Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-01 / 2187. szám

lébb is legkegyelmesebben visszahelyezni, s igy presbyteri hatóságaink törvényszerű kiegészítése után az eddigi törvények és gyakorlat szerinti képviseleti alakban összehívandó zsinat tartását lehetővé tenni s arra kegyelmes engedélyt adni, hogy abban eddigi kanonainkból hitelveink alapján, a tartozó tisztelet­tel fogadott törvénytervnek is figyelembevételével egyházi szerkezetünket nem megváltoztatva, de csak tökéletesítve rendezhessük s egyszersmind iskoláin­kat is, melyek egyházi létünknek életgyökerei s ez­zel minden körülmények közt folyvást elvárhatlanul összefüggöttek az 179%-ki 26-ik törvényczikk 5-ik §-a értelmében magunk szervezhessük, s ekképen lel­kiismeretünket az egyházi és iskolai élet tekintetében megnyugtathassuk. Minek folytán az iskolaügyet illető kérelmünket tisztábban kifejezni óhajtván, esedezünk, méltóztas­­sék legkegyelmesebben megengedni, hogy addig is, míg tartandó zsinat által egyházi és iskolai ügyeink végelintézését eszközölhetnők, mi iskoláink felett az 1798-iki 26-ik törvényczikk 5-ik­­ a értelmében a mindenkor tisztelettel fogadott felsőbb felügyelet mellett autonomi­us törvényszerű testületeink által magunk rendelkezhessünk, a többször idézett törvény­től eltérő megszorítások alól felmentessünk, és hogy ily értelemben rendezendő iskoláink státusérvényes­séggel bírjanak. Ennek következtében a superintendentiáknak mind a zsinattartást mind az iskolákat és jelesen a nem­zeti nyelvet illetőleg általános érdekű köz­hajtást kifejező folyamodványaikat alázatosan benyújtani és cs. k. Felséged atyai legmagasb kegyelmébe ajánlani bátorkodunk. Kik egyébiránt buzgó könyörgésünkben kérvén az Istent a királyok királyát, mennyei atyánkat, hogy Felségednek és egész császári királyi uralkodó Házának hosszú boldog életet és dicsősé­ges országlást engedjen, egész hitfelekezetünket és magunkat cs. kir. Ap. Felséged legmagasb kegyelmébe alattvalói hódolattal ajánljuk. A császári királyi Apostoli Felsége e beszédet végig hallgatván, legkegyelmesebben igy válaszolt: Kérelmeiket figyelmesen megfonton­­tolván, látni fogom, mennyire telj­esit­­hetem kivánságaikat. L­e­g­y­en­ek m­e­ggy­ő­z­ő­d­ve , hogy Én hely. hitvallású alattvalóimnak csak javát kívánom; ellenben elvárom, hogy Önök is Nékem igaz bizodalommal és hiú ra­gaszkodással megfelelnek. PESTI NAPLÓ. Pest, május 1. A „Gazd. L.“ban Szontagh Gusztáv úr a medardvásári kiállításra, a köztelken tett nagy előké­születeket előre bocsátván, e figyelemre méltó sorokat írja, melyeket átvenni szükségesnek látjuk : „Végig pillantván az épen készülő, egyszerű de czélsze­­rűségekben annál diszesebb termeken , egy aggodalom szállta meg keblemet : küldenek-e elegendő terményt, kivált a mi fő, gabonát, e termek czélnak megfelelő fölszerelé­sére ? Ezt gondoltam , s nem ok nélkül, mert minap egy ismerősömet megszólítván : küldene búzát,­­ azt nyertem feleletül : minek ? hiszen ez mindenkinek van ! De küldök kétfejű borjút, ez senkinek sincs. .................Nem , uraim ! gazdasági kiállítás nem ritkaság s csoda dolgok kiállítása : nem azt akarjuk látni, a mi ritka, a mi nincs, hanem a mi van , kivált a mi bőségben van; kiállításunk legyen hü tükre s tolmácsa országos terményeinknek, s hogy az lehes­sen, küldjék hazánkfiai kivált azt, a mivel bővelkednek; tehát az alföld kivált szép, kitűnő búzát, ha van , ha pe­dig csak középszerű termett, azt is , mert hisz épen ez képezi azon nagy tömeget, mely felesleges mennyiségében a kereskedés s kivitel tárgyává válik , melyet