Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-23 / 2279. szám
rillet és Fehérmegyének Palota és Inota közt fekvő határáig előre siettek, hogy határos szomszédaik bekövetkező szerencséjének tanúi legyenek. Itt Fehérmegye legalázatosb hódolatának első jeléül egy óriási kapu állít, melynél b. Augusz helytartó alelnök, Tóth megyei főnök s a járási szolgabiró hivatali kerületük határán magukat bemutaták, és a megyének számosan képviselt nemessége egy Krizsán Ignácz főapát és kanonok által tartott 1. a. beszédben, az Inota, Sárladányi, Keszi és Sz.-Mihályi községeknek itt egybegyült Ünnepileg díszített összes lakossága viharos éljenzésekkel 1. a. hódolatát bemutatta. Ezen pontoktól kezdve az összes közel fekvő helységeknek Uralkodójuk boldogító láthatására várakozó nép tömegei, a legkülönbözőbb színekben díszítő számtalan lobogókkal a császári út hosszában szinte egymást érve álltak egész Székesfehérvár területének határáig. Egy mintegy 100 lovasból álló csapat, mely tüstént a Fehér megyébe vezető kapunál a legmagasb menet elé vágtatott, nemsokára háromszor akkorára nőtt, s a városi terület határán mintegy 150 városi banderialistával szaporodott. Egy a Sz.-Fehérvár színét viselő két magas gúlán kivül egy gazdagon ékített sátor állt, mely alatt a város községi képviselete a polgármestere által mondott, gyakran dörgő éljenek által kisért szavaiban . Felségének Sz.-Fehérvár szerencséjét és örömét a mai nap felett legalázatosabban nyilvánitá. A város határára regg. 8 órakor történt legmagasabb megérkezés hosszan tartó mozsárlövésekkel és harangok zúgásával hirdettetett. Őfelsége a város külső részén át, számos díszkintók által kisérve, közvetlen a várostól keletre fekvő gyakorlótérre ment, hol a gr. Wallmoden vértesezred diszben volt felállítva. Ő Felsége több mozdulatokat megparancsolni, azok kivitelét éles ismerő szemmel kisérni s végül a csapatok magatartása és a különböző kifejlések pontossága felett legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Ezután következett a legmagasb bevonulás magába a városba. A palotai vámháztól kezdve a különböző czéhek képviselői, Aba, Láng, Seregélyes, Velencze, Sárosd, Adony és Kálózd községek lakossága, és az izraelita községek képviselői sűrű sorokban egész a legmagasb szállásig álltak. A papnöveldei templom előtt egy ízlésesen díszített emelvény nagyszámú nemzeti és bajor színekbe öltözött lánykákkal ellepve, igen szép látványt nyújtott, míg az ablakokban a fehérvári nővilág várakozott, s az élénk utczáknak, valamint a díszített házaknak rangosb bájt kölcsönzött. A megyefőnök és a város polgármestere által vezettetve, a császári menetet a megye minden vidékeiből tarka csoportokban egyesült bandériumok egy erős osztálya nyitá meg : következett erre a császári kocsi előtt még cs. k. helytartósági alelnök báró Augusz és közvetlenül Ő Felsége előtt főherczeg főkormányzó , cs. kir. fensége, a császári kocsihoz a gróf Wallmoden nevét viselő vértes ezred összes tisztikara csatlakozott. A menetet kiegészíték a császári kiséret mellett a nemesség tagjai, végre a különböző bandériumok több százai. A tereken sürü tömegben összpontosult megyei lakosság viharos éljenei még azután is, midőn Ő Felsége legmagasb szállásának kapuja alá ért, sokáig viszhangoztak. Itt a cs. k. főméltóságok és Székesfehérvár összes magas nemessége, a főtiszt. papság, a cs. k. hatóságok és a községek képviselői össze voltak gyűlve