Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-01 / 2187. szám
cziaország a kiszálló csapatok küldésével Chinába való viszonyában újabb stádiumba lép , mivel eddig ott csak kikötői állomása volt. ANord messzebb megy, s azt állítja, hogy a francziák Csu-szan szigetét akarják elfoglalni a kék tengeren, mely Csekiang chinai tartomány partjai mellett Ning-po-tól keletre esik, melyet az angolok 1840-ben elfoglaltak, de 1846-ban ismét odahagytak. Párig, apr. 28. (Tá v i r d a i utón). A „Patrie“ kétségbe vonja, hogy Cowley lord, angol követ, elutazni szándékoznék, Constantin nagyherczeggel a találkozást kikerülendő. Berni tudósítások jelentik, hogy a szövetségtanács holnap elfogadandja a nem egyenesen érdeklett hatalmak kiegyenlítési javaslatát. A franczia kormány elhatárza egy kiszálló seregnek Chinába küldését. Montignyur sürgönyei azt jelentik a franczia kormánynak, hogy az ő küldetésének Cochinchinába nem sokára egy szerződés leend eredménye. Az „I n d. b e g e1” levelezője érdekes adomát közöl, minek hitelességéért kezeskedik. A múlt csütörtökön zenészeti reggelyt adtak az Igny-árvaház javára, a Saint-Cécile teremben. Énekes művészek voltak Roger ur az operától, Viardot asszony, Van-den-Heuvel assz. (Duprez Karolina) stb. stb. A hangverseny előtt a gymnase színház „Le Pour et le Contre“ érdekes proverbiumát adták elő Dupuis ur és Cheri Rosa assz. a közönséget elragadó játékkal. A függöny legördülvén, egy pártfogónő Chéri Rosa asszonyhoz közeledik, s kéri ezt, lenne szíves a terembe menni és az árvák számára alamizsnát kérni. Chéri Rosa asszony némi zavarral vallja meg, hogy bizonyos állapotánál fogva nem veszélyezheti magát a tömeg közt. A pártfogoló nő megérti a vallomást, elmosolyodik, s Van-den Heuvel asszonyhoz fordul, szólván : Hát ön, aszszonyom, nem kérne-e alamizsnát? — Bizony, aszszonyom — felelt Van-den-Heuvel asszony elpirulva — én is ép azon állapotban vagyok, melyben Chéri Rosa asszony. — Jól van, hát kegyed Viardot asszony ? Bizony ! én is ép oly állapotban vagyok mint ezen nők itten ! — Ah Istenem ! . . kiáltott föl a pártfogó nő— hát ön Dupuis ur ?... Oh én asszonyom, én nem vagyok azon helyzetben— én kérhetek alamizsnát!“ És Dupuis ur elindult a terembe, az árvák számára alamizsnát kérendő. A „Gazette de France“ jelenti, hogy Orleans Aigné a napokban elhagyja Sestrit, s az Angolországban levő családhoz csatlakozik. Olaszország, Nápoly A „Times“ levelezője írja ápril 16-káról: „Úgy hiszem, hogy a királyság Fárón inneni részében a foglyoknak hivatalos jegyzéke következő : Az arzenálban 224; Etna corvetten 200; középkórházban 51; Carmine 207 ; Urania fregatton 300; a Pozzuoliban levő új bagnoban 366; második bagno ugyanott 209; régi bagno Pozzuoliban 134; Nivitában 922. (Ezeken kívül 70 pap és 16 letartóztatott) ; Castellamareban 713; Proádában 1083; (ezek közt mintegy 300 politikai fogoly.) Ergastoloban 12 , Ergastolo San Stefanoban 840 (ezeken kívül 4 praesidiárius, 5 pap, 89 gályarab.) Gaetában 2, Montesarchióban 33 politikai fogoly; Pescara 391, Brindisi 598 (ezek közt mintegy 30 politikai) és Montefusco 10 politikai foglyot számlál A foglyok összes száma tehát 7019; ezek közt 89 gályarab, 377 politikai fogoly, 75 pap, 6250 rablánczra ítélt s 840 az Ergastolo lakosa. De a politikai foglyok számát nem kell ezen mérték szerint megítélni, mert, per misura di polizia a tömlöczökben mennyi nép sorvad meg. — Turinból írják a „N. Ztg.