Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)
1857-12-01 / 2363. szám
zömük, mely csaknem üveg merevségénél fogva könnyen megreped a magas fokú hőségben. E veszélyes bérlés elhárítására nem találtak még biztos szert. Scheiber úr egy oly anyagot talált fel, melyet ha a gőzkazánba vetnek, ama merev burkot egészen feloszlatja. Volt módja saját intézetében sokszorosan megtenni a kísérletet, amiért azt bátran állíthatjuk sikeresnek. — Necrolog. A bécsi magyar orvosnövendékek száma egy tehetséges ifjúval kevesebb, a währingi temető egy sirhalommal több. Keszi Harmath Miklós erdélyi hazánkfiának hűlt tetemeit f. hó 26. d. u. 4 órakor, szomorodott szívvel kísérték barátjai és ismerősei, az Alser külvárosi „Szent Háromság“ plébániatemplomtól, az örök nyugalom helyére. Az alig 27 éves ifjú, ki szakmájában mint író, a napilapok hasábjain is tett néhány szép kisérletet, s még több és szebb volt a remény, mire kora fellépése által jogosított, hoszas szenvedés után tüdővészben múlt ki. A távollevő szülök nevében, az elhunyt pályatársa és barátja Sváby Frigyes úr teljesíté, a végtisztesség-tétel körül, a szent kötelességeket. Részvétünk kiséri a halottat, kézszorításunk a hű barátét. Nemzeti színház. Nov. 28. „Portréi néma.“ Nov. 29. „Liliomfi.“ — Ma rendkívüli előadásal vannak.“ Vigj. „Egy nő, kinek elvei KÜLFÖLD. Angolország. London, nov. 26-án. Az újabb indiai hirek, melyek közöl a fontosabbakat már közöltük, nagyon kedvezők. Mindenekelőtt örvendetes, hogy 15 hajó megérkezett Európából több mint 5000 emberrel. Jelentékeny segély azon derék ezredekhez, melyek eleddig oly hősileg fentarták magukat, sőt annyiszor diadalmaskodtak. Lucknowból jobb hírek érkeztek, mint az utóbbi posta után várni lehete. Havelock tábornok 2800 emberrel ért Lucknowba ; ezek közt 600 nem volt képes harczolni, szint annyit kellett Allambaghban hátrahagynia, úgy hogy hadteste, a lucknowi őrséggel (mintegy 1000 ember) összesen sem volt képes teljesen erőt venni az 50,000 (?) főnyi lázadó seregen. Allumbamek és Lucknow közt az öszszeköttetés akadályozva van a székváros közelében tanyázó ellenség által. Outram a székvároshoz 4 órányira levő Allumbameket jobb állomásnak tarta, mint Cawnporet; oda sürgette szállíttatni az eleséget és segélyt. Oct. 6 án Cawaporeból eleséget szállítottak is oda 250 ember fedezete alatt. A sipahik elsánczolással foglalkozván, nem bántották e szállító csapatot. Havelock és Outram ezek szerint haderejüket megosztották , azonban semmi kétség, hogy — bármennyi ellenség rajongja őket körül — fentarthaták magukat oct. 30-káig, mikorra Greathead hadcsapatát várták. Már eddig is kaptak segélyt. Amint Greathead hadteste megérkezik, mintegy 7000-re emelkedik Havelock serege, s megkezdik a támadó fellépést. Greathead ezredes hadtestének volt föntartva a dicsőség, szintén kitüntetnie magát azon gyors hadjárat és fényes hadi tettek egész sora által, melyek az indiai hadviselést jellemzik. Sept. 28-kán indult ki Delhiből azon menekült lázadók üldözésére, akik a Dzsumna mentén Ágra felé vették utukat. Greathead hadteste összesen 1600 gyalogból, 500 lovasból állott 18 ágyúval. Oct. 14-kéig többször megverte az ellenséget, egy erősséget bevett és Agrába ért. De lássuk hadjárata némi részleteit. Delhiből Sekundenabadon által vitt útja. E várost fölperzselte mivel rablott angol vagyont talált ott. Bolundsuburnál