Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)

1857-09-18 / 2300. szám

Ennyit az úrbériségekről, mikből kiki láthatja, hogy itt a körülményekhez képest előhaladás, mozgás, élet van. Legnagyobb élénkség, mozgás van pedig a vas­ut­a­n­­. Ezer meg ezer kéz használja mindnyájunk örömére a jó időben ásóját, kapáját a vasúti átépí­téseknél , de nem tagadhatni, hogy a gazdák öröme közé üröm vegyül, egész világ a vasúthoz megy, a fe­hérkenyeres különben is magát most a bőségben jól érző munkás nagy bért követel, mely a pénzellenség­­hez é­s gabonaolcsósághoz mérve szörnyű arányta­lanságban áll, és a szegény gazda kénytelen a túl­­csigázott követelést is megadni, vagy az egerekre, varjukra bízni jövő tavaszig osztagjait. — A föl­d­­beváltások is erélyesen folynak . — beváltó biztos itt Terényi Lajos, megyénk egykori alispánja, ki mind a nép előtt, mind a nagyobb birtokosok előtt kedves egyéniség lévén eddigelé önkényten egyesség utján, kisajátítási törvényes eljárásra nem szorulva, váltotta be a szükséges téreket. Ily választás jó tapintat volt, a haza tiszte­­teletben álló fiaitól gróf Andrássitól és Apponyitól, kiktől és társaiktól ez ország kicsiben és nagyban sokat és méltán sokat vár. — A tapasztalat mutatja , hogy hol a munkavezetők a vasútnál ama jó magyar emberek, ott itt annyi a napszámos. Majd a vasúti állo­mások betöltésénél is figyelemmel kiséri a közönség a tiszai társulat nemzeties irányát, s attól sok ma­gyarnak, sorsához, kiképzettségéhez mért tisztessé­ges kenyeret előre is jósol. A híres gyulai csatornázás folytatása, — bár a mezei munkák még alig engedik, — nagy erő­vel megkezdetett, valamint a várost különböző véd­­gátak kijavítása is munkába vétetett. Ég a munka mindenfelé hangyaszorgalommal, de a gazda zsebét üti a lapos guta, s az Isten gazdag áldásából, annyi ezerféle munka, teher és fizetés mellett, — csak ten­gődnünk, nem gyarapodnunk lehet; — csak egy jobb jövőben szabad és lehet kárpótlást várnunk, mi nélkül el kellene végkép keseredni. A gazdászati és kereskedelmi dolgokról külön czikkben adván tudósítást, itt nagyobb tekintetű do­logként még el kell mondanom , hogy egy a két vá­rosi tanács és lakosság meghallgatásával a megyefő­­nökség által tett javaslat folytán a n.váradi cs. kir. helytartóság Magyar- és Ném­e­t - Gy­ul­a vá­­rosainak, melyek mindenike külön úrbérrel külön tanác­csal volt ellátva, egyesíttetését egy pol­gármester egy tanács alatt elrendelte, és első októ­­bertől fogva nem lesz többé Magyar-és Német-Gyula, hanem lesz csak „Gyula mezőváros“ , — tudják meg ezt a kalendáriumb­ók, a tisztviselők és mások, ki­ket illet. — A polgármester már ki is van ne­vezve Brudkovszky György , a szarvasi szolgabiró hivatalnál ez időszerinti 1­o 11 n­o­k. Fizetése lesz 1000 pft. L. Becs, sept. 16. rt. úgy látszik, nemcsak a politikai meddőség, az érdekes újdonságok hiánya okozza, hogy mind a pá­risi lapok, mind pedig Oroszországnak brüsseli köz­lönye a „Nord“ épen most, midőn a Dunafejdelemsé­­gekben a diváni választások kezdődnének, újra meg­indítják támadásaikat Yogoridesz s a Dunafej­­delemségbeli összes hivatalnokok ellen. E rendkívüli erőfeszítések oka bizonyosan az lesz, hogy az unió­­ellenes pártot meg akarják ijeszteni, s ha lehet demo­ralizálni. Tán így maguknál a választásoknál is a rendetlenséget remélik nagyíthatni, hogy így későbbi reeriminatiók számára elegendő anyagot szerezzenek. E mozgalmat mindenesetre annak