Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)
1857-04-01 / 2162. szám
szahivatását, s a diplomatiai viszonyok megszakítását, anélkül, hogy ez által az osztrákszárd alattvalók kölcsönös forgalma megháboríttatnék. Az Ö. C. illető czikke megjegyzi, hogy még bevárandó, váljon a jelen viszonyok javulni vagy roszabbulni fognak-e? (Míg az „Ö. C.“ az események bevárására int, addig párisi sürgönyünk a közel kiengesztelődésről értesít.) Paris, mart. 31. Hitelt érdemlő hírek szerint a nyugati hatalmaknak az osztrák-szárd viszály kiegyenlítésére felajánlott jó szolgálatai (bons offices) az illető feleknél kedvező fogadtatást nyertek. Ennélfogva a kiegyenlítés nemsokára bekövetkezőnek tekintetik. Pest, mart. 31. P a a r gr. még folyvást Tarinban mulat. Legalább tegnap estig Bécsben semmit sem tudtak elutazásáról. E hosszú késlekedést annak jeléül vehetni , hogy a már előkerült vitát lehető legenyhébben akarják fölfogni. Buogsnak (tegnapi lapunkban közlött) második jegyzéke szintén oda látszik mutatni, hogy irányadó körökben koránsem uralkodik azon harczias hangulat, mint az ember több németországi lap után hihetné. A bécsi kormánynak csakugyan szintúgy érdekében van kerülni Szardinia irányában a vita minden túl komoly és túlszenves fordulatát, valamint azt is az ausztriai kormány érdeke kívánta, hogy a piemonti sajtó szakadatlan izgatásainak végre végek szakadjon. Nyilván nem lehetett a bécsi kabinetnek megengednie, hogy a szárd sajtónak Ausztria ellen intézett hírlapi invectivái minden viszonzás nélkül maradjanak, de a fenforgó vitának tettlegességig fokozódó továbbfejtését, szintén nem javulók a legtöbb államnak jelenlegi politikai viszonyai. Nem tekintvén a roppant pénzügyi hátrányokat , melyek ily eljárással velejárnának, abból még igen nagy horderejű politikai bonyodalmak is származhatnának. Ez esetben orosz-franczia-szárd szövetség alakulása sem volna épen lehetlen. Ha nem kételkednek is aziránt, hogy ezen elleneket Ausztria és Anglia együtt utoljára is képesek volnának kellően féken tartani, de irányadó helyen alkalmasint mégsem akarnának aránydús csekélyebb jelentékű dologért világharczot fölidézni. És kérdés az is, lehetne-e minden körülmény közt Angliára számolni ? Szardiniában úgy látszik szintén óvakodnak az utolsó lépéstől . Cantone di Ceva marquis legalább elutazását, melynek tegnap kellett volna megtörténni, még néhány napra elhalasztotta. A szárd-ausztriai viszályra vonatkozólag az „Ind. bel.“ szerint mart. 25-ki levelében olvassuk : Egy kabineti futár ma indult Bécsbe, sürgönyökkel. Azt állítják, hogy e futár most viszi írásban a visszahívási rendeletet Cantona marquese számára, mely már neki távirdat után megküldetett. Az Ausztriával levő diplomatiai viszonyok hivatalos megszakítását már a királyság minden tartományában tudják, és az nem idézett elő semmi megdöbbenést. Miként előre lehetett látni, Scheele a skandinavismus ellen intézett diplomatiai körlevelével darázsfészekbe nyúlt, s a népszerűségnek még a dán kormány sajátjául tekinthetett utolsó szikráját is kioltotta, az éjszakán legalább. Dánia és Svédország legbefolyásosabb két hírlapja, a „Faedrelandet“ és „Aftonbladet“ sajátságos erélyek módja szerint, mely olykor az Edda-ének darabos mondatosságára