Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-14 / 2322. szám

versenyezhetnek bármely külföldivel; a Medgyes melletti báznai sós- s jód fürdőnek aligha két világrészben lelhetni párját. — Hogy jön azután, hogy egy Karlsbadban egyedül több vendég jön össze, mint Erdélynek roppant számú fürdőiben Ö8 évesen? Miért hagyja a benszülött is itt a sokkal jobb gyógyerejű erdélyi forrásokat és indul a cseh vagy stájer fürdőkbe ? Miért gyérül a kényelemhez még nem annyira szokott dunafejedelemségi bojárok száma évente még Élőpatakon is ? Mert a kényelem, a „comfort“ — mely a fürdők főkelléke — az erdélyi fürdőkben 10. A tulajdonosok nem segíthetnek a bajon, mert szegények lévén, alig várhatják, hogy a néhány agyagból és veszszőkből öszszeférezelt, omladozó, piszkos épületekkel fölszerelt gyönyörű gyógyforrást haszonbérbe adhassák. E bajt csak úgy orvosolhatni, ha valamely társulat alakul, mely elég pénzerővel ellátva legalább öt — tíz évig a tiszta hasznot szépítésre és a vendégek elfogadására, alkalmas épületek fölépítésére fordítani fogná. Míg minden évben a hasznot félre teszik, és a vendégek kényelmére nézve semmi nem történik , addig az erdélyi fürdőket bukottaknak lehet tekinteni; mi emeli p. o. Rohitsot, mely Borszéknek még a sarusziját sem oldhatja meg ; mi emelte ? A stájer rendek több éven át a tiszta hasznot szépítésekre, építésekre fordították; most bizony veszik hasznát. Az erdélyi fürdők még lábra kaphatnak , ha a vasút behozatala korszakáig oly korba helyezik, amely a jelen kor igényeinek megfelelő legyen. Ezen esetben az erdélyi fürdőkre minden reményt fölülmúló jövő néz. De ha a mostani elhanyagolt állapotban meghagyják, míg a létesülendő vasút a kényelemhez, tisztasághoz s csínhoz szokott világvárosiakat ide hozandja s ezek a fürdők szomorú állapotáról való hirt még akkor is tovább terjeszthetik , úgy az erdélyi gyógyvizek minden felsőbbségök mellett soha, de soha azon dicsőségre és látogatottságra nem fognak vergődni, melyet ezer tekintetben az általunk ismert cseh fürdőknél jobban érdemelnek. De a fürdők ilyetén berendezése még nem fogja eléggé kapósokká tenni. Még valami igen szükséges, lényeges kellék. Megfoghatlan — nem tudjuk — hanyagságból-e ezen gyönyörű erdélyi fürdők érdemelt hire terjsztése ügyében eddigelé miért történt oly kevés, vagy épen semmi ? Jórészt — nyíltan kimondva — mert az illetők a költséget sajnálják. A „Lieb. Bote“ és a hazában csak olvasott lapokban ha hirdettetik is, mi sikere ? Itt anélkül is ismerik. A külföldi lapokban a legolvasottabb olasz, franczia s angol divat és képes újságokban rajzok kíséretében kell azokat egyre és szünet nélkül dicsérni — dicsérni pedig bátran lehet, mert a dicséret itt megérdemlett dolog — mig a nagy világ figyelme méltán fölébresztve nem lesz. Az erdélyi fürdők már gyönyörű tájékuk, környékük és a természet dús szépségei folytán a legkedvesebb vázlatoknak bő anyagot nyújtanak. A fényfestészet a tájékok fölvételét hatalmasan könnyíti; a haza önzéstelen írói között csak találkozhatnak néhányan, kik a szöveget nem magyar lapok számára megírhatják ? Az erdélyi fürdők fontossága orvosi szempontból rendkívül nagy, de vendégei — kik egyedüli hirdetői — sokkal kevesebbek , mintsem hogy élő szóbeli dicséretük meszsze terjedhessen. Fürdőinknek külhoni vendégek általi látogatása nemcsak a fürdőkre magukra, hanem az egész országra nézve is anyagilag véve bár felette hasznos lenne, de ezenfelül a gyönyörű Erdélyt is megismernék. Más országok vagyonosabb és értelmes