Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)

1857-04-01 / 2162. szám

szahivatását, s a diplomatiai viszonyok meg­szakítását, a­nélkül, hogy ez által az osztrák­­szárd alattvalók kölcsönös forgalma meghábo­­ríttatnék. Az Ö. C. illető czikke megjegyzi, hogy még bevárandó, váljon a jelen viszonyok javulni vagy roszabbulni fognak-e? (Míg az „Ö. C.“ az események bevárására int, addig párisi sürgönyünk a közel kiengesztelődésről értesít.) Paris, mart. 31. Hitelt érdemlő hírek sze­rint a nyugati hatalmaknak az osztrák-szárd viszály kiegyenlítésére felajánlott jó szolgála­tai (bons offices) az illető feleknél kedvező fo­gadtatást nyertek. Ennélfogva a kiegyenlítés nemsokára bekövetkezőnek tekintetik. Pest, mart. 31. P a a r gr. még folyvást Tarinban mulat. Legalább tegnap estig Bécsben semmit sem tudtak elutazásáról. E hosszú késlekedést annak j­eléül vehetni , hogy a már előkerült vitát lehető legenyhébben akarják föl­fogni. B­u­o­­­gsnak (tegnapi lapunkban közlött) má­sodik jegyzéke szintén oda látszik mutatni, hogy irányadó körökben koránsem uralkodik azon har­­czias hangulat, mint az ember több németországi lap után hihetné. A bécsi kormánynak csakugyan szintúgy érdeké­ben van kerülni Szardinia irányában a vita minden túl komoly és túlszenves fordulatát, valamint azt is az ausztriai kormány érdeke kívánta, hogy a pie­­monti sajtó szakadatlan izgatásainak végre végek szakadjon. Nyilván nem lehetett a bécsi kabinetnek megengednie, hogy a szárd sajtónak Ausztria ellen intézett hírlapi invectivái minden viszonzás nélkül maradjanak, de a fenforgó vitának tettlegességig fokozódó tovább­fejtését, szintén nem javulók a leg­több államnak jelenlegi politikai viszonyai. Nem tekintvén a roppant pénzügyi hátrányokat , me­lyek ily eljárással velejárnának, abból még igen nagy horderejű politikai bonyodalmak is származ­hatnának. Ez esetben orosz-franczia-szárd szövetség alakulása sem volna épen lehetlen. Ha nem kétel­kednek is aziránt, hogy ezen elleneket Ausztria és Anglia együtt utoljára is képesek volnának kellően féken tartani, de irányadó helyen alkalmasint még­sem akarnának aránydús csekélyebb jelentékű dologért világharczot fölidézni. És kérdés az is, lehetne-e minden körülmény közt Angliára számol­ni ? Szardiniában úgy látszik szintén óvakodnak az utolsó lépéstől . Cantone di Ceva marquis legalább elutazását, melynek tegnap kellett volna megtörténni, még néhány napra elhalasztotta. A szárd-ausztriai viszályra vonatkozólag az „Ind. bel.“ szerint mart. 25-ki levelében olvassuk : Egy kabineti futár ma indult Bécsbe, sürgönyökkel. Azt állítják, hogy e futár most viszi írásban a visszahí­vási rendeletet Cantona marquese számára, mely már neki távirdat után megküldetett. Az Ausztriával levő diplomatiai viszonyok hivatalos megszakítását már a királyság minden tartományában tudják, és az nem idézett elő semmi megdöbbenést. Miként előre lehetett látni, Scheele a skandina­­vismus ellen intézett diplomatiai körlevelével da­rázsfészekbe nyúlt, s a népszerűségnek még a dán kormány sajátjául tekinthetett utolsó szikráját is ki­oltotta, az éjszakán legalább. Dánia és Svédország legbefolyásosabb két hírlapja, a „Faedrelandet“ és „Aftonbladet“ sajátságos erélyek módja szerint, mely olykor az Edda-ének darabos mondatosságára