Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-03 / 2213. szám

útvonalak elválása Püspök-Ladány helyett, Derecske fölött helyesebben történnék. Ebben részint Debreczen érdeke, részint azon szempont vezérlett bennünket, hogy Aradnak Nagyváraddal közvetlen reméllett egybeköttetése által az alvidéknek a felsővidékkeli közlekedése útját minden szükségtelen megtöréstől megmentsük. Ettől azonban már elestünk. De nem estünk még el tökéletesen a nyíregyház-szathmári vonal változtathatásától, mit Szőlösy Balázs úr szintén legközelebb e lapok május 21-diki számában figyelmet érdemlő okokkal támogat, nem ok nélkül vetvén szemére különösen Debreczennek, hogy annak idejében önérdekeit s a közérdeket erélylyel sürgetni elmulasztotta. Az Érmellék oly nevezetes pont, hogy csak magában is nagy figyelmet érdemel. A debreczeni sík vidék e ponton jöhet legközelebbi kapcsolatba a hegyes vidékkel. Debreczent különben tulajdon birtokai is sok érdekkel csatolják az Érmellékhez, úgyhogy talán nem állítunk sokat, ha azt mondjuk, hogy e felhozott két szempontból Debreczentől az Érmellékig csupán lóerőre építendő önálló vasutág-építés is jövedelmező vállalatnak tetszik előttünk. De még czélszerűbbnek tartanók, ha a szatmári főág vezettetnék az Érmelléke megérintésével egyenesen Debreczenből. Érintési pontul Székelyhid ajánlkozik , honnan ismét Nagy-Károly felé lenne az itt vezetendő. Ezen a legegyenesebb vonalból (Mihályfalva felé, melyet szintén hallottam már megpendíttetni) alig két mérföldnyi kitéréssel épen nem lenne az út hoszszabb, sőt rövidebb lenne jóval mint ugyancsak Debreczentől számítva a nyíregyházi kitérés által. És a nagybányai, különösen pedig máramarosi vidéknek utóvégre is több érdekében áll az érmelléki bortermő vidékkel, (honnan teljesítette eddig elé is nagy részét ebbeli szükségének,) jöni közelebbi egybeköttetésbe, mintsem Alsó-Szabolcscsal, melynek gabonatermő vidéke ez irányban már Szathmár s Felső- Szabolcs, Ung és Bereg-Ugocsa által megelőzve lévén, különben is a közelebbségnél fogva, önérdeke által inkább Miskolcz s a hegyalja felé vonatik. Ez nézetem a közlekedés iránt; más irányban nézeteim következők. A mint egykor Debreczen gazdagságának megalapításában egyik tényező volt a roppant nagy határ, azonkép immár gátul szolgál ugyanaz az a további elöhaladásban. Mert az iparos szellemnek teljes mértékbeni kifejlését akadályozza, s a birtokok roppant elszórtságánál és távolságánál fogva a mezőgazdaság virágzásra juthatásának is a belterjüség lehetlenítése által ellenére van. Különösen van a városnak egy statútuma, miszerint a belső házhoz és telekhez külső föld is kapcsoltatik elválaszthatlanul. Ez az iparos háztulajdonosokat is akarva, nem akarva egyszersmind földbirtokosokká s kismezei gazdákká teszi. Pedig nagy hátrányára van az az iparos szorgalmának, ha figyelme és képessége kétféle foglalatosság közt megoszlik. E szempontokból mindenekelőtt ama statútumnak megszüntetését , aztán a távolabb fekvő pusztáknak a roppant lagelőterületek szabályozásával kapcsolt megtelepítésére véleményezem. A telepítés nevetssége már a városi elöljáróság előtt is pengett, csak a miképen iránt nem hallottam még tájékozást. Én egyelőre elégségesnek tartom, ha a birtokok mostani birtokosaik kezén meghagyatván, s a közlegelő ezek területéhez arányositatván, a közösből házhelyek osztatnak ki a városi legfelsőbb, felügyelet alatt ekkor a falu alakulás alapja megvettetik. Ez