Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-04 / 2238. szám

égis érseki megyében Ferenczy Imre ottani kano- nokot legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott levelezések. Kunhegyes, jun. 23. Nem a legjobb hírrel köszöntök most be t. szerkesztő urnái; a gazdag alföld, a Kunság egy részén f. b. 21-kén délután jégvihar vonult keresztül, s Kis-Ujszállás, Turkeve, Kardszag határainak egy részét, meg Kunhegyest is kis mértékben elvágta ; a minden hasznot csak földeiből váró alföldi gazda, kit e sújtó csapás ért, kesergve áll reményeinek romjai felett, s ha még hozzá gondolja, hogy önhanyagsága miatt, mert nem biztositá, még kárpótlást sem várhat, legfelebb ama keresztény elvvel vigasztalja magát: Isten adta, el is vette. Szemtanuk állítása szerint tojásdad nagyságú jég hullott, s vad ruczákat, gémeket s egyebet, mit ért, agyonvert. Oly vihar dühöngött a vidéken, hogy Kisújszállás és Kardszagon alig maradt ház, melyet meg nem rongált. Azóta folytonos hideg szelek uralganak. — A repczét erősen vágják s ennek következtében a napszám oly igen felcsigázva van, hogy 2 virton napszámost kérve sem lehet kapni. — Utolsó gazdászati tudósításomból kifeledém a gyapjú árát, mely a kétnyiretűért 88 párt az egynyiretűért 90 pártban alapíttatott meg. S itt egy sajátságos szokást kell felemlítenem. A Kunságban eddigelé a gyapjúra nézve azon kerületi rendeletek által megerősített szokás divatozott, hogy a venni szándékozó kereskedő, az elöljáróság, meg e czélra egybehívott gazdákkal egyezett meg a gyapjúra, a mázsálást a község házánál köteleztetvén megtenni, s ezt azért, hogy a nép a csalás és lehető zsarolásoktól megkiméltessék; egyébkint a szabad eladás nem korlátoztatván; s addig, mig az alkut kötő kereskedő mázsáit,más kereskedőnek mázsáim nem volt szabad; sokaktól hallottam kivételt ez eljárás ellen, s habár volt is alapja ez eljárásnak s az eladási jog korlátozva nem volt, azt hiszem (megjegyvén, hogy ez csak személyes vélemény) tekintve az abból eredő kellemetlenségeket, alaptalan gyanúsításokat stb. Üdvösebb lenne, tökéletes szabad lábra állittani azt, s mint búza s egyéb termesztményeknél úgy itt is szabad jogot adni a tulajdonos termelőnek *). — Nyilvános életünk pang. — Kunhegyesen az oly sokaktól óhajtva várt legelő-felosztás kérdése szép csendesen hallgat, s meglehet mostanra egészen el is marad, mert talán még egynémelyek előnye nem engedi végre vinni azt, oly sokak kárát s veszteségét számításra sem méltatván. — Kardszagon gyorsan haladnak a legelő-, meg viz-szabályzási munkálatok; — jól teszik, csakis igy lehet a földben rejlő kincset kiaknázni, ha az a gazdának örök tulajdonává válik. — Legújabb főkapitányi rendelet folytán a közsÍ£Í DéDZtár a gazdaságitól elkülönöztetik. Az eddigi gazdasági gyűlések, határzataira nézve, melyekben a községek vagyoni állapota felett folynak a tanácskozmányok, rendeltetik, hogy birtokaránylag történjék a szavalás, s birtokaránylag hozassanak határozatok ; rendeltetik, hogy e gyűléseknek jegyzője, csak birtokos községi jegyző lehet. Ennek sok igaz alapja van, mert nagyon természetes, hogy kinek nagyobb birtoka van,több joga is legyen a községi vagyonhoz, és ezáltal a sine de nobis eljárás kissé szűkül, de más részt tekintve azt, hogy teszem valamely a kis birtokosokra nézve, mely a többséget teszi, s melyhez egynémely