Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-01 / 2262. szám

Szentes József fi-tan- és nevelőintézetét, melyben e napokban számos és díszes vendégkoszorú je­lenlétében tartattak meg az évi nyilvános próbatételt. A feleletekbeni szabatosság és értelmesség, az egyes tantéte­lek magyarázati fejtegetése, az iratok föltevése, szám- és mértani gyakorlatok, szépírási példányok, mértani és sza­badkézrajzi mutatványok fényes tanúságot tenek egyrész­ről az intézetben működő tanítók jelességéről, másrészről pedig az ifjak kitartó szorgalmáról, kik az intézetnek ma­gának teljes méltánylást, a szülőknek pedig örömet és meg­elégedést szereztek. Az ily sikert előmutatni képes intézet a közönség pártolását megérdemli. — Vettük Magyarország fővárosa felreáltanodájának 3- dik évi programmját 1856/7 évre. Tartalma következő : „Die Ameisen Ungarns.“ Dr. Mayr Gusztávtól: „A ma­gyar nyelvtanulmány a német tannyelvű reáltanodákban“ N­e­y Ferencztől; „Schulnachrichten „Zusammenstellung des vorgenommenen Lehrstoffes;“ „Statistik der Schule.“ A programm 54-dik lapján olvassuk : A tanulók közöl „nach der Nationalität“ összesen volt : német 148, m­a­­­gyar 185, szláv 42, olasz 2, külföldi 4, összesen 381.­­ Az 56-ik lapon áll : „Figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy a magas minisztériumnak 1856-ki decemb. 6-dikán 17,519 sz. a. kelt kelt rendelet nyomán az eddig fen­­állott két magyar osztály helyébe egy külön előkészitési évfolyam lépen a magyar tanítási nyelvvel, mi­szerint mindazon tanítványoknak, kik a német nyelvet még nem bírják eléggé, alkalom nyujtassék, hogy magu­kat ebben tökéletesítvén gátlanul és haszonnal mehessenek majd át az intézet fölsőbb osztályaiba. . . .“ Ebből ki­tetszik, hogy a hazaszerte tisztelt kegyesrendiek épületé­ben eddig volt alreáltanodai két magyar osztály megszűnik, s egy előkészítési magyar év­folyam lépene életbe. — R­á­t­h Mór a váczi- és kishid-utcza szögletén (a „vas tuskónál)“ könyvkereskedést nyitott. A derék ifjú könyvárus ezelőtt maga is az irodalom munkája volt; mi­dőn könyvboltot nyit, más téren kíván az irodalomnak s miveltségnek használni. Meg vagyunk győződve, hogy Ráth Mór azon igen kevés kiadókhoz fog tartozni, kik a köny­vet többnek nézik portékánál s kik az irodalmat nemcsak jövedelmi forrásul tekintve, ott, hol annak emelése áldo­zatot is igényelene, ettől sem fog visszarettenni. De majd vállalatai mutassák meg e hitünk alaposságát. Megnyitott könyvkereskedése a bel- és külföldi művek nagy gyűjte­ményével bír. A hozzá intézendő megrendeléseket rögtön és pontosan teljesitendi. — A „P. O. Zig“ban olvassuk : „Bulyovszky Lila assz., a kitűnő drámai művésznő s a magyar szinpadnak egyik legkiválóbb és törekvőbb tehetsége , a ki a beszélyirás mezején is sok kellemmel mozog, és az idegen, de külö­nösen a német művészetnek előítélet nél­kül hódol, jövő héten utazásra indul Német és Franczia­­országba.