Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-28 / 2258. szám
Piffel testvérek, Plachy Ferencz, Posch János, Posner Károly Lajos, Pollák József, Pollák Henrik dr. Pompéry János, mind Pesten, Popper Móricz Uj-Verbászon, Prigl Károly Uj-Verbászon, Primayer János Pesten, Pscherer Miklós Pesten, Paik L. Pesten, Popper Dániel Uj-Verbászon, Ráth Ferencz Uj-Verbászon, Reich Jónás Baján, Reichart Urbán, Reicht G. Bl., Reinitz Józs. dr, Leitner Ferdinánd, Repaszky Dániel mind Pesten, Rimmler Pál Csabán, Ringenbach Leopold Kalocsán, De Rivo Pesten, Römer Károly Pozsonyban, Rónay János Zomboron, Rónay Mihály Zomboron, Rósa Lajos Pesten, Schey Frigyes Bécsben, Schlesinger Sámuel Pesten, Schramml S. Budán, Sárváry Antal, Schulhof Móricz, Scheffer Salamon, Schwab Lörincz, Schulhof és Ullmann, Schnierer Alajos mind Pesten. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ, Pest, júl. 28. A „M. S.“ múlt szombati számában örömmel láttuk, hogy e lap kezet fog velünk a színházi nyelv ügyében. A fordítások nagyobb részének nyelve, minden kritikán alul áll, s irodalmunk mostani színvonalát meg sem közelíti. Tán csupán a törvénykezési s orvosi nyelv oly romlott.— Ezt minden magyar s minden magyarul tudó író világosan láthatja s fájlalja. Azonban néhány megjegyzést kell tennünk a „Sajtó“ észrevételeire. Mi nem hiszszük, hogy a színház évenkint 1000 ftot adna ki fordításokra. Évenkint legfeljebb 20 fordított mű kerül színre , mely 1—5 felvonásos. Középszámítással e 20 művet 3—3 felvonásosnak vehetjük. Fizetnek a színháznál egy felvonás lefordításáért 5 ftot pp.ben, s így a 60 fordított felvonás összes dija 300 pft. A fordítások roszaságának egyik oka, mint rég mutogattuk, hogy nincsenek jól dijazva,— azaz a színház nem ad ki annyit a fordításokra, amennyi szükséges volna, hogy aztán jó fordítást követelhessen Véleményünk szerint a színműfordítást sokkal jobban kellene díjazni, mint akármely másnemű prózai mű fordítását. — A „Sajtó“ szerint hiában lamentálunk , míg a színháznál állandó dramaturg nincs. Mi azért lamentálunk, hogy az igazgatóság elvégre módokról gondoskodjék a visszaélés ellen. — Dramaturgra szüksége van szinházunknak, ki a játékrendet meghatározza, a művek betanulására, a próbákra s előadásokra felügyeljen; — de ez nem érne rá a repertorre nagy részének átdolgozására. A rosz forditások kijavítása elkerülhetlenül szükséges; — de a javításnak egyetlenegy módja van : hogy minden roszul forditott mű az eredetiből újra fordittassék le. Javítgatni csak oly műveket lehet, melyekben egyes kisebb hibák vannak ; — de ahol az egész nem magyaros s nem hű, mint a fordított művek nagy része, ott a correctio bajosabb s nem oly sikeres mint az utondolgozás. „Hamlet“, „Tartuffe“, „Romeo és Julia“ egyes correctiók által igen keveset fog nyerni. — Nem dramaturg kell hát e részben , hanem bíráló választmány, mely a roszul fordított műveket visszavesse. E választmányt föl kellene hatalmazni azzal is, hogy az oly idegen műveket is viszszavethesse, melyek gyöngék vagy nem a mi közönségünknek valók. Tehát pártolván a „Sajtó“ indítványát, hogy a színháznál állandó dramaturg legyen, ezenkívül egy ismeretekkel és jellemmel bírókból álló bíráló választmányt óhajtunk az idegen művekre nézve. * Bizonyosan emlékeznek olvasóink azon ifjúra, ki sehogysem tudván megérteni