jeléül tekinthetni, hogy az egyesítés tervével nem szándékoznak föl­hagyni, sőt az orosz franczia részen e jól fizető pert­­ lehetőképen nyújtani akarják , hogy bizonyos ál­lamok irányában fenyegetésül mindig egy új keleti háború damokleszi kardját foghassák kezökbe. Francziaország jelenlegi magatartása ez ügyben gátolja a maga idején tettük azon észrevételt, hogy Osborneban a moldva oláh ügyre nézve nem végez­tek semmi véglegest, s hogy néhány sugalmazott lap­nak kissé túlságos diadaloskodása Lajos Napó­leon engedékenysége miatt el volt hamarkodva. Szintúgy el volt azonban hamarkodva a franczia la­pok örömrivalgása is R­e­s­i­d pasa visszalépése miatt.­­ A­zultán nem kegyétől megfo­ztva bocsátá el R­e­s­i­d pasát a tanzimai tanács elnökségétől (mint Parisban hirlelik), de R­e­s­i­d pasa maga szántából mon­dott le ezen hivataláról. Általában a rajnántúli la­pok, a keleti ügyekre nézve, legújabban még bizhat­lanabbakká lesznek, mint azelőtt voltak, így most többi közt kisül az is (mit mi azonnal gyanítánk), hogy a mit Perim szigetéről s a török és ausztriai óvástételekről ennek az angolok általi megszállása ellen összelármáztak, az mind csak a „Constitution­­nel“ szerkesztőségének koholmánya volt. Az utolsó keletindiai posta már sokkal megnyug­tatóbb híreket hoz, mint bármely előtte való hozott. Ha még nem is mondhatni, hogy a fölkelés szűnő­félben van, de azt mégis föltehetni, hogy tetőpontját már elérte s nemsokára majd fogyni kezd. Az első dühnek, mely félvad népek fölkeléseiben mindig a legborzasztóbb, most már vége van; ezzel vége lett a meglepett angolok legelső, zsibbasztó ijedt­ségének is. A benszülöttek hallatlan kegyetlen­kedései gyökerestül kiirtottak az angolokból min­den felesleges emberséget, kíméletet és tekinte­tet. A hol még ők (az angolok) az urak, ott minde­nütt élethalál-harczra állanak készen s az angol­szász faj elmorzsoló erélyével fojtanak el minden lá­­zongási mocczanatot. A fölkelőket a hadi és élelmi­szerek fogyatéka, pusztító betegségek és az erők szétforgácsolódása egyes elszigetelt főnökök között teljes szétbomlással fenyegetik , míg viszont a britek csak most kapnak lassankint hazárokból erősítéseket s léphetnek föl támadólag a lázadók főpontjai ellen. Meg akarok halni. Eredeti vígjáték 1 felvonásban. Irta Kövér Lajos. (Először adatott a nemz. színpadon sept. 14-kén.) Senki sem vádolhat azzal, hogy keresve keresem a hibát. Nem kell azt keresni, ott van mindjárt a da­rab elején. Hibából indul ki, s hogy bírálata hibáz­­tatáson kezdődik, oka nem én vagyok. A főszemély mindjárt elejénte fölfoghatatlanná van téve. A darab elején megtudjuk, hogy az előtte való nap a főszemély, egy szép fiatal ember, valamelyik vendéglőben egy vitának való fötam­ja, melyet ott bizonyos kisvárosi kör az öngyilkolás fölött folytata. Egyik rész azt vitatta, az öngyilkosság gyávaság. A másik fél, hogy ahhoz nagy bátorság kell. Ez utób­biak közt vala a vidéki város orvosa is, ki nagy ékesszólással védte a Werthereket és Catokat. Szó­beszéd közben az orvos azt mondá többek közt, hogy oly mérget tud készíteni, mely az embert biztosan és gyorsan menti meg a földi lét minden bajaitól. A nevezett fiatal ember, Fegyneki, nagy figye­lemmel kisérte a vitát, mint azon utas, ki ismeretlen vidékre vágyva nem tudja,az utat s körülötte épen arról foly a beszélgetés. Ő meg akart halni. Másnap a — darab kezdetén — Fegyneki az ifjú Lendvai képében belép a színpadra, mely