Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-03 / 2213. szám

125-2213. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. B­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K­iadó­hivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Tj- i , r I j. • 6 hasíkos párti sor háromszori hirdetésnél 4 p. i­. Bé­mraetmenyek llljcl • lyeg.dij kúton I­pkr.Magánvira fihasábon petit soröpki Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.....................8 frt p. p. 1857. Szerda, jun. 3. Előfizetési feltételek­ , resten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre....................6 frt p. p. PEST, junius 3 .cs. k. Apostoli Felsége a váczi siketné­mák intézete pénzalapjának az ezen intézet évi java­dalma emelése czéljából leendő növelése végett f. é. máj. 27-ki legfelsőbb kézirata által husz ezer pengő forintnyi kamatozó pénzösszeget az ugyancsak Ő Felsége által országos czélokra szentelt várlaképité­­si pénzalapból legkegyelmesebben jóváhagyni mél­tóztatott. Ő cs. k. Apostoli­ Felségei, é. máj. 23-n Bu­dán kelt legfelsőbb határozata által gattájai Goro­­v­e István magyar fölkelés! menekültnek a büntetlen visszatérést legmagasb kegyelemből megengedni s neki egyszersmind a haditörvényszékileg ítélt va­gyonelkobzás elengedését legkegyelmesebben meg­adni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége Debreczenben há­rom kevesbbé terhelt bündöncznek a büntetést egé­szen és egynek részben, legmagasabb kegyelemből elengedni méltóztatott. 0 cs. kir. Felségeik utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) „ Nagyvárad, május 27. 0 cs. k. F­e­l­s­é­g­e­i­k a f. május 26-án reggeli 8 órakor történt elutazást Gyuláról a Közös szabályo­zási munkálatok részletes megszemlélésével méltóz­­tattak összekötni, mely czélra legmagasb utjukat az oláh városon át a nagyváradi útra egész azon pontig verék, hol a csatorna a csaba-dobozi utat átvágja. Elutazáskor a tanodai ifjúság, a czéhek és testületek, továbbá a lakosság a kastélytól egész az oláh város végéig sorfalat képeztek, hol egy diadalív volt fel­állítva. A csatornának Ő cs. k. Felségeik által legke­gyelmesebben megszemlélt része zászlókkal volt dí­szítve, s különösen a csatornának hoszsza és iránya megfelelő magasságban elhelyezett több zászlók ál­tal volt jelölve. Azon pontig, hol a csatorna a nagyváradi utat át­metszi, az azelőtti napon Ö Felségeiknek Gyu­lára bevonulásakor előlovaglott nemes bandérium, valamint a számos népbandériumok részletenként egy­mást fölváltva kisérék Ó Felségeiket a csaba­­dobozi útig. A közös szabályozási munkálatoknál résztvevő vagy foglalkodó községek a nekik kijelölt helyeken a rendes munkaszerszámokkal jelentek meg. Minden egyes község munkaterének kezdetpontja annak névjegyével volt jelölve. A megszemlélt csa­torna­ rész elején, közepén és végén zenekarok vol­tak felállítva. Egy külön állított emelvényről a csa­tornának egész vonalát teljesen át lehete nézni. Öcs. k. Apostoli Felsége ezen az egész vi­dékre nézve fölötte fontos munkálatokat legmagasb figyelmére és pontos megszemlélésre méltatni s leg­magasb megelégedését kifejezni méltóztatott. A fönt emlitett emelvény közelében a hatodik bandérium volt fölállítva, mely a legmagasb me­netet Doboz helységig , hol egy ünnepileg díszí­tett diadalív mellett ezen község, valamint a békési járás helységei mutaták be hódolatukat, s történt le­váltás után Dél-Bihar megye határáig kiséré. Itt az utazó Felségeket délbihar-megyei fő­nök Gerzon helytart. tanácsos a szolgabirákkal együtt, Fogarassy fölszentelt püspök Dél-Bihar