Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-11 / 2244. szám
kor is volt kellemetlensége. — A hullának tudtával s befolyásával történt kivitelét határozottan tagadta; Petykó Julis és Inczédy András, mint gyanús, rosz viseletű s általa megfenyített cselédeinek tanúsága ellen többféle kifogást tett. — Inczédyt (a hulla kitakarításának idején) nem a távollakó Jónás Marcsához, hanem Steiner Zsigmondhoz küldte szivarért, kit már előbb megkért, hogy számára bizonyos neműeket válasszon ki. Petyko Julis által állított zavarodása, midőn ez a szobát a Bruck pálinkaboltjából hozott kulcscsal kinyitotta, onnét származott, hogy a leánynak idegen kulcscsal élése meglepte s megboszontotta, s a szobába azért ment, hogy onnét poharakat vigyen ki stb. Cz. János, mészáros legény Körösön, s már többször büntetett egyén, makacs tagadásban maradt úgy a gyilkosság elkövetésében, mint a hulla elvitelébeni részességére nézve. T. Miklóssal régi ismeretségben van, mint egyazon mesterséget tanult emberrel; 1849 ben a börtönből kiszabadulván, hozzá ment Palotára, s tőle nyert pénzbeli segélyt, — F. Tamással, ki 1855-ben jött haza a katonaságtól Olaszországból, s ott Cz. János öcscsével együtt szolgált, ezen öcscse által ismerkedett meg. F. szeretett kártyázni, s őt is sokszor hívta ; gyakran mulattak, játszottak együtt apróbb korcsmákban, és szeretőjüknél, de sohasem T. Miklós kávéházában. A gyilkosság előtti estén T. vendéglőjében volt, oda idegen vendéget érkezni s T. által fogadtatni nem látott, sem nem hallotta, hogy attól valaki kóser vacsorát kért volna, mint F. állítja. Azután F. Tamással Bagi Terézhez mentek, s ott kártyáztak reggelig; kora reggel egyenesen székébe ment, mit az ott fát vágó napszámos bizonyíthat. Később hozzá jött F. s miután öt pálinkával megkínálta s pár szót cseréltek, ismét eltávozott. Délben az őket meghívott T.-nél ebédeltek F.-val együtt, de T. nem ebédelt velök. A porosz pénzeket F.tól kapta, de már nem emlékszik, mikor s azért vetette a pinczébe, hol utasítása nyomán megtaláltattak, mert nem ismerte, hogy miféle pénzek. A hang eltakarításában részvétének előbbi beismerésére, a súlyos vasbéke által okozott s orvosilag is bizonyított szenvedései inditák, s Csajkó börtönész rábeszélése. F. Tamás, előbb csizmadialegény, most szolgálatban levő katona s ezért a katonai bíróság elitélése alatt, itten csak mint tanú, jelent meg. Ez az, ki T. Miklóst leginkább terheli, a mennyiben saját részvétét a hulla kitakarításában elismeri, s állítja, hogy erre a megbízást s érte a jutalmat, 850 oftot, T. Miklóstól vette. Most is úgy val, mint a vizsgálat alatt. Látta az idegen kereskedőt T-hez belépni, általa fogadtatni, hallotta, hogy az kóser vacsora után kérdezősködött, hallotta T-nek Cz-hoz intézett gúnyos megjegyzését: „majd adok én neked kóser vacsorát.“ — Az élét nem töltötte Cz-val, mint az állítja, hanem szeretőjénél N. Juditnál. Másnap reggel T--hez menvén a kávéházba, pálinkától hevült, részeg állapotban, ott ettől hallotta, hogy múlt éjelen egy zsidó felakasztotta magát szobájában, amit T. nem akar feljelenteni, nehogy maga gyanúba jöjjön, s felszólitatott a holttest kivitelére ; ő ezt megígérte. Esti 8 óra tájban Cseri Sándor kocsiját elkérte, a hullát arra a ládából azt kiemelő s vállára tevő T. M segélyével feltette, a lovakat Cz. hajtotta , s kivitték a hullát a jászerdei szőlők alá. Ezen helylyel T. megelégedve nem volt, s mindkettőjöket leszarással fenyegette, ha a testet tovább nem viszik ; azután másnap este Kis Ferencz kocsiján elvitték a czeglédi temető mellé, ruháival együtt. — A porosz pénzeket Cz.