Hegel bölcsészetét, utoljára azt mondá tanárának, hogy ő ugyan nem érti a mit ez neki magyarázott, de ha a tanár írásban adja hogy igaz, akkor elhiszi. Ily tanár akadt Budapesten, Bulyovszky Gyula úr személyében, aki írásban, mi több nyomtatásban adta ki, hogy Bulyovszkyné jól játsza Dezdemonát — akármit mondjon a „Pesti Napló“ ! — Minap egy kis nyelvészeti leckét adtunk Bulyovszky úrnak, azonban, mint a „Délibáb“ legújabb számából sajnosan tapasztaljuk, még most sem akarja érteni a dolgot. No de hijába, non omnia possumus omnes. Bulyovszky úr nem való nyelvésznek, se logikusnak. Más tekintetben jobb lehet. És csakugyan jobb is , mert azon fentebbi nyelvészeti leczkénkhez csatolt széptani leczkénket, melyben tüzetesen megmagyaráztuk neki, hogy miért játsza Bulyovszkyné roszul Dezdemonát, ő most már minden ellenszólás nélkül elfogadja, és csupán csak ismét egy kis mellékes dologra nézve tesz egy kicsinyke kis észrevételt. Ezen észrevétele azonban, bármily kicsinyke, mégis elég nagy tévedést foglal magában, elég nagyot arra, hogy méltónak tartsuk megigazítani. Bulyovszky úr számolhat rá, hogy valamint múltkor, úgy most is, és általában bármikor mindig szívesen útbaigazítjuk. Lássuk tehát Bulyovszky úr ujóbbi tévedését. Bulyovszky úr arra utal, hogy miután Goethe „Faust“-ja és „Egmont“-jából nem dobják ki Beethoven zenéjét, tehát az is helyesen történik, hogy Bulyovszkyné a tudvalevő népdalt (Dezdemona szerepében) énekli. Hát nem tudja-e Bulyovszky úr , hogy az idézte színművekben is a színész szavalását kiséri Beethoven zenéje? Alig hiszszük, hogy ezt Bulyovszky úr ne tudja, és bizonyosan csak azért beszél másképen, hogy visszavonulását valami tisztességesen födözhesse. De a födözet, mint látjuk, nem állja meg a sarat. — Aztán meg azt is feledi, vagy csak feledtetni akarja Bulyovszky úr, hogy Gretchen és Klaerchen különben is semmit sem bizonyíthat Dezdemonára. Feledi továbbá, hogy még oly éneket is, mit a szerző intenziója szerint igazán énekelni kell, csak oly színésznek vagy színésznőnek szabad, és — igazi művészek közül — csak olyan is szokta énekelni, akinek énekrevaló hangja van, nehogy a különben kivívott hatást rész énekével elrontsa. Bulyovsznénak pedig nincs énekrevaló hangja. — Temesvárról írják, hogy a hó 22-ikén Mehala külvárosban tűz ütött ki, s rövid idő alatt három ház fedele égett le. Délután 2 órakor a tűz ki volt oltva, mely a nagy szélben veszélyessé válhatott volna. — F. hó 21-ikén N. Gericza határán (Zágráb megye) nagy jégeső volt, melynek egyes darabjai tojásnagyságuak voltak. — Muraszombatban (Zala) jun. 24-ikén gróf Szapáry juhakját 1200 juhval együtt tűz emésztette föl. Azelőtt való nap a muraszombati és rakicsányi határon jégeső vonult át. (Vas. II.) — Sziszekről írják, hogy a Száva és Kulpa a tartós szárazság miatt annyira leapadt, hogy a magánosok hajói már épen nem , s a gőzösök is csak nagy bajjal járhatnak. A 18-kára várt „Galathea“ gőzösnek Kapruknál meg kellett állapodnia. Egy helybeli gyárban a munkások egy része fizetése fölemelését kérte, s ez meg nem adatván, nemcsak hogy a munkát folytatni nem akarta, hanem a többit is, kik példájokat nem akarták követni, veréssel fenyegette. Az ellenszegülők befogattak s a bujtogatók a büntető hatóság kezébe adattak át. (P. Ll.) — Azt beszélik, Bécsben kutya-adót