emlékeztet, menydörögnek a kopenhágai miniszterelnök ellen. Ez a német kormányoknak nyilván nagy javakra van. Még azon esetben is, ha a Németország s Dánia közti egybaj — miként Oroszország indítása folytán Francziaország kívánja — európai értekezletre bocsáttatnék, még akkor is okvetlenül befolyást gyakorolna ez annyira népszerűtlen közállami őszpontosítás. Egyébiránt a viharos 48-ból fenmaradt ezen legutolsó alkotmány talán ismét valami belmozgalmat buktat meg, — erre vonatkozó mindenféle jeleket legalább már sokan mondják, hogy észrevették. A neuschateli tanácskozmányt úgy látszik az utolsó perczben a svájcziak megfoghatlan nyakassága buktatja meg. Ezek ugyanis semmikép sem akarnak ráállani, hogy a porosz király csak tiszteletileg is viselhesse a neufchateli s valengini herczeg czímét. E részben azultán már nem oly aggaskodó. Ez sohasem tiltakozott az ellen, hogy több több püspökség a török birodalom területéhez tartozó helyek után czimeztetik. Miért ne lehessen hát a porosz felség is fejedelem in partibus? A „Nord“ e czimekre vonatkozólag, Párisból igen feltűnő tudósítást hoz, hogy t. i. a porosz herczeg és Frigyes Vilmos herczeg óvást tettek Poroszország királyának Neufehatel fölötti souverainitása megszüntetése ellen. Ezen, a brüsseli lap levelezője által, egészen az orosz politika értelmében nagy bizonysággal közlött tudósítás Berlinből, biztos tudósítások alapján puszta — egyébiránt alig megfogható — koholmánynak lenni mondatik. Ma érkezett távirati sürgöny szerint a „Journa des Debats“ afelől értesít, hogy a neuschateli ügyben az értekezlet még e hét vége előtt meg fog tartatni. A porosz király felségjoga miatti nehézségek megszűnnének. Poroszország azonban 2 millió frank kárpótlást követel az 1848 év óta elmaradt uradalmi jövedelmek fejében. Amint Turinból mart. 20-káról írják, della Marmora tábornok új diszkardot kapott; a kard Turinban készült, de a „Gazetta de Popolo“ bizonyosnak állítja , hogy Toskanából rendeltetett volna meg; a kardon Olaszország minden tartománya legnevezetesebb városainak czímere látható. Közel a gombhoz napsugarak közt „Str.lia fiat“ felirat olvasható. Az „Ind. Beige“ genuai, mart. 24-ki levele szerint, La Marmora tábornok, had- és tengerészügyi miniszter, 22-kén Genuába érkezett, Constantin nagyherczeg üdvözlésére. A nagyherczeg csak 23- kan reggel érkezett Genuába, Nizzából lővén. La Marmora tábornok egyszersmind fölhasználta az alkalmat a királyi hajóhad megszemlélésére, s rendeletet adott ki, hogy mind a száraz, mind a tengeri sereg legyen kész minden eventualitásra. A tábornok ezen czélból, mielőtt Genuába jött, Alessandriában is megtekinte az erődítési műveket, s szemlét tartott az ottani helyőrség fölött. A romagnai újságok nagyon szomorítók. Lavate 11 meggyilkoltatása után még két politikai gyilkosság fordult elő, minek következtében huszonöt egyént fogtak be, kiket a forlyi és imolai börtönökbe zártak. Párában és környékén —■ írják a „K. Zig“nak — három nap óta számos politikai befogatás történt. A rendőrség titkos társaságot fedezett volna föl. A befogottak száma 40—50, kik közt több tanuló és tanár van. Nem hallatszik, hogy ez ügyben jelentékeny személyek volnának compromittálva.