épen az öngyilkosság védelmezőjének, az orvosnak szobáját ábrázolja. Itt találja a becsületes orvost (Szilágyi), ki elégedetten él hat gyermekével együtt, kik közt a legidősebb egy 20 éves leány. Fegyneki mindjárt el­ső fölléptével azon kezdi, hogy az orvos, úgymond, tegnap szépen védte az öngyilkosságot. Látja továb­bá azt is, hogy terhes családja van, melynek mentél nagyobb örökséget hagy, annál jobb. — Azért ime itt van 20 ezer forint, ez azért adja neki a tegnap említett mérget, mert ő halni akar. Ezt az ifjú oly nyugodtan, oly határozottan adja elő, mintha arról volna szó, hogy Kerepesre akarván utazni, 20 fu­ért legyen szíves átadni neki equipage-át. Fegyneki elő­adása oly nyugodt, értelmes, magaviselete oly józan, hogy se a néző, se Marai orvos nem láthatja rajta az elmebeli háborodás legkisebbjelét is. Higgadt,jó­zan, komoly szándékú ember áll előttünk előadása és magaviselete modorából ítélve. Most már az a kérdés, hogy egy esze ily teljes bir­tokában levő ember, minő gondolatoknál fogva jöhe­tett ez orvoshoz, kit semmi oka sincs nem becsüle­tesnek tartania, 8 ily forma rövid határozott ajánlat­tal állani elébe: Uram, itt e 20,000 frt, add nekem mérgedet, én tisztán bevallom, hogy halni akarok. Az ifjú ez ajánlata több oldalról valószínűtlen. Ha az öngyilkosság nem jár is mindig elmebeli megza­varodással, természeténél fogva titkolózó. Van elég fájdalmas példa rá, hogy az olyan is, ki e szándék ébredése előtt elveszte eszét, szébolyodott állapotban lepte meg a borzasztó eszme, minden egyebet ki­beszélt, csak szándékát nem. Nem hisszük, hogy le­gyen orvos, kihez komolyan e kerek felszólítást in­tézték volna. A lélektani hibát növeli még azon anyagi körül­mény, hogy Fegyneki nem volt kénytelen az öngyil­kosságnak épen e nemét választani. Könnyebben minden gyanú eltávolításával választhat rala pisz­tolyt. — Valószínűtlen , ha Fegynekit romlatlan em­bernek képzeljük, hogy ő még bűntársat is akart volna szerezni. Daemoni öngyilkos lenne az, ki egyet­len bűntényre, melyre maga is elég, még mást is bű­nössé tenne. Az öngyilkosságot elkövetők sokkal szerencsétlenebbek, semhogy e gondolatra mennének. Azt hisszük e lélektani szempont kizárja azon még lehető ellenvetést is, hogy Fegyneki azért folyamo­dott oly bizton az orvoshoz, mivel ezt igen rosz, megvesztegethető embernek tartotta. Fegyneki az or­vost derék embernek tartja, de ha felti­sszük is, hogy romlottnak hitte, miért akart, midőn maga nem volt rosz ember, egy másikat gazdagítni, s ennek fejében egygyel több vétekkel terhelni? Meg lehetünk hát győződve a felől, hogy ha vala­ha hasonló ajánlatot tett valaki egy orvosnak, szán­déka nem volt komoly, han­em bizonyos önző czél­­ból csak demonstratio akart lenni az ajánlat. Hogyan képzelhessük most magunknak Fegyne­kit ?— Be lehet rá bizonyitni, hogy szándéka nem volt szinlett s lépése nem akart demonstratio lenni. Másfelől úgy viseli magát, mintha szándéka nem vol­na komoly. Tehát sem komoly, sem szinlett. A dolog valóban képtelen volna, ha nem tudnók, hogy itt csak egy egyfelvonásos színmű kedvéért van így elrendel­ve a fenebbi jelenet. Ha e jelenb­en jól-roszul keresz­tül esünk, gondolhatta a szerző, majd a vígjáték többi része kedvéért a hallgatóság, mely nem szokott szőrszálhasogató lenni, elnézi a zavaros expositiót. Azonban, ha a szerző csakugyan így gondolkodott, nagyon tévedett. Ez első hiba egész végig rész hatás­sal van a nézőre,­­ habár