-nek nem ő adta, az aranyórát, mely nála találtatott, szinte T.-től kapta, és pedig eldobás végett, de magánál felejtette. Előre azt hitte, hogy a zsidó magát csakugyan felakasztotta, de azután gyanúja jött, hogy a vendéget T. és Cz. ölték meg, s Cz. neki csakugyan elbeszélte, hogy T. és ő fojtották meg, s hogy ily tett elkövetésére már régóta összebeszéltek, sőt más ízben is lestek már a vasútnál egy gazdag marhakereskedőre, de akkor azt nem hajthatták végre közbejött akadály miatt, sőt Cz. saját apját is meg akarta ölni, s erre őt felhívta, és azt mondta előtte-, hogy pénzért az Istent is megölné stb. Ezután a bonczolási előterjesztés szerkesztői,Károlyi főorvos és Magyar seborvos urak, mint szakértők hallgattattak ki, kik egyetértőleg bizonyították, hogy Landsberger halálát emberi kezekkeli fojtogatás, és valamely lapos súlyos eszközzel fejére s halántékára intézett erős ütések, és ezek által okozott vérömlés okozta, mely okoknak egyike is elegendő volna halált eszközölni; továbbá, hogy a végrehajtásra legalább is két ember kivántatott. Önfelakasztás nem volt lehetséges; a megfojtás nem történt zsineggel vagy kötéllel, hanem körmös kezekkel. Délután 42 órakor a tanuk kihallgatása folytattatván,azon tanuk állíttattak elő, kik Landsbergernek a hullával s az arczképpek ugyanazonságát és ugyanannak 1856. dec. 13-án a délutáni vasúttal Pestről Nagykörösre utazását bizonyították. Egy közösök, Steiner Rudolf, a fogadó előtti leszállását is tanúsította. (Folyt, köv.) Miután a kegyes asszony ekként az Úr dicsőségeérti vesztegetésekre magát felbiztatta , nem mulasztotta el számba venni „a jugerumokat, miket leánya az ítélet kimondásával jegyajándékul nyer; összevetni a regálék jövedelmét, elszámlálni a helységeket, hol a közösből még foglalni, vagy határkijáratási pört még haszonnal kezdeni lehetne. Elgondolá, hogy Kővár vidékén Sárának oly faluban jutott egy kisded portja, hol csupa kurta nemesek laknak, kik iszákosok és erdőpusztitók. Ezeknek kamatra lehetne kölcsönözni, s a mit az uzsora el nem nyel, minor potentiák által kell megszerezni, sőt tán nagyobb hatalmaskodási esetet is sikerülhet előidézni, legfelebb két vagy három fő betörésének olcsó árán.“ így tervele és gondolkozik az ajtatos asszony. „Ah! de Haller Péter még tíz évig is lélekzelhet. Ha hamar halna meg, leányom birtokát tökéletesen rendezhetném. ... És Sárának özvegyi tartása sem volna csekély. Haller véghagyományában minden szerzeménye örökösévé nevezte. Erdély egyik legdúsabb nője volna leányom. De férje évekig tenghet! Pedig ha behunyná szemét, Sárát rögtön magamhoz venném , hogy lakozzék megint az én egyszerű, csendes hajlékomban, távol a hitetlen, élvező és hivalkodó világtól!“ De az a Haller, mit ér minden köszvény, mégis csak évekig elélhet! Mit csináljon tehát a jámbor, az Isten dicsőségéért vesztegető, a leányát, hogy a hitetlen világtól elválaszsza, magához, csendes hajlékába visszavinni óhajtó nő, hogy Haller hosszabb élete mellett is, legalább a Mikes-véren szerzett jegyajándékot már most kezeibe keríthesse? „Előbb kiveszem, gondolá, olcsó haszonbérbe, s aztán majd megválik : jobb lesz-e nyomorék férjétől elköltözni Sárának, de válóper nélkül, hogy az özvegyi tartástól ne fosztassék meg; vagy pedig a véghagyomány kedvéért, a köszvényes csontok mellett betegápolónak maradni?