emlékeztet, menydörögnek a kopenhágai miniszter­­elnök ellen. Ez a német kormányoknak nyilván nagy javakra van. Még azon esetben is, ha a Németország s Dánia közti egybaj — miként Oroszország in­dítása folytán Francziaország kívánja — európai értekezletre bocsáttatnék, még akkor is okvetlenül befolyást gyakorolna ez annyira népszerűt­len közállami ősz­pontosítás. Egyébiránt a viharos 48-ból fenmaradt ezen legutolsó alkotmány talán ismét valami belmozgalmat buktat meg, — erre vonatkozó mindenféle jeleket legalább már sokan mondják, hogy észrevették. A neuschateli tanácskozmányt úgy lát­szik az utolsó perczben a svájcziak megfoghatlan nyakassága buktatja meg. Ezek ugyanis semmikép sem akarnak ráállani, hogy a porosz király csak tiszteletileg is viselhesse a neufchateli s valengini herczeg czímét. E részben a­zultán már nem oly aggaskodó. Ez sohasem tiltakozott az ellen, hogy több több püspökség a török birodalom területéhez tartozó helyek után czimeztetik. Miért ne lehessen hát a porosz felség is fejedelem in partibus? A „Nord“ e czimekre vonatkozólag, Párisból igen feltűnő tudósítást hoz, hogy t. i. a porosz herczeg és Frigyes Vilmos herczeg óvást tettek Poroszor­szág királyának Neufehatel fölötti souverainitása megszüntetése ellen. Ezen, a brüsseli lap levelezője által, egészen az orosz politika értelmében nagy bi­zonysággal közlött tudósítás Berlinből, biztos tudó­sítások alapján puszta — egyébiránt alig megfog­ható — koholmánynak lenni mondatik. Ma érkezett távirati sürgöny szerint a „Journa des Debats“ a­felől értesít, hogy a neuschateli ügyben az értekezlet még e hét vége előtt meg fog tartatni. A porosz király felségjoga miatti nehézségek meg­szűnnének. Poroszország azonban 2 millió frank kárpótlást követel az 1848 év óta elmaradt uradal­mi jövedelmek fejében. Amint Turin­b­ól mart. 20-káról írják, della Marmora tábornok új diszkardot kapott; a kard Turinban készült, de a „Gazetta de Popolo“ bizo­nyosnak állítja , hogy Toskanából rendeltetett volna meg; a kardon Olaszország minden tartomá­nya legnevezetesebb városainak czímere látható. Közel a gombhoz napsugarak közt „Str.lia fiat“ fel­irat olvasható. Az „Ind. Beige“ genuai, mart. 24-ki levele szerint, La Marmora tábornok, had- és tengerészügyi miniszter, 22-kén Genuába érkezett, Constantin nagyherczeg üdvözlésére. A nagyherczeg csak 23- kan reggel érkezett Genuába, Nizzából lővén. L­a Marmora tábornok egyszersmind fölhasználta az alkalmat a királyi hajóhad megszemlélésére, s ren­deletet adott ki, hogy mind a száraz, mind a tengeri sereg legyen kész minden eventualitásra. A tábornok ezen czélból, mielőtt Genuába jött, Alessandriában is megtekinte az erődítési műveket, s szemlét tartott az ottani helyőrség fölött. A romagnai újságok nagyon szomorítók. Lava­­t­e 11­­ meggyilkoltatása után még két politikai gyil­kosság fordult elő, minek következtében huszonöt egyént fogtak be, kiket a forlyi és imolai börtönökbe zártak. Párában és környékén —■ írják a „K. Zig“nak — három nap óta számos politikai befogatás történt. A rendőrség titkos társaságot fedezett volna föl. A be­­fogottak száma 40—50, kik közt több tanuló és ta­nár van. Nem hallatszik, hogy ez ügyben jelentékeny személyek volnának compromittálva.