Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)

1857-04-01 / 2162. szám

Az átmetszésének Hossza. Kub. él Exohaladás prcentekben 48-dik átmetszés kis viz feletti 2 láb magas fenék­ke­l kinyittatott . . . 230 1468 0,86 10. Ugyanott a 49. 50. szá­mu átmetszések egész mélységben és hosszában kinyittattak .... 640 3270 1,00 11. Azonkívül jelenleg is munkában vannak a 13. 32. 34. 39. 50. 51. számú átmetszések, melyekből e hónap folytán mintegy 2000 köböl földtömeg e­meltetett ki..................... — 2000 — Kettős és hármas kö­zösi átmetszések összesen — 58187 — A 18. 24. 26. 27. 29. 30.33.45. 46. 48. 50. részint kész, részint bevégeztetésüikhöz közel álló, továbbá a már magukat kiképzett, vagy kiképeztetéslikben jól előre haladott 41. 42. 47. és 49-ik számú, össze­sen 5290 f. öl hosszú átmetszések 35180 f. öl görbü­letet helyettesítenek, és így a folyam hosszát 30,000 öllel, vagyis 7112 mértfölddel rövidítendik, mig az összes meglevő és kiásandó kettős és hármas körösi együtt 20,000 f. öl. hosszú átmetszések által 110,000 f. öl hosszú, vagy 5'|2 annyi görbület mellőztetik, az­által a folyamnak eddig Békéstől a Tiszáig 37'|2 mértföldnyi útja 90,000 f. öllel, vagyis 221|a mért­földdel keresbedik és igy 37112 mértföldről 15 mért­földre leszállittatik. (Vége követk.) Természettudományi társulat. A martius 7-ki szakgyülésben Chyzer Kornél ur értekezett a héjjanczokról általában s Buda­pest vidékének héjjanczairól különösen. Megemlité röviden a legújabb időkig divatozó héjjancz-rendsze­­reket s megismertette a Zenker W. felállította új rendszert, szükségesnek tartván továbbá, hogy oly állatosztálynak, melylyel valaki foglalkozik , hatá­rait szigorúan ismerje; bővebben tárgyalá azon pert, mely jelenleg van a zoologok közt a felett : vájjon a rotatoriák a héjlanczokhoz sorolandók-e vagy a fér­gekhez ? — Annak megmutatására, hogy ez utóbbi­akhoz jobban illenek, a rotatóriák bélyegeinek Vogt által szerkesztett táblás kimutatását nyujtá át a tár­sulatnak, melyből tisztán kivehető, hogy mely osz­­tálylyal rokonabbak az említett állatok. Ezek után áttért a Budapest környékén előforduló héjjanczfa­­jok megismertetésére, mint az ő és Tóth Sándor úr közös tanulmányozásának eredményére. A talált pél­dányokat nagyrészt elevenen láthatta a hallgatóság, mely az először föllépett előadó iránt folytonosan élénk figyelmet tanúsított, s benne egy szép jövővel kecsegtető szakembert üdvözölt. Az elnök úr felszólítására e dolgozatot értekező Budapest természettudományi helyirata számára foly­tatólag kiegészíteni megígérte. Hunfalvy J. ur volt szives Dr. Menner Adolf urnak egy czikkét felolvasni a hold befolyásáról a meteo­rológiai viszonyokra s az idegrendszerre , melyet a közönség nemsokára olvashat egész terjedelmében a családi lapokban. Alulírt bemutatta a Smithsonian institution és a patent office gazdászati jelentését, mely két éjszak­amerikai társulat e becses munkával társulatunkat cserére hívja fel, mit az természetesen a legnagyobb örömmel fogad el. Röviden közlötte alulírt végre Deville-nek és Wöh­­ler-nek további tanulmányait a kórról, melyről a tárgy érdekességének megfelelő sebességgel hatott a tudománytól kissé távolabb álló közönség rétegeibe is, hogy az a gyémántnak iker­testvére; ez állítást a közelebbi vizsgálások nyomán