“ Mi azt hisszük, hogy B.né a nyilvánosság előtt eléggé megmutatta, hogy inkább Rachel és Ristori művészetének mint a német művészetnek hódol. ” Ranolder püspök ő maga, Kadarkuton (Somogy) egy községi iskola felállítására 700 ftot ajándékozott; Görge­­tén pedig uj papságot alapított s a papi lak s iskolaház felépítésének költségeit magára vállalta. ‘ — Stier ur (wittembergi tanár), ki irodalmunknak a né­met közönséggel való megismertetésében eddig is sok kö­­szönetünkre érdemest ten, s Kölcsey és Vörösmarty némely verseit egy füzetben hű fordításban adta ki, folyvást ked­­vencz foglalkozásai közé sorozza a magyar irodalommal való foglalkozást. Közelebbről Arany szép balladáját „Szondi két apródja“ fordította németre, melyet kéziratban volt alkalmunk látni. Addig is, míg e sikerült fordítás va­lamelyik német folyóiratban vagy lapban megjelennék, ér­dekesnek tartjuk közölni legalább egy versszakot. — A vá­lasztás nehéz, mi a 4-diket közöljük mutatványul : „Dort hebt sich die Berghöh’, vom Rasen umspannt, Der wimpfige Kriegsspeer am Grabe des Heiden : Die Lieblichen knien dort, die Laut’ in der Hand , Und rührend in Thränen die Saiten.“ Az utolsó sor : „Es pengeti, pengeti sirván ,“ némileg más szavakkal tökéletesen azon hatást teszi a német fordítás­ban, mint a magyarban. — Esztergomban Horák Egyed nyomdájában jelenik meg Virgil Eneiszének új fordítása füzetekben. Most vettük az első füzetet, mely az Eneisz I. és II -ik énekét foglalja magában. — Czime : „Virgil Eneisze“ magyaritá Sebők Árkád pannonhegyi benézés és tanár. A fordítás az ere­deti versmértékben, hexameterekben van írva. — Nagy Szlabostól (Gömör) negyed órányira fekvő Le­­hotán nagy égés volt, 90 ház lett hamuvá. E helységben e hónap alatt kétszer ütött ki tűz, t. i. f. nó 7-kén, mikor 8 ház égett le Az utóbbi égés terjedését kemény szél se­gítette elő. Leégett az iskola, de a templom, melyet min­denfelől lángok vettek körül, megmaradt. (A „P. Lt.“ melynek e közleményt küldötték, nem tette ki az eset napját). — A „T. L.“ azon közlése, mely igy kezdődik: Rö­vid napok előtt Alsó- és Felső-Nyitra-m­egyék­ben jártam . . .“ igy végződik : „Miért kerül ki a kis Csehor­szágból annyi tisztviselő, gazdatiszt, erdész, zenész ? Azért, mivel sok jól rendezett iskolája van neki.“ — Mint örömmel halljuk, a reggeli hadgyakorlatokra többnyire hajnalban induló katonaság, ezentúl nem dob­szó és zenekar­játék mellett vonuland át a még hallgatag utczákon. — Egyik orvos ismerősünktől halljuk egész hitelesség­gel, hogy e napokban itt Pesten egy valódi, s igy veszé­lyes cholera-eset volt Ennyi elég figyelmeztetésül, hogy éretlen gyümölcscser épen ne, s az ugorkával mérsékletesen él­­jünk. Nemzeti színház. Ma adatik a nemzeti színházi nyugdíjintézet javára, Carrion ur fölléptével: Borgia Lucrezia 2-ik felv.; Cenerentolából ária és Rigoletto 4-ik felv. Mig az inas a ruhákat vigyázva kézre szedte, Nagy Pista bejött a megyeházhoz, jól tudván, hogy ő nagy­ságának Kállay Miklós urnák csizmáit ilyenkor ke­félik tisztára, s ő bizonyosan talál alkalmat arra, hogy a sok közös egypárt a mai előadásra megkap­jon, aztán ha vége lesz az előadásnak, megint haza lopja. A­mit Nagy Pistáról idáig tud az olvasó, minden erőltetés nélkül méltó párja lesz e csizmatörténet­nek , tehát hiszik önök, vagy nem hiszik, nem tehe­tek róla, én adataimhoz hű maradok, és Nagy Pistát kisérem lépésről lépésre egész odáig, midőn a directornak kinn levő egyetlenegy ezüstsarkantyus csizmáját az ablakból kiveszi, s a nagy kabátnak hús árnyékában a lehető legbiztosabban a színpadra viszi, és az előadásig a színpadi koporsóba teszi,... onnét nem loptak el még semmit, oda nem járt tol­vaj ; mert onnét csak Nagy Pistát magát lehetett volna ellopni. Egy sereg győzelemre rohanhat mezítlábbal; mert annál dicsőbb dolog lesz, ha ellenségének csizmáját húzhatja le; de