Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-03 / 2213. szám

­an a jobb néposztályhoz tartoztak, gyűlt egybe. A szavazat pillanatában a tribünöket ismét megnyi­tották, de alig jelent meg 40—50 hallgató. A követe­ket kimenetükkor népszerűségük fokozata szerint akarták köszönteni. Ekkor egy igen sajnálandó eset adta elő magát.­­A pápai nuncius, kit a nép DeHa­­e­r­n­e abbénak tartott, midőn kocsijába akart lépni a kapuzat előtt általános pisszegés és mormogással fogadtatott.­­ A szabadelvű képviselők irányában zajos hódolatok nyilvánitattak. Ez események a vá­rost könnyen képzelhető izgatottságba helyezők. A csapatok az estre a laktanyákban consignáltattak. Brüssel, máj. 28. Midőn öt óra felé a követek a házat elhagyák, a tegnapi jelenetek még sokkal nagyobb mérvben ismétlődtek. Ez órában mintegy 5 —6000 ember lepte el a tért és a park egy részét. Az igazságügyminiszter , valamint a clericalis köve­tek közöl többen orditással és fütyöléssel fogadtat­tak ; ellenben a balodal tagjai hangos éljenzésekben részesültek. F­r­é r­e ur, jóllehet hangosan kihivatott, ismét nem jelent meg ; alól azt hitték, hogy vala­mely oldalután lakására tért ; ő azonban a kamara titkári hivatalában volt, mert nem akarta, hogy a nép lelkesedésének kifakadásai irányában nyilvá­nuljanak. Az egész népcsoport most hosszú menetben F­r­é r­e úr háza felé vonult, hol őt messze elhangzó éljenzésekkel tisztelték meg, azután elénekelték a Brabangonnet. Onnan csendes és rendezett csopor­tokban a királyi várkastély elé vonultak, hol a sza­badság tája körül föl állva, többszörös dörgő „éljen a király“ felkiáltások után , ismét a népdalt han­­goztaták. Most a Place Royale téren vonulván ke­resztül, szabadságot vettek maguknak N o t­h o m b ur lakásánál ismét rászóló demonstratiókra Innen a néptömeg Verhaegen urnak a Rue des­ Mini­­mesben fek­vő lakásához vonult. Brüssel nép­szerű képviselője megjelent az ablaknál s a kalapja­ikat magasra emelő, s hurrahkiáltásokkal meg nem szűnő sorokat maga előtt elléptette. Orts ur, ki szintén azon utczában lakik, hasonlag hódolattal tiszteltetett meg. Innen ez igen népes városnegyed­ből az elláthatlan néptömeggé növekedett sokaság a Brigittines utcza felé mozgott, melynek nagyobb része a jezsuitáké, kiknek ott palotaszerü iskolaé­­pületek s több hospitiumuk van. Itt, fájdalom!­kihá­gásokra került a dolog, mert a néptömeg nem érte be egyedül az orditás és piszegéssel, hanem annyira megfeledkezett magáról, hogy néhány ablakot föld­szint bedobott. A miniszterek ez órában tanácskozás­ban ülnek. U t ó­­­r­á­s: 81/2 óra estve. A nép még mindig a ca­­pucinusok kolostora előtt és Coomans úr, az „Emancipation“ szerkesztője háza előtt volt, hol is­mét sajnálandó kihágások adták elő magukat. E pillanatban több ezer ember van összegyűlve a vá­rosháztéren, hol egy osztály gránátos is van felál­lítva. Brüssel, máj. 29. A tegnap estre fölmerülő eseményeket távirda útján akartam önnek jelenteni, de sürgönyöm felküldését a távirdai hivatal megta­gadta. Tegnapi tudósításomat azzal végeztem, hogy a pénzverde­i­ városház téren nagy embertömeg gyűlt egybe. A színház előtt, melyben épen teg­nap a szegények javára Tell Vilmos adatott, legkevesebbet mondva 20-3000 ember állott, kik­nek magok viselete tökéletesen csendes és mérsé­keltnek mondható. A brabanti hg és hgnő, kik meg­­igérék, hogy az opera előadatásán jelen leendnek, mintegy kilencz óra tájban érkeztek a dalszínházba s lelkesült Vive le Roi! Vive le Duc de