terveznek. Egy bulldogért 10, más fajta kutyáért 5 forint lesz évenként fizetendő. — Ez adó tetemes összeget fog tenni, mivel szomszédainknál e házi állatok iránt a szeretet csaknem a cultusig megy. Nálunk is, így az ebadó itt is behozandó. — A bécsi „Presse“ — hiteles értesülés nyomán írja : A keleti vasúton a munkálatok még septemberben megkezdődnek és pedig először a Pragerhoftól Kanizsáig terjedő vonalon. Augustus elejére, midőn a kimérések megkezdődnek, a keleti vasút technicai munkálatainak fővezetőjét, ki eddig a svájczi középponti vasút építészeti igazgatója volt, Etzelt urat várják. Az eddigi késedelem onnan van, hogy a vasút megalapítói még nem dolgoztatták volt ki a tervet részletesen , midőn az engedélyt megkapták. Utólagosan kellett a tervet a kormány elé terjeszteni, ahol szoros vizsgálat alá kellett venni. Nemzeti színház. Július 26. „Czigány“, eredeti népszínmű 3 szakaszban. Irta Szigligeti. A páholyok és erkély mondhatni üresek voltak; a zártszékek közönsége gyér s a földszint sem igen népes volt. Azonban a karzat egészen tele volt, s a figyelem, melylyel az előadást kisérte, az estnek legérdekesebb részét tette. — Vannak a műveltebbek közt, kik csak azért mennek vasárnap a számtalanszor látott népszínműi előadásokra, hogy a rendesnél feltűnően naivabb s minden csekélységet megnevető, megtapsoló közönség jó kedvében gyönyörködjenek. — A czigányt Szilágyi, a czigánylányt Munkácsi F. játszta. Ha e heti repertoire-en végig tekintünk, azt látjuk, hogy az a jelenlevő színészekre szabatott. Sokan vannak távol közőlük egyszerre. Szilágyi Sándor, Lendvai, Réti, Ötvös Borcsa, mindenik 5-ször, Feleki 4-szer, Komlóssi I. és Munkácsi Flóra 3-szor (Az utóbbi egymásután lépett fel e héten). Latkócziné, Szathmári L.-né, Jókainé, Szigeti, Szerdahelyi egyszerre használják szabadságidejöket. Már ki sem teszik a színlapra, oly hosszú a nem-játszók névsora! A repertorie tehát csak e nagy szükséghez képest alakul. — Ma először adatik: Katalin, a rablóvezérnő. Regényes ballett tánczokkal és csoportozatokkal, 5 felv. Színpadra alkalmazta , a m pi 11 nagy szeretettel fogadta Imrét, és megtudván tőle, mi járatban vannak, nem csinált titkot a dologból, hogy a káptalan nem mer a dologba kapni. ,Úgy kénytelenek leszünk odább menni, vagy úgy menni haza, ahogy ide jöttünk." Balogh nem szólt többet, nyugodni engedé a fáradt utast, és midőn reggel fölkeltek, nem hozta elő a komolyabb tárgyat, hanem családi körülmények után tudakozolódott. ,Hallom, mondja Balogh, — Keszy Benedek adományoztatni akarta a Keszy Balázsféle jószágokat ?' „Akarta, de nem sikerült neki.“ ,Hála Istennek, . . . mondja Balogh, . . . hátha még végrendelet is kerülne elő.' „De honnét?“ Kérdi a fiú, ,A jó Isten tudja!' Mondja a kanonok, nem akarván gyanitatni is, hogy a Balázsféle irományok a káptalannál vannak; de Balázstól rajt lévén a tilalom, fölsőbb parancs nélkül azt említenie sem szabad, ha veszélyeztetni nem akarja a káptalani hitelességet. Megint megszakadt a beszéd, mert Imrének útitársai közöl jött be valamelyik, azért a házigazda magukra hagyta őket, maga pedig kertjébe ment ki, s ott tűnődve, magában mondja: ,Bár a szent Lélek árnyékozná meg e fiúnak eszét, és prókátor létére kérne levélkereső parancsot, mit én nem tanácsolhatok neki, ha eskümet megszegni nem akarom." Itt van magyarázata annak, hogy Balogh kanonok s fiúnak sorsát tudva, nem adott irányt az irományokra nézve, mert nem úgy tanította a fiút, hogy e visszaélést pirulás nélkül és saját szavainak ellenére elkövethetné akárki javára. ,Nem lehet! nem lehet! és harmadszor is nem lehet !