tehát a kö­zönséggel megismertetni a gazdának érdekében áll. A ga­­bonaszállitás úgyis legkevesebb alkalmatlansággal jár. ... A beküldött könnyen eltartható terményekből pedig, egy részt viszszatartván, a Gazd. Egyesület a magyarországi termények teljes gyűjteményét állíthatná fel. — Felsőbb rendelet következtében a magyarországi és erdélyi dohány válfajok is, és pedig teljes öszszeségben ki fognak állít­tatni, minden válfaj két csomóban. Ez oly mustragyüjte­­mény leend, mely a két magyarhon öszszes dohányter­mesztését teljességben fogja képviselni. . . .“ * A Szent-Istvá­n-t­á­r­s­u­l­a­t választmánya ápril 30-kán tartott havi ülésében az idei nagy gyűlés megtar­tását jövő jun. 9 -ére határozta. Hódoló tisztelkedését a cs. k. Apostoli Fölségénél, a Fölséges császári pár Pesten másodszori mulatása alkalmával, bibornok primás ő emja vagy ő emja akadályoztatása esetében gr. Károlyi István ő­sliga vezetése alatt testületieg teendi. A választmány boldogult Somogyi Alajos volt társulati igazgató iránti ke­gyeletét az által tanussta, hogy dr. Majer István iskolai igazgató úr fölhívására az ülés alatt 90 pártot tett össze, hogy az elhunyt számára síremlék emeltessék. A társulati ügynökség jelentéséből megérte a választmány, hogy ápril hó folyama alatt 7 alapító és 38 rendes tag lépett a tár­sulatba. A társulat a budai főgymnasiumnak és a bécsi cs. k. egyetemes kórháznak nagyobb számú könyveket ajándékozott. A bevétel martius hóban 3,107 frt 54 krt tett. Eladatott aprilhóban 1,838 példány könyv és 3364 da­rab kép. — A „Kol. K.“ írja : „A kolozsvári kereskedelmi és iparkamra, valamint az erdélyi gazdasági egyesület által a bécsi és pesti kiállitásra szánt terményeket f. hó 23-dikán indították útnak. E czikkek állanak különböző fajú borok­ból , tiszta búzából, lóhermagból, mézből és viaszból. A készített élelmi­szerek : különféle füstölt hús , szeszek, és mozolált selyem is. Mint a „K. K.“ értesül, e czikkek ki­állításával Bécsben dr. Gajzágó László és ottani kereskedő Szongott János van megbízva. — Az erdélyi muzeum-egyletnek újabban a következők tettek nagyobb ajánlatokat : b. Józsika Géza, gr. Bethlen Oliver , gr. Bethlen Oliverné , gr. Bethlen Lajos , Barcsai Sándor , b. Bornemisza Albert 500—500 pftot; b. Stip­­sicsné , özv. Barcsai Ádámné 200—200 pftot, Barcsai Al­bert , Gyújtó Lajos , Horváth János , Lázár Pál, Földvári Zsuzsánna , Lázár Mihály 100—100 pftot. Ezenkívül szá­mosan vettek rendes részvényt s tettek kisebb ajánlatot. — Nápolyban nagy aggodalommal várják minden órán a Vesuv kitörését, mely egész télen át nyugtalan volt. — Párisban közelebbről Ristori asszony számára Mon­tanelli, ki mint tudjuk, Legouvé „Medea“-ját igen szépen fordította olaszra , egy új eredeti tragoediát irt. Mind a tragoedia , mind a hősnő magasztalásával telvek a párisi „Feuilleton“ ok. Jules Janin , Theophil Gauthier vetélked­­nek a­ rendkívüli hatás ragyogó leírásában. Az új trag­mad LEVELEZÉSEK. Szabadka, ápril 23. (Szeged-szabadkai vasút. A küldöttség jelenésének befejezése.) Az egész ügyben, csekély nézetünk szerint, még azon egy körülmény kíván felvilágosítást, hogy azon nem várt esetre, ha a vasút minden emberi számítást meghiúsítva, némely első években épen nem jövedel­mezne, a tariffa fölemelése s a kölcsön kieszközlése szintén nem sikerülne, s a státuskötelezvényeknek 20.000 p­ontra menő kamatai a hiány fedezéséül ele­gendők nem lennének, s a város a bajmaki és csan­­tavéri uradalmi plágák jövedelmei nagy részét is kénytelnék a hiányzandó kamat­pótlékra fordítani, miután ezen prágai