Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-19 / 2251. szám

163—2251. 8-dik évf foly­am. Szerkesztő szállása: Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K­i­a­d­ó­­­h­i­v­a­t­a­l: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Vasárnap, jul. 19. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p.­­ Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. j Félévre......................6 frt p. p. tt. a+tyi órnrc­h ,1 i i Q .6 husShus petit sor háromsiori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­­niruetmenyt­K Uljd -lyegdij külön lOpkr.Magán vita óhasébos petit sor­ok Szerkesztési iroda: E'­*yetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, PEST, julius 19. Az új orosz vámtáblázat. n. Hogy fogalmat adjunk aziránt, miszerint az új orosz vámtáblázat következtében mennyire számít­hatunk forgalmunknak az orosz piacténi növekedé­sére, mindent vámegyesü­leti értékre vive s az ausz­triai birodalom állásával összehasonlítva egyenként vesszük fel azon tárgyakat, melyek bennünket köze­lebbről érdeklenek. Megjegyzem, hogy itt vámegység alatt mindig vám­egyesületi mázsa értendő, mi 92 bécsi fontot tesz. 1. Bor. Az ausztriai birodalomban egy vámegye­­sületi mázsa bortól (l­akó hordóstól együtt mintegy 120 bécsi font) fizettetik behozatali vámképen 10 pft. E vám mellett hozatott be a legközelebb múlt 1856-ik évben 561,780 mázsa, vitetett ellenben ki 194,442 m., s igy a behozatali többség 367,338 m., holott a kivitelre semmi vám sincs vetve. — Az orosz birodalomba való beviteli vám egy vámegyleti má­zsától 11 ft 25 pkr. E szerint csak 1 ft 25 pkrral több, mint az ausztriai. E mellett igen szép kilátá­sunk lehet a kivitelre, csak legyen mit, mint azt azon tartományok bizonyítják, melyek hozzánk, Eu­rópa második bortermelő birodalmába (Francziaor­­szágot hagyván meg elsőnek), kevéssel alacsonyabb vám mellett, majd három annyit bírtak behozni, mint mennyit mi vámmentesen kivittünk. Meg kell azon­ban jegyeznem, hogy a kivitel legnagyobb része Magyarországé, mely a mellett még a birodalom többi tartományának is tetemes mennyiséget ad el. És ha a Kassa-tarnáki vasútvonal elkészül , akkor jele­sebb bortermő vidékeink közül többen minden bor­termő vidék közt legközelebb jönnek Oroszország­hoz , úgy­hogy ha a termelés körül mind minőség, mind mennyiség tekintetében szorgalmasak leszünk, akkor csakugyan nekünk lehet a kivitelre legtöbb kilátásunk, a minthogy hajdanában is e piac a ke­zünkön volt. 2. Burnót vagy portubák és leveles dohány. Burnóttól s más dohánygyártmányoktól fizettetik az ausztriai birodalomban, az árulási sza­­badalomdijon kívül 25 pert. E vám mellett hozatott be 11,501, vizetett pedig ki vámmentesen 5435, tehát behozatali többség 6066 mázsa. Az új orosz beviteli vám 159 frt 30 kr. És e magas vám mellett bizony nem sok a kilátás, még ha az ausztriai kormány nem tekintve egyedárusságát, szabad kivitelt engedne is. Hanem a leveles dohánynyal egy kevéssé jobban áll a dolog. Itt az ausztriai behozatali vám 10 pgo ft, s hozatott be 281,453, vitetett, pedig ki 29,298 mázsa ; s ekkér több ugyan itt is a behozatal 252,155 mázsányi tetemes sommával, mi hogy fedezve legyen, bizony még belöl a birodalomban is sok szorgalmat igényel a dohánytermelés körül, de miután az orosz beviteli vám csak 32 ft 36 V3 pkr, mégis a szabadon megengedendett kivitel mellett itt jó dohánynyal le­hetne némi nyereséget csinálni. 