érte utól a sepoykat. Két órai ütközet után szétverte őket, sokat leölvén közülök s elvevén két ágyujokat hadszerekkel. Az angolok csak 50 embert vesztettek. Aztán bevette Greathead Malaghurt s a légbe röpítette az erődöt. Második ütközete Ar1 y g hur nál volt. E város mocsárok közepett fekszik, mintegy 50 ang. mfnyire Delhitől s ugyan annyira Agratól. Oct. 5-kén érte itt utól az ellenséget ; 400 sepoyt kardra hányatott, 2 ágyút elvett török s a vidéket megtisztította a lázadóktól. Oct. 6-kán Akurabadba mentek a britek a hol a lázadóknak szintén gyülthölyök volt. Kettőt megöltek a sepoy vezérek közül, s néhány ágyút itt is elvettek a lázadóktól. S most D h o 1 p o r e n a k (mintegy 33 mfdnyire Agrától) vette útját a brit hadtest, a govaliori útban, mely mellett erős lázadó csapat (az indorei lázadók) gyülekezett, oly czélból, hogy a lehető gyorsasággal előnyomulván, az agrai gyönge őrséget megrohanja. 10-kén Agra közelébe érkezett Greathead hadteste, hol véletlen meglepetett. Azonban a britek hirtelen összeszedték magukat, s teljesen megverték az ellenséget, mely kisebb haderőt gyanított. A lázadók összes padgyásza, minden ágyúja zsákmányul esett, s közel 2000-en elhullottak. A menekvő lázadók egy részét Bhurtporeban feltartóztatták és felkonczolták vagy elfogták. Mynpuriet elhagyva találta Greathead hadteste, de ott találták a radsah ágyúit és kincseit. Most Grant dandárvezér vette által a sepoyk üldözését, Greathead pedig Audh felé vette útját, s 30-kára várták Lucknowban. Greathead hadjárata ezek szerint nemcsak az üldözött sepoykat, akik után küldeték Delhiből, verte szét, hanem Agrát is megmentette a gwaliori és indorei lázadók csapásától, akik ott a cawnporei véres eseményeket hitték megújíthatni. Azonban Greathead megelőzte őket s az eredményt tudjuk. A Delhiből menekült sepoyk főhadteste Audh felé fordult. Shower dandárvezér hadteste, amely Greathead elvonulása után hagyta el Delhit, Kutub felé ment, melynek környékét megtisztítá a lázadóktól, s aztán visszafordult Delhibe. Oct. 2 kán ismét megindult. Rewarrit, ahová először érkezett, elhagyva találta, de az erőd falain még meg voltak töltve az ágyuk. 12-kén Dsanffu Sataba érkezett Shower hadteste, hol az ihujjuri nabob lovasságát ellenállás nélkül lefegyverezte. Mintegy 3000—4000 delhii lázadót od. 19-kére vártak Bithoor mellett Sheprapporeba, de egy 600 főnyi csapat 4 ágyúval Cawaporeból megtámadta e lázadó sereget és teljesen szétverte. A foglyok közöl egyiknél leveleket találtak Nana Sahibtól. Felakasztották. Ily körülmények után csekély dolognak tekinthető, hogy Maun Singh az angolok ellen fordult hogy egy bombayi ezred egy része Deesaban,a praesidensség leszélső északi részén föllázadt. Azon ezredet többnyire Felső-Indiában toborzották; nem csoda, ha a lázadók bujtogatásának nagyon ki volt téve. Az sem szenved kétséget, hogy Bajdinh Singh,s Középindia azon szaboklarjai, akik Anglia ellen fordultak, nem sokára megbánják tettüket. Csupán egy körülmény van, ami nagyobb aggodalmat okozhat : hogy t. i. mintegy 1000 angol és angol nő van a sangori erődben, s attól félnek, hogy ha gyorsan nem érkezik segély, iszonyú sorsra jutnak. Azt már említettük, hogy Wilson tábornok, szenvedő egészségi állapota miatt, kénytelen volt a delhii hadsereg vezérletét sept. 28-kán Penny tábornoknak átadni, s maga, felüdülés végett, Becher ezredessel