Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-01 / 2187. szám

cziaország a kiszálló csapatok küldésével Chinába való viszonyában újabb stádiumba lép , mivel eddig ott csak kikötői állomása volt. A­­Nord messzebb megy, s azt állítja, hogy a francziák Csu-szan szige­­tét akarják elfoglalni a kék tengeren, mely Cse­­kiang chinai tartomány partjai mellett Ning-po-tól keletre esik,­­ melyet az angolok 1840-ben elfoglal­tak­, de 1846-ban ismét odahagytak. Párig, apr. 28. (T­á v i r d a i utón). A „Patrie“ kétségbe vonja, hogy Cowley lord, angol követ, elutazni szándékoznék, Constantin nagyherczeg­­gel a találkozást kikerülendő. Berni tudósítások jelentik, hogy a szövetségtanács holnap elfogadandja a nem egyenesen érdeklett ha­talmak kiegyenlítési javaslatát. A franczia kormány elhatárza egy kiszálló sereg­nek Chinába küldését. Montignyur sürgönyei azt jelentik a franczia kormánynak, hogy az ő küldetésének Cochinchiná­­ba nem sokára egy szerződés leend eredménye. Az „I n d. b e­­ g e1” levelezője érdekes adomát kö­zöl, minek hitelességéért kezeskedik. A múlt csütör­tökön zenészeti reggelyt adtak az Igny-árvaház ja­vára, a Saint-Cécile teremben. Énekes művészek voltak Roger ur az operától, Viardot asszony, Van-den-Heuvel assz. (Duprez Karolina) stb. stb. A hangverseny előtt a gymnase színház „Le Pour et le Contre“ érdekes proverbiumát adták elő Dupuis ur és Cheri Rosa assz. a közönséget elragadó játékkal. A függöny legördülvén, egy párt­fogónő Chéri Rosa asszonyhoz közeledik, s kéri ezt, lenne szíves a terembe menni és az árvák szá­mára alamizsnát kérni. Chéri Rosa asszony némi zavarral vallja meg, hogy bizonyos állapotánál fogva nem veszélyezheti magát a tömeg közt. A pártfogoló nő megérti a vallomást, elmosolyodik, s Van-den H­e­u­v­e­l asszonyhoz fordul, szólván : Hát ön, asz­­szonyom, nem kérne-e alamizsnát? — Bizony, asz­­szonyom — felelt Van-den-Heuvel asszony elpirulva — én is ép azon állapotban vagyok, mely­ben Chéri Rosa asszony. — Jól van, hát kegyed Viardot asszony ? Bizony ! én is ép oly állapot­ban vagyok mint ezen nők itten ! — Ah Istenem ! . . kiáltott föl a pártfogó nő­­— hát ön Dupuis ur ?... Oh én asszonyom, én nem vagyok azon helyzetben— én kérhetek alamizsnát!“ És Dupuis ur elindult a terembe, az árvák számára alamizsnát kérendő. A „Gazette de France“ jelenti, hogy Orleans Aigné a napokban elhagyja Sestrit, s az Angolország­ban levő családhoz csatlakozik. Olaszország, Nápoly A „Times“ levelezője írja ápril 16-káról: „Úgy hiszem, hogy a királyság Fárón inneni részében a foglyoknak hivatalos jegyzéke következő : Az arzenálban 224; Etna corvetten 200; középkórházban 51; Carmine 207 ; Urania fregatton 300; a Pozzuoliban levő új bag­­noban 366; második bagno ugyanott 209; régi bagno Pozzuoliban 134; Nivitában 922. (Ezeken kívül 70 pap és 16 letartóztatott) ; Castellamareban 713; Proádában 1083; (ezek közt mintegy 300 poli­tikai fogoly.) Ergastoloban 12 , Ergastolo San Stefa­­noban 840 (ezeken kívül 4 praesidiárius, 5 pap, 89 gályarab.) Gaetában 2, Montesarchióban 33­­ politi­kai fogoly; Pescara 391, Brindisi 598 (ezek közt mintegy 30 politikai) és Montefusco 10 politikai fog­lyot számlál A foglyok összes száma tehát 7019; ezek közt 89 gályarab, 377 politikai fogoly, 75 pap, 6250 rablánczra ítélt s 840 az Ergastolo lakosa. De a politikai foglyok számát nem kell ezen mérték szerint megítélni, mert, per misura di polizia a tömlöczökben mennyi nép sorvad meg. — Turinból írják a „N. Ztg.