legjobb alkalmat ad a pusztai nép nevelésérőli gondoskodásra is, miután a pusztai iskolák eszméje a debreczeni pusztákon meghonosítva még különben sincs. A mennyiben pedig valamely pusztán belső telkekül kiosztandó városi közbirtok nem volna, az máshol levő ily közbirtokérti csere vagy más egyesség útján magánosoktól volna szerzendő. Igen méltó tárgya lesz ez alkalommal a figyelemnek, hogy az iskolák úgy dotáltassanak, miszerint tettleges befolyással lehessenek a gyümölcstenyésztés s a kisebb gazdaságokban czélszerű és józan elvek szerint működő földipar gyarapítására. Sőt mint az országban legnagyobb határkiterjedéssel bíró várostól méltán megvárja a közönség Debreczentől, hogy figyelembe véve a gazdasági tanintézetek felállítása iránt kiadott közelebbi legfelsőbb rendeleteket egy a város közelében czélnak megfelelő kiterjedésű példány telekkel ellátott gazdasági közbeléptek, a sebesítés történte után befejezettnek kívánván a viadalt tekintetni, mire azonban N. semmikép sem akart hallgatni, azt vetvén ellenébe, hogy vér még nem folyt, s a viadal folytatását követelvén, mi mégis történt. A viadal alatt egy ízben N. kardja a falba vágódott, minél N. fedezetlen állván, egészen ki volt téve Ny. támadásának, mit azonban Ny. Józsa legkevésbé sem kívánt felhasználni, lovagiasan visszalépvén, mig N. ismét kardja használatába juthatott. A párviadal azzal végződött, hogy N. karján s Ny. könyökén sebet kapván, ez karját leereszté, mikor N. előrohant s arczát megvágá, s neki ellenben Ny. Józsa oldalkötésnél hasvágást és sebzést adott. A vívók egy ingben, azt felgombolva, nyakkendő s föveg nélkül harczoltak. N. oly kevéssé érzé magát súlyosan sebezve, hogy vele — a valló segéddel — szivarozva kocsizott Pestre lakába, hol a házbelieknek azt beszélők, hogy lóról esett le s igy sebesült meg. A másik segéd gróf R. Pál, ki szinte jelen volt az Europa szállodában a vitánál — az előbbi U. I. vallomását mindenben megerősité; különösen pedig várván , hogy Ny. Józsa volt a sértett fél, hogy irányában N. már bejöttekor piquant volt; hogy ő is mindent megten N. kibékitésére, mi végett többször meg is látogatá őt, sőt e czélból Pestről jószágára Péczelre néhány nap el is távozott, arra számítva, hogy ez alatt N. felhevültsége le fog csillapodni s kész leend a kibékülésre, mire azonban N. nem lett hajlandó; nem még a helyszínén sem, hol ő is hallá tőle azon szavakat : „ha térdre esik stb.“ hogy a fegyverek megszerzését N. vállalta magára ; hogy Ny. mellsebzése után is erőltető a viadal folytatását; hogy Ny. a helyszínére kocsizásukkor mondá : „oly nyugodt vagyok, mert én nem haragszom reá s nem értem ezen egész dolgot“ — a többiekben U. I. vallomását ismételvén. — E vallomások annál jelentékenyebbek, mert azon bevallás, melyet vádolt Ny. Józsa tőn, minden részleteiben öszhangzásban volt velök. Kihallgattatott tanúként még az ismeretes iró D. Alajos, ki a szállodai vacsoránál jelen volt, s ki tényileg szinte azt vallá, mit az előbbiek, nevezetesen, hogy N. volt a sértegető, hogy felingerültnek látszatott, hogy Ny. nem sértegető; hogy N. az említett pofoszkodási szavakat csakugyan nyilvánitá s hogy Ny.