3. Színzett vászon (karton stb.) az ausztriai behozatali vám finomság szerint 75—100 pft. hoza­tott pedig be ilyféle kelme a múlt évben 364, vitetett ellenben ki 4051 m., s igy a kiviteli többség 3687 m. Az orosz beviteli vám 139 ft 30 kr. Itt tehát­­ mind a vám arányosságát, mind kivitelünk többségétt tekintve igen szép kilátásunk lehet; annyival in­­­kább, mivel Oroszországnak van is efféle anyagokra­­ szüksége és nálunk egyéb ágaiban is oly jó lábon­­ áll a len- és kendergyártási ipar, hogy a kivitel áfa­j­­ában 52,710 mázsával haladta meg múlt évben a behozatalt. Csak kár, hogy az ezen szép és hasznos­­ iparnak nyers­anyagot szolgáltató len- és kenderter-­­melés áll nagyon hátra, mert az, mint e lapokban is már több ízben felmutattam, koránsem elégíti ki a gyártási ipar szükségletét. Hanem e tekintetben ismét javul kilátásun­k az által, mert Oroszországnak meg lenje és kendere van a kivitelre. 4. Gyapotkelmék. Ez szintén 75—100 pftnyi behozatali vámot fizet az ausztriai birodalomban, s hozatott be 6773, vizetett pedig ki 9837, tehát kivi­teli többség 3064. m. Az orosz beviteli vám 79 pfrt 40 krt tesz, s azt lehet mondani, hogy ez legmérsék­­lettebb a mienkhez képest és csak gyapotgyáraink tudják teljesíteni a kivitelt, lehet mellette jó kilátás. 5. Selyem kelme (finom egész selyem). Fizet az ausztriai birodalomban 250 pft, Oroszországban 796 ft 40 kr beviteli vámot. Hozott be Ausztria eb­ből a múlt évben 1912, vitt ki 1140 mázsát, s így a behozatali többség 672 m. E miatt, s a nagy beviteli vám miatt is tehát semmi kilátás. 6. Félselyem kelme. Behozatali vám Ausz­triába 120—150 pft, Oroszországba 398 ft 20 kr. Az ausztriai birodalom bevitele 1360, kivitele pedig 9797 mázsa, kiviteli többség 8437 m. Magas az orosz vám igaz, de e kiviteli többség mégis ad remény­séget. 7. Posztó­s nadrág-kelme. Nálunk a beho­zatali vám 50 —100 pft. E mellett hoztunk be 14,635, vittünk ki ellenben 37,008 mázsát, s igy 22,373 mázsával többet. Az orosz beviteli vám azonban 279 ft 20 kr, majd három annyi, mint az ausz­triai, mindazáltal miután kivitelünk tetemes, Oroszor­szágnak pedig szüksége van rá, lehet talán valamit próbálni a posztóval is , de mégis sokkal többet le­het a nem posztó-, hanem más szövetű nadrág-kelme­félékkel, melyek nálunk együtt, az orosz vámtáblá­zatban elkülönítve lévén amazoknál sokkal kevesebb, azaz 199 ft 10 hr beviteli vámot fizetnek. 8. Fr a n e 11. Nem épen flanellt, mert ez másokkal van összevéve, hanem ilyféle csekélyebb gyapjúszö­veteket hozott be a birodalom 1649, vitt ki 6912 má­zsát, tehát kiviteli többség 5263 m, a vám Ausztriá­ban 7 ft 30 kr pp., az orosz birodalomban 139 ft 30 pkr. Ha 40 pftos gyapjúból készítik is a flanellt, nem tudom ér-e a szállításra s nyereségre semmit nem tudva, ennyivel többet Oroszországban. 9. Füge, mazsola, szilva stb. fizet Ausztriá­ban behozatali vámképen 2 ft 30 pkr, az orosz biro­dalomban 5 ft 26 pkr , tehát több mint kétszer any­­nyit. De ez még­sem tenne sokat , hanem többet tesz az, hogy nincs jelenleg a birodalomnak az efféléből mit kivinni, mert múlt évben 324,939 m. efféle áru­­czikket hozván be, és csak 12,447 mázsát vivén ki, maga is 312,492 mázsában szorult külföldre. Hanem­ha Magyarország különösen a szilvatermelést eré­lyesen felkarolná, s aszalt, hámzott szilvával s más efféle gyümölcscsel és lekvárral, melyek az orosz részeken igen kapósak, kezdene élénk kereskedést, akkor e mellett is lehetne jó számítás. 