Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-29 / 2362. szám
274—2362. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap évfollmi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Egyetem-ateea, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Vasárnap, nov. 29. Előfizetési feltételek Posten, hunon hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. \ Félévre...................6 frt p, j HT-ivrlatmAmroL rlíro ,6 hsaíbos petit sor homszori hirdetésnél 4 p. kr. nU'U-etmenyek alja .iyegdy külön iOpkr.'^agín vita 6hasibos petit sor5 $zerkesztési iroda: Egyetem-utana 2-dik Bxám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p.,p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, nov. 29. Tájékozás. (Fk) Belgiumból két érdekes okmány érkezett, mely nem egy épületes elmélkedésre szolgáltat alkalmat. A hajdani majoritás, mely az uj kamrában a minoritást fogja képezni (de Theux, de Meulenacre, Deschamps, Malta, de Nanger, de Lindekerke e párt vezetői!) kiáltványt bocsátott ki, melyben saját eljárását igazolja , Rogier belügyminiszter pedig a főkormányzókhoz intézett körirat alakjában az új minisztérium programmját tette közzé. Mind a két okmány nemcsak üres phrasisokon nyargal, hanem kevés, de határozott szavakba foglalja azon elveket, melyek a két párt mindegyikének magvát képezik s igen világos képét nyújtja a belga pártok mostani helyzetének. A hajdani majoritás jelszavai : alkotmányosság, katholicismus, királyság. Az uj minisztérium s egyszersmind a szabadelvű párt két főelve :az állam jogainak sértetlen fentartatása és a polgári hatalom függetlensége. A hajdani majoritás tehát egy pontjával több volna, ha azon fogalmat, melyet ő az „alkotmányosság“ és „királyság“ szavakkal összeköt, henfoglalva nem találnék a liberális párt azon egy pontjában, mely az „állam jogainak sértetlen fentartását“ kívánja. Ezúttal a leghatározottabban s úgyszólván hivatalosan igazolva van azon minapi állításunk , miszerint Belgiumban a pártok tusája minden körül foroghat, csak az alkotmányosság elve körül nem sert mindenünnen sérthetlen alap gyanánt tekintik. Az ellentét a hajdani majoritás és a liberalitás közt tehát abban rejlik, hogy egyfelől a „katholicismus“, másfelől a „polgári (tán helyesebben világi) hatalom függetlensége“ képezi az illető pártprogramm kiegészítését. A hajdani majoritás az alkotmányos politikának egyszersmind határozott vallásfelekezeti színezetet akarna adni, a mostani minisztérium pedig e politikát minden idegen befolyástól s így minden vallásfelekezeti színezettől is menten tartani. A legközelebbi választások kiderítendik, melyik részen áll az ország többsége valószínűleg a mostani kormány mellett, mit a leszorított majoritás maga is sejteni látszik, miután érintett manifestumában azt mondja, hogy a katholicismus — akár győzvén, akár megveretvén — megteendi a maga kötelességét! Ez utóbbi nyilatkozatot nemcsak helyeseljük, hanem őszintén örülünk neki, mert a passiv ellenállás, melyet a manifestum kibocsátói eleinte szándékul tűztek ki maguknak, sem saját érdeküket, sem pedig a nézetek tisztulását nem segítette volna ; a súrlódás nemcsak az anyagi, hanem a szellemi és politikai világban is meleget szül; a mozgalom nemcsak a testet, hanem a lelket is erősíti s a tespedéstől az elzsibbadástól megóvja. E szerint távolak vagyunk attól, hogy a „Journal de Bruxelles“ fájdalmában osztoznánk, mely a fentebbi manifestumra vonatkozólag — ekként jajgat: „Tehát annyira vagyunk, hogy a parlament többsége kénytelen védiratot kibocsátani, hogy magát védelmeznie kell, ahelyett hogy mint vádló lépne fel, a zenebona bezárta a nemzet palotáját, hol szabadon kellene beszélnie s amit a zenebona kezdett, azt az ármány befejezte!