hogy egy hatalomra vágyó ember fényes magyar ruhájához „halbstivlit“ húzzon, olyan nevetséget senki sem fog látni. Látom, hogy már önök is lélekzetet vesznek, kez­dik hinni, hogy Köntös Mihályt kimentem a gyalá­zatból, és mohón várják, mi történik mégis ? Eljött az idő, hogy a director fölöltözzék, ruhát parancsolt, hogy idejében megjelenhessen a gyűlés­ben, és a félrevonult alispán helyébe leülhessen a ke­zébe adott hatalomnál fogva; de az inas fölsegitvén a magyar nadrágot, hiába kereste a csizmát, nem volt sehol, s a méregtől fuldokló director látta, hogy e viszontagságos életben némely pillanatban mennyit érne egy másik pár csizma. Kálló nem az a hely volt, hol csizmaraktárak van­nak , még ha itt ott volna is egy csizmadia, ki el nem kélt remekét kitette csudának a műhely ablakába;­­ nem viselnivaló az már, és a megszorult ember az aranyos mentét is földhöz vágta, mely csizma nélkül annyi, mint a semmi. A gyűlés együtt volt, Kállay az alispáni székben ült, de csak addig, mig alkalma lesz a lemondást ünnepélyesen megtenni, ha tudniillik a másik hatal­­mazványával eljő kérni, a­mit meg nem adhatnak, de ezen ember nem jön kilencz óráig, tízig, tizen­egyig, délig és azután sem , hanem látják, hogy ko­csijába ül és elmegy. Egyetlenegy ember sem tudta az okot, Kállaynak hajdúja, ki azonban nem merte megmondani a dolgot az alispán úrnak, sem, nehogy ő reá jöjön a gyanú. A director sebes vágtatva hajtatott a királyi biztos után az első állomásig, hanem volt nagy csudálko­­zása a méltóságának, midőn a levél helyett a director maga jött. ,Valami szerencsétlenség történt, fölzúdultak ?" „Dehogy zúdultak, méltóságos uram, hanem ellop­ták a magyar ruháimhoz való ezüstsarkantyús csiz­mámat, s igy nem tudtam a gyűlésbe menni.“ ,Már most mit csinál ön?" „Kénytelen leszek méltóságodat kérni, adjon egy­­pár sarkantyus diszcsizmát.“ ,Tessék! . . . mondja amaz kitévén lábát, mely legalább is három ujjnyivel rövidebb, mint a direc­­toré, szívesen szolgálok, ha azt hiszi, hogy az ön lába belefér." „Ez tökéletes lehetetlen, s én két hétig nem ka­pok másikat méltóságos uram, pedig e nélkül nem kezdhetek semmit.“ ,Két hét ?" Mondja magában ő méltósága, annyi idő alatt más alakja leszen a dolognak,... tehát semmi elvesztegetni való idő, és csak néhány perczig akarván időzni, kezdi: Tudják ezt Kák­éban ?­ ! „Bizonyosan meg fogják tudni, mert inasom az al­ispán katonájának megmondás“ .Akkor mondjon le ön e szerepről , azt látja, hogy nevetség tárgyává lenne, minek én nem vagyok oka, tettem, a­mit tehettem észrevéve, hogy ön engem is szemmel tart, mondja ő méltósága szemre­hányás hangján, — már most megmondhatja ön, hogy a­mit ön kívánt, és adható volt, adtam, de nem tehetek róla, hogy biztosi hatalmamat nem ruháztam önre, mert az önnek igen nagy, ... a csizmám pedig, a­mint látja, kicsiny!‘ így járt azon ember, ki a kocsiban minden áron ötödik kerek akart lenni, s e szerepre föltolta ma­gát , de jókor leesett a bakról ott hagyván őt ő mél­tósága a faképnél, menjen most már arra, hova neki tetszik. Káiróban senki sem gyanita a dolgot estig, a színi előadásra összegyűlt a közönség, Nagy Pista szere­pelt az ezüst sarkantyús csizmában Kállaynak meg­elégedésére, és megjegyezte magának, hogy a múlt­kori korholás után Nagy Pistát megdicséri, megszen­­vén neki, hogy reggel beszélni akar vele. Nagy Pista azt vélte, hogy ő nagysága megismerte a csizmákat. Reggel jókor fölkelt Pista, kitisztogatta a csizmá­kat, hogy ő nagyságának haza viszi, semmit sem tart­ván attól, hogy megszidja, Kállay úr nem az az em­ber volt, ki a tréfától undorodott volna. Mi­előtt ez a találkozás megtörténnék, el kell mondanunk azon párbeszédet, mely Kállaynak meg­magyarázta a reggeli dolgot. , János, — szólítja meg a hajdút vetközés közben, — mikor ment el a director?' „Úgy tiz óra tájban nagyságos uram.