“nak, ápr. 23-dikáról : Néhány nap óta szokatlan sü­rgölő­­dést lehet észrevenni a modenai s­parmai határ­szélen Spezzia és Sarzana közelében, és Genuában az a hir jár, hogy alattomban hadiszereket és fegy­vert szállítnak azon vidékre, melyek állítólag egy újabb Mazzini-féle lázadásra vannak szánva. Azt be­szélik, hogy egy idő óta titkos bujtogatók járják be Olaszország különböző részeit, kik fiatal embereket igyekeznek megnyerni részekre, azzal kecsegtetik, hogy egy nagy vállalat van tervben, mely Olaszor­szág sorsát meg fogja változtatni. E czélra állítólag Medici és Garribaldi által írt levelet mutogatnak elő, s azt is állítják, hogy Szardinia is egyetért e terv­ben. De tudják már, hogy e levelek koholttak s a kor­mány oly kevéssé részes e kísérletekben , hogy azo­kat egész erejéből üldözi s valószínű, hogy már az egész tervet sikerült fölfedeznie. — Az valószínű, hogy mint mondják, nem kis számú modenai, tosca­nai, parmai s egyházi állambeli fiatal­ember hitelt adott a csábításoknak, s számukra gyülhelyül Spezia és Sarzana vidéke jelöltetett ki. Legalább így fejtik meg azon nagyobb sürgölődést, melyeket a nevezett vidéken észrevették, s melyek politikai jelentősé­­gűekké lettek. Szardinia. A „Courrier de Paris“ egyik turini levelezésében olvassuk : „A piemonti kormány által két év előtt kibocsátott s a kolostorok eltörlését illető törvény következtében 330 férfi s 78 nőkolos­tor terültetett el, 15 - 16 papucsos szerzetbeli. E ko­lostorokban élt 4063 barát és 1426 apácza; a rendek összes jövedelme 925,604 frt volt. Birtokuk 10,970 hectare , ide számítván a házakat és a templon­ok gazdagságát. Ezen kívül még 1700 beneficium szün­tetett meg s 66 collegialis templom 650 kanonokkal. Poroszország: A porosz felsőházba (urak háza) Stahl és Below, a „Kreuzzeitungs“-párt emberei által aláírt indítvány hozatott be, mely következő­leg hangzott : „a ház szólítsa föl az államkormányt, hogy német szövetségeseivel egyesülve folytassa tö­rekvéseit, hogy a német herczegségeket, mint a né­met szövetség tagjait Dánia által megcsonkított jo­gaik visszanyerésében segítse.“ A vizsgálati bizottmány ennél fogva 8 szavazattal 1 ellenében elhatározta, hogy ezen indítványnak vál­tozatlan elfogadása az urak házának sürgősen ajánl­­tassék, miután a miniszterelnök, Manteuffel úr, a bizottmány tanácskozásában szintén jóváhagyta. A miniszterelnök t. i. kinyilatkoztatta, miszerint ő nem lép föl ez indítvány ellen, sőt annak jóaka­­ratú szándékát annál inkább elismeri, miután az in­dítvány az államkormány által eddig követett poli­tika folyamához csatlakozik. E kényes ügyet azon­ban igen óvatosan s gyengéden kell tárgyalni, mint­hogy a diplomatiai alkudozások még most is függő­ben vannak, mivel Poroszország különös súlyt helyez arra, hogy az illető politikában Ausztriával egyetér­­tőleg cselekedjék, s nem akarja, hogy azt tegyék fel róla, mintha a Bund korlátain belül egyoldalúlag s izgatólag működnék. Poroszország el volna hatá­rozva, Ausztriával egyetértve a német herczegségek­­nek az azokat megillető jogvédelmet megadni, s az ehez vezető s alkotmányszerüleg meghatározott uta­kat nyitva tartani.“ A „N. P. Zig“ pedig maga részéről a várt dán feleletre nézve a következő tudósítást hozza: „Az ausztriai és porosz követség részéről a kül­ügyi minisztériumban, minden bizonynyal tekintetbe vévén a függőben levő miniszteri válságot, azon nyi­latkozat mondatott ki, hogy a német ka­inetek, ha a felelet a holstein-lauenburgi ügyben, melyet ők, nyi­latkozatuk szerint, ezen hó első napjaiban három hét alatt vártak, a határidő lefolyása alatt meg nem ér­keznek, abban még visszautasító feleletet fölismerni nem akarnak.