“ Mi részünkről szerencsének tartjuk, hogy a volt majoritás az eszmesurlódás útján kívánja befolyását öregbíteni vagy legalább az elvesztettet visszanyerni s azon is örülünk, hogy a belga kormány semmi akadályt nem gördít e nyilatkozások elé; a bírálattól vissza nem riadván, az ellenfélleli küzdelemtől nem irtózván, a király által nyert hatalmat nem az ellenvélemény elnémítására, nema vita erőszakos elnyomására használván, hanem folyvást szemmel tartván azt, miszerint a kormányban az ország többsége véleményének vissza kell tükröződnie de nem a kormány véleményének az országra ráerőszakoltatnia. Az olvasó — reméljük — csak nem fogja szemünkre hányni, hogy itt olyasmit ismétlünk, mit már több ízben mondtunk; ez alkalommal nem mi mondjuk, hanem a belga belügyminiszter, olvassa valaki ennek köriratát s aztán mondja meg, vájjon nem önkénytelenül ugyanazon észrevételek tolulnak-e eléje, miket az imént tettünk. Még egy érdekes körülményre kell figyelmeztetnünk : azon diadalra, melyet az alkotmányhoz szilárd ragaszkodás, a kis Belgiumnak kívül is szerzett, nevezetesen Francziaország irányában, mely tulajdonképen nem igen nagy barátja a constitutionalismusnak. A decemberi államcíin után Napóleonnak per fás et nefas sikerült, Frére és Rogier urakat, kik akkor „vörös jakobinusoknak“ tartattak, elmozdítani, másfél évvel ezelőtt pedig egyenesen neki akartak menni a belga constitutionalismusnak, de XIV. Vilain oly erélylyel védelmezte azt s az ország oly lelkesedéssel gyámolította a minisztert, hogy Párisban átlátták, miszerint e téren nem terem babér a tuileriák kabinetje számára. Mig tehát Guizot s ennek párthívei a Spectateurben és egy két Revueben krokodil könyeket sírnak Belgium szerencsétlen helyzete felett, a franczia kormány félhivatalos közlönye a Patrie, az új belga minisztériumról, melyben az egykor annyira utált férfiak ülnek ezt mondja: „élénken kívánjuk, hogy sikere legyen s amenynyire lehet, gyámolitani fogjuk.... “ Mily fényes, szívemelő győzelem, melyet egy apró ország — egyedül erkölcsi hatalma által — az anyagilag sokkal erősebb szomszéd felett ünnepel! És mégis napjainkban általában elfogadott elvül fejlődött ki az is , mikép az oly bírósági rendszer nem tekinthető tökéletesnek, mert nem felelhet meg az igazságszolgáltatás körében keresett mindennemű érdekeknek, amelyben az első fórumon csupán törvényszékek működnek, úgyhogy e tekintetben elfogadott elv az , mikép az első fórumon a törvényszékek mellett okvetlenül kellő számban egyes bíróságok is alkalmazandók. És ezt nemcsak a földmíves népnek szükségei s viszonyai, nemcsak a szegény néposztályoknak érdekeik szükségesik mint rendesen, de hibásan e rendszer indokoltatni szokott, hanem mindnyájunknak érdekei teszik azt kívánatossá. Mert mindnyájunknál, bármily osztályhoz tartozzunk is, jöhetnek elő oly ügyek, melyek érdekeinknek megfelelőleg csak úgy intéztethetnek el, ha nem társai , hanem egyes bíróságok által döntetnek el. Számtalanszor jöhetnek elő ügyek, melyeknél főérdekünk, hogy minél gyorsabban intéztessenek el. Ha szomszédainkkal birtokviszályba keveredünk; ha a házbérben lakóinkkal perlekednünk kell; ha köztünk s cselédjeink közt polgárjogi keresetek keletkeznek ; ha a haszonbérlet körül támadnak kétségeink s összeütközéseink stb. stb. nem az leendőérdekünk, hogy ez ügyek bevégeztessenek, hanem, hogy gyorsan intéztessenek el. Ily ügyekben a gyors elintézés oly szükséges, mikép e nélkül itt fenforgó érdekeink veszélyeztetnének , s kielégítve semmi esetre sem lehetnének. És ily gyorsaságot a törvényszékeknél nem találhatunk, miután az itteni eljárás oly formaságokhoz van kötve, melyek szükségkép nagyobb hosszadalmasságot igényelnek. Másrészt vannak ügyek, a. m. a csekélyebb értékűek, a kis öszvegekről szóló keresetek, melyek természetüknél fogva nem engedhetik meg a költséges perlekedést. Mindenikünknek lehetnek ily ügyeink, s akkor mindenikünk érdeke az, hogy minél kevesb perköltséggel