Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-17 / 2299. szám
211-2299. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó • hi v a tal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli) panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, sept. 17. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. Hitrletmények Aro -6 h*sobos Petri sor háromsori hirdetésnél 4 p. kr. B4 .niru.t. tllicity Ch. uija • iyegdíj külön lOpkr.MagUn vics GhaB&boa petit sor5pkr Szerkesztési Iroda, Egyetem-utcaa 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p.p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ 1957. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDAPESTEN, házhoz hordva 3 pírt. VIDÉKEN, postaküldéssel 4 frt. pp. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hirdetésnél 4 párral számittatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, Sept. 17. Tájékozás. (Fk) Vogonidesz herczeg nem sokáig sütkörészhetett a franczia kegy napfényében; uj fellegek tornyosulnak feje fölött s úgy látszik, mintha az alig letűnt fergeteg ujult erővel akarna felvonulni. Az Étoile du Danube már is keményen korholja Francziaország s a vele szövetkezett három protestáló hatalom azon engedékenységét, miszerint a kaimakam letétetését nem kívánták. A dolgot nevetségesnek lehetne mondani, ha annyira boszantó nem lenne. Ugyanazon percben, midőn a törökök a követségi zászlók újbóli kitüzetése miatt mashalláh-t kiáltanak, máris ismétlődni kezdenek azon jelenetek, melyek a diplomatiai összeköttetés félbeszakadását eredményezték. Ha némely franczia lap mindazáltal a választások „kielégítő“ haladásáról szól, ez mit sem jelentő phrasis, mely által legfölebb azt akarják nyilvánítani, hogy a választások az ő szemek előtt már sokat vesztettek eredeti fontosságukból s hogy a Dunafejedelemségek ügye egészen más úton fog rendeztetni. És valóban bárminő ellenkezők legyenek is sok tekintetben a stuttgarti találkozásra vonatkozó hírek, annyiban mégis teljesen összevágok, hogy a Dunafejedelemségek ügye a tanácskozás főtárgyát képezendi s hogy azon utak fognak megfontoltatni, miken e kérdés európai congressus elé hozatalát lehetségessé tehetni. A Porta és Ausztria köztudomás szerint ellenzi e tervet, de ha nem csalódunk a helyzet megítélésében, utolsó percében ők is engedni fognak. Láttuk ezt a múlt havi stambuli intermezzóból is. Akkor, az igaz, csak a forma körül forgott a vita s Bécsben azt mondhatták, a választás még nem maga a szervezés, amarra nézve engedhetünk, a nélkül hogy emerre nézve eddigi nézeteinktől eltérnénk. De hisz még a conferentia sem maga a szervezés s igy e tekintetben is engedni fognak, ha a követelés a másik részről elég hangosan s erélyesen történik. Pedig meg fog történni, úgy kell történnie. Ha a választások az unióra nézve kedvezőtlenül ütnek ki, Franczia és Oroszország csak nem fog minden további ellenállás nélkül kapitulálni, hanem a dolgot addig fogja bonyolítani, míg épen csak conferentia maradand mint egyetlen kijárás. Ha pedig az unió elve győzne, Ausztria részéről ismét oly nehézségek fognának az újjászervezés elé gördíttetni, hogy azoknak kiegyenlítése ismét csak a hatalmak conferentiájától várható. Hogy a franczia és orosz császár az unióról végképen lemondtak volna, mi sohasem hittük s a dolgok mostani állása fényesen igazolja abbeli tamáskodásunkat. Az ügy végkimenetelét mindazáltal e percben senki sem bírja előrelátni, mert senki sem ismeri azon mértékét az ellenállásnak, melylyel