Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-01 / 2311. szám

bővebb trágyázását a földnek lehetségessé te­szi, miután a czukorgyártásból fenmaradt ré­pahulladékkal marhát hizlalhatván, több trá­gyát nyerhetünk. Harmadszor ha répát aka­runk termeszteni, a földet minden gaztól és gyomtól folyvást tisztán kell tartanunk, ugy de a föld e tisztán tartását a következő gabona­vetések is nagyon megköszönik. Minden,­ki valaha csak egy kis kertecskét mivelt, tudja , hogy gyomirtás nélkül valamit termeszteni nem lehet. De mikép tartsuk föld­jeinket tisztán, ha azokon folyvást gabonafé­léket termesztünk ? Ez tehát fontos körülmény, valamint a trágya is. Statistikusaink kiszámí­tották, miszerint jelenleg az ausztriai biroda­lomban 300 hold szántóföldre esik egy darab szarvasmarha. Egy tehéntől évenkint 18 sze­kér trágya kerül ki. Egy hold földnek teljes erőben való tartására 30 szekér trágya szük­séges ; honnan vegyük már most ezt a trágyát ? Hogy érhessük el a lehető termelést, ha ahhoz a legfontos­abb eszköz hiányzik ? A répac­ukorgyárak, melyek répáikat ma­guk termesztik, trágya kedvéért nemcsak any­­nyi marhát tartanak, mennyi takarmányra csak szert tehetnek, hanem trágyát pénzért is vá­sárolnak s guanóért, csontlisztért, olajpogá­csáért jelentékeny öszveget adnak ki. És mind­ez a gabonatermelésnek sokkal inkább javára esik, mint a répatermesz­tésnek. De ha a czukorrépa termesztése nem hatna is sikeresen a gazdagabb gabona-aratásokra, ez még akkor sem drágítaná meg a kenyeret, ha mind a 400,000 mázsa czukrot, mely jelenleg hazánkban elfogyasztatik, földeinken termett répából állítanék elő. E czukormennyiség kiál­lítására 8,000,000 mázsa répa elegendő s eny­­nyit 32,000 holdon termeszthetnek. Ki merné már komolyan állítani azt, hogy Magyaror­szágon 32.000 hold szántóföld hiánya kenyér­drágaságot eszközölhetne ? Hiszen legelőink, továbbá Tisza, Körös, Maros, Szamos, Duna s más folyamaink szabályozása, mocsaraink kiszárítása által több millió hold szántóföldet nyerhetünk meg, s 32.000 hold szántóföld fo­gyatkozását bőven kipótolná az is, ha föl­deinket csak egy tized részben jobban mivel­­nénk, mint eddig tettük. FÉNYES ELEK: Az evangelicus szövetség (evangelical alliance), vagy minden országbeli evang. keresztyének gyűlése Berlinben sept. 9—17. I. Midőn egy hónappal ezelőtt külföldre indultam *), különösen azon szándékkal, hogy a „Gusztáv-Adolf- Egylet“ és az „evangelicus szövetség“ ülésein jelen lehessek, e lapok tisztelt szerkesztőjének felszólítá­sára ígéretet tettem, hogy lapjába majd a hely­szí­néről küldök tudósításokat. ígéretemet nem teljesíthettem részint mert, külö­nösen Berlinben a folytonosan reggeltől estig tartott ülések az idő legnagyobb részét elfoglalták, részint mert a világ minden részéből összesereglett 1254 vendég egymással ismerkedni óhajtván, az ülésekből hátralevő időt látogatásokra vagy látogatások elfo­gadására fordítottuk. Most azonban utólagosan annyival szívesebben teljesítem ígéretemet, miután tudom, hogy a tapasztal­tak elbeszélése a magyar közönségre nézve is hasz­nos lehet. Mert teljes meggyőződésünk, hogy a val­lásos életnek valamint legkitűnőbb jelensége, úgy leghatályosabb rugója is a társas működésre szövet­kezés.