“ Íme Tarnóczyné az istenesség köpenyébe burkolt titkos gondolata, s eme történetben legutolsó törekvése s czélja! „De nincs szív, mondja a mily szépen, épen oly nemesen kemény, melyben semmi sem volna letéve azon közérzésekből, melyek nélkül az emberiség nem tudná magát fentartani, s az erkölcsi rend kihaltával fajilag is kihalna!“ E közérzések fonalán eme rendnek elmaradhatlan bosszúja várakozott Tarnóczynéra is. A Mikes-testvérek harmadika, Móricz egy gyűrű birtokában volt, melyet Rákóczy György fejedelemtől vadászat alkalmával nyert, midőn az életét veszélyeztető medvét épen a végső pillanatban szerencsésen lelőtte. E gyűrű, melyet a fejedelem saját ujjáról levonva, nagy kegyelem-igéret mellett adott át Móricznak, kapcsolatban egy, a két testvér által a fejedelemnek Moldvában tett szolgálattal, s még egy, János által Sára miatt vívott párbaj alkalmával ejtett, s Rákóczyra nézve hízelgő nyilatkozattal, megmenté a Mikes-családot. Tarnóczyné a fejedelmi udvarban megfordulván, tapasztalá, hogy ott Móriczczal, a jezuitával, kit mint ilyet, mivel titkon a hon határait átlépni vakmerősködött, halállal kellett volna fenyíteni, kegyelmesen bánnak. E kegyes bánásmód némi kételyt idézett fel lelkében a Mikes család ellen intézett leányrablási nótapör kimenetelére nézve. A gonoszságot a siker kétsége szokta mindenekelőtt megrendíteni, mert hiszen, ha még ezt, amiért gonoszokká lőnek, sem érik el, mi leend tehát életöknek czélja? „Tehát ok nélkül éltem volna, kiálta fel Tarnóczyné. Tehát halljam e megint tomboló örömét az utált családnak? Miért mondá a lélek bennem : Ne imádjad azoknak istenét, és ne cselekedjél az ő cselekedetek szerint, hanem eltűrjed és apróra rontsad az ős bálványokat?“ E kétségre idegen szózat rezzent meg keblében, a lelkismeretnek, e tetszhalottnak eddig néma ajkairól. „Írva van a szent könyv lapjain, hangzók : miért mondjak gonoszt annak, a kinek nem mondott gonoszt az ur, és miért átkoznám azt, kit az ur nem átkozott ?“ E kétséggel, s az ennek beköszöntével beállt lelkismereti első remegés falánkjával keblében érkezik Tarnóczyné Meggyesre, hol a karok és rendek (Rákóczy a pernek kegyelmezési szándékában szabad folyamot engedvén), roppant szótöbbséggel épen akkor marasztalták a Mikeséket, a közvádló keresésére, teljes kereseten. Kimondaték a halál és jószágvesztés büntetése. „Győzelem, győzelem!“ kiáltá Tarnóczyné, s azonnal Sze Ibenbe vágtatott, hogy az örömhírt leányának, már most Haller Péter nejének első vihesse meg. Útközben lassan mozgó szekér, fegyveresektől kisérve, lepte meg figyelmét. A szekérben a párbajban megsebesült s a fejedelem parancsára foglyul Megyésre kisért Mikes János feküdt. Tarnóczyné reá ismerve : „Karabélyosok ! fosztogatott-e ez a lator, vagy csak lopott?“ kérdé a karabélyosoktól. „A prikolics (manó) hordaná ludlábon az asszonyt el!“ válaszold ezeknek egyike. „Hát miért diffamálja a fejedelem rabjait?“ „Ez a rab, válaszold a nemes jámbor asszony, híres országháboritó, kinek holnap vagy holnapután a hóhér a meggyesi piaczon le fogja a nyakát vágni.... Mikes János, voltál volna bár halálod órája előtt nehéz nyavalyás és bélpoklos ! ezt Tarnóczyné kívánja számodra nőrabló. . . . Gyorsan hajts kocsis !“ „Oh ég! ez Sára anyja ! Hadd szakadjanak rám átkai!“ sóhajtá keservében a fogoly. S megrendült a jámbor asszony ajkain a hálaadó dal: Tebenned Uram vigadok, Nagy örömemben tombolok! Szebenbe érve: „Üdvözellek, szól a leányához, Haller Péter országtanácsosnak hitesanya, szeretett leányom, Detre, Zágon, Zabola és számos jószágrészek királyi adományosa! A Mikesek fejére ítélet hozatott !“ „S nincs-e még más nagy örömhír ?