-nek gorombaságot vetett szemére ; s ki bár a közvádló nem akart, hitletételre is bocsátatott, és szállodai pinczér, ki csak azt nyilvánithatá — magyarul nem tudván — hogy N. ingerültnek látszatott, fizetéskor a pénzt oda dobván, mit máskor soha sem ten, még ily felhevülést N.nél nem látott. Ezekből ismét kisült, hogy N. volt a sértegető, hogy ő hívta ki Ny. Józsát, ő szerző kettőjüknek a fegyvert, hogy kibékülni semmikép sem akart, mig erre Ny. késznek nyilatkozott több ízben, hogy Ny. a párviadalnál is sok engedékenységet mutatott, mig N. még Ny. mellsebzése után sem akart azzal felhagyni. Másrészt a segédek irányában az tűnt ki, hogy ők mindent elkövettek a párviadal eltávolítására, a felek kibékítésére. A főtettes Ny. Józsa vallomása után, mely a legőszintébb, minden tagadást kizáró bevallás mellett egész hűséggel s az elősorolt vallomásokkal teljesen öszhangzólag adó elő mind a szállodai jelenetnek mind a párviadalnak részleteit, utóbbinál kiemelvén még,mikép annak kezdetén határozott törekvése volt akkép irányozni vívását, hogy az csak kézvágásra szoktassék, mi azonban nem sikerült. N. mindjárt testtámadást kezdett, s mely vallomás csak D. Alajos tanúnak vallomásával jött egy nem fontos részletre nézve némi összeütközésbe, a mennyiben ezen tanú azt vallá, hogy az Európa szállodábani vacsoránál ő volt talán az, ki szinte állitá, hogy Gautier Margit első adatásakor egy ügy jött elő a színpadon, míg vádlott Ny. J. ezt gróf R. P. szavainak vallá; mi végett fel is kérte D. A. tanút, hogy gondoljon jobban vissza a történtekre, mert vallomásainak igazságosságát semmi részletben sem akarja koczkáztatni, mire D. Alajos nyilvánitá, hogy nem mondja, hogy ő volt ki azt mondá, mert meglehet hogy gr. R. mondotta, reá tisztán nem emlékezvén. E vallomás után következett a közvádlónak előterjesztése s indítványa. Ebben közvádló előre bocsátván a dolog részletes történtét, bebizonyítottnak tekinté 1-ör a párviadal történtét s 2-ér a megsebzés előjöttét. A bűnösség kérdésére nézve Ny. Józsa ellen felhozá, mikép önmaga beismerő a kihívás elfogadását, a párviadali helyre való kimenetelt, és ellenének megsebzését , mely vallomás kellékei meg lévén, ez által bebizonyult, hogy a fenforgó bűntény tettese, U. I. ellen pedig azt, hogy másnap a szállodai vita után elment Ny-hoz azzal, hogy N. őt kihívta ; azt mondva ugyan, hogy nem első hírnökként ment. — N. neki azt mondván, hogy Ny. Józsát már kihívta s a kihívásról értesítette; azonban az, hogy azon üzenettel ment Ny. Józsához, mutatja hogy ő volt a hírnök ; továbbá azt hozta fel ellene, hogy a segédséget elfogadta, habár el akarta is a párviadalt hárítani; s bár kiegyenlíteni igyekezett is és kiment a helyszínére, ámbár azután éberen őrködött a szabályok megtartására , miknek folytán világos, hogy vallomása alapján párviadali segéd volt, és végre gróf R. P. ellen azt, hogy ő is elismeré segédi minőségét, habár kiengesztelése igyekezetét eléggé tanusstá is. Ezek alapján inditványozá, hogy Ny. Józsára ügyvédség vesztése mellett 1 évi börtön mondassék ki, ezt azzal indokolván, hogy ellene súlyosító körülményekül tekintendő, mikép a viadal oka s forrása frivól silány tárgy volt; a vita után néhány nap múlt el a viadalig ez alatt elég ideje lehetett a csillapodásba ; magasb értelmisége s szellemi képessége folytán belátható a tett törvénytelenségét s következéseit; ismerhető az érthető veszélyt; a törvény eléggé gondoskodott a becsületsértések megfenyitése s az elégtétel iránt, mi mellett épen nem lett volna bátorság hiánya a törvényes után maradni s a viadalt megtagadni; végre, hogy éles kardokkal s nyílott mellel vívott, a kardok behajlásai a tett veszélyességét eléggé mutatván. E körülmények ellenére azonban felhozá Ny.