Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-16 / 2200. szám
112-2200. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, máj. 16. Előfizetési feltételek , Pesten, házhoz hordva:] Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. U" J. Xvittyi J. • .6 hssíkos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bétliraetmenyek Q-llat .lyegdíj külön 10 p.kr. Magán vita 6hasábos petit sor spKr. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, . Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. FEST, május 16. A csász. kir. Felségeik mutatása Budapesten. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Május 14. Az oly váratlanul közbejött szomorú esemény következtében, Ő Felségeik bensőleg aggódva fenséges szenvedő leányuk fölött, a tegnapi napot egészen visszavonultságban tölték, s csak este felé tettek Budánt egy rövid sétakocsizást. Mai Felsége atyai szivének aggodalmát a Fejedelem komoly gondjainak alárendelvén, legmagasabb figyelmét ismét a közjónak szentelé. Délelőtti 11 órakor a pesti megyeház részesült a legmagasabb látogatásban. A cs. k. Felsége, a Főherczeg Főkormányzó ur ő császári Fensége, s adlatusa Haller gróf altábornagy ur ő excja kíséretében; az ezen házban elhelyezett cs. k. megyei hatóságot s a pesti cs. kir. országos törvényszéket, minden részeiben pontosan megszemlélni, s erre legmagasabb személyében, az ezen épületben levő számos fogsági helyiségeket szemügyre venni méltóztatott. Innen Ő Felsége, miután legmagasabb megelégedését kifejezé azon állapot fölött, melyben a megszemlélt hatóságokat találta, a Rókuskórházba s az azzal szomszédos kényszer-dologházba ment, s itt is ezen intézetek minden osztályait pontosan megszemlélni s azok czélszerű kezeléséről magának meggyőződést szerezni méltóztatott. 2 óra után Ő Felsége ismét visszatért a császári váriakba. Öcs. k. Apostoli Felsége 1857. május. 6 . kelt legfelsőbb határozata által az Erzsébetszüzek conventjének Budán, e convent jövedelmi adóhátralékának 1850. évtől bezárólag 1856. évig elengedését legkegyelmesebben helyben hagyni méltóztatott. A választott biróság rendszere. III. Az , hogy a választott biróság a kívánt hasznokat meghozza, hogy az igenis szükségelt czélokhoz elvezethessen, mindenek felett attól függ, hogy a törvényhozás mily szabályokat alkotott e bíráskodás kellékeiről és gyakorlatáról. E szabályok, mint tudjuk, különféle tárgyakat illetnek és különösen a következő kérdések körül forognak áem.mi kívántatik az ily bíróságot választó felek személyi képességére; kik lehetnek választott bírák; s különösen a rendes törvényhatósággal ellátott bíróságok tagjai megválaszthatók-e; továbbá mily ügyek lehetnek ily bíráskodás tárgyai; mikép történjék a felek általi választás s az ezt tárgyazó egyességnek mily kellékekkel kell birnia; meddig tart a választott birák hatósága ; mikép legyen e bíráskodási eljárás rendezve, s végre, hogy az mikép s mikor szűnik meg. Hogy e szabályok ez intézet czéljainak valósítását előseréljék, szükséges, hogy valamennyi mind szigorú következetességgel ugyanazon egy elvből induljon ki, abból, t. i. hogy a viszályokba keveredett felek rendelkezésének minél szabadabb tért engedjenek, hogy választási s intézkedési szabadságukat minél kevesb korlátok alá vessék. Ez azon fős alapelv, melynek vezérfonalként kell a vál.bíróság rendszerét átfutni, ha azt akarjuk, hogy e bíráskodás a