Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-23 / 2254. szám
lai tanácsosra). Ez ellenis a m. évi October 17-éin kelt legmagasb házassági válást tárgyazó törvény ellen, mely a reformált egyház autonómiáját veszélyezteti, s megsemmisíti a római katholikus egyházzal való egyenjogúságot, a cs. k. Apostoli Felségéhez az igazságot nem leplező két alázatos fölterjesztés létetett s azokban azon remény fejtetett ki, hogy a fölterjesztett leyális és alázatos kérelmek a legkegyelmesebben tekintetbe fognak vétetni. — Várady Luiza beszélyei ily czim alatt jelennek meg: ■Nö-sziv élete.“ (Szerző tulajdona), ajánlva Batthyány Emma grófhölgynek. A kezünknél levő első kötet e beszélyeket foglalja magában : „Szív küzdelmei“ , „Egy férfi, ki nem hiú“, „Titkos látogató“, „Uriela“. E Svét Sziczilia királyságának összes népessége legújabb hivatalos felszámítás szerint 9,177,000 ; ebből 2,231,000 lakos esik Sziczilia szigetére. Az egész királyság 22 tartományra van osztva, melyből 7 esik Szicziliára. Összesen van 2,210 község. Nápolynak a fővárosnak 450,000 lakosa van , s a külvárosokat is beleszámítva tán 500,00, Palermonak közel 300,000. — Azon utazók közt, kik belső Afrika kikutatására szentelik életöket, egyik legnevezetesebb a közelebbi időkben a svéd Wahlberg. Első utazása 1840—1845-ben történt. 1839-ben érkezett a Caphoz. 1845-ben tért vissza hazájába, s yg5,1511-ban tette második utazását. Született Svédországban, Gothenburg mellett 1810-ben. Atyja kereskedő volt, maga pedig mérnöki pályára készült, de rendkívül eleven képzelődés s ifjúi erélyénél fogva nagy kalandokra vágyott. Ez nem engedd őt nyugodni. 1839-ben a svéd kormány a Jó remény fokához tudományos szempontból egy utazót akarván küldeni, Wahlberg rögtön ajánlkozott. A kormány neki a nagy vállalatra csak mintegy 1500 pftot adott. A többiről magának kellett gondoskodnia. Ez épen oly vállalkozó mint a tudomány iránt lelkesülő utazónak köszönheti a stockholmi múzeum egyik legnagyobb kincsét- Ő azt 533 emlőssel, melyek közöl számos a legnagyobb féle, 252 madárral, (összesen 400 faj, s sok eddig ismeretlen). 480 amphibiummal, krokodillal sat. 5,000 faj rovarral, számos hal- is s roppant mennyiségű növénynyel gazdagitá, melyek mind a legtökéletesebben vannak kiállítva. S ez mind csupán csak délafrikai tárgy, s oly mennyiségben, hogy a leggyakorlottabb természetvizsgálóknak legalább is tíz évre adott dolgot a gyűjtő azok leírására! — Mint mondók, Wahlbergnek a kormány nem adott annyi költséget, mennyi egy ily vállalatra szükséges. Utazónk az afrikai utazók rendes jövedelem forrásához folyamodott, t. i. elefántcsontot igyekezett szerezni, melyet pénzen vagy cserében az afrikai parti városokban jó áron lehet eladni. Az elefántcsont szerzés pedig nyaktörő keresetmód , mert az elefántvadászat a legveszélyesebb neme a „sporténak. Wahlberg annyira értett hozzá, hogy utazásaiban 400-nál több elefántot ejtett el. Ő nem heyessé a közönségesen bevett módot, mely szerint lóháton űzik a vadászatot.A hoszszas tapasztalás arra tanítá, hogy gyalog nemcsak a lövés biztosabb, hanem a menekülés is könnyebb. Őt nagy jártasságáért az afrikai benszülöttek nem nevezték más néven, mint „elefánt - pusztítódnak. Utoljára is a vadászatnak jön áldozata 1856-ban mart. O-kán. Waberg néhány vállalkozó kíséretében vadászni indulván, csaknem mindennap leölt egy egy elefántot. Minden arra mutatott, hogy a kirándulásnak igen jó kimenetele lesz, de martius 6-kán ejtve