a legmagasb elfogadásra. A székesfehérvári püspök főt, Farkas Imre úr üdvözölte ő Felségét egy szónoklattal, mely egyszersmind Fehérmegye hódolatát is kifejezte. A lépcsőkön legkegyelmesebb Császárnénk színeivel díszített virághintő leánykák állottak. A főméltóságok, a nemesség, a főtiszt, papság, a cs. k. hivatalnokok S a városi tanács bemutatása után a püspöki széklak előtt felállított községek elöljárói részesültek azon szerencsében, hogy ő Felségét közvetlen körükben láthassák, mire Ö Felsége, kisértetve a Fökormányzó Főherczeg ura cs. Fensége, a jelenvolt tiszthatóságok és nemesség, helytartósági alelnök b. Augusz, s a legalázatosb hódolatra ide sietett fötörvényszéki elnök Umlauff urak által, gyalog a székesegyházba ment, hol Ö Felsége a szertartást végző püspök ur által a templom belsejébe vezettetve az ünnepélyes áldásban részt vett. Ezt a hatóságok és nyilvános intézetek megtekintése követte jelenleg is történik és fog is történni mindaddig, valameddig a művészetnek ez ága az újkor nagyobbrészt hibás irányához ragaszkodik s azt követi, s ez által mindig uj anyagot szolgáltat e fenemlített állapotokra. Most mindenesetre nem tehetünk egyebet, minthogy Schiller állítása mellett maradjunk, hogy a művészet mindig a művészek miatt sülyed, de azt sem kell eltitkolnunk, hogy a jelenkor néző közönsége nagy részére rovandó fel bűnül a művészetnek e süélyedése, miből nem egy mentség hozható fel az előadó művészek mellett. A csak némileg elfogulatlan észlelő figyelmét nem kerülendő el, hogy például szavaló színműben, jól előadott érzésjelenetek, jelenetek közben helyesen kifejezett a rczjáték s a hűn ábrázolt kedélynyilatkozatok napjainkban csekélyebb helyeslésre találnak, s ezeket nem is szokták oly élénken megtapsolni, mint p. o. a hős szerepek vivőitől a történelmi darabokban erős hangsúlylyal ejtett zárszavakat a köpeny szárny obligát fölvetésével s a szinpadróli dühös lelépéssel; — a társalgási darabokban előforduló, gyakran igen is vastag színekkel rajzolt veszekedési jeleneteket, az előadó színésznő túlzott kaczérságát, kegyeskedését, gyors beszédét sat. A vígjátékokban, bohózatokban a komikus szerepek vivőinek túlozását, kivált ha e szerepeket a közönség kedvenczei játszják, és még akkor is, ha ezen túlzás az előadandó cselekvény tendentiájával ellenkeznék. Ha p. o. egy komikus öreg egy jelenetben megijedt, és ijedségét jellemzendő ingadozó lábakkal, reszketve élénk tagjártatás kíséretében távozik, megtapsoltatik , a megtapsolt, — jóllehet az ijedtség magasabb fokra nem emelkedhetett — mentében még jobban elkezd inogni, reszketni, tagjait jártatni, mit természetesen az ily tréfáknak prózai vadászai még jobban megtapsolnak és igy az ilynemű kölcsönös hatás vajmi gyakran soha meg nem engedhető túlzásokra szolgáltat alkalmat, mit pedig minden színésznek a legszorgalmatosabban kerülni kellene, na azt akarja, hogy finom szüvészet lelkesitette előadónak tartassák; — az ilynemű dolgokat a valóságos műérték s finom műveltséggel biró nézők mindenkor rászállták. Továbbá gyakran alkalmaztatik a helyeslés és tapsolás hibásan, ha valamely zártétel vagy más mondat tartalma a nézők gondolkodásmódjának megfelel, vagy pedig annak még hizeleg is. Ha a színész és színésznő még oly roszul, még oly hamis patkossal adta is elő szerepét, rendkívül élénken megtapsoltatik ilyenkor, pedig a helyeslés sajátképen a darab szerzőjét illeti. P. o. midőn Posa (Don Carlos-ban) a harmadik felvonásban ezt mondja: — Egy tollvonás e kéztől, s a föld újra teremtődik. — Adjon ön gondolatszabadságot!