Brabant! felkiáltásokkal fogadtattak. De mind­járt erre felhangzott a nyugtalan tömegek jelszava is:A bas les convents, valamint más hasonló nemű kiáltások. A herczegek a második felvonás közepe táján léptek páholyukba. Erre ismét több ezer torokból hangzott :Vive le duc de Bra­bant! mely üdvözlést a herczeg többszöri maga meghajtásával a közönség felé viszonzott. La Bra­­bangonne! La Brabangonne! hangzott min­den szegletből, s a zenekar azonnal rákezdte a nemzeti dalt, melyet minden jelenlevő állva s mély csendességben hallgatott végig. Ezután ismét han­gosan kiáltozák : V­ive le Roi! Vive le duche Brabant! s az opera előadatása minden megzavarás nélkül folytattatok. Az előadás több jellemző helyén zajos helyeslés nyilvánult, különben a teremben min­den csendes volt. Annál zajosabban álltak a dolgok a dalszínház falain kivül, hol a várakozó tömeg mindinkább növekedett. Időről időre a királyt, az alkotmányt s a baloldalt éltették, míg a kolostorok, a törvény stb. ellen keserű kifakadásokba törtek ki. E kiáltások kettős erővel ismétlődtek, midőn 11 órakor, az előadás bevégezte után a herczegi pár haza felé ind­ult. Ezután a tömegek szétoszlottak s különböző irányban elszéledtek. Estve a polgármes­ter falragaszok által azon tilalmat közlé a város la­kosaival, hogy öt személynél többnek nem szabad az utczákon együttállani. És mégis mindig és mindig növekedő néptömeg tolongott az utczákon s a legsaj­­nálandóbb kihágásokat követte el. M­a­­­o­u ur laká­sán, a „Journa de Bruxelles“ és „Emancipation“ cle­ricalis lapok (ez utóbbinak főszerkesztője, tudomás szerint Coomans ur) kiadó hivatali épületén, va­lamint a capucinusok zárdáján is az ablakok mind bevezettek, s részben más károkat is tettek; az igaz­­ságügyminisztérium előtt szintén fütyülés- és pissze­géssel vonult el a nép. Jelentik,hogy a rendőrség, mely­nek magaviseletéről különben, mint általában mérsé­­keltségéről igen sok dicséretest mondanak, e jelenetek következtében néhány személyt elfogott volna, s hogy a törvényes vizsgálat megkezdetett. Éjféltájban min­denütt a legtökéletesebb csend uralgott. Ma reggel az itteni helyőrség a tartományokból érkezett csapa­tok által erősíttetett. A tegnap a nép dühe által bán­talmazott személyek házai katonai védelem alá he­lyeztettek. Itteni hírlapok jelentik, hogy a lüttichi és genfi egyetemekből nagy számú fiatalság érkezett ide, valamint azt is, hogy a reggeli vonatokkal sok szerzetes rendű pap elhagyta a várost.­­ Különösen kiváncsiak valának a kamarák tárgyalására, miután a kabinet részéről nyilatkozatot vártak a tegnapi események következtében. A király még tegnap est­e 9 órakor megérkezett Laekenből a miniszteri tanácsban részt veendő, mely ma d. e. 10 órakor ül össze ő felsége elnöklete alatt. A kabinet, egyesülve a két­ párt főnökeivel, az ülés előtt a mindkét rész­ről követendő magatartás fölött tanácskozott. Ennek kieszközlését a vitatkozásnak keddigi elnapolá­sában találták föl, mit de Brouckere­ur ho­zott javaslatba, s mind a jobb­oldal mind a minisz­térium által elfogadtatott. Tegnap ugyanis No­th­o­m­b­er kinyilatkoztatta,hogy ez után is nem a spe­ciális igazgató, hanem úgy, mint azelőtt, a községta­nácsnak van joga (az 1842. törvény szerint) az alapít­ványi iskolákba tanítókat és tanítónőkat kinevezni. E szót, mely egyenes ellenmondásban áll a jótékonysági törvény határozataival, — miután ez utóbbi csak ak­kor engedi meg a községtanácsnak ama kinevezése­ket, ha az alapitványzók a felől máskép