osztályaival való érintkezés minden tekintetben nyeremény és ennek előmozdítása az erdélyi fürdők segítségével idővel legkönnyebben eszközölhető. Y. Z. PESTI NAPLÓ Pest, oct. 14. A „Vegytani képek a közéletből“ czimű könyvnek, mely az érdeklő és népszerű könyveknek mind elméleti alaposság és gyakorlati hasznosság, mind előadás és forma tekintetében mintául és példányul szolgál, második s utolsó kötete épen most hagyta el a sajtót. Ha a tudománya minden részét átölelő Johnston idejét és erejét nagy tudományos fölfedezésekre szánhatta volna, hogy neve a Davy-k és Faraday-kkel egy sorban említessék, s mégis a tudomány elterjesztésére s annak a közélethez való viszonya kivizsgálására forduá Csengery Antal, ki Johnston világhírű könyvét számunkra átdolgozó, kétségkívül tehetett volna azalatt valami eredetibb tanulmányt a történet vagy ősi úgynevezett hitregénk körül. A szerző és átdolgozó egyaránt azon emberek osztályába tartozik, kik nem ragyogni akarnak, hanem azt tartják szem előtt, mivel tehetnek a tudomány érdekének és hazájuknak becses szolgálatokat és valódi hasznot. Íme egy oly könyv, mely kiáltó bizonyság, hogy a tudomány nincs az iskola falai, nincs annak többnyire lelketlen, száraz tankönyveibe rekesztve! A tudomány mindenkinek való, mindenkinek szükséges s az ismeret napjának nemcsak az iskoák, egyetemek és a tudósok szobáinak ablakán kell besütnie. Sehol sem áll annyira e meggyőződés, mint Angliában s sehol sem írnak oly sok ismeretterjesztő jó könyvet a nagy közönség számára. Az oly könyveknek, mint az előttünk fekvő a tudományon kívül, melyet tárgyalnak, további horderejük is van. Hozzá szoktatnak bennünket is, a mire az angolok rég rá vannak szokva, hogy az iskolán kívül is tanuljunk, s foglalkozzunk némely tudományos kérdéssel; hogy az ismereteket s a felvilágosodást oly szükségesnek tartsuk, mint a minden perczben beszivott levegőt. — A „vegytani képek“ e második kötetével fogja látni az olvasó, hogy mindennek, a mit már az első kötetből ismer, mily jelentőség van adva a mű végén s hogy minden mily jól van elrendezve a könyv főczélja: az emberi táplálkozás megértetésére. A most előttünk fekvő könyv 2-ik kötetének nagy része még sehol sem jelent meg, — s épen ez utolsó része teszi a könyv legérdekesebb részét s mintegy az egésznek koronája. Tartalma : Narcoticus anyagok: I. a dohány, II. a komló és pótszerei; III. a mák; IV. a kender; V. az areka (betes) és némely borsfajok ; VI. a koca; (amerikai bóditó szer); VII. a redőszirom (Peruban, Indiában, Oroszországban) ; VIII. a légyölő galócza; (a mérges gombák vegytanával); IX. még néhány marcoticus szer. X. Általános észrevételek ; (a narcoticus szerek hatása , testre és lélekre, azok nehányának különös tulajdonságai sat.). Ezután következnek a mérgek; azután az i 11 a tok. I. jó illatok ; II. bűzök. Ezek előadása után, melyek az előbbi kötet tartalmával együtt magokban foglalnak mindent, a mi általánosabb használatban levő anyag az emberi test hasznára vagy ártalmára. Most következik annak előadása, hogyan és mily szervek által veszi magába és teszi magáévá amaz anyagokat. Az illatokról természetes az átmenet a lélekzésre, de különben is valamint az egész könyv a levegőn a legnélkülözhetlenebb tápszeren kezdődik, a táplálkozási testi működések közt a lélegzés méltán érdemel első helyet. Utána az emésztés következik , ezután az emberi test, melyben a testben történő átalakulások vannak leírva, s az emberi test összefüggő oeconómiája van tárgyalva, s végre az utolsó