egy nagy rész nem is tud magának számot adni arról, miért nem tesz hatást a színmű. Először és mindenek előtt Fegyneki e magavisele­te egy másik, nagy szerepet vivő egyént tesz előttünk csaknem oly érthetetlenné, mint ő maga. Ez pedig a már említett Marai orvos. E becsületes úri­ember azelőtt való estve szónokolt az öngyilkos­ság mellett s erős védokokkal mutogatta, hogy az bá­torságra mutat. Ő tehát nem tarta azt, mit sokan és főként az orvosok, hogy az öngyilkosság elmebeteg­ségből foly. Marai orvos mindjárt másnap egészen másként be­szél. Miután Fegyneki előadta ajánlatát, e fiatalt be­tegnek tekinti, kit csupán homoeopathicus labdacsai fognak kigyógyítni az öngyilkolási mániából. Teg­nap az öngyilkosság elszántság és bátorság, szóval valami szép és emelkedett lélekre mutató tett volt, ma már kedély­betegség, mely a gyomor megromlá­sából, vé­rtorlódásból, szóval az allopathia következ­tében áll elő ! Az orvos az egész darabon át mindig labdacsaival akarja kigyógyítni az ifjút. Ha valaha, úgy épen e felnevezett jelenetben győződhetett volna meg az orvos Fegyneki józan és elszánt magavisele­téből, hogy az ember hideg számításból lehet öngyil­kos. Fegyneki semmivel sem jogosítja fel, hogy be­tegnek tartja akár az orvos akár a néző. Felőbb már érintem, hogy Fegyneki az orvost de­rék embernek tartja, mint szavaiból kitűnik. De azon tette, hogy őt oly határozottan s csaknem kétely nél­kül akarja egy bűn elkövetésére rábírni, azt mutat­ná, hogy az orvost ő a legromlottabb emberek egyi­kének tartja, az orvos erkölcsi érzete iránt Fegyneki agyában élő zavar kis mértékben a nézőre is elragad. Midőn neki az ajánlatot teszik, becsületérzésnek semmi erősebb fellázadását nem látjuk,­­ később sem veti szemére az ifjúnak, pedig a kigyógyulása után sem kér töredelmes bocsánatot e rendkívül sértő aján­latért. Szerencse, hogy az orvosnak nem jutott eszébe cselhez folyamodni, midőn az ajánlatot teszik neki. Hogy nem látszott, mintha rész néven venné a bántó ajánlatot, annak később nagy hasznát veszi­­ a szerző. Az orvos szép szerint visszautasítja Fegyneki ajánlatát. Ez eltávozik s már az utczán is van, mi­dőn az orvosnak hirtelen egy csel jut eszébe, mely által megmentheti az ifjút. Az ablakból visszainti őt, ő meggondolkozott, úgy mond, az alku áll. Marad­jon csak a fiatal ember egy félóráig az ő szobájában, ő addig elkészíti a kívánt mérget. Az orvos távozik, Fegyneki az orvos szobájában várakozik rá. Csak mellesleg említettük fenebb, hogy Marai or­vosnak egy 20 éves leánya volt. Ez a most halni vá­gyó Fegynekit rég ismeri, rég rávetette szemét,­­ de Fegyneki egyátalában nem ismeri őt. Az orvos leánya végig hallgatta az oldalszobából az atyja és Fegyneki közt folyt párbeszédet. Mihelyt Marai eltávozik egész elszántsággal jön elő, hogy az ifjút a sír széléről Marait, édes atyját pedig egy bűn örvényéből rántsa vissza. E jelenet a darab nagy ré­szét teszi. Hosszú és unalmas — mert egy része csu­pa okoskodás. A házi kisasszonynak sikerül nagy nehezen az ér­­zéktelen ifjút szóra birni s számadásra vonni, miért akar meghalni. Fegyneki életuntságot ad okul. Gyűlöli a vi­lágot, embereket, nem talál örömet, érdeket: nincs miért tovább élnie! Az ablakhoz megy, kimutat az utczára. Elmondja, hogy a­kiket az utczán lát, mind nyomoru férgek, ha sziveikbe tekintünk. Amott két rokon mosolygva üdvözli egymást, pedig az ifjabbik alig várja, hogy az idősebb meghaljon és vagyona rá