—A „Liede“ ma Manin,Ari Scheffer és No 1ra levelét közli, feleletül George Sand ismeretes állítására, me­lyet a híres írónő a „La Presse“ tárczájában megje­lent „Daniella“ czímű regényében tett­ közé. (A „Presse“ e miatt intetett meg). Manin és társai tilta­koznak Sand azon állítása ellen, hogy Olaszország kéjhölgy volna, mely nem képes fölkelni, s oly kor­mánya van, minőt érdemel. Az említettek levele igen heves kifejezésekkel van szerkesztve. Az„Assemblée nationale“a „Mo­niteur“ nek a moulinsi püspök ügyére vonatkozó jegyzékét következő sorok előbocsátása mellett közli : „Meg vagyunk győződve, hogy a moulinsi tisztelt püspök oly nemes és oly emelkedett lelke, ha a körülmények kívánják, fölülálland minden megpróbáltatáson.“ — A „Patrie“ ezen sorokra megjegyzi : „Ha ezen phrasist olvassuk, nem úgy tetszik-e, mintha vissza­térnénk a vallásos üldözés szomorú napjaira ? Egy püspök az államtanács elé idéztetik, az ország tör­vényei értelmében, s az „Assemblée national­­­e“ már fejére teszi a vértanúi koronát. Ily nevetsé­ges túlzásokban áll-e a vallás védelmezése!“ Ma azon hír keringett, hogy az „Univers“ má­sodik megintést kapott volna, azon észrevételek miatt, melyekkel a „Moniteur“ érintett jegyzékét kisérte. — Londonból mart. 28-káról írják: „Tegnap ugyancsak volt dolga a villanytelegraphnak. Este már 138 választás eredménye volt tudva Londonban A­hol a választások tegnap bevégződtek, nem volt ellenzés. Az eddig elválasztott 138 alsóházi tag több­nyire tagja volt a régi alsóháznak , alig van 10—12 új név közöttök. A „Times“ szerint 91 miniszterpárti 47 ellenzéki; ezen felosztás azonban, a pártok jelen ziláltsága mellett, szintoly kevéssé állhat meg, mint a „Chronicle“ számítása, mely négy osztályba so­rozza az elválasztottakat: palmerstonpártiak, russe­­liták, szabadelvűk és radikálok. A conservativek e szerint e négy osztályba esnek (!) A „Post“ csak 130 választást említ, s a választottak közöl, szerinte, 83 szabadelvű, 16 liberal-conservativ, 31 conservativ. A „Globe“ szerint végre az eddig elválasztottak közt szabadelvű 99, conservativ 43. A­mi a választások részleteit illeti: a cityben lord J. Russel 7425, báró R­o­t­s­c­h­i­l­d 7236, sir Ja­­mes Duke 7082, Crawford 6088 és Currie 4772 szavazatot kaptak. — Manchesterben Milner Gibson és Bright 2000 szavazatnyi kevesebbséggel megbuktak. — Cobden is pórul járt Huddersfieldben. 246 szavazatnyi többség volt ellene. — Tamworth, újra elválasztotta sir Ro­bert P­e­e 11, valamint az oxfordi egyetem is Gl­a­d­­stonet. — Tivertonban ellenzés nélkül vá­lasztották meg Palmerston lordot és Heath­­coatot. Egy skót baronet, Maxwell akart ellenük föllépni azonban jobbnak tartó nem merényleni e föllépést. Mondják, hogy egy O’ B­r­i­e­n nevű ura­ság jött Tivertonba, meglec­kézendő a miniszterel­nököt politikája miatt, de mutatni sem merte magát, félvén, hogy a Rowcliffe sorsára jut, a­kit ugyan­csak gúny tárgyává tett hasonló alkalommal az öreg miniszterelnök. Ha tegnap 138 választás ment véghez , legalább 414 beszédet tartottak az ország különböző helyein. Természetes, hogy lehetetlen mindezt registrálnunk. Leginkább két férfiú felé fordult a közfigyelem: P­a­l­­merstonra és Russelre. E két férfiú közöl az előbbi jelenleg az összes angol politikát képviseli, s az utóbbi az új parliamentben Palmerston legfélel­metesebb ellene vagy előbb-utóbb minisztertársa