árenda-jövedelemmel a város ren­des költségeit fedezi, miből pótolandja majdan eze­ket? megjegyezni bátorkodunk , hogyha a vasútépí­tés még az idén megkezdetnék s jövő évben teljesen­­ elkészülne, s a forgalomnak már 1858-ik végén, vagy 1859 elején átadatnék, a kamatpótlás kérdése 1860 dik év eleje előtt föl nem merülhet; addig azonban már a városnak Bajmakon, Csantavéren és Sándor­ban is a közlegelő elkülönözéséből eredendő részlete, és pedig pihent ulföld birtokában leend, mely nagy haszonbéri jövedelmet adand ; akkorra, sőt már 1859. augustus végével az álladalmi kölcsön teljesen le lészen fizetve s ennek fennlévő külön alapja a város rendelkezésére álland akkép, hogy a város ezekből előre is már vasúti pénzalapot képezhet, s 1860-ig a város, a kincstárnál még a Bácsmegye részére tett katonatartásból eredő követelését tisztába hozandja úgy, hogy minden lehető hiány a város jövedelmezé­­sében teljesen, vagy legalább legnagyobb részében pótolva lészen. Ezek előbocsátása után úgy hiszszük, nincs lehető­ségi eset, nincs nyomasztó körülmény, mely ezen kamatbiztosítási elvállalásra nézve előfordulhatna, oldjuk meg tehát a vasút kérdését akkép, hogy városunk jelenjét s főleg jövendőjét ne nehezít­sük, s legyünk azon, hogy városunk jelen nyo­masztó helyzetéből kilépjen s természeti ereje s ado­mányai, különösen nagy terjedelmű földmivelési ál­lása kellő kifejlésével a jólétnek azon fokára jusson, melyre hivatva van, s mely városunkra nézve örökre nézve lenne, ha most az ország többi részeitől, me­lyek vasutakkal el leendnek látva, elmaradna ; a legnagyobb kárt pedig a földbirtokos s földmivelő osztály szenvedné, mert miután gabonánkkal minő­ségre nézve jelesen a bánsági s tiszai búzától 4—5, sőt 6 fonttal hátrább állunk, ha most még a közleke­désre nézve a vasútállomási árakból 20—25 percent­tel hátrább maradandunk, kétségtelen, hogy azokkal a versenyt nemcsak ki nem állandjuk,de sülyedésünk annyira menend, hogy a közadót is, minden termeszt­­ményi bőségünk mellett is elviselni képesek nem le­­endünk, mint ennek esete már jelenleg is a közleke­dés hiányából folyólag érezhetően mutatkozni kezd városunkban ; de mikép is lehetne ez máskép ? miu­tán ez évi martius hóban is tapasztaltuk, hogy azon dia tárgya Plutarchból van véve, melyet a nagy Cornellie is feldolgozott. Bármily nagy bámulója Jules Janin Cor­­neillenek, elismeri, hogy Montanelli jobban fogta fel a meg­adott tárgyat. Ha magyarra fordítják , figyelmeztetni fog­juk a közönségét, hogy „Cama“t , ne Czammának , han Kammának olvassa. (A szinlap az egyes c-t használja.) — Kastner Róza k­­a, ki a műérték s a közönség nagy tetszését vivta ki nálunk is, holnap déli 12 órakor Lloyd társulat termében harmadik hangversenyét rende­zendi, mely a k. a. gyönyörű játéko s igen érdekes pro­grammja mellett még azon vonzerővel is birond, hogy jövedelem harmadrészét a t. művésznő a pesti jótékony nőegylet javára ajánlá fel. A programra következő 1. Nagy sonata Beethoventől, előadják Ridley Kohne­­r s a versenyzőnő. 2. Rond capricius Mendelssohn­tól előadva a hangversenyadó művésznő által. 3. Chopin gyászindulója és Hä­ndel változatai. 4. Liszt magyar roham indultja, mind a hangversenyadó által előadva.­­ A hangversenyben Bulyovszkyné a. is résztveend Müller úr (a német szinház tagja) Saphirnak nagy tetszéssel fogadott humoristikus költeményét a világ végé­ről adandja elő. Az énekrészt egyik kedveltebb tagja nemzeti szinháznak adandja elő. — A cs. kir. államvaspálya-társaság közhírré tette, „Pr. Ztg.