“nak, ápr. 23-dikáról : Néhány nap óta szokatlan sürgölődést lehet észrevenni a modenai sparmai határszélen Spezzia és Sarzana közelében, és Genuában az a hir jár, hogy alattomban hadiszereket és fegyvert szállítnak azon vidékre, melyek állítólag egy újabb Mazzini-féle lázadásra vannak szánva. Azt beszélik, hogy egy idő óta titkos bujtogatók járják be Olaszország különböző részeit, kik fiatal embereket igyekeznek megnyerni részekre, azzal kecsegtetik, hogy egy nagy vállalat van tervben, mely Olaszország sorsát meg fogja változtatni. E czélra állítólag Medici és Garribaldi által írt levelet mutogatnak elő, s azt is állítják, hogy Szardinia is egyetért e tervben. De tudják már, hogy e levelek koholttak s a kormány oly kevéssé részes e kísérletekben , hogy azokat egész erejéből üldözi s valószínű, hogy már az egész tervet sikerült fölfedeznie. — Az valószínű, hogy mint mondják, nem kis számú modenai, toscanai, parmai s egyházi állambeli fiatalember hitelt adott a csábításoknak, s számukra gyülhelyül Spezia és Sarzana vidéke jelöltetett ki. Legalább így fejtik meg azon nagyobb sürgölődést, melyeket a nevezett vidéken észrevették, s melyek politikai jelentőségűekké lettek. Szardinia. A „Courrier de Paris“ egyik turini levelezésében olvassuk : „A piemonti kormány által két év előtt kibocsátott s a kolostorok eltörlését illető törvény következtében 330 férfi s 78 nőkolostor terültetett el, 15 - 16 papucsos szerzetbeli. E kolostorokban élt 4063 barát és 1426 apácza; a rendek összes jövedelme 925,604 frt volt. Birtokuk 10,970 hectare , ide számítván a házakat és a templonok gazdagságát. Ezen kívül még 1700 beneficium szüntetett meg s 66 collegialis templom 650 kanonokkal. Poroszország: A porosz felsőházba (urak háza) Stahl és Below, a „Kreuzzeitungs“-párt emberei által aláírt indítvány hozatott be, mely következőleg hangzott : „a ház szólítsa föl az államkormányt, hogy német szövetségeseivel egyesülve folytassa törekvéseit, hogy a német herczegségeket, mint a német szövetség tagjait Dánia által megcsonkított jogaik visszanyerésében segítse.“ A vizsgálati bizottmány ennél fogva 8 szavazattal 1 ellenében elhatározta, hogy ezen indítványnak változatlan elfogadása az urak házának sürgősen ajánltassék, miután a miniszterelnök, Manteuffel úr, a bizottmány tanácskozásában szintén jóváhagyta. A miniszterelnök t. i. kinyilatkoztatta, miszerint ő nem lép föl ez indítvány ellen, sőt annak jóakaratú szándékát annál inkább elismeri, miután az indítvány az államkormány által eddig követett politika folyamához csatlakozik. E kényes ügyet azonban igen óvatosan s gyengéden kell tárgyalni, minthogy a diplomatiai alkudozások még most is függőben vannak, mivel Poroszország különös súlyt helyez arra, hogy az illető politikában Ausztriával egyetértőleg cselekedjék, s nem akarja, hogy azt tegyék fel róla, mintha a Bund korlátain belül egyoldalúlag s izgatólag működnék. Poroszország el volna határozva, Ausztriával egyetértve a német herczegségeknek az azokat megillető jogvédelmet megadni, s az ehez vezető s alkotmányszerüleg meghatározott utakat nyitva tartani.“ A „N. P. Zig“ pedig maga részéről a várt dán feleletre nézve a következő tudósítást hozza: „Az ausztriai és porosz követség részéről a külügyi minisztériumban, minden bizonynyal tekintetbe vévén a függőben levő miniszteri válságot, azon nyilatkozat mondatott ki, hogy a német kainetek, ha a felelet a holstein-lauenburgi ügyben, melyet ők, nyilatkozatuk szerint, ezen hó első napjaiban három hét alatt vártak, a határidő lefolyása alatt meg nem érkeznek, abban még visszautasító feleletet fölismerni nem akarnak.