Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-01 / 2311. szám
napokban tűz látogatta meg, mely ekkorig ki nem puhatolható vigyázatlanságból eredvén 3 házat ugyanannyi melléképületet elhamvasztott. A padláson élet és dohányfüzérek égtek el s a kár nagy, ha vesszük, hogy némelyik úgyszólván félévi feszített szorgalma gyümölcsét látta füstbe menni. A tartós szárazság s a tűznek kedvezett szél mellett még nagyobb bajtól tarthatunk fecskendő hiányában. Ez iránt ugyan a hatósági rendelet nem hiányzik, de végrehajtva — a népnek önhasznát be nem látó kiskorúsága miatt ■—• még mikor lesz? — Egy ház volt csak biztosítva.“ — Szegszárdról (sept. 27.) írja. levelezőnk : „Ma éjfél után tűzi lárma riasztott fel bennünket, és a sűrű nádfedelek között a tűz oly gyorsan harapódzott, hogy daczára a szélcsendnek és a legerélyesebb oltásnak, igen rövid idő alatt 6 lakházat, s több melléképületet hamvasztott el. Több szegény családnak ezáltal nemcsak betakarított egész téli élelme égett el, hanem még több marhát és sertést is megmenteni nem lehetett, sőt még 2 emberi élet is áldozatul esett. A kár mennyisége csak most nyomoztatik, biztosítva alig volt valami.“ — Szegszárd utczái, köszönet erélyes polgármesterének, járdákkal fognak elláttatni. — Eszünkbe jutnak Pest utczái. Azok megczáfolására, ki a váczi utczáról azt állítják, hogy annak kövezete a continensen legroszabb, megjegyezzük, hogy magunk láttuk, miként egy hét előtt ez utczakövezetnek kijavításán egy követő dolgozott. — Bernát Gáspár értesíti tisztelt előfizetőit, miszerint „Lavotta élete“ czimű munkája, Müller Emil nyomdájában sajtó alá került. — Ó Budán, hol tán minden háziúr egyszersmind mezei gazda is, sokan a legjobb földben s a legjobb mivelés mellett is, csak elnyomorodott kukoriczatermést voltak képesek kierőszakolni a természettől. Azonban egy helyt egy szántóföld egészen kiütött a többi közöl. A kukoriczaszárak dúsak s rakrák csövekkel, holott a szomszéd, hasonló földü, hasonló gondos mivelésü kukoricza földek, puha és meddő termést neveltek. A talány megfejtése egyedül abban van, hogy e föld más fajta kukoricza maggal van bevetve, melynek, mint ebből látni fő jótulajdonsága, hogy a szárazságban is jól terem , a másik jó tulajdona, hogy rendkívül szapora : egy egy cső egy meszely magot ád. A csővek középnagyságuak, a szem nem nagy, hanem rendkívül tömötten áll a csutakon. Ugyanazon gazda, a folyó évben, midőn a zabtermés is rész volt, oly zabot termesztett, melynek szalmája 5 láb magas, és kalásza 6 hüvelyk hosszúságú. — E gazda, Strohberger Károly ó-budai polgár. (Uj-utcza 630. sz.). Óhajtandó, hogy e jeles gazda a nevezett terményekből ismertetés végett a sz. miklósi és más hazai kiállításokra példányokat küldjön. — Biztos kútfő után tudósíthatjuk a közönséget, hogy a bányakerületi ágost. vall. superintendentialis gyűlésnek határnapjai, é. October 7-kéről ugyanazon hó 22-kére tétetett át. Nemzeti színház. Sept. 29. „Rang és szerelem.