vissza kell húz­ni. A bór kristályait Sella mérte meg, s úgy találta, hogy a négyszöges rendszerbe tartoznak; ismételték e méréseket a nagyhírű feltalálók s csak megerősítet­ték ; a zugok méreteinél nem a gyémánttal és a siliciummal hason alaku, hanem a négyszöges ón­nal. Most már érthető, hogy miért világítja a bőrle­­mez a sötétre fordított turmalinokat meg, mit múlt­kor a feltalálók példa nélküli kivételnek akartak tartani. A bór tehát nem kétalakú (dimorph) és nem hason­ kétalakú (isodimorph) a carbonnal és a silici­ummal , de azért a nevezetességét megalapító tények most is állnak, sőt erősebben vannak megalapítva.­ Háromféle minőségben állították Deville és Wöhler elő : egyiknek kiváló tulajdona az, hogy kristályos. PESTI NAPLÓ. Pest, apr. 1. Ismert tény, hogy a prágai egyetemnél egy tanári szék létezik a magyar nyelv tanítására. E szék mostani érdemes tanára Riedl Szende úr, hogy egy rész­ben tanítványaira nézve nyelvünk megtanulását elősegítse, másrészt hogy irodalmunknak is becses ajándékokkal ked­veskedjék, egy kis füzet eredeti, s régi korból fenmaradt cseh dalt adott sajtó alá magyar fordításban. A füzet czí­­me : „A királyudvari kézirat, költemények a csehek őskorából, magyarította Riedl Szende, kiadja Hanka Venczel. Prága, a kiadó sajátja. 1857.“ A füzet 18 dalból áll, részint népdal, részint elbeszélő nemű eredetileg h­inte­­len vers. E dalok 1817-ig ismeretlenek voltak, s feltalálá­suk esemény volt a cseh irodalomban, — s hirük oly nagy, hogy csaknem minden európai nyelvre leforditották. Az Írásmódból azt következtették, hogy azok 1290 és 1­­2­10 közt keltek. — Meg kell jegyeznünk a derék fordító méltány­lására, hogy a fordítás azon része, melyről ítéletet mond­hatunk, tudniillik a nyelv magyarsága, mondhatnék kifo­gástalan, — s nincs föláldozva az idegen nyelvfordulatok kedvéért. — Óhajtásunk, hogy a derék fordító még több ily meglepetésekkel örvendeztesse a magyar irodalom bá­rdijait, kik neki fáradságos munkájáért őszinte köszönetet mondanak! — A dunagőzh­ajózási társulat szabadalmának kártérí­tését illető egyezményre nézve a „P. L. “ a következő adatokat közli, addig is, mig a még mindig folyamatban levő alku véget érne : azon évtől kezdve , melyben a tár­sulatnak eddig az állam részéről történt biztosítása minden idegen verseny ellen megszűnik, 1880-ig e társulat tőkéjét 24 milliónak véve föl, ennek évenkint 1,920,000 p. forint tiszta jövedelem lesz biztosítva; e biztosítási pótlékot a számadások megtétele után legfeljebb 3 hónap múlva a kormány lefizeti, mely 4 petét kamatok Azonban mind az előlegezési összeg mind a kamat visszafizetendő, mihelyt a társulat többet vett be a biztosított jövedelemnél. Ezen­kívül kötelessége a társulatnak, mint eddig, az alapszabá­lyok értelmében létező tartaléktőkéből fedeznie netaláni veszteségét s a részvényosztalékot 5 perben fizetni ki.­­ A­mi azon 6 millió kölcsönt illeti, melyet a társulat 1855- ben határozott el fölvenni, annak úgy kell történnie, mint az a m. minisztérium elé jön terjesztve ; továbbá jogában áll a társulatnak, akkor, midőn előbbi kölcsöneit törlesz­tette, újakat venni fel, úgy hogy e felvett pénz a 8,450,000 frtot meg ne haladja stb. — Az „Agramer Z.