“ ,Mindenét fölpogyászoltatta ?" „Mindenét elvitte, nagyságos uram, semmi sem maradt itt, kivévén az ezüst sarkantyus csizmáját, melyet ma reggel tisztogatás közben az inastól el­loptak.“ Kállay nem tudta, nevessen? vagy boszonkodjék? de nem jutott eszébe a dolgot tovább fűzni, azért bár sokáig nem tudott elaludni, nem találta ki a dolgot. Reggel megjött Nagy Pista, hosszú kabátja alatt hozván a csizmákat, s minthogy az előszobában nem lelt senkit, letette a csizmákat épen a többi mellé, hanem csudálkozott, látván, hogy a lopott csizmák sokkal hosszabbak, mint a többi, pedig azok mind egy mértékre valók. A katona észrevette a másik szobából, hogy zörög valaki az előszobában, kijött és beereszté Pistát az alispán úrhoz. ,Na Pista, meg vagyok elégedve, ... a csizmadiá­nak volt ezüst sarkantyus csizmája, mondja meg csak, kitől kérte őket ? „Nem kértem, nagyságos uram.“ ,Kapta ?" „Nem is kaptam, nagyságos uram, hanem azért mégis volt, hogy nagyságod meg ne szidjon megint, mint a múltkor, midőn azt mondá, hogyha máskép nem, lopjak valahonnét egy párt?“ ,Hát honnét lopta, Pista ?" „Épen nagyságos uramét loptam el tegnap reggel, hanem ma megint visszahoztam.“ ,János!... kiált ki Kállay a katonának, ki már észrevette az idegen lábbelit, s minthogy ő nagysága épen azt akarta látni, behozatta, kérdvén Pistától: Ezeket vitte el Pista?" „Valósággal ezeket.“ Kállay kezébe vette a végzetteljes csizmákat, me­lyeknek sorsáról épen most jött meg a levél a királyi biztostól, ki e dologról bizalmasan tudósító Kállayt, egyszersmind meghagyván neki, hogy az alispáni széket ne hagyja el, talán rövid időn jobbra fordul minden. LEVELEZÉSEK. Rozsnyó, júl. 20. Városunk legfőbb, sőt mondhat­juk,egyedüli jövedelmét teszi ekkorig az erdő. Hanem azon ősrégi mód, mely szerint a város eladható fáján túladott, nem sokat hozott a pénztárba, s ha volt is valami jó a régibb rendszer mellett, azt csak egye­sek élvezték. Ugyanis a város fájának eladására nézve szokásban volt itt, hogy a lakosok adózásuk­hoz képest bizonyos szám ölfára, bécsi élét­e váltó forintjával számitva előfizethettek. Leszámítva már most a vágatás, kezelés, fuvarozás egy részének s egyéb költségek diját a városnak a fából élenkint véve felette csekély haszna volt. Most, miután a szük­ségek szaporodtak, de a jövedelemforrások más rész­ről apadtak, módot és eszközt kel­le feltalálni, hogy ez egyedüli jövedelme a lehető legjobban szaporodjék. És e jövedelemszaporítás sikerült az­által, hogy a vá­ros elhatározta, miszerint már ez őszön raktárat fog alapítani, s ebből a fát osztályozva eladni. Az egyes osztályok ára a fa minőségéhez képest köbelekben 8, 10, 12 portjával lesz meghatározva. Ezen intézke­dés előleges számítás szerint egy pár ezer forinttal szaporítaná a város évi jövedelmét.A lakosság e czél­­szerű rendszabálynak annyival is inkább örülhet, mert módja lesz bármikor jó fára szert tenni, tetszés szerint válogatván