“ egy hirdetésében, hogy május 4-én kezdve Pozsony­ból mindennap külön, rendkívüli vonat fog in­dulni reggeli 8 óra 30 perczkor, s délután 2 óra 36 percz­kor fog Pestre érkezni. Mintegy háromnegyed órával előbb érkezik minden közbeneső állomáshoz mint a bécs pesti I. sz. személyvonat, s minden állomásnál fog utaso­kat venni fel. Nemzeti színház. Ápr. 29-kén harmadszor : Nem meg­halt, eredeti vígjáték 3 felv. Irta Kövér Lajos. — Teréz szerepében Fáncsy I. szerepelt s ismét jeleit adta azon haladásnak, melyről közelebbről szóltunk. Játéka és sza­valása biztosabb, határozottabb kezd lenni. A hangreszketés s a siránkozó szavalástól reméljük, el fog szokni.Másfelől fi­gyelmeztetjük, hogy a kitöréseknél hangját sohase erőltesse megannyira, a­mennyire képes. Inkább kevesebb legyen kife­jezve , semmint az erőlködés által a hatás egészen elveszszen. Aztán a hangsúlyozást kérjük ne tanulja a színpadon, ott rész mestereket talál A hangsúly helytelen alkalmazása, még mindig egyik hibája színészeink nagyobb részének. (A teg­napi előadást illetőleg Felekit kiveszszük ) „Ez nem lo­vagiasság“. E mondatban s ehhez hasonló tagadókban a hangnyomat a nem-en van. Senki sem mondja úgy , mint Fáncsi I. mondá. Az előadás a kielégitőbbek közé tarto­zott, — közönsé­g igen csekély számmal — Ma adatik : Divathid­gyek. Vígjáték 5 felv. Irta ifj. Dumas. Fordította F­e­r­e­k­i Miklós. HIVATALOS. Ő cs. k. Apostoli Felsége báró P­r­ó­n­a­y Gábort cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmeseb­ben felruházni méltóztatott. A belügyminiszter egyetértésben az igazságügyminisz­terrel B­é­k­e­s­s­y Károly szolgabiró hivatali segédet, szol­­gabiróvá egy vegyes szolgabiróhivatalnál a nagyváradi közigazgatási területen kinevezte. Az igazságügyminiszter Major István szolgabiróhiva­­tali tollnokot Szánthón, törvényszéki segéddé a s.­a.­újhe­lyi megyetörvényszéknél, és Torna András szolgabiróhi­­vatali tollnokot, törvényszéki segéddé a bereg­szászi me­gyetörvényszéknél, továbbá Klug Ferencz ideiglenes tör­vényszéki segédet, végleges törvényszéki segéddé eddigi szolgálati helyén meghagyatás mellett kinevezte. kukoricza köble (2 pozsonyi most már ausztriai mérő), mely Szabadkán 6 'váltó­úton vétetett meg, az üzérkedő fuvarosok által Szegeden 8 fton v. ada­tott el; itt tehát a közlekedés hiánya 25 percenttel rövidítette meg a termesztőt, holott vasúti összeköt­tetés mellett a szegedi s szabadkai piaczok között mérőnként (83—84 font) 4—5 kmnál pengőben na­gyobb differentia nem lehetne. A többi hasznokat, melyeket a vasút eredményez­­ni fog, nem kívánjuk elősorolni, mert ezeket már az eddigi választmányi munkálatokból is ismeri a kö­zönség, csak egész általánosságban jegyezzük meg, hogy csak a fuvarbeli különbség, melyet városunk a tengelyein közlekedés nehézségei a jó utak hiánya miatt csupán a gabonában szenved, évenkint mint­­egy­­ 230,000 pstra megyen, mely egyenesen s egye­dül a földbirtokos s földmivelő osztály, közvetve pe­dig némi kivétellel az egész város kára. Városunk kiáltó érdekében tehát véleményes je­lentésünket azzal zárjuk , hogy a tisztelt tanács s képviselő testület a czímzett vasúti társulat által kí­vánt 50/1„ kamatbiztosítást javaslatunk értelmében városunk jövendőre biztosítása tekintetéből elfogadni, s ezen végzését az összes bizottmányi s vasúti elő­munkálatokkal együtt a felsőbb kegyes jóváhagyás kinyerése végett a tisztelt kerületi hatóságnak s általa a magas cs. k. helytartóságnak haladék nélkül hathatós felírás s kérelemmel felterjeszteni méltóz­­tassék, hogy igy az ajánlat a remélt felsőbb k. jóvá­hagyással együtt a vasúttársaságnak jövő máj. hóban tartandó generális gyűlésére fölterjesztessék. Költ Szabadkán, apr. 11. 