“ kérdésára. „De bizony van, kedves leányom,“ válaszolt az anya. „Ahogy Meggyesről jövök, fegyveresek által körülvett szekérrel találkoztam... A lator Mikes Jánost vitték. Megátkoztam őt, s tudom, hogy a hóhérbárd alatt csak Tarnóczyné átkára,a te anyád átkára fog gondolni.“ Sára szívéhez kapott. „Oh! anyám, úgy mond, te engem átkoztál meg! Én nem panaszlok ellened, sem itt, sem ott. Jó éjt anyám !“ S ezzel eltűnt. Pár percz múlva leánya nem volt többé. A borzasztó, s mi több, egy Mikes fiú iránti szeretetből elkövetett tény az anyát leányától, de a fukart gazdag vagyontól fosztá meg. „Átok reád elfajult leány! Sirod legyen a fertőzet helye ! Ijedve tekintsen rád a hivő, s legiszonyúbb bűneit fejfád előtt gondolja ki a gonoszság ! Átok reád Tarnóczy Sára! mert megloptad családod becsületét és vagyonát, hogy ellenségeinknek lábaihoz dobjad!“ Ezt mondá a hulla körül térdelök háta megött állva, dúlt arczvonalakkal, de egyenes büszke helyzetben. Az átok teljességre nézve mi hozzávetni valót sem hagy hátra. Azonban az indulat, melyből az előtör, már nem pusztán a harag és bosszú, hanem, és talán sokkal nagyobb mértékben egy feldúlt, összezúzott kebelnek kétségbeesett fájdalma! A végzet mindinkább és inkább feje felé nehezedik. Külről nem bántja senki, nem beteg, s mindenekben bővelkedik. Mi tehát az, hol az a láthatatlan lény, mely őt anélkül , hogy valaki csak egy hajaszálát is illesse, megsemmisíteni fenyegetődzik ? Kemény az özvegy kivált önbűnei általi megsemmisülésének lélektani indokolásában mint bölcsész és művész egyiránt felülmúlhatatlan. Olvasóim meg fogják nekem bocsátani, hogy e jellemrő s ennek nyilvánulási jeleneteire annyi tért szenteltem. Megérdemli, mert ez irodalmunknak minden eddigieket felülmúló productiója, s e mellett oly tanulságos, hogy megdöbbenés nélkül lehetetlen volna reá nézni, ha azt például egy festő vagy szobrász végső küzdelmeiben híven szemünk elé állítaná. Tarnóczyné a végzetet saját kebelében, bűneiben s ezek ára kezei közüli kisikamlásában hordja. Szebenből Megygyesre visszaérve, itt, hol vesztőpadot láthatni reméllett, visszanyerte lelki erejét. Vesztőpad helyett azonban palotahölgygyel, régi ismerősével találkozott, ki egyike vala Herodiás Mikes Zsigmondéknál egykor tánczoló s vigadó leányai közöl, s kit a fejedelem a megsebesült Mikes János ápolására küldött, hogy mielőbb meggyógyuljon, s a kegyelem örömét aztán egész szívvel élvezhesse. „Boldog a méregkeverő !“ tört ki Tarnóczyné. „Neked valami kedvetlenséged volt leányod miatt?“ kérdé az e kitörés indokát felfogni nem tudó palotahölgy. „Igen, mikor szültem,“ mondá az özvegy. „Még rajtunk van a bibliai átok! Te szerencsés vagy, mert soha sem betegedtél le!“ Tarnóczynénak ujjahegye is kék volt, s arczának torzvonalai rémitő kifejezésnek valának. „Ideje, mondá, hogy már meglátogasd betegedet. ----MI PESTI NAPLÓ Pest, jul. II. A pesti ágostai hitv. főgymnasiumba jul. 7-án Greguss Gyulát segédtanárrá választották. — A dunai fejedelemségekkel való közlekedés könnyítésére a dunagőzhajózási társulat elhatározta, hogy a közönséges vasért, réz, porezellán és üvegedényekért, a deszka tokba zárt bútorokért a vitelbért alább szállítja. — A „P. O. Z.