“ Omszortzng, Sz -Pétervár, ápr. 18. A főváros ideiglenes rendőrfőnöke következő rendeletet bocsátott ki : „Nemrég egy városi őr az admiralitás 3-dik kerületéből egy ittas embert vezetvén, megverte. Ezen és sok más esemény azt mutatja, hogy az alárendelt hivatalnokoknak még most sincs fogalmuk szolgálatukról. Azt képzelik magukban, hogy minden ember, ki egyszer kezük közé kerül, már teljes hatalmukban van, s törvényellenes bántalmakkal illetik. Ez a fő oka a rendőrség irányábani idegenkedésnek. Rendőrminiszter úrnak személyesen tettem eziránt előterjesztéseket s kérem önt erről az alsóbb rendőrtiszteket értesitni s nekik szigorúan meghagyni, hogy én a szemtelen és önkénytes magaviseletét a legszigoruabban feleletre vonandom; ők tartoznak illedelmesek lenni mindenki irányában, hogy bennök minden ember a csend és béke hatályos védelmezőit, nem pedig a rend túlsságait tekintse. Egyszersmind tudatom önnel 1-ször, hogy jelen kibocsátványom önnek kötelességteljesítését épen nem korlátozandja; 2) hogy ha valaki önök közöl megsértetnék, változhatlan védelmemre számolhat. Az alhivatalnokok legközelebbi elöljáróit legszigorúbban felelősekké teszem jelen kibocsátványom teljesítéséért. Sz. Pétervárról írják ápril 18-ikáról, hogy egy csaknem 100 pad (4000 font) ezüst és aranynyal terhelt karaván Nisnei-Novgorodtól épen most van útban Sz. Pétervár felé. Ez hozza magával az Amurexpeditio alkalmával szerzett tudományos érdekli gyűjteményt is. ESTI POSTA. A „Pesti Napló“ távirati magán sürgönye. Trieszt, apr. 30. Novara fregatusa kiindult. London, apr. 30. A „Times“ az Ausztria és Piemont közötti viszály kiegyenlítését nemsokára bekövetkezendőnek gyanítja. Páris, apr. 30 Dr. Kérn, felhatalmaztatott a conferentia javaslatai elfogadására — Constantin ahy Marseillet elhagyta és Lyonba érkezett. Bécs, apr. 30. A börze nyugodt. Pest, april 30. A moldvaoláhországi politikai állapotok s az egyesülési és szervezési kérdéseknek azon rajza, melyet egy évnegyeddel ezelőtt helyesnek ismertünk volna, fővonalaiban illenék a jelen pillanatra is. Francziaország ugyan tájékozó czikkünket. Írója szerint, sajátkép III. Napóleon visszariadván a „közvélemény szabad nyilatkozatától, feltétlenül nem támogatandja az unionisták minden törekvését, de ha a félhivatalos „Constitutionnel“ czikkét olvassuk, az egyesítés kérdésére nézve hinnünk kell, hogy a hatalmak pártcsoportozata most is ugyanaz. Franczia-, Orosz- és Poroszország mindenkép az egyesülési tervet mozdítják elő ; Ausztria és Nagybritannia a status quo ante-val hasznos alkotmányt kívánnak, a Porta pedig méltóságai és hivatalnokai által jelesül otalmazza érdekeit. Csak a játszó személyek változtak részben. Másodrendű ügynökök helyett t. i. most személyesen az újjászervező tanácskozmányba kinevezett személyek működnek. Miután ezek Bukarestben — nézetek szerint — eléggé előmozdíták illető kormányaik érdekeit, átmentek a moldva fővárosba, hogy ott hasonló műveleteket végezzenek, mint a Dumbovicza mellett. Talleyrand és Bazyli államtanácsai nem kímélik se a szép ígéreteket se a szépen szóló rábeszéléseket. Hozzájuk csatlakozik Richthofen, a porosz biztos, jóllehet munkásságát inkább csak