“ Vigj. 3 felv. Legouvé után francziából ford. Feleki Miklós. A darab nem tartozik se a hatásos, se a jobb idegen művek közé. A száraz, okoskodó értekezések, a mindennapi eszmék s mindennapi styl főleg az első felvonást egyhangúvá, vontatottá, unalmassá teszik. A marquis, s a mérnök Bernard György egész „essai“t tart a születési és érdemmel szerzett aristocratiáról, melyben oly kevés az új eszme, hogy Legouvé aligha ki merte volna adni ugyanazon eszméket egy napilap vezérczikkei közt. A marquis és a mérnök nem egyebek egyegy életphilosophiai maximánál frakkban és keztyüben. Nem csoda, hogy Feleki és Szilágyi e maximák személyesítői élénktelen, unalmas egyéniségek valának. Sylly Gontrán fiatal gróf (Szerdahelyi) mozgékonyabb alak ugyan, és a szerzőnek sikerült volna őt comicus egyéniséggé tenni, ha általán létező, valószínü embernek képzelhetnők. Ez alak torzítva van, s abban, hogy ilyennek látjuk, nem hiszszük, hogy Szerdahelyi volna az oka. Bármily „rové-t“ akart szerző elénk állitni, az a rendkívüli nyíltság és „sans géné“ mely egészen hóbortos emberré torzítja, azt mutatja, hogy szerző mesterségesen és okoskodva járt el ez egyén összeállításában. Ez egyén a születési aristochratia ellen akar élő óvás lenni. Bernand György ellenében, ki az ön erején szerzett érdemekkel vívott ki szellemi fensőbbséget, a fiatal gróf mint léhütő kéjvadász, és igen együgyű ember van ellentétül oda állítva; de a kép nem való, mert túlzott s igy az ellentét sem sikerült. Érdekesebb, természetesebb alak volna Julia egy marquis leánya, kiben a valódi szerelem s a társadalmi előítélet áll harczban. De e szerelem nincs elég bensőséggel visszatükröztetve, s Munkácsi Flóra élénktelen játéka által abból, ami különben hatásos volna, sok veszett el. — Általán a szerelmes jelenetek igen halványak voltak. Munkácsi F. és Feleki túlságos természetessége miatt hideggé lett a szerep s ritkán emelkedett a lanyhaságig. Az egész darabban legtöbb hűséget, legtöbb melegséget a műveletlen majorosnéban látunk. — A tanulatlan ész, a korlátolt józan okosság, az elvakult, elfogult anyai szeretet igen találóan van festve e személyben. Ez asszony képe igen híven van rajzolva egy két vonás kivételével az egyik felvonás végén, melyben a nő józan esze elenyészik s egy perezre e nő rendkívül együgyüvé van téve. Ez egy hely kivételével e mellékszerep legérdekesebb e darabban. Jókainé ezt annyi kedvvel, s minden túlzás nélkül annyi erővel játszta, hogy a szerepnek legcsekélyebb része is megtette hatását. Átérzett és gondolt szavalása, mozdulatai egészen hatalmába kerítették, magával ragadták a közönséget s neki teljes művészi diadalt szereztek, — úgy hogy csak később jutott eszünkbe sajnálkozni, miért nincs e szerep egy jobb színműbe szőve, hogy minél többszeri adatását óhajtsuk. E mű, melyben társadalmi maximák hirdetése van kitűzve czélul, Párisban sem tett nagy hatást. — Óhajtandó, hogy fordítóink soha se vesztegessék erejüket azon iránydrámákra, melyek a helyi eszméknek vagy helyi alkalomszerűségnek köszönhetnek külföldön is némi hatást. Ha az általános irodalmi, s tisztán csak a műbecset tartanák szem előtt, ritkán tévednének választásukban. — Ma adatik: Régi Pénzek vagy az Erdélyiek Magyarországban. Eredeti vígjáték 5 felv. HIVATALOS. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Kruczkovszky Lipót segéddolgozót ideiglenes segéddé az ungvári cs. k. gyüjtőpénztárhoz kinevezte. A Magyarországi cs. k. főkormány a soproni cs. k. fővámhivatalnál megürült ideiglenes ellenőri állomásra évi 900 ft. fizetéssel és szabad lakélvezékkel Medveczky Alajos ideiglenes ellenőrt a babicei fővámhivatalnál kinevezte. LEVELEZÉSEK. Szegszárdon, September 27. Az álladalmi jutalmak kiosztása. Folyó hó 2- án ment végbe a magas álladalom által a lótenyésztés előmozdítására kitűzött jutalmak kiosztása. — Tisztelt megyei főnökünk, a helybeli közigazgatási szolgabiró s két cs. k. katonatiszt — mint bizottmány