“ és hasonló mindenkor élénken megtapsoltatik, pedig ez egyedül a szerző dicsősége. De az ellenkezőre is vannak esetek, midőn egészen egyszerű szavak és kifejezések, melyek teljesen tartalomnélkülieknek látszanak, az előadó által oly szellemileg fogatnak föl, annyi praegnantiával s oly mély érzelemmel adatnak elő, hogy a közönség e fölött hangos helyeslésbe tör ki, mi pedig egyedül a színész érdeméül róható föl. Operáknál szintén így van. A legszebb ragány- és ensemble helyek az előadó énekben, ha még oly correct és öszhangzólag adatnak is elő, megtapsolatlanul hagyatnak, ellenben majdnem naponkint, a leghelytelenebb, értelem- és szövegellenes colloraturák a legélénkebben tapsoltatnak meg — hasonlóképen akkor is, ha valamely énekes az utolsó előtti hangot végnélküli formájává nyújtja tremolázva, mi gyakran egészen a zenészeti rhythmus ellen van, az énekszámot semmi esetre sem szépíti, s mi mellett a zenekarnak az énekesek ezen önkényéhez a legnagyobb figyelemmel kell alkalmazkodnia, mely hatás utáni kapkodás, főleg az újabb időben, igen elharapózott. — Mindez majdnem mindenkor, a legérthetetlenebb módon — legzajosabb helyesléssel jutalmaztatik. Továbbá van még a profán tapsoló rabulistáknak nagy sokasága is, kik nem bírják bevárni, míg az előadott énekrész be van végezve, hanem már annak közepén, a kitűnőbb helyeknél, vagy pedig az utolsó hangoknál hallatják helyeslő zajos nyilatkozataikat, úgy hogy a zeneértőre nézve a rhythmicus megoldás gyakran egészen elvesz, jóllehet azt hallani minden zeneértőnek valódi szükségévé vált. Épen így minden „újra“-kiáltozások, nyílt jelenetbeni előhívás, mint a darab előadását akadályozó s meg nem engedhető cselekvény, minden színpadon eltiltandó volna. A mostani balletek fölötti tetszésnyilatkozatokra nézve a közönség bizonyos része iránti tekintetből, s figyelembe véve az illendőséget is, részletesen szólani nem akarok, mindössze is csak azt említem föl, hogy a legnagyobb frivolitás s a legmagasb fokú indecentia aratja a legnagyobb helyeslést és tapsokat. Ugyanezen rovatba tartozik a napjainkban anynyira divatozó s majdnem erkölcstelenséggé és botránynyá vált virág- s koszorúdobálás a színházban, mely már annyira túloztaték, hogy most majdnem nagyobb kitüntetés, ha valaki az ilynemű ovátiókban épen nem részesül. Mert hogy e bokrétákat és koszorúkat épen nem műismerők és pártolók vetik, ezt számtalanszor láttam; e koszorúdobálók rendesen közönséges emberek, kik sem a művészet sem a színészethez nem értenek, kik — Isten tudja, kinek megbízásából vagy rendeletére e feladatukat legtöbbnyire a legügyetlenebb módon teljesítik, mert gyakran azt sem tudják, kinek vagy mikor kell azokat hajianiok, úgy hogy ebből a darab előadásában a legzavaróbb félbeszakítások s a legnevetségesebb jelenetek támadnak , miért is ezt, nyílt jelenetben egészen el kellene tiltani s csak a jelenet utáni előhívásnál volna megengedhető. Továbbá napjainkban igen sok néző van a színházakban, kik az előadás által mulattatni akarják ugyan magukat, de némileg igen restek a darab folyamának figyelemmeli kisérésére, képzelődésükben nem idézik föl az időt és helyet, mikor és hol játszik a történet, s ennek következtében a legszebb s legs classicusabb szín- és szomorú darabokat unalmasakbnak találják. Hasonlókép igen