benne, meg azután ily módon ki­ker­ültetik majd azon sok kellemetlenség, melyek az előbbi rendszer mellett úgy a várost, mint az egyese­ket érték. A város jövedelme ily módoni szaporítá­sának még azon jó oldala is lesz, hogy a város ezen­túl a minden polgárt egyenlőn érdeklő közjó előmoz­dítására, intézetek segélyezése- s a város szépítésére is többet fog fordíthatni, mint azelőtt. Egyébként városunk érdemes előjáróságát legke­vésbé sem vádolhatjuk azzal,hogy kebelében erejéhez képest nem követett volna el mindent, mi községünk úgy szellemi, mint anyagi javának emelésére üdvös lehet. Sőt gyakran erőfeszítéssel áldozott sok üdvös intézmény létesítésére oly időben, midőn, hivatalno­kait sem volt képes rendesen fizetni. Ily nemes ál­dozatkészségnek legyen szabad itt egy fényes példá­ját megemlítenünk.­­ A közel­múlt napok egyik közgyűlésében elhatározta a város, hogy a helybeli róm. kath. főgymnasiumi épületnek felsőbb helyről is tervbe vett tágítása­, vagy újbóli építéséhez tiz­ezer tégla s 150 épületi fával fog járulni, s ugyan annyival az evang. főgymnasium egyik még fel nem épített szárnyának kiépítésére. E nemes ajánlatot ugyan, mint halljuk egy másik gyűlés, forma­hiány miatt, egyelőre felfüggesztette, de mi bizton hisszük, hogy tisztelt polgármesterünk és előjáróink erélyes-­sége az említett jó czélokra már egyszer határozati­ig is elrendelt segélyezést hová hamarabb sikere­­sitendi. A helybeli nyilvános kath. és evang. főgymnasiu­­mokban e hó végével fognak tartatni a nyilvános közvizsgák. Az utóbbi a nemrég elnyert nyilvános­­sági jog örömére e hó 27-kén fényes ünnepélyt is fog rendezni, melyre a nevelés és tudomány barátai, pártolói átalánosan már meghivattak vidékünkön. Az első érettségi vizsgát e tanitézet jut. 19—23-káig az írásbeliekben, 27 és 28-kán pedig a szóbeliekben tartandja. A múlt levelemben említett hosszas esőzés elmúlt, azonban hetenkint párszor még most is rendesen esik. Az esőzést rendesen rekkenő meleg váltja fel. Minden a legszebben diszlik. Gyümölcs, ha megma­rad úgy a mint mutatkozik, sok lesz. A gabnaféle és a burgonya rendkivül megterem. Az aratást már el­kezdték vidékünkön. — Az árak egy pár krajczár ingadozásával a­ multiak, 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország. A „Bombay­ Times“ szerint Elgin lord a Chinában levő csapatokat mind Kelet-Indiába akarja visszaküldeni. Június 7-én Ashburnam tá­bornok társaságában Penangban volt. Remélik, hogy e csapatok nem sokára megérkezendnek Indiába. A foki gyarmatokba s a Mauricius szigetekre is utasí­tások küldettek, hogy minden csak nélkülözhető csa­patot, — melyek mindössze is 4—5000 emberből állhatnak, — Keletindiába küldjenek. Multanba egy angol muskétás ezred érkezett, mi­ál­tal Pendzsab azon részében a csend biztosítva van. Calcuttába szintén két angol ezred, egy üteg és a bengáliai csapatok főparancsnokává kinevezett Sir P. Grant megérkeztek.