szakasz „A nagy körfolyam“ czím alatt a természet még nagyobb mérvű oeconomiáját rajzolja le. Főleg ez utóbbi szakaszok a felfogás egyszerűségének, a kézzelfoghatóan megtestesítő előadásnak valódi példányai. Ha eddig az író kellemesen vonzott, és a pedánsság legkisebb árnya nélkül tárta fel ismeretei tárházát, itt bámulatra ragad. A mű egysége, a természet végére járhatatlan bölcs rendének kimutatása, a részletek határozott plasticus rajza itt tetőpontot ér, s érezzük, mennyire át van hatva az író és egész compositiója ez igen jellemző legutolsó mondattal : „Boruljunk le a mindenség urának hatalma és nagysága előtt!“ — Rózsavölgyi és társánál jelent meg „Erzsébet Emlény“ Császárné , cs. k. Felsége magyarországi látogatásának emlékére. 12 eredeti magyar zeneművet foglal magában, melyek szerzői : Ábrányi Kornél, Bartay E., Brandt M., Doppler K., Doppler F., Huber J., Huber K., Merkl J., Pető F., Székely Imre, Schmid M., Them K. A kiállítás díszes. Annál inkább sajnáljuk a czimlapalján e feltűnően hibás magyar mondatot : „A tiszta jövedelem Hildegard Főherczegnő ő cs. kizönsége magas pártfogása alatt álló Nőegylet s bölcsőde jövedelem fog fordittatni. “ — Idősb Lendvay Márton visszaérkezett Graefenbergből tetemesen jobb egészségi állapotban , mint elment volt. — A pesti szegedi vasútvonalon, ezt írja a „Tem. Zig“ egy „beküldő“je, oct. 1-jén a reggeli vonaton Czegléd és Szeged közt sajnos baleset adta elő magát. Az új készítésű 4 kerekű kocsik egyikének oldalajtaja kinyílván, egy négy éves leány esett ki rajta, s teste összetört. A hanyagság a felügyelő részéről nagyobb, semhogy csak egy megrovást érdemlene. A vád egy része különben a vasúti igazgatóságra esik, mely pénzkimélésből ily kocsikat hozott be. Ily dolgoknál, minek a vasúti, azon intézmények a legroszabbak, melyeknél az egyéni őrködésre legtöbb van bízva. — A sopronyi evang. felgymnasium három százados emlékünnepének alkalmával azt határozták, hogy iskolai alaptőke létesíttessék, melynek rendeltetése iránt a kerület határozzon. Nem említve a kisebb számos adományt, arra a superintendentia administratora Walmuth Lipót ur 100, Somogyi ur 100, Petz Gyula ur 30, Király, Pálfi és Turcsányi tanár urak 20—20 ftot adtak. — Kis-Kun Dorozsmáról írják a „B. P. H.“-nak,hogy ott múlt hó 27-ikén a város északi részén tűz ütvén ki egy óra alatt 29 ház, és 6 istáló égett le. Az összes kár legalább is 10,000 pengő forint. Biztosítva — fájdalom — semmi sem volt. Az elöljáróság aláírási íveket bocsátott ki a kárvallottak segítésére, s hogy maga járjon elöl jó példával, a rendelkezése alatt álló pénztárból több száz forintot szavazott meg, s ez öszszeget magánadakozások által is szaporítá. Az aláírásokból is szép pénz és gabonaösszeg gyűlt be. — A „B. P.. H.“ tegnapi számában olvassuk: Épen most vesszük egy borzasztó égés hírét, mely az Aradtól 2'/1 mértföldre fekvő Kurtíts helyiségét érte. F. hó 6-án ott, még nem tudni mikép, tűz ütött ki, mely a nagy széltől élesztve d. u. 1 órától esti 10-ig tartott. Daczára a lakosság tevékeny erőfeszítésének, és az idejében alkalmazott tűzoltó szereknek 140 ház és tetemes menynyiségü télre betakarított készlet égett hamuvá. A kárt 60,000 pftra teszik. Emberélet szerencsére nem veszett el. — Temesvári 1. levelezőnk írja : „Nagy Mihály úr, ki jelenleg Győrben van, itt kitűnő tésztaételgyárral birt, de nálunk zöld ágra nem juthatott, sőt az üzletet két évig meg is kellett szüntetnie ; a vállalkozó szellemű férfiú végre bátorságot von, s Temesvárra jött, hogy a fennnevezett gyárt valakinek eladja, de vevője — fájdalom ! — nem akadt; kénytelen volt tehát, akarva nem akarva a gépeket összerakva Győrbe szállíttatni, hol is újólag tésztaétel és macaronygyárát berendezvén, oly intézetet hozott létre, mely általános elismerést érdemel.