Wahlberg egy fiatal elefánt üldözésére menvén, melyet társai egy mocsárral körülvett kis térre szorítottak, ezek az ő vezényletére néhány lövést tettek, melyek dühbe hozták az állatot. Ez egyenesen Wahlbergre rohant, mielőtt fegyverét elsüthette volna, leterítette, puskáját ketté törte, mintha tudta volna, hogy ez az ellenfél fegyvere, s borzasztó ordítással eltaposta ellenét, elszaladt. Wahlbergre rá sem ismerhettek elősiető társai, annyira el volt gázolva. Egy nagy fa aljában temették el, s keresztet tettek sírjához. (Revue d. d. Md.) — A budai városmajor melletti Siklósy-féle vizgyógyin fizet hitele mindinkább szilárdulván, hogy az a szenvedő enykség javára minél nagyobb szolgálatokat tehessen, a tulajdonos elhatározd annak ez irányban tovább folytatását részvényekre alapítani. (M. P ) Nemzeti színház. Carrion urnak minden fellépte újabb élvezetet nyújt a mindig teljes számmal megjelenő közönségnek. Mint Edgardo, Ernani és Almaviva egy iránt bámulásra ragad nagy művészetével. De nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy El vino az „Alvajáró“-ban legjobb, leghatásteljesb szerepe. E szerepében művészetének minden hatalmát kifejezve, találjuk, a piano ének, a legszebb falsett e szerepében ragadja meg leginkább a hallgatót. Amily meglepő hatást idézett fel tegnapelőtt (júl. 21.) ez ének, és oly elragadtatást keltett fel Hollósy Lanca rendkívül szép és művészi éneke. Ilyen Amina csak Lind Jenny volt A közönség soha méltóbban nem jutalmazd tapsaival kedves első énekesnőnket mint ezúttal. A legnehezebb és a színpadon először hallatott cadentiák a kettősökben meglepek a közönséget. Az előadás jó volt. Elizát Téli E. k. a. éneklé. A vadászkürt nem sérté meg a közönség hallérzékét. De sértő szemét a felvonások közben nem tudjuk, gazdasági szempontból vagy figyelmetlenségből mérsékelt gázvilágítás. E szürkület jobban sérti a szemet a legnagyobb fénynél. Aztán sérté a mivelt közönséget egy páholy hangos beszéde, s egy kis leány hangos nevetése a leghalkabb ének alatt. Múltkor (Lucia előadásakor) az emeletek egyikén egy síró gyermek zavará meg a közönség élvezetét. Mintha be volt volna tanítva, és a legszebb dalrészekbe szólt be sivalkodásával. És nem találkozott senki, ki a bajon segítsen. Az apa vagy anya, ki nem átallja az ölbeli kisdedet magával hordani, mások terhére, boszszantására, nem birt annyi miveltséggel és szeméremmel, hogy eltávozzék fékezhetlen gyermekével, ki a nagy hőségben roszul érze magát, vagy álmos lett. Az igazgatóságnak a közönség iránti kötelességéből támad azon joga, hogy megtagadhassa a bemenetelt, illetőleg bevitelt 6—5 éven aluli gyermekektől Ha az igazgatóság ily szigorú rendszabályhoz, mely egyébiránt a gyermeknevelés egyik törvényéül is fogadható volna, nyúlni nem akarna, a színlapokon kellene tudtul adni az illetőknek, miként ez apró, ölbeli gyermekek nem színházba valók, hogy az ily gyermekek, kik úgy sem élveznek, csak a felnőttek élvezetét rontják meg, s hogy a háborított közönség jogával él, midőn az alkalmatlan gyermek eltávolittatását követeli a színház minden emeletén s a földszinten jelenlevő szinházi felügyelőtől. — Ma adatik : A notre-damei toronyőr. Dráma 6 felv. Irta Hugo Victor. Jun. 15-ki felolvasásában, mint közöltük volt, a kazár birodalom kiterjedéséről szólt s állami és vallásos viszonyait ismertette. Láttuk , hogy az egyistenüség minden alakban uralkodó volt a kazárok közt, s addigi, sok részben vad, szokásaikat feltünőleg