Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)
1857-06-03 / 2213. szám
an a jobb néposztályhoz tartoztak, gyűlt egybe. A szavazat pillanatában a tribünöket ismét megnyitották, de alig jelent meg 40—50 hallgató. A követeket kimenetükkor népszerűségük fokozata szerint akarták köszönteni. Ekkor egy igen sajnálandó eset adta elő magát.A pápai nuncius, kit a nép DeHaerne abbénak tartott, midőn kocsijába akart lépni a kapuzat előtt általános pisszegés és mormogással fogadtatott. A szabadelvű képviselők irányában zajos hódolatok nyilvánitattak. Ez események a várost könnyen képzelhető izgatottságba helyezők. A csapatok az estre a laktanyákban consignáltattak. Brüssel, máj. 28. Midőn öt óra felé a követek a házat elhagyák, a tegnapi jelenetek még sokkal nagyobb mérvben ismétlődtek. Ez órában mintegy 5 —6000 ember lepte el a tért és a park egy részét. Az igazságügyminiszter , valamint a clericalis követek közöl többen orditással és fütyöléssel fogadtattak ; ellenben a balodal tagjai hangos éljenzésekben részesültek. Fré re ur, jóllehet hangosan kihivatott, ismét nem jelent meg ; alól azt hitték, hogy valamely oldalután lakására tért ; ő azonban a kamara titkári hivatalában volt, mert nem akarta, hogy a nép lelkesedésének kifakadásai irányában nyilvánuljanak. Az egész népcsoport most hosszú menetben Fré re úr háza felé vonult, hol őt messze elhangzó éljenzésekkel tisztelték meg, azután elénekelték a Brabangonnet. Onnan csendes és rendezett csoportokban a királyi várkastély elé vonultak, hol a szabadság tája körül föl állva, többszörös dörgő „éljen a király“ felkiáltások után , ismét a népdalt hangoztaták. Most a Place Royale téren vonulván keresztül, szabadságot vettek maguknak N o th o m b ur lakásánál ismét rászóló demonstratiókra Innen a néptömeg Verhaegen urnak a Rue des Minimesben fekvő lakásához vonult. Brüssel népszerű képviselője megjelent az ablaknál s a kalapjaikat magasra emelő, s hurrahkiáltásokkal meg nem szűnő sorokat maga előtt elléptette. Orts ur, ki szintén azon utczában lakik, hasonlag hódolattal tiszteltetett meg. Innen ez igen népes városnegyedből az elláthatlan néptömeggé növekedett sokaság a Brigittines utcza felé mozgott, melynek nagyobb része a jezsuitáké, kiknek ott palotaszerü iskolaépületek s több hospitiumuk van. Itt, fájdalom!kihágásokra került a dolog, mert a néptömeg nem érte be egyedül az orditás és piszegéssel, hanem annyira megfeledkezett magáról, hogy néhány ablakot földszint bedobott. A miniszterek ez órában tanácskozásban ülnek. U t órás: 81/2 óra estve. A nép még mindig a capucinusok kolostora előtt és Coomans úr, az „Emancipation“ szerkesztője háza előtt volt, hol ismét sajnálandó kihágások adták elő magukat. E pillanatban több ezer ember van összegyűlve a városháztéren, hol egy osztály gránátos is van felállítva. Brüssel, máj. 29. A tegnap estre fölmerülő eseményeket távirda útján akartam önnek jelenteni, de sürgönyöm felküldését a távirdai hivatal megtagadta. Tegnapi tudósításomat azzal végeztem, hogy a pénzverdei városház téren nagy embertömeg gyűlt egybe. A színház előtt, melyben épen tegnap a szegények javára Tell Vilmos adatott, legkevesebbet mondva 20-3000 ember állott, kiknek magok viselete tökéletesen csendes és mérsékeltnek mondható. A brabanti hg és hgnő, kik megigérék, hogy az opera előadatásán jelen leendnek, mintegy kilencz óra tájban érkeztek a dalszínházba s lelkesült Vive le Roi! Vive le Duc de