sokan vannak a színházlátogatók közt, kik — úgy látszik — maguk sem tudják voltaképen, vájjon mulatják-e magukat, vájjon tetszik-e nekik az előadás vagy sem, és ezt — úgy mondván, — mások arczulatáról akarják leolvasni. Ezek mindig egészen mechanire tapsolnak, ha a többiek is tapsolnak, előbírják a színészt, ha látják, hogy a többiek is azt teszik, s hogyha a darab vagy az előadó nem tetszenék, ép oly gépszerüleg fütyülnének, piszegnének s kopognának a többiekkel együtt. Mindezen illedéktelen tetszésnyilatkozatokhoz csatlakoztak még az ilyeneket mesterség gyanánt űző tapsonezok, a tervszerűleg betanított pártolók és azoknak nyilatkozatai, kik mindenkor személyes kedvenczeiket s választottaikat tapsolják meg, ha még oly jól, középszerűleg vagy roszul játszanak is. Alkalmilag nem akarom itt érintetlenül hagyni, hogy az íróknak és előadóknak nem kellene magukat a hiúság és követelő igény által annyira elragadtatni, s kihívottakul tekinteni, ha alig egy féltuczat néző tapsol, mert a közönségnek hallgató s nagyobbrészt intelligensebb része rendesen épen ellenkező véleményben van stb. elkezdve a megyehatóságok és az ugyanez épületben szállásoló megyei törvényszék és szolgabirói hivatalon. A megyeház terét elfoglaló ezrekre mély benyomást tett azon pillanat, midőn a felső emeletekről lejövő Uralkodónak mély tisztelettel hátralépve helyet csináltak, hogy Ő Felsége a készen álló udvari kocsihoz juthasson, Ő Felsége azonban útját a börtönök felé vette és a föld alatt levő börtönhelyiségekbe ment és a foglyok elhelyezéséről és ellátásáról legmagasb személyes meggyőződést szerezni méltóztatott. E legmagasb kegy azonnal szájról szájra terjedt, melyért az alattvalók köszönete az ezervegyületű hangokban és a zászlók örömdús lobogtatásában, midőn Ő Felsége ismét megjelent a téren, leghűbb nyilvánulását találta. A nemzeti bank földhitel osztálya. II. Sz. Mindenki fog rá emlékezni, kinek figyelmét a közélet e fontos jelensége nem kerülte el, hogy a bécsi bank földhitel osztálya azon időtájban alakult, midőn Prágában és Pesten nagyobb földbirtokosaink ismételve sürgették oly mezőgazdasági hitelintézet létesítését, mely a gazdaközönségen, kövér kamatok hajhászata nélkül tetemesen segítsen. Azt lehetne tehát képzelni, hogy a nemz. bank földhitel osztálya, midőn ún.a hason törekvéseket a versenytérről leszorította, egyszersmind az ezen törekvésekhez kötött pénzügyi feladat könnyebb megoldásáról is gondoskodott. A dolog azonban nem úgy áll. Midőn 1856 jul. 1-én az ausztriai nemzeti bank földhitel osztálya működését megkezdte, kétségkívül a realitások tulajdonosai sorsának könnyítését tartotta szem előtt s 1857. május 7-kéig ki is kölcsönzött 10,629,900 forintot záloglevelekre, 12 havi lejárati időre. E zálogleveleket a kölcsönvevőnek nem kellett egyik bankárháztól a másikhoz beváltás végett hordani, azokat maga a nemzeti bank %%. levonással, bankjegyekben, ugyszólva készpénzül beváltotta. Igaz hogy ez VW- levonás is veszteség volt a kölcsönvevő birtokosra, de a megszorult ember garasokra nem néz s gondolja magában ily apró veszteséget könnyen kiheverhet, csakhogy egyszer nagyobb összeg pénzhez jusson Alkalmasint a nemzeti bank nagyon megkeveselhette e 12 havi lejáratos záloglevelek után járó */4% hasznot s 1857. máj. 7. a kölcsönzéseknél a 12 hónapra szóló záloglevelek kiadása meg lön szüntetve. Uj kölcsönvaluta hozatott be, mely 6 és 10 évre, továbbá bizonytalan