járjanak, különben a költség felemésztvén a peres tárgy értékét. Ily ügyeknél ismét ki nem elégíthetnek a társas bíróságok, mert eljárásuk nagyobb költségek nélkül nem eszközölhető. Ily ügyekben csak az egyes bíróságok felelhetnek meg érdekeinknek, melyek t. i. egyszerűbben s rövidebben végeznek mindent, és melyek előtt a perlekedés sokkal kevesebb időbe kerül és természetesen sokkal olcsóbb is. És ezek, mint mondottuk, mindyájunknak érdekei s nemcsak a szegényebb osztályoké. Csakhogy ezeknél azon érdekek sokkal nagyobb mérvben jelennek meg. Mert nekik sokkal nagyobb szükségük van arra, hogy keresett igényeikhez mielőtt jussanak, mi nélkül sokszor tetemes szükséget kénytelenittetnének szenvedni. És mert a perlekedési költségesség náluk nemcsak perdrágaságot, hanem azt is okozná, hogy képtelenittetnének a pervitelre, képtelenittetnének igazságos jogigényeik keresetére s elnyerésére. Sőt ezekhez a földmíveseknél még fontos nemzetgazdászati érdekek is járulnak, t. i. hogy a bíróság oly távol ne feküdjék, mikép felkeresése tetemes időt foglaljon el, mi a mezei munkák hátramaradását okozná. Ha ugyanis a legalsó fokon csupán törvényszékek léteznek, azok sűrűen nem állíttathatván, oly távolban lennének egymástól, mikép felkeresésük a felek legnagyobb részének csak az idős fáradság tetemes áldozatával lenne kivehető. Ha pedig valamely államban e bajok eltávolítására sűrűbben szereztetnek, akkor ismét azon rész következés áll elő, mikép csak kissé nagyobb államban is szükségelt nagy számú bíróság ellátására kellő képességű egyén nem találtatván részint kevés tagra fognak szoríttatni a bíróságok, részint nagyobb megválogatás nélkül fiatal s tehetség nélküli egyének is alkalmaztatnak. Ezt látjuk p. o. Francziaországban, hol az 1-ső folyó törvényszékek nagy száma miatt az ülnökök száma háromra szorittatott, mi a jó igazságszolgáltatás igényeivel nem találtatik összeférőnek , és a birói helyeken igen sok valódi képesség nélküli egyén jön elő, mi Frankhonban a törvénykezés elleni panaszoknak fő tárgyát képezi. E szempontokból kiindulva, az ausztriai törvéshozás a legalsó fokon egyes bíróságokat is alkalazott, mi a többi európai törvényhozásnál is feltalható. A franczia szervezet példájára Belgiumb, Holland s az olasz államokban a törvényszékek mett mindenütt feltaláljuk az egyes békebírákat Hasonlóan Németországban is a porosz, oldenbui bajor, hannoverai, braunschweigi, nassaui stb. szívezet egyes bíróságokat is alkalmaz a legalsó srumon. A tapasztalat ez államokból teljesen igazolja fent kifejtett okokat. Sehol sem hallani panaszt egyes bíróságra szorítottak részéről aziránt, hogy eskély értékű ügyeikben nem fordulhatnak a törvényszékekhez. A dolog lényege azonban az, hogy mily ügyek szóltassanak az egyes bíróságok elébe, hogy mily htáskörrel ruháztassanak fel — miről következ czikkben. SZOKOLAY ISTVÁN. HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. Tizedik fejezet. Az elválás. Azon évszakban vagyunk, melyet egy régi angol író az „édeskedves”, junius hónapnak nevez, s melyben a nap órái úgy haladnak, hogy a kelő hold szemtől szembe néz a lenyugvó nappal. Csak néhány csillag van még az égen. Az esti szürkületben oly híres a jég, kellemes zongással vegyülve, mely szelíd kísérője az éjnek. A báró és Flemming a délutánt a kastélyban töltötték. Még egyszer és utoljára együtt bejárták a pompás romokat. Következő nap reggelén válniok kellet talán örökre. A báró Berlinbe akart utazni, hogy nővérével találkozzék, és Flemming nyugtalan szellemétől hajtatva tovább vágyott, Tyrolt és Svarczot kívánta beutazni. Ak ő soha sem szólt így az elröppenő órához : „maradj, hisz olyan szép vagy!