szeliditette. Már említettük, hogy a rabszolgaságot a monotheismus szüntette meg, egyedül a pogányokra szorítván. Említik, hogy a vallásos intézményekkel karöltve járt náluk a törvénykezés is, amelynek igazságos voltát az oroszok is tisztelettel emlegették. Hogy az arabok vallásával azok tudományos műveltségét is átvették a kazárok, alig szenved kétséget. Gazdálkodási rendszerüket a magyar alföldi gazdálkodás rendszeréhez hasonlította értekező. Nagy városaik voltak (négyet név szerint is említett értekező), melyekből leginkább földművelést űztek, sátraik (tanyáik) lévén szerte a mezőkön. Barom- és kitenyésztésökre már földviszonyaik utalnak. Idejárul, hogy a kazár lovas nemzet volt. Egyéb iparágak közt leginkább virágzott a kazárok közt az ezüst- és rézbányászat. Hogy a kézművességekben is bírtak némi jártassággal, onnan következtetjük, mivel sok mahomedán kézműves települt közéjök, mint ahol „igazsgot és biztosságot“ találtak. A magasabb iparágakban mindezáltal Kazarország soha sem emelkedett annyira, mint az arabok és byzancziak, kiktől Zarkel (határerőd) építéséhez építőket is kértek s a kiktől gyakran vásároltak ruhákat, drágaságokat stb. Kereskedési tekintetben kivált a keresztes háborúk előtt virágzott Kazárország, mint a melyen által ment kelet, nyűgat és éjszak kereskedése. Ezek után a kazárok összefüggését a magyarokkal vizsgálta értekező ethnographiai, őstörténeti tekintetben és hazai történeteink szempontjából.A kazar név fejtegetése magában nem vezet eredményre. Ha csupán szóhasonlat után indulunk, már Herodotnál föltaláljuk ezt. Némelyek, hasonló ingatag kiindulási szempontból, georgiaiaknak, örményeknek, sőt szlávoknak is mondák a kazárokat. Az utóbbiak arra hivatkoznak, hogy Cyrill először a kazárok közt hirdette a keresztyénséget, és talán az ő számukra találta föl betűjegyeit (! ?) Alaposabb, mind értekező, azok nézete, akik törököknek (turkoknak), vagy mint az új orosz iskola — keleti finneknek mondják a kazárokat. Értekező kelleténél több nyomadékot tulajdonított azon körülménynek, hogy a kazárok Jáfettől származtatták magukat. Fontosabb adat az ősmagyar rokonság kimutatására, hogy a byzanti irók mind a kazárokat, mind a magyarokat turkoknak nevezik, s Nestor szerint a kazárok és magyarok egyaránt ugarok. A kazar nyelvből az egy Z a a r k e i szó maradt fen, s e szót is nyelvünkből vélte leginkább kimagyarázhatni már Klaproth. Végre a magyarok ős lakhelye is azt mutatja, hogy közel viszonyban éltek őseink már a IX. század előtt a kazárokkal s nem alap nélkül gyanitja értekező, hogy ős Magyarország a kazár birodalom egyik tartománya lehetett. Midőn Oroszország keletkezése halálos csapást adott a kazár birodalomnak , a kazárok már egész a Tiszáig terjedtek, s a kazár nép maradványai nálunk nemcsak a magyarok e honba jöttekor fen voltak még (lásd Anonymus) , hanem I. Géza, Kálmán idejében is szerepeltek (chalizi). E fölött számos helység neve (Kis Kozár, Nagy Kozár, Kozaricza, Kozarovecz stb., föntarta hazánkban a kazar nevet. Az értekezés , miután be van fejezve , meg fog jelenni az academia értesítőjében. Most Kiss Ferencz régiségbúvár értekezett egy Hanzsabégen talált, kétféle rézből vert római emlékéremről s egy ezüst éremről. Az emlékérem Alexander Severus és anyja Julia Mammaea emlékére készült. Egyaránt becses művészeti és ritkasági értékénél fogva. Európa múzeumaiban eddig a római emlékérmeknek csak 9 ilyen nagyobb példánya van, ez a tizedik. Az academia