a hegyes vidékekre utazott. Peel kapitányt allahabadi parancsnokká nevezték. Kabuli hírek szerint most Mohamed kijelentette örömét a britek diadalai fölött. Javából, oct. 10 köről írják, hogy az angol kormányzó, Linggazultánját, Mahmut Muthafar Sáht országától megfosztottnak nyilvánította. A cochinchinai király határozottan az európaiak ellen lép föl. Sir Colin Campbell meghagyta,hogy állandó tábort állítsanak föl azonnal Konigunge (Rani Gunge) mellett. — A „Post“, a newcastlei meetingre vonatkozólag, megjegyzi , hogy Watt és Park angol mérnököket a nápolyi kormány bűnösöknek tartja, míg az ellenkező eléggé ki nem derül. Ezért azonban nincs joga meg nem engedni, hogy a brit consullal azon foglyok ne értekezhessenek. Senki sem hiszi, hogy a bűnvádi eljárás Watt és Park ellen részrehajlatlan fog lenni, de az angol kormánynak be kell várni az eljárás eredményét. Az elítélés esetében is bajos dolog Anglia tiltakozása a külföldi törvényszék ítélete ellen. De meglehet, hogy határozottabb föllépést von maga után Nápoly ellen. Ha kétségtelenül ki fog tűnni, hogy Nápolyban szándékosan elcsűrik csavarják az igazságot, s készakarva sújtják a brit alattvalókat, az esetben Anglia jogosan kívánhat elégtételt, s mit ha megtagadnak, viszszatorláshoz, sőt még erősebb rendszabályokhoz is folyamodik. Francziaország: Foudur visszatért Londonból s noha a nov. 26-ki leghitelesebb értesítések azt igyekeznek a közönséggel elhitetni, hogy az államminiszter csupán pénzügyi járatban volt, mely a franczia és angol bank között kötött szövetkezés által czért is ért, mindazáltal azon hírek, hogy a párisi és londoni kabinet között a román kérdés iránt felmerült nehézségek iránt egyezkedés jött létre, nem csak makacsul tartják magukat, hanem a közönség még alapfeltételeit is előszámlálja azon alkunak, melyet állítólag Francziaország fogalmazott, hogy a többi hatalommal egymásután elfogadtassa. Ezen alapfeltételek az „Indep.“ szerint következők volnának : Közigazgatási és vámügyi egyesítés. Évenkinti díván mindenik fejedelemségben. Közös, moldva-oláh követekből álló díván (választmány), mely a két tartomány közös ügyeinek rendezésére minden három hónapban (a Presse távirati tudósítása szerint alkalmasint helyesebben minden három évben) összeülne. Végre két uralkodó fejedelemnek választása a régi capitulatiókhoz képest és a Porta helybenhagyása mellett. A „Presse“ távirati sürgönye nov. 27-ről átalános népválasztásról beszél Ugyanaz sokkal határozottabb hangon közli a fentebb csak hírkóp előszámlált egyezkedési feltételeket, ennek azonban alkalmasint csak a távirdai rövidség az oka. A „Nord“ legalább nov. 26-kan is határozottan kétségbe vonja, mintha valamely oroszfranczia terv már el is fogadtatott volna s csupán annyit ismétel, hogy Oroszország e kérdésben Francziaországnak tovább is híven fog járni oldala mellett Még eddig tehát az egész franczia tervet tekintvén annak a mi t. i. puszta hírnek, elegendő lesz annyit megegyezni, hogy a közigazgatási egyesítés két uralkodó fejedelemmel nem látszik valami könnyen valósítható tervnek, valamint a közös ügyeket intézendő rendkívüli díván vagy választmány feladata sem valami könnyűnek. Másfelől a „Nat. Zig“nak e tárgyban még csak annyit írtak Párisból, hogy ott az unió kérdése némi ingadozási stádiumba lépett, s ha szintén hibás is némely lap azon hiedelme, mintha a külügyi