“ de előre tört a bizonytalan jövőbe, kielégithetlen, czéltalan és hallgatag vágygyal. *) Lásd P. I. 268. számát. Alkonyaikor az Erzsébetkert terrassára ültek ki mindketten. A nap leszállott az elszászi kék hegyek mögött, a Rajna völgyére bíbor köd ereszkedett mint a próféta köpenye, ki tüzes szekeréről száll le. A vár falaira és a kert fáira sütött a teli hold, s a nyugvó nap és kelő hold egymást vívó világában árnyék még nem verődött. Végre ez is látható lenn a gyönge körrajzokban, melyek alakokká fürüdtek. Lenn a völgyben csillámlott a folyó, mint egy meztelen kard, itt ott a városban a lámpák már égtek. Méltóságosan emelkedtek a kertben a lombos hársak, törzseik homályban és koronájuk a holdfényben . — a nagy kerek torony egyik zugában, borostyán koszorúval, parancsoló phantomként állott Lajos szürke szobra, tiszteletgerjesztő szakállal, pánczél ingben és lebegő köpenynyel; szilaj, uralkodói tekintete a hallgatag éjbe bámult, mint egy látnok arcza, ki a csillagokban olvas. A nyáréji szél végigvégig suhogott az omladozó kastélyon és lombok között, s olyan formán jött ki, mintha a természet álmában sóhajtott volna ; pillanatra megzörrentek fen a széles levelek, mintha czimbalom szólott volna, aztán megint csendes jön minden, kivévén a gyöngéd, kedves fül misét, mely sehol oly édesen nem csattog mint a heidelbergi vár kertjében. Az óra, a látvány s a közelgő elválás a két fiatal barát szivét kellemesen, de egyszersmind fájdalmasan hatotta meg. A régi pompás romról és azon időről csevegtek, melyben az épült, a háborúról, mely falait megrongálta, s a „szilaj szeleknek tette lakhelyévé.“ — Mily bánatos és fenséges a természet arcza! mondá Flemming. Emlékeztet engem Beowolfra a régi dán hősre, ki gondteljesen és mogorván pillant fia kriptájába; a boros pincze üresen áll, a szél nesztelenül vonja meg magát a sarokban , a lovag alszik, a hős sötétben fekszik, sem hárfahang, sem vidám zaj a csarnokokban, mint egykor. . . . — Helyesen jegyzi meg ön, viszonzó a báró, de én gyakran csodálkozom rajta, hogy ön, ki ama tengerentúli fris és virágzó hazából való, annyi érdekkel viseltetik e régi dolgok iránt, sőt néha azok szellemétől oly igen elbűvölve látszik lenni, mintha csak a régi világban élne. Részemről nem látom át, micsoda varázs van a múlt halvány, ránczes ábrázatán, hogy egy fiatal ember figyelmét ennyire lekötheti. Nekem úgy tűnik fel az egész, mintha valaki nagy anyjába szerelmesednék. Hagyja ön nekem a meleg, forró, életeleven jelent. Ez az én szerelmem; a jövő úgy vár mint leendő nőm a ki miatt, az igazat megvallva, még most nem igen búsulok. Valósággal barátom, azt óhajtanám : többet hajtson erre az én philosophiámra, s ne pazarolja el az ifjúság arany óráit hasztalan tűnődésekkel a múltért, s határozatlan, homályos sejtelmekért a jövendő felé, csak egy ifjúsága van az életnek. — Azért élvezzük azt úgy — felesé Flemming — hogy fiatalok legyünk akkor is, ha megvénültünk. Részemről annál boldogabb leszek, mennél inkább öregszem. Ha mostani érzéseimet és élményeimet a tíz év előttiekkel összehasonlítom, a hasonlat nagyon is a jelen előnyére üt ki. Az élet ingerlékeny voltából sok oda van. A világ és én nyugodtabban nézünk egymás szeme közé. Kedélyemben több az önuralom. Fájt nekem, hogy az élet formasága kissé megpörkölt s esőjétől kissé átáztam. — M®st úgy szól ön, mint egy régi philosoph, válaszolá a báró mosolyogva. De csalódik ön. Sohasem ismertem nyugtalanabb, izgultabb szellemet mint az öné. Ne higgye ön,hogy már magánerőt vett. Ön csak horgonyt vetett a folyam szilaj hullámában, de csak hamar kiragadja a véletlen megint a zajos árba. Ne bízzék ön e pillanatnyi nyugalomban. Én önt jobban ismerem mint ön maga magát. Ön a legmagasbat és legmélyebbet egyszerre akarná felölelni, a vágyból élvezetbe, az élvezetből vágyba rohan. Ha érzelmeiben pillanatnyi változás áll elő, a változást tartósnak nézi, s így örökös csalódásban él. — Megengedem — mondá Flemming — lehet valami igaz abban, amit ön állít. Van idő, hogy