rendelkez­nek, Frére és Verhaegen urak azonnal felfog­ták, s ennek következtében Malou és de Theux urak által a miniszter tévedésének nyilatkoz­tattak ki. N o t­h o m b ur­­maga is kinyilatkoztatta, miszerint tévedett. Ezen kézzelfogható tévedést d­e Brouckere ur ma arra használhatta föl, hogy a kabinet és a középponti sectio közötti félreértésre támaszkodhasson. Indítványa elfogadtatott s a tör­vény fölötti vitatkozás közelebbi keddre halasztatott. Holnap a hadügyminisztérium által kívánt hitel fö­lött fognak vitatkozni, a vasárnapi ülés pedig elma­rad. Hitték, hogy e tárgy már bevégezve van ; akkor fölkelt Coomans úr, mondá, miszerint szándéká­­ban volt, a középponti bizottmány nevében ma tenni jelentést a júniusi hitelről. — „Midőn én azonban ma — igy folytatá­m ezen, a kormány kívánságának kedvező tudósítás első lapját, hol én örömmel és büszkeséggel utaltam országunk szerencsés, szabad állapotára és szabadelvű institutióira, még egyszer átolvastam; akkor láttam be, hogy ama tudósítást egy nappal hamarabb kellett volna előterjesztenem. Miért is kényszerítve látom magamat mint a kö­zépponti bizottmány tagja és jelentésttevője, elbo­­csáttatásomat beadni, s holnap talán, mint kép­képviselő is benyujtandom.“ De Decker úrnak néhány általános tetszéssel fogadott szavainak da­czára, ki sajnálatát fejezé ki Coomans úr ezen határozata, valamint azon kihágások fölött, melyek­nek tárgya volt, Turnhout követe előbbi nyilat­kozata mellett maradt. Dumortier úr kérdésére, várjon tétettek-e lépések, a tegnapihoz hasonló ese­mények ezutáni megakadályozására, a belügyminisz­ter azt válaszolá, hogy a polgári és katonai hatósá­gok e dologra nézve már egyet­értettek, s hogy ő az életbeléptetendő rendszabályokat elegendőknek te­kinti. Erre a gyűlés feloszlott.­­ A nemzet terén is­mét nagy néptömeg gyűlt egybe, mely azonban egy vadász zászlóalj és egy század csendőr felállítására eleintén a parkba vonult vissza, honnan később a rendőrség által csekély fáradsággal eltávolíttatott. Estvére katonai előintézkedések tétettek, a polgári gárda is egybehivatott. Általában remélik, hogy a tegnapi sajnos események nem fognak ismétlődni. — Ejteli 8 óra. Sűrű néptömeg hullámzik a városháztér körül, melyen a polgári gárda van felállítva. Sok nép van az utczán, de minden csendes. A gránátos és va­dászezredek a laktanyákban consignálvák. Remélik a rend fenmaradását. Brüssel, máj. 30. Reggel. A csend és rend teg­nap est­e a főváros egyik pontján sem zavartatott meg. Többnyire kiváncsi emberekből álló néptömeg járkált az utczákon, a­nélkül, hogy ellenséges kiál­tásokkal vagy manifestátióval lépett volna fel. Lo­vas csendőrök vonultak egész estén keresztül a vá­roson minden irányban. A nemzeti gárda 3-dik lé­giója fél 7 órától fogva a nagy piaczon volt egybe­­gyűlve, s 11 órakor kapott parancsot a visszavonu­lásra. A nyugtalanságok miatti vizsgálat, melyeket úgy jellemeznek, mint „a kamarák alkotmányos te­kintélye elleni merényt“ mint bizonyosnak állítják, már megkezdődött, s több elfogatás történt. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN, egyetemi­ utéza, takarékpénztár-épületben, 2-dik sz. 1857. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS. ESTI POSTA. Pest, junius 2. T. olvasóink figyelmét méltán igénylik a „Belgi­um“ rovatunkban részletesen ismertetett brüsseli ese­mények, mikben a közvéleménynek tanulságos nyi­latkozatára kell ismernünk. Belgium clerikális párt­ja tovább nem áltathatja magát azon hiedelemmel, hogy iránya a miveit osztályban s a népnél visz­­hangra, támogatásra találand. A ma este érkezett franczia és németországi lapok semmi újabb tudósí­tást sem hoztak Brüsselből, az „Independance bei­ge“ pedig a pünkösdi ünnepek miatt vasárnap meg­­nem jelent.