értesítője rajzban is közli, leírását is adja. Oda utasítjuk a régiségtan kedvelőit. Végül a titoknak Knauz Nándor levelét olvasta föl, mely a pozsonyi káptalan levéltárában talált XVI. századi okirattárra (oklevél-gyűjteményre) hívta föl az academia figyelmét. Tartalma ez okirattárnak többnyire új okiratok, a mohácsi vész előtti és utáni időkből. Jelentette egyszersmind a tisztelt levélíró, hogy a pozsoni káptalan levéltárában még más oklevéltár is van. Reméljük , szintén megismerteti a tisztelt tudósító. Bár minden magyarországi levéltárnak volna egy Knauza. Az ismertetett okiratgyűjteményt a történeti kútfőket szerkesztő bizottmányhoz utasította az ülés. CSENGERY ANTAL: Nemzeti színház. A gróf Ráday Gedeon ur részéről kitűzött 40 arany pályadijra „Az aranycsináló magyar nemes, vagy: Ezüstöt adtunk — füstöt kaptunk“ eredeti vígjáték 2 felvonásban a kitűzött határnapon túl érkezvén be, a pályahirdetmény értelmében nem versenyezhet, s az illető szerző által visszavétethetik. Pest, jul. 21. 1857. Svomlóssy Ferencz, a nemzeti szinház könyvtárnoka HIVATALOS. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Wenzel József dijnokot a szegedi sóhivatalnál ugyan e hivatal tisztirnokává kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Rupprecht Pál főhadnagyot a cs. k. katonai szekerészet testületnél III. osztályú adóhivatali tisztté kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Beranek József cs. k. rendőrbiztost és Blaue Bernát translatort e főkormány elnöki irodájában helytartósági fogalmazókká Magyarországra kinevezte. LEVELEZÉSEK Kassa, júl. 15. Pázmán Mihály jelenleg itt működő színtársulata nyújt, hosszas szünet után magyarajku kis közönségünknek, elvteljes esti órákat, melyet ez nem mulaszt el kellőleg méltányolni. E társulat tagjai kevés kivétellel vidéki színpadunk igényeinek megfelelnek, melynek jelesleteit említés nélkül nem hagyhatjuk, — mindenek felett első helyet érdemel ezen társulat derék igazgatója Pázmánykit a közönség mindeddig csak becsülni tanult, ezután Gönczy Soma és Gyöngyösi kellő otthoniasságot tanúsítanak, Lányiban nagy reményünk van. Gönczy József jelentéktelen szerepekben is, melyekbe még eddig fellépett, kinyerte a közönség tetszését, de az ellenkezőt mondhatjuk Váradi és Dombiról, kik bebizonyiták azt hogy tudnak, ha akarnak és mégis szerep-nemtudásukkal mily gyakran sértik füleinket, ahol csak egyedül szorgalom orvosolhat, mit különösen ajánlunk, nemcsak ő nekik, hanem mindazoknak is, kiket itt meg nem említünk, egy pár egyén kivételével, kik ezen térre egyáltalában hivatva nincsenek.— Miklósyné, Kissné,— Szegfyné jeles tagok . — Bertényi Berta iránti elismerésünket, ki zsenge korához képest várakozásunknak naponta mindinkább megfelelni látszik, nem mulaszthatjuk el nyilvánítani, s kecsegtet bennünket azon hit, miszerint a k. a. elismerésünket folytonos igyekezete által mindinkább kiérdemlendi. — Elismerést érdemel másfelől az igazgató ur erélyes eljárása ki itt léte ólta, folytonosan vendégeket szerze a pesti nemzeti színháztól, — itt voltak ifjabb Lendvay, — Szerdahelyi Kálmán, — kik művészi játékukkal annyira kinyerték tiszteletünket — e közönség üdvözletét küldi a művészek után !!! F. hó 8-án érkezett körünkbe Munkácsy Flóra k. a. kedves vendégünk. — Fellépésekor tapsviharral, örömkiáltásokkal, szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözlő, a szép számmal összegyűlt közönség, ahogy mindezekre érdemes vola , meggyőze