“ — Honnan vette, honnan nem vette , nem tudjuk , elég az, a „Libl.“ írja, hogy hazai cseréppipáink valószínűen, igen kapósak lesznek a külföldön. Egy marseillei nagykereskedő 500 tucatot rendelt meg kisérletkép, ha meglehetne-e déli Francziaországban s ez éjszakamerikai franczia gyarmatokban honositni. — Istvándon Somogy megyében f. hó 3-án egy istállóban tűz ütött ki, mely hat házat, s gabnával tölt csűrt hamvasztott el. A gyuladást egy tiz éves lányka okozá, kit szülei egyedül hagytak otthon, s ki az istállóban főzési játékban keresett szórakozást. Két ló, és négy tehén is elégett. Ha a szalók-kálmáni és dáráni vizi puskák jókor nem érkeznek segélyre, úgy az egész helység lángok martaléka lehetendett. (M. P.) — Az Arad közelében lévő Uj-Sz.Annáról Írják a „P. K“-nak : Egy gazda neje szolgálójával a pinczébe menvén, hol épen 30 akó must volt forrásban, mindkettőt megfojtotta a borból kifejlett szénsav s félóra múlva találták meg őket minden életjel nélkül, egész testök meg feketedett. Haszontalan volt minden kísérlet, hogy életre hozzák. — Zimonyból oct. 1-jévől írják : „Biztos kútfőből esett tudomásomra, hogy az első cs. kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási társaság, a Duna és Száva jobb, azaz túlsó partján Turnu-Severintől egész Berbirig (török Gradiskáig) rendes járatokat szándékozik rendezni, s mint mondják, Casson az igazgatósági titoknok Orsován meg is van bízva annak kivitelével, valamint azzal is, hogy mihelyt a vízállás kedvező leend, egy gőzössel elindulván, az állomásokat a szerb-bosznyák parton meghatározza s berendezze. A gőzhajók állomásai ennélfogva a következők lennének : török Orsová (Adakale), Milanovácz, Szendrő, Belgrád, Sabacz Szerbiában, Bercska és török Gradiska Bosnyákországban. E vállalat a legbiztosabb eszközök egyike, mely az említett társaság által alkalmazva s rögtön életbe léptetve, a Rhone-gőzhajózási társaság szándékát , a Dunán és Száván versenyzőleg lépni föl, —• paralizálná.“ — íme egyik jó hatása a Rhone-gőzhajózási társaság versenyének! — Szulinából, múlt hó 25-kéről jelentik, hogy a rendkívüli sekély vízállás miatt a hajózás igen nagy mértékben van akadályozva. Nemrég egy, a török kormány számára hat álgyuval s egyéb lőszerekkel terhelt kereskedő hajó épen Szulina előtt elsülyedt s a dunagőzhajózási társaság egyik naszádja ugyanazon sorsban részesült volna, ha „Taurus“ ausztriai hadi gőzös segítségére nem siet. — A „K. Közlöny“ bukaresti levelezője, a legújabb mik az uralkodó rendszer mélyében, hogy ne mondjjuk fényében, rejlenek; — az ily buzgó barátokat senki se szereti. Én teljes szabadságot adok neked mondani rólam a mit gondolsz, hanem — dicsérje velünk született szeretetreméltó maxima nehezen szűnt meg az orosz kormányzóknál is érvénynyel bírni, ha még oly igaz is mindaz, mit a trónváltozás ótai liberális szellemről hallunk. (látunk?) A szerző e füzetben a parasztság, helyesebben „szolgák“ fölszabadításáról szól. Az ő belátása kiterjed mindazon állami s társadalmi roppant változásra , miket Oroszországban ez egyszerű (?) rendszabály maga után vonand. Mert Oroszország egész vagyoni, politikai, katonai, közigazgatási rendszeres társadalmi szerkezete — kivéve a balti tartományokat, a