­­ Ezt hazánkban különösen szívükre vehet­nék azok, kik minden az egyház terén történendőkre nézve mindig a kilátásban lévő egyházrendezésre, s az ez ügyben tartandó zsinatra utalnak. Mintha bi­zony az egyház külső rendezésében annak egész fel­adata ki volna merítve. Nekünk az ilyen későbbre utalásoknál mindig eszünkbe jut Horac parlagija, ki a patak lefolyását lesi, at ille labitur et labetur in omne volubilis aevum. Sárospatak azófüzeteivel, Debreczen a nép­könyvtár megindításával szerencsésen megszakí­tották e veszteglési rendszert. Legyen áldott munká­juk kezdete és kimenetele. Annál tanulságosabb lesz pedig reánk nézve az evang.­szövetség mozgalmait figyelemmel kísérni, miután az keletkezését a mieinkhez hasonló viszo­nyoknak köszönheti, folytatásában pedig a testvéri szeretetnek legüdvösb példáit mutatja fel. A múlt évtized elején Skótiában papválasztás mi­att egy község és kegyura közt vita támadt. A do­log a parlament elébe került és ez a kegyur kijelölt­jét a községre rákényszerítette. A skót egyháznak egy nagy része ebben a hitszabadság sérelmét lát­ván, készebb volt a státusegyház minden jövedelmé­ről és jogairól lemondani, az uralkodó egyháztól el­szakadni, semmint egyházkormányzati elveit megta­gadni. Alkotmányi kérdés miatt tehát evangelicus keresz­tyének egyházilag elszakadtak más evangelicus ke­resztyénektől ; de épen mivel mind a két rész egyfor­mán jóhiszemű keresztyénekből állott, átlátták, hogy ha egyházilag meghasonlottak, keresztyénileg annál szorosabban kell összetartaniok. E körülmény szol­gáltatta az első okot oly „evangelicus szövetség“ keletkezésére, melynek főeszméje épen csak az, hogy a különböző evangelicus felekezetek a hitága­zatok érintetlen hagyásával, az egyházaikat egymás­tól elszakító válaszfalak felett, egymásnak keresz­­ t) Dr. Ballagi. S­z­e­r­k.­ tyéni szeretetben kezet nyújtván, mint tagjai az egy Kr. testének egymást testvérekül ismerjék. E gyönyörű eszme viszhangra talált és 1846. aug. 19-étől sept. 2 káig tartotta az evang. szövetség első közgyűlését Londonban. A gyűlés imádsággal nyit­tatott meg és Baronet Sir Culling Bardly válasz­tatott meg elnökül, ki azóta élén áll és lelke e nagy keresztyén ügynek. Hogy mit akar a szövetség, e felett kezdettől fog­va tisztában voltak és csak a részakaratnak nem akarják semmi czélját látni a szövetségnek. Az egy­házilag különvált, de az evangyéliom alapján egy hit és egy keresztségben álló hívőket békés összmű­­ködésre egyesíteni, ez a feladat és ez a főczél. Nem egyházak egyesülnek itt, hanem egyének, ez tehát nem evang. egyházak, hanem evang. egyé­nek egyesülete és szövetsége, mely egyé­nek aztán mind meg annyi béke és egyetértés hírnö­kei, kik a békezászlót lobogtatják a magok sorsosai között. A szövetségnek e szerint semmi köze ahoz, hogy ki micsoda felekezethez tartozik s attól ki tagja akar lenni nem azt kérdi, hogy lutheránus-e vagy kálvinista vagy methodista stb., hanem hogy egyet­­ért-e teljes meggyőződése szerint az evangyeliom­­ból merített alapelvekkel. Ezen alapelveket tehát meg kellett mindenek előtt állapítani s ezek a lon­doni gyűlésben 9 czikkbe foglalva egyhangúlag el­fogadtattak. E czikkek szólnak : a szentírás elégsé­ges voltáról, a szentirás-magyarázás egyéni joga és kötelességéről, a szentháromságról, a magára hagya­tott ember bűnös voltáról, az Isten fiáról és az általa eszközölt engesztelésről, a bűnösnek egyedül hit ál­tal való igazulásáról, a