kunhelyeken az értelmiség is tartozik, üdvös határozatot, egynéhány úgynevezett nagygazda, kikre nézve az hátrányos lenne, leszavazza, megsemmiti, mert földbirtokra túlszárnyalja a megjelent kisebb birtokunkat, sok kellemetlenségei is lehetnek; azt pedig, hogy a gazdasági gyűlésekben a szegény kisbirtoka mind megjelenjék, kívánni sem lehet. — Mi nem akarunk mentorul feltolakodni, csakis egyéni véleményt mondunk , s azon alázatos megjegyzést teszszük, miként ha a községi s gazdasági pénztár csakugyan végkép elkülönöztetik, mely eljárásban, különösen a költségvetést illetőleg, a tökéletesen biztos határvonalt eltalálni vajmi nehéz ,**) ha ezáltal a nagybirtokosok a kisebbek felett annyi előnynyel birondnak, a közterhek viselésében is, birtokaránylag kell, hogy részt vegyenek. S ha ez meglesz, akkor szíves örömmel üdvözöljük az újból felélesztett birtokaristocratiát, üdvözöljük a tehetősek, közügyekbeni nagyobb befolyását. Még egyet : a napokban dúló vihar alkalmával határunkban egy tanyát ért az Istenítélet (mint a nép mondja) s az elhamvadt, a bent levő négy egyén közül a gazdát és cselédjét érte, azonban habár az elsőnek ruháját leszedés, ájulás és megsiketülésen kívül, semmi bajuk nincs. — Isten őrizzen mindnyájunkat. 1. 1. *) Mint tudom az elöljáróság, mely eddig ellenkező rendelet nem lévén, a régi szokáshoz ragaszkodott, maga is óhajtja e változást. **) Kisújszállás már másfél év előtt végrehajtá , s ott választotta az elöljáróságtól egészen külön választmány által kezeltető a községi vagyont, hogy találkozott férfi, ki érezte ha már nem életét, legalább egészségét, eszét, vidámságát veszté. Többiben a leczke kölcsönös. DANIELIK JÁNOS: Tárczalevelek Bécsből. tkig. Jun. 30. Élénken kisért a vágy szép vidékünk nyújtotta nyári éleményeinket ecsetelni, magasztalni , de épen ma a musaison utolsó napján lehetlen vissza nem pillantanunk annak választékos s gazdag adományaira. Felületes vizsgáló csaknem azt hinné — nagy városban vagyunk; birodalmi vagy épen világvárosban annyifélék a tavasz szinműelvei. A várszínházban a kis tücsök Gossmann, egy pár komolyabb nemű, a drámahabitűeket s burgszínházi hagyományos bírálókat magasabb és mélyebb értelemben érdeklő vendégszereplő, vagy újdon szerződött tag, kiket nem érdemes megnevezni, rendkívüli élénkséget idéztek elő. Ezek közül Fletscher egy kezdő, Lieber pedig, kitől Drezdában Freskot volt szerencsém látni, minden drezdai nimbus daczára egy teleszájú declamator, nem minden önhittség nélkül. A drámairodalom mi újat se hozott; még Halmur se irt új drámát, pedig másfél év elmúlt legújabb antik görög bohózatának (Iphigenia in Delphi) hódító, szédelgő és szédítő sikere óta; s igy ismét csak az állandón rágalmazott Birchpfeifer asszony volt az , ki újat s érdekeset, ha nem is bírálaton felül, de minden esetre túlállót hozott, perje nem eredetit, nem német genius szülöttét, hanem a szintén megvetett franczia regényirodalomból kamat nélkül kölcsönözöttet. A lipótvárosi színházban Dawison a lengyelből németre fordított, de legelső német színész csinál tele házakat; eddigi előadásai azonban röviden szólva ki nem elégitők, nem az ő játéka hiányai miatt tán, hanem mivel az előadott, geniálisan s művészi tökélylyel adott szerepek — Dawison talentumához nem méltók. — N a r c i s s, a Németországban oly kitűnő sikerrel s fejedelmi