Brabant! felkiáltásokkal fogadtattak. De mindjárt erre felhangzott a nyugtalan tömegek jelszava is:A bas les convents, valamint más hasonló nemű kiáltások. A herczegek a második felvonás közepe táján léptek páholyukba. Erre ismét több ezer torokból hangzott :Vive le duc de Brabant! mely üdvözlést a herczeg többszöri maga meghajtásával a közönség felé viszonzott. La Brabangonne! La Brabangonne! hangzott minden szegletből, s a zenekar azonnal rákezdte a nemzeti dalt, melyet minden jelenlevő állva s mély csendességben hallgatott végig. Ezután ismét hangosan kiáltozák : Vive le Roi! Vive le duche Brabant! s az opera előadatása minden megzavarás nélkül folytattatok. Az előadás több jellemző helyén zajos helyeslés nyilvánult, különben a teremben minden csendes volt. Annál zajosabban álltak a dolgok a dalszínház falain kivül, hol a várakozó tömeg mindinkább növekedett. Időről időre a királyt, az alkotmányt s a baloldalt éltették, míg a kolostorok, a törvény stb. ellen keserű kifakadásokba törtek ki. E kiáltások kettős erővel ismétlődtek, midőn 11 órakor, az előadás bevégezte után a herczegi pár haza felé indult. Ezután a tömegek szétoszlottak s különböző irányban elszéledtek. Estve a polgármester falragaszok által azon tilalmat közlé a város lakosaival, hogy öt személynél többnek nem szabad az utczákon együttállani. És mégis mindig és mindig növekedő néptömeg tolongott az utczákon s a legsajnálandóbb kihágásokat követte el. Maou ur lakásán, a „Journa de Bruxelles“ és „Emancipation“ clericalis lapok (ez utóbbinak főszerkesztője, tudomás szerint Coomans ur) kiadó hivatali épületén, valamint a capucinusok zárdáján is az ablakok mind bevezettek, s részben más károkat is tettek; az igazságügyminisztérium előtt szintén fütyülés- és pisszegéssel vonult el a nép. Jelentik,hogy a rendőrség, melynek magaviseletéről különben, mint általában mérsékeltségéről igen sok dicséretest mondanak, e jelenetek következtében néhány személyt elfogott volna, s hogy a törvényes vizsgálat megkezdetett. Éjféltájban mindenütt a legtökéletesebb csend uralgott. Ma reggel az itteni helyőrség a tartományokból érkezett csapatok által erősíttetett. A tegnap a nép dühe által bántalmazott személyek házai katonai védelem alá helyeztettek. Itteni hírlapok jelentik, hogy a lüttichi és genfi egyetemekből nagy számú fiatalság érkezett ide, valamint azt is, hogy a reggeli vonatokkal sok szerzetes rendű pap elhagyta a várost. Különösen kiváncsiak valának a kamarák tárgyalására, miután a kabinet részéről nyilatkozatot vártak a tegnapi események következtében. A király még tegnap este 9 órakor megérkezett Laekenből a miniszteri tanácsban részt veendő, mely ma d. e. 10 órakor ül össze ő felsége elnöklete alatt. A kabinet, egyesülve a két párt főnökeivel, az ülés előtt a mindkét részről követendő magatartás fölött tanácskozott. Ennek kieszközlését a vitatkozásnak keddigi elnapolásában találták föl, mit de Brouckereur hozott javaslatba, s mind a jobboldal mind a minisztérium által elfogadtatott. Tegnap ugyanis Nothomber kinyilatkoztatta,hogy ez után is nem a speciális igazgató, hanem úgy, mint azelőtt, a községtanácsnak van joga (az 1842. törvény szerint) az alapítványi iskolákba tanítókat és tanítónőkat kinevezni. E szót, mely egyenes ellenmondásban áll a jótékonysági törvény határozataival, — miután ez utóbbi csak akkor engedi meg a községtanácsnak ama kinevezéseket, ha az alapitványzók a felől máskép