Ausztria a fejedelemségek unióját gátolni kész leend, se nem azon mértékét az erélynek, melyet az ellenfél az unió keresztülvitelére fordítani szándékozik. Poroszország a fejedelemségek ügyében a protestáló hatalmak mellett állt s igy könynyen képzelhető, hogy a porosz királyt a most készülő találkozásba is bele akarnák vonni, míg Ausztria mindent elkövet, ama törekvések ellensúlyozására. Ausztriai császár őfelsége berlini utazása — bár igaz lehet, hogy annak egyenes politikai czélja nincs — mégis azáltal, hogy épen e percben akar történni, legalább közvetett összefüggésben látszik állam a stuttgarti összejövetellel. Nem hisszük azonban, hogy Poroszországot a Dunafejedelemségek dolgában eddig elé követett politikájától egykönynyen el lehetene téríteni. Ausztria tehát — ha a krízis megújulna — alkalmasint még most is régi négy ellenével fog szemközt állani, miután Szardinia nézeteiben sem történhetett változás. Hanem augustus eleje óta annyiban mégis megváltozott a helyzet, hogy most valószínűleg Anglia is az oroszfranczia részen lesz található. Az osbornei találkozás s azon nyílt rászólás, melyet Redcliffe lord politikája az angol sajtóban talál, am az aggodalmat épen nem légből kapott gyanánt mutatja. Meg kell vallani, hogy Napóleon Lajos e tekintetben remekül manővíírozott és két hónap alatt eszélye által oly eredményeket vívott ki, mik teljes mértékben megérdemlik a politikai világ bámulatát . Oroszországgal mindinkább szívélyes viszonyra lépett s nemcsak a czár személyes barátságát, hanem ugyanazon után Európa legconservativebb hatalmának elismerését is vívta ki magának, a mellett a Franczia- és Angolország közti hagyományos ellenségeskedés helyébe lépett nyugati szövetséget az Oroszországgali megbarátkozás daczára is fentartotta; a londoni kormányt, mely tán ama megbarátkozás miatti aggodalomból Ausztria mellé állott, onnan nagy ügyességgel elvonta. Poroszországot daczára annak, hogy a holsteini ügyre nézve hatalom szándékai Francziaországéival homlokegyenest ellenkeznek, mindeddig oda tudta vinni, hogy ezen kényes pontra nézve semmi határozott lépésre ne egyesüljön Ausztriával, míg a többi külpolitikai kérdésre nézve egyenesen franczia-orosz terveket gyámolította. Szardiniát örökre lekötelezte azáltal, hogy folyvást oly előzékenyen bánik vele, mintha nem másodrendű, hanem nagyhatalommal volna dolga, szóval majdnem egész Európát — az egy Ausztriát kivéve a maga részére hóditá. Bámulásra méltó diadala egy ember elméjének. A népeknek az igaz, mindebből semmi hasznuk nem való s alkalmasint nem is lesz. Épen azért Napóleon az uralkodó iránt semmi rokonszenvet nem érezhetünk , de igazságtalanok volnánk, ha Napóleonnak, a diplomatának érdemeit el nem ismernék. Ez értelemben kérjük dicsérő szavainkat vétetni : lehet ember, akit egyáltalában nem szeretünk, de azért elmondhatjuk róla, hogy jó c sakkjátszós érdekkel kisérhetjük remek vonásait! TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Kirándulás Hollandia. *) Schevellingen, sept. elején, III. Rotterdamtól Hágáig körülbelül egy óra kívántatik vasúttal; csatornán (egy ló által vont és „Treckschuit“nak nevezett hajón) mintegy öt vagy hat óra, mely utóbbi esetben Delftet is megtekinthetni, azonfölül, hogy a vidék megszemlélésére idős alkalom nem hiányzanak. Delft a gerencsérek őshazájaként tekinthető, egykor innen szálliták a világ legkülönbözőbb s legtávolabb vidékeire azon edény fajokat, melyek helyét napjainkban a Wedgwoodféle tökéletes