elismerésekkel ünnepelt legújabb nemzeti mű tárgya , szinte franczia; Pompadour asszony , a hires maitresse végkora; egy tárgy, mely annyiszor át- s földolgoztatott más nevek, formák alatt, hogy szinte megfoghatlan, mi okból kellett a német drámai geniusnak a franczia udvari élet posványába merülni, s onnan túrni föl egy sületlen izetlen episodot ? Birchpfeifer K. a. a franczia regényt, Brachvogel a franczia történetet — pedig legundokabb részét — veszi kiindulási pontul. E N a r c i s s azon temérdek irodalmi torzképek egyike, kik őrültségből s a testi lelki kórok vegyületéből anyagi szellemi ínség sorából összetapaszolva a szellem s költőiség szobraiként állíttatnak a jámbor közönség elé ; s miután a közönség legnagyobb része jámbor, e jámborságra számított darabok rendesen nagy sikernek örvendenek. Ez a r c is s Pompadornak volt férje, ki neje hűtlensége következtében megőrült, azaz hogy nem is, hanem szellemdús koldussá lön, ki a színpadon sok mély dolgokat mond a világról s emberekről, s a többi közt a franczia forradalmat is megjósolja (ami nem mesterség hatvan évvel utána) ; de minek is ereszkedjem mélyebben ezen előadásba ? egy pár hét múlva megítélheti a közönség (minoritása) a------magyar színpadon. Kétségtelenül. Kár is volna elszalasztani. Narciss Németországban lármát ütött, Narciss tele házakat csinált, Narcisst le kell fordítani, mint egy duózaz elődeit, hadd lássa a magyar ember , hogy nemcsak a magyar irodalomban éljük a dráma hét sovány esztendejét. És ez mily vigasz! Dawison ezenkívül ad a két kis szerepet vígjátékokban, genreképeket, mikben nálánál sokkal kisebb színészek is kitűnnek, ámbár az élesebb szemetekben is észre vesz árnyalatokat, miket egyedül nagy művész tud észrevetetni. Adá továbbá Shrokot a velenczei kalmárban — igen vitázható fölfogással, s (ma) Othellot. Fő szerepeiben tehát mint Hamlet, Faust, talán csak ezután látandjak. Az olasz opera személyzete igen jeles egyénekből állott. Medori asszony gömbölyű kecsei ugyan kissé gyengédtelen dimensiókat kezdenek venni, de hangja ezekkel arányos hatalmas erejű. Debassini úr is túl kezdi élni dicsőségét s ünnepeltségét, s jövő évre mint halljuk, nem is fog ide szerződtetni. Ellenben egészen új erők nyerettek az idén. Az ezévi előadások fénypontja volt Nozze di Figaro, Don Giovanni, és a sevillai borbély. Nagy zaj üttetett az egyetlen újdonsággal „Estella di san Germano“ (szerzője: Vraga.) Ez operának sikere az aztékek eltűnte óta a legnagyobb humbug Bécsben. A szöveg ostobasága a legszélsőbb comikumba vág ; a zene nem rész, egyátalán nem , hanem oly keveréke a valamennyi olasz operaszerző untig ismert reminiscentiáinak, oly naivan eredetietlen sérezmű, hogy a nevetést alig állhatni meg hallása alatt. A humbug a bécsi laptárczákban hasztalan üté fel magasztalásai zsibvásárát; a darab harmadik adatásakor már elég üres zártszék tartott hallgatag polémiát a kritikusok ellen , s minden felvonás után — hajrá! sauve qui peut a drága ülésekről ! Zene dolgában a közönség többsége már nem mondható jámbornak, ha mindjárt sok türelme s szerény igényei ismeretesek is. Az olasz színművészek sorsa hasonlított a magyarokéhoz , amennyiben üres házban nyilatkozott a kevesek szánó lelkesedése, elismerése. A különbség csak abban állt, hogy az olasz a legjobb olaszországi színműtársulatok egyike volt, tehát