—A „Liede“ ma Manin,Ari Scheffer és No 1ra levelét közli, feleletül George Sand ismeretes állítására, melyet a híres írónő a „La Presse“ tárczájában megjelent „Daniella“ czímű regényében tett közé. (A „Presse“ e miatt intetett meg). Manin és társai tiltakoznak Sand azon állítása ellen, hogy Olaszország kéjhölgy volna, mely nem képes fölkelni, s oly kormánya van, minőt érdemel. Az említettek levele igen heves kifejezésekkel van szerkesztve. Az„Assemblée nationale“a „Moniteur“ nek a moulinsi püspök ügyére vonatkozó jegyzékét következő sorok előbocsátása mellett közli : „Meg vagyunk győződve, hogy a moulinsi tisztelt püspök oly nemes és oly emelkedett lelke, ha a körülmények kívánják, fölülálland minden megpróbáltatáson.“ — A „Patrie“ ezen sorokra megjegyzi : „Ha ezen phrasist olvassuk, nem úgy tetszik-e, mintha visszatérnénk a vallásos üldözés szomorú napjaira ? Egy püspök az államtanács elé idéztetik, az ország törvényei értelmében, s az „Assemblée nationale“ már fejére teszi a vértanúi koronát. Ily nevetséges túlzásokban áll-e a vallás védelmezése!“ Ma azon hír keringett, hogy az „Univers“ második megintést kapott volna, azon észrevételek miatt, melyekkel a „Moniteur“ érintett jegyzékét kisérte. — Londonból mart. 28-káról írják: „Tegnap ugyancsak volt dolga a villanytelegraphnak. Este már 138 választás eredménye volt tudva Londonban Ahol a választások tegnap bevégződtek, nem volt ellenzés. Az eddig elválasztott 138 alsóházi tag többnyire tagja volt a régi alsóháznak , alig van 10—12 új név közöttök. A „Times“ szerint 91 miniszterpárti 47 ellenzéki; ezen felosztás azonban, a pártok jelen ziláltsága mellett, szintoly kevéssé állhat meg, mint a „Chronicle“ számítása, mely négy osztályba sorozza az elválasztottakat: palmerstonpártiak, russeliták, szabadelvűk és radikálok. A conservativek e szerint e négy osztályba esnek (!) A „Post“ csak 130 választást említ, s a választottak közöl, szerinte, 83 szabadelvű, 16 liberal-conservativ, 31 conservativ. A „Globe“ szerint végre az eddig elválasztottak közt szabadelvű 99, conservativ 43. Ami a választások részleteit illeti: a cityben lord J. Russel 7425, báró Rotschild 7236, sir James Duke 7082, Crawford 6088 és Currie 4772 szavazatot kaptak. — Manchesterben Milner Gibson és Bright 2000 szavazatnyi kevesebbséggel megbuktak. — Cobden is pórul járt Huddersfieldben. 246 szavazatnyi többség volt ellene. — Tamworth, újra elválasztotta sir Robert Pee 11, valamint az oxfordi egyetem is Gladstonet. — Tivertonban ellenzés nélkül választották meg Palmerston lordot és Heathcoatot. Egy skót baronet, Maxwell akart ellenük föllépni azonban jobbnak tartó nem merényleni e föllépést. Mondják, hogy egy O’ Brien nevű uraság jött Tivertonba, megleckézendő a miniszterelnököt politikája miatt, de mutatni sem merte magát, félvén, hogy a Rowcliffe sorsára jut, akit ugyancsak gúny tárgyává tett hasonló alkalommal az öreg miniszterelnök. Ha tegnap 138 választás ment véghez , legalább 414 beszédet tartottak az ország különböző helyein. Természetes, hogy lehetetlen mindezt registrálnunk. Leginkább két férfiú felé fordult a közfigyelem: Palmerstonra és Russelre. E két férfiú közöl az előbbi jelenleg az összes angol politikát képviseli, s az utóbbi az új parliamentben Palmerston legfélelmetesebb ellene vagy előbb-utóbb