törvénykezés gyorsítása, egyszerűsítése s olcsósítása által érezhető s terjedelmesb hasznokat hozzon ; mi csak akkor lehető, ha e bíráskodás minél nagyobb s terjedtebb alkalmazást nyerhet, mi korlátok s összeszorítások mellett nem valósíttathatik. Lássuk tehát, milyenek e szabályok a Magyarországot illető ausztriai törvényhozásban; megfelelnek-e azok azon elv kívánalmainak ; és vajjon mik lehetnének azokban javítni valók ? Törvényhozásunknak valódi dicséretére szolgál s érdeméül rovandó fel, mikép a választási képességet illetőleg több oly korlátokat nem ismer, melyek más államok törvényeiben feltalálhatók ez üdvös intézet elterjedésének nem csekély akadályául. Nem ismeri nevezetesen azon szabályt, mely a választott bíráknál bizonyos kort igényel, mint p. o. a német közpolgári perrend, mely a római jog alapján azt határozta, hogy birákul csak azok választhatók kik a 18 évet meghaladták. Miután törvényünk a kiskorúak meg nem választhatásáról említést sem tesz, miután e bíróságot minden polgárjogi lekötelezés nélkül is elvállalhatni, s miután a felek által e tárgyra nézve kötött egyesség a választott bírákra ki nem terjed , következik, hogy nálunk a kiskorúak is megválaszthatók, mi e bírói intézet elterjedését tetemesen elősegítheti. Hasonlóan nem igényli törvényünk azt sem, hogy a választott bírák az elébök terjesztendő vitás ügy eldöntésére vonatkozólag a kellő törvényi ismeretekkel bírjanak; mint megkívánja p. o. a porosz törvény, mi ennek nem ok nélkül hibául rovatik fel, miután azt, hogy melyek e kellő ismeretek, s hogy az illetőnél meg vannak-e, alig lehet gyakorlatilag meghatározni, s miután a választott bíráskodás alapját egyedül a felek bizalma képezi, mely már magában foglalja annak feltételezését, miszerint a felek eléggé képesnek tartják ügyük eldöntésére azt, kit arra szabad akarattal megválasztottak. Midőn tehát a törvényhozás mintegy gyámoskodni kíván a magánosok felett, csak a választás szabadsága ellenére emel korlátokat. Nem követeli az ausztriai törvényhozás azt sem, hogy a választott bírák belföldiek legyenek, mint szinte a porosz törvény, mely a külföldieket végkép kizárja. Ámbár kétségtelen, mikép számos esetek jöhetnek elő, melyekben a feleknek épen valamely kül állampolgárában lenne legnagyobb bizodalmuk, talán mert épen valamely külföldi egyén bírna a dologra vonatkozó körülményeknek legrészletesb s legkimerítőbb ismeretével. Különben a törvény a megválasztandó birák tekintetéből majdnem korlátlan szabadságot enged a feleknek ; nem kívánja hogy azon tulajdonokkal bírjanak, melyek a bírói hivatal viselésére szükségeltetnek ; sőt megengedi , hogy maguk a bírói egyének közül is lehessen választaniok , csak azon korlátot emelvén, miszerint azon bíróságnak elnökei s tagjai, melyet törvényhatóságnál fogva a pernek elhatározása illetni fogna, választott bírákat nem jelöltethetnek ki. Tehát törvényünk az azon ügyben illetékes — első folyamodási és felebbviteli — bíróság tagjait kizárta. A porosz törvényhozás e korlátot nem ismeri. És e mellett lehet is elég fontos indokokat felhozni. Mert igaz ugyan, hogy azon illetékes bíróság úgy is bíráskodnék , de akkor összesen minden tagjai bíráskodnának, míg választás folytán csak azok, kik megválasztatnának vagy is kikhez különösen bizalmuk lenne a feleknek. Azonkívül a választott biróság haszna nemcsak a birák kiszemelésében, hanem abban is áll, mikép