‘ Mondja Balogh, nem mintha bizonyos volna benne, hogy az öreg mindent a fia apjának hagyott, de hogy nem feledkezett meg róluk, azt az akkori találkozás szavaiból könnyen gondolhatta. A küldöttségek voltak a nagy prépostnál, voltak már a többi kanonoknál is, mindenik kitérő választ adott, nem mervén a megyék határozatait hiteles könyvükbe venni, s utoljára Balogh kanonokhoz jöttek. Imre itt lévén szállva, valamennyi tőle kérdé, hogy a kanonok minő véleménynyel nyilatkozik a megyék eljárásáról ? gondolván, hogy ilyen bizalmas emberének talán nyilatkozott. .Egy szóval sem mondá, — felel Imre, h igy én nem is gyaníthatom, hanem közel vagyunk hozzá, kérdezzük meg őt, magát, bizonyosak lehetünk, hogy nem mentegeti magát, hanem egyenesen megmondja, akar-e a dologba avatkozni vagy sem ? Balogh az alatt a káptalanbeliekhez ment, és egyenként tudomást vévén valamennyinek véleményéről, haza ment, de mielőtt Imréhez menne, parancsot adott a szakácsnénak, hogy ma vagy tizenkét emberrel többre főzze az ebédet. ,Káptalanbeliek lesznek ?" Kérdi a szakácsné alkalmazkodni akarván az illetők ízléséhez. „Magam leszek káptalanbeli azért miattam főzhetsz, amit akarsz.“ ,Mikorra legyen az ebéd ?" „Csak mint máskor, aki Balogh kanonok asztalához leül, ismerje meg, hogy én vagyok a gazda.“ Imre a küldötteknek megígéri, hogy a kanonokkal előbb beszélni fog, és ha lehet, rábírja, hogy a megyék nyilatkozatát a káptalanhoz vegye be, mint ezt bárkinek is megtenné egyébkor, hát még ilyen fontos ügyben a megyéknek. Imre kijővén az ajtón, Baloghnak kemény hangját hallván, nem akarta zavarni, míg házi dolgait elvégzi, és hallván a rendelkezést, valóban különösnek tetszik, hogy itt vendégekre készülnek, szám szerint annyira, mennyi a küldötteké, ... Így nem lehetetlen, hogy Balogh vagy most gondolt valamit, vagy már tegnap este. Visszafordulván Balogh, meglátja Imrét: ,Reményem, csak nálam maradsz ma ebéden ?" „De társaimtól miképen váljak el?“ .Ki mondta, hogy el fogsz válni, fölkeressük valamennyit, aztán hozzám jőnek ebédre, ha csak a váczi fogadóban nem akarnak megfuladni főtelen marhahús és félig sült libától." „Épen ott benn van valamennyi nálam, és várják urambátyámat, hogy szólhassanak.“ .Legjobban így, legalább nem kell őket egyenként keresni, és az egészre elég lesz egy vendéghivó." „Urambátyámnak rosz kedvű vendégi lesznek.“ ,Majd elválik, öcsém, ... ne félj, magam leszek köztük a pap, a többit ma nem látod az én házam tájékán , hanem azért nincs baj, ... én Balogh kanonok vagyok, első Ferencz tett azzá, s ő jól tudja, mért tett azzá, nem feledkezett meg az én hűségemről, s amit én teszek, fejedelmem javáért teszem." „Beveszi nyilatkozatunkat? kedves urambátyám. .Ez kötelessége a káptalanoknak, vagy megszűnt az a hely lenni, hova az emberek legfontosabb ügyeiket rakják le; én egymagam is elegendő vagyok, ... fel vezess az urakhoz." Bement az urakhoz, kik egész aggodalommal voltak, hogy hiában tették meg az utat. ,Szerencsés jó reggelt kívánok mind közönségesen !" Köszönti a kanonok az urakat, kik a köszöntést viszonozni és nem mulatták. „Meddig leszen szerencsénk Váczon ?