-nek előbbi fedhetetlen, becsületteljes életét, mi a büntetés legkisebb fokának alkalmazását megengedi. U. I. mint segédre 7 havi fogságot indítványozott enyhítő körülményül fedhetlen életét s súlyosbitóul azt hozván fel, hogy hírnökként többször működő, hogy a tett nyomait a viadal helyéül szolgált terem tisztítása, rendeztetése által eltávolítani igyekezett; hogy mint sógornak különös kötelessége lett volna megakadályozni; ezekért a 6 hónak egy hóvali szaporítása. Végre gróf R. Pálra a legalsó fokot 6 hót kérte kimondatni, miután kiválóan sem enyhítő sem nehezítő körülményeket nem található ellene, kivéve azt, hogy végig igyekeze a viszályt kiegyenlíteni. Egyszersmind a perköltségek viselésében is kívánta valamennyi vádlottat elmarasztalni. Ezen nagy gonddal összeállított s másrészt az igazságosság érzületével is párosult jeles előterjesztés után következtek a védbeszédek. tanintézet felállításáról minél előbb gondoskodjék, ha különösen onnan az érmelléket vasút érinti, legs czélszerűbben központosítani, mely nemcsak a város, hanem egyszersmind az egész vidék gazdaságának emelkedésére közvetlen befolyással fogna lenni. A jóllétben ekkér gyarapodó falvak szaporodásának a körülfekvő vidéken, bizonyára több hatása lesz a városi ipar emelésére is, mint volt eddig a kiterjedt pusztáknak. E mellett az ipar és kereskedelmi iskolák állításának haszna oly világos, hogy azt bővebben fejtegetnem nem kell. Mivel ezeken kívül a város iparának sok tekintetben természetes alapot vethet, az főképen az erdő. Most is igen szép kiterjedésű, egészben 45,000 holdnyi erdeje van a városnak, melyből azonban körülbelől 12,000 hold vizes lapályos föld lévén, ez kaszálónak, 4000 hold pedig vegyesen kaszálás s szántás alá használtatik, így az erdőterület tulajdonképen 29,000 hold marad. Ez is igen szép, valamint dicséretet érdemel a városnak azon intézkedése is, miszerint a ritkásabban az erdővetés elhatároztatott, a vágásokbani legeltetés, szántás és kaszálás ellen pedig tilalom rendeltetett el. Csak aztán a végrehajtás is egész igyekezettel és szigorral volna teljesítve. E mellett mi az erdő mennyiséget különösen a 25.000 holdnyi belső legelőnek igen sok homokos s legczélszerübben épen is csak erdőültetésre alkalmas részén aztán a pusztai birtokokon is a lehetőségig szaporitatni óhajtjuk. Az erdőségeknek egy nevezetes részét most is a tölgyfa foglalja el. Ez volna jövendőben is legnagyobb kiterjedésben szaporítandó , hanem a mostani mivelésmód lényeges változtatása mellett. Jelesen most az erdőségnek egy kisebb része 120, a nagyobb 60 éves vágásra miveltetik. Ezáltal a tímár cseranyag nagy része elveszve van, holott Debreczen körülményei közt mi ez anyag bőrségének igen nagy fontosságot tulajdonítunk, mert ez mind a városi bőrgyártás kiterjedését lehetségessé teszi mind nevezetes kereskedési czikket szolgáltathat. Ugyanazért a 60 éves vágásnak legalább egy részét 20 éves vágással timárcser mivelésre fordíttatni indítványozzuk , annyival inkább mivel azon véleményben vagyunk, miszerint az erdei trágya által gazdagított vastag rétegű sík földön a 20 éves buja sarjú erdő fatermelés tekintetében is bővebben jövedelmez, mint a nehéz sarjazása s ennélfogva gyakran újra csak vetés által sűríthető öreg vágás.. Különben az öreg vágásban meg a gubacstermelésre kell több figyelmet fordítani, melynek eddigelé egy nagy része a debreczeni erdőkben a fáján vagy a fa alatt