le­het. Russell beszédéről közelebb. Palmerston igen élénken szónokolt, miután megválasztatása ki volt jelentve. Mondá, hogy nem személyéről, nem is a kormányról, hanem a nemzetre nézve nagy fontos­ságú kérdésről van szó, nem csekélyebb dologról, mint Anglia érdekei, becsülete és jó híre neve. Arról van szó, azok vigyék-e ezentúl is a minisztériumot, a­kik a közelebbi 2-3 év alatt, vagy azon addig el­lenkező elemek , melyek csupán a kormány elleni kárhoztató szavazatra szövetkeztek. Azt hitték azon urak, a minisztérium majd visszalép és másként alakul. A minisztérium más utat követett. Azt hittük, a kor­mány bírja az ország bizalmát és jóakaratát. Minden osztályú és pártú polgárok részéről érkezett bizalmi nyilatkozatok megerősítettek e nézetben. E nyilat­kozatok becsületére válnak az angol nemzeti ér­zelemnek , mely a párttekintetekről elfeledkezik, a­hol Anglia érdekeiről van szó. Ugyanazon nemes lelkű szellem, mely a népet az orosz háború folyama alatt lelkesíté, megszüntetvén minden pártkülönbsé­­get, s ugyanazon tiszta egyenes , józan értelem, mely ez ország lakóit jellemzi, azonnal föltünteté, hogy valóban arról van szó, fel akarják-e áldozni Anglia becsületét és érdekeit, csak azért, hogy bizo­nyos emberek kezéből másokéba menjen által a ha­talom. Ezek után visszapillantván a nemes lord kor­mánya történeteire, az orosz háborúra, végre a chi­­nai ügyre tért által. Esküttszékhez hasonlíták, úgy­mond, a ház eljárását ez ügy fölött. „Minő esküttszék az, kiálta föl Palmerston, a­mely oly férfiú fö­lött ítél, a­ki 18,000 mfdnyire van innen, s nem is képzeli, hogy vádolják, és még csak védőt sincs al­kalma választani? Az ily eljárás a középkor titkos ítélőszékeire emlékeztet, de a brit alkotmány szoká­sos eljárásával semmi köze. London, mart. 29-kén. Reggel. A kormány tag­jai mind meg vannak választva. Layard és Mór­ic­­, a közigazgatási reform két fő bajnoka, megbu­kott. Liverpool­ban Horsfall és Ewart, Do­verben Osborne és Sheffielden Roebuck elválasztottak. Az Observer szerint lord Cowley angol kö­vet Párisban grófi czímet nyer. Az admiralitás London valamennyi lapját tudó­sítja, hogy Keletről szerfelett fontos híreket kapott. Turinból ugyanis, márt. 27-dikéről, a következő táv­irati sürgöny érkezett : Cagliariba gőzös érkezett Máltából, mely a brit kormány számára oly tudósításokat visz, melyek sze­rint a béke Chinával bizonyos. A máltai tengernagy az admiralitási titkárnak. Mart. 24-én. A suezi ügynöktől mart 20-án . A „Bombay“ semmi újságokat sem hoz Ke­­letindiából. Az utasok beszélik, hogy a hajó eluta­zása előtti estre Kalkuttából távirati sürgöny érke­zett, mely szerint a chinai császár roszalja a kantoni kormányzó eljárását, s ennek megparancsolta, bé­­kü­ljön ki az angolokkal. A sürgöny jelenti továbbá, hogy febr. 8-án, mintegy 40 angol mfdnyire Abusér­­tól, a bombay-i lovasság összecsapott a perzsa lo­vassággal. Az ütközet a perzsák vereségével végző­dött. A halottak száma perzsa részről 800, ango részről 10, az angolok részén van azonkívül 62 se­besült. A „Daily News“ és „Star“ megjegyzik, hogy ezen néhány utas szóbeszédére alapított tudósítás annyira hasonlít a választási fogáshoz, mint két tojás egy­máshoz. A „Times“ viszont, ugyanezen tudósítás al­kalmából, diadalmas vezérczikket fut. (Erről