elé 45 tulajdonos mint versenyző vezette saját nevelésű lovait, ezen felül több helybeli lakosok és vidékbeli közbirtokos is mint nézők jelentek meg. Öszvesen kiosztatott 88 darab cs. arany, melyekből a főbb jutalmakat mind az anya kanczákra mind a csikókra nézve Somogy megyei szomszédaink *) vitték el, sőt még a kisebb jutalmak nagyobb részét is ; nevezetesen pedig a csikókra kitűzött 15 db arany első jutalom ugyan annak ítéltetett, ki már az idén a pesti gazdasági kiállításon is 20 db arany jutalomra érdemesittetett. — Megyénk nem tudom, mely körülménynek tulajdonítható okból igen gyéren volt képviselve. Igen sajnos, hogy népünk ezen , az ő érdekét is előmozdító állami intézkedés hasznát eléggé fel nem ismeri, azonban reményijük, hogy jövőre a példa vonzó lesz. 1. 1. KÜLFÖLD. Francziaország. A „D. Alig. Zrg“nak Párisból sept. 26-áról az ottani hangulatról, és a mai politikai helyzet felfogása iránt nyilvánuló véleményekről következőleg imák : „Az itteni hivatalos világ kissé el van kedvetlenedve. Legközelebb azért, mivel a porosz király a francziák császárjával való összejövetelre egyátaljában nem volt hívható, bármit követtek el Francziaország részéről e végett, és bár némelyike azon tanácsosoknak, kikre a porosz király leginkább hallgat, ezen lépést tanácsolta. Továbbá, és még nagyobb mértékben van a hivatalos világ elkedvetlenedve azon összejövetel miatt, mely Ferencz József és Sándor császárok közt el van határozva. Ezen rejtegetett kedvetlenség jellemző, s oly jelentőséggel bír, melyet túl a Rajnán el nem tagadhatnak. A franczia államférfiak egészen helyesen fogták fel egy oly politikai esemény horderejét, mint IV. Frigyes Vilmos királynak III. Napóleon császárral való találkozása nyomban azután, midőn ez a czárral kibeszélte magát, s a nevezett államférfiak nem hiában karolták fel azon gondolatot oly élénkséggel. Ők tisztán belátták, hogy ezen érzelemnyilvánítás német-ellenes fogott volna lenni, és hogy az nemcsak Ausztria elkülönítését, hanem Németország felosztását és gyöngítését jelentette volna Levelező szerint azonban a porosz király tartását, habár másnak óhajtották volna is, Párisban teljesen méltányolják. Különösen a porosz herczegnek Carlsruheba, Napóleon császár üdvözlésére tett küldését dicsérik, mint nagy tapintatra mutató s alkalomszerű lépést. Az egész porosz tartást pedig ekként fordítják le: Poroszország akarja a békét, de szövetséget Francziaországgal nem akar. Ami az ausztriai és orosz császárok összejövetelét illeti, azt oly eseménynek tekintik, mely által a dolgok eddigi állásukból egyszerre kilódittatnak. Épen nem titkolják maguk előtt, hogy a viszonyok súlypontja, melyet eddig Párisban kelle keresni, ezen lóditás által Pétervárra esik. Ez mindenesetre az orosz diplomatia által kivitt előny, melyről azonban — mint levelező írja — Párisban világosan belátják, hogy az Német- és Angolországnak épen kezére esik, így okoskodnak nevezetesen, hogy miután Oroszország nem kénytelen Francziaország szövetségét elfogadni, tehát Francziaország kénytelen Angliáét minden áron megtartani. Levelező szerint aziránt is tökéletesesen tisztában vannak Párisban, hogy a német-angol szövetség annyira természetes, a viszonyok által parancsolt kimaradhatatlan valami, hogy utójára mindig arra kell rátérni, bármiként forduljanak és bonyolódjanak a dolgok. — Párisban tudják, vagy tudni vélik, hogy Anglia a helyzet ezen változásához annyiban a magáét