“ Kérdi Balogh. ,Vagy mindjárt megyünk, vagy holnap reggel." Felel az egyik. „Nohát ma nem mennek el az urak, hanem egy kis kurta ebédre nálam maradnak.“ „Attól félünk, hogy nagyon rész étvágyunk lesz." Véli a másik. „Majd azt is csináljunk, mondja a házigazda, gyanítván az okot, hanem tessék leülni.“ ,De engedelmet kérünk, nekünk előbb egy kérésünk van, ámbár azt hisszük előre is........ „Nagyon rosszul hiszik előre is, — mondja Balogh. ___ehhez a dologhoz egy káptalanbeli is elég, én pedig beveszem a megyék határozatát, és ha felelni kell, Balogh kanonok nevét ismeri a fölség, kinek tettem annyi szolgálatot, hogy engem hűséges szolgájának tarthasson,... tehát semmi vonakodás, hanem itt maradnak az urak ebédre, ebéd előtt pedig elvégezzük a dolgot.'* * % Később a két öreg bizalmasan találkozván Imrével, a fia látván, hogy az öregeknek Balogh ur megtetszett, mindenikkel külön beszélgetve megmondá, hogy e kanonok nevelte föl őt is. A két öregnek egygyel több oka volt Imrére még inkább számolni. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lugossy és Hunfalvy. Közbenszólás BRASSAITÓL.*) III. (Vége.) De sem általánosnak, sem vitatásinak nem érvényes, miután tisztán előttünk áll, hogy olykor bolondabb etymologizálást alig lelhetni, mint amilyeket saját nyelvök határain belől maradt (a tudomány akkori állásában maradni kénytelen) nyelvészek részéről tapasztalunk a bramarinok, görögök, rabbik.) Lásd P. N. 151. számát. HIVATALOS. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. jul. 6-iki legfelsőbb határozata által Lukács Ignácz udvari tanácsost a legfőbb törvényszéknél ülnökké és szavazóvá a legfőbb úrbéri törvényszéknél kinevezni méltóztatott. LEVELEZÉSEK. Békés-Csanádból. (Felvilágosítás.) Hogy a napisajtó vidéki levelezői akár tudatlanságból, akár rosz akaratból nem mindenkor járnak el úgy kötelességekben, mint azt tenniök kellene, számtalan példa bizonyítja. Gyakran csak roszul választott egyes szavak meglehetősen más értelmet adnak az ügynek ; máskor ismét némely mellékeseknek látszó körülmények kihagyása nagyot változtat a dolgon. Ennek példáját mutatja a „P. Lloyd“ egyik, a szarvasi evang. gymnasiumra vonatkozó tudósítása, mely e lapok f. é. jul. 8 diki számába is átvétetett; mi nem akarjuk a Lloyd tudósítóját sem a dolog nemértésével, sem részakarattal vádolni; de azon tisztelet, melylyel valamint a P. Napló, úgy különösen a magyar közönség iránt viseltetünk , kötelességünkké teszi, az elferdített részeket az igazság szövésekével földeríteni. Hogy pedig helyreigazításunk annál hitelesebb legyen, legczélszerűbb az ott említett jun. 24. tartott békési evang. esperességi gyűlés jegyzőkönyvének az elferdített tárgyra vonatkozó pontját szóról szóra közölni, mely úgy hangzik : „Az iskolai tanács nevében jelenti annak elnöke, miszerint a cs. kir. (nagyváradi) helytartósági osztály f. é. január végén a főiskola részéről kimutatást sürgetvén, azt az iskolai tanács, kivonatához képest azonnal fölterjesztette, egyúttal arra kérvén az illető helytartó osztályt, hogy a főiskola továbbra is érvényes bizonyítványok kiadhatása jogában meghagyassék , mely kérésre a többször nevezett cs. k. helytartósági osztálytól oly tartalmú, és a jelen tanácskozás folytán egész terjedelmében fel is olvasott válasz érkezett, mely szerint a m. cs. kir. minisztérium a békési esperességnek a főiskola körül eddig kifejtett áldozatkészségét dicséretesen métányolván, s a főiskolának bel- és külrendezésével megelégedvén, a nyilvánossági jogot következő föltételek alatt megadni kész: 1) Hogyha a tanrendszerre nézve eddig kiadott és ezentúl kiadandó minden miniszteri intézvényeknek magát aláveti. 