lejárati határidőre szóló záloglevelekből áll. A kölcsön legfölebb 32 év tartamára szól, melynek eltelése után a kölcsön törlesztve van, ha az adós kamat és tőke visszafizetés fejében évenként 7%-t fizet; természetesen a törlesztéssel összekötött rövidebb időtartamú záloglevelek évi százalékai aránylag magasabbak A 6 és 10 évi kölcsönöknél az adós, 6% kamatot fizet a tőkétől s a lejárati idő eltelése után a tőke visszafizetendő. A törlesztési kölcsönök zálogleveleinek — mint már említettük, határozott lejárat- idejök nincs, hanem évenként, éspedig legalább is az előbbi évben történt tőke-visszafizetések aránya szerint kisorsoltalak s beváltatnak , nem is annyira beváltatnak, mint inkább visszafizetésre rendevék. Nem lehet feltűnő, ha e visszafizetési formán vagyis az „annuitas”-on sok földbirtokos kapva kap, kivált miután a „földhitel-osztály“ alapszabályaiban az áll, hogy ez újonnan behozott záloglevelek számára, a nemzeti bank, leszámítolás útján, megfelelő szilárd árfolyamot biztosít, és hogy a földhitelosztály „telekkönyviig még be nem jegyzett realitásokra is kölcsönöz Magyar, Horvát és Tótországban, Erdélyben, a szerb vajdaságban és temesi Bánságban.“ Igaz, hogy ez 1857. máj. 7-ki rendszabály által a kölcsönvétel módja a földbirtokosra nézve megkönynyitetett, mert hiszen az alapszabályiig megkivántató okmányokat, melyekkel valamely jószág tulajdoni jogát s a netalán ellene támasztott igényeket kimutatja, megszerezni valami lélekölő fáradságba nem kerül, hanem ott van aztán a bökkenő : a jelzálogilag lekötött jószág hányad részéig kap a kölcsönvevő zálogleveleket, és ha már kapott, hogy adjon túl azokon,a lehető legkevesebb veszteséggel. Hic Rhodus! Mi az elsőt illeti, minden jól szervezett földhitelintézetnél, telekkönyvi és egyéb betáblázások útján, oly szigorú és szilárd becslés alá kerül a kölcsönért folyamodó birtoka, hogy az, jelzálogának épen a szigorú becslés általi biztosságánál fogva, ha nem mindig, és nem mindenütt feléig, dedáig reális értékének, bizton számíthat a kölcsönre. Természetesen ezt csak oly hitelintézet teheti, mely elegendő pénzkészlettel bír a kölcsönért folyamodók igényeinek kielégítésére. És ebben keressük annak okát, hogy a nemzeti bank földhitel osztálya, gyakran a kimutatott értéknek csak 1/5 részéig kölcsönöz, sőt azt lehet állítani ez a szabály, mert aránylag kevés pénzzel rendelkezik a kölcsönért folyamodók nagy számához képest, nem mintha valósággal kevés lenne tőkéje, de mivel a tőke után nagy nyereséget akar húzni s kevés záloglevelet tart forgásban, így például a folyó évi június havi és egyszersmind félévi kimutatásból is látjuk, hogy a 8 millió néhány százezer pftból, melyből az összes reálkölcsön áll, záloglevelek csak 2 millió értékig vannak forgalomban, vagyis a nemzeti bank a záloglevelekből 6 millión felül visszavásárolt s mivel az adós legjobb esetben is veszteséggel adja el, a bank legalább is száztól 1 3 jut nyert, vagyis a fentebbi összegnél majdnem félszázezer forintot. Másfelől azt sem kell felejteni, hogy a bank , záloglevelei nagyobb részét oly pénzen, mely neki csak nyomtatási költségbe került, vásárolta vissza, és hogy a mely pénzért a bank rendes 5% kamatot fizet (és pedig ha félévi kimutatást veszünk, csak az első havi kölcsön után fizette az 500-t hat hónapra, de már a következő havi kiadott kölcsön kamatát csak öt hónapra és így tovább, míg a záloglevelett után neki egész