me­gye küldöttségével együtt s több községi elöljárók a szalontai szolgabirói járás egy részének a vörösgyö­­rösi földbirtokos Sántha László vezérlete alatt álló avas bandériumával együtt ünnepileg díszített dia­dalív alatt legalázatosabban fogadák, mely alkalom-­ nál Fogarassy fölszentelt püspök a fölötte boldogító , legmagasb megérkezéshez illő, Dél-Bihar megye örömérzelmeit kifejező beszédet tartott. Midőn erre a lovagias Császár ugyanazon nyel­ven legkegyelmesebben elismerő szavakat méltózta­tott az üdvözletre megjelentekhez intézni, az éljenek, vivatok s más kiáltások valódi örömvihara szállt föl az egybesereglett hit alattvalók részéről a Felséges Pár jólétéért a levegőbe. Sarkadon a hely végén a nagyváradi után a hid mellett diadalív volt állítva, mely előtt a község a tanodai ifjúsággal s a helyi papsággal várta a leg­magasb utazókat, kiket az ottani r. k. lelkész ma­gyar nyelven röviden és alázatteljesen üdvözle. A szél-tarcsai pusztától a kötegyáni földbirtokos Heranus Kajetán vezérlete alatt készen álló lovas bandérium kiséré a legmagasb Utazókat Szalontáig. Itt a cs. k. Felségeik az ünnepileg díszített házak, a czéhek és tanodái ifjúság sorai közt s a Du­­lovics sír s Kiss Imre szalontai lakos vezetése alatti bandérium kíséretében a városházig hajtattak , hol egy nagyszerű diadalív mellett az ott létező cs. k. szolgabirói hivatal hivatalnokai, a reformált papság, a tiszthatóság és az egybegyülekezett község a leg­magasb­­ár óhajtott megérkezését várta. A reformált esperes és ideiglenes superintendens Balogh Péter üdvözli a legmagasb vendégeket rövid de szívélyes magtár beszéddel, melyre Csá­szár Ő Felsége kegy teljesen ugyanazon nyel­ven válaszolni méltóztatott. Erre Ő Felségeik a történt leváltás után ut­jukat Nagyváradra tovább folytatták. Az inándi pusztától kezdve a tenkei bandériumtól kísérve a legmagasb menet Gyalut, hol a nagyváradi szolgabirói járás részéről történt az elfogadás, és a nagyváradi és belényesi bandériumtól kisérve Ürög­­döt érinté, hol az é­­­e­s­d­i bandérium Boros föld­­birtokos vezetése alatt a menethez csatlakozott. Déli 2 órakor Nagyvárad város területének ha­tárához érve,­­ Felségeik egy gazdagon ékített diadalívnél a II.-Ürögd felé vezető országút magas­latán beláthatlan néptömeg által fogadtatattak. A város minden korú és állású lakosai, valamint a kö­zelebbi és távolabbi helyekről a legmagasb vár meg­érkezésére ide sietett falusi nép tolongott azon hely­hez, hol a legmagasb menet a város területét érinté, és a hivatalos elfogadásra hivatottak össze voltak gyűlve. A városi közönség nevében, mely a községi és városi tanács és a papság által volt képviselve. Toperczer Jenő polgármester ur volt szerencsés a Felséges Császárnak Nagy-Várad városa leg­­alázatosabb hű hódolatát lábaihoz tehetni, melyet Ő cs. k. Apostoli Felsége lej­kegyelmeseb­ben fogadott. Nagy-Várad, Arad és Szathmár városok részéről lovas polgárok a legmagasb vendégek kíséretét ké­pezve követték a menetet a r. kath. püspök Sza­­niszló ur palotájában elkészített legmagasb szállá­sig. Mindenek felett kitűnt Szathmár megyének nagy­számú, felette ízlésteljes és költséges — tökéletesen egyforma egyenruházatban—kitünő lovakon megjelent nemes bandériuma, mely Ő Felségeiket Nagy­váradom mulatásuk alatt is szerencsés volt folyvást kisérhetni. Az egész vonal, melyen keresztül Ő Felségeik bevonulásukat tették, a nagy német utcza, nagyszerű diadalkapu által díszítve, a szt. László piacz és a fő­­utcza ünnepi díszben pompáztak, és az iskolai ifjú­ság czéhek s testületek soraival