szolgai mondhatni rabszolgai intézményen sarkall. Természetes tehát az ő nézete, hogy a szolgák (serif) fölszabadítása az állami s közigazgatási reformok egész sorát föltételezi előzményéül. Ezeknek tárgyalása alkalmat ad szerzőnek oly megjegyzésekre, mik rendkívüli világot vetnek ez állam közigazgatási viszonyaira. Nemcsak a dolog természetében van a parasztok fölszabadításának nehézsége, ámbár ez magában igen nagy. e£y félreértett szó, az ukazok egy félremagyarázott pontja elég lenne — úgymond — lángra gyújtani e lőport, mely a társadalom egész épületét légbe röpítené. De szerző rettegve kétli ezen felül, hogy a miniszterek Pétervárott, kik a legjobb akarattal bírnak s az ügy fontosságát érzik, — azt eléggé értik-e , hogy meggyőződéseik alappal bírjanak — úgymond szerző — ismerniök kellene az országot , hogy ott laktak legyen ; a mi nem történt, magas hivatalnokaink nem ismervén Oroszországból egyebet Pétervár utczáinál, s néhány országútnál, miken futámi sebességgel áthajtottak. „Ily körülmények közt nem ismerhetve ki az ország viszonyait, másokkal kell érintkezniük, tudakozódniok, kitől ha nem a tartományok kitűnőbb egyéniségeitől ? Az egyének, kikkel érintkezniük kell : a kormányzó, a különféle tartományi hatóságok elnökei, az alsóbb rendű hivatalnokok roppant serege, a nemesi testületek képviselői. — Még ez mind nem a nép, melyet tanulmányozni kellene, sőt inkább a korlát, melytől látnia nem lehet. — Az orosz alsóbb hivatalnok hosszú évek gépi munkássága alatt gépileg eltörpülve, önálló fogalmazásra képtelen; ő csak a zsinovnik (főnök) szemeivel lát, s nem képzelhet más állapotot, mint amely a §-ban megszabatott. Ha már a miniszter a tsinovnikot kérdezendi is az ügyek mibenlétéről, ez legjobb esetben kitérő feleleteket adand ,s nem érintend oly részleteket, mik a miniszter előtt kellemetlenek lehetnek. Különben ha valamely bajt vagy hiányt kimutat, azon kérdésnek teszi ki magát : tehát miért van ez így ? miért nem intézkedik ön ? stb. És ekkor a felelősség reá nehezül; ő nem védheti magát, nem mondhatja a miniszternek: kegyed elfeledi, hogy nekem semmi hatalmam, semmi initiativám, hogy a legcsekélyebb dologban Pétervárból kell kérnem parancsot, mely végtelen hosszú idő után jő meg s rendesen ellenkezője annak, mit én javasoltam.“ „A zsinovnik e szerint nem az az ember, kitől a miniszter valamit tanulhat. Azonban minden tartományban találkoznak a birtokos nemesség és vagyonosok közt a hivatalnokokon kívül értelmes emberek, kik a viszonyokat megítélni tudják s eléggé függetlenek, hogy az igazat megmondani merjék ; köztök nem egy, ki ifjúi hévvel elszónokolná akár egy miniszteri tanács előtt reformjavaslatait. Csakhogy szerencsétlenségre a miniszter ezeket nem kérdezheti, annyira távol képzeli magát török nagysága s küldisze által. És ha mégis értesülni óhajtana egyről másról, valamely értelmes embertől — hogyan keresse s találja,ki az ilyet a tömegből? Ki vezérelje e keresésben ? Ő kénytelen tehát föltenni, hogy az értelmiség egyenes arányban van a hivatal fontosságával. Tehát egyetlen vezérel a tiszti rangsorozat. „Természetesen elsőséget adand a tettleges államtanácsosoknak. Az ő társaságukat keresendi, annyira, hogy meg is fogja látogatni. Az állam és kormánytanácsosok a miniszter cabinetjében fogadtatnak; ez leültetvén őket ezáltal érzésekre adja, hogy a társalgást meghosszabbítani hajlandó. Az udvari tanácsosok és ülnökök még behatnak a miniszter cabinetjébe, de állva fogadtatnak, mi azt jelenti, hogy a társalgás nem terjedhet hosszúra. Mi az alsóbbrendű hivatalnokokat illeti , kiknek értelmisége a 10-ik vagy még alsóbb rangosztályba sorozva, ők nem szólhatnak a miniszterrel, ki őket tömegesen fogadja az audientia teremében.