kedvezőn ismerteté meg az olasz színművészet mai állását , míg az itt időzött magyar társulat csak igen csekély fogalmat adott a magyar színművészetről. Különben a bécsi lapok mind a kettő irányában rokonszenvet, jóakaratot tánúoítottak, melyet az olasz társulat megérdemelni, komolyan törekedett. Ma vége vig Andrásnak; holnap (július 1-jén) kezdődik a várszínház hatheti szünideje; megszűnik az olasz opera-saison s az olasz dráma. Azt hinnők teljes szellemsorvadásba kell esnünk, a műélvek ezen holdfogytán; de nem úgy van; le roi est mort, vive le roi! D a w i s o n uj előadási ciklust kezd ; a Józsefvárosban megmarad a vendégszereplő német opera; nyolcz nap múlva az udvari operaházban ismét jogaiba lépend az állandó német opera, uj erőkkel, mik közül különösen a Hannoverből jött tenorista Mayer úrhoz nagy várakozások kötték, mig Stéger aranjuezi napjait, úgy látszik, túlélte. A nyári színkörök is népies örömeivel kínálkoznak a tropikus hőség kedvellőinek; legújabban a „Mosónők“ czimű életkép vonzereje az, mely a hőség 32. foka daczára a fünfhausi arénát megtölti. A népi mása kegyei ez áron igen drágák lévén — nem részesülhettem bennök. KÜLFÖLD. Francziaország. Azok számát, kik a közelebbi választásoktól visszavonták magukat, amenynyire eddig tudva van,3 millióra teszik; azt is kiszámították, hogy valamivel több szavazat adatott be 7 milliónál; ezen számítás azonban még csak hozzávetőleges, mert e szerint több volna 10 millió választónál Francziaországban, holott egy belügyminiszteri kibocsátvány szerint 10 millió sincs. Ami Párist illeti: bizonyosnak látszik, hogy a demokraták az utóválasztásokban tömegestül részt veendenek, miután azok, kik előbb visszavonták magukat, azon meggyőződésre jutottak, hogy a kormányi befolyás daczára ellenzéki jelölteket mégis keresztül lehet vinni. Az is kitűnik, hogy Cavaignac jelöltsége a megyékben sem volt egészen szerencsétlen. A tábornok például Nancy-ban 2782 szavazatot kapott 2287 ellen , Lorient város és környéke pedig 3163 szavazatot adott rá 1508 ellenében, hanem mindenütt a falusi nép döntötte el ellene a dolgot. Az „Assemblée nationale“ különös kedvteléssel állítgatja össze azon megyéket, melyekben a választástól visszavonulás ellen leghűbb követőkre talált, és ezekből takaros számokat is kerekít ki természetesen azon hallgatólagos czélzással, hogy mindezen részt nem vevők összesége ama félelmes legitimista jutalékot képezi, mely tekintélyes visszavonultságában most az egyszer a többieket engedé működni. Algir-ból junius 27-kéről következő távirati tudósításokat kaptak Párisban. „E hó 24-én a Mac- Mahon-osztály Leherman falut bevette, hol a számos kabulok erélyes ellentállást fejtettek ki. A tüzérség számára épülőben van az út . . . . 25-dikén Renault és Yussuf tábornokok osztályai felhatoltak a Beni-Geni törzs hegyeire. Az ellen meglepetett, és csekély ellentállást fejtett ki. Két fontos falu meg lön szállva.