minisztertársa lehet. Russell beszédéről közelebb. Palmerston igen élénken szónokolt, miután megválasztatása ki volt jelentve. Mondá, hogy nem személyéről, nem is a kormányról, hanem a nemzetre nézve nagy fontosságú kérdésről van szó, nem csekélyebb dologról, mint Anglia érdekei, becsülete és jó híre neve. Arról van szó, azok vigyék-e ezentúl is a minisztériumot, akik a közelebbi 2-3 év alatt, vagy azon addig ellenkező elemek , melyek csupán a kormány elleni kárhoztató szavazatra szövetkeztek. Azt hitték azon urak, a minisztérium majd visszalép és másként alakul. A minisztérium más utat követett. Azt hittük, a kormány bírja az ország bizalmát és jóakaratát. Minden osztályú és pártú polgárok részéről érkezett bizalmi nyilatkozatok megerősítettek e nézetben. E nyilatkozatok becsületére válnak az angol nemzeti érzelemnek , mely a párttekintetekről elfeledkezik, ahol Anglia érdekeiről van szó. Ugyanazon nemes lelkű szellem, mely a népet az orosz háború folyama alatt lelkesíté, megszüntetvén minden pártkülönbséget, s ugyanazon tiszta egyenes , józan értelem, mely ez ország lakóit jellemzi, azonnal föltünteté, hogy valóban arról van szó, fel akarják-e áldozni Anglia becsületét és érdekeit, csak azért, hogy bizonyos emberek kezéből másokéba menjen által a hatalom. Ezek után visszapillantván a nemes lord kormánya történeteire, az orosz háborúra, végre a chinai ügyre tért által. Esküttszékhez hasonlíták, úgymond, a ház eljárását ez ügy fölött. „Minő esküttszék az, kiálta föl Palmerston, amely oly férfiú fölött ítél, aki 18,000 mfdnyire van innen, s nem is képzeli, hogy vádolják, és még csak védőt sincs alkalma választani? Az ily eljárás a középkor titkos ítélőszékeire emlékeztet, de a brit alkotmány szokásos eljárásával semmi köze. London, mart. 29-kén. Reggel. A kormány tagjai mind meg vannak választva. Layard és Móric, a közigazgatási reform két fő bajnoka, megbukott. Liverpoolban Horsfall és Ewart, Doverben Osborne és Sheffielden Roebuck elválasztottak. Az Observer szerint lord Cowley angol követ Párisban grófi czímet nyer. Az admiralitás London valamennyi lapját tudósítja, hogy Keletről szerfelett fontos híreket kapott. Turinból ugyanis, márt. 27-dikéről, a következő távirati sürgöny érkezett : Cagliariba gőzös érkezett Máltából, mely a brit kormány számára oly tudósításokat visz, melyek szerint a béke Chinával bizonyos. A máltai tengernagy az admiralitási titkárnak. Mart. 24-én. A suezi ügynöktől mart 20-án . A „Bombay“ semmi újságokat sem hoz Keletindiából. Az utasok beszélik, hogy a hajó elutazása előtti estre Kalkuttából távirati sürgöny érkezett, mely szerint a chinai császár roszalja a kantoni kormányzó eljárását, s ennek megparancsolta, béküljön ki az angolokkal. A sürgöny jelenti továbbá, hogy febr. 8-án, mintegy 40 angol mfdnyire Abusértól, a bombay-i lovasság összecsapott a perzsa lovassággal. Az ütközet a perzsák vereségével végződött. A halottak száma perzsa részről 800, ango részről 10, az angolok részén van azonkívül 62 sebesült. A „Daily News“ és „Star“ megjegyzik, hogy ezen néhány utas szóbeszédére alapított tudósítás annyira hasonlít a választási fogáshoz, mint két tojás egymáshoz. A „Times“ viszont, ugyanezen tudósítás alkalmából, diadalmas vezérczikket fut. (Erről