“ „Hasonló rend uralkodik a nemesi testület képviselői irányában. A miniszter úr méltóztatik elfogadni egy ebédrei meghívást a nemesség elnökéhez (maréchal de noblesse); néhány kegyes szóval tiszteli meg azon földbirtokosokat, kik egykori államszolgálati rangok által e kegyre méltók ; a többi birtokos nemesnek,kik korán hagyták el az államszolgálatot, hogy gazdaságuk s a parasztság java felől gondoskodjanak, kiknek a törvény által urai lőnek, egy collectiv üdvözletet elégnek tart. Világos ezek szerint, hogy egy orosz miniszter az államügyek részleteiről csak nagyon hiányos tudomással bírhat, arra nem is tehet szert. És — úgymond szerző — Európában egy országban sem kívántatik a legfőbb hivatalnoktól oly részlet avatottság, mint Oroszországban. „Ennek oka igen egyszerű. Mert máshol mindenütt megelégszik a kormány az ügyek magas intézésével, s a kormányzottakra bízza szükségeik s az azok kielégítéséhez alkalmas eszközök nyilvánítását. E javaslatok min-den országban más alakban lépnek föl az államszerkezet szerint; a parlamenti Angliában egy képviselő szava által nyilvánulnak; Ausztriában a napisajtó által. — Oroszországban egészen máskép áll a dolog. A kormányzottak semminemű közlönynyel se bírnak, melynek útján a kormányt figyelmeztethetnék egy rendszabály szükségére, vagy ha már behozatott, annak eredményeire. A közvélemény szövetnöke nélkül a miniszter maga kénytelen találgatni a nép szükségét; ismerniök kell tehát a birodalom minden részét, hogy megítélhessék, váljon a szándékolt rendszabály nincs-e ellentétben földtani fekvésével, erkölcseivel, szokásaival azon különböző vidékeknek,miknek tömege képezi azon óriást, melynek neve Oroszország — és egy oldalról se fogja senki figyelmeztetni, ha csalódott és jószándéku rendszabálya közcsapássá jön. Mily roppant felelősség Isten s az öntudat előtt! mily nyugtalan lehet álma a jámbor s jószándéku embernek mindazon szerencsétlenség elképzelésénél, melyet egyetlen tévedése okozhat. — De másrészről mily nagynak kell lenni tehát az aggodalomnak országszerte oly fontos kérdés elintézésének vártjában — mint a parasztok fölszabadítása ! ?“ —• Szerző állítása szerint általános a rettegés azon következményektől, miket a várttitházban netán előfordulandó legkisebb hiba előidézendne. Tekintsük ezen fölszabaditási ügyet közelebbről. Magyar könyvészet. 493. Vegytani képek a közéletből. Johnston nyomán kiadja Csengery Antal. Második kötet. Pest, 1857. Pfeifer Ferdinand tulajdona. Emich Gusztáv könyvnyomdája. Kis 8 rét. 324 lap. A két kötet ára 3 frt pp. 494. A nagyváradi nyolcz osztályú gymnnasium évkönyvei. VII. folyam. 1856—57-iki tanév. Közrebocsátja dr Krausz G. László, premontrei kanonok s gymnasiumi igazgató, julius hó 31-kén Nagy- Váradon, Tichy Alajos könyvnyomdájában. 