szentléleknek a bűnös meg­térítése és szentesítésére irányzott művéről, a lélek halhatatlansága és földöntúli létünkről és végre a vallás körüli szolgálatról, a keresztségről és úrva­csoráról. Ezen elvek alapján megalakultnak nyilvánította magát az evang. szövetség sept. 2.1846. és működési körét 7 ágra vagy kerületre osztotta fel, u. m. 1) Nagybritannia és Izland, 2) az éjszakamerikai egye­sült államok, 3) Francziaország, Belgium és a fran­­czia Svájcz, 4) éjszaki Németország, 5) déli Német­ország s a német Svájcz, 6) brit birtokok Éjszakame­­rikában, 7) Keletindia. E szövetség ez évi gyűlését a porosz király kívá­natéra Berlinben tartotta, s erről akarunk rövid tudósítást adni. SZÉKÁCS JÓZSEF, Dr. BALLAGI MÓR: „Ki vesz jószágokat?“ Ily feliratú czikket találunk a „P. O. Ztg“ sept. 29-ki számában. E czikk kétfelé kíván hatni. A kül­földi tőkepénzeseket, most, midőn a magyarországi földbirtok értéke a tudvalevő okoknál fogva csök­kent, vásárlásokra, mig másrészről azon birtokok tulajdonosait, melyeken terhek vannak s melyek be­ruházási tőkék hiánya miatt keveset jövedelmez­nek, a birtok egy részének eladására kívánja bírni. A czikkíró, mint tapasztalhatjuk, sem körülmé­nyeinket nem ismeri, sem azon gyógyszert nem ta­lálta fel, mely földbirtokunk jelen bajain segíthet. Mint látszik, általában azon véleményből indul ki, hogy a magyarországi földbirtokosok még nem is­merkedtek meg a „methodikus földmivelés“ azon vívmányaival, (mint „gépek, gazdasági chemia, alá esőzés“) melyek az angol földmivelőt egy holdon 52 a. a. mérő termesztésére is képesítik, s melyek al­kalmazásával majd a „köztünk letelepedendő“ kül­földi a föld jövedelmét nagyban emelhetné. E vélemény ellen nem küzdünk, m­ert hazánk sok rendezett gazdasága, a már is alkalmazott gépek nagy száma eléggé megc­áfolja azt; nem támadjuk meg azon nézetet, mely gazdasági állapotainkban csak a primitív népek kísérleteit ismeri fel, mert a czikkíró nem ismeri ez állapotokat. A földbirtok ára s a haszonbér nem azért szállt alá, mert a „föld bevétele a normális állapotot érte el,“ hanem mert mig a földmivelés terhei na­gyok, a termesztmény ára csekély, s e bajon nem segítene sem a fokozott termesztés, sem a gépek al­kalmazása s igy ki most birtokán megélni nem tud, annak felén még kevésbbé fogna megélni, habár a megtartott felet, az eladott fél árával, mint a czikk­író ajánlja, investiálná is. A mostani baj fő oka nem az adóssággal terhelt és nem investiált birtok csekélyebb termő erejében áll, hanem azon körülményben, hogy a földbirtokos olcsó kölcsönhöz nem juthat, melynek segé­lyével adósságait is kifizethetné, birtokát is javít­hatná. Nem külföldi vevőkre van tehát nekünk szüksé­günk, hanem mezőgazdasági hitelintézet­­r­e, melynek olcsó hitele mellett, ne legyünk kény­telenek termesztményeinket akkor elvesztegetni, mi­dőn a termesztménynek semmi ára nincs, és magunk is mivelhessük birtokunk azon részét is, melyre ha­szonbérlőt, ki a föld értékének és terheinek meg­felelő bért adhatna, nem találunk. A kérdés tehát nem az, hogy „ki vesz jószágokat ?