közelebb bővebben.) A „Morning Post“ ma asiciliai kínzásokról beszél, de nem ragadtatja magát semmi fenyegetődzésre a nápolyi felség ellen, sőt inkább azt ajánlja Anglia választóinak, fontolják meg jól a déli Olaszországból érkező szívszaggató újdonságokat, emlékezzenek meg róla, hogy a néhai DerbyParlament az „európai Yet“ szintúgy, mint az ázsiait, pártfogása alá vette, s tűzzék maguk elé azon kérdést : megérdemlik-e az angol nevet azok, akik azért támadták meg Palmerstont, mivel a „koronás szörnyeteggel a közlekedést megszakította ? Az „Advertiser“ a Dunafejedelemségek egyesítése ellen czikkezvén, bizonyos félhivatalos franczia emökiratot idéz, mely oda megy ki, hogy a tervezett kis román királyság trónjára a maakoffi ág, Pelissiertagy emeltessék. Madridból írják mart. 24-kéről : „2000-nél több katona kívánta, hogy Cubába küldessék, a mexicói hadjáratban résztvenni. Az „Espana“ szerint közebbről több carlista főnök alávetette magát a kormánynak. Néhány madridi lapban és politikai körben arról mszélnek, hogy Mexico engedni fog, úgy hogy a doog békés elintézését lehet várni. Távirati után mart 27-ikéről a következő sürgöny érkezett Madridból: a választások eddigi eredménye mérsékelt párt részére általán igen kedvezően ütött ki. A „Journal du Constantinople“ban kijött a török sajtótörvény egész szövege, azon előrebocsátással, hogy az még nagyon hézagos s csak a könyvnyomdászokról szól, s a könyvkereskedési ügyet, főleg az európaiakra vonatkozólag nem is érinti, közelebb bővebben fogjuk ismertetni. Egyptomi magánlevelek azon reformokról szólanak, melyeket az alkirály államaiba be akar vinni. Egyptomban eddig egészen absolut kormány volt. Minden katonai, ítélőszéki és igazgatási intézkedés az állam fejétől került ki. Az alkirály f. é. február 26-ai rendelete által az eddigi kormányformát megváltoztatta , midőn a pénz-feligazgatási és a hadi ügyekre nézve külön-külön minisztériumot állított fel, s ezek vezetését három családjabeli herczegre bízta. E rendszabályokat, melyek egy, Egyptom önkényes igazgatásában történendő békés forradalom előpostáiként tekinthetők, a kormány egy körlevél által adta tudtára consulainak, hogy e rendszabályok czélját magyarázzák meg s előnyeit bizonyítsák be az illető udvaroknál, a másik horda az ország szivén keresztül menve, s utjának a mai Aranyos székben délkeleti irányt adva l7) a Szentléleki vár mellett Ojtozon át távozhatott. A tatár fogságból csodálatos módon menekülő Rogerius szomorú képét adja azon helyeknek, melyeken keresztül ment. Ez egy feldúlt lakatlan rónaság volt, melyen át nyolcz napon keresztül az egyházak tornyai szolgáltak Útmutatóul s hagyma és zöldség, mik a falusiak kertjében fenmaradtak, fa és gyökerek eledelül. Végre Gyulafehérvár alá érkeztek, mely az időben Erdély legnagyobb városai közé tartozott. Mint püspöki székhely gazdag s díszes volt, melyen át folyt a Maros. ,s De itt a meggyilkoltak tetemei s vérrel fecskendezett romoknál egyebet nem talált. Tovább ment, mig végre 10 mfnyire Frátafalvára s attól 4 mfnyire egy nagy sziklára akadt)9) melynek tetején egy tömeg menekvő fogadta könyeivel s enyhité éhségét liszt és fahéjból sütött kenyerével. Csak egy hó múlva, miután a király hazatértéről meggyőződtek, hagyák el menhelyöket20. Különben mindazon csapások, melyek Magyarhont dúlák a mongol hordák elvonulása után, éhség, farkasok, ragály, Erdélyt sem kimélék. Béla Magyarhonba érve hozzá fogott birodalma helyreállításának nagyszerű művéhez. Egész helységek népetlenekké lettek, mások elveszték birtokosaikat, többen a birtokezim elvesztése miatt bitorlók kezébe estek s a köz nyomort felhasználó kalandorok által elfoglaltattak. 