veszett. Hogy a jobb gond alá vett és szaporított erdőségekben a sertéstenyésztés javítására, gyarapítására s tökéletes kifejtésére egész szorgalom fordítandó, ezt azon körülmény okadatolja, mert a sertéshizlalás a lakosságnak most is egyik legnevezetesebb s legjövedelmezőbb gazdasági ágát képezi. Az erdőmivelés ajánlott módosítására alapított bőrgyártáson kívül a város kebelében meghonosítható főbb iparágak következők : posztós más gyapjú kelmék, len és kender szövetek gyártása, sőt a selyemtermelésnek a vidékeni kiterjesztése által a selyemtermelés is; úgyszintén megemlíthetem itt különösen turfatüzelésre alapítva a répacukorgyártás s a szodagyártás s sziksafőzés nagyobb kiterjesztése által a most is országos hírben álló s nagy jövedelmű szappanfőzés gyarapítását. De még főbb mindezeknél a kukoricából dolgozó szesz- és az olajgyárak szaporítása, mert az egész körülfekvő vidéknek főterméke jelenleg a kukoricza vagy tengeri, minekutána pedig a gabona ára mostanában nagyon megingott, az előbbre törekvő gazdáktól valahol csak a föld arra alkalmas a reperetermesztés szaporítását lehet és kell várni s a vidéki közönség azáltal lesz legjobban csatolva a városhoz, ha e két főtermékére nézve ott bizonyos és jó piaczot talál, mindenik iparág mellett szól azonkívül azon ok, hogy általuk a marhahizlalás kiterjesztése is segélye van, mely szinte egy a város körülményeivel legjobban megegyező és legbiztosabban kamatozó jövedelemforrások közöl, mely egyszersmind a kereskedelmi forgalom gyarapítására, a többi iparágak kiterjedésével hathatósan közremunkál. Mindezekhez még csak az érmelléki borkereskedést említem meg, mely jó kezeléssel szintén igen szép jövedelemág s melyet épen Debreczenben lehet. T á j é koz á s u I. Peter, jun. 2. E pillanatban a legfelöttőbb jelenség, mely valószínűleg a világ helyzetének jövendő alakulására is döntő hatású lesz, a kibékülés, mely jelenleg Sz. Péter vára és London között készülőben van. Jóllehet azon benső viszonyok helyreállításáról, melyek Miklós császár s lord Derby torykabinetje között fenállottak, szó sem lehet, mégis Nagybritannia és Oroszország kölcsönös viszonyai a legközelebb jövőben oly barátságos alakot fognak ölteni, hogy azoknak anyagi érdekeit legalább e perecben úgy a Neva mind a Themze partjain kölcsönösen és közösen előmozdítják. Constantin nagyherczeg, mint látszik, Párisban mulatása alatt meggyőződött arról, hogy a Franczia és Oroszország közötti „entente cordiale“ az utóbbira nézve csak akkor bízhat gyakorlati haszonnal, ha általa Napóleon Lajos eddigi viszonya a csatornán túli szövetségesével meg nem zavartatik. Az orosz diplomaták Francziaországban saját szemekkel láthatták a koránsem egészen ideális politikai és társadalmi állapotokat, melyek Párisban s a megyékben minden három négy hétben valami aggasztó kitörést okoznak ; rájuk is elragadhatott a mivelt francziák közt általánosan elfogadott vélemény, miszerint Napóleon Lajos csak addig maradhat meg a császári székben, míg a britek nem foglalnak irányában ellenséges állást, így tehát közel volt azon gondolat is, hogy hasznos szövetségeseket a Tuileriákban nem kell megfosztani azon legfőbb eszköztől, melylyel fiatal dynastiáját megszilárdíthatja, hanem hogy ellenkezőleg azon eszközzel, azaz Angliával maguknak is kell némi egyetértésbe lépni. A legjobb s legközelebbi alkalmat Konstantin nagyherczegnek Oorne-ba hivatása szolgáltatta reá. Azon főtekintet mellett a