megtette, amennyiben az Poroszország és Ausztria közt a közlekedést tehetsége szerint előmozdítá. — észszerű eljárás az angol országlászat részéről, melyet levelező szerint a diplomaticai világ mély politikai bölcseségnek ismer el. Úgy jelentik, hogy Angliának ezen fáradozása Berlinben a legnagyobb készséggel találkozott, különösen a király részéről, aki mindazon kifogásokat, melyeket a balga gyűlölködés és féltékenykedés felhozott, megvetéssel utasítá vissza. Hogy Bécs — mond a levelező — hajlandó volt kezet nyújtani , sokkal világosabban kitűnik a körülményekből, semhogy azt említeni is kellene. E szerint — így végzi a „D. Alig. Zrg“ levelezője — a franczia diplomatia, melynek fényes győzelemre számítani joga volt, kudarczot vallott ugyan ; ezáltal azonban sem Oroszországnak sem Francziaországnak Némethonhoz való viszonya nem változott, s különösen ezen veszélyes szomszédok egyesülése miatti aggodalom épen oly kevéssé enyészett el, mint nem enyésztek el ezeknek vágyakodásai, melyek a legfőbb német érdekeket oly közelről érintik.“ — A „Nord“nak Párisból sept. 23-ról azt írják, hogy a dán kérdésben emlegetett, s állítólag az északi udvarokhoz küldött franczia körlevél nem egyéb mesénél. A belga „Indépendance“nak Párisból sept. 24-ről szintén azt írják, hogy a franczia diplomatiának „minden dán rokonszenvei“ mellett nincs oka elsietni a dolgot, kivált miután Dánia a status quot fentartani, és új tárgyalásokra vagy diplomatiai összejövetelekre a kezdeményezést megtagadni akarja. Ez utóbbi lap szerint azonban Dánia a bonyodalom más megoldását nem látja, mint az európai hatalmakra való hivatkozást. E lépésre a pillanat nincs ugyan távol, de még nem érkezett meg. — A bécsi „Presse“nek Párisból sept. 28-ról ezeket táviratozzák. — Az a hir szárnyal, hogy auck now-i fellegvár, melynek védői, ostrom alóli fölmentésre hasztalan vártak, a felkelőktől elfoglaltatott. — Erősen állítják, hogy jelenleg a nagy hatalmak részéről egy, a fejedelemségek újraszervezésére *) Névszerint ? Sz e rk. vonatkozó transanctio iránt alkudozások vannak folyamatban. A nyugoti hatalmak és Görögország közötti feszült viszonyok kiegyenlítéséről is beszélnek. A császárné Biaritzból Párisba megérkezett, 29-dikére pedig a Stuttgartból visszatérő császár megérkeztét várták Metzben. Ugyancsak a távirda jelenti, hogy a Madagaskar elleni franczia expeditió jövő tavasszal hír szerint hajóra száll, és hogy pénzügyi körökben a discontónak 1/2 százalékkali alábbszállítását minden órán várják. Olaszország. A hivatalos „Gazza Piemontese“ indíttatva érezte magát a Párisban elhunyt Mann Dánielnek dicsőítő utóhangokat szentelni, melyekben kitűnő erényeit különösen földicséri. (W. Z.) Svajcz, Bern sept. 26. Waadt canton nagy tanácsa elhatározta, hogy az összeütközés végleges megoldásáig semmi anyagi ellenszegülés nem történik a szövetségtanácsi utasítások ellen. A szövetséggyűlés rendkívüli egybehívása igen valószínűtlen. Nemrég a milánói érsek néhány pásztori látogatást tett Tessin cantonban. A kormány és annak hivatalnokai mindenütt a legnagyobb közönyösséget affectálták a főpap irányában, számára hivatalos elfogadást sehol sem készítettek, s közlönyeikben nagy mértékbeni idegenkedésöket fejeztek ki a fölött, hogy az egyházfejedelem épen a mostani időpontot választotta egyházi látogatásul, melyben oly sokat beszélnek e püspökségtőli elválásról. Azon lakomán, mely a Cantonból távozó Poda tiszteletére adatott, a szövetségi