bennünket minden felléptével szép játékaival. Mindössze négyszer lépett fel, u. m. Essex grófban, mint Rutland grófnő, a notre dame toronyőrben mint Esmeralda, a Czigányban mint Rózsika és Griseldisben a czimszerepben. E szerepet jutalomelőadásául választá. Ez este a közönségnek legmagasb fokig kitört lelkesedése, számtalan virágbokréták, koszorúk s szétszórt üdvözlő versek özönei között, fogadá a jutalmazottat kiléptekor, az előadás közben egy értékes ezüstserleg és szelenczével tiszteltetett meg a művésznő, mit a közönség nevében egy küldöttség, nehány lelkes szavak mellett nyujtá át, — előadás után az itteni magyarajku ifjúság által, fáklyás éjizenével lett volna megtiszteltetendő, de közbe jött tartós eső ezt meggátolá. Ma hagyá el városunkat a kedves művésznő; a távozót lelkes kis közönségünk legforróbb jó kivánata kiséri, mely mint most úgy a jövőben is örömmel fogja körében tisztelni. Hogy városunk irodalmi tekintetben is halad, egy újabb bizonyítéka azon irodalmi vállalat „a nagy világképekben“, mely Zene Árpád szerkesztése alatt (Werfer Károly kiadótulajdonos), oct. 1-jén jelenend meg, s hisszük, hogy e vállalat több jeles kórtoll közreműködése mellett a legszebb sikernek örülend; — ugyan ő tőle jelenik meg aug. hó 15-kén „kávénénikék naptára“ humoristikus mű . (Werfer Károly kiadó tulajdonosnál); reményijük, hogy a lelkes közönségtől pártoltatni fog, mint oly vállalat, melynek jövedelméből egyrészt az ifjú író, elhunyt barátja Beöthy Lászlónak emelendő emlékre szentelt. Az itteni kereskedelmis iparkamra által, felhoni gyártmányokból rendezett tárlat, minden látogatót még eddig meglepett, s ezt látva, meggyőződhetünk honunk elhaladásáról, mert ha egy ily szűk körre szorított vidék is ilyesmit állíthat elő, mit állíthat akkor az egész. Ennek ismertetését figyelemmel a „P. Napló“-ban megjelent közleményre, miután a tárgyak folyton növekednek , legközelebbi alkalomkor önnek beküldeni es nem mulasztandom. ÉRMENTI. KÜLFÖLD. Francziaország. Valamennyi lap, az egy „Univers“-t kivéve, hoz egy hosszasabb czikket Béranger-ról. Há v in úr a „Siécle“-ban többi közt így szól róla : „Béranger philosophiája egy pillanatra sem tagadta meg magát. Habár mindazon férfiakkal, kik 60 év óta a kormányon ültek, benső barátságban élt is, egyik sem bírta őt az oly szerény s oly méltóságteljes visszavonultságából kiragadni. Béranger ról el lehet mondani, hogy ő benne a politikai moral személyesítve volt: senki sem képes neki következetlenséget szemére vetni ; a legirigyebb, a legigaztalanabb sem lesz soha képest ő tőle egy szót egy gondolatott idézni, amely őszhangzásban nem volna a franczia forradalom nagy elveivel, melynek ő életét szentelé.“ A költő született 1780-ban s unokája volt egy szabónak a „Montorgueil“ utczában. Hat éves korában Peronne-ba küldetett egy nagynénjéhez, ki őt neveltető. Tizennyolcz éves korában egy könyvnyomdába állott be. Költői tehetsége azonban már ekkor mutatkozott, s Párisba ment, ahol néhány kísérletet jön a színház számára írni. Ezek nem sikerültek, — ő tehát most a dalköltésre adta magát. — Az első császárság alatt hivatalnok volt a közoktatási minisztériumban. A restauratio üldözőbe véve, kétszer elítéltetett. Az akkori ellenzéki férfiakkal a legbizalmasabb lábon állott, kivált Dupont-tal (de l’ Eure) Foy tábornokkal és Manuellel, mely utóbbival ennek haláláig együtt lakott. Manuel halála mélyen fájt neki, s legközelebbi oka volt az ő világtéli viszszavonulásának. A