miniszter e pontban a császár nézeteit nem osztaná, annyi bizonyosnak látszik, hogy" döntő helyen nem maradtak egészen érzületlenek azon fontos aggályok és kétségek iránt, melyek Anglia és Németország részéről az unióterv czélszerűsége ellen emeltettek. Úgy hiszi levelező, hogy Foud úr közelebbi útjában meggyőződött felőle, miszerint Anglia szilárdul el van határozva eddig követett fejedelemségi politikájától el nem térni. A Párisi tudósítások cáfolják azon hírt, mintha a Porta a londoni, bécsi és berlini udvarokhoz a fejedelemségek eshetőleges megszállását igazoló jegyzéket küldött volna. Ez azonban nem azt teszi, mintha Párisban a fényes kapu hasonló hajlamain kétkednének. Sőt Marseilleből nov. 18-diki stambuli tudósítások után most is azt táviratozzák, hogy mintegy 10 török zászlóalj vonatott össze a Dunánál Viddinhez közel. A „Presse d’Orient“ azt állítja, hogy e mozdulat a szerb fejedelem élete elleni összeesküvés felfedezésével van indokolva, holott — teszi hozzá a sürgöny — az utóbbi tartomány csendes. — Ugyanazon marseillei sürgöny jelenti hogy a Duna szabad hajózására vonatkozó okmány legközelebb ki fog hirdettetni, és 1858. jan. 1-jén életbe lépene, hogy Ausztria az osztrák gőzhajótársulatnak kamatminimumot biztosít, de eltöröl minden kiváltságot, és a concurrentiát megengedi; végre jelenti, hogy Resid pasa a külhatalmak szambuli képviselőihez emlékiratot intézett, melyben az idegen hajóktól a világító tornyokért új vámot kér megtagadás esetében a tüzek eloltásával fenyegetőzvén. A sürgöny hozzáteszi, hogy a követek tiltakoznak. A párisi szerződést aláírt hatalmak teljes megbízottjai nov. 26-án, mint előre jelentve volt csakugyan egybegyülekeztek a franczia külügyminisztériumban a bessarábiai határjárásra vonatkozó szerződés ratificatióinak kicserélése végett. A meghatalmazott urak azonban semmit sem végeztek, mint egy belga lap tudni akarja azért, mivel a Kisse- es orosz követ ur példányában valami nem volt rendben, az Oroszország új határát kijelölő földabrosz hiányzott. Remélik, hogy e puszta formaság ez ügy megoldását nemsoká fogja késleltetni. Az „Indep“ szerint a „rítusok congregatiója“ a franczia püspökökhöz egy nevezetes rendeletet bocsátott. E rendeletben az mondatik, hogy III. Napóleon a gallusok császára (Gallorum imperator) követe által az apostoli sz.szék elé terjesztette, miszerint Francziaországban a legrégibb idők óta gyakorlatban volt az uralkodót (supremum imperantem) a mite canonba felvenni és a szent héti imákba, valamint azon könyörgésbe, melyeken a nagy litániák végződnek, érette való könyörgéseket venni fel; hogy ő szentsége a Pápa, követve elődei példáját, kik nagy nemzetek uralkodóit hasonló kiváltságokkal tisztelték meg, a hozzá intézett kérelemhez kegyes megegyezését adta, hogy ennélfogva rendeltetik, miszerint a császár neve a misecanonokba a pápa és püspök neve után ily alakban : Et pro imperatore nostro „N. felvétessék, — a „Domine salvum fac regem — Domine salvum fac imperatorem nostrum-má szabályoztassék, és végre a császár neve a fentebb érintett alkalmi imákba felvétessék. A belga lap levelezője megjegyzi, hogy az utóbb említett imák a franczia királyokért sohasem mondattak, hanem a római misekönyv ezen imákat csupán a római császárnak, a nyugati császárnak, és a római szent birodalom császárának engedélyezte, azért felette hízelgő eltérés Róma