franczia viszonyokra, Gortsakoff herczeg kabinetjében bizonyosan az orosz vaspályákról is megemlékeztek, melyek mindaddig, míg a City ellenséges állást foglal, hathatós külföldi gyámolításra teljességgel nem számolhatnak. Lehet, hogy e mellett a keletázsiai viszonyok s a chinai háború is tekintetbe jöttek ; tudva levő dolog, hogy a középbirodalom fiai diplomatikus mentorjaik iránt igen hálátlanoknak mutatják magukat s az Amur vidékén birodalmuk éjszaki szélein különböző helyen vitába elegyedtek az oroszokkal. Az „Ind.beige“ turini levelezője, a bécsi és nápolyi udvarok közt némi hidegséget vett észre. Ennek okát levelező igy adja elő : „Az ausztriai kormány úgy látszik azt kívánta, hogy a nápolyi király Piemont irányában kövesse az ő eljárását, mit azzal indokolna, hogy a piemonti sajtó ép úgy nem kíméli a nápolyi kormányt, mint Ausztriát ; a bécsi kabinet felszólíta tehát Ferdinánd királyt a turini kabinettel való diplomatiai viszonyok felfüggesztésére mindaddig, míg ő érvényesítendi a két egy iránt érdekelt udvar panaszát, hogy vége legyen vetve a független olasz sajtó támadásainak. A nápolyi kormány igen világosan megtagadta ezen javaslathoz járulni. „Azon előterjesztésben, melyet ez értelemben tett, azt felelte, hogy a piemonti sajtónak a bécsi kabinet elleni támadásai nem máról datáltatnak, hogy a helyzet több év óta ugyanaz, s hogy az ausztriai kormány mindemellett, a dolgok ezen állapota ellen nem panaszolt, azt nem szándékozott szakítás tárgyává tenni. Sőt a nápolyi kabinet azt is fölemlítette, hogy azon támadások alkalmával, melyeknek a nápolyi kormány a párisi congressusban tárgya volt, nem látta, hogy Ausztria képviselője a nápolyi kormány védelmében buzgolkodott volna, nem tiltakozott azon vádak ellen, melyeknek a nápolyi udvar tárgya volt, sőt azokat még enyhíteni sem igyekezett. Csak egyedül Poroszország képviselője szólt néhány szót a nápolyi kabinet mellett; az ausztriai képviselő hallgatott. „Következőleg a nápolyi kabinet kijelenté , hogy nem avatkozik oly kérdésbe, mi rá nem tartozik, s hogy semmi oka Ausztria pártját fogni oly viszályban, melytől teljesen idegen s az is akar maradid. Ferdinand királynak az ausztriai alkudozók előtt tisztán kifejezett ezen határozata, mint az „Ind. béig.“ levelezője gondolja, nagyon megsérté a bécsi kabinetet. E miatt nagy hidegség állt be a két udvar közti viszonyokban. íme, hova jutottak a dolgok, nem lehetlen, hogy ezen politikai közbejött eset darab idő alatt még fontosabb jelentőséget nyerene. Majd meglátjuk.“ Az „Indep. beige“ e levelére vonatkozólag az „Oest. Corresp.“ legközelebbi száma megjegyzi : „Az Indépendance belge,amely az újabb időben nem ritkán kalandos hírekkel és tudósításokkal engedi magát mystificáltatni, május 29-én megjelent számában egy levelezést közöl Turinból, melyet, mint a hírlapi elmés combinatiók alapos példányát méltán kiemelendőnek tartunk. „A cs. kir. kormány a nápolyi királyi kabinethez azon megkereséssel folyamodott volna, hogy maga részéről is szakítsa félbe a diplomatiai összeköttetéseket Szardiniával, mit azonban az ottani kormány visszautasított vala. A turini levelező ezután azon okok fejtegetésébe bocsátkozik, melyek a nápolyi udvart ezen megkeresés visszautasítására indították, s biztosan tudni állítja, hogy azóta a két udvar közt „nagy hidegség“ uralkodik, mi tán nemsokára komolyabb jellemet ölthetne magára.