szálljon. — Amott egy másik tán templomból jön, pedig szenteskedése csak tettetés stb. Ez előadás­ban a fő mit sajnálnunk kell, az eszmék mindenna­­pisága. Azonban most Laurán van a sor, hogy az emberi szív és élet szép oldalai felett tartson érteke­zést. Midőn Laura megy az ablakhoz s azon kimutat, arczából olvassuk, hogy valami szépet, eredetit,meg­indítót fog elmondani: a néző egy pillanatig nagy várakozásban van. Azonban csalódunk! Laura nem azon szép vonásokat tárja föl előttünk az életből, melyek mindennapiságuk miatt fel se tűnvén, midőn azokat egész világításban mutatják föl, közelségük s valódiságuk által lepnek és inditnak meg. Mennyi ily elrejtett s pedig oly közellevő vonás van az élet­ben ! — Laura kivételes eseteket hoz föl, melyek oly ritkák, hogy a színpadon elmondva valótlanok és minthogy kétség fér hozzájuk, hatástalanok. Am­ott egy ifjú, mond Laura, szándékosan kerül bizonyos házat. Ezt azért teszi, mivel azon ház lakóit egészen ő segítette föl, s most nem akarja magát annak tenni Az alsó-csongrádi Tiszaszabályozási társaság gyűlése. Az alsó-csongrádi Tiszaszabályo­­zási társaság aug. 24-kén gyűlést tartott. Az érdeklettek mindenek előtt elhatározták a munkála­toknak a kitelhető legnagyobb erővek­ folytatását s azoknak teljes bevégzését, hogy már valahára a megkezdett gátaknak a Tisza áradásai által rende­sen okoztatni szokott megsérülése czélszerű intézke­dések által megszüntessék. Az illető mérnököknek előterjesztett jelentései szerint ugyan­is kiviláglott, hogy az 1852. és 1857. közötti időszakban a Sártó­­tápéi gátvonalon, a több mint 300,000 p forintba ke­rült gátakból 32,000 □ öl a Tisza és Maros hullá­mai által elsodortatott; e gátak tökéletes helyreállí­tására mintegy 74,000 □ ölnyi földmunkálat szük­séges, mi 200,000 pftba kerülne. Továbbá a Maros­nak a Tiszába Szeged városánál történő beömlése hozatott szóba, s elhatároztatott, miszerint lépések fognak tétetni annak kieszközlésére, hogy a Maros Szegeden alul, az úgynevezett „Boszorkány-sziget“ mellett vezettessék a Tiszába. Ugyanazon nap a felső-csongrádi szabá­lyozási társulat is gyűlést tartott, melyben a megkezdett munkálatok teljes erélylyeli folytatása szintén elhatároztatott. Ismét a nemzeti bank jelzálogosztálya. T. olvasóink, hiszszük, figyelemmel kisérték a nemzeti bank jelzálogosztályáról itt többrendű czik­­keinket, s velünk együtt meggyőződhettek a felől, hogy a magyar földbirtokos, ki most magyar földhi­telbank hiányában e jelzálogosztályra van utasítva, kölcsönt a nemzeti bankkal előnynyel nem köthet. Ezt (Fk.) t. munkatársunknak közelebbi kedden megjelent czikkéhez irt szerk. jegyzetünkben is igye­keztünk megfoghatóvá tenni, e jegyzet, valamint va­lamennyi czikkünk által nem a földbirtokos meggyő­ződésére kívánván hatni, hiszen a földbirtokos ré­szint tapasztalásból, részint egy kis számítás után rájött állításunk igazságára, hanem ismételve a „ma­gyarországi mezőgazdasági hitelbank“ szükségessé­gére kívántak utalni. És ezt mindig azon erős meg­­­­győződéssel tettük, hogy a m. minisztérium, melynek óhajtásai közzé tartozik, hogy mezei gazdaságunk kifejlődjék, s a föld terhei elviselhetése mellett a birtokos részére a földmivelés és miveltetés jövedel­­messé váljék, s igy az egyesek gyarapodásában, a gazdaság felvirágzásában az állam ereje, hatalma növekedjék, hogy mondjuk a magas minisztérium, mely a pestbudai kereskedelmi és iparkamara által kért „magyar országos