a felek a bíráskodás rendjét s folyamát tetszésük szerint szabhatják meg és igy mindent elkövethetnek a törvénykezés gyorsítására s olcsósitására, mi érdeiknek nem csekély nyereség. És arra nézve, hogy kik választhassanak — törvényünk csak azt rendeli, hogy olyanok legyenek, kik képesek egyességet kötni s kik a fenforgó ügyeik felett rendelkezési joggal bírnak * *) ! Azért kiki csak *) A franczia törvény e részben egyszerűbb, e két kelléket egybe foglalván következőkép : Toutes personnes peuvent compromettre sur les droits dont elles ont la libre disposition.“ art. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A mordvin nyelvrül s némely nyelvhasonlitási észre vétellül. (Magyar nyelvészet II. évfolyam V. füzete, 323—402 1.) Bocsássa meg a szives olvasó, hogy megint magam ismertetem a Magyar nyelvészet V. füzetét, melynek tartalma: 1) a mordvin nyelvrül (323—360 1.) ; 2) folytatása Gyergyai Ferencz, a magyar nyelv sajátságairól irt könyve ismertetésének (361 •—375.) ; 3) iskolai tudósitványok, jelesen Szepessi Imre „de utilitate linguae graecae et modo, quo in ea colenda progrediendum .“ Hader Konrád egyet, tanár „Kritischer Beitrag zu den griechischen Grammatiken von Kühner u. Szepesi.“ —s Imre Sándor „a határozatlan igéről és igenevekröl“ való értekezései (376—391.); 4) Magyar néptalányok, 236 —425-ig, Philofennustól; 5) Anaximenes rhetorikája, Tellytöl. — Ismertetésemet azonban előzze meg némely nyelvhasonlító észrevétel, melyek arra okot szolgáltattak. Keletkező új tan, vagy inkább új tárgynak tanulása kétséget támaszt sokszor a részvevőkben, de az itélőkben is, mert talán nem mindig beszélünk elég világosan. Ily kétségek eloszlatása nagyon kívánatos , s ezért szólalok megannyiszor. Vajha ismételt fölszólalásom igazán világosabbá tehetné a kérdést, mely a hasonlító nyelvészetet illeti. Úgy látszik nekem, még nem vagyunk tisztában az iránt, mi a hasonlító nyelvészet, s mit akar? Sokan még folyvást azt tartják, hogy bármilyen nyelveket lehet egybevetegetni, miután minden nyelvek rokonok bizonyos pontig. — Ez áll, s az egybevetegetés lehetsége is áll , mégsem az a tulajdonképi hasonlító nyelvészet. Az általános egybevetegetés beéri azon tudással, hogy a nyelvek bizonyos pontig mind rokonok , ellenben a tulajdonképi, vagy tudományos nyelvhasonlítás épen azon bizonyos pontot kutatja, meddig a különböző nyelvek rokonsága terjed ; s abban, a rokonság meddig való terjedésében, találja meg tudományának alapját. Kutatja pedig a rokonság meddig való terjedését mind az idom mind az anyag szerint; s elsőséget az idomnak kellvén adni, azt nézi legelőször, mely nyelvek rokonok idom szerint ? S az idom szerinti rokonnyelveket tartja tulajdonkép rokonoknak, ezeket, mint egy nyelvfajhoz tartozókat, teszi tanulásának tárgyává. Tehát az igy tulajdonképi rokonnyelvek tanulása a tulajdonképi, vagy tudományos nyelvhasonlítás. Tudjuk, a magyar nyelv a körülötte lévő német, szláv, latin, görög nyelvektől, s a tudva lévő arab, héber stb nyelvektől nagyon is teljesen különbözik a szónem hiánya s a magánhangzók különös összeférése meg ellenkezése által; továbbá ezek felett kitűnik a névszó számos ragjai, s az igeszó felette sok származott igéi által. Már a mely nyelvben hasonlókép nincsen szónem, s megvan a magánhangzók különös összeférhetése, meg ellenkezése, a mely nyelvben továbbá szintúgy mint a magyarban, sok névszórag (casus), s felette sok származott ige van : az okvetlenül hasonlókép különbözik a német, szláv, latin, görög, az arab, héber stb. nyelvektül, s amely mértékben különbözik azoktól, abban hasonlít a magyarhoz ; következéskép azok a magyarral együtt egy külön nyelvfajt tesznek, tehát tulajdonkép rokonok egymással, mint tesznek más külön nyelvfajt a német, szláv, latin, görög stb. nyelvek, s egy harmadik külön nyelvfajt az arab és héber stb. Ugybe, mely nyelvek hasonlítanak azon mértékben a magyarhoz, a melyben különböznek a megnevezett külön fajbeli nyelvektől? A török-tatár-jakut, a lappfinn eszt, a szürjan, votják, cseremisz, osztják,mordvin stb. Ezeket altaji nyelveknek nevezzük, s mondjuk, hogy ezen altaji fajbeli nyelvek külön nyelvkört tesznek, s különbözőt az indgermán és a sémi nyelvfajoktól. Az idom szerint rokonnyelvek, (tehát p. o. az al- taji, úgymint a magyar, török-tatár-jakut, a lappfinn-eszt, a szürjan, mordvin stb. nyelvek) anyag szerint is rokonabbak egymással, mintsem más fajbeliekkel. Ezt ugyan lehetne már az idom szerinti rokonságból is következtetni , de a tapasztalás, mely erősebb mint a következtetés, mindennap jobbanjobban mutatja azt annak, ki ezen értelemben vett rokonnyelveket tanulja. Ezen tapasztalás bizonyossá tette már azt is a rokonnyelvek tanulói előtt, hogy egy nyelv sem fejezi ki maga voltában az egész fajbeliséget, hanem hogy mindenik nyelv mind idomában mind anyagában kiegészíthető a többi nyelvek idoma és anyaga által, melyek ugyanazon nyelvfajhoz tartoznak. Íme itt van kimondva, hogy mi a tulajdonképi hasonlító nyelvészet, s mit akar az. Ez értelemben vett hasonlító nyelvészet a rokonnyelvek tanulása, tehát a magyar hasonlító nyelvészet a magyarral rokonnyelvek, az altaji nyelvek tanulása. Czélja pedig: az altaji nyelvfajbeliség tudományos felfogása, mely által a magyar s a vele rokonnyelvek idoma és anyaga kiegészíttetik s lehetőleg bizonyossá lesz. Szeretném, bár minden olvasó világosnak találná e rövid előadást, mert úgy nem fordulnának elő többé ilyenek nyelvészeti irodalmunkban, milyeneket a Magyar Sajtó 104. száma (1857. május 7. a „Magyar akadémiai szemlében hoz fel, hol azt olvassuk : „Hunfalvynak a rokonnyelvek nem csupán világosságot kölcsönöznek, hanem egyenesen zsinórmértékül szolgálnak.“ — „Nagyon helyeseljük a folytonos figyelmet a rokon — de bizony nem rokon, vagy helyesebben kevésbbé rokon nyelvekre, mert minden nyelvek rokonok bizonyos pontig.“ — „Óhajtanak tudni, vájjon a finn nyelvvizsgálók is nyomozásaikban fogadják-e a magyart zsinórmértéknek a finn szók fejtegetésében ?“ — Mit akar ezekben a zsinórmérték ? Azt jelenti-e, hogy az egy fajhoz tartozó nyelvek idoma és anyaga kiegészíti egymást ? Ha igen , úgy a finn s valamennyi rokonnyelvünk a magyarnak zsinórmértéke, mint viszontag ez valamennyi rokonnyelvnek zsinórmértéke. Például az előttünk levő V. füzetben az infinitivust a rokonnyelvek összeható tanúságai által világosítom föl (342, 343 1. és 387 — 391 1.), úgy hogy a finn annyi világosságot nyer a magyartól, mennyit ez amattól; egyik a másik nélkül nem fejthető meg. Akinek az nem elég, kénytelen szemmellátó tanú lenni, azaz, tanulni a rokonnyelveket , mi nélkül bajos ítélni. Ámde azon állítás: „helyeselhető a folytonos figyelem a rokon-de bizony nemrokon vagy helyesebben kevesbbé rokon-nyelvekre, mert minden nyelvek rokonok bizonyos