— A fő kormányzótól egy sürgöny e szavakon végződik: „Urai vagyunk az országnak“ Kabyliából jött tudósítások június 22-dikéről jelentik, hogy a 25 kilométernyi hosszúságú országút, mely a Beni-Raten törzs hegyei csúcsára vezet, be van végezve ; a munkálatokat Chapus tábornok a Napoleon-erőd parancsnoka vezeti. Az „Univers“ Kabyliából egy franczia tiszttől közöl levelet, mely igy hangzik : „Mi nem épen a tulajdonképi Afrikában vagyunk az ő égető napjával és Siroccojával. A víz kitűnő s árnyékban nincs hiány. Minő különbség ama szenvedésekhez képest Szebasztopol előtt a kopár félsikon! Itt sem fekszünk ugyan rózsaágyon, mert a területi nehézségek roppantak. Az ember csaknem mindig két mélység között lebeg. Ezen sziklacsoportok legmagasb pontjain, sas fészkekként függnek fák és bokrok közt elrejtve a kabyliai falvak, — eddig megközelithetlen menhelyek, melyek századokon át daczoltak a rómaiak, arabok, és törökök erőködéseivel. A szorosan egymáshoz szorított házak 4 éktelen falból állanak hitvány cserépfedéllel, pincze, padlás, emelet nélkül — a lehető legegyszerűbb amit az ember építészetben láthat. Hanem az emberek ezen házakban boldogok, szükség- és gond nélküliek, s hogy tulajdonkép mit keresünk mi náluk, meg nem foghatják. Mindenik falu egy kis köztársaságot képez, melyben a legidősbek tanácsa minden viszályt kiegyenlít!! — Mégis azt mondja Randon tábornagy a maga kiáltványában, hogy a francziáknak és kabuloknak már csak azért is egy kormány alatt egyesítve kell lenniök, mivel intézményeik oly feltűnőleg hasonlítnak egymáshoz! . . Dánia. A többször fölemlített s m. hó 20-kán kelt két dán válaszjegyzék Poroszország és Ausztria jegyzékeire Berlinbe és Bécsbe végre elindult. Legalább így jelenti az Altonában megjelenő „Nord. Kourier“ miniszteriális levelezője Kopenhágából, jun 26-káról. E válaszjegyzék tartalmáról következőleg írnak az „A. A. Ztg“-nak: „A jegyzék Holstein tartományi képviseletét illetőleg, az összállamnak, mint valóságos ténynek eszméjéhez szilárdul ragaszkodik. Az összállamot illető ügy tárgya lehet valamely javaslatnak , ha csak holsteini tartományi szempontból és csak Holstein érdekében létezik az indítvány. A kormány úgy vélekedik, hogy az összállami képviseleti mód tárgyalás alá nem jöhet, de amennyiben Holstein jogainak vélt megsértése találtatnék a fenálló képviseleti rendszerben, ez anyagot nem lehet egészen a gyűléstől elvonni. Ez utóbbinak például nem azon kérdés fölött kell szavaznia, vájjon a birodalmi tanács a nép száma az adók, vagy pedig egész tartományok szerint van-e összetéve ; ha azonban valaki úgy találná, hogy a birodalmi tanács ülésében Holstein képviselőinek száma igen is csekély, ennek eldöntését szavazásnak kell elhatároznia.P ESTI POSTA. A „Pesti Napló“ távirati magán sürgönye. Bécs, jul. 3. Az „Ost. Corr.“ combinál f fskelési mozgalmakról tudósit Nápoly- Livorno és Génuában, melyek azonban mind meghiúsultak. — Tegnapi tudósítások a mindenütt beállott csendről értesitnek. Pest, julius 3. Az „Independance“nak ama párisi levelezője, kiről azt mondják, hogy benső viszonyban áll a franczia diplomatával, kivált pedig a Walewski házzal, most azon nevezetes tudósítással áll elő, hogy Palmerston 1, a Londonban levő franczia követet Persigny urat egyenesen és hímezés nélkül fölszólítá, hogy Francziaország segítse Nagybritanniát külön-féle keleti harczaiban , ajánlva, hogy Lajos Napóleon viselje a háborút China ellen, mivelhogy Anglia jelenleg az ind katonai zendülések miatt nem rendelkezik elegendő katonasággal s maga nem léphet föl nyomásan a mennyei birodalom ellenében. E hir nagy sensatiót okozott a politikai világban. Azoknak, kik a levelezőt inspirálják, érdekekben áll megerősíteni a hitet a nyugati szövetség további fenmaradása iránt, hogy a