Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-18 / 2300. szám
innen utasszállító gőzös indulni Zimonyba, u. m. hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton mindig 7 órakor reggel. Az érkezés Zemlinből ide szerdán, pénteken, vasárnap és kedden fog történni. A „Brémai újság“ írja : Tripoliból közelebbről érkezett tudósítás szerint még van némi reménység, hogy a bátor afrikai utazó Dr. Vogelről elterjesztett azon hír, hogy Wadaiban kivégeztetett volna, valótlannak fog bebizonyulni. A Borgui szultánnak egy jan. 20-kan kelt levele nem említi ez eseményt, s nem tartják valószínűtlennek, hogy Dr. Vogel Elderfurba indult. Nemzeti színház. Sept. 15. „Hűség hűtlenségből.“ Vígjáték. Irta Kövér L. — Ma adatik: Maina. vigj. 3 felv. Irta Szigligeti. A pestbudai hangász egyesületi zenede növendékeinek beiratásuk: f. é. sept 21-től kezdve 26-kig naponkint délután 3 órakor megy végbe a zenede termében, Pesten a redout épület 1-ső emeletében a „Magyar királyhoz“ czimzett vendégfogadóval szemközt. — Uj növendékek az ének-, hegedű-, fuvola-, zongora-, generalbassus-, gordonka- s klarinét-osztályba a szokott föltételek mellett vétetnek föl. — Uj részvényesek a szabályok értelmében szintén beléphetnek az egyesületbe, s gyermekeiket ingyen küldhetik a zenedébe. Kelt Pesten, 1857. sept. 16. A pestbudai hangászegyesületi zenede igazgatósága. LEVELEZÉSEK. Komárom, sept. 16. A sors nem szűnik meg üldözni bennünket; tegnap délután 2 órakor ismét tűz ütött ki városunk egyik szélén, a temetősoron, s egy óra alatt 8 ház égett le. Nagy szél lévén, s a házak sűrűen építve és náddal födve, sokkal nagyobb szerencsétlenségtől tartottunk, ha a polgári és katonai hatóságok a helyszínen megjelent főnökei erélyes intézkedésének, s a lakosok és oltásra kirendelt katonaság megfeszített erejének az ádáz elemet elnyomni nem sikerült volna. Teljes méltánylással kell megemlítnem, hogy jelen alkalommal semmi erőszakoskodás nem volt szemlélhető, s mennyire a tűzi zavar engedi, az oltásban legjobb rend uralkodott. Biztosítva volt három ház. Egy pár be is égett. 1. 1. KÜLFÖLD. Francziaország. Közelebb említik, hogy a franczia császár és porosz király összejövetele még függőben látszik lenni. A „D. Alig. Zig“-nak e tárgyban Párisból sept. 13-tól egy imák. Azon közlések szerint, melyek hozzám érkeztek, a franczia császár és porosz király közti összejövetelre komolyan működnek. Ezen politikai esemény eszméje, mint állítják, Hatzfeld úrtól került ki, és ezen diplomata el is követ mindent, hogy azt létrehozza. Berlinből ide sürgönyök érkeztek, melyek e tárgyra vonatkoznak, és a melyek a porosz követségtől a külügyminisztériumhoz küldettek. — A tuilleriák udvara a porosz képviselő eszméjét megelőző készséggel fogadta. Itt — igy folytatja a párisi levelező — ezen második fejedelmi találkozásra politikai súlyt helyeznek. Mindenekelőtt Ausztria elleni érzelemnyilvánítást látnak abban, mégpedig mint a lipcsei lap levelezőjének oka van hinni, jogosan. Szerinte csak az nehéz, hogy az ember a bécsi kabinet iránt Párisban uralkodó hangulatra magyarázatot találjon; az ember kísértetbe jön az egykor oly barátságos viszonyban hirtelen közbe jött ezen fordulatnak valami titkos okát keresni. Mert, hogy a Dunai fejedelemségekre vonatkozó véleménykülönbség hatna be ily mélyen, ezt annál kevésbbé lehet feltenni, mert