diplomatiai, mint egyszersmind kereskedelmi téren fejti ki. Sir H. Bulwer és Liebmann-Palmrode urak természetesen ellenök dolgoznak. Vogonidesz kajmakán, erélyesebb jellemű lévén oláhországi kartársánál, azonkívül, mint a Portától leginkább pártolt hospodárjelölt, az egyesülési terv hátramozdításával nemcsak fejedelme, de saját érdekeit is mozdítván elő : természetes, hogy Jászvásáron a román egységes állam mellett buzgolkodók koránsem találnak oly termékeny földre, mint Bukarestben. Vogonidesz minden hívatlan politikai diatriknak útját állotta erélyes, bár inkább furcsa, mint kegyetlen, keleti modorban szerkesztett rendeletével, melylyel a clubbokban, kérvényekben, népgyűlésekben való részvételt, ha ezek nem tartoznak a törvényes diváni választások előkészületeihez, büntetésképen a szakáll nevetséges eljutításával fenyegetődzve, megtiltja. Ezért panaszkodnak úgy a hivatalos és félhivatalos párisi lapok a Dunafejedelemségek rész közigazgatása és kevéssé hazafias lakosai ellen. E panasz már óvástétel az ad hoc divánok ítélete ellen, mely alkalmasint nem fog kedvezni az egyesülésnek. Az Ausztria és Szardínia közti viszály— daczára a nyugati közbenjárásnak — végéhez közeledik. Alkalmasint hamarabb lesz meg itt a forma- szerű kiegyezkedés, mint Neuschatel ügyében. Aki közelebbről ismeri a nagyon sajátlagos szárdausztriai viszály legutolsó rugóit, az tudni fogja, hogy itt nem csupán politikai, de egyházi tényezők is irányadólag szerepeltek. Nem lehet ennélfogva csodálkozni, hogy a kiegyenlítés épen akkor következik be, midőn a szárd király komoly lépéseket tesz a szentszékkel való kibékülésre. A piemonti bonyodalom által elérendő czéloknak egyike tehát el volna érve. Nápolynál a Bécsben levő nápolyi követhez érkezett hírek szerint (ily hivatalos sürgönyök érkezése Petrulla herczeg palotájában csodálatos képen a ritkább események közé tartozik), tehát a Nápolyból érkezett hírek szerint az állapot a messinai csatornán innen is túl is épen oly jó vagy rosz, mint két évvel ezelőtt. A nyugati hatalmak demonstrációi nem változtattak semmit se a tartományok igazgatásában se az irányadó körök kormányzási rendszerében. A felséges fejedelem ugyan, mint látszik, szeretne a nyugati hatalmakkal ismét diplomatiai közlekedésbe lépni, de azért korán sincs szándékában tetemesebben engedményezni. Érdekesen jellemzi a szárd-ausztriai viszály kérdését a „N. Pr. Ztg.“ következő párisi levele : „Néhány napja a bécsi kabinetnek a német kormányokhoz intézett körleveléről beszéltek, melyben Bud gr. kimerítőbben kimutatja Paar gr. visszahivatásának okait. E körlevél áprilisikán kelt s kiváltképen Bud grnak utolsó beszélgetéséről szól a Bécsben levő szárd követ Cano no marquisval. Az ausztriai miniszter többi között azt mondja e levélben, hogy azon megjegyzésére, melyben sajnálatát fejezte volt ki aziránt, hogy a mart. 16-kai jegyzékben elsorolt részleges panaszaira nézve semmi kielégítő választ nem kapott, a szárd követ neki magánlevelet nyújtott át Cavour grftól, melyben ez, nem bocsátkozva eziránt részletekbe, kinyilatkoztatja, hogy Szardinia kész teljesíteni Ausztria irányában mindazon kötelezettségeket, melyek a szerződésekből származnak. Bud gr. hozzáteszi ehhez : „Ezután számunkra nincs egyéb hátra, mint az, hogy az időtől várjuk a kérdés megoldását, és lássuk, fog-e a turini kabinet magatartása olyformán változni, hogy vele szabályszerű diplomatiai közlekedést tartsunk fen.