10. B­o­r­k­ő az ausztriai birodalomba vámmentesen jöhet be, Oroszországban 1 ft 5 pkrt fizet. Hozatott be hozzánk múlt évben 249, vitetett ki, 13,462 m., kiviteli többség­ 13,213 m. Tehát adhatunk csak kelljen. 11. Kobalt. Ezzel épen úgy áll a dolog, mint a borkővel, hozatott be 2, vitetett ki 7620 mázsa. 12. 0 n. Behozatali vám nálunk 2 pfttól 7 ft 30 krig, Oroszországban 1 ft 5 kr. hozatott be hozzánk 6105, vitetett ellenben ki 8276, kiviteli többség 2171 má­zsa, van tehát mit kivinnü­nk s még több lesz, ha ón­bányáink szorgalmasabb mivelés alá jőnek. Még azon tárgyak vannak hátra, melyek Oroszor­szágban semmi beviteli vámot nem fizetnek. Ezek közt mindenekfelett legérdekesebb a merino juh. Eb­ből jelenleg ugyan kivitelünk nincs, a­mi van, több kár mint nyereség; jelesen hozott be a birodalom 99,214 darab juhot és kecskét, vitt ki pedig 92,213 darabot, tehát behozatali többség 7001 i de bárányt gödölyét 21,699 darabot hozván be, és 32,226-tot vivén ki, itt 10,527-tzel több a kivitel, miből a fen­tebbi 7001 darabot levonva is marad még 3526, és épen ez az, mit veszteségnek tartunk, hogy t. i. mi­dőn a haszonra való korosbb állatokban szükséget látunk, akkor a bárányokat fogyasztjuk. Azonban, ha bárányainkat megkíméljük, s merino juhászatunk terjeszkedik, itt jelentékeny kivitelre számíthatunk, annyival inkább, mivel nincs ország, mely e tekin­tetben Ausztriával versenyre léphetne. — Hasonló jelentőséggel birnak előttem a megjegyzett közönsé­ges drágakövek és különféle képek. Ezeket az orosz népség nagyon szereti, gyönyörködvén bennök; ná­lunk meg olyféle drága­kő van bővségben csak ke­resni kell; képet meg lehet előállítani olcsóért ele­get, csak mielőtt más szemesebb nemzet elfoglalná előlünk a piaczot, igyekezzünk ellesni e tekintetben az orosz nép ízlését.­­ Épület és szerszámfából is adhatnánk az oroszoknak illendő mennyiségben, mert múlt évben 22,701,428 mázsát vivén ki, és csak 9,481,735 mázsát hozván be, kiviteli többségünk 13,219,693 mázsa, és pedig épen az Oroszországhoz legközelebb eső vidékeinkről szaporíthatnék a kivi­telt. Azonban nehezen adnák meg annak az oroszok úgy az árát, mint mások , minélfogva legfeljebb fa­edényekkel s szerszámokkal lehet hozzájuk kilátá­sunk. Ilyenformán nem valami különös örvendetes tüne­mény lesz az az új orosz vámtáblázat, s reá arany­várakat építhetni épen ne higyjünk, bár hogy róla teljes érvényű ítéletet hozhassunk, tudnunk kellene azon azt is, mit a becsentett czikkekért ott ben kapni lehet. Erről azonban nincs tudomásunk. De a keres­kedésben az utolsó krajczár nyereséget is meg kell becsülni , mert ki tudja, mikor mennyit hozhat még az be , és annyi jelentősége meg is van ez új táblá­zatnak, mi benne egyszersmind igen fontos, hogy a civilisült világhozi közeledés általa meg van kezdve s van mégis néhány áruczikk, melyek mint kimutat­tuk, nékünk is engednek egy kis kilátást, legalább alkalmat adnak arra, hogy az Oroszországba való kiviteli kereskedésünk terjesztését megkezdhessük , minek folytában még nagyobb fontosságot tulajdo­nítunk az onnan való behozatalunk szaporodásának, mintsem a remélhető kivitelbeli haszonnak , mert Oroszország némely oly nyers­anyagokban bővelke­dik, melyekre nekünk szükségük van ; ilyenek külö­nösen a szarvasmarha , főkép pedig a nyersbőr, fa­­gyu, len és kender, a rigai lenmag és a közönséges gyapjú. Ezek behozatalának, minél olcsóbb módoni szaporításán kell nekünk törekednünk , mert ezek által részint belszükségünket pótoljuk, részint más vidékre való hasznosabb gyártmányi kivitelünknek szerzünk anyagot. E tárgyakra nézve Poroszország után az ausztriai birodalom áll legközelebb Oroszor­szághoz. Igyekeznünk kell azért, míg más szemesebb nemzet el nem foglalja előlünk mind a kiviteli, mind a behozatali kereskedés által legalább a hozzánk kö­zelebbi részeken a piac­ot minél nagyobb mértékben elfoglalni ; annyival inkább, mivel ha még most ma­gasak is a beviteli vámok, s a rosz utak miatt nagy is a közlekedési költség , de biztat azon reménység, hogy mihelyt Oroszország vasúti közlekedése meg­nyílik, mikorra Magyarországnak is egyenes össze­köttetése lesz már azzal, azonnal újra megint le kell az orosz beviteli vámokat szállítani , mert a költsé­ges vasutaknak csak úgy lehet kielégítő forgalmuk, ha a ki- és bevitel egyaránt élénkítve lesz , és ez esetre azon birodalomé lesz a leszállításbeli legna­gyobb haszon, melyet ugyanaz már legszélesebben kiterjedt beviteli piaczon talált. GALGÓCZI KÁROLY: A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: ■WSAN «­ . MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) Huszár és prókátor. Sokféle történetet írtak már a nőkről, hányszor elszöktették őket, minek az egyszeri molnár eleinte nagyon megörült, mert a feleségét lopták el, hanem bezzeg elbusulta magát szegény ördög, mikor meg­hallotta, hogy vissza akarják ám lopni. Ilyen történetről mulatságos dolgokat lehetne ös­­­­zeírni, ha nem maradjunk kerékvágásunkban, elég nagy baj, hogy a két öreg apa a kállói találkozás óta lótfut mindenfelé, hogy a leányt haza kaphassa, de a nyargalódzás alatt semmi szembetűnőbb haladás nincsen, mint hogy a kis leány megnőtt, és többé nem lehet az apáczáknál hagyni, a kapitány pedig még kevésbbé hurczoltatja magával, mit tán mondanom sem kéne. Megint a megyére kell jelentést tenni, a megye nem mer intézkedni, fűtől fától tanácsot kérnek, s a két czivakodó végre a cancellárhoz megyen, hogy mig a pör eldőlne, bölcs tanácsában megbíznak, in­tézkedjék a leánynak sorsáról, hogy valamely ma­gánháznál családi körben legyen. Egyéb baj nem volt, épen az kellett, a cancellár kitudván a két czivakodónak vagyoni állapotát, a benne helyzett bizalomnál fogva kényelmesen intéz­kedhetett, tehát körülnézett, hogy e bizalommal meg­tisztelni vagy épen megjutalmazni, kit lehet legin­kább ? A cancellár azzal ereszté el a két öreget, hogy nyolcz nap alatt el leszen helyezve, ,De hát kinek adjuk ?‘ Kérdi önmagát a cancel­lár, kit a gondolkozásban Keszy Benedek és apa sza­kasztott meg, és én megdöbbenve veszem észre, hogy *) Lásd „Pesti Napló“ 162. számát, némileg a franczia oskolába vágok, mikor amúgy „Deus ex machina“ módon sétáltatom be a két go­nosz embert. Na, de bocsássanak meg önök, várhattam volna velük néhány napig, mégis mindegy lett volna, tehát csupán időt kímélek, hogy sem önöket, sem a can­­cellárt nem várakoztatom. A vendégek mély alázatossággal járultak a főhi­vatalnokhoz, ki ugyan nagyon szárnyai alá vette őket, de a lehetetlenséggel ő sem tudott végképen kikötni, pedig rendkívül sajnálta, hogy a hű szolgá­latot eddig nem méltányolhatta. ,Mit vétett ön az öreg Némethnek ?" Kérdi a can­cellár Keszy Benedeket. „Én még csak nem is beszéltem vele, kegyelmes uram!“ ,S ön ?" Fordul a directorhoz. „,Engesztelhetlen gyülölséggel viseltetik irányom­ban, ezt már régen tudom, — felel a kérdett, — és csak azt sajnálom, hogy szegény vömmel is érezteti, holott neki is már fölnőtt gyermekei vannak­“ ,Gyermekei ?