az egyesítést Anglia is ellenzi, s a franczia kormány Anglia irányában mégis oly gyöngéden viseli magát , mint csak lehet. Francziaország részéről — folytatja a párisi levelező — nagy igaztalanság is volna ezen ellenállás miatt annyi boszúságot okozni; sokkal inkább volna oka a bécsi kabinetnek a franczia kormányra neheztelni, miután amaz a fejedelemségek kérdésében közelfekvő fontos érdekeket véd, míg emez agyrém után fut. Azt sem lehet föltenni , mond a levelező, hogy Francziaország csupa merő szeretetből Szardinia iránt, állana oly feszesen Ausztriával szembe. Hiszen az utóbbi az olasz ügyekben úgy járt el, amint Párisból és Londonból csak kívánhatták. Hogy ezen feszültségben része van az orosz diplomatának, az kétségtelennek látszik ; de hogy, amint az ember állíttatni hallja, egyedül ez lett volna képes a két kabinet közt ezen hidegséget előidézni, ezt biztosan kétségbe lehet vonni. Levelező szerint legvalószínűbben lehet az okot feltalálni, bizonyos körülmények összetalálkozásában, melyek a francziaosztrák viszonyra kedvetlenül hatottak. Akármint legyen a dolog, az tény, hogy a diplomatiai világban, mind a küszöbön álló, mind a még bizonytalan fejedelmi összejövetelben mind világosabban ismerik fel Francziaország azon törekvését, hogy Ausztriát elszigetelje, vagy annak elszigeltségét mutassa. Végre levelező szerint a politikusok, úgy látják, hogy azon franczia szövetség terve, melylyel III. Napóleon állítólag foglalkozik, valamivel határozottabb körvonalakban tűnik fel. Csakhogy az járul még hozzá, hogy ezen szövetségbe Poroszországot is be akarják vonni, hogy a kitűzött czélt teljesen elérjék. — Mint sept. 13-ról írják, a császár hadsegéde Fleury tábornok már akkorra Párisba érkezett, hogy a Stuttgartba való utazáshoz minden előkészületeket megtegyen. Bizonyosnak látszik, hogy a császár 20-án a franczia fővárosba ér, s 21-én útnak indul. Még mindig vitáznak a felett, várjon a császárné elkísérendi-e férjét vagy nem. Némelyek tudni akarják, hogy Eugenia császárné elmarad, ha az orosz császárné Stuttgartba nem megy; mások azt állítják, hogy a franczia császárné III. Napóleont minden esetre el fogja kisérni, miután a látogatás tulajdonképen a stuttgarti udvart illeti. — A „Nat. Zig“ szerint a franczia császár egyikben sem fog időzni azon német városok közül, melyeken útja keresztül visz. E szerint azt lehet hinni, hogy amint eleinte jelentve volt, csak Metz és talán Rheims részesülnek a császári látogatásban. — Ezen lap is említi továbbá, hogy Párisban az indiai postát óráról órára feszültséggel várják ; ezen feszültség azonban szerinte azt mutatja, hogy ott nem csupa nagylelkűségből éreznek rokonszenvet Anglia bajai iránt, hanem maguknak is jól megfontolt okaik vannak, melyeknél fogva a felkelés végét óhajtják. Daczára a hivatalosan hirdetett rokonszenvnek, s e rokonszenv túl a csatornáin meleg fogadásának, még mindig nem látszik, hogy a konstantinápolyi legutóbbi összeütközés nyomai el volnának enyésztetve. Sokan félnek, hogy a dunai fejedelemségekbeni új választások a két diplomatiai tábor közt újra súrlódásokra adnak alkalmat. Tudva van — mond a „Nat. Ztg.