­­ A Chinára vonatkozó tudósítások Honkong­­ból június 10-kéig terjednek. „A nagyszerű hadmű­­ködések, mint ott és Cantonban hiszik, egyelőre el­maradnak , ellenben eredményteljes expeditiók haj­tottak végre a chinai hadi dzsunkák ellen ; az ango­lok 140 ily álgyukkal ellátott járművet s egy erődöt is elvettek. A dzsunkákon 900 chinai álgyu volt. A chinaiak felkelési kisérlete Macaoban, hol kövekkel dobálták az európai katonákat, még csírá­jában elfojtatott ; a lázadók 600 botütésre ítéltettek, melyből minden ízben 100-at kapnak egyszerre, azu­tán a tömlöczökbe vitetnek. — Macaoba 700 ember portugál katonát várnak az ottani helyőrség erősí­tésére. Francziaország: Ledru- Rollin perbefogatá­­sáról egy német lapnak júl. 27-ről következő részle­teket írnak. Fő vád ellene az, hogy az összeesküdt romagnolok állítólag nála tartózkodtak, s általa bű­nös c­élzatuk részletei, valamint a kiviteli eszközök iránt is kikérdeztettek, még mielőtt orgyilkolási ter­vek végre­hajtása végett Párisba indultak volna. Terheltetik továbbá — mint már futólag említve volt azzal is, hogy párisi ügynöke G­­­r­a­u­d­ur által az összeeskü­dteknek pénzt fizetetett ki, valamint azon hír nagyon el van terjedve, hogy ezen közjegyzőnél a romagnolok által aláírt nyugtatványokat is megta­lálták volna. Mi igaz a dologban mi nem, az majd csak a törvényszéki tárgyalásokból fog kitűnni. El­lenben azt bizonyosnak állítja a „D. Alig. Ztg.„ is, hogy Ledru Rollin a vizsgáló­bíróhoz csakugyan irt egy, magáról az összeesküvésbeni minden részvétet elhárítani törekvő levelet. E levélben hír szerint azon nyilatkozat foglaltatik, hogy ő (Ledru- Rollin) Francziaországban minden kigondolható forradalmi eszközökkel hatni és politikai meggyőződésének pár­tot szerezni törekszik ; hogy ő Francziaországban a fölkelést óhajtja s annak előidézésén iparkodik ; hogy azonban ő az orgyilkosságot sohasem ajánlotta s az természetével valamint elveivel ellenkezik ; hogy nem tartaná magához valamint Francziaországhoz méltónak a szabadság munkáját ily rész után mozdí­tani elő; s hogy végre ő sokkal inkább meg van győződve a franczia nemzet szabadság utáni epedé­­séről és a benne rejlő erőről, sem hogy azt a mostani uralkodás alól bűntett által akarná megszabadítani. Mazzini jelenleg nem több, mint négy állam, — u. m. Francziaország, Szardínia, Toscana és Ná­poly által üldöztetik törvényesen. Azon papírok közt, melyek a Francziaországban tárgyalandó perben fel fognak mutattatni, egy levelezés is volna Mazzini és Massarenti közt ; az utóbbi azon menekvők egyike, kik az angol lapokban tagadták, hogy az összeesküvésben részt vettek volna. A tárgyalási vi­tatkozások majd közelebbről ismertetnek meg bennün­ket e levelezés horderejével, ha az csakugyan léte­zik. T­i­b­a­­­d­i, a három fővádlott egyike, még ed­dig minden feleletet makacsul megtagadott.­­ Ugyanazon lap párisi levelezője tudni akarja, hogy Piemont újabb sürgetést kapott volna, csatla­koznék az olasz hatalmaknak, állítólag Ausztria ve­zetése alatt a forradalmi elemek ellen alakult szö­vetségéhez ; a turini kormány azonban ismételve azon választ adta volna, miszerint Szardinia erre azon esetben kész, ha az olasz kormányok elhatározzák magukat illető államaik számára alkotmányos sza­badságokat adni, mi­által a szövetség természetes és erős fogna lenni, minthogy így ahoz az olasz nem­zet nagyobb és érdemesebb része csatlakoznék.