“ A helybeli szárd körökben tudni akarják, hogy Francziaország külön diplomatikus ügynököt küld Pármába, ki onnan közelről vigyázzon az ausztriai politikára. — Múlt levelünkben ez ügyre vonatkozólag megemlítek, hogy a nyugati hatalmak e pillanatban rá akarják venni Szardiniát olyatén hivatalos nyilatkozatra, hogy kész teljesíteni Ausztria irányában minden kötelezettséget, mi őt a szerződések erejénél fogva illeti. Ha e tényt melléje tesszük Bud gr. fentebbi megjegyzésének (a német udvarokhoz intézett köriratában), úgy talán lehet következtetnünk, hogy a nyugati hatalmak már értesültek Ausztria abbeli szándékáról, mely szerint ez se többet se kevesebbet nem kíván, mint annak hivatalos alakba öntött ismételését, a mit Cavour grófnak föntebb említettük magánlevele foglalt magában.“ Az „Ind. bel.“ egyik párisi levelezője, egy frankfurti levél nyomán, visszatér azon ausztriai körjegyzékre,mely az ausztriai-szárd viszályban a bécsi kanczellária által közelebbről adatott volna ki, s mely ez utóbbi időben annyit foglalkoztatta a diplomatákat. A „Patrie“ kétségbevonta ezen körjegyzék létezését , a frankfurti tudósító pedig azt állítja, hogy e jegyzék létezik, apr. 2-káról kelt, de csak a német hatalmakhoz intézett, előttök fölolvastatott, másolat visszahagyása nélkül. Csak Francziaország részesült azon szerencsében, hogy vele Hübner báró kérdéses körsürgönyt félhivatalosan közölte. Bud gróf ezen jegyzékben szemére veté — kissé élénken — Cavour grófnak, hogy nem bocsátkozott be azon különös panaszok tárgyalásába, melyeket ő a mart. 16-ki jegyzékben elésorolt s megelégedett egy magánlevélben annak kijelentésével, hogy a szárd kormány ezután is, mint ezelőtt teljesiti a létező kötések által elébe szabott kötelezettségeket. Ezen levél — közbe legyen mondva —— Cantona marquishez volt intézve, azon hivatalos sürgönynyel együtt, melyben neki Ausztria fővárosának elhagyása megparancsoltatik. Bud gróf végül körjegyzékében a német udvarok solidaritására hivatkozván, azt mondja : „Nekünk nem marad egyéb fen, mond Bud gróf — mint az időtől várni a kérdés megoldását, s nézni, ha várjon a turini kabinet magaviselete módosul-e olyaténkép , hogy szabályos diplomatiai viszonyokban állhassunk vele.“ A Timesnak egyszerre két helyről Bécsből és Párisból írják, hogy a bécsi és turini kormányok egyaránt őszintén törekszenek kiegyenlítést eszközölni s hogy csakhamar kétségkívül be fog következni a kiegyenlítés. A montenegrói ügyre nézve a „Fr. P. Zig“nak ezt írják Bécsből : „Bud gr. készséggel felelt meg a párisi kabinet abbeli óhajának, hogy a montenegrói ügyet közösen rendezzék. — Danilo vladikát Párisban teljesen megtérítették. Ő mármost reá áll, hogy azultán főfelsőségét — bizonyos engedmények fejében — elismeri. A párisi kabinet azon kérdést intézvén a bécsihez, hajlandó volna-e bizonyos, Montenegrónak adandó engedmények kieszközléséért együttleges kezességet vállalni, ez ráállott erre is. Ennek folytán e napokban Lackenbacher miniszteri tanácsos külön küldetéssel Sztambulba utazott. Ugyanaz, ki Ferdinand Miksa főlig kinevezéséig Radeczky gr. és Thun Frigyes gr. oldalán működött. Mint hallani, úgy van utasítva, hogy a portát mindenesetre rávegye néhány engedményre Danilo vladika irányában, hogy valahára komolyan hozzá lehessen látni e kis hegyföld lecsillapításához, melynek mozgalmai nem csekély visszahatást gyakorolnak a szomszéd