“nak írják a dunai gátak építésére, a Csepelsziget hozzávételével, alakult társaság Kalocsán, aug. 10. közgyűlést fog tartani. — A budai vaspálya fő alapkő-letétele hirszerint e hó folytán fog megtörténni, és pedig nem ott, hol eleinte tervezve volt, hanem a várostól messzebb. — Állandó műtárlatunkból annyi jeles műve által ismert tájképfestő, id. Raff a 11 Bitesben szélhüdésben halt meg. — A közelebbről Egerben kimúlt Schedovics József kanonok a magyar Academiának 500 ftot, s a Sz. István társulatnak ugyanannyit hagyományozott. — Ivánkán jul. 7-kén égés volt. 8 ház égett le, ezek közt a lelkészi lak s az iskola. — A Slésiában s a krakkói kerületben uralkodott marhadög, mely ott sokáig dühöngött, megszűnt s a határzár megszüntetett. —• Wellsből Írják a „Linzer Zig“nak : Jun. 23-kén este gróf Radeczky nevét viselő 5. huszárezredbeli százados gróf Páffy Béla sétalovaglásból térvén haza, a lóról leesett s nyakgerincze kitört. Egyik lába a kengyelben akadt fen s a megijedt ló jó darabig hurczolta maga után, miközben álkapcsát s egyik karját a ló lába összezúzta. A gróf hihetőleg mindjárt a lebukáskor halt meg. Legalább a segélyre sietők már halva találták. — A statistika általán egyik legkevésbbé alapos tudomány , habár nélkülözhetlen. Sehol sem oly nehéz pedig vele tisztában lőni, mint Törökországra nézve. Sokat írtak róla, főleg a keleti háború alatt, de mindaz csak hozzávető számításokon alapult. Most újabb adatok közöltétnek a tudományos világgal, melyek, minthogy legújabbak, figyelmet érdemlők. Viguesnel, ki európai Törökországot beutazta, a geographiai társulatban e tárgyra nézve jelentést olvastatott föl, melyből néhány adatot átveszünk. A török birodalom Európában 15, Ázsiában 16, Afrikában 5, összesen mintegy 36 millió lakossal bír. De ha ebből kiveszsünk Moldvát, Oláhországot, Szerbiát é a Ázsiában Arábiát, melyek tőle mondhatni függetlenek, lakosainak száma csak 25 millió , mintegy 400 ezer. A fenebb kivett független tartományokat ismét oda véve s igy a lakosságot 36 millióra téve , a vallásokra nézve igy áll a statistika : Muzulmán van Európában mintegy 4 millió, Ázsiában 12 és fél millió, Afrikában 5, összesen 21 és fél milliónál valamivel több. A 14 milliónyi keresztyén lakosság közöl Európában 10, Ázsiában 3 millió, Afrikában 60 ezer. Pogány van 174 ezer, 74 ezer Európában, 100 ezer Ázsiában. (A pogányok alatt czigányokat értenek). Konstantinápoly lakossága, odavéve a hozzátartozó Pérát, Galatát, Bécsiktakhot stb., 1848-ban 715,300 lélek volt. Ebből 55 ezer állandó lakos, a többi változó. E számban van 421 muzulmán, 278 ezer más vallású, s 16,300 lakosnak vallása nincs kitéve. A világhírű franczia népköltő Béranger haláláról némely lapok által közlött hír, szerencsére nem valósul, sőt a június 5-ei orvosi jelentés szerint egészségi állapotában némi javulás állott be. Egyébiránt az agg költő lakóhoz oly nagy számmal tolongnak hogyléte után tudakozódók, hogy a rendőrség oda ügynökeiből meglehetős őrcsapatot állított, és a pussy-i őrállomásokat megerősítette. A „Pol. Újdonságok“ szerint a következő helységekben történt tűzvész. Pécsen, hol keletkezésében elaltatott. Nagy Démen (Veszprém.) jul. 1. éjjel, hol négy nagy lakház, számos gazdasági épület , tűzifa és már behordott széna, az onnan félórányira fekvő Sz.-Iván helységben 9 pajta égett le. Rátóton jun. 28. 