változhatatlan szokásaitól, midőn e ponton az egész középkori hagyomány megváltoztattatik, s a francziák császárának neve Nagy Károly utódai helyére létetik. — Ez utóbbi körülményt azért is fontosnak tartja levelező, mivel a pápa még folyvást nevez ki „római szent birodalombeli grófokat“. — Feltűnt az is, miért nem írja a rendelet : Francorum imperator; holott ez izibb fordítása volna azon czimnek, melyet a franczia alkotmány a francziák császárának ad, mint ez: Gallorum imperator. — A nov. 27 -i „Moniteur“ jelenti, hogy miután a Belle-Isle-ben levő foglyok száma a császár kegyelmezései által 80 ra apadt le, ezen nagy intézet, mely a júniusi napok után közel 1500 foglyot fogadott be, eloszlattathatik. A foglyoknak felénél több, kiknek büntetésideje közelebbről kitelik, Mont-St.-Michel-be a többi pedig Corteba Corsica szigetére fog szállíttatni. Pétervári tudósítások szerint ott Oroszország részéről Chinában nagyon erélyes fellépést várnak. Máris több hajó küldetett el a csendes tengerre, s hírszerint Párisban Kisseren, Londonban pedig Chreptovits azon parancsot kapta, hogy mindkettő szorgalmazza egy China elleni terjedelmes expeditió szükségét. Páris, nov. 28. A „Moniteur“ az öregbik Dupin és Cochelet-nek senatorokká lett kineveztetéseket jelenti. Státuson kívüli államtanácsnokokká Chaix d’Estange és Vaisse neveztettek. Olaszország, Roma, nov. 23. Tegnap őszentsége a pápa Hohenloherg alamizsnást Odessa érsekévé szentelte föl. Oroszorzág, Párisból, nov. 27-dikéről Írják „Egy hivatalos sürgöny Tiflisből jelenti : Da d i s ch k i i a n Konstantin, Imeritia uralkodó fejedelme Tiflisbe hivatott és Kutaisba kebeleztetett. Később Gagarin herczeg főkormányzó ebbe hivatott, ki neki tudtára adá, hogy az orosz kormány nem engedi meg neki az államaiba való visszatérést. Midőn Dadischkiban ezt meghallotta, megrohaná a főkormányzót, gyilokkal megölte őt, s miután még más három személyt meggyilkolt, futásnak eredt. A katonáknak, kik őt üldözőbe vették, csak kétségbeesett ellentállás után adta meg magát. Amerika, Új-York, nov. 12. Tegnap — mint az egy idő óta majdnem naponkint elő szokott fordulni — a munkások ismét összecsoportosultak, s hallgattak oly beszédeket, melyek jelen nyomasztó állapotukkal foglalkoztak. Egypár pékbódé leromboltatott; úgy látszik azonban, hogy ez inkább pajkosságból történt, nem pedig azon szándékból, hogy a közbéke megzavartassék. Az izgatottság csillapulóban van. — Walker tlek, a szabad martalócz, tegnap Új-Orleansban elfogatott, cautio letétele mellett azonban ismét szabadon bocsáttatott. Ezután mindjárt 100 emberrel Nicaraguába evezett. ESTI FOSTA, Pest, nov. 30. Esti postánkat a porosz kormány igen nevezetes rendeletének megemlítésével nyitjuk meg. Királyi rendelet által ugyanis a szerződésszerű kamatláb korlátozásait, vagyis az uzsoratörvényt felfüggeszti. Egyébiránt magasabb kamatok az eddig megengedteknél, egy évnél hosszabb időre nem köttethetnek ki. A journalistikának kötelessége leend figyelemmel kísérni e fontos intézkedés hatását a hitelviszonyokra. Közelebb bővebben szólunk e kir. rendeletről. — Párisi novemb. 