kormány új tagja kinyilatkoztatta, hogy Tessinnek elszakítása a lombardi püspökségektől legkiválóbb szívügye leend. (W. Z.) Württemberg, Stutgart, sept. 26. „Tegnapelőtt délután 47 órakor Napóleon császár ide érkezett. Mindenki látni akarta őt, s megérkezése előtt már több órával roppant néptömeg foglalta el a pályaudvar előtti tért, a várterasse-ot és várkastély terét, de csak egy kis rész lehetett oly szerencsés, hogy őt futólag láthatta. A pályaudvaron a király, a királyi herczegek stb. által fogadtatva, sebesen egy készen tartott udvari kocsiba szállott, s a királylyal zárt kocsiban, fényes kardok által képezett sorfal közt a várpalotába kocsizott, melynek főkapujánál a legfelsőbb udvari hivatalnokok és a király hadsegéde által fogadtatott s a számára elkészített lakosztályokba vezettetett. A két császár első kölcsönös üdvözlése az itteni királyi lakban történt. Öt órakor ugyanis, Oroszország császárja, a koronaherczeg villájából jőve, a királyi lakban első látogatását téve a francziák császáránál. Erre a királynő lakosztályában családi ebéd következett, melyen a két császáron, a király és királynén kívül, Németalföld királynéja, valamint az itt levő herczegek és herczegnők mindnyájan jelen valának. Ez alatt roppant néptömeg hullámzott a fényesen kivilágított várkastély udvarán. Mindenik remélte, hogy a francziák császárát a koronaherczegnek Berg melletti villájába menetelekor meglátandja. Végre 8 órakor az államkocsi, melybe két pompás szürke volt befogva, sebesen robogott ki a várkastély udvaráról — de a kocsi ismét zárva volt, s ezenkívül még erős lovas kísérettel körülvéve. A kocsi gyorsan haladt fáklyavilág mellett, a várkerten keresztül, mely azonban ez estre a közönség előtt zárva maradt. A koronaherczegnek Berg melleti villájában esteli 9 órakor történt a két császár másodszori öszszejövetele. A francziák császárán kívül a herczegi személyek mindnyájan s a magas diplomatiai testület is oda ment. A nyári lak pompásan ki volt világítva ; az oda vezető utat is a színes lámpák ezrei disziték. A Berg melletti uj ásványfürdő szintén ünnepélyesen ki volt világítva, hol a nagy közönség mulattatására egy itteni igen kedvelt katonai zenekar játszott, mintegy olasz éjt varázsolva elő. Tegnap ismét kiváncsi néptömeg vette körül a királyi lakot valamint a koronahg palotáját is. Végre kíváncsiságuk ki lön elégítve. Délelőtti 10 órakor a francziák császára nyílt kocsiban a villába kocsizott, az orosz császárnál látogatását teendő. Sándor császár ezután a koronaherczeg és Sándor hesseni herczeg kíséretében a „Solitude“ királyi vadasparkba ment, Napóleon császár pedig a király kíséretében a királyi méneseket látogatta meg. És így a közönségnek elegendő alkalma volt a francziák császárát a városon keresztül tett kocsizásában szintül színre láthatni. Esteli 6 órakor nagy ebéd volt a Wilhelmábn (Cannstadt mellett). Az itteni várpalotától odáig vezető út itt soha sem látott jelenetet mutatott. A pompás udvari díszkocsik, a gyönyörű fogatok, melyek közt különösen a weimari herczeg büszke négy feketéje tűnt ki leginkább ezüstös szerszámukkal; de mindenek fölött a delnők ragyogó ékszerei, a magas uraságoknak rendekkel borított fényes díszruhái, ezen császárok és királyok, királynék, herczegek és herczegnek stb. Hasonlót az itteni várkert s az ott összesereglett roppant néptömeg még nem látott.