rendelkeznek, Frére és Verhaegen urak azonnal felfogták, s ennek következtében Malou és de Theux urak által a miniszter tévedésének nyilatkoztattak ki. N o th o m b urmaga is kinyilatkoztatta, miszerint tévedett. Ezen kézzelfogható tévedést de Brouckere ur ma arra használhatta föl, hogy a kabinet és a középponti sectio közötti félreértésre támaszkodhasson. Indítványa elfogadtatott s a törvény fölötti vitatkozás közelebbi keddre halasztatott. Holnap a hadügyminisztérium által kívánt hitel fölött fognak vitatkozni, a vasárnapi ülés pedig elmarad. Hitték, hogy e tárgy már bevégezve van ; akkor fölkelt Coomans úr, mondá, miszerint szándékában volt, a középponti bizottmány nevében ma tenni jelentést a júniusi hitelről. — „Midőn én azonban ma — igy folytatám ezen, a kormány kívánságának kedvező tudósítás első lapját, hol én örömmel és büszkeséggel utaltam országunk szerencsés, szabad állapotára és szabadelvű institutióira, még egyszer átolvastam; akkor láttam be, hogy ama tudósítást egy nappal hamarabb kellett volna előterjesztenem. Miért is kényszerítve látom magamat mint a középponti bizottmány tagja és jelentésttevője, elbocsáttatásomat beadni, s holnap talán, mint képképviselő is benyujtandom.“ De Decker úrnak néhány általános tetszéssel fogadott szavainak daczára, ki sajnálatát fejezé ki Coomans úr ezen határozata, valamint azon kihágások fölött, melyeknek tárgya volt, Turnhout követe előbbi nyilatkozata mellett maradt. Dumortier úr kérdésére, várjon tétettek-e lépések, a tegnapihoz hasonló események ezutáni megakadályozására, a belügyminiszter azt válaszolá, hogy a polgári és katonai hatóságok e dologra nézve már egyetértettek, s hogy ő az életbeléptetendő rendszabályokat elegendőknek tekinti. Erre a gyűlés feloszlott. A nemzet terén ismét nagy néptömeg gyűlt egybe, mely azonban egy vadász zászlóalj és egy század csendőr felállítására eleintén a parkba vonult vissza, honnan később a rendőrség által csekély fáradsággal eltávolíttatott. Estvére katonai előintézkedések tétettek, a polgári gárda is egybehivatott. Általában remélik, hogy a tegnapi sajnos események nem fognak ismétlődni. — Ejteli 8 óra. Sűrű néptömeg hullámzik a városháztér körül, melyen a polgári gárda van felállítva. Sok nép van az utczán, de minden csendes. A gránátos és vadászezredek a laktanyákban consignálvák. Remélik a rend fenmaradását. Brüssel, máj. 30. Reggel. A csend és rend tegnap este a főváros egyik pontján sem zavartatott meg. Többnyire kiváncsi emberekből álló néptömeg járkált az utczákon, anélkül, hogy ellenséges kiáltásokkal vagy manifestátióval lépett volna fel. Lovas csendőrök vonultak egész estén keresztül a városon minden irányban. A nemzeti gárda 3-dik légiója fél 7 órától fogva a nagy piaczon volt egybegyűlve, s 11 órakor kapott parancsot a visszavonulásra. A nyugtalanságok miatti vizsgálat, melyeket úgy jellemeznek, mint „a kamarák alkotmányos tekintélye elleni merényt“ mint bizonyosnak állítják, már megkezdődött, s több elfogatás történt. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN, egyetemi utéza, takarékpénztár-épületben, 2-dik sz. 1857. Felelős szerkesztő: POMPÉRY JÁNOS. ESTI POSTA. Pest, junius 2. T. olvasóink figyelmét méltán igénylik a „Belgium“ rovatunkban részletesen ismertetett brüsseli események, mikben a közvéleménynek tanulságos nyilatkozatára kell ismernünk. Belgium clerikális pártja tovább nem áltathatja magát azon hiedelemmel, hogy iránya a miveit osztályban s a népnél viszhangra, támogatásra találand. A ma este érkezett franczia és németországi lapok semmi újabb tudósítást sem hoztak Brüsselből, az „Independance beige“ pedig a pünkösdi ünnepek miatt vasárnap megnem jelent. Az orosz nagyherczeg angolországi útjára alapított s tájékozó czikkünkben bővebben kifejtett conjecturánkat az „0. Ztg“ közelebbi száma is igazolni látszik. „Európa földképe átalakításának eszméjével“ mond e lap, „tán soha fel sem hagytak Francziaországban, s mivel e czélra nem lehetett Ausztria közreműködését remélni, kívánatos volt az orosz közeledése, hogy e hatalmas erő segítségével Közép- Európára erkölcsileg, vagy a körülményekhez képest anyagilag is hasson. Szardíniában az Ausztriaellenes mozgalom, a Svájcz és Poroszország közt történt meghasonlás, s az unió-kérdés élénkebb folyama nem véletlenül vágtak össze, sőt úgy tűntek fel, mint jól választott kiindulási pontok nagyobbszerű működésekre. A franczia kormány azon terve, hogy ezután az évenkénti hadjutalék 80,000 emberről 100,000-re emeltessék, némi mozgalmat idézett elő a kamarában. Kérdezik, hogy épen a béke helyreállítása után, miért szaporítják az újoncz-jutalékot ? A bizottmánynak adott fölvilágosítások három oknál fogva igazolják a javaslati rendszabályokat. Az első épen a háborúból a békére való átmenet. A tartalékok ki vannak merülve, a seregvázak ki vannak terjesztve s azokat nem lehet megszorítani a csatatéren nyert jogigények közel érintése nélkül. A másik ok az uj tartalékrendszer szervezése, mire nézve a bizottmány nem bir elég akarattal s általánosan csak anynyit mondhat, hogy a nagyobb szám más kárpótlást nyújt, a fiatal, katonák t. i. nem lesznek oly sok ideig zászló alatt. Ők nem szolgálnak oly sok ideig, hogy a földi munkát feledjék, s elég ideig szolgálnak, hogy valamit tanuljanak. A harmadik ok lényegesen politikai. Azt állítják, hogy Francziaországnak 600,000 emberre van szüksége, a hatalmához illő rang fentartása végett Európában s bizonyítékul hozzák föl az utóbbi 30 év alatti tapasztalatokat. Hogy 600,000 effektív létszám helyre legyen állítható, évenkénti 100,000 újoncz szükséges. A bizottmányi jelentés nem bocsátkozik az indokok cáfolásába s kikötést sem tesz, s a „J. des Déb.“ megjegyzi, miszerint nem tudja, ha vájjon ezen eszmemenet volna az, ami bizonyos emotiót idézett elő a kamarában.“ Néhány nappal ezelőtt a franczia köztársasági párt vezetői előkészítő választógyűlést tartottak. Néhány orleanista főnök is megjelent. Az orleanisták tudnillik a bekövetkezendő választásokra a republicánusokkal szövetkeztek, mégpedig úgy, hogy mindig azon párt jelölte mellett szavaznak, kinek legtöbb kilátása van az eredményre. T h i e r s, kit a vidéken ismét követté akartak jelölni, a kijelölést visszautasította, még pedig a következő szavakkal : Je n’ai pas envre d’aller une seconde fois à Mazas — nincs kedvem másodszor is a Mazasba jutni. (Tudomás szerint az államcsíny alkalmával Thiers urat is befogatta volt Lajos Napoleon.) — Ségur, a roma egykori auditora, a pápai ház praelatusa s a császári káptalan tagjának elnöklete alatt egy kath. társulat alakult Párisban „Salesi sz. Ferenczhez“ czim alatt, melynek czélja, hogy pénzadományok, tanítás és könyörgés által a francziaországi protestáns propagandának ellene működjék. Párisban 13,000 protestás van, Francziaország 36 millió lakosa közt 770,000. Avignonban, a pápák városában, nem rég evang. templomot nyitottak, s Limousinben, Dauphinében stb. kezd a Protestantismus gyökeret verni. — Az „Ind. B“-nak írják Rómából: A pápai birtokban igen feltűnt, hogy míg a pápa körutat tesz országában, s tőle reformokat várnak, a szentszéknek pergőjés vicariusa, megújítja III. Kelemen pápának azon zsidók és keresztyének ellen kiadott bulláját, kik társadalmilag érintkeznek, pl.együtt esznek, isznak vagy élnek. A vicarius a bullában kijelölt büntetésekkel fenyegette annak áthágóit. A „Moniteur Alg.