­­ Az orosz nagyherczeg angolországi útjára ala­pított s tájékozó czikkünkben bővebben kifejtett con­­jecturánkat az „0. Ztg“ közelebbi száma is igazolni látszik. „Európa földképe átalakításának eszméjé­vel“ mond e lap, „tán soha fel sem hagytak Fran­­cziaországban, s mivel e czélra n­em­ lehetett Ausztria közreműködését remélni, kívánatos volt az orosz kö­zeledése, hogy e hatalmas erő segítségével Közép- Európára erkölcsileg, vagy a körülményekhez ké­pest anyagilag is hasson. Szardíniában az Ausztria­­ellenes mozgalom, a Svájcz és Poroszország közt tör­tént meghasonlás, s az unió-kérdés élénkebb folya­ma nem véletlenül vágtak össze, sőt úgy tűntek fel, mint jól választott kiindulási pontok nagyobbszerű működésekre.­­ A franczia kormány azon terve, hogy ezután az évenkénti hadjutalék 80,000 emberről 100,000-re emeltessék, némi mozgalmat idézett elő a kamarában. Kérdezik, hogy épen a béke helyreállítása után, miért szaporítják az újoncz-jutalékot ? A bizottmány­nak adott fölvilágosítások három oknál fogva igazol­ják a javaslati rendszabályokat. Az első épen a há­borúból a békére való átmenet. A tartalékok ki van­nak merülve, a seregvázak ki vannak terjesztve s azokat nem lehet megszorítani a csatatéren nyert jogigények közel érintése nélkül. A másik ok az uj tartalék­rendszer szervezése, mire nézve a bizott­mány nem bir elég akarattal s általánosan csak any­­nyit mondhat, h­ogy a nagyobb szám más kárpótlást nyújt, a fiatal, katonák t. i. nem lesznek oly sok ideig zászló alatt. Ők nem szolgálnak oly sok ideig, hogy a földi munkát feledjék, s elég ideig szolgálnak, hogy valamit tanuljanak. A harmadik ok lényegesen poli­tikai. Azt állítják, hogy Francziaországnak 600,000 emberre van szüksége, a hatalmához illő rang fen­­tartása végett Európában s bizonyítékul hozzák föl az utóbbi 30 év alatti tapasztalatokat. Hogy 600,000 effektív létszám helyre legyen állítható, évenkénti 100,000 újoncz szükséges. A bizottmányi jelentés nem bocsátkozik az indokok c­áfolásába s kikötést sem tesz, s a „J. des Déb.“ megjegyzi, miszerint nem tudja, ha vájjon ezen eszmemenet volna az, ami bi­zonyos emotiót idézett elő a kamarában.“­­ Néhány nappal ezelőtt a franczia köztársasági párt vezetői előkészítő választógyű­lést tartottak. Né­hány orleanista főnök is megjelent. Az orleanisták tudnillik a bekövetkezendő választásokra a republi­­cánusokkal szövetkeztek, még­pedig úgy, hogy min­dig azon párt jelölte mellett szavaznak, kinek leg­több kilátása van az eredményre. T h i e r s, kit a vidéken ismét követté akartak je­lölni, a kijelölést visszautasította, még pedig a kö­vetkező szavakkal : Je n’ai pas envre d’aller une seconde fois à Mazas — nincs kedvem másodszor is a Mazasba jutni. (Tudomás szerint az államcsíny al­kalmával Thiers urat is befogatta volt Lajos Napoleon.) — Ségur, a roma egykori auditora, a pápai ház praelatusa s a császári káptalan tagjának elnöklete alatt egy kath. társulat alakult Párisban „Salesi sz. Ferenczhez“ czim alatt, melynek czélja, hogy pénza­dományok, tanítás és könyörgés által a francziaor­­szági protestáns propagandának ellene működjék. Párisban 13,000 protest­ás van, Francziaország 36 millió lakosa közt 770,000. Avignonban, a pápák vá­rosában, nem rég evang. templomot nyitottak, s Li­­mousinben, Dauphinében stb. kezd a Protestantismus gyökeret verni. — Az „Ind. B“-nak írják Rómából: A pápai bir­tokban igen feltűnt, hogy míg a pápa körutat tesz országában, s tőle reformokat várnak, a szent­szék­nek pergőjés vicariusa, megújítja III. Kelemen pápá­nak azon zsidók és keresztyének ellen kiadott bullá­ját, kik társadalmilag érintkeznek, pl.