februári forradalom egy pillanatra föllépteté a költőt a politikai színpadon. Az alkotmányozó gyűlés tagjává választatván egyetlenegy ülést látogatott meg, azután lemondását beadta. Azon idő óta nem hagya el többé magányát. Ő mindig hű maradt magához, s ámbár a restauratio alatt neki fényes ígéretek tétettek, ő azokat a legnagyobb lenézéssel utasitá vissza. A császárság visszaállítása után megkínálták a becsületlegio rendjelével, Béranger azonban, ki az 1789-ki elveknek hódolt, e kitüntetést elutasitá magától. A „Pays“ július 14-diki száma az olasz ügyekről ezeket mondja : Több lap közlé, hogy Mazzini, barátaival azon szándékát tudatta, miszerint a politikai színpadról le akar lépni. Anélkül, hogy ezen elhatározás őszinteségét vizsgálnék, mi úgy tudjuk, hogy őt arra az angol kormány új magatartása bírta, mely a hírhedt összeesküvőnek tudtára adá, hogy Anglia senkitől sem akarja megtagadni a menhelyet, azonban nem akarja, hogy London tovább is oly forradalmi tűzhely maradjon, mely Európa nyugalmát szüntelenül fenyegesse.“ Majd meglátszik valósul-e. ” Egy porosz lap párisi levelezője úgy hallja, hogy a dunai fejedelemségek tárgyában most újra nagyon élénk jegyzékváltás foly a hatalmak közt, s hogy Francziaország még nagyobb élénkséggel ragaszkodik a maga egyesítési eszméjéhez. — Konstantinápolyban Thouvenelra perzsa oroszlán- és naprendjeit kapta a sbahtói elismeréséül azon érdemeknek, melyeket a franczia követ a Feruk khán által a török fővárosban folytatott alkudozásoknál tett. Feruk khán, mint Páriából írják, mostanában Túrinba is el fog menni, hogy a Persia és Szardinia közt kötött kereskedelmi szerződést ratifikálja. — A „Pays“nak Algírból f. hó 14-ről kapott tudósításai szerint 8-dika óta ott ütközet nem volt, hanem a hódolatok folyvást tartanak. — Hire jár Tunis elé néhány franczia és angol hadihajó küldésének. Páris, jul. 21. (táviratilag) Madridból f. hó 20-ról jelentik : „Ő szentsége a pápa a papi javadalmak előbb történt eladatását szentesítette “ — Kabyliából, f. hó 15 kéről jelentik : a hadjárat be van végezve s a Renault és Yussuf hadosztályok már útban vannak illető helyőrségi állomásaik felé. — Tegnap estre 3 évente 67.67/2. Államvasut 700. Olaszország. A tegnapi számunkban táviratilag már jelentett genuai legújabb eseményekről a „Corriere mercantile“ következőleg ír : „Ma Genuában igen nagy meglepetéssel beszélnek egy eseményről, melyet mi legelőször puszta koholmánynak valánk hajlandók tartani, mely azonban most, bármi különösen hangozzék is állításunk — megvalósul. Jul. 14 és 15-ke közti éjjelen jelenté a Guezzi erőd őre, hogy néhány gyanús egyén ólálkodott, mintegy kémlelődve, a sánczárkok körül; az ör fájék kiáltott: „ki vagy?“ — mire azok visszavonultak ; de gyanú támadván benne rövid idő múlva az erőd másik oldalára ment, s valóban azt látta, hogy a kémlelődök ide vonultak, s lemászván az árokba, hasra feküdtek. Az őr még kétszer ismételte a „ki vagy?