2) Hogyha tanárai a tanári vizsgát leteszik. 3) Hogyha a főiskola a nyelvek viszonyait szabályozó 1855. jan. 1-jén kelt miniszteri rendeletet teljesitendi. — A békési esperesség a mily örömmel veszi egy részről a m. minisztériumnak ama jóindulatát, mely szerint megelégelvén az eddigi áldozatokat, a nyilvánossági jogot a főiskola részére megadni, sőt annak magyar jellegét és confessionális állását is biztosítani kész , úgy más részről evangyélemi autonómiája fölött a legféltékenyebb gonddal őrködni kívánván, a dolognak minden oldalróli komoly megvitatása után. Az elsőre nézve oda nyilatkozik, hogy a m. miniszteriális intézvényeknek magát annyiban alávetni kész, mennyiben azok az evaggéliom és az 1791. 26. t. ez szellemével nem ellenkeznek s illetőleg ellenkezni nem fognak, még pedig mindaddig, mig a legközelebb összehívandó nemzeti zsinat e részben intézkedni nem fog. Másodikra, mennyire abban az kívántatik, hogy tanáraink magukat a tanári vizsgának alávessék, ezt elvben elfogadja, azonban azon méltányos meggyőződését fejezvén ki, miszerint az evang. egyháznak nyújtandó nagyobb biztosíték végett tekintet lesz arra, hogy a vizsgálók az evang. egyház kebeléből neveztessenek ki, azon tanárok pedig, kiket a patronátus részint tanodai érdemeiknél, részint élemedettebb koruknál fogva fölmentendőknek véleményezend, tanári vizsga letételére kényszeríttetni nem fognak. Végre a harmadikra, miután az egyes egyházaknak, mint a főiskolát alapított és föntartó patronátusnak kivétel nélkül minden alapítványaik azon föltételhez vannak kötve, hogy a főiskolában a tannyelv magyar legyen, ezen föltételhez az esperességnek már csak az alapítványok szellemében is nem lehet nem ragaszkodnia ; mi azonban a német nyelvet illeti, azt a félgymnasiumban mint nyelvet oly alaposan taníttatni ígéri, hogy a 8 dik osztályból kilépendő tanonczok a német nyelv szó- és írásbeli gyakorlataiban a m. minisztérium e részbeni igényeinek tökéletesen eleget tehessenek. Mely fölterjesztésnek e pontok szellemében leendő szerkesztésével a jegyzői hivatal és Tatay István igazg. tanár megbízatnak, munkálatukat a holnapi gyűlésen felolvasandók, egyébiránt pedig az ügy ezen szellemben a kerületi gyűlésre is fölviendőnek határoztatik, azon okból, hogy a kerület is e részben a m. kormányhoz kérelemmel járuljon.“ Enynyi a jegyzőkönyv ide vonatkozó pontja, melyből a figyelmes olvasó észre fogja vehetni, hogy e közt és a P. Lloyd levelezőjének tudósítása közt lényeges a különbség. Kiegészítésül még azt is meg kell említenem, hogy ugyanazon gyűlésen az esperességi felügyelői hivatalra az egyes egyházak beküldött szavazatai által Urszinyi Andor, békéscsabai birtokos választatott. Vannak, kik e választáson is megütköznek; de a békési esperességnek, mely az egyházszervezési terv iránti véleményében is azon nézetét fejezi ki, hogy egyházi gyűléseinken, a legalsóbbaktól a legfelsőbbekig a kettős elnökséget meg akarja tartatni, mikép nem is volt szabad cselekedni, hacsak maga magával következetlenségbe esni nem akart *). 