“ Omszortzng, Sz -Pét­er­vár, ápr. 18. A főváros ideiglenes rendőrfőnöke következő rendeletet bocsá­tott ki : „Nemrég egy városi őr az admiralitás 3-dik kerületéből egy ittas embert vezetvén, megverte. Ezen és sok más esemény azt mutatja, hogy az alá­rendelt hivatalnokoknak még most sincs fogalmuk szolgálatukról. Azt képzelik magukban, hogy minden ember, ki egyszer kezük közé kerül, már teljes ha­talmukban van, s törvényellenes bántalmakkal ille­tik. Ez a fő oka a rendőrség irányábani idegenkedés­nek. Rendőrminiszter úrnak személyesen tettem ez­iránt előterjesztéseket s kérem önt erről az alsóbb rendőrtiszteket értesitni s nekik szigorúan meghagy­ni, hogy én a szemtelen és önkénytes magaviseletét a legszigoruabban feleletre vonandom; ők tartoznak illedelmesek lenni mindenki irányában, hogy bennök minden ember a csend és béke hatályos védelmezőit, nem pedig a rend túlsságait tekintse. Egyszersmind tudatom önnel 1-ször, hogy jelen kibocsátványom ön­nek kötelességteljesítését épen nem korlátozandja; 2) hogy ha valaki önök közöl megsértetnék, változhatlan védelmemre számolhat. Az alhivatal­­nokok legközelebbi elöljáróit legszigorúbban felelő­sekké teszem jelen kibocsátványom teljesítéséért. Sz. Pétervárról írják ápril 18-ikáról, hogy egy csaknem 100 pad (4000 font) ezüst és aranynyal terhelt karaván Nisnei-Novgorodtól épen most van útban Sz. Pétervár felé. Ez hozza magával az Amur­­expeditio alkalmával szerzett tudományos érdekli gyűjteményt is. ESTI POSTA. A „Pesti Napló“ távirati magán sürgönye. Trieszt, apr. 30. Novara fregat­usa kiindult. London, apr. 30. A „Times“ az Ausztria és Piemont közötti viszály kiegyenlítését nem­sokára bekövetkezendőnek gyanítja. P­á­r­i­s, apr. 30 Dr. Kér­n, felhatalmaztatott a conferentia javaslatai elfogadására — Con­stantin ahy Marseil­let elhagyta és Lyonba érkezett. Bécs, apr. 30. A börze nyugodt. Pest, april 30. A moldvaoláhországi politikai álla­potok s az egyesülési és szervezési kér­déseknek azon rajza, melyet egy évnegyeddel ezelőtt helyesnek ismertünk volna, fővonalaiban ille­nék a jelen pillanatra is. Francziaország ugyan tájé­kozó czikkünke­t. Írója szerint, sajátkép III. Napó­leon visszariadván a „közvélemény szabad nyilatko­zatától, feltétlenül nem támogatandja az unionisták minden törekvését, de ha a félhivatalos „Constituti­­onnel“ czikkét olvassuk, az egyesítés kérdésére nézve hinnünk kell, hogy a hatalmak pártcsoportozata most is ugyanaz. Franczia-, Orosz- és Poroszország min­denkép az egyesülési tervet mozdítják elő ; Ausztria és Nagybritannia a status quo ante-val hasznos alkot­mányt kívánnak, a Porta pedig méltóságai és hiva­talnokai által jelesül otalmazza érdekeit. Csak a játszó személyek változtak részben. Másodrendű ügy­nökök helyett t. i. most személyesen az újjászervező tanácskozmányba kinevezett személyek működnek. Miután ezek Bukarestben — nézetek szerint — eléggé előmozdíták illető kormányaik érdekeit, átmentek a moldva fővárosba, hogy ott hasonló műveleteket vé­gezzenek, mint a Dumbovicza mellett. Talleyrand és Bazyli államtanácsai nem kímélik se a szép ígéreteket se a szépen szóló rábeszéléseket. Hoz­­zájuk csatlakozik Richthofen, a porosz biztos, jóllehet munkásságát inkább csak diplomatiai, mint