“-nak írják Bécsből. A részvényes társulat által építendő horvátországi­­ vasútra a legfelsőbb engedély legközelebbről meg fog adatni s az építéshez azonnal hozzáfognak. A Steinbrück-reichenbergi vonal annyira kész, hogy csak a sinek lerakása hiányzik s igy rövid időn meg lesz nyitható. Remélhetőleg a szi­­szek-károlyvárosi szárnyvonal is egyszerre fog megnyílni a steinbrück-zágráb-sziszekivel. Mihelyt az engedély meg lesz adva , a steinbrü­ck-zágráb-sziszeki vonalra az aláírt 30 p­etes befizetések azonnal megkezdődnek. E vasutaknak, valamint a többieknek igazgatási középpontja Bécs lesz. Pályázat tiz aranynyal jutalmazandó ma­gyar zeneművekre. A pestbudai hangász egylet ré­széről m. báró P­r­ó­n­a­y Gábor ur nagylelkű ajánlata folytán folyó 1857-re pályázat hirdettetik egy magyar szel­lemű zeneműre, mely szerint 10 aranyból álló jutalom ada­tik annak, ki Petőfi ismeretes „Honfidal“ czimű költemé­nyére népszerű magyar stylben a legjobb zenét készitendi. — E pályamű énekre zongora-kisérettel legyen alkalmazva, idegen kézzel írva, valamely jelmondattal ellátva, s ugyané jelmondatot viselő s a szerző nevét rejtő bepecsételt levél­lel együtt f. é. sept. 30-ig alulírotthoz beküldendő. — A jutalom a legjobb szerzeménynek ítéltetik oda, feltevén, LEVELEZÉSEK. Szegszárd, mart. 22. (Szekszárdi borkereskedő társaság. Közlekedés-hiány Sz.-Fehérvár-eszé­­ki vasút.) Tiszta magyar ajkú városunk oly ritkán emlittetik a hírlapokban, hogy alig marad emlékben Tolna megyének hajdan hires székhelye; de ritkán is fordul ám elő felemlitést érdemlő esemény. — Je­lenleg mégis van egy tárgy mely — hisszük — tar­tós hirt és nevet fog Szegszárdnak kölcsönözni. — A város hegyein ugyan is a legkitűnőbb veres bor te­rem ; a régi időben részint a rész kezelés, részint pe­dig a nyerészkedési vágy ennek hitelét nem kis mértékben rontotta, melynek meggátlására több ér­dekeiket helyesen felismerő helybeli szőlősgazda egyesült, czélul tűzvén ki egy társaság felállítását, melynek működése fő terét képezné : idegen vevők­nek illő árért tiszta jó bort szolgáltatni, s ez­által a szegszárdi veres bornak hitelét — ha lehetséges — a külföldön is megállapítani. Kitűzött czélokat az óhajtott siker koronázta, mert illető helyen benyúj­tott kérelmükre egy részvényes „szegszárdi borke­reskedő társaság“ felállítása megengedtetett, és már a részvények legnagyobb része is többnyire helybeli lakosok által aláíratott. A társaság firmájának bekeblezése eszközlésben van, a helybenhagyott alapszabályok pedig a sajtó alól kikerülvén, már közzététettek. Azok szerint a társaság működése két ágra oszlik, t. i. vagy mint bizományos a megrendeléseket csekély provisio mel­lett teljesíti, vagy pedig bevásárolt saját borait bo­csátja áruba. A vevőknek mindenesetre azon kelle­mes helyzet jutott, hogy bizton vásárolhatnak, ho­lott az eladók — tulajdonképen termesztők — cse­kély költség mellett nemcsak áruiknak nyerhetnek solid vevőket, de boraikat eladás végett a társaságra bízván, a kezeléstől is megmenekednek, sőt a társa­sági alaptőkéből előlegezést is nyerhetvén, ez­által ismét vagy uzsorások körmei közül, vagy áruik elfe­­csérlésétől óvhatják meg magukat. Csak az az egy marad óhajtandó, hogy ezen nem tisztán nyerészke­désre alapított társaságot mind­azok bizományaik­­kal szerencséltessék, kik illő árért valódi szegszárdi bort kívánnak beszerezni. De tudjuk , a kereskedésnek