fél évre és az egész kölcsönösszeg után jártak a kamatok, az neki, mint a félévi tiszta jövedelemből kitűnik (140,*116 pft) bő 7°/0-tel fordult vissza. A banknak e nyereségét természetesen a földbirtokos osztálynak kellett megérezni, csakhogy veszteség alakjában, holott a nemzeti bank földhitel osztálya, a földbirtokos sorsán való könnyítés tekintetéből alakult. Mi a záloglevelek pénzzétételét illeti, egyszerűbb is, czélszerűbb is volna, ha a hitelintézet közvetlenül egyezkedik a tőkepénzessel, maga állapítja meg a kamatlábat és egyéb feltételeket, nem zár ki kisebb tőkepénzeseket sem, ha egyszer ajánlkoztak és elegendő garanciát nyújtanak, mondjuk ez sokkal czélszerűbb intézkedés volna, mint a bankházak közvetítése. Most a földbirtokos, kezében zálogleveleivel, Péterhez Pálhoz fordul s 15,000 pftnyi értékű zálogleveleit megesik hogy tizenegy, de az is megesik, hogy 9 ezer ftért kénytelen eladni. Ilyen műtéthez pedig a mezei gazda aligha fog utóljára is egyebet mondani, minthogy „eben gubát cseréltem.“ Ehez járul, hogy a földbirtokos még arról sem bizonyos , nem fogják-e neki felmondani a záloglevelekre szóló kölcsönt, daczára annak, hogy a 6% kamatot s a törlesztési járandóságot pontosan fizeti, holott mily nagy előny volna, ha a földbirtokos 32 évig fel nem mondhatólag kaphatna bizonyos összeget s azt oly csekély részletben, mint a kölcsönvett tőkének 1%-re fizethetné vissza. Például a 100,000 forintot felvett adós, 32 év alatt, számszerint csak 32,000 forintot fizetne vissza ; a differentia, a részletesen visszafizetett 1000 ftos tőkék kamataiból, s ezen kamatok kamatjaiból tervén ki, miáltal az adós, a 100.000 forintot — meg sem érezné — oly könnyen fizethetné vissza. Persze hogy ez nagy jótétemény volna, de azt csak meg fogja engedni mindenki, hogy a nemzeti bank, kegyes alapítványi intézetnek magát ne tekintse! roki neve betűrendben: Dobos Donát, Emrich Rudolf, Kokoskay Benignus, Krocskó Szilárd, Sidy Ferdinánd, Markovics Rókus, Markolt Domonkos, Paluch Jenő, Sujánszky Eustach, Vajda Emánuel, Várhelyi Barnabás, Vérty Vincze. Rendkívüli tanárok : Nagy Péter (rajz), Rózsányi Márton, (szépírás), Kladivko Vilmos (zene- és énektanár). A tanulók száma 312. Ebből róm. kath. 170, helvét vall. 9, ágostai 2, egyesült gör. 3, nem egyesült 119, izraelita 9. Nemzetiség szerint magyar 160, német 15, horvát 1, szerb 23, oláh 104, zsidó 9. — Az iskola ideigl. igazgatója : Sujánszky Eustach. i.,18. A szegedi kegy. tanitórendi nagygymnasium évkönyve első helyen „Paedagogiai jegyzetek“ czim alatt neveléstani aphorismákat tartalmaz. A tanári kar következő rendes tagokból áll: Nagy Márton (igazgató), Söjtöry Zsigmond, Tege Alajos, Szilassy Ignácz, Lechner Imre, Rohrer Antal, Szendy Nép. János, Perlaky László, Czeh József, Berzay Elek, Való Kai József, Csaplár Benedek ; rendkívüliek: Vukovics Sándor (vallás), Löw Lipót (héber vallás tan.), Wéber János (ének), Bernstein Ferdinánd (franczia nyelv), Vitkovics Lőrincz (rajz), Czech József (szépírás). Tanulók száma 321. Tanév kezdetén volt 316 tanuló. Ebből 172 szegedi, 154 vidéki. 9. „Értesitvény a bajai gymnasiumról, VI. folyam. Értekezés: „Kell-e vallásosan nevelni a gymnasiumi ifjuságot?“ Irta Horváth Ferencz. Tanárok: Horváth Ferencz igazgató, Bándi János, Csamári József, Czirfuss Ferencz, Holup Mátyás, Klamarik János, Kalmár József, Nurka Károly, Paulik István, Petter István, Pressner János, Stoczek György. A tanuló ifjúság száma: Év elején volt a létszám 305, év végén 291. Ebből katholikus 212, helvét hitv. 5, ágostai 2, görög nem egyesült 5, izraelita 37. Magyar 196, német 33, szerb 5, dalmát (horvát ?) 