köze­lebb bővebben.) A „Morning Post“ ma asiciliai kínzások­­r­ó­l beszél, de nem ragadtatja magát semmi fenye­­getődzésre a nápolyi felség ellen, sőt inkább azt ajánlja Anglia választóinak, fontolják meg jól a déli Olaszországból érkező szívszaggató újdonsá­gokat, emlékezzenek meg róla, hogy a néhai Derby­­Parlament az „európai Yet“ szintúgy, mint az ázsiait, pártfogása alá vette, s tűzzék maguk elé azon kérdést : megérdemlik-e az angol nevet azok, a­kik azért támadták meg Palmerstont, mivel a „ko­ronás szörnyeteggel a közlekedést megszakította ? Az „Advertiser“ a Dunafejedelemségek egyesítése ellen czikkezvén, bizonyos félhivatalos franczia em­­ökiratot idéz, mely oda megy ki, hogy a terve­zett kis román királyság trónjára a ma­­akoffi ág, Pelissier­t­agy emeltessék. Madridból írják mart. 24-kéről : „2000-nél több katona kívánta, hogy Cubába küldessék, a mexicói hadjáratban résztvenni. Az „Espana“ szerint köz­­­ebbről több carlista­ főnök alávetette magát a kor­mánynak. Néhány madridi lapban és politikai körben arról mszélnek, hogy Mexico engedni fog, úgy hogy a do­­og békés elintézését lehet várni. Távirati után mart 27-ikéről a következő sürgöny érkezett Madridból: a választások eddigi eredménye mérsékelt párt részére általán igen kedvezően ütött ki. A „Journal du Constantinople“ban kijött a török sajtótörvény egész szövege, azon előrebocsátással, hogy az még nagyon hézagos s csak a könyvnyom­dászokról szól, s a könyvkereskedési ügyet, főleg az európaiakra vonatkozólag nem is érinti, közelebb bővebben fogjuk ismertetni. Egyptomi magánlevelek azon reformokról szóla­nak, melyeket az alkirály államaiba be akar vinni. Egyptomban eddig egészen absolut kormány volt. Minden katonai, ítélőszéki és igazgatási intézkedés az állam fejétől került ki. Az alkirály f. é. február 26-ai rendelete által az eddigi kormányformát meg­változtatta , midőn a pénz-feligazgatási és a hadi ügyekre nézve külön-külön minisztériumot állított fel, s ezek vezetését három családjabeli herczegre bízta. E rendszabályokat, melyek egy, Egyptom önkényes igazgatásában történendő békés forrada­lom előpostáiként tekinthetők, a kormány egy körle­vél által adta tudtára consulainak, hogy e rend­szabályok czélját magyarázzák meg s előnyeit bi­zonyítsák be az illető udvaroknál, a másik horda az ország szivén keresztül menve, s utjának a mai Aranyos székben délkeleti irányt adva l7) a Szentléleki vár mellett Ojtozon át tá­vozhatott. A tatár fogságból csodálatos módon menekülő Ro­­gerius szomorú képét adja azon helyeknek, melye­ken keresztül ment. Ez egy feldúlt lakatlan rónaság volt, melyen át nyolcz napon keresztül az egyházak tornyai szolgáltak Útmutatóul s hagyma és zöldség, mik a falusiak kertjében fenmaradtak, fa és gyöke­rek eledelül. Végre Gyulafehérvár alá érkeztek, mely az időben Erdély legnagyobb városai közé tar­tozott. Mint püspöki székhely gazdag s díszes volt, melyen át folyt a Maros. ,s­ De itt a meggyilkoltak tetemei s vérrel fecskendezett romoknál egyebet nem talált. Tovább ment, mig végre 10 mfnyire Frátafalvára s attól 4 mfnyire egy nagy sziklára akadt)9) melynek tetején egy tömeg menekvő fogadta könyeivel s enyhité éhségét liszt és fahéjból sütött kenyerével. Csak egy hó múlva, miután a király ha­zatértéről meggyőződtek, hagyák el menhelyöket20­. Különben mind­azon csapások, melyek Magyarhont dúlák a mongol hordák elvonulása után, éhség, farka­sok, ragály, Erdélyt sem kimélék. Béla Magyarhonba érve hozzá fogott birodalma helyreállításának nagyszerű művéhez. Egész hely­ségek népetlenekké lettek, mások elveszték birtoko­­­saikat, többen a birtokezim elvesztése miatt bitorlók kezébe estek s a köz nyomort felhasználó kalando­rok által elfoglaltattak. 