“ szerint máj. 22-kén adta meg magát Dzsemma Szaharidzse város, a Beni-Fraussenek főhelye, egy a francziákhoz hű törzs rábeszélése és befolyása következtében. Minthogy a táj több napig köddel volt borítva, s az utak a rosz idő miatt felbomlottak, csak 24-kén reggel történt a támadás a Beni-Rattenek ellen, három oldalról egyszerre, s a francziák, alig kétórai harcz után, már a magaslatok birtokában valának. A francziák taktikája tudomás szerint az előfensík megszállására volt számítva, s e czélra a lovasság volt kijelölve. Hogy azon czél, melyre a franczia kormány Algírban tör, világos legyen, a „Moniteur“ a hadügyminiszternek a császárhoz intézett részletes jelentését közli, az algíri arab törzsek kormányzati állapotáról 1856-ban „franczia, sőt mondhatjuk, európai érdekben egy társadalmat szerveztünk ; gyarmatot alapitnunk, a föld természeti kincseit kibányásznunk s termékeinknek uj vásárt kell szereznünk mondja a belügyminiszter mindjárt a bevezetésben. A franczia lapoknak meghagyatott, hogy a császár és bajor királynak a tüzérségi múzeumban tett látogatásáról ne szóljanak, mi azon hírre adott alkalmat, hogy a császár élete ellen merészlet követtetett el. Valódi oka ez volna a tilalomnak : a császár tüzérsége és új lőfegyverekkel való kísérleteket tétetett volna a bajor király előtt, mely előnyben Konstantin nagyherczeget nem részesítő. Az angol felsőház május 29-kén III. Károly restaurátiója évnapján) nem tartott ülést. Az alsóházban Disraeli a Honduras fölötti angol amerikai szerződmény kérdésében interpelálja a ministerelnököt. Lord Palmerston: a múlt nyáron két szerződményt kötött ő felsége kormánya, egyet Honduras köztársasággal, egy másikat a szövetséges államok kormányával. A Hondurassal kötött szerződmény czélja volt többek közt Ruatan, Bonacca szigetek stb. átengedése. Ezen szigetek átengedését bizonyos feltételekhez kötötte a szerződmény, melyek az azokon letelepült birtokos angolok biztosítása végett szükségeseknek látszottak. Azt is kiköti a szerződmény hogy a szigetek ne jussanak valamely nagy tengeri hatalom kezére, s ne lehessen azokon erődöket építeni,hanem — mint eddig — békés, nem katonai állomások maradjanak. Az egyesült államokkal kötött szerződmény két részre oszlik ; az elsőben azon szerződési czikkely van, melyet Anglia és Északamerika együtt terjesztenének elő Nicaragua és Costa Rica államoknak a spanyolamerikai köztársaságok közötti viszályok kiegyenlítése s a mosquito-indiánok jövendő szabályozása végett. A szerződmény másik az Anglia és az Egyesült államok közt kötendő egyezmény föltételeit foglalja magában s egyik czikkelye akkép hangzik, hogy miután II.Britannia a fentirt szigetek átengedése végett szerződvényre lépett Hondurassal, kötelezik magukat Nagybritannia és az Egyesült államok, hogy azon szigeteket Honduras területe kiegészítő részéül ismerik el. Ezen, lord Clarendon és Dallas úr által aláírt szerződményt ratificatio végett