11 ház és 20 gazdasági épület lett hamuvá. Vásáros-Naményban (Bereg) jun. 26. két istálló égett le. Nagy-Romhányon (Nógrád) jun. 27. menyköntés következtében Jermán Pál egyházfi háza meggyűlt. A tűz tovább terjedése meggátoltatott, de a nevezett egyházfi 11 éves fiát a villám halálosan lesújtotta. Azokon kívül, melyeket mi és más lapok közöltek , még több tűzvész is adta elő magát csak a fenebbi néhány nap alatt is az országban. A legszigorúbb vigyázat, őrködés sokat tehet ugyan a tűzvész meggátlására, de annak egyedüli óvszere mindamellett csak a biztosítás marad. Többször hallottuk , hogy a biztosítás évenkénti adó lévén, nem hajlandók az emberek adót fizetni ingyen. Természetes, akinek háza le nem ég, ingyen fizeti a csekély adót, de senki sem bizonyos benne, hogy a következő órában nem ég le hosszas időn keresztül gyűjtött vagyona. Mivel az eset ritka, senki sem fél tőle. A valószínűségi számítás kimutatná talán, hogy a szerencsétlenség tízezerszerte bizonytalanabb mint bizonyos. De nem kellene kifeledni a számításból, hogy a szerencsétlenség nagysága merőben ellensúlyozza amaz arányt. Néhány évenkinti garassal sok ember összes vagyonát biztosítja ; az összes vagy kipótolhatlan birtok, bármi legyen is különben vételára, fölszámíthatatlan becsü. Nálunk eddig elő inkább a gazdagok biztosíták vagyonukat. De épen mivel a szegények háza is csak ily évi termése mindene a mivel bír, a szegényebb sorsunkra nézve sokkal fontosabb a biztosítás. Igaz , hogy egy szegényebb gazda sokszor legfeljebb néhány száz forintig károsodhatik, ha mindene elpusztul is , de e csekély vagyon elvesztése egyértelmű a koldusbottal. Óhajtandó volna, hogy a tekintélyesebb birtokosok , főleg jó példával ügykeznének a szegényebbeket a biztosítás üdvösségéről meggyőzni. Irodalmi újdonság. Örömmel sietek értesíteni a t. cz. olvasó közönséget, miszerint megbízásom következtében aKözségi Törvények“ alapos és gyakorlati magyarázata Mészáros Károly ismert jelességű írónk tolla után, már nemcsak sajtó alatt van , hanem annak első része kiadó-könyvkereskedésemben mégis jelent. E munkában mindazon végleges erejű törvények s rendeletek öszszeállitvák, melyek a községélet viszonyai s a községek igazgatására vonatkoznak, — s ezért oly kézikönyv ez, melyet valamint a községi s közigazgatási tisztviselők, — úgy a haza legközelebbi érdekeit ismerni kívánó egy honpolgár sem nélkülözhet. Megrendeléseket tehetni nálam, mind Pesten — kiadó könyvkereskedésemben (uri-utcza szögletén) mind posta utján. Pfeifer Ferdinánd, kiadó-könyvárus. Nemzeti színház. Ma, — Carrion ur harmadik fölléptéül — adatik : Lammermoori Lucia. Opera 3 felvonásban. Donizettitől. LEVELEZÉSEK. Győr, jul. 7-ik Az irás szavai , hogy orczánk verejtékével keressük a magunk kenyerét, rajtunk ugyan beteljesültek, miután néhány nap óta oly forró sugarakkal éget bennünket a nap, hogy nem csak mi izzadunk, kiknek csakugyan keresnünk kell a kenyeret, hogy jól lakhassunk délben , de izzadnak még azok is, kik azt az asztalojukban készen találjál, izzadnak legalább annak megevésében ! — azonban vannak hűtőink is , úgy mint gőzfürdőink hideg zuhanyai, és a Duna hűvös hullámai, melyektől még gyenge nővilágunk sem irtózik, mert reggeli 5 órakor már telve van az uszoda kisebb nagyobb korú hölgyekkel, kik nagy részint az úszás hasznos mesterségét is gyakorolják, még pedig nagy sikerrel. A nőnevelés átalában nincs nálunk elhanyagolva. A sz. Orsolya zárdaszüzein kívül 3 világi intézet fáradozik növendék leánykáink nevelésében. Egyik ezek közöl a helybeli protestáns gyülekezet nyilvános intézete t. cz. Vecsey Róza k. a vezetése mellett, ki két segéd tanitóné s a fiú- iskolák köztiszteletben álló tanárainak közremunkálásával iparkodik szép feladatának megfelelni. — Ezen, csak a múlt ősszel keletkezett nőnövelde, épen tegnap tartá első nyilvános tanvizsgáját, melynek alkalmával a rekkenő hőség daczárt, is igen számosan öszvegyült mindkét nembeli tisztes hallgatóság a kis növendékek mind illedelmes maguk