“ levelezője — hogy a moldvai kajmakám a választásoknak négy hóra való elhalasztását kérte ; azonban e halasztást a Porta meg nem adta, miután a választási határidők a hatalmakkal időközben megállapittattak. — Párisból sept. 16-ról kelt távirati tudósítás szerint a „Moniteur“ jelenti, hogy fel van kérve annak kinyilatkoztatására, miszerint az angol idegen légió alakításáróli hír alaptalan. — Mint írják, azon franczia katonák, kik a hadi gyakorlatoknál magokat kitüntették, jutalmakat fognának kapni. A boldogítandók névsora már munka alatt van. Távirati tudósítás szerint a táborba vezető vaspályát sept. 15 kén nyitották meg. — Sept. 11-kén a júliusi oszlopról ismét egy harmincz éves forma ember ugrott le, kinek azonban ESTI POSTA. Pest, sept. 17. Az orosz császár sept. 14-én megérkezett Berlinbe, s a keleti pálya lakhelyénél a porosz király, azután a potsdami vaspályafőnél, ahová az összekötő vonal vezető, a porosz királyi család nagyszámú herczegei, valamint a hesseni választófejedelem, a Mecklenburg-schwerini nagyhg, a nassaui hg és Frigyes németalföldi hg által fogadtatott. Ott voltak egybegyűlve a diplomatiai testület, a miniszterek, a Berlinben tartózkodó tábornokok, a katonai hatóságok, a polgármester, és a helyhatósági tanács küldöttsége, hogy a czár megérkezését üdvözöljék. Az elfogadás után a két uralkodó a charlottenburgi kastélyba ment. A stuttgarti találkozás egyik főszemélye tehát Würtemberg fővárosához közelg, — másik nemsokára megindul, — de a harmadikról, t. i. a porosz királyról azt mondja az a berlini sürgöny, mely II. Sándor megérkeztét jelenti, hogy Frigyes Vilmos sept. 23-ka táján Sziléziába szándékozik, ahol meg akarja tekinteni Frigyes németalföldi herczeg jószágát. Ha ezen utóbbi jelentés áll, akkor valószínűleg füstbe ment azon másik utazási terv, melyet a porosz királynak az utóbbi napokban tulajdonítottak, hogy t. i. : a franczia császárral való találkozás végett akár Darmstadtba akár Stuttgartba menne. Alighanem igy jár azon legujabban felmerült hir is, mely ausztriai Császár Ő Felségének Napóleon császárral leendő találkozásáról beszél, mely találkozás az augsburgi Alig. Zrg hallomása szerint szintén Octoberhóban, a belga „Independance“ németországi hírei nyomán pedig a jövő tavaszszal menne végbe. Ellenben ama régebben felmerült tudósítás, mely szerint ausztriai császár Ő Felsége, nagybátyjának a porosz királynak az e nyáron tett látogatását visszaadja, csakugyan valósulni látszik. Az augsburgi „Allgemeine“ azt mondja, hogy a cs. kir. Ap. Felsége October 16-kán indul el, de minthogy előbb Ferdinand császár Ő Felségénél teend látogatást ez utóbbinak nyári lakán, az orosz császárral, aki 15-kén (14 kén) érkezik Berlinbe, az itteni királyi udvarnál semmi esetre nem találkozhatik. Ezen találkozást úgy tekintik, mint amely Németországra nézve a stuttgarti összejövetelt ellensúlyozza. Mint a kölni lapnak írják Thouvenel ura maga rég megnyert szabadságát csakugyan fel fogjuk használni, és Párisba jövend, de csak akkor, ha a moldvai választásoknak végük lesz. Párisban azon megjegyzést teszik, hogy az aldunánál valamennyi hatalom tart egy hadihajót Francziaországon kívül. Ez is küldött ugyan egy ágyúnaszádot oda, hanem ezen naszád szünet nélkül javítás alatt van Konstantinápolyban. — Napoleon császár Oscar de la Vallée-hoz egy levelet intézett, a mely most közzététetett, s minden esetre eléggé jellemző. A levél igy hangzik : „Saint Cloud palota jun. 21 1857. Uram! Az ön ily czimű könyvének „A pénzszámlálók (Les Manieurs d’argent) ajánlását