1857. Zomborcsevics Fe­rencz és G­­­e­ri­n­g Vincze.“ E véleményes jelentés értelmében mondatván ki a határozat, nincs kétségünk arról, hogy ahhoz a felsőbbség jóváhagyását is megnye­­rendjü­k; hanem mig ezt elnyernők, szükségesnek látnók az érdeklett jelentésnek kinyomatását s an­nak itten leendő szétoszlatását eszközöltetni; mert bármily csekélyek is az ellenvetések s félelmek e nagyobb vállalatunk ellenében, szükséges azokat a jelentés megnyugtató szavaival felvilágosítani annál is inkább, minthogy a gondolkozni szeretők s­értők tömege kevesebb lévén, az könnyebben is tév­útra vezethető bármily tiszta (?) szándék vezérelte, de hibás ügyismeret s szeretet által. A. J. KÜLFÖLD. An­golor­szág. — Formosa szigete, melyen tar szerint az angolok meg akarnak telepedni, A m­o­g átellenében fekszik. — A szárazföldtől egy Fu-kian nevű, 20 német mértfölnyi szé­­ességei tengercsatorna választja el. — A szi­get Fu-kian tartományhoz tartozik, melynek fővá­rosa Fu-cseu-fu. E tartomány délről Kuang-tunk-gal határos, melynek fővárosa Kanton. Formosa szigeté­nek hossza 54, ott hol legszélesebb , szélessége 16 német mértföld. Egész felülete mintegy 1000 négy­szög ml.­­ Tényleg csak nyugati részét bírják a chinaiak. Ebben fekszik a főváros Thai-van-fu 50,000 akossal. A sziget keleti részét lakók független em­berek. A most említett fővárosban rendesen 12 ezer­nyi chinai őrség fekszik. A pekingi udvar elejétől fogva igen fontosnak tartotta e sziget leírását. 1683- ban hódította meg a benszülöttekkel folytatott véres küzdelem után. A közelebbi évek alatt erős s csak nagy nehezen elfojtott lázadások törtek ki. Az ango­­oknak nem fog sok bajába kerülni­e mind katonai, mind kereskedelmi szempontból fontos szigetet ha­talmuk alá hajtani, mely a fekete theát termő vidéknek is épen átellenében fekszik. — Francziaország. A „Constitutionne” czikke dunai fejedelemségek tárgyában. (A czikk be­vezetését tegnapi esti postánkban közi ittuk, azon­ban az a javítás közben elkövetett elnézés miatt hi­básan közöltetvén, e bevezetést is adjuk.) „E pillanatban készülnek Moldova és Oláhország­ban a divánok azon tagjainak választásához, kik a népségnek a fejedelemségnek jövendő és végérvényes szervezetét illető kivonatait formulázandják. Ezen választás, minek szabadságát szerencsétlenül akadá­lyozni igyekeznek, első lépcsője ezen elvitázhatlan fontosságú s európai érdekk­ operatiok összeségének, minthogy azok döntő hatást gyakorolandanak egy ország jövőjére, mely országból jelenleg korlátot­­ akarnak csinálni Oroszország eshető merényei ellen. " Valóban ebben áll a fejedelemségek kérdése. „Miként lehet ezen czélt elérni ? Csak egy eszköz által juthatunk reá, tudniillik, ha a fejedelemségek­ből Belgium-formát csinálunk a Duna mellett, egy nemzeti államot, mely magában is lehető erős legyen, s melynek függetlensége nagyobb biztosság végett a nagyhatalmak együttleges biztosítéka alá lesz he­lyezve. Egyszersmind számításba veendő itt a feje­delemségeknek Törökország irányában való állása, melyet nem lehet megfosztani azok fölötti souverain jogaitól, így hasonság, ha nem is azonosság létezik Belgium és a fejedelemségek szerepe közt az euró­pai súlyegyenben. „A fejedelemségek politikai, közigazgatási és kor­mányzati egyesítésének előnyét mostanság annyit vitatták, hogy fölösleges volna arra visszatérni. Végre maga Törökország is fölfogni látszik, mint egyszer fölfogta, hogy az egyesítés érdekében áll, s hogy mindaz, mi a fejedelemségeket erősíti, őt magát