“ kiáltást ; az árokban leselkedők azonban a kiáltásra fölkerekedvén, anélkül, hogy valami feleltek volna, megfutamlottak, s utjukat egyenesen a közellevő ligetnek vették, mire az őr tüzet adott s „fegyverre“ kiáltott. Az egy őrmesterből s 10 emberből álló helyőrség fegyverhez fogott f elfoglalá illető helyet. Amaz ismeretlenek csakhamar ismét megjelentek s újólag közeledtek az erődhöz ; ez mintegy esteli 10 órakor történt koromsötétségben, úgy hogy személyeket nem lehetett megkülönböztetni. Most az őrmester maga kiáltotta: „ki vagy ?,„ és midőn erre sem érkezett felelet, hadiszabályok szerint puskalövés történt az ismeretlenek felé, mely részükről — valószínűleg pisztolyból — ismételtetett. Ezt megtéve, eltűnének a titok teljes egyének, s többé elő sem kerültek. A Ratti erőd mellett hasonló esemény adta elő magát, csakhogy itt lövések nem váltattak s a parancsnokoló tiszt czirkáló őrjáratot küldött a megfutamodottak után, mely őket egész Bavariig üldözte, itt azonban elvesztő szemei elöl. — Pisacane sorsáról még most sem bírunk biztos tudósításokkal. Az eddigi hírek öszhangzólag halálát hirdetik ugyan, csakhogy némelyek azt mondják , hogy csatában esett el, mások, hogy kivégeztetett, míg ismét mások azt állítják, hogy öngyilkossá lett. Most ismét egy turini levelező azt írja, hogy a Genuában levő nápolyi consul Pisacanő nejével férje halálát hivatalosan tudatta, mely a Senza melletti csatában érte el. A vakmerő ezredest egy önkénytes vágta volna le ka A KÖVÉREK. Regény, irta B. Eötvös József. I. k. 350. II. k. 376. k. VIII. (Vége.) bhy. A második könyvet Margit nevelésével az egész regényt egy gondolatkörré összefűző gyönyörű reflexiók leghosszabbika, egy egész kis értekezés a nevelésről, nyitja meg. Mi mélyek s mégis mi tiszták s átlátszók e gondolatok! Regénybe illenek-e ily reflexiók? kérdik sokan. Semmi kétség, hogy a mennyiben tárgyával összefüggenek, legalább is annyira helyén vannak, mint tájleirások s minden e féle diszitmény. Reflexiót találni egyébiránt Dumas, Balzac, sőt Paul de Kock regényeiben is, és gyakran elég unalmasat, mindenkor pedig tartalmatlant, zománczos szappanbuborékot. B.Eötvös reflexiói, melyek egyébiránt nem túláradók s mindig a regény rámájába illők, nem azon szellemdúsak családjához tartoznak, miknek meglepő csilláma mögött ritkán rejlik valami; mindeniknek van magva, veleje, mely gyakran egy költőtlen, rideg, gyakorlati, de nagy■becsü igazság; azonban szerzőnk kitűnő mértékben bír azon költői sajátsággal: a szivén át vezetni elménkbe az eszméket, azért nem fárasztók, nem szárazak soha legelvontabb észleletei. Zárjuk ki e reflexiókat a regényekből, s megszűntek mivelt emberek olvasmánya lenni. Csak egyetlenegy (II. kötet 53— 56.) disgressio az orvosi tudományra, földökre , credit mobilierre oly költői szabadosság, melyet szellemdús tartalma daczára sem tudtunk méltányolni. A regény legfőbb s legnehezebb feladata — a jellemek kivitele —remekül van megoldva. Ez annál nagyobb dicsőség czíme, mivel e jellemek nem egy tésztából gyúrt eszmények vagy torzképek, hanem az élet ezernemű —ha szabad úgy szólnom — „vegytani“ befolyásai alatt idomult egyedek; és ezek nem egy-két általános tulajdonnal körülvonalazott silhouettek, hanem mindenike legbensőbb ellentétei redöng nyilvánul előttünk, nem az iró szavai által, de mint illik saját tetteiben. — Egyetlen kivétel e részben Vámosy, kinek szerelmessége Margitba elejétől fogva (II. kötet, 29. 1.) kellemetlen új fonál a mesében ; szinte félünk, hogy ennek is szerep jut, s nem csalódunk. De eldöntő szerepe által se nyert vizenyős jellem ; mindig fade legény marad e benne. — Margit kísérlete: férjében szerelemféltést gerjeszteni, melynek ügyetlensége oly sikerülten van rajzolva, s későbbi viszonya Vámosy irányában nyerne érdekben, ha ő Vámosy oly teljesen érdektelen reá volna. Vámosy eddig (II. k. 109. 1.) mit se ten, csak halljuk róla, hogy könnyelmű, egy kis dán Juan.— Talán az egyetlen vétke, hogy a regény kimenetelei