annál örömestebb elfogadom, mivel az egy törvényszéki személy műve. Midőn a társaimat valamely valódi rész támadja meg, akkor az igazságszolgáltatás orgánumainak a baj kimutatására és az orvoslási módok kijelölésére célzó közreműködése leginkább szolgál például. Ön maga részéről ily példát ad oly könyvet tévén közzé, melynél nem kétkedem, hogy a történet tanulmányai az erkölcsiség elveit hangosan fogják gyámolítani. Szerencsét kívánok, és köszönetemet mondom önnek. Higyen én uram érzelmeimben. (Aláírva) Napoleon. — Sept. 14 kén reggel tűz ütött ki a „Moniteur“ hivatalában Voltaire-utcza 13 sz. — A kár tetemes, mivel semmit megmenteni nem lehetett. A kéziratok, a „Moniteur“ évfolyamai s más becses gyűjtemények, a kormány levelezése, a könyvtár, a betűszedés egy része és az egész bútorzat a lángok martalékává lőnek. Hir szerint a tüzet égő szivar okozta. — Tunis-ból Marseille-be f. hó 14-kén 10-diközölt tudósítások érkeztek. Ezek némi fogalmat nyújtanak arról, hogyan jött a bey azon gondolatra, hogy egyszere mélyen kiható reformokkal lépjen elő. A franczia admiral Tréhouart a bey-vel azon nyilatkozatott közré , miszerint a hajóbandával csupán a végett jelent meg, hogy azon reform -terveket , melyeket a bey tervez, fegyveres kézzel gyámolítsa. Ezen nyilatkozat után bocsátá ki a bey az új törvényeket, polgári egyenlőségről, egyedárusság eltörléséről, kereskedelmi szabadságról, teljes ingatlanszerzési jogról stb. Mindezek egy európai előtt magokban véve, derék dolgok, melyek azonban a tunisi egyéb viszonyok, és az odrogirozás rögtönös volta mellett, megannyi csiráját rejtik magukban a forrongásnak , nem is említvén azt, hogy a mahomedán már azért is gyűlölni fogja azokat, mivel azok a francziák által csak úgy röviden mint a zsidó üldözések miatti büntetések szabottak reájuk. A fentebbi törvények kihirdetése után a bey látogatást tett a hajórajnál, mely épen készülőben volt Tunist elhagyni. Hogyan fog ezen teljes átalakítás idegen seregek jelenléte nélkül fenállni, azt belátni bajos. Ezentúl a bey nyugati szomszédainak beavatkozási ürügyekben nem lesz fogyatkozásuk. — Míg a holsteini rendek el nem fogadási ítéletet mondanak az előterjesztett alkotmányjavaslat fölött, azalatt a lauenburgi rendek hasonlag azt végezték, hogy sérelmeikkel a német szövetséghez fordulnak, mert letettek minden reményről, hogy egyenesen Dániával az ügyet rendbe hozhassák. — A P. Lloydnak írják Bécsből sept. 16-kán: „Seymour angol követ tegnapelőtt Bio gróffal értekezvén, jelenté ez alkalommal, hogy kormánya körjegyzéket fog kibocsátani, melynek tárgyát a jemeni part irányában a babelmandelli szorosban fekvő Perim szigetének az angolok általi megszállása képezendő. A sziget visszaadásáról szó sincs. Az angol kormány cáfolja a fényes kapunak a szigetre való igényeit. — Azon tudósítások, melyeket Párisban sept. 14- kén Indiából kaptak, mint írják, nem okoztak ott valami nagy sensatiót. Indiában — igy vélekednek — a dolgok roszabbra nem változtak, ami remélni engedi, hogy Anglia most, midőn az erősítések érkeznek, a fölkeléssel csakhamar készen lesz. — A külügyi hivatalba Londonba érkezett sürgöny, mely újabb híreket, közöl Indiából, így hangzik : „A „Peking“ Bombayból folyó hó 4 kén érkezett Suezhez augustus 15-kéig terjedő bombayi hírekkel. Havelock tábornok a fölkelőket jul. 29. és 30-kán