1857. Kis is-rét. 68 lap. kimutatás szerint, a következő adatokat közli Oláhország főváros statistikájából: Van benne 78 külváros (mohala) 17,000 ház, 26 klastrom (monasterie,) 95 görög templom , egy örmény, két kath., egy lath., egy reformált templom, két sinagoga. Feloszlatik az egész város öt fertályra (comissie), u. m. 1 sárga, 2 zöld, 3 veres, 4 kék, 5 fekete fertályok. Minden fertálynak van egy-egy biztosa, commissárja, s több apróbb hivatalnoka (episztatja) és lovas legénye (pandúrja.) Ezek közöl mindenik saját fertályának színét viseli egyenruhája hajtókáján. Lakos van 136,000. Ezek közöl 100,008 oláh, 36,000 idegen. Az évenkint itt megforduló idegenek száma 15—20 ezer. Nemzeti színház. Ma Berzsenyi az utolsó fölléptéül adatik: Marianna. Dráma 6 felv. Jelentés és felhívás. Meg vagyok győződve, mikép korán elhunyt testvérem Beöthy Lászlónak művei, mint sajátlagos magyar humoristikai művek, a magyar olvasó közönség kedvező tetszésével találkoztak. A részvét, a bánat és fájdalom, melyek a nemes szivós lánglelkű iró koporsóját kisérők, örökké ragyogó emlékszegek ama ravatalon, melybe a magyar irodalom egyik valódi tehetsége temettetett. Tehát nem egyedül a kegyeletes testvériség érzelme, hanem azon meggyőződés, miszerint a hátrahagyott munkák összegyűjtése s kiadása által hazafius szolgálatot teendek, vezérelt arra, hogy boldogult testvéröcsének sajtó utján különböző kiadásokban megjelent és még kéziratban is maradt minden munkáit teljes és diszkiadásban mielőbb közrebocsássam. Ez által vélvén legbiztosabb s örökké fennmaradó oszlopot emelhetni ama 30 éves ifjú iró emlékének, ki eszméi s életei gazdag bőségével vidámitá fel olvasóit, mig ő, csodálatos vegyületével kedélyének, arczában legtöbbnyire titkos keserűség fátyoléval borittatott. Minthogy pedig lehető azon eset, mikép boldog emlékű öcsém egy némely könyvárusaink s kiadóinkkal munkái fölött oly szerződést kötött, melynek föltételei engem bizonyos művei kiadásában egyelőre netalán korlátozhatnának , annálfogva bizalom és tisztelettel hívok fel minden könyvárust és kiadót, miszerint engem a netalán létező ilynemű szerződések közlése mellett 30 nap alatt határozottan tudósítani szíveskedjenek arról, vájjon birnak-e szerződésszerű igénynyel bizonyos művekre nézve? s ha igen, akarják-e és meddig ezen igényeket fenntartani? — Azon esetben, ha e felhívásom az illető kirdók részéről válasz nélkül hagyatik, e körölményt hallgatólagos beleegyezésül tekintendőm arra nézve, hogy szeretett testvérem minden munkáit legkisebb akadály és hiány nélkül közrebocsáthassam. Fölkérem egyúttal a magyarországi magyar és német lapok t. cz. szerkesztőit, e nyilatkozatot közölni szíveskedjenek. Kelt Komáromban oct. 3. Beöthy Zsigmoms. HIVATALOS. cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 23-diki legfelsőbb határozata által magvetzi Pechmann Tamás pénzügyőrségi főbiztost Magyarországban, hosszú és sikerdus szolgálatai elismeréséül állandó nyugalomba lépése alkalmával arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. k. Apos toi Felsége f. é. sept. 20-diki legfelsőbb kézirata által a közjó körüli érdemteljes működés elismeréséül Gömöry János poborellai Koburg hgi bányaigazgatót és Tanfeld Ferencz lovag jószágigazgatót a Ferencz József rend kiskeresztjével, Koppi István bányaműtulajdonost s a kassai kereskedelmi és iparkamra elnökét, koronás arany érdemkereszttel, tovább Ritzinger Mihály hundsdorfi községi elöljárót, és Singer Dávidot Tatában, az ottani izraelita cultusközség elöljáróját, koronás ezüst érdemkereszttel; végre Csoba badalói községi elöljárót és Zelenyák Mihály nagy vitézi községelöljárót ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására az eperjesi orsz. főtörvényszéki kerületben Sugatagon leendő hivatalhelylyel Krammer Ferencz kineveztetett. A belügyminiszter Scherer Alajos harmadik oszt. megyei biztossá, továbbá Hölbling Antal szolgabiróhivatali segédet, és Nagy István helytartósági fogalmazót, harmadik oszt. megyei biztosokká a kassai közig, terenleüt kinevezte.