közvéleményben ismét felszökkentsék e szövetség részvényeit. Magától érthetőleg épen ilynemű politikai esetek természete hozza magával, hogy bennök sokáig nem lehet megkülönböztetni a merő szint a valóságtól, sem valamely hírnek tettleg való részét elválasztani a merő föltevéstől. Egyelőre tehát az „entente cordiale“nak ezen állítólagos fölfrisítéséről is keveset szólhatunk; belső okoknál fogva e tudósítást se föltétlenül kacsának nem nyilváníthatjuk, se neki mindjárt hitelt nem adhatunk. Az nem látszik valószínűtlennek , hogy a brit kabinetet helyzete sürgetése arra indítá , hogy Francziaországnak azon részvételét a chinai háborúban, melyet az többször megajánlott ezelőtt, melyet azonban eddig Londonban úgyszólván csak visszautasítottak , most valóban bekövetkezendőnek nyilvánítsa és annak fejében még kedvezőbb feltéteket is engedjen, mint a minőket azelőtt a tuileriákban javasoltak volt. Segélyért „kérés“ről azonban természetesen szó sem lehet. Ezzel magát Anglia igen is függővé tenné Francziaországtól, s később tán sokkal drágábban is kellene szövetségese segélyét megfizetni, mint amennyibe neki néhány csatavesztés is kerülne a Kuang-Tong folyamánál. Franczia publicista egész naivsága kívántatik hozzá, hogy az eszélyes, hidegen számító angol államférfiakat a jelen pillanatban, midőn még tulajdonkép nincsenek is oly erősen megszorulva, ily lépésre képeseknek lehessen tartani. Ha csakugyan India elvesztésétől lehetne tartani, ha már éveken át tettettek volna sikertelen lépések az Indus és Gangesz közti félsziget megtartásáért, csak akkor volna menthető a st. jamesi kabinet ilyetén lépése. Most azonban, midőn Indiában a legtöbb zendülési kísérlet már ismét el van nyomva, midőn már csak Delhi környékén van meg a formaszerinti fölkelés, s nem is drámavallásúak, de mohamedánok részéről, akik a társulatnak egyik nyugdíjas fejedelmét (a nagymogulok családjából) választották főnökükké, most efféle tényre gondolni sem lehet. A „Courrier de Paris“ meg is cáfolja és valótlannak is mondja az „Ind.belge“ azon tudósítását, hogy Anglia segédcsapatokat kért volna a franczia kormánytól China ellen. Hogy Angolország az indiai lázadás eseményei által korán sincs arra kényszerítve, hogy a franczia kormány, “segélyét kérje“ , ezt Canning lord sürgönyeiből is megítélhetjük, melyek a jövőre nézve aggályt nem fejeznek ki, de megítélhetjük leginkább az angol ellenzéki lapok hangjából is. (Lásd „Az indiai lázadás“ czikkünket.) A „Pays“ jelenti Honkongból: „Dr. B o w r i ng és Francziaország képviselője Chinában, Singaporeban találkozandnak Elgin lord és Gros báróval.“ — A Grobe „nem ok nélkül hiszi“, (félhivatalos kifejezés) hogy a francziák császára és a császárné az angol királynőt és „herczegi férjét“ augusztus hónapban meglátogatják. A Marienbadban tervezett miniszteri tanácskozmány úgy látszik nem fog megtartatni. Fő akadály az, hogy a német fölhatalmasságok föltétlen egyetértése a slesvig-holsteini kérdésre nézve megbomlott. Részben az is lehet a tanácskozmány elmaradásának oka, hogy azon köztudomású aggodalmaskodásnál fogva, melylyel a fenforgó vitának minden nagyobbszerű fejlődését el akarják hárítani, hasonló összejövetel demonstratív jellemétől tartottak. — írják azonban Marienbadból, Írják pedig a legnagyobb határozottsággal, hogy a porosz király kétnapi látogatást teend Bécsben