek az által, hogy az addig a nagy tekintetű cs. kir. tiszaszabályozási központi bizottmány, mint a magas kereskedelmi cs. k. minisztérium orgánuma által vezetett szabá­lyozási ügyek, a magas politikai hatóságok, legkö­zelebb pedig a nagyváradi cs. kir. nagyméltóságú helytartósági osztály kormányzása alá helyeztettek, egyszersmind pedig nemcsak az eddig történetesen egyes vidékekre szorítkozott társulatok szerkezete és társulati működés az egész és összes Körös-Be­­rettyó árterületére kiterjesztetett, hanem azon kivü­l a munkás erőről is, — melylyel az egyes társula­tokra néző munkálatok végrehajtandók lesznek, — a vállalat sikerét biztositó nagy mérvekben gondos­kodva van, részint nagy mennyiségű országos köz­­munkaerőnek a szabályozási munkálatokra a magas politikai hatóságok által történt engedélyezése, ré­szint az által, hogy az egész Körös-Berettyó szabá­lyozási vidék községei a szabályozási munkáknak önnön erejükkel­ végrehajtását, az illetőségeiket fe­lülhaladó munka értékének a társulatok részéről leendő készpénzbeni megfizetésének feltétele mellett önkéntesen elvállalták. Az összes Körös-Berettyó vidék, — tekintettel az eddigi társulati egybeköttetésekre, — 6 különböző társulatokra oszlott, mely társulatok a következők : 1. A szarvasi társulat, a hármas Körös alsó részére nézve, a jobb parton Gyomától, a bal parton Tar­­ájától kezdve lefelé a Tiszáig, mely határozot­tabban még ennekutána alakulandó társulatnak magvát képezik a már régebben fenálló kákafoki és halásztelki töltéstársulatok. Árterülete köze­lítőleg 00,000 hold. 2. A debreczeni vagyis berettyó-szabályozási társulat, mely a Berettyó alsó vidékére nézve már több év óta fenáll, s most a Berettyó felső vidéke is hozzá csatolandó leszen, s kiterjed a jobb parton Sz. Imrétől Szeghalom s M.-Túr tájáig, a balparton Szalárdtól Szeghalomig. Árterülete közelítőleg 280 ezer hold. 3. A hosszú foki már néhány év óta fenálló társulat, a sebes és fekete Körös alsó részei és a kettős Körös vidékeire nézve, s kiterjed a sebes Kö­­­­rös balpartján Okánytól a K.-Ladányon aluli besza­kadásig, a fekete Körös jobb partján Sarkadtól Bé­késig, a kettős Körös jobb partján Békéstől a sebes Körös torkáig, a kettős Körös balpartján Békéstől Gyomáig. Árterülete közelítőleg 80,000 k. 4. A gyulai társulat a fehér és fekete Körösök alsó részeire nézve, mely kiterjed a fehér Körös jobb partján Gy.-Varsándtól, a balparton Székud­vartól, a fekete Körös jobb partján Ant helységétől Békés városáig. Árterülete közelítőleg 60,000 h. 5. Az aradmegyei már rég fenálló társulat a fehér és fekete Körösök aradmegyei felsőbb részeire nézve, s kiterjed a fehér Körösnél Borosjenőtől kezdve a jobb parton Székudvarig, a balparton Gy.­­Varsándig, a fekete Körös balpartján Talpastól Ant helységéig. Árterülete 120,000 h. 6. A szalontai társulat a fekete és sebes Kö­rösök arad megyei felsőbb részeire nézve, s kiterjed a fekete Körös felsőbb Gyante tájától kezdve Talpa­sig mindkét parton, onnan kezdve a jobb parton Sarkad tájáig a sebes Körös váradi pontjától kezdve Szeghalomig. Árterülete közelítőleg 240,000 h. A m. é. május, junius és julius hóban tartatott és a kir. biztossági tárgyalások folytán minden egyet Körös-Berettyó vidéki községre nézve kijelöltetek azon szabályozási munkatárgy, melyet az illető köz­­ségek, a felsőbb jóváhagyást nyert általános és ösz­szefü­ggő szabályozási tervek szerint szükséges me­­derjavítási munkálatokból (átmetszések, új csatornák stb.) önkéntes kötelezettség szerint végrehajtani tar­toznak. A tettleges munkálkodások, a kettős és hármas körösökre nézve még a múlt nyáron megkezdettek, a többi mellékágakra nézve pedig épen a mostani téli időben létetnek és fognak folyamatba tétetni, hogy a téli időnek lehető kedvezései, az átmetszések és csatornák, legalább felső rétegeinek kiemelésére felhasználtassanak. A valóságos munkálkodásnak még csak kezdete levéli, az eddigi eredmények bár nem tetemesek, mindazáltal az idő rövidségéhez képest, kielégíthe­tőknek mondhatók, s azok a következők , u. m. I. A kettős és hármas Körösöknél az átmetszési munkálatok következő állapotban vannak : Az átmetszéseknek Hossza, Kub. él El­ihaladá p prcentekben 1. A kun-szent-mártoni 8-ik számú combinált át­metszés felső részének két rétege, az alsó részének felső rétege kiemeltetett 547 5148 0,57 2. Az Öcsöd melletti 13-ik számú átmetszés fel­ső rétegéből kiemeltetett 520­2 700 0,27 3. A Szarvas feletti 18- dik számú átmetszés két rétege végig kiásatott . 1752 19065 0,82 4. Az Endrőd melletti 24. 26. 27. 29. 30. számú átmetszések két rétege végig kiásatott . . . 1005 8833 0,75 5. A Gyoma melletti 32 dik számú átmetszés felső rétegéből kiemeltetett . 610 770 0,17 6. A Gyoma alatti 33­ dik számú átmetszésnek két rétege kiemeltetett . 707 8706 0,75 7. Körös-Tarcsa mel­letti 43. számú átmetszés felső rétegéből kiemeltetett 470 3335 0,75 8. M­­herényi határbeli 45.46. számú átmetszések végig kinyittattak, kis víz feletti 2 láb magas fe­nékkel ............................. 620 2872 0,87 9. A békési határbeli

Next