20, zsidó 37. Az érettségi vizsgálaton múlt évben 5 tanítvány vizsgáltatott meg, s mindenik érettnek nyilvánittatott. A jelen évi érettségi vizsga jul. 30ra volt kitűzve, melyre 6 tanuló vállalkozott. Ez értesitvényben „Előadási nyelv“ külön rovat alatt olvassuk : „Bármennyire megfeszítettük is törekvésünket, lehetetlen volt annyi eredményt idézni elő, hogy a német nyelvet jövő évben több tantárgyra lehetne alkalmazni, mint ez év folytán. “ Ez év folytán pedig a bajai főgymnasiumban német nyelven adták elő : a természettudományokat a félgymnasiumban (5—8 oszt.), a német nyelvtant a 4—8 oszt.ban, a mennyiségtant a 7—8 oszt.-ban, végre a históriát a 8-ik osztályban. A jövő évben is németül fognak e tantárgyak is ez osztályokban előadatni, úgy mindazáltal, hogy az előadás nehezebb helyein kellő világosság okáért a magyar nyelvet is igénybe veendjük.“ 10. „A nagykárolyi kegyesrendi algymnasium évkönyve ily czim alatt az értekezést: „Kalászatok a nyelvészet mezejéről“ Koczányi Ferencz igazgató tanártól. Tanárok nevei: Franics Antal, Grossmann Alajos, Horváth Márton, Koczányi Ferencz, Könnye Alajos, Palkovics József. Tanulók száma az év végén 84. Ezek közül kath. 44, helvét 7, ágostai 1, egyes, görög 22, héber 9, magyar 77, oláh ő. 11. A keszthelyi premontrei kath. gymnasium programmja, kiadta Szita Sándor ég. m. Értekezés : „Igénytelen nézetek a német főnevek neme meghatározása s némely elnevezések körül“ Sülley Mátétól. Tanárok: Szita Sándor 22 év óta t., Pintér Endre 26 év óta, Novák Athanáz 28, Bélaházy Miklós 20, Sülley Máté 12, Schinpöck Bene 2, Kerekes Jákó 1 év óta tanár. Rendkívüli tanárok (világiak) Holczmann Ferencz (ének), Emecz József (rajz). Tanulók száma 73. Ebből rom. kath. 60, ágost. 3, izr. 10, magyar 63, izraelita 10. Gyim. és reáliskolai értesitvények az IS.6/?. isk. évre. 7. Az aradi minorita rendi nagy gymnasium értesitvényében két értekezést olvasunk. Egyik tiszta számtani: „A kör kerületének viszonya átmérőjéhez.“ Lidy Ferdinandtól; a másik szól a „Szépírás befolyásáról"az ifjúság erkölcses kifejtésire és jövőjére.“ Rózsaági Mártontól. Tanác! A szegzárdi borkereskedő részvénytársulat igazgatóságának üzlettudósítása. Midőn a Szegzárd és vidéke szőllőjének állása és a jövő szüzetrei kilátásról szóló jelentésünket kézbesítenék, kérjük tisztelt ügyfeleinket, ezt figyelmükre méltatni. A hoszszan tartó telet mártius vége felé a legszebb tavasz váltván fel, szelleink ápril közepén sok reményre jogosítottak, melyből azonban a 20-kán belü hideg, a 26- és 27-ként erős fagyok és havazás okozta tetemes károk sokat levontak . Ma májusban járt kellemes idő, ha az említett fagy által okozott károkat némikép helyre hozta is, a nálunk rendes időjárás mellett, már Május végén lejárni szokott virágzást előidézni többé képes néha valami is csak Magyar könyvészeti 399. A. B. C. a helynevek megmagyarázójából. Irta ifjú E. S. Pest, nyomatott Emichnél. 1858. 8-rét 20 lap. 400. Jó Nap, azaz imádságos könyv, melyben mindennapi ájtatos imádságok, énekek és istenes foglalatosságok szép oktatást a keresztény katholikus emberek lelki vigasztalására egybefoglaltattak. Harmadik kiadás. Magyar-Óvárott, Czéh Sándor könyvnyomdáinál 1857. 32 edrét. 209 lap.