egyik fő tényezője a közlekedési út, ennek pedig nagy hiányában va­gyunk. Mert nemcsak Szegszárdnak, de az egész déli, s dél-keleti Tolna megyének a Dunán egyedüli kikö­tője Tolna volt, mely azonban az újonnan elkészült bogyiszlói átvágás *) folytán igen hanyatlik, így múlt évben a vízállás már alig engedé a gőzhajók bejuthatását. Az állomást is mintegy negyed (f1.) órával feljebb kellett helyezni, hol az ügynökségi egyetlen fabódén kívül még csak egy tető sem volt a gőzhajók érkeztére nemcsak órákig, de napokig hideg, sokszor esőben, éllen és szomjan várakozó utasok kényelmére. Ezen bajon könnyen segíthene a gőzhajózási társaság, ha az utasok kényel­mére is valamit tekintve vagy egy alkalmasabb állo­mást építtetne, vagy pedig — mi legczélszerűbb lenne — ha az ügynökség a szegszárdi vám közelébe tétetnék, s innét szállíttatnék le minden a Sárvíz úton ásott csatornáján a Dunán mint például Eszéknél. Másik és legfőbb közlekedési utunk lenne a legf. helyen már engedélyezett Sz. F­e­h­é­r­v­á­r-E­széki v­a­s­ú­t­v­o­n­a­l, de hír szerint ez Szegszárdot és a me­gye legszebb zónáit elkerülve Dombóvár és Pécsnek vezettetnék. Ezen hír folytán megjegyzem, hogy több szakértő véleménye szerint 1-öl olcsóbba kerül a vo­nal építése Szegszárd-Mohácsnak mint Dombóvár és Pécsnek. 2-or Mégis mindazon előnyöket birja, me­*) Melyet a „Pesti Napló megismertetett, szánja magát az alispánságra ; pedig akkor vége a komaságnak. ,Illenék megköszönnöm a tekintetes karoknak és rendeknek bizodalmát; hanem előbb jó lesz meggon­dolni, vájjon nem bánják-e meg a tekintetes karok, hogy oly hirtelen megválasztottak. Tapasztaltam sokszor , hogy némely dolog nagyon kimegy a formájából, ha egyik helyről elveszik , és má­sikra teszik , példának okáért a tüdő jó meleg helyen a fazékból is kidagad; nem hiszem azon­ban, hogy engem az alispáni hivatal kihozna sod­romból , hanem maradnék szókimondó , kérlelhe­tetlen és szigorú. Tekintetes karok és rendek, ha a boltba men valaki, előkéri a zöld posztót, kézreveszi, ujjai között megmorzsalja, ha megelégszik vele, az árában megalkuszik, hazaviszi és varrat belőle olyan mentét, mint neki legjobban tetszik, és viseli, míg a foltot is megbirja. Tizenkét eset közöl alig akad kettő, hogy vásárlását megbánná, mert tudta, hogy mit vesz, külsejét belsejét láthatta, s ha nem tetszett volna, nem vette volna meg. Azt hiszik a tekintetes karok, hogy engem is ismernek, — kérem alázato­­san saját szemüknek se higgjenek, én, magam meg­mondom, hogy engem egy­könnyen le nem ráznak nyakukról, ha megválasztanak; én ha az igazat meg kell mondanom, még az atyámfiának sem kegyelme­zek, pedig én annyi jó embernek vagyok atyafia, sógora, komája, szomszédja, s azok épen most gon­dolják azt,milyen jó, hogy épen akkor vagyok atyák­­fia, sógoruk, komájuk, szomszédjuk, midőn alispánná lettem ; pedig, siratni tudnám őket, mert a­mint a megyeházához behurczolkodnám, és az alispáni székbe ülnék, egyiket sem ismerném meg,­­ azt se tudnám éltek-e valaha, vagy most bújtak elő a föld gyomrából, és meglehet igen könnyen s keservesen­­ megrnkatnám őket. Azért bocsássanak meg tekintetes karok, kik között látom az én kedves atyámfiait, só­goraimat, komáimat, szomszédaimat és jó barátimat, ne kívánják, hogy meg ne ismerjem őket, ne válasz­­szanak meg.