voltak szegélyezve. Az irgalmas barátok zárdája és az olaszi plébá­niatemplom közt egy ünnepileg díszített diadalka­punál az izraelita vallásközség állt, hogy Ő cs. k. Felségeiknek tiszteletteljesen hódoljon. A püspöki residentia mint Ő Felségeik legmagasb szállása előtt a főtisztelendő papság s a polgári és katonai tekintélyek várták a szeretett Csá­szári Pár érkezését, s ugyanott egy tisztelgő század is föl volt állítva. Közvetlenül a legmagasb megérkezés után a cs. k. Apostoli Felségeik a róm. kath. székesegy­házba mentek, s a bevégzett ünnepélyességek után termeikbe vonultak vissza. 3 órakor az összes ható­ságok és testületek, továbbá a számosan jelen volt magas és földbirtokos nemesség tagjai, a róm. kath. görög kath., valamint evang. papság, városi tanács stb. lőnek bemutatva. Szaniszló püspök­e cs. k. Felségeiket a nagyváradi közigazgatási terület összes lakossága nevében a tántorithatlan hűség és engedelmesség ki­fejezésével üdvözölte. Ő Felsége e hódolatot legke­gyelmesebben elfogadni méltóztatott. A szomszéd Erdély Nagyfejedelemség nagyszám­mal képviselt küldöttsége, mely a legmagasb Vendé­gek óhajtott érkezését Nagyváradon várta, hogy e koronaország összes lakossága legöszintébb lojalitá­­sának érzelmeit . Felségeik lábaihoz tegye, Er­­délyország kormányzója herczeg Schwarzenberg Károly altb. ur által jön bemutatva. Császár Ő Felsége a kormányzó ur szó­noklatára kegyteljes szavakban fejezte ki e tántorít­hatlan loyalitás nyilatkozata feletti legmagasb meg­elégedését és bemutattatá magának a küldöttség tagjait. A magas és földbirtokos nemesség urhölgyei sze­rencsések voltak Császárné Ő Felségének hódolatukat személyesen bemutatni. 6 órakor nagy udvari ebéd vo­t, melyre a hatósá­gok, a főtiszt, papság, és a méltóságok főbbjein kí­vül számos tisztesbek és urhölgyek is hivatalosak voltak. Estre a város ünnepélyesen ki volt világítva. Ele­inte fájdalom a bekövetkezett eső és az erősebb lég­mozgás nem kedvezett a világításnak. Midőn azon­ban Ő csa k. Felségeik legmagasb kíséretükkel a vá­roson keresztül körjáratukra indultak, a szél elállt és az ünnepélyes világítás késő éjjelig tartott, s az utczákon tolongó néptömeg örömdús látványt nyújtott. Azon pillanatban, midőn Ő Felségeik a püspö­ki residentiából a világítás megszemlélésére indul­tak, innen a megyei kórházig terjedő tér az egyes fák közt felállított világítási tárgyakkal együtt ben­­gáli tűzfényben égett. A Kálvária hegyén ez óriási betűk ragyogtak F. J. E. — A legmagasb Pár által a lakosság rop­pant tolongása s viharszerű­ riadala közt meglátoga­tott utczák és terek, valamint minden többi városrész ünnepi díszben pompázott. Számos transparentek, léggömbök s más ilynemű világítási tárgyak túl­ragyogták az ezer meg ezer kivilágított ablakokat. Számos más közs. magánépületek mellett, különösen a városi tanácsház, Erdélyi görög-katholikus püspök palotája, a casino, a Körös hídja stb. tűntek ki. Máj. 27-kén reggel a nagyváradi helyőrség fölött tartatni szándéklott szemlének a közbejött eső miatt el kelle maradnia. 9 órakor a tiszai vaspálya udvarának ünnepélyes alapkőletétele s fölszentelése . Felségeik legmaga­sabb jelenlétében s ezen pálya számos alapitói s ré­szesei s számos meghívott vendégek jelenlétében Szaniszló r.