27 diki tudósításokból úgy látszik, hogy azon compromissum vagy peralku, melyről mai „Francziaország“ rovatunkban szólunk és a melynek rendeltetése volna véget vetni a moldvaoláh kérdésnek — mégis több a puszta falunél. Az „Indépendance“ nak ugyanis, épen úgy mint a „K. Zig“nak azt írják, hogy különösen az utolsó feltétel — az t. i., mely a fejedelmeknek a nép általi választásáról szól — Ausztria és a Porta ellenzésével találkozik. Palmerston lord kijelentette volna, hogy ezen feltételbe Ausztria soha bele nem egyez, mire a kölni lap azt tudakozza : vájjon a három éves rendkívüli diván Ausztriának inkább ínyére lenne e? Elég az hozzá, hogy a belga lap nagyon rosz néven veszi e vonakodást, s azt mondja : ha a divánoknak szemére lobbantották, hogy átalános függetlenségre törekesznek, és a török birodalom épségét kelletinél kevésbbé tartják tiszteletben , az is igaz, úgymond, hogy a másik oldalon még nem veszik eléggé számba a Szambulban uralkodó központosítás és elnyelési hajlamokat, melyek ellen a birodalom keresztyén népessége mindenkor ellenállhatlan erővel fog visszahatni. Egyébiránt, mint a „Patrie“ állítja, Törökország a közelebbi párisi conferentiára nem fog különös meghatalmazottat nevezni, hanem magát nagykövete Mehemet Dsemil bey által képviseltetendő Jassyból, nov. 25-dikéről a Brüsselben megjelenő „Levante“-nak távirda utján jelentik : „A diván, nov. 24-kén tartott gyűlésében, az élénk és erélyes ellenvetések daczára a nem orthodox vallásu benszülöttektől a politikai jogokat megtagadta. — Kétséget nem szenved, hogy e kérdés még egyszer tárgyalás alá kerülend — Az országban e tárgyalások következtében nyugtalanság és izgatottság uralkodik, s a csend fentartására mulhatlanul szükséges, hogy a diván minél hamarább bevégezze munkálatait. A hykaimakam szorgalmatosan foglalatoskodik a fejedelemségben eszközlendő javításokkal; nevezetesen saját költségén újra szervezi a börtönöket, melyekben a foglyokkal most a legszelídebb módon bánnak, Tekutschban is kórházat alapít.“ Igen jellemző az „Etoile du Danube“, az unionisták orgánumának magatartása nézve, hogy e lap tegnap, a divánnak 24-kén tartott üléséről szóló sürgönyében a többség határozatát, mely által a nem orthodox vallású benszülöttek politikai jogaiktól megfosztatnak, egészen hallgatással mellőzi. A belga lap szerint a fényes kapu tanácsát e pillanatban a harmadik al-dunai fejedelemség ügye is komolyan foglalkoztatja. Annak meghatározásáról van szó, mik tulajdonképen azultánnak mint suzerain-nek jogai Szerbország irányában. E kérdés a legújabban fölfedezett összeesküvés alkalmával akként merült fel, hogy a fényes Kapu Sándor herczegnek azon rendeletet küldvén, miszerint az összeesküvők ellen hozott ítélet végrehajtását mindaddig függessze fel, míg a Porta az eljárást megvizsgálta, és az ítéletet szentesítette. Ausztria és Oroszország ezen avatkozás ellen tiltakoztak, mely szerintök a luzerani kormány hatalmán kívül esik. Mi az ottomán kabinetet illeti, ez maga részéről úgy látszik ragaszkodik ahoz a mit saját jogának hisz, s mint olyant követel. Még egy harmadik nagy és fontos kérdés Konstantinápolyban. Az „Indep.“ levelezője f. hó 18-ról jelenti,hogy Thouvenelura franczia kormány nevében hivatalosan fölkérte Törökország megegyezését a suezi földszoros átszúrásához. E kérés élénk benyomást tett a török kabinetre, mely azonnal egybegyűlt az e tárgy iránti határozás végett. Azonban azon nyílt ellenzéssel szemközt, melyet Anglia Lessepsur terve iránt kifejt, a török miniszterek ingadoznak, s nem is tudtak még eddig semmi határozatban megállapodni. A belga lap tudósítója hozzáteszi, hogy Thouvenesur és Resid pasa közt a viszonyok még helyreállítva nincsenek. Úgy látszik, hogy a német szövetség azon határozata, melylyel a lauenburgi sérelmeket a dán királyi kormánynyal közölte, kedvező hatást tett a tuilleriák kabinetjénél. Legalább azt írják, hogy a császári kormány a st.