bankot“ mint a kitűzött czél­­nak meg nem felelőt nem engedélyező, belátván hogy a nemzeti bank jelzálog osztályának 9%nél is többe kerülő kölcsöne, hogy a hitelintézet fiókjainak 11-­­nél magasb kamatú hitele a megszorult földbirto­koson nem segít, készséggel jóváhagyandja a „ma­gyarországi mezőgazdasági hitelbank“ felterjesztett alapszabályait. A magyarországi mezőgazdasági hi­telbank“ szükségessége, sürgetősége mellett legkö­zelebbi sorainkkal öszhangzó és erős érvet, megdönt­hetően támaszt találunk a hivatalos „P. O. Z.“ban, s ennek nyomán a magyar hivatalos lapban. A hiv. lap bécsi levelezője igen érdekes és nemcsak a köl­csönt kereső földbirtokosok tájékozására szolgáló felvilágosítást nyújt a nemzeti bank jelzálogosztálya felöl. „Nem ritkán történik,úgymond,hogy a birodalom ke­leti tartományaiból különösen Magyarországból való földbirtokosok, kik itt a nemzeti bank jelzá­log osztályánál személyesen vagy ügynökeik által kölcsönt keresnek, keserűen megcsalódva érzik magukat, tapasztalván, hogy a nekik kölcsöntőkéül átadott záloglevelek legtávolabbról sem állnak azon magas, a névszerinti értékkel majdnem egyenlő ár­folyamon, mely hírlapjaink börzetudósításaiban van följegyezve. A­helyett, hogy papírjaikon 99% száz­lolival túladhatnának, meg kell elégedniük, ha a hatéves záloglevelekért 90 '/­, a 10 évesekért pedig épen csak 86 száztolit kapnak. Ezért rövid magya­rázatát kívánjuk adni azon ellenmondásnak, mely a hírlapokban közlött árfolyam s a záloglevelek va­lódi árai közt látszólag fenforog. Azon zálogle­velek, melyek mint „a cs. k. nemzeti banknak 5% elsőbbségi kötelezvényei“ vannak az árfolyam-tudó­sításokban említve, csak olyanok, melyek csupán egy évre 100 ft összegben adatnak ki, és a kölcsön kiszolgáltatásánál csak igen alárendelt sze­repet játszanak, oly formát, mint az aprópénz más kisebb pénzműveletek­­n­é­l; a kölcsönvevő t. i. nem a fő összeget kapja ki 100 ftos kötelezvényekben, hanem csak sok esetben, midőn az ezreseken felül még bizonyos egyenetlen számú summa esik reá, annak egy részét, t. i. a szá­zasokat, míg a tízesek és egyesek bankjegyekben fizettetnek ki. Az ezresek 1000 frtos záloglevelek­ben, melyek egyesség szerint 6 vagy 10 évre szóla­nak, szolgáltatnak ki. Ezen záloglevelek (1000 frto­­sok) kelnek a fölemlített 90­­/4 és 86% árfo­lyam szerint.­­ Egy példa még inkább fel fogja világosítani a módot, mely szerint a kölcsön kiada­­tik. Egy birtokos p. a költségek s első évi ka­matok levonása után kap 18,760 forintot, és pedig p. 10,000 forintot tízéves, 8000 ftot hatéves ezer­­forintos záloglevelekben, melyek közöl az elsőkért a pénzváltónál 86, az utóbbiakért 80%%-t kap. A többi 760 ft részben hasonlag záloglevelekben éspe­dig egy éves 5% es elsőbbségi kötelezvényekben, 700 ft, és 7 60 ft bankjegyekben fizettetik ki; az em­lített egy éves 100 ftos kötelezvények kelnek pedig a hírlapokban említett 99% és 99­­/2 árfolyammal. Mert immár azok, kik kölcsönt akarnak fölvenni, a 12 hónapos záloglevelek magas árfolyamát összeza­varják azon tiz- és hat évesekével, mely a hírlapok­ban nincs emlitve, innen származnak azon tragi-co­micai jelenetek, melyekről levelünk elején emléke­­zünk.