“ hanem hogy — honnan nyerjünk olcsó hitelt? A bor-dézsma-váltság. (Tokajból.) Örvendetes jelenségnek tartjuk azon élénk mozgal­mat hazánkban, mely jelenleg a mezőgazdászat ren­dezése körül, országszerte mutatkozik. Mind­azon eszközök és intézkedések között azon­ban, melyek korunkban a földmivelés emelésére for­­díttattak, egyik legfontosabbnak tartjuk a bor­­d­é­z­ó­m­a, országosan megindult megváltását. A hűbéri viszonyok ezen régi maradványa, már fe­lette érzékeny teherré vált, főkép oly vidékeken, hol a szőlő­gazdászat, a népnek csaknem egyedüli kere­setforrását képezi. — A bor-dézsma bár mikénti el­törlése tehát égetős, szükségeink egyike s főkép a Hegyalján oly életkérdés, mely megoldatlanul már soká fen nem állhat. A bor-dézsma jelen gazdászati viszonyaink mellett, tovább meg nem állhat. — Ezt, hála ko­runk tisztultabb szellemének, — már a nép maga is be kezdi látni. — Legalább arra mutat az újabb időben gyakrabban előforduló örök váltság, — a községek és egyesek buzgalma, melylyel ezt eszköz­ük s végre az illető földesurak méltánylandó kész­sége, miszerint mindenütt, hol ily ügyek szóba jőnek, a kivitelt készséggel megoldásra juttatják. Ha már az országos erőveli megváltás­hoz legalább egyhamar biztos kilátás nincs, alig tehetnek az illető községek észszerűbben, mint ha a földesúri jogok méltányos tekintetbe vételével, az örökös megváltást, bárminő áldozattal is tö­megesen megkezdik és végrehajtják. E tekintetben városunk — örömmel mondom — szintén kilépett a haladás terére, és mindent meg­tett, miszerint szőlőink ezen alkalmatlan nyűgtől valahára felszabaduljanak. Az örök megváltás műve a magas kamara, mint földesúr — illető dicasteriu­­mánál, már komolyan munkába vétetett, és mi leg­inkább megnyugtató, mindez a nép közóhajjával ta­lálkozott. Jelenleg az ügy már oly kedvező ponton áll, hogy bár az örök váltság kissé még késhet, de biztos kilátásba helyezve, — a dézsmát közsé­günk előlegesen, mig a végeldöntés leérkeznék, — maga vette 3 évre, — mindkét félre nézve, elég méltányos föltételek alatt, haszonbérbe. Tudtunkra ugyan a dézsma­beszedés körüli eljá­rás, Tokajban, a kincstári tisztek humanitása mel­lett, soha sem volt felette sok kellemetlenséggel vagy nyomasztó kezeléssel, végrehajtva, de mindamellett is borgazdászatunkra, mint minden javítást akadá­lyozó szabály, mely az ipart elnyomta, a szorgalmat megbénító,­­ véghetlen káros befolyást gyakorlott. Most már a méltányos alapon felterjesztett örök váltságot, nyugottabban bevárhatjuk, egyelőre leg­alább megmenekültünk a tervezett haszonbérbe adás kellemetlenségeitől. Bécs, sept. 29. rt. Itt (valamint bizonyosan másutt is mindenütt, a­hol az európai viszonyok fejlődésének legújabb változati pontját tekintetbe veszik) ő cs. k. Ap. Föl­­ségének Weimárba rándulása s a czárral találkozása képezi a nap eseményét. E találkozás horderejét túl nem becsülik azok, a kik abban biztosítékot látnak az orosz franczia hatalomfensőségi vágyakodások el­len s a legfontosabb, még függőben levő virályok bé­kés, s ha csak legalább megközelítőleg is kielégítő megoldása mellett. E császári találkozások képezik azon, helylyel közzel gyűlöletes feszültségek végel­hangzását, melyeket jelenkorunk a keleti háborúból örökölt, s így legalább helyreállítják a különféle eu­rópai kormánykörök közti kölcsönös rokon- és ellen­szenveknek némi egyensúlyát; — ha vájjon előidéz­hetik-e az erők egyensúlyát is, vagy helyreállíthat­­hatják-e azon európai areopag solidaritását, mely a szent szövetség idejében annyiszor adta élete jelét, melynek azonban belbékéje az utóbbi időben oly