­­együtt esz­nek, isznak vagy élnek. A vicarius a bullában kije­lölt büntetésekkel fenyegette annak áthágóit.­­ A „Moniteur Alg.“ szerint máj. 22-kén adta meg magát Dzsemma Szaharidzse város, a Beni-Fraus­­senek főhelye, egy a francziákhoz hű törzs rábeszé­lése és befolyása következtében. Minthogy a táj több napig köddel volt borítva, s az utak a rosz idő miatt felbomlottak, csak 24-kén reggel történt a támadás a Beni-Rattenek ellen, három oldalról egyszerre, s a francziák, alig kétórai harcz után, már a magaslatok birtokában valának. A francziák taktikája tudomás szerint az elő­fensík megszállására volt számítva, s e czélra a lovasság volt kijelölve. Hogy azon czél, melyre a franczia kormány Algír­ban tör, világos legyen, a „Moniteur“ a hadügymi­niszternek a császárhoz intézett részletes jelentését közli, az algíri arab törzsek kormányzati állapotáról 1856-ban „franczia, sőt mondhatjuk, európai érdek­ben egy társadalmat szerveztünk ; gyarmatot alapit­­nunk, a föld természeti kincseit kibányásznunk s termékeinknek uj vásárt kell szereznünk mondja a belügyminiszter mindjárt a bevezetésben. A franczia lapoknak meghagyatott, hogy a császár és bajor királynak a tüzérségi múzeumban tett láto­gatásáról ne szóljanak, mi azon hírre adott alkalmat, hogy a császár élete ellen merészlet követtetett el. Valódi oka ez volna a tilalomnak : a császár tüzér­sége és új lőfegyverekkel való kísérleteket tétetett volna a bajor király előtt, mely előnyben Konstan­­t­i­n nagyherczeget nem részesítő.­­ Az angol felsőház május 29-kén III. Ká­roly restaurátiója évnapján) nem tartott ülést. Az alsóházban Disraeli a Honduras fölötti an­gol amerikai szerződmény kérdésében interpel­álja a ministerelnököt. Lord Palmerston: a múlt nyá­ron két szerződményt kötött ő felsége kormánya,­­ egyet Honduras köztársasággal, egy másikat a szö­vetséges államok kormányával. A Hondurassal kö­tött szerződmény czélja volt többek közt Ruatan, Bonacca szigetek stb. átengedése. Ezen szigetek át­engedését bizonyos feltételekhez kötötte a szerződ­­mény, melyek az azokon letelepült birtokos angolok biztosítása végett szükségeseknek látszottak. Azt is kiköti a szerződmény hogy a szigetek ne jussanak valamely nagy tengeri hatalom kezére, s ne lehessen azokon erődöket építeni,­­hanem — mint eddig — bé­kés, nem katonai állomások maradjanak. Az egye­sült államokkal kötött szerződmény két részre osz­lik ; az elsőben azon szerződési czikkely van, melyet Anglia és Északamerika együtt terjesz­tenének elő Nicaragua és Costa Rica államok­nak a spanyolamerikai köztársaságok közötti vi­szályok kiegyenlítése s a mosquito-indiánok jö­vendő szabályozása végett. A szerződmény másik az Anglia és az Egyesült államok közt kö­tendő egyezmény föltételeit foglalja magában s egyik czikkelye akkép hangzik, hogy miután II.