egyszersmind kereskedelmi téren fejti ki. Sir H. Bulwer és Liebmann-Palmrode urak ter­mészetesen ellenök dolgoznak. Vogonidesz kajmakán, erélyesebb jellemű lé­vén oláhországi kartársánál, azonkívül, mint a Por­tától leginkább pártolt hospodárjelölt, az egyesülési terv hátramozdításával nemcsak fejedelme, de saját érdekeit is mozdítván elő : természetes, hogy Jász­vásáron a román egységes állam mellett buzgolko­­dók koránsem találnak oly termékeny földre, mint Bukarestben. Vogonidesz minden hívatlan poli­tikai diatriknak útját állotta erélyes, bár inkább furcsa, mint kegyetlen, keleti modorban szerkesztett rendeletével, melylyel a clubbokban, kérvényekben, népgyűlésekben való részvételt, ha ezek nem tartoz­nak a törvényes diváni választások előkészületeihez, büntetésképen a szakáll nevetséges eljutításával fe­­nyegetődzve, megtiltja. Ezért panaszkodnak úgy a hivatalos és félhivatalos párisi lapok a Dunafejede­­lemségek rész közigazgatása és kevéssé hazafias la­kosai ellen. E panasz már óvástétel az ad hoc divá­­nok ítélete ellen, mely alkalmasint nem fog kedvezni az egyesülésnek. Az Ausztria és Szardínia közti viszály— daczára a nyugati közbenjárásnak — végéhez közele­dik. Alkalmasint hamarabb lesz meg itt a forma- szerű kiegyezkedés, mint Neuschatel ügyében. A­ki közelebbről ismeri a nagyon sajátlagos szárd­­ausztriai viszály legutolsó rugóit, az tudni fogja, hogy itt nem csupán politikai, de egyházi tényezők is irányadólag szerepeltek. Nem lehet ennélfogva csodálkozni, hogy a kiegyenlítés épen akkor követ­kezik be, midőn a szárd király komoly lépéseket tesz a szentszékkel való kibékülésre. A piemonti bo­nyodalom által elérendő czéloknak egyike tehát el volna érve. Nápolyn­ál a Bécsben levő nápolyi követhez érke­zett hírek szerint (ily hivatalos sürgönyök érkezése Petrulla herczeg palotájában csodálatos képen a ritkább események közé tartozik), tehát a Nápoly­­ból érkezett hírek szerint az állapot a messinai csa­tornán innen is túl is épen oly jó vagy rosz, mint két évvel ezelőtt. A nyugati hatalmak demonstrá­­ciói nem változtattak semmit se a tartományok igaz­gatásában se az irányadó körök kormányzási rend­szerében. A felséges fejedelem ugyan, mint látszik, szeretne a nyugati hatalmakkal ismét diplomatiai közlekedésbe lépni, de azért korán sincs szándéká­­ban tetemesebben engedményezni. Érdekesen jellemzi a szárd-ausztriai vi­szály kérdését a „N. Pr. Ztg.“ következő párisi levele : „Néhány napja a bécsi kabinetnek a német kor­mányokhoz intézett körleveléről beszéltek, melyben Bud­ gr. kimerítőbben kimutatja Paar gr. vissza­­hivatásának okait. E körlevél ápril­i­sikán kelt s kiváltképen Bud­ grnak utolsó beszélgetéséről szól a Bécsben levő szárd követ C­a­n­­­o n­o marquisval. Az ausztriai miniszter többi között azt mondja e le­vélben, hogy azon megjegyzésére, melyben sajnála­tát fejezte volt ki aziránt, hogy a mart. 16-kai jegy­zékben elsorolt részleges panaszaira nézve semmi kielégítő választ nem kapott, a szárd követ neki m­a­­gán­levelet nyújtott át Cavour grftól, melyben ez, nem bocsátkozva eziránt részletekbe, kinyilatkoz­tatja, hogy Szardinia kész teljesíteni Ausztria irá­nyában mindazon kötelezettségeket, melyek a szer­ződésekből származnak. Bud­ gr. hozzáteszi ehhez : „Ezután számunkra nincs egyéb hátra, mint az, hogy az időtől várjuk a kérdés megoldását, és lássuk, fog-e a turini kabinet magatartása olyformán változni, hogy ve­le szabályszerű diplomatiai közlekedést tartsunk fen.