teljesen fölbomlott, azt a legközelebbi jövő mutatja meg. Nagyon valószínű, hogy ez esetben is azon con­­jecturális politikusoknak lesz igazuk, a­kik nem szokták minden béke­­s üdvreményüket csak egy kártyára tenni. A moldva oláh ügy most már nyilván elérte volta­­képi tetőpontját. Az illető kabineteknek most már tisztába kellett jönniök azzal, továbbra is fogják-e, és mennyiben, az eddig követett politikát követni és védelmezni, s miféle engedményekre készek. A ka­bineteknek továbbá — ha későbbre vagy Európa békéjét vagy saját becsületöket kompromittálni nem akarják — már most kell netaláni visszavonulási ut­­jukra bekanyarodniok s a merev elvtől a kiegyezke­déshez átmenetet keresniük. A kiegyezkedés pedig alkalmasint minden esetre bekövetkezik. Ez által könnyíteni fogják a vesztes fél önkénytelen engedé­sét, s a fényes kaput megóvják a végsőtül, a „beteg ember“ visszaesését haldoklásába megakadályozzák. Milyen lesz a kérdéses kiegyezkedés, azt épen fő­pontjára, t. i. a fejedelmi székek betöltésére nézve pontosan meg nem határozhatni. Az az egy bizonyos­nak látszik, hogy most még a franczia és orosz kor­mány is felhagyott már azon tervvel, hogy a román középállam trónjára valami idegen fejedelmet ültes­senek. A fényes kapu viszont és a status quo buzgó védői most már heves ellenkedés nélkül békülnek meg a gondolattal, hogy a két fejdelemségnek minél egységesebb közigazgatása legyen. Az utóbbi párt azonfelül — mint tudjuk — már egy éve belegye­zett, hogy a hoszpodárság örökös legyen. Az egyet­len lényeges eltérés tehát csak a személybeli unióra nézve van. Hogyan fognak fordítani ezen, épen nem tudjuk. Több lapban azon hír merült fel, hogy a franczia államférfiak Stuttgartban az ausztriai-szárd vitát ki akarták volna egyenlíteni. Csakugyan úgy is látszik, hogy a Neckar partján foglalkoztak olasz ügyekkel, hogy azonban az ebbeli fáradozások czélja az volt, hogy Ausztria helyzete Olaszországban és Olaszor­szág irányában jobban megszilárduljon, aziránt még­is kételkedünk. Már csak azon egy körülmény is, hogy Lajos Napóleon többi közt Murat lget is, mint hadsegédet magával vitte Stuttgartba, in­kább egyebet gyanittat. Francziaország az olasz ügyekre vonatkozó kérdésekben mindig ellenese lesz Ausztriának, már csak azért is, mert a Földközi ten­gerből franczia tengert akar csinálni. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 1. * Kemény Zsigmond, kinek „Özvegy és leánya“ czimü utóbbi műve az ítészet s a közönség részéről egyiránt nagy tetszéssel fogadtatott, e regényé­nek befejezése óta két regényt irt; az egyik nemsokára Pfeiffernél fog megjelenni, a másikat a „Budapesti szem­le“ olvasói nyerendik. A lapunk tárczája részére irt művét­­. barátunknak e napokban kezdendjük meg közölni. * D­a­n­i­e­l­i­k János „Columbus“-ának 2-dik kiadása, mint a bizományos könyvárus által értesittetünk, és oly részvéttel fogadtatott mint az első kiadás. Az ország minden részéből érkeznek a megrendelések, mi örvende­tes jele a közönség ízlése azon irányának, mely most a jeles­ művek felé is kezd fordulni. Csakis a közönség méltánylása buzdíthatja a tanulmányt, s ösztönözheti az írót kitartó tanulmányra, mely nélkül tudományosság, az irodalom belterjű virágzása nem képzelhető. Pedig ki azt óhajtja, hogy ne csak könyveink, hanem irodalmunk is legyen, ki az irodalom