21) Első volt mit a király Erdélyre nézve tehetett Lörincz vajdának oda küldése, hogy „az elszéledteket összegyűjtse s nevében intézkedjék a mint legjobbnak látja“ 22) tehát elég tág hatalommal. S úgy látszik, hogy Lörincz vajda, kit a király idegen földön becsülni tanult, ura bizodalmát kiérdemelte. Külföldről, vagy az ország kevesebbet szenvedett vidékeiről telepek szállíttattak a megnéptelenedett vidékekre 23) s állásokhoz mért adományokkal 29 láttattak el. Ily telepek voltak Dézsvár a számos mellett25 26) Kolozsvár s az erdélyi püspöknek legtöbb birtokai 56) Enyed, Alvincz és Borberek, mely utóbbiak magától Lőrincz vajdától nyertek szabadalmakat 27) részint kül- részint belföldi, jobbatlán szász telepekkel láttattak el. 22) Továbbá a kicsiny s a többi Székelyföldtől egészen elvágott Aranyszék is ez időben nyerhette székely telepjeit. 2 l) Székföldje, mely ezelőtt a szász Falconé volt, a tatárfutás korában néptelenné lett s Akadás fiának Vinczének a mai gróf Nemes és Kálnokiak törzsatyjának, adományoztatott. ..°) Bélának Erdély helyreállítására tett intézkedései w) Bethlen Elek Deutsche Orden 43. Okt. VI. U. o. Benkő Tianas. 446 valamint e tekintetben, úgy a többiekben is megegyeznek magyarhoni intézkedéseivel. Alattvalói által segítve, munkálata sikerében még élete folytán gyönyörködhetett e sokat zaklatott uralkodó. Mivel pedig a keleti határtartományok jobbadlán mongol hordák birtokában voltak, s ezek beütése annyiszor fenyegette a köznyomorból alig fölüdülőt, várak építése len szükségessé. E részben megnyugodva Schuller ur kutatásaiban felhozom azokat, melyeket ő a tatár futás után épülteknek tart. Szentmihályköve a fülesdi erdőségben építve Péter püspök által 1268-ban.31) Radna vára, mely Roger szerint az előtt megerősitetlen volt, Szentlélek Háromszékben 32) stb. Bizonynyal az erdélyi vajdai s magános várak közül számosan épültek a tatárfutás utáni korszakban. SZILÁGYI SÁNDOR. 31) Szeredai Series Episc. Trans s. p. 20. 32) Ennek újra felépittetését Béla elrendeli. Az oklevélt közölte Schuller Arch. I. 64. Kemény J. Árpad i a I. 71. Magyar könyvészet. 144. Magyar írók arczképei (fametszetekben) és életrajzai. I. füzet, Pest, kiadja Heckenast. 1857. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Nagy 8-rét 36 lap. Ára 24 p. kr. 145. A királyudvari kézirat, költemények a csehek őskorából. Magyarította Riedl Szende. Kiadja Hanka Venczel. Prága, a kiadó sajátja. 1857. Nyomatott Prágában, Haase Gottlib és fiai cs. k. udvari nyomdájában. 12- rét 68 lap. Ára 15 p. kr. 794) foldúlása emlittetik, melyek épen a beszterczei útban vannak. 17) Lásd a 15. jegyzetben felhozott okleveleket. Sem Aranyosszék sem Székföld (Reschner — De praediis — szerint Fogaras vidék felső része vagy Benkő nyomán Barczaság s Háromszék közti Fehérmegye (sem a X—XI. században épült) mint ezt Kemény J. kimumutatta) szentléleki vár feldúlása nem eszközöltetett valamely kisebb Csapat, hanem inkább az arra távozó nagyobb haderő által. 