erő­síti Oroszország ellen. Különösen méltányolni lát­szik a franczia kormánynak és oly önzéstelen mint világos politikáját. „Mi a nép kívánságát illeti, az nem látszik kétsé­gesnek. Igen jól fölfogja, hogy mit nyerend erőben függetlenségben s virágzásban a ko­rmány szerveze­tét, az ország képviseletét s területének védelmét, valamint a postaszolgálatot, vámtörvényhozást és külkereskedelmet magába foglaló egyesítés által. Az egyesítés valóban egy hatályos, nyilvános nemzeti életet alkotand a fejedelemségekben, mi Moldvában és Oláhországban az anyagi és erkölcsi haladás fo­lyamát fogja megjavítani. Egyetlen központi hata­lom, egyetlen kincstár, egyetlen nemzeti képviselet által a közigazgatási és pénzügyi reformok könnyeb­bek, gyorsabbak lesznek, a közlekedési utak gyor­sabban megnyílnak, a földmivelés sebesebben javul, a kereskedelem gazdagabban fejlődik ki, az ország végre könnyebben gazdagodik és polgárosul, mivel tevékenységének köre nagyobb s maga a tevékeny­ség öszpontositva leend. „Végre ha a moldvánok és oláhok csak egy népet képzendenek s csak egy hadseregük lesz, akkor nem lesznek többé kitéve azon folytonos becsapásoknak, melyek őket mostanáig a feloszlás állapotában járták. „A fejedelemségek egyesítése ugyan nem oldja meg mindazon feladatokat, melyek a divánokban fölme­­rülendnek, s a választó bizottmányokban már fölme­rültek, mely bizottmányok programmja szükségkép ezen alappontból indul ki. Az unió csak alapja a fölállítandó épületnek — nem az épület maga. Ezen oly sokáig oly roszul kormányzott és védett ország­ban eleintén csaknem minden szervezendő : igen, az igazságszolgáltatás, pénzügy, közoktatás, hadügy, birtok, vám, posta, igen mindaz, mi egy nép anyagi életét képezi. Ez azonban az idő műve és a kormány feladata leend. Mindenekelőtt egy előleges kérdés vetődik föl : Minő leend a kormány ? „E pontban Oláhország nem hasonlítható Belgium­hoz, mert Belgium teljesen független állam, melynek Európa közepében tökéletesen saját élete van, míg Oláhország Törökország fensőségét,souzerainitását el­ismeri, melyhez kapcsolva is marad. Ezen külön hely­zet szükségkép befolyást gya­korland Oláhország kor­mányának beszervezésére, hol hagyományok és em­lékek vannak, melyeket méltányosan tekintetbe kell venni. Ha a capitulatiók végrehajtottak is, voltak mégis mindig nemzeti gyűlések és benszülött feje­delmek. „Valóban, minden vidéki program a nemzeti képvi­selet behozatalát követeli, a fejedelemségek egyesí­tése, s egy központi, s Törökország irányában, benső tevékenységét illetőleg szabadabb komoly alakításá­val. Egyszersmind mindenik azt kívánja, hogy a kormány feje örökös legyen, mivel csak az örökösö­dés kezeskedhetik oly eredményekért, mik állandó­ságot kívánnak az erőfeszítésekben, melyeket meg kell tenni, hogy Oláhországot hosszas sorvadásából fölemeljük. „A hatalom öröködése kétségtelen erő, mi többet használ a nemzetnek, mint az államfőnek. Ezen elv fölállítása főkép oly országban látszik különösen szükségesnek, hol minden szervezendő. Mindent el kell abból távolítani, mi a változandóság szellemét segíthetné elő, mert csak az eszmékben való állan­dósággal és a cselekvésben való kitartással alko­tunk. Ezen állandóság az eszmékben s kitartás a cselekvésben valóban könnyebb leend a hatalomnak egy családban való öröködési rendszerénél fogva, melyből az idő majd nemzeti dynastiát alkotand. „Ennyiben a Porta souzerainitási joga semmiben sem lesz megsértve, s nem látjuk be, hogy mi legitim és komoly ellenvetést tehetne a programm ellen, ha, mint látszik, a divánok a mellett