“ PESTI NAPLÓ. (­ Pest, sept. 18. Főherczeg Főkormány­rzó Ur 0 cs. Fensége a b. Sina Simon által Császár 0 F el­e s­é­g­e Gödöllőn léte alkalmából jótékony czélokra leg­­magasb rendelkezés alá helyzett 10,000 frt nagy részé­nek 5%-os magyar földtehermentesitési kötelezvényekre rendelt felváltása után határozni méltóztatott, hogy abból: 1) 2400 pfrtnyi alapítványi tőkével egy alapítványi hely a Josephinum árvaházban; 2) 3600 pfrttal egy alapítványi hely a pesti vakok in­tézetében ; továbbá 3) az irgalmasok kórodájában Budán 2000 frttal; és 4) a pesti szegénygyermekek kórházában 1000 frttal — egyegy alapitványos betegágy, — alapittassék; végre a fenmaradó 2635 frtnyi összeg készpénzben egyenlő ré­szekben a Budapesten létező két nőegyletnek a szegények gyámolitására kiszolgáltassák. Ő Fensége továbbá rendelni méltóztatott, hogy a fönemlitett két alapitványhely betöltése végett, az intézeti igazgatóságok által az időszerinti javaslatok báró Sina elé terjesztessenek s hasonlag az alapítványi ágyakba le­endő fölvételnek az intézetek részéről önállóan csak ak­kor lehet helye, ha az iránt az alapitó maga nem ren­delkezik. — Főherczeg főkormányzó urőcs. fensége a tegnap esti vonattal Pozsonba elutazott, onnan rövid időre a Parendorf mellett létező nagy lovas táborba me­nendő — hová Császár Ő Felségének megérkez­tét is várják. (B. H.) — A „K. Közi.“ utján értesülünk, hogy eddig élő a marosvásárhelyi reform, főiskola számára 32,400 frt gyűlt be. Ezen összegből egyes adakozók és egyházi köz­ségek 22,400, a papok és iskolatanitók 7800 pártot ad­tak. Még több adakozás beküldése is váratik.­­ A magyar gazdasszonyok számára egész külön iro­dalom készül. A „Gazdasági Lapok“ kertészeti rovata, a Hutiray-Lukács lapja eddig elő ismeretes, sőt a „Nővilág“ czímű szépirodalmi és divatlap sem feledte ki programm­­jából a gazdasszonykodási rovatot. Most Vahot Imre nyit előfizetést egy ily nemű kézikönyvre. Czime : „A jó magyar gazdasszony könyve“. A mun­kát a legjobb (idegen) források után állítja össze, s al­kalmazta saját viszonyainkhoz Környei János. Kör­­nyei urat nem ismerjük e téren mint szakértőt, de Va­hot Imre, ki kétségkívül jártas e tárgy mind elméleti mind gyakorlati mezején, neve alátételével biztosítja a magyar gazdasszonyokat, hogy a könyv az elmélet és a magyar gazdasszonykodási gyakorlat tekintetében meg fog felelni a kívánatnak. Ezenkívül ígéri, hogy 60 fametsz­­vényt ad a 12-24 sűrűn nyomatott íven, s figyelmezteti a közönséget az 1 pft előfizetési díj csekély voltára. A gyűj­tőnek 10 előfizető után ingyen példány fog járni; a ki 20 példányt gyűjt, csinos kötésű szépirodalmi könyvet kap jutalmul, a ki 30-at gyűjt, megkapja a magyar írók arcz­­kép csarnoka 1-ső vagy 2-ik műlapját, a ki 50-et gyűjt az mindkettőt. Ily előzmények után lehetetlen sok előfi­zetőt nem ígérnünk Vahot Imre könyvének. Az előfizetés f. é. oct. 30 ig egyenesen Vahot Imréhez küldendő. (Or­szágút 5. sz.)­­. — „Mátyás diák naptára“ 1858-ra megjelent. Szerkeszti Vahot Imre. Ára 24 pkt. — B.-gyulai t. levelezőnk irja : „Nem elég volt, hogy a múlt júliusi vásárra jövő felsőbb megyei marha­kereskedőket kirabolták a kondorosi csárdánál fényes nappal, hanem egy kis helyváltoztatással ugyancsak a pesti országútban. Szarvas és Mező-Túr közt eső fek­e­­tehalmi csárda táján e hó 4­dikén délutáni 4—5 óra közt 4 elfödött arczú fegyveres betyár, a vásárra jö­vőket sorral sorra megállította s pénzüktől, értékesb hol-s mijüktől, gyűrűiktől, óráiktól sat. kifosztotta. — Valóban­­ nagy szerencsétlenség ránk nézve, — kiknek most annyi eladó marhánk volna, hogy vásárainkról legjobb vevőink elmaradoznak.“ — Sept. 21-kén kezdve hetenkint csak négyszer fog

Next