“ A helybeli szárd körökben tudni akarják, hogy Fran­cziaország külön diplomatikus ügynököt küld Pár­mába, ki onnan közelről vigyázzon az ausztriai poli­tikára. — Múlt levelünkben ez ügyre vonatkozólag megemlítek, hogy a nyugati hatalmak e pillanatban rá akarják venni Szardiniát olyatén hivatalos nyilatkozatra, hogy kész teljesíteni Ausztria irányá­ban minden kötelezettséget, mi őt a szerződések ere­jénél fogva illeti. Ha e tényt melléje tesszük Bud­ gr. fentebbi megjegyzésének (a német udvarokhoz intézett köriratában), úgy talán lehet következtet­nünk, hogy a nyugati hatalmak már értesültek Ausz­tria abbeli szándékáról, mely szerint ez se többet se kevesebbet nem kíván, mint annak hivatalos alakba öntött ismételését, a mit Cavour grófnak föntebb említettük magánlevele foglalt magá­ban.“ Az „Ind. bel.“ egyik párisi levelezője, egy frank­furti levél nyomán, visszatér azon ausztriai körjegy­zékre,mely az ausztriai-szárd viszályban a bécsi kan­­czellária által közelebbről adatott volna ki, s mely ez utóbbi időben annyit foglalkoztatta a diplomatá­kat. A „Patrie“ kétségbevonta ezen körjegyzék lé­tezését , a frankfurti tudósító pedig azt állítja, hogy e jegyzék létezik, apr. 2-káról kelt, de csak a német hatalmakhoz intézett, előttök fölolvastatott, másolat visszahagyása nélkül. Csak Francziaország részesült azon szerencsében, hogy vele Hübner báró kérdé­ses körsürgönyt félhivatalosan közölte. Bud­ gróf ezen jegyzékben szemére veté — kissé élénken — Cavour grófnak, hogy nem bocsátkozott be azon különös panaszok tárgyalásába, melyeket ő a mart. 16-ki jegyzékben elésorolt s megelégedett egy magánlevélben annak kijelentésével, hogy a szárd kormány ezután is, mint ezelőtt teljesiti a lé­tező kötések által elébe szabott kötelezettségeket. Ezen levél — közbe legyen mondva —— Cantona marquishez volt intézve, azon hivatalos sürgönynyel együtt, melyben neki Ausztria fővárosának elhagyása megparancsoltatik. Bud­ gróf végül körjegyzékében a német udva­rok solidaritására hivatkozván, azt mondja : „Nekünk nem marad egyéb fen,­­ mond Bud­ gróf — mint az időtől várni a kérdés megoldását, s nézni, ha várjon a turini kabinet magaviselete mó­dosul-e olyaténkép , hogy szabályos diplomatiai vi­szonyokban állhassunk vele.“ A Timesnak egyszerre két helyről Bécsből és Párisból írják, hogy a bécsi és turini kormányok egyaránt őszintén törekszenek kiegyenlítést eszkö­zölni s hogy csakhamar kétségkívül be fog követ­kezni a kiegyenlítés. A montenegrói ügyre nézve a „Fr. P. Zig“nak ezt írják Bécsből : „Bud­ gr. készséggel felelt meg a párisi kabinet abbeli óhajának, hogy a montenegrói ügyet közösen rendezzék. — Danilo vladikát Párisban teljesen megtérítették. Ő mármost reá áll, hogy a­zultán fő­­felsőségét — bizonyos engedmények fejében — elis­meri. A párisi kabinet azon kérdést intézvén a bécsi­hez, hajlandó volna-e bizonyos, Montenegrónak adan­dó engedmények kieszköz­léséért egy­üttleges kezes­séget vállalni, ez ráállott erre is. Ennek folytán e napokban Lackenbacher miniszteri tanácsos külön küldetéssel Sztambulba utazott. Ugyanaz, ki Ferdinand Miksa főlig kinevezéséig R­a­d­e­cz­­­ky gr. és Thun Frigyes gr. oldalán működött. Mint hallani, úgy van utasítva, hogy a portát mindenesetre rávegye néhány engedményre Danilo vladika irányá­ban, hogy valahára komolyan hozzá lehessen látni e kis hegyföld lecsillapításához, melynek mozgalmai nem csekély visszahatást gyakorolnak a szomszéd Dalmácziára.Mi már illeti