pontig“, mindent elront. Mit is érthet a saját ügyeiben választhat; idegen ügyeknél az illető különös meghatalmazása szükségeltetik; gyánság alattiaknál pedig a gyámhatóság engedélye. SZOKOLAY ISTVÁN: A mezőgazdasági tárlat Bécsben. III. , Bécs, máj. 13. A tárlat juhosztálya talán még teljesebben van képviselve, mint a szarvasmarha-osztály. Ausztria részvéte nélkül az európai szárazon aligha is létesülhetne hasonló kiállítás. Az elsőség itt is Magyarországé, utána következik Csehország, Morvaország, Silézia. Három kos és ugyanannyi anyajuh Ő cs. kir. fensége Albrecht Felig magyaróvári jószágáról mindenek fölött kitűnnek, valamint hat darab Béllyéről is. Különösen feltűnők még három kos és ugyanannyi anyajuh (merino) Zichy-Ferraris Bódog gr. oroszvári uradalmából, továbbá három kos Zichy Ödön grftól Sz.Mihályról, hat darab Károlyi Lajos grftól Surány- és Pátyról. A gyapjú jóságára nézve csaknem valamennyi magyarországi kiállitmány — van pedig 120 darab Magyarországból—egy fokon áll a megnevezettekkel. Szép tömött báránybundákat állított ki Lichtenstein Alajos hg magyarosztrai uradalma, valamint a morvaországi törzsjuhászat Zauchtban. (Morvaországban.) " A Magyarországban oly nagy kiterjedésű sertéstenyésztés a tárlatban kevéssé tűnik elő. — A kiállítmányok után nem hinné az ember , hogy Ausztria e czikkben oly tetemes kiviteli kereskedést űz. — Mindössze csak 52 számot találunk, melynek több mint fele Csehországra jut. Magyarország csak 12 számmal van képviselve. A kiállított hízók közt a legnehezebbik nyolczadfél mázsát nyom, ennek tulajdonosa egy blindenmarkti fogadós Alsó-Ausztriában *). Ez után jön Sina János b. két hízója Sz. Miklósról, melyek 5—5 mázsát nyomnak. Ezeken kívül ez egész osztályban semmi nevezetes nincs, kivéve még egy tenyészdisznó 10 malaczczal Thun Ferencz gróffal Tetschenből Csehországban. Legkevesebb mondanivalónk van azonban az apró marha-osztályról. Itt — kivéve egy Sziriából került bóbitás pulykakast — semmivel többet nem látni, mint amit akármely szárnyasállat-kereskedőnél szintoly jó minőségben nem láthatnánk. A második főosztályban a gazdasági termények foglalják. Itt jónak látjuk újólag megjegyezni, hogy főképen a magyar közönség számára teszünk jelentést, amelyet természetesen nem érdekelhet egyéb, mint egy részről általában a tárlat fő eredményei, más részről pedig különösen a magyarországi termesztmények egybehasonlítása más országokéival. Ha tehát, sok egyeben kívül, mellőzzük például megemlíteni, hogy a cseh sajt jobb u krajnainál, ne vádoljon minket az olvasó, hogy hiányos jelentést írunk , mert ami Magyarországot illeti, erre nézve, hiszszük, egyetlenegy említésre méltó számot sem mulasztunk el megemlíteni, ha csak oly eset nem fordul elő (mint például a juhtenyésztésnél csakugyan előfordult), hogy egy szám megemlítése valamennyiért elegendő. Menjünk már most át a gazdasági terményekhez. Itt nem kevesebb mint 760 szám van, s e számból Magyarországra — a szerb vajdasági temesi bánsággal együtt — csak 36 esik. Megjegyzen1003. De másrészt nem kevéssé hiányos a frank törvény e tárgynál, miután nem rendelkezett arról, hogy kik lehetnek vagy nem lehetnek választott birákul megválaszthatok , mi már sok félreértésekre s joghátrányokra adott alkalmat. *) Minthogy tisztelt levelezőnk a főúri kiállítókat megnevezi, óhajtottuk volna, hogy e fogadóst is megnevezze. Az érdem a fogadósban