“ A tekintetes karok valóban bámulni kezdenek, h­ogy némelyik ugyan azt hitte, hogy Kállay uram mindig ilyen ember volt; de némelyik megint azt hitte csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay Mik­lósnak gondolt, oly csodálatosan elváltozott. Kállay aztán megint folytatá : „Nem is gondolnák a tekintetes urak, hogy én mi­lyen fortélyos ember vagyok, — engem nem lehet bolonddá tenni, én már azt régóta tudom, hogy a sanda mészárosáé nem oda­át a hova néz, — vala­mint azt is tudom, hogy a­ki a vízben akarja meglőni a halat, ne a fejének tartsa a puskát, hanem a hasa alá, különben meg nem lövi; őrizkedjenek tőlem a tekintetes rendek, ime magam figyelmeztetem őket. Ilyen kipróbált ember talán jó egyremásra, de hogy a tekintetes rendek megválaszszák alispánnak, hogy határozzon személyük és vagyonuk fölött, kezébe adják a hatalmat, és el ne lehessen kergetni a leg-f­első huszonnégy órában, mikor megharagusznak rá ,­ én magam tisztelettel esedezem, sőt tanácsrom ne te­gyék. De ha a tekintetes karok és rendek még­sem állnak el kívánságuktól, ám lássák, — megmondtam milyen ember vagyok, nem árultam zsákban macs­kát, — magukra vessenek, hogy megválasztottak, hanem újra meg újra megmondom, hogy az alispáni széknél megszűnt az ösmeretség, és jó egészséget kí­vánok valamennyinek egytől egyig. Mondom, azaz : dixi!“ ,Éljen Kállay Miklós első alispán is harsogott a teremben majdnem negyedóráig, s megszűnvén nagy későn a kiáltozás, Kállay újra fölkelt : „Látom, hiában beszéltem a tekintetes karok és rendeknek, — hanem hogy a nemes vármegyében legalább legyen nyoma annak, hogy valaki jobban előrelátott egy maga, mint más, — kérdem a te­kintetes karokat, van-e egyetemes em­ber, kinek nincs bizodalma bennem?" Senki sem emelt szót, — a nagy csöndességben az osztatlan közvélemény egy árva hangot nem hallott, mely ellentmondott volna, ekkor a főispán kimondá a végzést. ,Első alispán : Kállay Miklós.­ „Éljen!“ Hangzók háromszorosan a teremben, s mi nyugodtak lehetünk, hogy Szabolcsvármegyének sorsa a legjobb kezekbe van letéve, mert Kállay Miklós az épen fölhozott tulajdonságainál fogva leg­alkalmasabb az alispáni székbe. Előlegesen tehát bemutattuk Kállay Miklóst és Köntös Mihályt, — remény nem valóban két derék embert mutattunk be. Már most az a kérdés, hogy válik e két emberből regényalak ? Jaj! mikor lesz ennek a regénynek vége. (Folytatjuk.) —m­iasam.­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A tatárjárás történelme IV. Béla király idejében. Irta Rosty Zsigmond. Pest, 1856 Ára 1 ft. 12 kr. III. Az ország csapatokban s elég gyorsan eszközölt feldulása után Kunországba (ma Bukovina és Moldva) vonultak a mongolok. 15 * * * *) A kivonulás két hadosz­lopban történhetett : egyik Kolozsváron Doboka megyén­­(i) s Besztercze vidékén átvonulva s igy az éjszakkeleti részeken dúlva a horgai passuson, mig 15) Schuller ur, kinek conjecturái többnyire életre va­lók, e visszavonulás körül olyat állit, mi legkevésbbé egyezik meg a valószínűséggel. Ő ugyanis a tatárokat két csapatra osztva a mai Bukovinába s az Olt menté­ben távoztatja. Ez utóbbi mellett szól ugyan, hogy e csapat egyesülni kivánhatott a fősereggel, de vájjon nem megtörténhetett-e ez Kunországban is ? Aztán mi való­­színűség van abban, hogy az ország közepe legkeveseb­bet