21) Első volt mit a király Erdélyre nézve tehetett Lörincz vajdának oda kül­dése, hogy „az elszéledteket összegyűjtse s nevében intézkedjék a mint legjobbnak látja“ 22) tehát elég tág hatalommal. S úgy látszik, hogy Lörincz vajda, kit a király idegen földön becsülni tanult, ura bizo­dalmát kiérdemelte. Külföldről, vagy az ország ke­vesebbet szenvedett vidékeiről telepek szállíttattak a megnéptelenedett vidékekre 23) s állásokhoz mért adományokkal 29 láttattak el. Ily telepek voltak Dézsvár a számos mellett25 26) Kolozsvár s az erdélyi püspöknek legtöbb birtokai 56) Enyed, Alvincz és Borberek, mely utóbbiak magától Lőrincz vajdától nyertek szabadalmakat 27) részint kül- részint bel­földi, jobbatlán szász telepekkel láttattak el. 22) To­vábbá a kicsiny s a többi Székelyföldtől egészen el­vágott Aranyszék is ez időben nyerhette székely te­lepjeit. 2­ l) Székföldje, mely ezelőtt a szász Falconé volt, a tatárfutás korában néptelenné lett s Akadás fiának Vinczének a mai gróf Nemes és Kálnokiak törzsatyjának, adományoztatott. ..°) Bélának Erdély helyreállítására tett intézkedései w) Bethlen Elek Deutsche Orden 43. Okt. VI. U. o. Benkő Tianas. 446 valamint e tekintetben, úgy a többiekben is mege­gyeznek magyarhoni intézkedéseivel. Alattvalói ál­tal segítve, munkálata sikerében még élete folytán gyönyörködhetett e sokat zaklatott uralkodó. Mivel pedig a keleti határtartományok jobbadlán mongol hordák birtokában voltak, s ezek beütése annyiszor fenyegette a köz­nyomorból alig fölüdülőt, várak építése len szükségessé. E részben megnyu­godva Schuller ur kutatásaiban felhozom azokat, melyeket ő a tatár futás után épülteknek tart. Szent­­mihályköve a fülesdi erdőségben építve Péter püs­pök által 1268-ban.31) Radna vára, mely Roger sze­rint az előtt megerősitetlen volt, Szentlélek Három­székben 32) stb. Bizonynyal az erdélyi vajdai s ma­gános várak közül számosan épültek a­ tatárfutás utáni korszakban. SZILÁGYI SÁNDOR. 31) Szeredai Series Episc. Trans s. p. 20. 32) Ennek újra felépittetését Béla elrendeli. Az oklevélt közölte Schuller Arch. I. 64. Kemény J. Ár­pa­d i a I. 71. Magyar könyvészet. 144. Magyar írók arczképei (fametszetekben) és élet­rajzai. I. füzet, Pest, kiadja Heckenast. 1857. Nyoma­tott Länderer és Heckenastnál. Nagy 8-rét 36 lap. Ára 24 p. kr. 145. A királyudvari kézirat, költemények a csehek ős­korából. Magyarította Riedl Szende. Kiadja Hank­a Venczel. Prága, a kiadó sajátja. 1857. Nyomatott Prágá­ban, Haase Gottlib és fiai cs. k. udvari nyomdájában. 12- rét 68 lap. Ára 15 p. kr. 794) foldúlása emlittetik, melyek épen a beszterczei út­ban vannak. 17) Lásd a 15. jegyzetben felhozott okleveleket. Sem Ara­nyosszék sem Székföld (Reschner — De praediis — szerint Fogaras vidék felső része vagy Benkő nyo­mán Barczaság s Háromszék közti Fehérmegye (sem a X—XI. században épült) mint ezt Kemény J. kimu­­mutatta) szent­léleki vár feldúlása nem eszközöltetett valamely kisebb Csapat, hanem inkább az arra távozó nagyobb haderő által. 