emelkedését nem a százféle nap­tárakban, az üresnél üresebb népszerű vállalatokban ta­lálja, az, ha az irodalom ügye iránti készségében öntuda­tosan járand el, teljes részvétét nem vonandja el az oly művektől, melyek hosszas szorgalom és lelkiismeretes tanulmány eredményei. A Danielik műve iránti részvét is ez új jobb irány záloga. Már említettük, hogy e művet közelebb tüzetesen ismertetendjük. Ezúttal örömmel je­lentjük, hogy a tudós szerző tárczánk érdekét nem so­kára több dolgozattal emelendi. *A „Budapesti szemle“ első füzetének nyom­tatása be lévén fejezve, úgy hisszük, rövid időn az elő­fizetők kezében lesz. Alakja nagyobb és díszesebb Fran­cziaország első szemléjénél, a „Revue des deux Mondes“ - nál. Hogy az ívek száma is szaporodjék, a közönség részvételétől függ. Az első füzet tartalma, mint alkal­munk volt látni a szerkesztőnél, következő : I. Hunya­di János emlékezete. Szávától. (Nem Száva Farkastól, a ki a divatlapokba ir). II. Legújabb u­t­a­zások Afrikában. I. H. Hunfalvy Jánostól. III. Nagy Fridrik (Macaulay után). IV. Zord idő. (Történeti regény, melynek hőse Werbőczy.) Kemény Zsigmondtól. V. A nemzeti színház és drámai irodalmunk. (Tájékozás). Gyulai Páltól. VI. Po­litikai szemle. K­emény Zsigmondtól. VII. Iro­dalmi szemle. Szalay Lászlótól, Csengery Antaltól, Szabó Józseftől stb. Egyszersmind hirdeti a szerkesztő a már beérkezett munkákat, melyek a következő füzetekben jelennek meg. I I. Werbőczy István és Veráncsics Antal. (Adalékok a XVII. sz. politikai és irodalmi történetéhez.) Szalay László­­­tól. II. Tanulmány Tocqueville újabb mun­kája fölött. B. Eötvös J.-től. III. Legújabb utazások Afrikában. (Folytatás). III. Vogel utazása. IV. Barth utazása. (Színezett térképpel). H­u­n­f­a­l­v­y Já­nostól. — IV. A nyelvtudomány jelen állása. I. A nyelvtudomány feladata. II. Az ázsiai és európai nyelvek leírása. III. A nyelvtudomány történeti és nyelv­tani eredményei. IV. A nyelvtudomány bölcselmi törek­vései. V. Mi közünk a nyelvtudományhoz? Hunfalvy Páltól.­­— V. A nemzetközi jog története. I.­­ kor. Pau­­­er Tivadar. — VI. A tenger, mint a természettan tárgya. Maury amerikai iró jeles műve fölött. Brassaitól. — VII. A rút aesthe­tic­áj­a. Gregusstól. — VIII. II. Fül­öp és a né­metalföldi forradalom. Prescott műve fö­lötti tanulmány. Szász Károlytól. — IX. Külföldi regényirodalom. (Tájékozás) Bérczytől, ki az angol regényeket rendesen ismerteti. — X. A jelen­­kori görög irodalom Télfitől. — XI. Zord i­d­ő (Történeti regény folytatása) b. Kemény Zs-tól. XII. Virgil. (Saint Beuve után) Székely Józseftől. — XIII. Találmányok és fölfedezések. I. Aluminium. Szabó Józseftől. — XIV. India és né­pei (színezett térképpel Petermanntól) . . . Rendes rova­tai lesznek a vállalatnak: I. Politikai szemle. B. Kemény Zsigmondtól. II. I r o d a l m i s z e m l e. a) hazai; b) külföldi irodalom. Szakemberektől. III. Tudományos intézetek. A szerkesztőtől. IV. V­e­­g­y­e­s. Újdonságok a tudományok és művészetek köré­ből. V. N­e­c­r­o­l­o­g. VI. Bibliographia : a) a hazai; és b) a külföldi irodalomból. Rendesen szerkesztve R­á­t­h Mórtól. Szükségtelennek tartjuk, ez adatok közlésén kí­vül, egyebet hozni föl a Budapesti szemle ajánlatára; csupán örömünket fejezzük ki azon nagy munkásságon, melyet jelesebb íróink közt már is előidézett. Egy új ne­mét alapítja