18) Ma távolabb van a várostól. Reichendorff Szegedinél Decr.et vitae 297. 19) Mindez földrajzilag ma is úgy van. 20) Rogerius Cap. XL. 21) Minderre elegendő példát idézhetni Fejér Cod. Dipl. VI. I. II. III. kötetből. o) Fejér Codex Dipl. Tom. VI. V o 1. I. 275. 23I De cunctis mundi partibus homines tarn agricolas quam milites. Oklevél Fejérnél Tom. IV. Vol. III. 439. n) Unicuique, prout status sui exigentia requirebat. U. o. 26) Két oklevél Schullernél, melyeket ö Rosenfeld gyűjteményéből közöl. (Arch. I. 65. 66. 26) Fejér C o d. D i p 1. IV. I. 415. 27) E d e r jegyzetei Felmerhez 85. 1. közlött oki. 27) Mind e helyeket Schuller külföldi telepeknek véleményezi, hogy a szász föld feldúlásáról kimondott nézete csonkulást ne szenvedjen. De miért ne lettek volna belföldi telepek is legalább részben ? midőn azon körülmény, hogy ama helyek szász kiváltságokat nyertek, nem cáfolja meg ez állítást. 29) Ez állítást azzal megtoldva, hogy Béla által változtattatok Székelyszékké, közölte Szegedi Decret vitae 299, megczáfolta Benkő kéziratban levő Specialis Transsylvaniájában. Frivaldszky mineralogia 60-ik lapon közlött oki, melyből kitűnik, hogy székely székké V. István változtatta. De az épen nem tűnik ki belőle, hogy azon időben már ne laktak volna ott székelyek, kik bizonynyal csak IV. Béla alatt a tatárfutás utáni korszakban költözhettek oda. Eszék azelőtt Torda megyéhez tartozott. Távirdai tudósítások: Bombay, mart. 5. Oudram tábornok a parancsnokság átvételét Bushban egy nagy győzelem által tette nevezetessé, melyet Koschab mellett a perzsák fölött vívott ki. Ez alkalommal hétszáz perzsa esett el; az angol veszteség, aránylag véve, jelentéktelen. Hongkong, febr. 15. Az izgatottság kissé lecsillapult. Egy császári rendelet Keang Ju, Tschekiang és Fokien kormányzóinak megparancsolta : tegyenek védelmező intézkedéseket, igyekezzenek az idegen gőzösök parancsrtokaival parlamentirozni. Yeh oda utasíttatott, ne vigye a dolgot egész a szélsőségig, hanem törekedjék a béke helyreállítására; az idegeneket azonban ne bocsássa a városba. Shanghae Ningpo és Futshu csendesek. Honkong közelében egy kalóz flotta jeleztetett; Csuklan és Eaglet azonnal éleibe küldetett. Az angol hajók és chinai dzsonkák közt folytonos csatározások történnek. A chinaiak hasztalan törekedtek „Comus“ angol hadihajót légberöpíteni. Csapaterősítések folytonosan érkeznek. Modena, mart. 28. A „Messagiere“ jelenti Rómából, miszerint a nápolyi királynő látogatásra váratik az orosz császárnéhoz. Mária Krisztina, spanyol királynő ápril. végéig Rómában maradand, azután Párisba térend vissza. Turin, mart. 28. Az „Espero“ fölemlíti az általa valószínűnek tartott hírt, hogy a minisztertanács elhatározta a parlament feloszlatását. Az új választások septemberben történendnek, s az újonnan alakult kamarák novemberben fognak ismét megnyittatni. Károly, porosz királyi herczeg Nizzába megérkezett, s holnap ide váratik. London, mart. 30. A miniszteriális párt eddig 19 taggal szaporodott. Két kormányjelölt: Frederik Peel és Berkley admirál keresztül esett. — Ridderminsterben néplázadás tört ki, mely alkalom