18) Ma távolabb van a várostól. Reichendorff Sze­gedinél Decr.­et vitae 297. 19) Mind­ez földrajzilag ma is úgy van. 20) Rogerius Cap. XL. 21) Mind­erre elegendő példát idézhetni Fejér C­o­d. D­i­p­l. VI. I. II. III. kötetből. o) Fejér Codex Dipl. Tom. VI. V o 1. I. 275. 23I De cunctis mundi partibus homines tarn agricolas quam milites. Oklevél Fejérnél Tom. IV. Vol. III. 439. n) Unicuique, prout status sui exigentia requirebat. U. o. 26) Két oklevél Schullernél, melyeket ö Rosenfeld gyűjteményéből közöl. (Arch. I. 65. 66.­ 26) Fejér C o d. D i p 1. IV. I. 415. 27) E d e r jegyzetei Felmerhez 85. 1. közlött oki. 27) Mind e helyeket Schuller külföldi telepeknek véle­ményezi, hogy a szász föld feldúlásáról kimondott né­zete csonkulást ne szenvedjen. De miért ne lettek volna belföldi telepek is legalább részben ? midőn azon körül­mény, hogy ama helyek szász kiváltságokat nyertek, nem c­áfolja meg ez állítást. 29) Ez állítást azzal megtoldva, hogy Béla által változtat­tatok Székelyszékké, közölte Szegedi Decr­­et vi­tae 299, megczáfolta Benkő kéziratban levő Spe­cialis Transsylvaniájában. Frivaldszky mineralogia 60-ik lapon közlött oki, melyből kitű­nik, hogy székely székké V. István változtatta. De az épen nem tűnik ki belőle, hogy azon időben már ne lak­tak volna ott székelyek, kik bizonynyal csak IV. Béla alatt a tatárfutás utáni korszakban költözhettek oda. E­szék azelőtt Torda megyéhez tartozott. Távirdai tudósítások: Bombay, mart. 5. Oudram tábornok a pa­rancsnokság átvételét Bush­ban egy nagy győzelem által tette nevezetessé, melyet K­o­s­c­h­a­b mellett a perzsák fölött vívott ki. Ez alkalommal hétszáz perzsa esett el; az angol veszteség, aránylag véve, jelentéktelen. Hongkong, febr. 15. Az izgatottság kissé le­csillapult. Egy császári rendelet K­e­a­n­g J­u, Tschekiang és Fokien kormányzóinak meg­­­parancsolta : tegyenek védelmező intézkedéseket, igyekezzenek az idegen gőzösök parancsrtokaival parlamentirozni. Y­e­h oda utasíttatott, ne vigye a dolgot egész a szélsőségig, hanem törekedjék a béke helyreállítására; az idegeneket azonban ne bocsássa a városba. Shanghae Ningpo és Futsh­u csendesek. Honkong közelében egy kalóz flotta je­­leztetett; Csuklan és Eaglet azonnal éleibe küldetett. Az angol hajók és chinai dzsonkák közt folytonos csatározások történnek. A chinaiak haszta­lan törekedtek „Comus“ angol hadihajót légberöpí­­teni. Csapaterősítések folytonosan érkeznek. Modena, mart. 28. A „Messagiere“ jelenti Ró­mából, miszerint a nápolyi királynő látogatásra vá­­ratik az orosz császárnéhoz. Mária Krisztina, spanyol királynő ápril. végéig Rómában maradand, azután Párisba térend vissza. Turin, mart. 28. Az „Espero“ fölemlíti az általa valószínűnek tartott hírt, hogy a minisztertanács el­határozta a parlament feloszlatását. Az új választá­sok septemberben történendnek, s az újonnan alakult kamarák novemberben fognak ismét megnyittatni. Károly, porosz királyi herczeg Nizzába megérke­zett, s holnap ide váratik. London, mart. 30. A miniszteriális párt eddig 19 taggal szaporodott. Két kormányjelölt: Frederik Peel és Berkley admirál keresztül esett. — Ridderminsterben néplázadás tört ki, mely alkalom­

Next