szenvedett ? Gyulafehérvár feldúlását R­o­erius is említi, Kolosmonostorról a kap­r­inai (Rung. D­­­p­­. I. 38) által felhozott oklevél szól stb. az a­ranyos­­széki székelyek megtelepedése is gyanithatólag e korra s bizonynyal teljesen néptelenné lett helyekre esik (alább szólandok róla) s e véleményt Schuller is elfo­gadja stb., mind­ez arra mutat, hogy az ország szive legtöbbet szenvedett. De a terra­zék feldulása (L. B e n k ö Trans. I. 446 közlött oklevelet) s teljes lakatlanná té­tele, továbbá a szentlé­leki várnak feldulása, mely épen az ojtozi passus mellett feküdt (az erről szóló oklevellet kiadta gr. Kemény József Árpádia I. 71 — to­vábbá maga Schuller is A r­c­h­i­v. I. 64.) nem in­kább az ojtozi szoroson mint az Olt vidéke melletti ki­vonulás mellett tanúskodik ? De Schuller minden áron Szegedit akarta megczáfolni, ki némi valószínűséggel­­ állítja, hogy a szász föld keveset szenvedett. ,6) Kolosmonostor feldulásáról 1. K a p r i n a i Hung. Dipl. I. 38 közlött oklevelet. Doboka megyén Feszér IV. I. 415. Itt két akkor püspöki jószágnak Byolakul (ma Bilak) és Harina (L. Hodor Doboka megye átlátszó és annyira töri a sugárt, hogy a gyémánttal e részben sorompóba léphet. E minőségét értekezők szerint, ha nagyobb darabokban sikerülene elő­állí­tani, bízvást lehet a legbecsesb ékkő gyanánt hasz­nálni. Egy más minőségnél, melyet por alakban kap­tak, a keménység a nevezetes, melyet keköszörülök oly nagynak találtak, mint a gyémántporét. Azonban van ismét egy újdonság, melylyel az école normale különös hivatással biró tanárja a tudós vi­lágot meglepte. Ez a magnesiumnak előállítása nagyban és oly tisztaságban, melylyel eddig egy ve­gyész tégelyét sem hagyta el. Már az alumíniumnál meglepő a csekély tömöttség; az nincs akkora, mint az üvegé, a magnesiumé fél akkora 1*7, nem oly nagy mint az angol kénsavé; egyéb tulajdonaira nézve igen közel áll a horganyhoz: színe fénye olyan, ugyanazon hőfoknál olvad meg, elillan s tovább he­vítve a jégen elég, a lana philosophorum név alatt ismeretes oxydet épen úgy képezvén. SZABÓ, titkár, hogy a zenemű, a kitűzött czél és hangszerzés szabályai­nak megfelelend. Ugyancsak 10 aranyból álló pályadij tűzetik ki 1858-ra, egy régi magyar stylben zongorára készítendő lassú és fris magyar nótára , 18­59-re pedig szintén 10 arany egy az úgynevezett kamarai zene köréből zongorára szerzendő, legfeljebb négy kataivet betöltő magyar szellemű zene­műre (p. o. Sonatine, ábránd, nyitány, gyakorlatok stb.) Amaznak beküldési határnapja 1858 márt. 15., emeze pe­dig 1859 mart 15-be. A jutalmat nyerendő pályamű az emlitett zenede tulaj­dona marad, s ennek költségén ugyanazon pályaévben „Zenedei pályamű“ czim alatt annyi példányban nyomatik ki, a mennyi tagja van az egyletnek, s ezek mindenike egyégy példányban ingyen részesittetik. Ritter Sándor, egyleti titkár. lyeket a másik. 