magukat az engedményeket, ezek természetes, hogy Montenegróból nem fognak nyomban nagyhatalmasságot teremteni. Terület na­gyításáról Danilo úr ingyen álmodik. Azt azon­ban szinte bizonyossággal várhatja, hogy Franczia­ország és Ausztria mind neki magának, mind tarto­mányának pénzügyi állapotára nézve javulást fog­nak a fényes kapunál kieszközölni. M­a m­á­­ a ba­tnok, Dalmáczia kormányzója, ki alaposan ismeri a montenegrói állapotokat, Bécsbe van rendelve , hogy Bud­­ásnak közelebbi fölvilágosításokat nyújtson a Montenegróban esett legutóbbi pártviszályokról.“ A „Post“ sokkal jobban ismeri a chinaiak „meg­­szelidíthetlen gonosz lelkűségét“, hogysem őt az újabb hongkongi hírek meglepték volna : azt hiszi mind­az­által, hogy sir Seymour elég erősítést kapott már, hogy támadólag léphessen föl. Seymour nemcsak tö­kéletes tengerész, hanem minden hadvezéri és szer­vező magasabb tulajdonnal bír, s igen alkalmas al­kudozásra. Habár a merészség sem hiányzik benne, mindamellett az előrelátás fővonás jellemében. De semmiféle hadvezér nem akadályozhatja meg egy oly ördögi nép hosszasan tervezett árulásait. Se egy Nelson, se egy Collingwood nem akadályozhatott meg oly bűntettet, mely európai embernek eszébe sem ötlött volna. Ezentúl egy angol vagy európai sem mer oly hajóra szállni, melyen chinai utazók vagy matrózok vannak. Ily kis helyen, mint Hong­kong, a­hol valószínűleg a hadi törvény ki van hir­detve s minden angol „special constable“nek van fölesketve, egy gyujtogatónak sem volna szabad föl­fedezetlen maradnia. A chinaiaknak oly gyuanya­­gaik vannak ugyan, melyek Angliában nem ismere­tesek vagy nincsenek szokásban, s a­miket nagy tá­volságra hajítanak. A brit erélynek és ügyességnek mindazáltal csak föl kellene fedezni a gyujtogatókat, s a­kit tetten kapnak, azonnal meg kellene lőni, minden esküttszéki eljárás nélkül. Egy két ilyen példa megtenné hatását. „Nemes példát adott e rész­ben a korona szolgáinak sir James Brooke, kit An­gliában oly igen rágalmaztak!“ A chinai expeditió vezéréül kinevezett Ashburnham elleni megtá­madásokra nem felel a„Po­st.“ A helyett azt feleli a „T­i­m­es“nak az „O­b­server“, hogy A­sh­bur­n­­h­a­m tábornoknak Máltában semmi baja sem volt, s Chillianwallahnál se ki nem tüntette magát, se nem blamirozta — mivel jelen sem volt. A „New­ York Times,“ állítása szerint, ezeket tudta meg a Chinába küldendő követ Reed úrnak adott utasítások felől.“ A követnek gondosan kell minden oly lépést kerülnie, mely az egyesült álla­mokat akár Chinával harczba keverné, akár bele­vinné azokat az európai hatalmak által kezdett vál­lalatokba. Egyszersmind tudva van, hogy Reed urat nem küldenék Chinába, ha ott valami dolga nem volna. Köztudomás szerint Anglia és Francziaország nagy erőfeszítésre szánták el magukat, azon jog ki­vívása végett, hogy a pekingi udvarnál állandó kö­veteket tarthassanak. Nem egy okból lehet kívánni, hogy e méltányos s a közönséges nemzetközi szoká­sokkal megegyező igény teljesedésbe menjen. El­várjuk kormányunktól, hogy Reed úrnak utasításul adta, e kivonatot az egyesült államok részéről is tá­mogatni, s Amerika részére is sürgetni azon jogot, hogy Pekingben állandó követet tarthasson.“ A „Cou­rier des États Unis“ az előbbeniekre ezt jegyzi meg:“ Nem tudjuk, mily forrásból merítette a „Newyork­ Times“ e közleményt, de azt hisszük, hogy tévedés esetében is keveset tévedhetett. Az egyesült államok mindenesetre szaporítni fogják néhány hajóval ten­geri erejüket a chinai vizeken. Többek közt nemso­kára „Mennesota“ fregát fog odaindulni. Az új kö­vet hihetőleg ezen fog odautazni.