Abivur-al-Gungenál (a Times javítása szerint : Bithur-al-Gunge) megverte, majd minden ágyusokat elvevén. Azt hitte, jul. 31-kéig Luknóba ér. A 7, 8. és 40-ik ezred, s a 12-ik nem rendes lovas ezred jul. 23-kan Dinapurban föllázadt. A 10-ik ki, hogy a hálára kötelezettek köszöneteiket fejezzék ki! (Az ily dolog nem az életben, hanem a gyermekek olvasókönyvében szokott olykor előfordulni). Amott, folytatja Laura, egy szegény szobaleány megy az utczán. Ez korábban nála szolgált. Egy vagyonos fiatal kérte meg, de a szobaleány, mert nem szerette, nem akart nejévé lenni. — A néző nem tartja igen épületeseknek e példákat, de Fegyneki az első védsánczból ki van verve — meggyőződik, hogy elmélete, mely szerint minden ember rész, tovább becsülettel nem tartható. E csupa életphilosophiai elcsépelt maximákkal s bármi kézügybe akadott példákkal folytatott csatározás meglehetős unalmas , mert száraz okoskodás.. Mintha érezte volna az író, hogy e száraz elmélkedés nem illik a színpadra, azt gondolatjainak minden összeszedése, képzeletének minden munkába hozatal nélkül írta meg. Ami hirtelen eszébe jutott mintha kéne,szerítve lett volna a sietésre, rögtön papírra tette. A jelenet eddig leírt részében a szerző „dormitál.“ Most Fegyineki elbeszéli, miért akar tulajdonkép meghalni. Ő milliomokat örökölt, — de csaknem mindenét elpazarlotta, s hogyan viselhesse még e „rászakadt élet„et! Ezzel a mi fiatalunk a halált kívánó okok legbelső fellegvárában képzeli magát. De az elszánt ostromló innen is kizavarja. Fegyneki jeles festő, mond Laura, a zongora játékban virtuóz, s ha gazdagsága által nem ragyoghat is, tehetséges dicsőséget, s elég becsületes életet biztosítnak számára. — Mindez egyszerű és igaz — Fegyneki is úgy találja. Ez egyszerű igazság annyival meglepőbb, mivel itt Laura azt is elárulja, hogy ő már régebb ismeri őt s rég érdeklődik iránta! — E fölfedezés nagy zavarba hozza Fegynekit. Laura, a 20 éves hajadon a legértelmesebb színpadi nők közé tartozik, kiket valaha Komlósi Ida akármely német vígjátékban személyesített. Az utóbb érintett okoskodás az ifjú védokainak legerősebb védbástyáját röpíti a levegőbe, Fegyneki a legkétségbeejtőbb kirohanásra szánja el magát: hazugsághoz folyamodik. Ő szeretett, úgymond, de szerelme nem viszonoztatott, amiből a következik, hogy neki meg kell halnia. E váratlan kirontásra az ellenség ingadozni kezd. Laura a szó teljes értelmében felpirul, s ha beszélyben szerepelne a keserű csalódás, egy pár csillogó könyv tolakodnék elő szempillái alól. Laura zavarba jötte oly nyilvánvaló, hogy a karzaton levők is tisztán láthatták, mennyivel inkább a mellette levő Fegyneki. Hogy a leány érdeklődik iránta ezt Fegyneki már látta fenebb is, hogy szereti őt ebben többé nem kétkedik. Fegynekit saját győzelme fegyverzi le. Egyszerre szerelem támad benne. Szerelmessé lenni, megbánni és bevallani hazudását egy pillanat műve. Egymásnak szerelmet vallanak — s az ifjú vissza van rántva a nyílt sir partjáról. — E jelenet fő részét teszi ez egész vígjátéknak — itt dől el mint látjuk a fiatal sorsa s bukik meg öngyilkolási szándéka. Nem szükség mutogatnunk, hogy az eszme alapjában szép és költői is, mely a vígjáték központját teszi. Az öngyilkolási szándékékot a szerelem, e színpadi universális gyógyszer oszlatja szét. E jelenet azon része, midőn a szerelem