készítvény foglalta el. Különben az egykori nagyságnak ma már csak bús maradványaival találkozunk e sok tekintetben érdekes helyütt. Edénykészítéssel jelenleg alig foglalkozik 200 ember, s ami készül is, közönséges cserép. Még nagyobb az ellentét, ha az ó-templomba (onde kerk) lépünk, s ott Tromp admiral síremlékénél állunk meg. A hírhedt hajóvezér nem kevesb mint 32 tengeri csatát vívott, s miután 1652-ben az angol hajóhadat a hollandi partok közelében részint tönkre tette, részint megadásra kényszerítése pt ütköztetett saját vezéri hajójának fő árboczára, s úgy vitorlázott át a csatornán, hogy a csatorna másik oldalán lakók (az angolok) e jel által tudnák meg, miként ő a tengert (elsöpörvén róla a brit hajórajt) megtisztítá. Azonban e diadala nem volt tartós, új hajóraj jelent meg a hollandi partok előtt, a hős de Tromp Scheveningtől nem messze még egyszer megütközött ki nem fárasztható elleneivel — s még elég jókor esett el, vitézül nyert sebektől borítva, hogy ne látná hajói egy részét elsülyesztve, a többit pedig a gyűlölt angolok kezében. *) Londoni t. levelezőnktől. S s e r k. Addig is, mig a németalföldi műkincsekről tüzetesebben szólhatnék, — hadd fejezzem ki itt abbeli meggyőződésemet, minélfogva a hollandi faragványokat én oly jeleseknek tartom a magok nemében, mint általjában a festészeti remekek tartatni szoktak. A westminsteri apátság boltívei alatt sok szép márvány látható, — de eszme és kivitel ritkán fognak kezet, hogy tökéletes egésszé alakulva gyönyörködtessék ne csak szemeinket de lelkünket is. Midőn ugyanitt (Delftben) azon óriási emlék elé léptem, melyet orániai I. Vilmos tiszteletére az „Egyesült Tartományok“ emeltettek (az úgynevezett új egyházban), — az egész műből csak egy — aránylag parányi — részt láttam ; a többi rám nézve nem létezett; testi szemeimmel megnéztem az egészet , de emlékezetem táblájára csak egyetlen kép nyomódott eltörlilhetlen vonásokkal. A hanyatt dűlt herczeg lábainál ül hüebe; őrzi urát, mig majd az újra fölébred a föltámadási tárogatónak riadó szavára. Ez ebecske ugrott ura ágyára — midőn ennek sátora alatt, mély álomba merülten kell vala spanyol orgyilkosok által agyon szuratnia — ez menté meg az ütött zaj által Vilmost, ez feküdt legkésőbb meggyilkolt ura lábaihoz, honnan — mint az emlékem fölirat mondja, többé föl se kelt : bánat ölte meg a hű állatot. A szobrász, ki e müvet faragta — remeklő vésűje által megörökité a fönebbi mondában rejlő költészetet: az állati hűség méltánylásának emelt emléket ott, hol vallási és politikai elvrokonságról kell vala tanúságot tennie; mást teremtett, mint a mire vállalkozott, s midőn merő diszitvénykép oda lehelé e parányi állatot — tán maga se sejté, miként véletlenül oly remeket alkotott, mely az ókor bármely e nemű maradványával bizton mérközhetik! Fa vésetekben is igen sok szépet láttam; itt csak a hágai jezuita templom szószékét akarom megemlíteni. „Bocsássátok hozzám a kisdedeket, meghatóbban ábrázolva aligha volt valaha, mint itt ezt egyszerű fatáblákon kifaragva láthatni. Óra hosszant állhat az ember e faragványok előtt, anélkül, hogy kitalálná, hol rejlik tulajdonképen ama bűvös erő — mely őt lekötve tartja, — s midőn e kedves tárgyaktól megválik, önkénytelenül is azt óhajtja : vajha minél előbb találkozhatnék ismét velök ! Mielőtt Delftet elhagytam, még egy emlék előtt állapodtam meg — s nem tudom, a kervek közt átsuhant his szellem e, vagy a lelkem előtt borongó képek a sötét múltból a pillanatra megrázkódtattak, s