3-or Több jövedelmet ígérő. — Sok­kal olcsóbba kerül a vasútvonal építése Szegszárd- Mohácsnak, mint Dombóvár Pécsnek , mert nemcsak nevezetesen rövidebb lesz, de ezenfelül a Sárvíz mentében Simontornyától Eszékig — a báttai dom­bot kivéve — mindig rónaságon vezettethetnék, ho­lott Pécsnek több mérföldet kerül, és a Dombóvár Pécs közötti sziklákat is át kell hatolnia. Fogná pe­dig birni amannak minden előnyét, mert sokkal népesb és iparosabb vidékeket érintene, Pécs és annak kő­szén-bányáival pedig a maholnap már a közforga­lomnak átadandó pécs-mohácsi vonallal közvetlen érintkezésbe jöhetne. Végre több jövedelmet ígérő mint amaz, mivel több népes és kereskedő vidéket érintene mint : Bonyhád, Tolna, Szegszárd, Mohács stb., de még a pécsiek is ezen pályát használnák. Nagyon kívánatos volna tehát, ha a részvényes tár­saság ezen állítások igazságával meggyőződést sze­rezvén, óhajtásainkat teljesítené, s ezáltal Tolna me­gye ezen szép termékeny és kereskedő részének egy biztos közlekedési utat biztosítana. 1. 1. KÜLFÖLD. Francziaország, Páris, mart. 27. A piemonti király, — írja az „Ind. bel.“ párisi levelezője, — az orosz császárnénak Rómába utazása előtt ismét meglátogatja Nizzát. Nizzában több magas rangú sze­mély mulat jelenleg, mint a porosz herczeg, a wü­t­­tembergi herczeg és herczegné, parmai herczeg, egy spanyol herczegné s mások. Ugyan e lap szerint Francziaország több megyéje veszít követei számából a lakosság megfogyása kö­vetkeztében, így veszte el Haute Safine is egyik követét. A császár e­miatt sajnálatát fejezi­­ ki a megye követe Andellare marquis előtt. De nem csak Saône, hanem még mellette nyolc­ megye jött ily kellemetlen helyzetbe, a többi közt Sárn­é is. Miként fog a kormány most intézkedni ? Nem m­arad egyéb­ben, mint a választási összeírások újra- átdol­gozása. Azon kis választási izgalom, mi néhány megyében mutatkozni kezdett, már csillapul; a kormány hatá­rozottan kijelenté, hogy zászlaját megtartja s a vá­lasztók elé az utóbbi jelölteket, tudniillik a je­llegi követeket terjeszti. A megyei lapok nagy része le­alább ily értelmű közlést hoz. Doubs megyében C­o­n­e­g­­liano föllép, mint Montalembert verseny­társa­ Az „Ind. bel.“-nek írják Bukarestből, mart. 18- dikáról: Francziaország, Angolország, Szardinia és Törökország biztosai már ideérkeztek. A polgári és katonai hatóság nagy kitüntetéssel fogadta őket. Az orosz biztos megérkezését tizenöt nap alatt vár­ják. Ausztria és Poroszország még nem küldék el biztosaikat. Koppenhágából, márt. 27-kéről táviratoz­­zák, hogy egy franczia jegyzék érkezett ide, mely­ben a párisi kabinet azt ajánja, hogy a holstein-la­­uenburgi herczegség miatti viszályát terjesztené eu­rópai congressus elé. A „Journal des Débats“ dicsérő elismerés­sel nyilatkozik Said pasa egyptomi vicekirály refor­­törekvései fölött. A tudomány több előkelő embereinek indítvá­nyára egyesület alakul, Párisban szegény tudósok gyámolítására. A tárgyban közelebbről gyűlést tartot­tak Dumas államtanácsos és híres tudornál. Rögtön helyben jelentékeny öszvegeket írtak alá , egyvalaki 20000 fre. Buloz, a „Revue de deux Mondes“ tulajdonosa csakugyan nem adja el az európai­ hírű folyóiratot. Nem 600,000 francot, hanem 1 millió francot ígér­nek értte. De B­u­l­o­z, ki már 27 év óta vezeti e szemlét, még­pedig oly jó ízléssel és szerencsével, semmi áron sem hagyja félbe a vezetést és a szer­kesztői személyzetet sem változtatja. A „Revue de deux Mondes“-nak jelenleg 10,000 előfize­tője van. Előfizetési ára egy évre Párisban 50, vi­dékre 56 frc. ESTI POSTA. A „Pesti Napló“ távirati magán­sürgönye. Bécs, mart. 31. Az „Oesterreichische Cor­­respondenz“ jelenti, hogy Cantono marquis Szardinia követe tudata a bécsi kabinettel visz­

Next