is érdem marad. Szerk. dő azonban, hogy e szám a kiállítókra, nem pedig a terményekre vonatkozik, mely utóbbiak ugyancsak tömegeket képeznek más országok kiállítmányai mellett. Az osztály fő részét borok, szeszes italok és mezei termékek teszik. A borok és szeszes italok minőségét itt nem pinczeileg, csak a palack külszíne után lehet megítélni, ezért bátran csak a jegyzékhez tarthatjuk magunkat. Ö cs. kir. Fensége Albert főherczeg magyaróvári uradalma borokat küldött be, (igen tisztákat s világosakat) a nezsideri pinczegazdaságból, továbbá árpamaláta- és tengeriből főzött martiusi és „unterzeug“ *) söröket a magyaróvári serfözöbül, azután (szép fénye és egyformasága által kitűnő) sárga és fehér selymet a féltoronyi selymészetből, úgy szintén tengeri csöveket, lisztet az amerikai rendszerű főlgi udvari malomból, végre pedig nyersczukrot a mosonyi gyárból. A bérlyei uradalom is különféle borokat küldött a villányi pinczegazdaságból. — Angyal István küldött 1836 diki szegszárdi, előhegyi vörösbort (akója 15 forint) s 1846 diki borréteget (meszelye 2 frt. 30 kr). — Brenner gr. búzát s „kitűnő minőségű“ pócsmegyeri és vágujhelyi bort. — Czincher t tr. báránybundákat Gátőrről.— Czinderyurk. tanácsos tengerit, báránybundákat és borokat Ladról. — Eszterházy Pál hg Kapuvárról gabnaféléket, reperét s báránybundákat. — Ugyanafféle termékeket küldtek be még Festetics György gr., Fürst Károly Sopronból, Gallini gyógyszerész Lugosról, Hillebrand Vincze liqueurgyárnok Sopronból Horváth b., Jalica pesti nagykereskedő (borokat), Jatticsáry J. Temesvárról, Joó J. Egerből, Tóth V. Sopronból, Károlyi Lajos gr., Konkuly J. Békésről (96 fontos búzát, mely zöld dohánylevéllel trágyázott dohányföldben termett), Korompay A. Ledényből (többi közt denevértrágyát az aggteleki barlangból), Nagy Pécsről, Preisz gazd. tanácsos, Ramasetter V. Sümegről, Reutter cs. k. tanácsos (nyers és gerebenezett kendert), Szász-Koburg-Gotha hg, Sándor Móricz gr., Schlumberger elecskei földbirtokos, Schönborn-Bachheim gr., Sina S. b., Springer M. Köpcsényből, Steer M. Komposdról, Varga sz.biró Balatonfüredről, a pesti hengermalmi társulat, a szegszárdi részvényes borkereskedő társulat, a verseczi bortermelők és Zichy Ödön úr. Legközelebbi levelünkben egyes részleteket fogunk bemutatni. Az ausztriai nemzeti bank hitelzálogi osztálya I. Múlt évben jelent meg Bécsben egy röpirat,, az ausztrai nemzeti bank hitelzálogi osztályának használata fölött,a mely, azon kívül, hogy az ezen intézetnek, eljárásfolyamát előadta, törekedett egyszersmind annak állítólagos előnyeit feltüntetni a földbirtokra nézve Ausztriában. Részint ezen félhivatalos szélben tartott nyilatkozat által indíttatva, részint azért, hogy azon törekvéseknek igazság szolgáltassák, melyek a legközelebbi időben, nagybirtokosok egyesülete által Csehországban egy önálló tartományi hypothekabank felállítására indultak ki. Prága legderekabb jogtudósainak egyike, Dr. M. e napokban közzétett iratában magára vállalta bebizonyítni, hogy „Csehországra nézve a hitelzálogi osztály felállítása a földbirtokosok szükségletein nemcsak hogy semmit nem segít, hanem még ezen felül a tőkepénzeket szükséglő földbirtokosoknak a nélkül is eléggé szorult helyzetét tagadhatlanul még súlyosbítja; s hogy a cseh földbirtokosra nézve még a legközönségesebb esetekben is) Viz- és borivók lévén, e sör magyar nevét nem tudjuk.