önkénytelenül körülnéztem, vájjon nincsenek-e körülem kínzó szereikkel azon szörnyek, kik tán csak azért bírtak emberi alakkal, hogy az emberiséget annál büntetlenebbül gátolhassák. Aztán közelebb léptem az igénytelen emlékkőhöz, melyre e szók vésték : „fiugo n i G ro t io“, s köszönetet mondok a megdicsült nagy szellemnek, — koránsem mély tudományt lehelő irataiért, hanem azon egyszerű mondatért, melylyel a középkor legundokabb szörnyét a vallási és politikai tortúrát agyonüté. „Mentietur qui ferre poterit; mentietur qui ferre non poterit;“ ezt mondván megmutatta, mily ocsmány hazugság vala azok állítása, kik a kinpadot — mint az igazság kipuhatolására szolgáló eszközt ajánlák, — s hol csak lehete — alkalmazók is. Grotiusnak az emberiség nevében kellene emléket állítani, — mint a türelem, fölvilágosultság, s testvéries összetartás képviselőjének ! Amint a városból kilépünk, — újra ragyog fölöttünk a mosolygó nap, — liget, mező — mintha ünnepi öltönyt váltottak volna — oly tisztán terülnek el közülünk; a kövér rétek tarka lakói (értem ezúttal a hollandi tarka tehénfajt) ha tölgyük engedné, szökdécselnének széles jó kedvükben,a mig a berkekből madárének zeng, az árkok mélyéről pedig békasereg kuruttyol : lehet-e aztán busongva merengni, ha még oly komoly környezettől váltunk volna is meg ? Élvezzük a kedves látványt, s csak hamar meggyőződünk, miként ipar és józan gazdálkodás más irányban keresi és leli meg annak pótlékát mai nap, mi az ősi nagyságból, az idők folyása közben elveszett. Az ország határai — igaz — jóval szűkebbre szoritvák, — az egykori tengeri had, mely Piet Hein alatt, az ezüsttel terhelt spanyol flottát elfoglalta, s a világtengeren főszerepet vitt — ma legföljebb csak emlékjelekben él — a gyarmatok nagy része más urnak hódol, — de a birtok e szűkebb határok közt sokkal biztosabb,— a nemzetközi jogok védszárnya alatt biztosan szeldeli a hullámokat a hollandi lobogóval ellátott hajó, — otthon pedig békén űzi mesterségét a kézműves, miveli földjeit a gazda, mig a közjó fölött nép és fejedelem a szeretet és bizalom hangján tanácskoznak. Kicsiny de boldog nép, amely munka által gyűjtött vagyonod józan szabadság pajzsa alatt élvezed, s ezáltal naponként uj ösztönt nyersz a meglevőnek gyarapítására : maradj sokáig e példás állapot birtokában, hogy megtanulhassuk tőled, mi teszi az országokat virágzókká, a népeket elégültekké, — mi ad kedvet a munkára honn, — szerez becsülést künn a testvérnépeknél, hogy megtanulhassuk : mi fűzé oly szorosra azon lánczot, mely-ik Vilmost jó népével összecsatolja; érdekben, jogban, hirs nagyságban azonosítja! Átmeneti raktárak Pesten. II. (Az ügy fejése). A pesti nagykereskedői testület 1852. jul. 11-én tartott gyűléséből Öcs. k. Apostoli Felségéhez ez ügyben tett legelső folyamodványát julius 23-áról szóló átküldő levele mellett átteszi a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, mely szintén pártolását adván az ügyre, ebbeli első folyamodását legmagasabb helyre ugyanazon évi sept. 6-án terjesztette fel. Uj beadmányok történtek 1854. jul. 17-én, s azután 1856. ápril 7-én, mely beadmányok tüzetesen kifejtették a kérdéses raktárnak mind szükségességét, mind hasznos voltát. — Az ez utóbbi beadványra 1856. jul. 20-ról 1584 V. szám alatt érkezett magas kereskedelmi minisztériumi leirat, az ügyet in principio megállapítja, hanem a raktárt az építendő főharminczad-hivatallal teszi egybeköttetésbe, s a további ügyfejlesztést a budai cs. k. országos