nyiatkoznak. Ez talán nem is lenne az eset, ha Oláhországért annyit akarnának tenni, mennyit régibb Belgium­ és Görög­országért tettek, midőn az ország élére egy külföldi családból származott fejedelmet álli­souverain­tottak. „Mindenesetre csak az értekezletet illeti az ily kérdés megoldása, melyet a párisi kötés a dunai fe­jedelemségek jövendő szervezete fölötti végérvényes döntéssel bízott meg. E szerint legalább elsietett do­log annak a választói programaiban való megpendí­­tése. E pillanatban Jassy­ és Bukarestben csak egy a teendő : csenddel végrehajtani a divánok válasz­tását s azokban az unió elvét illetőleg túlsúlyt sze­rezni. A többi aztán önként következik.“ Paris, ápril 26. Berni legújabb tudósítások mindnyájan igen kedvezőleg hangzanak a hatalmak kiegyenlítési javaslatának a szövetségtanács részé­ről történt fogadtatásáról. Remélik, hogy Poroszor­szág is elfogadja azt, s így bizton várják ezen kér­dés nem sokára leendő megoldatását, mi annyi bajt okozott a diplomatiának. Dr. Conneau és neje visszatértek Arenenbergre tett kirándulásukból. Visconti (a milánói), a császár­nak egyik régibb barátja, kire bízta ez az arenen­­bergi kastély kormányzatát, hasonlókép Párisban van jelenleg. A császár nagyon szeretné ezen régi menhelyét meglátogatni, de alkalmasint nem fogja módját ejthetni. A moulinsi püspök ügyeiről mélyen hallgatnak. Úgy látszik, hogy a kormány lépése a tiltakozmányt illetőleg, csupán formaság tekintetéből történt. A la­poknak meg van tiltva, hogy a tárgyat emlegessék. Nevezetes a „Moniteur“-nek egy jegyzéke, mely­nél fogva egy azon fába és üvegbe zárt ezédulák kö­zül, melyek Napoleon herczegnek északi uta­zása alkalmával a „Reine Hortense“-ról a tengerbe vettettek, az akadémiának megküldetik. Ezen ezédu­­lákat 1866. jul. 10-kén az é. s. 69- 30 és a k. h. 13° foka alatt vetették a tengerbe, akkor midőn a „Reine Hortense“ nem messze a Jan Meyen szigeti délvonal­tól, úszó jegek közt volt, s 1856. sept. 29-kén Dran­­governél, Strander izlandi kerületben, a 66 ’ 12' és 241’ 20 alatt vettetének ki. Ez is megerősíti, hogy Grönland és Island között egy nagy tengerfolyamlás van a Farewell fok felé. Nem sokára egy érdekes pör kerül a grenoblei törvényszék elé. Két pásztorgyermek Valette és tu­domás szerint azt állitá 1846-ban, hogy nekik szűz Mária a valetti hegyen megjelent. A grenoblei püs­pök ezen csodát valódinak hirdet é­s egyházi ünne­pélyeket rendelt a Notre Dame de la Valette tiszte­letére. Később két kicsapott pap kigúnyolta e csodát s elbeszélték, hogy bizonyos De Lamerliére kisasszony büntetést érdemlő tréfát űzött a gyerme­kekkel, elhitetvén velők, hogy ő szűz Mária volna. De Lamerliére kisasszony rágalmi pert kezdett a papok ellen, de a jegyrendőri törvényszék föl­mente a vádlottakat, mivel a vád, mi, mint később bebizonyult, alaptalan volt, nem oly természetű, hogy a vádló jóhírnevének árthatna. De Lamerliére kisasszony természetesen nincs ezen véleményben , s nem akar oly személynek tartatni, ki szent dolgok­kal tréfáz űz. Ő fellebbezett, Favre Gyula védi pőrét. A franczia kormány, mely mindeddig csak ha­jókat és matrózokat tartott a chinai vizeken, Angliá­val egyetértve, most egy 1000 ből álló kiszálló csa­patot küld Chinába, mely állani fog egy tengerész gyalogzászlóaljból s egy üteg tüzérségből, melyek egy 1200 tonnát biró szállító hajón küldetnek oda. Már korábban írták, hogy a „Nemesis“ két m­.8 ál­­gyunaszáddal, egy corvettel s két szállító hajóval együtt egy Rigault admiral parancsnoksága alatt álló 1050 főre menő csapattal útban van China felé. Fran-

Next