-jamesi kabinettel együtt, noha a szövetség részéről minden kényszerítő rendszabálynak ellene van, Dániának azt tanácsolták volna, hogy az összeütközésnek nagyon terjedelmes engedményekkel vessen véget. Nagyon hihető, hogy ezen engedmények épen a „Constitutionnel“ által ajánlottak lennének, t. i. arról lenne szó Holstein számára Luxemburgéhoz hasonló független állást teremteni. Miután magában Dániában is van egy hatalmas párt, mely ezen elválást szeretné, megtörténhetnék, hogy ez keresztül menne, azonban csupán oly feltétel alatt, hogy az Eider legyen a határ, és hogy a királyság skandináv részéhez még szorosabban csatoltassék Slezvig tartomány, melyben a dán és német faj vegyesen van, de a mely 1848-ban Holstein mellé állott. A franczia „Moniteur“ nov. 27-ről megerősíti, hogy a törvényhozó testülése e hó 28-kan két órakor a Bourbon palotában, (tehát nem a császár által személyesen) fog megnyittatni. — Mulatságos dolog, hogy míg a „Patrie“ mind Rogier belga miniszterelnök körlevelét, mind a szabadelvűek nyilatkozványát a „Spectateur“ megtámadásai ellen védelme alá veszi, a „Pays“ meglehetős hevességgel támadja meg az utóbbi okiratot, úgy találván, hogy az mérsékelt és békítő szellemben van fogalmazva. — A szárd minisztérium elvégre jelét adó, minő állást szándékszik az új kamrákban elfoglalni. Az „Opinione“ határozottan nyilvánítja, hogy a kormány az új választások eredményénél fogva nem fog más különbséget tenni a követek közt, mint szabadelmüek és maradó pártiak s el van tökélve, hogy a legszélső jobboldalnak sem fog legkevesebbet is engedni,igyekezni fog, hogy a szabadelmüek különböző árnyalatai közt az egyesítést föntartsa s szilárdul fog törekedni a politikai reformok teljes keresztülvitelére. Az „Opinione“ e czikke, melyet némileg a minisztérium nyilatkozványául lehet tekinteni, nagy tetszésben részesült. Az „Indépendance“ szerint a 204 szárd képviselő közel 127 a centrumhoz, 77 a jobb oldalhoz tartozik. — A „Daily News“ írja : „A keletind társaság, mint halljuk, sir Archiae Wilson de Delhithnok számára egy évi, 1000 frtos nyugdíját, Nicholson és Neill elhunyt tábornokok életben levő legközelebbi rokonai számára pedig két- két évi, 500 fontos nyugdíj megajánlását szándékszik előterjeszteni.“ A „Globe“ írja, hogy a királyné személyesen fogja az ország gyűlését megnyitni. Az angol kormány a tél folytán meg akarja erősíttetni a kingstowni révpartot (Dublin mellett). Új-Yorkból nov. 14 -éről szóló tudósítások szerint oda Kaliforniából egy millió dollárt vártak. — A „Times“ szerint a kormány február hó előtt semmiféle pénzügyi rendszabályt nem hozand a parliamentbe. Russell lord a zsidóbillt akarja behozni. ■ A királynő rövid idő múlva Osborneba menend. — Panmure lord betegeskedik. Gazdasági és üziettudósítások. Pest, nov. 30. Nedves, komor idő. — Azon körülmény, hogy a legközelebbi bécsi gabnabörzén az árak még alább szállottak, gabna- és terményüzletünk helyzetét oly annyira élénktelenné tette, miszerint valóságos pangás állott be s az eladások csupán a helybeli fogyasztásra szorítkoznak. Br. M.