Dalmácziára.Mi már illeti magukat az engedményeket, ezek természetes, hogy Montenegróból nem fognak nyomban nagyhatalmasságot teremteni. Terület nagyításáról Danilo úr ingyen álmodik. Azt azonban szinte bizonyossággal várhatja, hogy Francziaország és Ausztria mind neki magának, mind tartományának pénzügyi állapotára nézve javulást fognak a fényes kapunál kieszközölni. Ma má a batnok, Dalmáczia kormányzója, ki alaposan ismeri a montenegrói állapotokat, Bécsbe van rendelve , hogy Budásnak közelebbi fölvilágosításokat nyújtson a Montenegróban esett legutóbbi pártviszályokról.“ A „Post“ sokkal jobban ismeri a chinaiak „megszelidíthetlen gonosz lelkűségét“, hogysem őt az újabb hongkongi hírek meglepték volna : azt hiszi mindazáltal, hogy sir Seymour elég erősítést kapott már, hogy támadólag léphessen föl. Seymour nemcsak tökéletes tengerész, hanem minden hadvezéri és szervező magasabb tulajdonnal bír, s igen alkalmas alkudozásra. Habár a merészség sem hiányzik benne, mindamellett az előrelátás fővonás jellemében. De semmiféle hadvezér nem akadályozhatja meg egy oly ördögi nép hosszasan tervezett árulásait. Se egy Nelson, se egy Collingwood nem akadályozhatott meg oly bűntettet, mely európai embernek eszébe sem ötlött volna. Ezentúl egy angol vagy európai sem mer oly hajóra szállni, melyen chinai utazók vagy matrózok vannak. Ily kis helyen, mint Hongkong, ahol valószínűleg a hadi törvény ki van hirdetve s minden angol „special constable“nek van fölesketve, egy gyujtogatónak sem volna szabad fölfedezetlen maradnia. A chinaiaknak oly gyuanyagaik vannak ugyan, melyek Angliában nem ismeretesek vagy nincsenek szokásban, s amiket nagy távolságra hajítanak. A brit erélynek és ügyességnek mindazáltal csak föl kellene fedezni a gyujtogatókat, s akit tetten kapnak, azonnal meg kellene lőni, minden esküttszéki eljárás nélkül. Egy két ilyen példa megtenné hatását. „Nemes példát adott e részben a korona szolgáinak sir James Brooke, kit Angliában oly igen rágalmaztak!“ A chinai expeditió vezéréül kinevezett Ashburnham elleni megtámadásokra nem felel a„Post.“ A helyett azt feleli a „Times“nak az „Observer“, hogy Ashburnham tábornoknak Máltában semmi baja sem volt, s Chillianwallahnál se ki nem tüntette magát, se nem blamirozta — mivel jelen sem volt. A „New York Times,“ állítása szerint, ezeket tudta meg a Chinába küldendő követ Reed úrnak adott utasítások felől.“ A követnek gondosan kell minden oly lépést kerülnie, mely az egyesült államokat akár Chinával harczba keverné, akár belevinné azokat az európai hatalmak által kezdett vállalatokba. Egyszersmind tudva van, hogy Reed urat nem küldenék Chinába, ha ott valami dolga nem volna. Köztudomás szerint Anglia és Francziaország nagy erőfeszítésre szánták el magukat, azon jog kivívása végett, hogy a pekingi udvarnál állandó követeket tarthassanak. Nem egy okból lehet kívánni, hogy e méltányos s a közönséges nemzetközi szokásokkal megegyező igény teljesedésbe menjen. Elvárjuk kormányunktól, hogy Reed úrnak utasításul adta, e kivonatot az egyesült államok részéről is támogatni, s Amerika részére is sürgetni azon jogot, hogy Pekingben állandó követet tarthasson.“ A „Courier des États Unis“ az előbbeniekre ezt jegyzi meg:“ Nem tudjuk, mily forrásból merítette a „Newyork Times“ e közleményt, de azt hisszük, hogy tévedés esetében is keveset tévedhetett. Az egyesült államok mindenesetre szaporítni fogják néhány hajóval tengeri erejüket a chinai vizeken. Többek közt nemsokára „Mennesota“ fregát fog odaindulni. Az új követ hihetőleg ezen fog odautazni.