elárulja magát is ez ifjúban ez érzelem támad a kivitelben is elég jó s fénypontját teszi a darabnak. Csak az a kár, hogy mint a fenebbiekből kitűnik, hosszú s unalmas párbeszéd után érünk ez érdeklő ponthoz. Midőn a szerelmi vallomások épen javában folynak, a dolog hirtelen más fordulatot vesz Egy rendőrrelén meg két katonával, hogy Fegynekit, mint politikai szökevényt bekísérje. Ez meg is történik Laura nagy fájdalmára. Az orvos volt az, ki mint tudjuk a méreg elkészítése ürügye alatt távozván el félórára, ide utasítá a rendőrséget. Terve az, hogy az öngyilkosságot tervező fiatalt vagy két hónapra hűsre tétesse s ezalatt homoeopathikus lapdacsaival gyógyitsa ki. Az ifjú elkísérése után az orvos megjelen, s maga, a befogatás kieszközlése épen annyira megijed, mint leánya, midőn megtudja, hogy a fiatalt, mint politikai bűnöst fogták el. — Nem tudjuk, miért hozta bele a a szerző a játékba ez új fordulatot. Az orvos aggodalma legfeljebb arra való lehet, hogy igazolja a nyomban következő görcsös nevetést, midőn az orvos és leánya ablakából látja, hogy a rendőrség az ifjút szabadon bocsátotta! A nevetés azonban minden előbbi aggodalom mellett sincs eléggé indokolva s az öröm nem ragadja magával a nézőket. A nevetés még bántóvá is lesz Fegyneki részéről. Még kívülről halljuk őt nevetni! Merőben képzelhetetlenné válik előttünk az ifjú, ki csak egy negyed órával előbb szabadult meg az öngyilkolás sötét gondolataitól, kinek ugyanazon negyedórában támadt szívében egy új érzelem, mely életének más irányt ad, s ki mig befogatáson is, keresztül ment. Hogy képes ily ember hahotázva nevetni! Nevetése szomoritóbb, mint előbbi halálos komolysága. Csak most hisszük őt valóban elmebetegnek, midőn gyógyultnak kellene tartanunk! Még bántóbb e nevetés, ha eszünkbe jut, hogy a fiatalnak most mindenekelőtt töredelmes bocsánatot kellene kérnie az orvostól, kin ugyanazon félórában, pénzbeli ajánlata által a legnagyobb méltatlanságot követte el. Azt hisszük ez az oka, hogy nevetése a közönség nagy részére nem ragad el, sőt visszataszító. Kövér több vígjátékában láttuk a nevetés indokolatlan alkalmazását, s azt hisszük szerző azon tévedésben van, hogy a vígjáték vígabbá válik ha a szereplők bármi okból nevetnek. Pedig jobb, ha a színész nem csak a közönség nevet. A színészt csak ott kell nevettetni, hol teljesen bizonyos, hogy a közönséget magával ragadja. Nem szükség elmondanunk, hogy a mese a fiatal pár boldogulásán s az öreg orvos beleegyezésén végződik. Nem ereszkedünk ki az utolsó jelenet leiratsára, melyben Laura és Fegyneki maguk maradván, ez a legmindennapibb életben is nagyon esetlen párbeszédet folytat Laurával. „Én még nevét sem tudom kegyednek“, így kezdi Fegy neki a párbeszédet. A néző úgy is elképzelhetné, hogy a szerelmesek előbb utóbb megkérdeznék egymás nevét. Sokkal jobban érdekelné a közönséget az ifjú úr lelkiállapotját látni, amit azonban szerző nem tár föl előttünk. A költőtől az indulatok érzelmek hű festését várjuk, akár szomorú, akár vígjátékban. Szavaiknak híven kell jellemezniök az egyént, a lelkiállapotot. Ekkor soha sem lesz a párbeszéd mindennapivá, soha se jőnek zavarba a szereplők, mit mondjanak egymásnak. A darabban nincs comicum, s habár dicséretesnek tartjuk, hogy szerző lélektani alapra igyekezett fektetni meséjét, világos, hogy nem volt czélja az öngyilkolást