a császári udvarban. Ez utazást ha ugyan meglesz — természetesen legközelebbi kapcsolatba hozzák a dán ügy eligazításával. (A porosz király bécsi útja felőli hírt a „Bérs. Bors. Zig“ is megerősíti.) Azt is nagyon beszélik most, hogy Gorcsakoff hg jön Bécsbe, és úgy hiszik, hogy a hg látogatása legközelebbi kapcsolatban áll bizonyos közeledéssel, név szerint kereskedelmi ügyekben. — Bécsből írják a „Frankl. Journal“nak : „A leghitelesebb forrásból értesültünk, hogy Francziaország csakugyan bele akar avatkozni a holstein-lauenburgi ügybe; legalább itt távirati tudósítást várnak a franczia kabinettől, melyben jó szolgálatait (bons offices) fogja felajánlani, s arra törekedni, hogy a két német hatalom ne engedje összetűzésre kerülni a dolgot a német szövetséggyűlés által. Kopenhágából írják jan. 27. Újra szárnyalni kezd azon hír, mely már többször teljesedés nélkül maradott, hogy a király általános amnestiát szándékszik hirdetni. De mint mondják, az 1848—49 diki schleswig-holsteini események miatt nagyobb mértékben vádlottak, mint az Augustenburgi hg, annak testvére Naerig, a helytartóság két tagja Yeseler, gr. Reventloé-Preetz és Francke (most coburgi kormányigazgató) továbbra is kizáratnának az amnestiából. — A „D. A. Zig“nak írják a dunai fejedelemségek állapotját illetőleg . Akinek csak Oláhországban és Moldvában jelentékenyebb szava van, megegyez abban, hogy nem akar egyesülni. A bojárok és gazdag polgárok nem is akarnak hallani az unióról. Főleg a kereskedők attól tartanak, hogy a két ország egyesítése esetében a moldvai városok sokkal élénkebb kereskedést űző népe az oláh kereskedést magához ragadná. Csak az ábrándozók, kik minden osztályban találkoznak, s kiket franczia s orosz küldöttek bujtogatnak, álmodoznak a „független egységes román birodalomból, melyre a szóban forgó unió csak első lépés fogna lenni. — A párisi lapok nem szólnak a választásokról. A szemlélődést egy időre a „gloire“ érzete foglalta el. Minden lap az algíri eseményekkel foglalkozik. A nap hőse az utóválasztásokig Párisban Randon és Mac-Mahon. Randon tábornagynak e hó 23. és 24-kéről kelt sürgönye szerint a kabulokat leirhatlan bámulat fogta el, midőn a franczia tüzérség a 17 nap alatt készült 29 kilométernyi hosszú új műúton megindult. Csak ekkor érezték a kabulok teljes mértékben, hogy ők a francziák kezében vannak. Csakugyanis az ezen ut utón elrobogó tüzérség volt az, melynek tüze 24-kén a Sheridan falura intézett támadást megnyitotta, melyet mint már említve volt, minden sánczok és makacs ellentállás daczára Mac-Mahon tábornok csakugyan bevett. E tábornok mind 24 kén mind következő nap szokott vitézséggel viselte magát s szerencsére csupán könnyű sebet kapott. Mar Magyar könyvészet 309. Magyarok életrajzai. Szerkeszti Kerékgyártó Árpád. I. szakasz. Hajdankor — 1600. III. Füzet. Bánfy — Barcsai. Pesten, Magyar Mihál könyvárus vállalata. 1837. Nyomatott Gyurian Józsefnél. Nagyrét. 310. Hanyady János utolsó hadjárata Bolgár és Szerbországban 1454-ben, és Nándorfehérvár fölmentése a török táboritástól 1456. A nándorfehérvári diadal negyedik százados napján julius 21. 1856. előterjesztette a magyar akadémiában Kiss Károly. (Külön nyomat a magyar akadémiai értesítőből) Pest, 1857. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Nagyrét, 117 lap. Két, kőre metszett térképpel. Ára : 1 pft.