viselete, mind a különféle tanágakból tett kérdésekre adott ügyes feleletei után, meggyőződhetők ez üdvös intézet hasznos voltáról e szép jövőjéről. Lelke az intézetnek, mi annak tudományos részét illeti — mindenesetre a testben öreg, de lélekben örökifjuságú Turcsányi János tanár úr, kinek gyermekekkeli ritka jó bánása, kedélyes előadása, megnyerné a tudományoknak még az olyan kis makranczoskákat is, kik tán oly feltéttel lépnék át az iskola küszöbét, hogy ott játékon kivül egyebet se tanuljanak. Az isten tartsa soká életben a lelkes tanárt, hogy volt növendékeinek még unokáit is oktathassa. — Méltó társa Turcsányiaknak a tudományos miveltségü Geyer tanár ur , valamint megemlítendő a szép reményekre jogosító ifjú Hoffmann ur, ki különösen a szépírásban s fejszámitásban dicséretesen tünteté ki kis tanítványait. A növendékektől készített s közszemlére kitett kézi munkák is igen csinosak voltak s Vecsei Róza k. a. finom ízlését tanúsították. r. 1. Vértesaljáról, jun. 30. Azok a városi urak azt gondolják, hogy mily pompás, élvezetes dolog ilyenkor kint a falvakon, a csalitos ligetek bokros árnyaiban , a zöld fűnek selymes mezejében bogarazgatni annak az együgyü falusi népnek! — Pedig nem mondhatnók épen, hogy nekünk falusi embereknek, most valami nagyon pompás érveink volnának. — Izzadunk ilyenkor mi itt,— izzadunk, még pedig oly keservesen, mint akármelyik zsemlesütő.— A napszámos ember izzad az ő bériért, a napszámoltató pedig izzad a tüskés bajuszú jövendőnek haragos pofájától. A földmiveléssel sok gond, sok baj van összekötve. — Dolgozunk hát mi, részint saját, részint a közjóra, — se sanyarú munkában jól esik nekünk érezni azt, hogy azok sem hevernek, kik hivatva vannak előttünk lobogtatni a világosság égő szövétnekét. Mit is csinálnánk mi itt szerkesztő úr faluhelyen, ha önök ott Pest városában, összetett kézsel, közönyös indulattal néznék a szegény ember baját, így a sok bajból még több lenne. — De meg más az, szörnyen elunnánk mi itt faluhelyen magunkat, ahol alig van egyéb mulatsága a népnek, mint ha egymásra verset csinál, vagy ha egymást csípi, rúgja, harapja. Szükséges azért, hogy szellemi élvezet által a nép figyelme az ilyen frivol mulatságoktól elvonassék, s egy nemesebb, egy hasznosabb iránynak adassák át. — Mily jó, mily örvendetes körülmény az, hogy mindenfelé mozgást, életet látunk láthatárunkra fellőni. Életet mely gyújt, — mely elevenít, s mely neveli, edzi a búslakodó nemzedéket a jövő oszlopai és törzseivé. . . Egyik virág a másik után nyílik; egyik fa a másik után ver gyökeret; egyik épület a másik után emelkedik fel, — s igy elvégre is majd csak megkészül a ház, a melyben a nemzet, nagysága és büszkeségének fényes önérzetében, az urnák, — glóriát énekel. Örömmel üdvözlünk azért minden uj vállalatot, minden szellemi mozgást, mely hivatásához képest végczéljában mindig a közjót, mindig a közboldogságnak előhaladását tárgyazza. Különösen Csengery vállalata az, melynek pragmatikus irányánál fogva mind irodalmunk consolidálására,mind ízlésünk irányára sok jót, sok üdvöst várhatunk. Szükséges lett nagyon nálunk ily vállalat; örülünk, hogy annak élén oly hó áll, mint Csengery. Az üstökös nem mázolt el bennünket, — de nem is sokat féltünk attól, hogy ha megjelenik is, olyan vad természetű legyen. A mi népünk nem babonás, nem előítéletes s nem nyulszivü. Egészséges fejében, ép erő lakik, s igy nem csoda, ha lélekjelenléte nem ingattatott meg. — Az üstökösnek ugyan semmi nyoma sem volt egünkön, azonban igen is egy a hold-