“ ESTI FOSTA. Pest, sept. 30. Bizonyára a fejedelmi összejövetelek világában élünk. Még meg sem történt a stuttgarti, már jött utána a weimari, s azt mondták: ez szükséges kiegészítője amannak. Most a weimari találkozás még végbe nem ment, már az angol „Press“ lapnak egyik párisi levelezője jó forrásból azt akarja tudni, hogy oktoberben, egy közelebbről még ki nem jelölt német városban Ausztria és Francziaország császárai közt szintén összejövetel fog bekövetkezni. A „Constitutionnel“ e tudósítást azon megjegyzéssel közli, hogy az, ha valósul, nem kevesebb figyelmet fog gerjeszteni, mint az ausztriai császárnak és a czárnak Weimarban leendő összejöveteléről való értesülés. Drezdából sept. 29-kén táviratozzák, hogy ausztriai császár őfelsége oda d. u. 4 órakor érkezett s a pályaudvarban a király s a kir. herczegek által a legünnepélyesebben fogadtatott. A „Moniteur“ sept. 27-diki száma a hivatalos rész hiányáért azzal kárpótolja a közönséget, hogy anynyival ékesszólóbb a Strassburgból, Badenből és Stuttgartból érkezett s a császárnak a németországi útban tett fogadását tárgyazó leírásoknál. A félhivatalos lapok, melyek sept. 27-kén ismét tele vannak a Császászári útról szóló tudósításokkal, azt állítják, hogy Lajos Napóleon Németországban roppant lelkesedéssel fogadtatott. A „Pays“ szerint a németek megmutatták, hogy ők nincsenek azon ellenséges hangtól áthatva, melyet a német sajtó ezégérül kitűz.“ A „Pays“ valamint a „Constitutionnel“ oly czikkeket hoznak, melyeknek czélja mint a „Patrie“ czikkeinek, a világot azon jelentőség iránt megnyugtatni, melyet a stuttgarti összejövetelnek adni kell. Azonban mindkét lap czikkeiben mégis meglehetős nyíltan van kifejezve a franczia politikának azon titkos gondolata, hogy ezentúl mindent francziaorosz beavatkozás által akarnak rendezni. Stuttgartból sept. 26-dikáról táviratilag jelentik a „Nord“nak, hogy a két császár egyszerre lépett a palota nagy teremébe, egymás felé mentek s egymással melegen kezet fogtak; ezután kisebb szobába vonultak, hol fél óráig beszélgettek, mialatt — egy ablakfülkében — Garcsakoff by és Walewski gr. szintén beszélgettek egymással. A fejedelmek külön ebédeltek; a kiséret és a miniszterek a főszertárnok (udvari főconsul) asztalánál ettek. Este a diplomaták korát mutatták be a két felségnek. A francziák császára hosszan beszélgetett Gorcsakoff bggel. A „Nord“nak másik, ugyancsak sept. 26-kán (délutáni két órakor) kelt sürgönyében ezt olvassuk : „A tegnapi találkozás folytán közelégültség uralkodik. Mintha mindenki új korszak kezdődését sejtené.“ A harmadik, délutáni három órakor kelt sürgöny a czárné s a görög királynénak esti hét órakor bekövetkezendő érkezését jelenti. Azután még ezt olvasni benne : „Más koronás fők érkezéséről beszélnek. Fontos eseményeket várnak, melyeket azonban — míg határozott adatokat nem kapok — közelebbről meg nem jelölhetek.“ A „Frankl. Journalban írják, hogy párisi s egyéb zsebtolvajok Stuttgartban már tetemes zsákmányt kaparitottak össze. Igen sok és igen nagy lopásokról beszélnek, pedig párisi rendőrügynökök is vannak a városban. A „Moniteur“ szerint a francziák császára sept. 29-kén hagyta el Stuttgartot.