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, júl. 23. Azon nyugtalanító hírek, hogy a lázadás Indiában tovább terjedt, tegnap óta a cityben újra fölmerültek. A forrást, melyből eredtek e hírek, nem tudhatni, s szilárdabb, határozottabb alakot sem öltöttek , de a kormány hallgatását sokan részjelnek tekintik. Ha a „Times“ mai czikkét olvassuk, kisértetbe jövünk azt hinni, hogy a nevezett lap valamely iszonyú titokba van avatva, s olvasóit a legroszabbra készíti elő. Az egyszerű kőfallal kerített Delhi egyszerre csak hatalmas erősséggé vált a Times előtt. Nemcsak minden bengáliai katona lázadó ő előtte, hanem már Madrasban és Bombayban is ingadozókká lettek a benszülött seregek. Most minden Barnard tábornoktól függ, ő majdnem ismeretlen férfiútól. Delhit végre is okvetlenül beveszik, de ha rendes ostromlással történik a bevétel , majdnem oly rész lenne, mint a vereség. Ha Keletindia fővárosát Sebastopol módjára kellene ostromolni, lángba borulna egész India. Jobb volna gyorsan, merészen járni el , mert Delhi előtt kell eldőlni, hogy a mostani lázadás nagy háborúvá ne legyen-e. A czikk folytán derültebb nézeteknek is helyt ad ugyan a „Times“, sőt az ind távirat- és vasúthálózat kisebb terjesztése terveivel is foglalkozik, de végül megint fölhagy vérmes nézeteivel. Most nincs idején ily tervekkel foglalkozni. Indiát oly országnak kell tekinteni, melynek meghódítását északról kell kezdeni. Meglehet, hogy nem állanak oly roszul a dolgok , de jobb minden tekintetben a legroszabbra lenni készen. A jövő posta híreket hozhat Delhi bukásáról, s azzal alkalmasint minden jól lesz. De ha ezen esemény haladni találna, s ha kisülne, hogy a benszülött seregekben nem lehet bízni, nem lenne más menedék, mint az, hogy a kormány oly rendkívüli erőt kérjen a parlamenttől, mintha nagy európai háborút kellene viselni Orosz- vagy Francziaország ellen. Indiával távirati összeköttetést eszközölni a Vörös tengeren által: régi terv Angliában. Az újabb események megint előtérbe állíták e tervet. Már régebben alakult e czélból részvénytársulat. Most e társaság Palmerston lordhoz intézett emlékiratban kötelezi magát, hogy Alexandriából Indiába 8 , legfelebb 15 hónap alatt legfelebb 800,000 font st. költséggel (mérföldenként 160 font) létesíti a távirati összeköttettést. A kormánytól 6% biztosítást kíván, azaz évenként 48,000 font sterlinget, melynek fizetése a vonal elkészülte után kezdődnék. A társaság ezért a kormány sürgönyeinek mindig elsőséget adna, a magán sürgönyök díja szerint. A franczia Moniteur fölléptezései a császár élete elleni összeesküvést illet) Miután a békési esperességi gyűlés határozatait közérdekűeknek tartottuk, egyenes értesítés hiányában átvettük a Lloyd tudósitását. E tudósítás, mint im látjuk, nem hű. Hogy egyenes, eredeti tudósitást nem adhatunk, annak nem mi vagyunk okai, kik az ország minden nevezetesebb pontján s igy Szarvason is bírunk rendes levelezővel. Egyébiránt tán nem vétenének hivatásuk ellen, nem ártanának az ügynek az esperességi, jegyző urak, ha a gyűlések határozatai felől értesíteni szíveskednének a hazai lapokat. Mi több ízben intéztünk már ez iránt nyílt felhívást az illetőkhez. Szerk.