­kath. püspök ur által végrehajtatott. Később Ő Felségeik az itteni hatóságokat s hivatalokat, valamint egyéb intézeteket is megszem­lélni méltóztattak. Először 10 órakor Ő Felsége a Császár a görög-kath. székestemplomot látogatá meg, hol ő Felsége a görög-kath. érsek ur Sterka- Szulutz által, a n. váradi görög-kath. püspök Erdélyi s több mások segédlete mellett fogadtatott s beszéd­del Üdvözöltetett. Erre Ő cs. k. Apostoli Felsége a várkas­télyt s az összes hatóságokat s hivatalokat , a hely­tartósági osztályt, az országos főtörvényszéket, az országos pénzügyigazgatóságot, az országos törvény­széket a fogházakkal, a megyei kórházat a katonai kórházat s Orosz tudor szemgyógyintézetét látogat­ta meg. Ő Felsége a Császárné az Orsolya-szüzek zárdáját, a bölcsödét s a kisdedóvodát szerencsésité látogatásával. Déli 2 órakor Ő Felsége audien­­tiákat adni, s a nagy számmal összegyűlt kérvénye­zőket szokott kegy- s leereszkedéssel fogadni mél­tóztatott. Erre délutáni 4 óra felé Ő cs. k. A p o­s t­o­­­i Fel­ségeik, a Fenséges Főherczeg Főkormányzó ur kí­séretében, s fényes környezet által követve, a város által egy mezőn rendezett, s több ezrek által megke­resett népünnepet látogatták meg. Magas emelvényekről hordókból folyó bor, a nyár­son sülő ökör, mely még kevéssel előbb aranyozott szarvakkal, s szalagokkal diszitve közszemlélés vé­gett körülvezettetett, közelről s távolról jött számta­lan czigány-bandák, táncz s zene, — semmi sem hiányzott, mi ezen vidékeken egy népünnepet élénkké tehet. A nép, a közigazgatás minden részeiben lakó leg­különbözőbb nemzetiségekből összeállítva, a legma­gasabb udvar, s az előkelőbb rangú számos vendégek s nézők számára felállított, zászlókkal ünnepiesen díszített s födött páholy előtt csoportozott össze, s ott különböző nemzeti tánczait adá elő. Ha a tolon­gás már előbb is roppant, s az öröm Ő cs. k. Apos­­toli Felségeik üdvözlésekor meleg s szives volt, mindkettő a lelkesülésnek oly fokára emelkedett, mit csak megélni, de leírni nem lehet, — midőn Ő cs. k. F­e­l­s­é­g­e­i­k a páholyokból leszállani, s a kedvre derült nép közé menni méltóztattak. Valódi örömvihar tört ki.—Azon it, melyre Ő Felségeik léptek, a boldog alattvalók által virágokkal hinte­tett be; a kinek nem volt virága , s ki nem volt ké­pes azon perczben, a gyermeki önkénytes hódolatnak ezen adományát az Uralkodópárnak átnyújtani a bu­ján benőtt mezőről gyepet tépett föl, s azt Ő Fel­ség­e­i­k lábai alá hinté. Ő Felségeik hoszszasabb ideig, méltóztattak az ünnepélyen mulatni; s miután mindent megszem­léltek, a nép Üdvkiáltásai köztél városon át legma­gasabb szállásukra menni méltóztatttai,hol 6 órakor nagy udvari ebéd volt. Este a városi község által, a városház helyiségei­ben, fényes halász-tánczvigalom rendeztetett, melyre több mint 3.000 jegy osztatott ki, s melyet Ő Felsé­geik a Fenséges Főherczeg Főkormányzóval együtt, jelenlétükkel megtisztelni, s ott félóráig mulatni mél­tóztattak. A legmagasb vendégeknek Nagyváradon mulatása alatt, a Császárné Ő Felségének, a közigazgatási te­rület különböző városai által készített diszajándékok legalázatosabban átnyujtottak, s legkegyelmesebben elfogadtattak; még pedig Arad városa által egy szé­pen kidolgozott szenteltviztartó, lapis lazuliból; — Nagyvárad községe által egy imazsámoly-szönyeg, — s a szathmári bányavárosok által egy nagybecsű érczkőgyüjtemény stb. Debreczen és a tiszai vasat. II. Hol keresheti e vár­os j­ö­ven­d­ő el öme­­netelének eszközeit,­­ G. K. Ugyanezen lapok hasábjain egykor azon­­ eszmét pengettük, miszerint a debreczen-nagyváradi TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Párviadali vádeset. A pesti orsz. törvényszék előtt. E párviadali vádesetben, mely Ny. J­ó­z­sa hely­beli ügyvédre s mint segédekre U. I. s gróf R. Pálra vonatkozván máj. 30-án végtárgyalása után eldöntetett s melynek lényegesb