Újabb tudósítás szerint azon nap Metzben hált s a chalonsi táborba tért, hol a császárnéval a hadgyakorlatok végéig maradand. — A császárné sept. 27-kén d. u. 2 órakor hagyta el Biarritz-ot, s 28-dikán reggeli 5 órára váratott Párisba. — Párisban nagyon sokat tartanak arra, hogy a szentilonai emlékpénzt azon külföldiek is kérik, kiknek arra igényük van. A „Pays“ azt állítja, hogy azért német hadastyánok nagy számmal folyamodtak. A félhivatalos lap hozzáteszi, hogy lengyelek, bajorok és szászok Párisba egyenesen azért tették az utat, hogy érdekapénzeket elvigyék. A félhivatalos „Moniteur de l’Armée“ a szentilonai lovagok számát 300,000 re teszi, miután mint mondja Napoleon hajdani katonái közül sokan oly idegen országokban laknak, melyek egykor a franczia császársághoz tartoztak. A félhivatalos lap az országokat nagy kedvteléssel számlálja elő. — Londonból következő igen érdekes sürgönyök érkeztek : Sept. 28. Éjjel. Tengerentúli posta hivatalos tudósításokkal Bombayból, aug. 31-kéről és Delhiből sept. 12-dikéről: „N i c h o l s o n, tetemes erősítéssel, egy napi járásra állott Delhitől; a támadás legközelebb megtörténik. Havelock még Cawnpure előtt áll; az ellenséget több ízben megverte és sok ágyat vett el tőlök. Gholab Singh augusztus 2 -án meghalálozott. Egy bombayi gyalog ezred Nussirabadban lefegyvereztetett, valamint egy madrasi lovasezred is, mely vonakodott Bengáliába elindulni. Közép-India csendes. Lahorreban egy gyalog ezred fellázadt és Spencer parancsnokot meggyilkolta ; ezután a lázadás elnyomatott. A Sanspoore légió egy része Monetabowban fellázadt minden kár nélkül azonban az állomásra nézve.— A Mauritius-ezred maradványa Bombayba megérkezett.“ „London, sept. 29. Calcuttából a múlt hó 23-dikáról szóló tudósítás szerint, Nena Sahib Lucknót sept. 2-dikán ostromzárolta. — Elgin lord visszatért Chinába.— A „Morning Post“ magánlevelezője jelenti :Nena Sahib vízbe fúlt.“ Egyik bécsi lap párisi sürgönye pedig afelől értesít, hogy az Indiából érkező hírek igen komolyak, minélfogva az angol parliament legközelebbi egybehívása valószínű volna. A „Pays“ a következő félhivatalos közlést hozza : „Az Indiából jött utóbbi sürgönyök oly eseményről beszélnek, mely az ország kormányzatában fontos változást vonhat maga után. Calcuttában sir Colin Campbell, az angol hadsereg fővezére Canning lord India főkormányzója közt a dolgok miként vezetése felett komoly viszály keletkezett. Elgin lord a tábornok mellett nyilatkozott, kinek irányában a közvélemény teljesen kedvező. Ezen válság Calcuttában a legnagyobb izgatottságot idézte elő. Hongkong, sept. 10. Az angol követség Siatóból visszatérve Singaporeba megérkezett. — A folyó és cantoni kikötő Seymour által ostromállapotba helyeztettek. —Madridból írják sept. 23ról: Számos republikánus kiáltványt foglaltak le, valamint az azoknak szóló utasítást is, kik egy tervezett titkos társulathoz akarnak csatlakozni. Ennek következtében több befogatás történt. — Stockholmból írják sept. 24-ről: Mind a négy országos rendnek a király javaslatára történt megegyezésével a kormányzat a király betegsége idejére a koronaörökösre ruháztatott át. Mint a kölni lapnak írják, a dán király Walewski grófnak, az elefántrend nagy keresztjének átküldésekor „a dán ügy erélyes és igazságos védelméért“ köszönetet mondatott. Az „Ocean“ czímű bresti lapnak azt jelentik, hogy a négerekkeli kereskedés az afrikai nyugati parton megint a régi szemtelenséggel kezd virágzani, így Waydahban nem kevesebb mint nyolcz négerhajó mutatkozott amerikai lobogó alatt, melyek közül a három elsőt az angol czirkálók elcsípték. Hírszerint a fekete áruczikk kirakása épen semmi nehézséggel nem jár dicséretes igazgatása alatt azon Concha tábornoknak, akit II. Izabella királynő a maga hivatalában oly határozottan tart fen.