“ Az „Indépendance belge“ szerkesztősége maga is fontos és bölcs arcvonásokkal szerencsekívonatát fejezi ki a nápolyi kabinet irányában a tanúsított veszélyes visszatartásért.“ „Majdnem egészen fölösleges megjegyezni, hogy az egész elbeszélés puszta koholmányon alapul, hogy az említett iránybani felszólítás vagy óhajtás sem a nápolyi kir. udvarhoz sem más kormányokhoz nem intéztetek, hogy tehát a visszautasítás annak motiválásával együtt puszta koholmány; a zárkövetkeztetések is tehát csak hasonbecsüek.“ — Az „Adve rti ser“ nemrég meglehetősen pontosan s az ügy állásával teljesen megegyezőleg tárgyalta a klezvig-holsteini kérdést, (eddig ezt még egy brit lap sem tette volt), s hímezés hámozás nélkül kimutatta, hogy azon kérdés végkövetkezményeiben nem német-dán, hanem európai-orosz ügy, azért a londoni jegyzőkönyvvel sem bánt nagyon kíméletesen. A radikal lapnak ezen czikkében a Palmerston-kabinet nézeteinek kinyomatát vélik találhatni s ezért e részről hathatós gyámolitást remélnek azon hoszadalmas, de mint minden földi dolog valaha mégis csak véget érő viszályok végleges elintézésénél. Várjon és mennyiben számolnak itt a gazda nélkül, azt nem akarjuk kutatni, mindenesetre czélszerűbb volna inkább a szép angol mondatra : „helf your self“ (segíts magad magadon) gondolni, mint a whigminisztérium jószívűségében bizakodni. — A neuschateli ügyre vonatkozó kötés aláírásának híre 27-kén jutott Bernbe. E hírt mind kormánykörökben mind a népnél nagy megelégedéssel fogadták. A szövetségtanács még aznap összeülendő volt, hogy a szövetséggyűlés összehívása fölött, mely a kötést szentesítni fogja, tanácskozzék. Távirdai tudósítás szerint a szövetséggyülést junius 9-kére hívták össze. — Neuchatel népsége pedig az alkotmány revisiója tárgyában 21-kén mondja ki véleményét. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 2. Pestvárosi igazg. főorvos Dr. Tormay K. könyve : „A népesség mozgalmának kimutatása Budapesten 1854. és 1855-ben,a mely e napokban jelent meg, igen érdekes statistikai munka volna, ha csupán csak városunkra vonatkoznék is ; — de annyival nagyobb érdekű, mivel hiteles források nyomán összehasonlítások léteznek Budapest és más várook lakossági viszonyai közt. A könyv áll, egy bevezetésből, melyben e terület s a népesség felosztása adatik elő. A népességi mozgalmak közt a házasságkötetések, születések, halandóság statistikája van előadva igen részletesen, s az egészhez tizenegy, az áttekintést könnyebbítő tábla van mellékelve. — Néhány adatot közleni érdekesnek tartunk e munkából: 1851-ben Pestnek 106,379, Budának 50,127. lakosa volt; 1855-ben Pestnek 127,135, Budának 58,561. Az előtt említett évben tehát az összes lakosság 150,506, az utóbbiban 186,498 volt, így Budapest a birodalomban a második város a lakosság mennyisége tekintetében. Van Budapesten mintegy 122 ezer rom. cath. mintegy 7,200 ágostai vallásu, 5600 helvét hitű. nem egyesült görög 1750, zsidó 27000. Érdekes még, hogy a törökök uralma előtt és alatt sőt még azután is sokáig Magyar könyvészet 244. Találmányok könyve a legújabb adatok és források után szerkeszti Jánosi Ferencz és Salamon Ferencz, Pest, 1857. Nyomatott Herz Jánosnál. Kiadja Herz János. I. Füzet. A gőzgép. Gőzhajó. Gőzkocsi. Gazdasági gőzgép. Kisrét 144 lap. Ara 40 kr. 250. Kelet népe. Magyar irodalmi csarnok és időszaki szemle. Kiadja Török János, a magyar academia tagja. Első évi folyam. IV. Füzet, II. kötet második fele. Bécsben. Keck Josefa betűivel 1856. 8 rét 376 lap.