­­Britannia a fentirt szigetek átengedése végett szer­­ződvényre lépett Hondurassal,­­ kötelezik magu­kat Nagybritannia és az Egyesült államok, hogy azon szigeteket Honduras területe kiegészítő részéül ismerik el. Ezen, lord Clarendon és Dallas úr által aláírt szerződményt ratificatio végett Hondurasba és Washingtonba elküldték. — Hondurasból mind­eddig semmi hivatalos értesítést nem vettünk a fe­lől, ratificálták-e a szerződményt vagy nem. — De magán után azt hallottuk, hogy technikai nehéz­ségek akadályozták a jóváhagyást. Az Egy. álla­mokkal kötött szerződményt természetesen a sena­­tus elé terjesztők, s ez több változtatást ajánlott abban. Több módosítás elegendő jelentőségű s egyik épen igen nagy fontosságú volt. Ily módosításokkal jött vissza a szerződmény Angliába az amerikai kor­mány ratificatiója mellett, s fölhívtak bennünket, fo­gadjuk el azon módosításokat. Az amerikai sen­atus­­nak kétségkívül joga van minden szerződményt módo­sítani tetszése szerint, ha elfogadhatónak nem tartja. De ha egy souveraine hatalom valamely szerződményt ratificál, az annyit tesz, mint hogy azt elfogadja s jóváhagyja aláírása által azon kötelezettségeket, me­lyeket az ő nevében és megbízásából fölhatalmazott diplomatiai, ügyvivők kötöttek, s ratifikálni oly szerződményt, mely,­­ miután az egyik hatalom megváltoztatta, többé nem ugyanaz, a­melyet a föl­hatalmazott diplomatiai ügyvivő kötött, merőben el­lenkező dolog volna a diplomatia hagyományos eljá­rásával. Ha tehát a brit kormány beleegyeznék a senatus által­ javaslolt változtatások elfogadásába , akkor is uj szerződményt kellene kötni, melyben ezen módosítások benfoglaltassanak s ezen uj szerződ­ményt kellene aztán mindkét államhatalom által rati­­fikáltatni. Mint mondá szónok, a módosítások közt egy sem volt, mely fontossággal ne birt volna ; de miután ő felsége kormánya nem akart nehézségeket emel­ni oly kérdésben , melynek elintézése annyira kívánatos , fölhagyott minden ellenvetéssel, egyet kivéve, mely épen az angol-amerikai egyez­mény azon pontjára vonatkozott , a­mely az Anglia és a Honduras közti szerződményt idézi. Említem már, hogy a szigetek átengedése bizonyos feltételekhez van kötve. Az Egy­-államok senatusa azt javasolta, hogy az Anglia és a Honduras közötti egyezményt egészen hagyják ki, s a czikkelyt egy­szerűen úgy állítsák , hogy Anglia és az Egyesült­Államok azon szigeteket Honduras területe kiegészítő részeinek ismerik el, minek az lenne következménye, hogy a szigetek átengedése üres formaságnak tűnnék föl, azon intézkedések nélkül, melyek a gyarmat jó­létére s az ország jövendő politikai érdekeire nézve szükségesek. Ő felsége kormánya ez okból sajnála­tát fejezte ki a fölött, hogy ezen módosítást nem fo­gadhatja el, egyszersmind azonban a módosított czik­­kelyhez egy adalékot javaslott, mely szerint a szi­getek átengedése akkor lépne életbe, ha Honduras elfogadja az általunk kikötött feltételeket és javasla­tokat. Ezen javaslatot elküldtük az Egy.-államokhoz, s az alkudozás e tárgyban még nincs befejezve. Ez okból még nem terjesztheti elő szónok a két szer­­ződményre vonatkozó okiratokat. Ha nem találnak czélra vezetni ez alkudozások, kötelességéül tekinti a kormány tudatni a házzal, miért nem fogadja el az amerikai senatus javaslatát. Ha ellenben a szerződ­mény oly alakban, a­mint Anglia érdekei kívánják, ratificálva lesz, ez esetben alkalmasint a szerződ­mény előterjesztésével is beéri a ház s nem követeli a két állam között folyt viták előterjesztését. (Tet­szés.) — Disraeli újabb közbeszólására feleli Palmerston, hogy a Washingtonban levő brit követ kétségkívül jelentette, hogy a senatus alkal­masint él módosítási jogával, de az angol kormány csak akkor felelt, midőn már tudva volt előtte a