átnézetét s történe­tét legutóbbi számunkban közlöttük, a részletek mind a bizonyításra, mind a védelemre s ítéletre nézve kö­vetkezőkben állanak. Jelen esetben sem a tény elkövetése , sem az alanyi tényálladék nem igényelt mélyebb kuta­tást vagy nehéz­ bebizonyítást, mert a vádlottak nyíltan s férfiasan bevalták a párviadali ténynek általuki elkövetését. És ez tudniillik a tény elkö­vetésének bizonyossága itt eldöntő szempont volt a bűnösség kimondására s az ítélethozatalra törvé­nyeink értelmében. Némely törvényhozások a pár­viadalt csak akkor vonják a büntető törvények alá , ha abból valamely sérelem következett, ma­gát a párviadal létesítését nem kívánván fenyí­­tetni. Ellenben mások már magát a párviadal tényét is büntetik, habár épen semmi testi sér­tés sem volt is azzal összekötve. Ez a régi jog­iskola nézete, mely szerint, daczára az átalános erkölcsi érzületnek a párviadali életvesztések a kö­zönséges gyilkossági bűnesetek közé voltak sorolan­dók és a segédek mint bűnrészesek szinte szigorúan fenyítendők. És törvényünk a főelvben­ az utóbbi né­zetet szentesítette, a párviadalt büntetés alá vonván habár megsebzés nem történt is. Azért jelen esetben a vizsgálat­i bizonyítás fő fontossága azon kérdé­sekre szorítkozott, hogy a párviadal mily következ­ményeket vont maga után, hogy az egyik vívónak az elhúnyt N-nek halála s a párviadal között mily ok-­­ szerű összeköttetés volt s másrészt hogy a vádolt­­ Ny. J. és a segédek mily beszámítás alá jöttek. És e kérdések eldöntésére nézve a szakértők s tanúk­nak vallomásai voltak eldöntők. Az első szakértő Tormai városi főorvos véle­ménye az volt, hogy azon sebek, melyeket a boldo­gult NI. a párviadalban kapott, oly csekélyek voltak, hogy azok semmi tekintetben sem idézhették elő be­következett halálát; hogy azon sebek oly könnyük valának, hogy orvosi segély mellett néhány kevés nap alatt begyógyíthatók voltak, mit a következés igazolt, mert negyed napra sebei már behegedtek. Hanem bekövetkezett halálának egyedüli oka s for­rása az orbáncz (Rothlauf) volt, mely azon időtájban Pesten járványos bajt képezett s mely a párviadal után nehány napra N. testén is kiütödött. Azonban ezen orbáncz előidézésére szinte semmi befolyással sem voltak a sebek, mert az orbáncz ezektől egészen távol helyen ütött ki és mert az orbáncz egyiránt uralkodott a nem sebesültek közt úgy mint a sebe­sültek közt. E szerint véleménye az, hogy a bekö­vetkezett halál s a kapott sebek között semmi ok­szerű összeköttetés sem létezett, és másrészt az or­báncz, mely halálát előidéző, és a sebek között szinte semmi összeköttetés sem volt. Kimondá a hozzá tett kérdésre azt is, hogy N.nek sebei nem voltak oly sú­lyosak, hogy azokból örökös sintődés, gyógyíthatlan betegség, helyreállithatlan elmerongálás, hivatásával örökös tehetetlenség s a b. törv. 156. §.ban elősorolt más súlyosító körülmények eredhettek volna, melyek a 160. §. szerint 5 — 10 évi börtönsulyosbitást von­­hatának magok után. — Az államügyészség, mely ez ügynek nemcsak jogi, hanem szakértői nem cse­kély fáradsággal s búvárkodással párosult tanulmá­nyozásának is világos jeleit adá, az orbáncznak egy különös, szakértőktől megkülönböztetett nemére hi­vatkozván, még azon kérdést tevő,h­ogy az orbáncz a sebekből nem származhatott-e úgy, hogy azoktól tá­volabb helyen fjződhetett ki, mint némely orvosok ál­lítják. Erre a kihallgatott szakértő határozottan s egész bizonyossággal állítá, hogy különösen az ed­digi szerzett tapasztalatok nyomán az orbáncz a se­bektől távoli helyen nem fejlődhet ki, ha azokból ve­szi eredetét.