pénzügyigazgatási osztályhoz utasítja. Ennek következtében 1856. dec. 1-én Romberg Ferdinánd cs. k. főharminczados illetékhivatali főigazgató ur jelenlétében tartott a kereskedelmi s iparkamara kereskedelmi osztálya gyűlést, mely gyűlés rakta le elsőben a kivitel alapjait. Legyen szabad itt e gyűlési jegyzőkönyv rövid kivonatával élnem. „Miután a párisi békeszerződésben a Dunahajózás szabadalma ki van kötve, több mint valószínű , hogy a nyugati hatalmak valamelyike saját iparterményei számára és pedig talán épen az osztrák birodalom kapui előtt fog magának ilyféle átmeneti szabad raktárt állítani, hogy tehát az ily raktár hasznát a belföldi iparnak és kereskedésnek megszerezhessük, nem szabad többé annak felállításával késnünk. Az építendő főharminczadhivatallali összeköttetés ellen nincs a kamarának kifogása, valamint annak a földunasoron az úgynevezett hajójavítási téren kijelölt helyét a raktárra nézve is annyival inkább alkalmasnak találja, mivel azon hely mind a Dunához, mind a vasúti állomáshoz közel van, sőt különben már a harmincradolás tekintetéből is egyenes egybeköttetést fog a vasúttal nyerni. Csakhogy azon tér a főharminczadhivatalnak a raktárral együtti befogadására még akkor is kicsiny, ha a Dunapart szabályozásából hozzá esendő tért is felvesszük. Ha tehát felügyelet tekintetéből kívánatos, hogy a főharminczad és raktár egymáshoz közel legyenek, nem marad egyéb hátra, mint a körülfekvő helyiségeket kisajátítani, melyek különben most a magas kincstár kezében vannak, hajóhivatalul és katonai sütödéül használtatván, mely használatból különben e terek annál könnyebben lesznek kiveendők, mivel a hajóhivatal hihetőleg az Új-Pesten épülő kikötő közelébe fog áttétetni; a katonai sütöde pedig a táborkóroda mellett a város által a magas kormány használatába bocsátott helyiségre jöhet át. Csak az marad tehát kérdésül, hogy ki által építtessék a kérdéses szabad átmeneti raktár? Ha a magas kormány építteti azt, akkor minden további kérdés megszűnik. Magánosok általi építtetés esetére tudni kell a kedvezéseket, melyeket a magas kormány s város engedélyez ; különösen tudni kell a vámkedvezményt s aztán az építtető társaság szabadalmának tartamát, sőt igen kívánatos volna, ha mint közügyi vállalat mellett, a vasutak körüli gyakorlat szerint, az építtetőknek befektetett tőkéiktől 5 f 6/1 kamatjövedelem is biztosíttatnék. Ez értelemben legfelsőbb helyre e gyűlésből újlagos folyamodvány terjesztetett. Erre a magas pénzügyminisztériumnak 1857. febr. 26-ról 48imn. szám alatt kelt s a budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály elnöksége által 1857. márt. 15-ről 300 szám alatt átküldött leirata oda utasítja a kamarát, hogy a kérdéses raktár magán vállalkozók által építtessék és kezeltessék. Melynek következtében a kereskedelmi kamara, a cs. k. féharminczad hivatali főigazgatóság utján felterjeszti a raktárépítés programmját. Ennek főbb pontjai következők : --— A színházi rendezők s azok legjelesbike. (Vége.) Arra, hogy színházunkban a dráma elsőszülötti jogához és rangjához illő külfénynyel jelenjék meg, mindenekelőtt megkívántatnék, hogy az igazgatóság nagyobb költségeket fordítson kiállítására. Szavunknak sikerét remélvén, azon ellenvetésre is felelnünk kell, hogy így a színház az igen nagy számú eredeti művek kiállítását költséggel nem győzné, feleljük pedig, hogy csupán azon művekre nézve kívánjuk e fényes kiállítást, melyek hosszabb színpadi életet ígérnek. Nem minden eredeti művet óhajtunk ily ki-