meg e vállalat az irodalomnak, mely a könyv tartalmasságát rövidséggel párosítja, s a közönséget mind­azon eszmék iránt tájékozza, melyek a világot mozgás­ban tartják. A fent közlött sorozathoz hosszas sorát kö­­zölhetnék a készülőben levő munkáknak, s így láthatnák olvasóink mindenre kiterjedő figyelmét a szerkesztőnek, ki nem egyes füzeteket szerkeszt a sors által tárczájába vetődött munkákból, hanem mindig egész évfolyamot tart szeme előtt, s a részletekben egészet adni, törekvése. * A sz. István társulat által kiadott pompás „E­rz­sé­­bet album“ ismertetését, a szükséges adatok pontos egybegyűjtése után önálló czikkben adandjuk. * A sz. István-Társulat kiadó­hivatala e hó végén a Lipót utczai 8-dik sz. a. házba fog költözni. * A „Religio“ szerk. következő pályázást tűz ki: „Ké­szíttessék dallam a ,Religio­ 27. számában közzé­tett Wiseman-féle világegyház hymnus magyar fordításának első versszakához vegyes karra (t. i. Soprano, Alto, Te­noré és Basso) alkalmazva. Az első versszak dallama szerint fog énekeltetni a többi öt versszak is. Jellege egy­­házias legyen, mert e melódia használata templomi és templomon kívüli leend úgy, miként p. o. a .Gott erhalter ritka remek melódiáé. A nevet rejtő jeligés levélkék kí­séretében hozzám beküldendő pályamunkálatok határideje f. é. october hó vége. A pályát nyert művész ju­talma az, hogy mű­ve által nevét megörökíti. Ezenfölül némi tisztelet­dijul 6 darab aranyat tett le számára nálam egy igen tisztelt magyar főpap. A koszorúzott mű­darab kiadásának fedezésére egy a szentséges római pápa iránt legmélyebb tisztelettel viseltető magyar világi űr 10 darab aranyat adott át. Azon leszek, hogy még ez év folytán a ,Religio­ I. olvasóinak kezébe jöhessen e remel­­lett műdarab, mely a minden iparkodásom mellett is si­keret­en keresett Pisani-féle dallamot annál helyesebben pótolandja, minél bizonyosb, miszerint még a templomi dallamokban is fölismerhetők a kizárólagos nemzeti for­dulatok s árnyéklatok, melyekre a pályázni kívánók is figyeljenek. “ — A „Magyarország és Erdély eredeti képekben“ czimü oly díszes és hiteles vállalatnak, melyhez hasonló e téren még irodalmunkban nem volt, s a mely a külföldi legjelesebb hasonnemü vállalatok mellett is bátran meg­áll, most 9-ik és 10-ik füzetét veszszük, 3—3 igen finom aczélmetszetű tájképpel. A 9-ikben e képek vannak: a pozsonyi királyi vár, a pesti városháza, Komárom s a csillagsáncz, a 10-ikben, Pest és a (budai) Ráczváros, Budavár és Krisztinaváros, a vasfürdő Pozsony mellett. E képek újra meggyőznek Rohbock Lajos művészi felfo­­rogásáról. Az elősorolt tájak közöl nincs egy is, melyet ha csak futólag láttunk is a természetben, a képekre ve­tett első pillantás után azonnal rá ne ismerjünk, a­mi már magában nagy érdem. A tájt a jellemző oldalról fogni fel, s a fő benyomást papírra tenni nem minden tájképmásolónak adatott, — mire legközelebbi példák a képes újságainkban megjelenő városok tájképei, melyek­re néha az sem ismerne rá, ki azokban született és ne­velkedett. A szövegben Hunfalvy János folytatja Buda­pest ismertetését. — Megjelent „K o s z m o s z, a világ egyetemes termé­szeti leírása." Irta Hu­mb­old Sándor, magyarul Mik­­s­i­c­s Imre. Első füzet. Ára 40 kr. p. A fordító sajátja. Ráth Mór, könyvárus bizománya. — Fel-Debrőről írják nekünk : „Helységünket ”

Next