“ A Missisippi fregátot is Chinába küldik. A „Globe“ szerint az alsó ház a jövő csütörtökön délutáni 4 órakor gyűl egybe, s azonnal hozzálát az elnökválasztáshoz. Lord Palmerston a szabadelvű párt tagjaihoz körlevelet intézett, melyben kéri őket, minél számosabban jelenjenek meg aznap, valamint május 7-kén, midőn a trónbeszédre adandó válasziratot tanácskozás alá veszik. Az államkincstárnok, sir J. Cornwall Lewis egy szabadelvű lakoma alkalmával Herefordban igen őszintén tájékozta a kormány állását a parliament-reformot sürgető párt irányában. Lord Palmerston kormánya, úgymond, hazai intézményeinkben mindenféle gyakorlati javítást fog létrehozni, anélkül, hogy nemzeti jólétünk alapjait megbolygatná. Ez azt teszi, hogy a kormány minden réteges változást kerülni fog, igyekezvén az idő kívonatainak megfelelni, anélkül, hogy a rend és társadalom alapelvei megzavartatnának. A Times, mely nem rég lord J. Russe 11 reformigéreteit nevetségesekké igyekvék tenni, most módosítja nézeteit a reformkérdés körül, s azzal fejezi be czikkelyét, hogy lord J. Russellnek utóbbi reformbilljében tett egyik javaslatát (a kevesebbség jelöltjeit illetőleg) nagy hévvel ajánlja. Pedig épen ezen javaslatban nincs se következetesség, se világosság. Alkalmasint túlságos támadási hatását akarja a Times lord John irányában kissé szelídíteni. — New Yorkból Ázsia gőzössel ápril 15-kéig terjedő hírek érkeztek Liverpoolba. A Sundrom megváltására vonatkozó szerződményt Cass tábornok és a dán követ Washingtonban aláírták. Amerika 393.000 dollár fizetésére kötelezte magát. A chinai követté kinevezett Reed május közepén látogatja meg Londont és Párist, hogy az érintett két fővárosban a Chinára nézve követendő politikát illetőleg tartandó értekezletekben jelen legyen. Az a híre, hogy Lookridge ezredes győzelmet von a costaricaiakon. A veracruzi papság közvetlen ellenzésbe tette magát az alkotmány ellen. Az „Univers“ a párisi érsek első pásztori körlevelét közli. A főpap először is azon nagy teherről szól, mi rá nehezül, azon szép és nagy feladatról, melyet teljesítnie kell, s azután az egyház minden tagját és minden keresztényt felszólít, hogy neki erélyes támogatást nyújtsanak; azután a jelenkor anyagiságát imigy kárhoztatja : „Bizonynyal nem lenne bölcsesség, hogy elszomorító jelenségek láttára levezetni engedjük magunkat, s komor sejtelmek közt akarjuk kinyomozni az isteni gondviselés és a jövendő titkait; de ez égő vágyódás zajában, ezen ezer szenvedélyes testi kívánság árjában, ezen kicsapongó fényűzésben, s ezen minden osztályt megragadó kielégíthetlen élvszomjban, nem kellene kétségbeesni aziránt, hogy köztünk az erkölcsök és jellemek szépsége, a lelki nemesség, feddhetlen érzület, a nagy állami és magánerélyek, a kedélyek és szívek békéjének feltámadását látjuk-e, ha minden oldalról nagylelkűleg nem nyújtanak segédkezet a vallástalanság, közönyösség s gyakorlati anyagiság haladásának feltartóztatására, mi nem engedi többé a lelkeknek, hogy fölemelkedjenek és az égre tekintsenek.“ A „Nord“-nak ápril 26-káról jelentik Párisból, hogy szombaton Toulonból távírdai tudósítás érkezett a tengerészeti miniszterhez azon kérdéssel, várjon a nagyherczegnek, ki a franczia hadihajók gyakorlatát látni szeretné, a hajóhad rendelkezése alá