­­ A másik szakértő orvos ezzel teljesen öszhangzó véleményt nyilvánított, hogy t. i. a vett sebek s bekövetkezett halál között semmi ok­szerű eszköztetés sem volt; hogy a halál okát az or­­bán ezképezé; és hogy ez orbánt és a sebek között szin­te legkisebb összeköttetés sem létezett. Az államügyész­ség fentebbi kérdésére szinte azon feleletet ad­, hogy a sebből eredt orbáncz a sebtől távoli helyen nem fejlődhet ki.­­ E vélemények súlyát s fontosságát még jobban emelé az, hogy a megkérdezett pesti egyetem orvosi kara azokkal szinte tökéletesen öszhangzó véleményt adott, a halál okát egyedül a párviadali sebektől teljesen független orbánczban, s reá bekövetkezett üszöködésben találván, előmozdí­tóul az elhunyt vérvegyülete is járulván. — Ezeken kívül még egy orvos hallgattatott ki, t. i. L. , ki az elhunytat betegségében gyógyitá. Ennek véleménye is az előbbieken alapult, kiemelvén az orbáncz ki­fejlődésére nézve azon körülményt, mikép­p­ rende­sen hideg fürdőt szokván használni, ezt az orvos vi­lágos tilalmának ellenére is téve akkor, midőn sebei behegedésének kezdetén testén vörösfolt ütödött ki, s neki nyugtalan lázas ést okozott, e hideg vízmo­sás folytán a legerősb orbánct fejlesztetvén ki. Mindezekből világosan jön bebizonyulva, hogy a párviadalból csak igen csekély — néhány nap alatt könnyen begyógyítható s valóban behegedni is kez­dett sebek eredtek, s hogy a bekövetkezett halál a­­ párviadalból legtávolabbról sem eredeti. A beszámítás fokozatára, minőségére nézve nagy­­fontosságuak voltak a többi vallomások. Nevezetesen az egyik segédé U. I.-re, ki a boldogult N.-nek só­gora, annak nővérét bírván nőül. Ez határozottan valló, mikép az Európa szállodában az összeütközésre Ny. Józsa semmi alkalmat sem adott; hogy N. volt a sértegető s Ny. a sértett fél; hogy Ny. Józsa mégis különösen mérsékelten viselé magát; hogy N. igen ingerült volt s csakugyan felpofozással fenyegeté Ny. Józsát, míg ez többel nem viszonzá, mint azon szavaival, hogy pofozza fel kocsiját, s nem engem ; továbbá hogy N. hívta ki Ny. Józsát, tehát hogy utóbbi volt a kihívott; hogy ez ügyben másnap sze­mélyesen meglátogatván Ny. Józsát, ez világosan úgy nyilatkozott, hogy kész a kibékülésre s a pár­viadallal­ felhagyásra , hogy ő mint sógora, kinek köztudomásilag legtöbb erkölcsi befolyása volt az el­hunytra, mindent elkövetett, hogy N.-t lebeszélje a párviadali szándékról, elébe adván annak alaptalan­ságát, s kibivó sértegető szavait stb. Ez okból U. I. saját vallomása szerint a párviadali fegyvereket sem akarta előszerezni s nem is szerzé elő, úgy hogy azokat sógora az elhunyt N. maga szerzé meg, csak a segédek kardjainak előállítását bízván ellenfelére Ny. Józsára, ki azokat W. pesti iparostól ki is bé­relte. N. azonban e kibékitési tanácsokra semmit sem hallgatott s azért a párviadal helyén csakugyan meg is jelentek. Itt mind ő, mind segédtársa gr. R. Pál meguyiták kibékitési kisérteteket, Ny. Józsa a kibé­külésre határozottan késznek nyilatkozván. Azonban N. a hely­színen is következetes maradt, sőt azt mon­­dá, hogy ha Ny. J. térdre esik is előtte s úgy kéri is, még­sem enged meg neki. A párviadal lefolyására nézve pedig U. I. azt vallá, hogy Ny. J. megengedé, hogy ellenfele N. szemüveg­gel vívhasson, mi köztudomás szerint a másik fél­­ helyzetét felette nehézzé teszi, s hogy bár ők mint segédek ellenzék, Ny. Józsának túlságos engedé­kenysége folytán N. csakugyan szemüveggel vívott. Vallá továbbá, hogy először Ny. Józsa kapván mel­lén sebet, erre ők mint segédek megálljt kiáltottak .

Next