‘ „,Igen! egy huszonnégy éves fia, s még két férj­hez menő leánya/“ ,Épen jókor, — mondja a cancellár, .... Keszy ur Budán lakik?" „Igen!“ Felel Keszy figyelmezvén a fölvidámuló cancellárra. ,Egy védencz hajadonom lenne, kit jó házban kellene elhelyeznem férjhez meneteléig/ „Parancsára állok kegyelmes uramnak.“ ,S tán még egyébre is lehetne gondolnunk Keszy úr, igy tán a veszett fejszének nyelén kívül némileg a fejsze is megkerülne, mert a leány igen szép és igen gazdag, talán igénybe vehetnénk önnek­ fiát/ „Végtelen jóság, ezt nem mertem volna reményleni kegyelmességedtől.“ ,A­mit magam megtehetek, arra bizton számolhat ön, . . . tehát elfogadja ön a hajadont ?‘ „Ezer örömmel, kegyelmes uram.“ ,Na, most tehát mégsem eresztem el önt vigaszta­lás nélkül,. . . mondja a cancellár, aztán a director­­hoz fordulva mondja : nagy szükségem lesz még önre, számolok buzgóságára." „Alázatos bű szolgája !“ Hajtja meg magát a vén róka, és a kegyes elbocsájtást mindenféle czifra szó­val köszöngette, mig csak be nem tette maga után az ajtót. Megérkezett Budára a levél az apáczákhoz, vala­mint a kapitányhoz is, ki e miatt lerándult Budára, hogy az elhelyezésnél jelen legyen. Imre már ekkor ügyvéd volt, húga pedig Kállayék egyik rokonánál volt Pesten, s épen itt látta a kis pörös leányt néhány alkalommal, s a fiúnak eszébe jutott Balogh kanonok mondása, midőn a fiú anyjá­nak kívánságáról beszélt, tudniillik szeretné ha pappá lenne , s a főtisztelendő úr pap létére is azt mondá : Hát édes­apád miért nem lett azzá? A két lány közti bizalom juttatott a fiúnak is, ki mégis nagyon tartózkodóvá lön, nehogy akkor kell­jen megállapodnia, mikor későn lenne; s a fiú e küz­delemben annyira hátrált, hogy a hajadonnak föltűnt. ,Tehát még mindig pörölnek rajtam ?" Kérdi a ka­pitányt az árva. „Nem vagyok oka, kedves kis húgom.“ /Kapitány úr, . . . ne engedje, hogy annyi ideig czilakodjanak fölöttem, szerezzen nekem is egy pró­kátort/ „Itt van Imre!“ Mondja a kapitány nevetve, de észrevéve, hogy Imrénél már kigyuladt a ház­ ,Imre ? . . . ismétli a leány némi nehezteléssel, . . . Imre nem törődik velem/ A fiú fölijedt e szemrehányásnál, nem gondolván, hogy tartózkodását ilyen oldalról is lehessen magya­rázni, tehát kénytelen volt magát védelmezni/ „A prókátort terheli a vád, vagy engem szemé­lyesen.“ ,Itt van ii, nézze kapitány úr, . . . . milyen ember ez az Imre, . . . boszankodik a leány,. . . most meg azt akarja elhitetni velem, hogy ő akkor is más, mi­kor prókátor, — meg akkor is, ha ő Pusztay Imre !" „Béküljetek össze, — mondja a kapitány a két vitájét az ablaknál hagyva, maga pedig a másik szobába ment, észrevévén, hogy a másik hölgy a zongorához helyezkedik, s talán neki is jutna al­kalma valamivel többet elmondani, mint eddig, mert már ő is harminczadik évébe lépett, s e korban néha a következő harminczról kell már határozni. Imre sohasem volt még a lánynyal együtt, s ime most is úgy kezdődik a beszélgetés, hogy őt megdöb­benti, pedig ha ma szó nélkül válnak el, nem tudom mikor lesz az a nap, melyen találkozhatnak még, mert hogy Pusztay Imre Keszy Benedekhez hivata­los vendég legyen, csakugyan nem hitte. ,Nos, tenus fiskális úrhoz van most szerencsém, vagy Pusztay Imréhez! .­­ Kötekedik a lány. „Mindkettőhöz, a­mint ön parancsolja.