­ A­mi még fontosabb : a nevezett levelezőt bizonyossá tették, hogy Francziaország e tárgyban Piemont felé hajlik, noha ezen új olasz egyesülés czéljai másként nagyon kedve szerint volnának ; mit azonban azon állásból magyaráznak ki, melyet Francziaország Ausztria irányában a Dunai fejedelemségek kérdésében elfoglal. Ezen fejedelemségek kérdése az utóbbi moldvai választásoknál fogva a forduló­pontot elérte. Páris­­ban belátják, hogy itt az ideje vagy az eddigi csip­kedésekkel felhagyva komolyabb lépésekre térni át, vagy pedig a csatatérről odább állni. Ha a Moldvá­ban megválasztott divánt elismerik, azzal az unió kérdése el van ütve; ha pedig annak megsemmisíté­sét akarják kívánni, úgy alkalmas eszközökhöz kell nyúlni s Thouvenel úr szónoklatain túl kell menni. És minthogy az angol és osztrák követ a portával teljesen egyetértve világosan kijelentették, miszerint a Vogoridesz hg elleni panaszok kevésbé alaposak arra, hogy az által­a használt rendszabá­lyok megsemmisítését igazolják , tehát végre is meg kell változtatni a szövetségek egész eddigi rendsze­rét, ha valamit el akarnak érni. — így okoskodik legalább egy porosz lap. — A távirda jelenti, hogy a császár P1 e­m b­­­é­­r­e­s­ből jul. 29-kén este érkezett meg, és hogy a Na­poleon névnapi ünnepélyen (aug. 15-kén) fog kihir­­dettetni mind a disconto, mind pedig a kenyér-és hús árak alábbszállítása. — Mi több: a „N. Pr. Ztg.“­­nak meg azt írják, hogy ezen ünnepélyre a császár parancsából oly emlékpénz is készül, mely I. Napó­leon sereg-maradványai — még pedig jól megértsük, nemcsak a francziák, hanem a nem francziák (?) ré­szére is van szánva, kiknek szá­mát a világon még mintegy 200,000-re teszik. A Napoleon­ napján kiosz­tandó ezen emlékpénz egyik oldalán I. Napoleon arczképe van, — a másikon egy odaillő legenda, melynek szövegét azonban a levelező még nem tud­hatta meg. — Olvasóink emlékezni fognak azon viszályra, mely Francziaországban a moulinsi püspök és a megyéjebeli felfüggesztett papok közt több hóval ez­előtt felmerült valamint arra is, hogy e tárgy pana­szos után mind az államtanácsnak mind a szent szék­nek elibe került. Most Párisból azt írják, hogy a vita a püspök ellen döntetett el. D­e­u­x - B­r­é­z­e­ur ugyanis a maga előterjesztéseire Rómából azon uta­sítást kapta, hogy az általa letett lelkészekkel bé­­küljön ki, s azokat helyezze vissza. Ez mégis tör­tént. A vasárnapi napon Moulins-ba visszatért lelké­szek a város kapujánál a főnök, a polgármester és az egész elöljáróság által roppant néptolongás köze­­pett nagy ünnepélyesen fogadtattak. Mire Marti­net abbé a maga egyházában meleg szónoklatban köszöné meg a városnak, az iránta és tiszttársai iránt mutatott részvétet. — A „Courrier de Paris“, melytől az utczán árul­­tathatási jog megtagadtatott, jul. 27-kén a város kü­lönböző részein lévő 40 könyvkereskedést nevez meg, a­hol lakhelyeit felállitá. Az ugyanazon sorsra jutott „Estafette“ is 24 lakhelyet nevez meg. — A pápai nuncius aug. 1-én szándékozik Romába elutazni. — Rivas­áy párisi új spanyol követ jul. 29-kén értekezletet tartott Walevszki gróffal. — A tunini bey, mint írják, az ott meggyilkolt zsidó családjának tetemes összeget juttatott kezéhez. Hírszerint az európai consulok sürgetése folytán eré­lyes rendszabályok fognak alkalmazásba vétetni, hogy hasonló büntettek többé elő ne forduljanak. ESTI POSTA, Pest, julius 31. — Az angol lapok nyomán a kölni újság egész terjedelmében közli Ledru-Rollin­nek levelét. E levelet bő kivonatban tegnapi számunk megismertető ugyan , de azt mint a mostani idők történetének igen nevezetes adatát érdekesnek tartjuk egészen is kö­zölni. Ledru-Rollin ur e levelében III. Napoleon csá­szárt csak Bonaparte urnak nevezi. A levél következő: „Szerkesztő úr! „Bonaparte ur nyilván a democrata párt ré­széről Párisban kivívott utóbbi fényes győzelem foly­

Next