nevetségessé tenni. Az úgynevezett franczia társalgási vígjátékok legtöbbet ártanak a vígjáték-irodalomnak. Azok elmésséggel és szellemdús megjegyzésekkel akarják pótolni a comédia éltető elemét. Valódi mélyenható festmények helyett az emberi lélek életéből az elmésségek és paradoxonok czifra röppentyűit látjuk, melyek csak egy pillanati mulattatásra szánvák. Kövér e franczia iskolát vallja magáénak , — de nyilvánvaló, hogy nem jár tehetségének megfelelő úton. Társalgási párbeszédeit nem jellemzi az elevenség ; az elmésség nagyon gyéren csillámlik fel; az életből ügyesen, és az életre nagy ügyességgel csinált paradoxonok, ez álgyémántok, melyekben a francziák többnyire kitűnnek, aztán ismét az elegantia, a styl rendkívül ügyes fordulatai, melyben ismét többnyire jelesek, Kövérnek nem erős oldalai. A franczia irók a hibáig viszik az eredetiség s a hatásos szavak hajhászatát. Kövér darabjai pedig épen a túlságos keresetlenség s a styl merő formátlanságában szenvednek. Ő egészen elhanyagolja styljét, sőt nyelve a leggyengébb s gyakran hibákkal is terhelt prózák közé tartozik, így a francziák azon tévedését, hogy a társalgási vígjátéknak annyira finomnak kell lennie, hogy comicum se legyen benne, átveszi ugyan, de jobb s legalább csillogó tulajdonaikkal nem dicserhetik, sőt úgy látszik, nem is i igyekszik bírni. A fenebbi darab, bár magva, mint láttuk lélektani, a compositióra, az érzelmek hű festésére, az indulattok valószínű előállítására, a stylus és nyelvre való figyelem nélkül íratott. — E kis vígjátékra ennyi megrovást halmozni nem volna érdemes, ha ebben a már előttünk jól ismert író néhány általános gyengéjét nem látnék újra felmerülni, s nem látnók helyén gondolatébreszésül irányára nézve észrevételünket elmondani. SALAMON FERENCZ. Magyar könyvesssz. 448. Mátyás diák naptára. Budapesti képes kalendáriom 1858-dik évre. Földmivelők, gazdák, gazdasszonyok, közs. elöljárók, kézmivesek s a tan. ifjuság tanácsadó s útmutatója. Számos képpel. Szerkeszti Valtér Imre Pesten. Müller Gyula sajátja. Nyomatott Gyurián Józsefnél. 1857. 16 rét. 192 lap. 449. Közönséges, alkalmi s ünnepi egyházi beszédek. Készítette néhai Fésös András, debreczeni lelkipásztor, s a Tiszántúli hely hitv. egyházkerület főjegyzője. Közrebocsátja Némethi Lajos, a debreczeni helv. hitv. nyelv főgymnasiumban vallástanár. Első Füzet. Közönséges egyházi beszédek. Debreczen városa könyvnyomdájában. 8-rét 192 lap. Ára 1 ft 20 kr. pp. - - -----* nevét és állapotát nem ismerik. Egypár tuczat ember volt az emelvényen, a kiktől a szerencsétlen még az ugrás előtt azt kérdezé : „hogyan lehet az, hogy embernek bátorsága legyen magát oly magasságról levetni!“ Kuna fejedelemségek. Nem hiában volt a „Pays“ a moldvai első napi választással megelégedve. Az ottani papság a maga képviselőjét megválasztotta, mégpedig az unió pártjából, amit az északi pápaság befolyásának tulajdonítanak Serivan Neophit archimandrita 137 szavazatot kapott azon választókerületben, ahol az első választások alkalmával csupán négy választó jelent meg. A főbb papság az archimandrita testvérét és Kalinik püspököt, kik mindketten az egyesítés barátai, egyhangúlag választá el. Azonban az orosz érdekeket képviselő „Nord“nak, valamint a franczia lapoknak ezen első napi választásról még korán van az átalános eredményre következtetést vonni.