“ ,Szép is, . . . mindig oly mogorvának lenni,. . . rég tudja, hogy milyen gyámolytalan helyezetben vagyok, ha egy csöpp jó indulattal volna irántam, testvérének legjobb barátnéja iránt, már eddig gon­dolt volna ki valamit, prókátor létére, hogy a két békételen öreg összebarátkozzék: „Hát miért nem szólt idáig a kisasszony, tudtam is én, hogy van-e bizalma hozzám, vagy sincs?“ .Mintha azt tőlem kellett volna megtudnia, .. . hanem persze, ilyenek ezek a prókátorok, ha nem érzik, hogy busás nyereség lesz, . .. meg sem isme­­rik az embert, . . . mondja a lány daczos szemrehá­nyással,­­ hisz tudja ön, hogy nekem idáig semmim sincs, hát hogy fizessek én egy prókátort. „Önnek nincsen joga prókátort választani. “ ,Szép kibeszélés, . . . véli a hölgy,. . . hanem egy kis baráti jó­akaratra számot tarthattam volna. „Ez már más kérdés ... jegyzi meg Imre,... na­gyon örvendek, hogy barátjai közé kíván számítani “ .Na, ennyit bizton várhat az ember, hogy véletlenül olyan jó barátnéja van, kinek prókátor testvére van , csakhogy, kérem, én nem hittem, hogy a fiskális urak ilyen mogorvák­. „Hát még milyen vagyok?“ ,Részvétlen.­ „Na, hát az is vagyok, ámbár én nem hiszem, s ennek bebizonyítására most már én is többet kérde­zek, mint eddig.“ ,Üljünk hát le. Kínálja az élénk lány az olvadozni kezdő újdonsült ügyvédet. „A­mint Ön parancsolja, s először is kérdem a kis­asszonyt, tudja e hogy ez a pör meddig tart, ha az öregek össze nem békélnek?“ ,Meddig ?... tudom is én, hogy meddig ? én csak azt akarom, hogy rajtam ne czivakodjanak/ „Annak két módja van.“­­Ugy, édes fiskális úr, most már szeretem,.... mondja a lány önkénytelenül kicsuztatván a szót, ha­nem el is pirult bele,s valami kevés vártatva igazításért mindjárt utána teszi,... hanem ezt ne vegye ám va-­ ya „első magyar általános bizto­sítás“ igazgatótul még Fröhlich Frigyes, Manné István, Ullmann Károly és Weinzier­­ Vincze urak, választmányi tagokul: Deák Ferencz, Eötvös József báró, F­u­c­h­s Ru­dolf, Rózsa Lajos, Masson J. A. Schulhof Mó­ricz, Ullmann Izidor, Károlyi György gróf, Nádassy István, Kussevits András és báró G­e­r­­­i­c­z­y Vincze, választattak meg. Választmányi segédtaggá általános szótöbbséggel csak Gottes­mann B. választatott meg. E szerint a tizenket­tő­d­i­k választmányi tag, ki szintén nem nyert ál­talános többséget, valamint a hiányzó öt segédtag megválasztására a gyűlés folytatása hétfőre, vagyis f. h. 20 dik a délelőtti 10 órára határoztatok. PESTI NAPLÓ, Pest, jul. 19. Ócs. k. Apest. Felsége és Csá­szárné Ő F­elsége f. hó 14-én Laxenburgból Má­­riaczellbe elutaztak. — Az „Oest Zig“ 3­­3-dik számában olvassuk : „A belügyminisztériumban — a vidékről berendelt ma­­gas­ állású hivatalnokokkal együtt — több idő óta tanács­kozások folynak, melyeknek czélját az országra nézve­ na­gyon fontosnak és üdvösnek kell mondani. Tudniillik a ha­tóságbeli ügyvitel egyszerűsítéséről van szó. Olvasóink kö­zül bizonyosan a legtöbbnek volt alkalma tapasztalni, mily zsibbasztólag hatnak sok tekintetben az avult bureaukra­­tiai formaságok a nyilvános élet kifejlődésére , mennyire meglassítják az igazságszolgátás sebességét, a törvények gyors kezelését s mennyire akadályozzák kelletén túl ál­talában az állampolgár lehetőleg nem akadályozandó mozgását , mi oly országban , melynek legszebb remé­nyei erőinek teljes kifejlődésén alapulnak, a legelső fel­tét. Ausztriának kevés év alatt oly jótékony s a kor­szellemnek annyira megfelelő reformok jutottak, hogy

Next