“ A Missisippi fre­­gátot is Chinába küldik.­­ A „Globe“ szerint az alsó ház a jövő csütör­tökön délutáni 4 órakor gyűl egybe, s azonnal hoz­zálát az elnökválasztáshoz. Lord Palmerston a szabadelvű párt tagjaihoz körlevelet intézett, mely­ben kéri őket, minél számosabban jelen­jenek meg az­nap, valamint május 7-kén, mi­dőn a trónbeszédre adandó válasziratot tanácskozás alá veszik. Az államkincstárnok, sir J. Cornwall Lewis egy szabadelvű lakoma alkalmával Here­­f­o­r­d­b­a­n igen őszintén tájékozta a kormány állá­sát a parliament-reformot sürgető párt irányában. Lord Palmerston kormánya, úgymond, hazai intézményeinkben mindenféle gyakorlati javí­tást fog létrehozni, a­nélkül, hogy nemzeti jólétünk alapjait megbolygatná. Ez azt teszi, hogy a kormány minden réteges változást kerülni fog, igye­kezvén az idő kívonatainak megfelelni, a­nélkül, hogy a rend és társadalom alapelvei megzavartat­nának. A Times, mely nem rég lord J. R­u­s­s­e 11 re­­formigéreteit nevetségesekké igyekvék tenni, most módosítja nézeteit a reformkérdés körül, s azzal fe­jezi be czikkelyét, hogy lord J. Russell­nek utóbbi reformbilljében tett egyik javaslatát (a kevesebbség jelöltjeit illetőleg) nagy hévvel ajánlja. Pedig épen ezen javaslatban nincs se következetesség, se vilá­gosság. Alkalmasint túlságos támadási­ hatását akarja a Times lord John­ irányában kissé szelídíteni. — New­ Yorkból Ázsia gőzössel ápril 15-kéig ter­jedő hírek érkeztek Liverpoolba. A Sundrom meg­váltására vonatkozó szerződményt Cass tábornok és a dán követ Washingtonban aláírták. Amerika 393.000 dollár fizetésére kötelezte magát. A chinai követté kinevezett Reed május közepén látogatja meg Londont és Párist, hogy az érintett két főváros­ban a Chinára nézve követendő politikát illetőleg tartandó értekezletekben jelen legyen. Az a híre, hogy Lookridge ezredes győzelmet von a costaricaia­­kon. A vera­cruzi papság közvetlen ellenzésbe tette magát az alkotmány ellen.­­ Az „Univers“ a párisi érsek első pásztori kör­levelét közli. A főpap először is azon nagy teherről szól, mi rá nehezül, azon szép és nagy feladatról, me­lyet teljesítnie kell, s azután az egyház minden tag­ját és minden keresztényt felszólít, hogy neki erélyes támogatást nyújtsanak; azután a jelenkor anyagisá­­gát imigy kárhoztatja : „Bizonynyal nem lenne böl­csesség, hogy elszomorító jelenségek láttára leve­zetni engedjük magunkat, s komor sejtelmek közt akarjuk kinyomozni az isteni gondviselés és a jö­vendő titkait; de ez égő vágyódás zajában, ezen ezer szenvedélyes testi kívánság árjában, ezen kicsa­pongó fényűzésben, s ezen minden osztályt megra­gadó kielégíthetlen élvszomjban, nem kellene két­ségbeesni aziránt, hogy köztünk az erkölcsök és jel­lemek szépsége, a lelki nemesség, feddhetlen érzület, a nagy állami és magánerélyek, a kedélyek és szí­vek békéjének feltámadását látjuk-e, ha minden ol­dalról nagylelkűleg nem nyújtanak segédkezet a vallástalanság, közönyösség s gyakorlati anyagiság haladásának feltartóztatására, mi nem engedi többé a lelkeknek, hogy fölemelkedjenek és az égre te­kintsenek.“ A „Nord“-nak ápril 26-káról jelentik Párisból, hogy szombaton Toulonból távírdai tudósítás érke­zett a tengerészeti miniszterhez azon kérdéssel, vár­jon a nagyherczegnek, ki a franczia hadihajók gya­­korlatát látni szeretné, a hajóhad rendelkezése alá

Next