se­natus tanácskozásának eredménye. — Új Granada új elnöke az egyesült államokkal való viszályt békés után szándékozik kiegyenlíteni. A panamai földszorosban levő réveket szabad révek­nek akarja nyilvánitni, azonban az európai hatalmak védelme alatt. — A perzsiai consuli viszonyok tárgyábani máso­dik értekezletet Londonban nem pedig Párisban fog­ják tartani, mint beszélték. Páris valószínűleg a neu­­chateli ügy miatt, darab időre elveszti hitelét az eu­rópai diplomatia előtt. Ferrik Khán már is tanult valamit Párisban. Egy európai diplomata sem tudott volna nagyobb szilárdságot kifejteni. Mindjárt feje­delme szentesítésének megérkezése után rendeletet adott, hogy a szerencsésen kivívott béke tiszteletére emlékpénzt verjenek. Ezen érmet a párisi pénzver­dében állítják ki, még­pedig a perzsa diplomata költségén.­­ A spanyol kormány parancsot küldött a phi­­lippi szigetek kormányzójához, hogy egy hadihajót küldjön Macaoba, az ottani spanyol consul rendelke­zése alá. Ezenkívül az is megparancsoltatott a kor­mányzónak, hogy az angol és franczia hajóknak min­den szükséges tárgyat rendelkezése alá adjon. — Marseilleből 29-köröl kelt távirdai tudósítás szerint, Chinából apr. 18-kai hirek érkeztek. Az an­gol hajóhad mindinkább erősödik. A kereskedés igen élénk. Az ország belsejében foly a rablás. — Bolgárországban folyvást nagy izgatottság uralkodik Neophyl metropolita ellen, s azt remélték, hogy a porta erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni e panaszok lecsendesítése. V. — Táviratilag érkezett tudósítások, Páris, máj. 31. A „Moniteur“ jelenti, a kormány a választásokra nézve jelölteket fog kitűzni , más jelölteknek is szabadságukban áll föllépni, ha az al­kotmány nem fenyegettetik. A császáriak számára roppant majosítást remélnek. Tegnap estre 3% ren­te 69. 35. Páris, máj. 31. A mai Passage kevés élénkséget mutatott. 3% rente 69.40. Államvasut 683 , rente jú­niusra 69. 827. Berlin, máj. 30. A „Zeit“ jelenti Sz. Pétervárról máj. 25-dikérül! Újabb rendelkezések valószínűvé teszik, hogy Oroszország császárja nejét Németor­szágba kisérendi. Az út gyaníthatólag Lübecken és Darmstadton menend keresztül. Viszuta­­záskor Berlin is érintették. Bern, máj. 29. A szövetségi gyűlés a békeszerző­dés ratificátiója végett junius 9-dikére hivatott egy­be. — A hauensteini alagútban egy akna be­­omlása által 54 munkás eltemettetett. Gazdasági, és üzlettudósitások. Pest, junius 2 A legtöbb külföldi piaczon tartó­san mutatkozó lanyhaság a terményüzletben, már Mé­­dard-vásárunk kezdetén is mutatkozik. Gyapjú ugyan meglehetős mennyiségben érkezett a piaczra , de gyakran a magas árkövetelés miatt az eladás és vé­tel meg nem történhetik. Eladatott 210 m. bácskai két nyiretűi , 83—85 ft továbbá 80 m. finom bőrgyap­jú 108­-112 ft és 450 m. 1 nyiretű 95—122 frion. Hamuzsir, mintegy 500 m. szilárd kezekbe ju­tott, mi­által az ár is fentartja magát. Bundás szőr­mék és bőrök csak igen alacsony árakon vétetnek. Borszesz csekély kelendőségnek örvend. Ga­bonából meglehetősen ér­keznek a készletek. Ku­­koricza és köles a jegyzett árakon alantabb kél. Búza mérete 7—8 krral szállott alább. Br. M. Bi­zctudósitás, Bécs, jun. 2. Nemzeti köcsön 84W 16. 5% metalliques 82%. Éjszakvasút 1985. Ál­­lamvasút 275. Nemz. bank 1003. Hitelintézet 235­/,. Augsburg 105. Arany 75/8. Ezüst 5­4. A többire nézve a múlt árkelet áll. Dunavizálás. Pest, junius 1. 7' 2' 0 f. Tisza. Tokajban máj. 30. 18'8'0­"0f. Naményban május 28. 6' 4'0 felett.

Next