Hondurasba és Washingtonba elküldték. — Hondurasból mindeddig semmi hivatalos értesítést nem vettünk a felől, ratificálták-e a szerződményt vagy nem. — De magán után azt hallottuk, hogy technikai nehézségek akadályozták a jóváhagyást. Az Egy. államokkal kötött szerződményt természetesen a senatus elé terjesztők, s ez több változtatást ajánlott abban. Több módosítás elegendő jelentőségű s egyik épen igen nagy fontosságú volt. Ily módosításokkal jött vissza a szerződmény Angliába az amerikai kormány ratificatiója mellett, s fölhívtak bennünket, fogadjuk el azon módosításokat. Az amerikai senatusnak kétségkívül joga van minden szerződményt módosítani tetszése szerint, ha elfogadhatónak nem tartja. De ha egy souveraine hatalom valamely szerződményt ratificál, az annyit tesz, mint hogy azt elfogadja s jóváhagyja aláírása által azon kötelezettségeket, melyeket az ő nevében és megbízásából fölhatalmazott diplomatiai, ügyvivők kötöttek, s ratifikálni oly szerződményt, mely, miután az egyik hatalom megváltoztatta, többé nem ugyanaz, amelyet a fölhatalmazott diplomatiai ügyvivő kötött, merőben ellenkező dolog volna a diplomatia hagyományos eljárásával. Ha tehát a brit kormány beleegyeznék a senatus által javaslolt változtatások elfogadásába , akkor is uj szerződményt kellene kötni, melyben ezen módosítások benfoglaltassanak s ezen uj szerződményt kellene aztán mindkét államhatalom által ratifikáltatni. Mint mondá szónok, a módosítások közt egy sem volt, mely fontossággal ne birt volna ; de miután ő felsége kormánya nem akart nehézségeket emelni oly kérdésben , melynek elintézése annyira kívánatos , fölhagyott minden ellenvetéssel, egyet kivéve, mely épen az angol-amerikai egyezmény azon pontjára vonatkozott , amely az Anglia és a Honduras közti szerződményt idézi. Említem már, hogy a szigetek átengedése bizonyos feltételekhez van kötve. Az Egy-államok senatusa azt javasolta, hogy az Anglia és a Honduras közötti egyezményt egészen hagyják ki, s a czikkelyt egyszerűen úgy állítsák , hogy Anglia és az EgyesültÁllamok azon szigeteket Honduras területe kiegészítő részeinek ismerik el, minek az lenne következménye, hogy a szigetek átengedése üres formaságnak tűnnék föl, azon intézkedések nélkül, melyek a gyarmat jólétére s az ország jövendő politikai érdekeire nézve szükségesek. Ő felsége kormánya ez okból sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy ezen módosítást nem fogadhatja el, egyszersmind azonban a módosított czikkelyhez egy adalékot javaslott, mely szerint a szigetek átengedése akkor lépne életbe, ha Honduras elfogadja az általunk kikötött feltételeket és javaslatokat. Ezen javaslatot elküldtük az Egy.-államokhoz, s az alkudozás e tárgyban még nincs befejezve. Ez okból még nem terjesztheti elő szónok a két szerződményre vonatkozó okiratokat. Ha nem találnak czélra vezetni ez alkudozások, kötelességéül tekinti a kormány tudatni a házzal, miért nem fogadja el az amerikai senatus javaslatát. Ha ellenben a szerződmény oly alakban, amint Anglia érdekei kívánják, ratificálva lesz, ez esetben alkalmasint a szerződmény előterjesztésével is beéri a ház s nem követeli a két állam között folyt viták előterjesztését. (Tetszés.) — Disraeli újabb közbeszólására feleli Palmerston, hogy a Washingtonban levő brit követ kétségkívül jelentette, hogy a senatus alkalmasint él módosítási jogával, de az angol kormány csak akkor felelt, midőn már tudva volt előtte a