lelkem nyugtalan, s egy hang szólal fel bennem mintazárkangyal trombitája és rég eltemetett gondolatok szállnak fel sírjukból. Ilyenkor nem találok többé kedvet legszerettebb foglalkozásom és terveimhez sem. A természet nyugodt tekintete csak gúnyolni látszik engem. — Bizonyosan okai lesznek rá, veje ellen a báró, ha a természet, szeretett gyermekeivel nem látszik rokonszenvezni. Oly örök nyugodtan, maga magán uralkodva, oly anyailag tűnik ő fel s oly kevéssé aggódik rajta, mikor törik meg ennek vagy annak a Reformjavaslatok törvénykezésünkben. XI. Az kétségtelenül mind a tudomány mind a gyakorlati jogélet által megalapított elvül tekintendő , miszerint csak a társas bíróságokban található fel a legtöbb biztosíték a törvénykezés iránti igények kielégítésére , s azért a legalsó folyamodási fokon is törvényszékek szervezendők. Magyar Gazdasági Egyesület: Azon részvét, mely a Magyar Gazdasági Egyesület ügyét eddig is minden oldalról kisérte, az idét tartott közgyűlés óta mindegyre növekszik. E lapok 1. közönségét bizonyosan legközelebb érdekli az Egyesület viszonyainak mikénti fejlődése; érdekelheti különösen az Egyesülethez csatlakozó erők nyilvánulása; ennélfogva közöljük időkint azon t. hazafiak névsorát, kik akár régi vagyi alapítványaik rendes kamatoztatása, akár mis évdíjas tagok 10 írtjával további 6 évre vagy egészen újból tett belépésük által az Egyesület fenállhatásának biztosításához járulnak. 1. Alapítók: 200 porton kezdve, a) Régi alapítványokban 5% kamatozás mellett biztositott tőkéik után a bezárólag 1857-dik évre jár kamatokat f. é. nov. 16. napjáig befizették: Adamovics Kap. János földbirtokos, Csepin Slavonia 300 párt, Almássy Móricz gróf, Bécs 200, Andrássy György gróf, Hosszúrét, Gömör 1500, Augusz Antal báró, Budán 300, Barkóczy János gróf, Bécs 1000, Batthyány Fülöp herczeg, Bécs 1000, Beniczky Ödön földbirtokos, Zsámbok, Pest 200, Bernát ,György földb. Tasson, Pest 200, Bésán János , Tétén, Győr 400, Bezerédy László földb. Kám, Vas 200, Breuner Ágoston gróf, mint bold. Festetics-Eszterházi Rozina grófnő örököse, Zeliz, Bars 1000, Coburg-Koháry Ferdinand herczeg, Bécs 1000, Csapó Vilmos ifj., mint bold. Csapó Dániel örököse 600 Csekonics János földb., Haczfeld, Torontál 500, Czilchert Róbert földb . Gútor, Pozsony 200 , Czindert László cs. k. kam. Ládon, Baranya 800, Cziráky János gróf, Lovas-Berény, Fehér 500, Daróczy Zsigmond kanonok, Pécsett 200, Dessewffy Aurél gr. részéről : Dessewffy Emil gr. 200, Dessewffy Emil gr.,Sz.Mihály,Szabolcs 400, Dessewffy Marczel gr., Pest 200, Draskóczy Gyula (Sámuel) földb., Harkács, Gömör 200, Élez Károly gr., mint bold. Élez Imre gr. örököse, Vukovár, Slavónia 500 pft, Eötvös Dienes b., Pest 200, Eötvös József b., Pest 200, Eszterházy Pál herczeg, Bécs 1000, Festetics Ágoston gr., Dégh 300, Festetics Dienes gr., Pest 200, Festetics Leo gr., Pest 200, Forgács Gyula gr., mint id. Forgács Antal örököse, Pest 200, Forgách István gr., Hertneken, Sáros 400, Forgách Miklós gr., Mándokon, Szabolcs 400, Forgách Zsigmond gr., N.Szaláncz, Abauj 400, Forgách Kálmán gr., Csákány, Abauj 200, Gaal István földb. Büskön, Somogy 200, Gerliczy Vincze b., Budán 200, Ghiczy Ignácz jósz.igazg. Tatán, Komárom 200, Grosser János a hegyesrendiek részéről, Pest 200, Győry László gr., Perkáta, Fehér 400, Haller Ferencz gr. özvegye, Al-Sebes, Sáros 200, Hegyessy Péter földb., Bécs 200, Hertelendy Kálmán földb. Orlak, Zala 200, Inkey Lajos földb. Id.-Berény, Somogy 200, Jeszenszky Ferencz földb., cs. k. őrnagy Bürkösd, Baranya 200, Karácsonyi Guido földb., Buda 300, Károlyi György gr., Pest 4000, Károlyi István gr., Fóth, Pest 2000, Károlyi Lajos gr., Tóthmegyer, Nyitra 4000, Kecskemét sz. kir. városa 200, Kis Pál földb. Miszlán, Tolna 500, Koller Ferencz földb. Pest 200, Kovács Ferencz, mint bold. Kovács Zsigm.