senatus tanácskozásának eredménye. — Új Granada új elnöke az egyesült államokkal való viszályt békés után szándékozik kiegyenlíteni. A panamai földszorosban levő réveket szabad réveknek akarja nyilvánitni, azonban az európai hatalmak védelme alatt. — A perzsiai consuli viszonyok tárgyábani második értekezletet Londonban nem pedig Párisban fogják tartani, mint beszélték. Páris valószínűleg a neuchateli ügy miatt, darab időre elveszti hitelét az európai diplomatia előtt. Ferrik Khán már is tanult valamit Párisban. Egy európai diplomata sem tudott volna nagyobb szilárdságot kifejteni. Mindjárt fejedelme szentesítésének megérkezése után rendeletet adott, hogy a szerencsésen kivívott béke tiszteletére emlékpénzt verjenek. Ezen érmet a párisi pénzverdében állítják ki, mégpedig a perzsa diplomata költségén. A spanyol kormány parancsot küldött a philippi szigetek kormányzójához, hogy egy hadihajót küldjön Macaoba, az ottani spanyol consul rendelkezése alá. Ezenkívül az is megparancsoltatott a kormányzónak, hogy az angol és franczia hajóknak minden szükséges tárgyat rendelkezése alá adjon. — Marseilleből 29-köröl kelt távirdai tudósítás szerint, Chinából apr. 18-kai hirek érkeztek. Az angol hajóhad mindinkább erősödik. A kereskedés igen élénk. Az ország belsejében foly a rablás. — Bolgárországban folyvást nagy izgatottság uralkodik Neophyl metropolita ellen, s azt remélték, hogy a porta erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni e panaszok lecsendesítése. V. — Táviratilag érkezett tudósítások, Páris, máj. 31. A „Moniteur“ jelenti, a kormány a választásokra nézve jelölteket fog kitűzni , más jelölteknek is szabadságukban áll föllépni, ha az alkotmány nem fenyegettetik. A császáriak számára roppant majosítást remélnek. Tegnap estre 3% rente 69. 35. Páris, máj. 31. A mai Passage kevés élénkséget mutatott. 3% rente 69.40. Államvasut 683 , rente júniusra 69. 827. Berlin, máj. 30. A „Zeit“ jelenti Sz. Pétervárról máj. 25-dikérül! Újabb rendelkezések valószínűvé teszik, hogy Oroszország császárja nejét Németországba kisérendi. Az út gyaníthatólag Lübecken és Darmstadton menend keresztül. Viszutazáskor Berlin is érintették. Bern, máj. 29. A szövetségi gyűlés a békeszerződés ratificátiója végett junius 9-dikére hivatott egybe. — A hauensteini alagútban egy akna beomlása által 54 munkás eltemettetett. Gazdasági, és üzlettudósitások. Pest, junius 2 A legtöbb külföldi piaczon tartósan mutatkozó lanyhaság a terményüzletben, már Médard-vásárunk kezdetén is mutatkozik. Gyapjú ugyan meglehetős mennyiségben érkezett a piaczra , de gyakran a magas árkövetelés miatt az eladás és vétel meg nem történhetik. Eladatott 210 m. bácskai két nyiretűi , 83—85 ft továbbá 80 m. finom bőrgyapjú 108-112 ft és 450 m. 1 nyiretű 95—122 frion. Hamuzsir, mintegy 500 m. szilárd kezekbe jutott, miáltal az ár is fentartja magát. Bundás szőrmék és bőrök csak igen alacsony árakon vétetnek. Borszesz csekély kelendőségnek örvend. Gabonából meglehetősen érkeznek a készletek. Kukoricza és köles a jegyzett árakon alantabb kél. Búza mérete 7—8 krral szállott alább. Br. M. Bizctudósitás, Bécs, jun. 2. Nemzeti köcsön 84W 16. 5% metalliques 82%. Éjszakvasút 1985. Államvasút 275. Nemz. bank 1003. Hitelintézet 235/,. Augsburg 105. Arany 75/8. Ezüst 54. A többire nézve a múlt árkelet áll. Dunavizálás. Pest, junius 1. 7' 2' 0 f. Tisza. Tokajban máj. 30. 18'8'0"0f. Naményban május 28. 6' 4'0 felett.