Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)
1857-12-08 / 2369. szám
281—2369. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utca 3-dik szám. A lap Baellumi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, térmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyelemi-utazó, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre . . . . 5 frt p. sí Félévre...................9 frt 30 kr o tt- 1 Zmral Jj* ,6 basebolpetit for biomstorl hirdetésnél 5 p. ki. hm I lAkQStnicIiySKQIJA .lyegdl] külön 15pkr.tdag4n vita ShasSboa petit apr5pk ^serkesztési iroda: Egyetem-utcsa 2-dik assása, 18 eő emelet) Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 6 frt p. p. Félévre...................11 frt p. p 1857. Kedd, dec. 8. Előfizetési feltételek: PEST, dec. 8. A „Pesti Napló“t. olvasóihoz. E szám utolsó, mely szerkesztésem alatt megjelenik. Midőn t. olvasóimtól bucsút veszek, köszönetet kell mondanom a részvétért, azon gyöngéd elnézésért és engedékenységért, melylyel lapom hiányai iránt viseltettek. Törekvésem volt a nemzet rokonszenvét, becsülését megőrizni e lap részére, s ha e törekvésem sikerült, ezt, tudom, azon barátim szíves és buzgó támogatásának köszönhetem, kik velem a szerkesztés gondját,terhét megosztották, és köszönhetem azon t. munkatársak jóakaratának, kik lapom érdekének emelésén szíves készséggel fáradoztak. Fogadják ezért mindnyájan köszönetemet. A szerkesztéstől azon erős meggyőződéssel lépek vissza, hogy a „Pesti Napló“ a jövő évben az ország nagy részvéte által fog támogatatni. A magyar közönség nem engedheti azt, hogy az ország egyetlen független politikai nagy magyar napilapja megszűnjék. A magyar közönség elég érett belátással bír, hogy a „Pesti Napló“-ban ne csak puszta olvasmányt keressen, melyet más lapban is feltalálhat, hanem hogy felismerje benne azon érdekek következetes és hű közlönyét, melyek drágák a magyar nemzetnek. Pest, dec. 8. 1857. POMPÉRY JÁNOS: Tájékozás helyett levél a lelépő szerkesztőhez. (Fk.) Az itt következendő sorok más nemzet journalistikájában alig láthatnának napvilágot, csak a magyarban; mert egyik nemzet sem viseltetik publicistáinak személye iránt annyi érdekkel, mint a magyar. Olvasó s író másutt rendesen úgy áll egymáshoz, mint vevő s eladó; a vevő belép a boltba, megnézi az árut, s ha ez neki tetszik, kifizeti árát s odább megy. Az eladót alig méltatja egy tekintésre; akár a boldogság rózsái virulnak ennek arczán, akár a bánat éji violái pillantanak szeméből, a vevő nem gondol vele, s ha holnap ugyanazon boltba lépvén, más arccal találkozik, alig kérdi, hová lett a tegnapi ?! Természetesnek találjuk , hogy nálunk másként van a dolog, természetesnek és örvendetesnek ! Természetesnek, mert nálunk még nem létezik azon irodalmi proletariátus, mely meggyőződését mellékes dolognak nézvén, tollát áru gyanánt vásárra hozza, annak adván el azt, ki legtöbbet fizet érte. A mi politikai irodalmunk önálló politikai életből fejlődött, öntudattal s szilárd elvekkel biró pártok tusájából, melyek a publicistika küzdterére leszálltak, hogy a gyűlési termeken kivül ott is védjék a kebelnek szent meggyőződéseit; minden párt a maga íróiban nemcsak napszámosokat látott,kik bizonyos dijért ma ezen, holnap más elveket védnek czifra szavakkal, hanem politikai életének zászlóvivőit, kik magasztos ügy mellett lelkesültek. Ezen indokok nagy része ma háttérbe vonult, de hatásuk megmaradt, s e hatást nem csak természetesnek, hanem örvendetesnek is mondjuk, mert az író öntudatát felfokozza, erejét edzi, lelkesedését növeli. . . Az anyagi jutalom csekély, az igaz, de mi még nem lettünk annyira „culturai“ néppé, hogy egy derék magyar ember elismerő kézszorítása, egy hálaköny a hazafi szeméből előttünk kelet nélküli értéknek látszanék. E könyeket nem gyűjtjük etruriai vedrekbe, miként a régiek, de gyűjtjük azokat sziveinkbe, hol megannyi gyöngygyé jegednek s e kincset szivünkben nem adnék bármely másért — erszényünkben ! Miért mondom mindezeket neked, édes barátom, s miért mondom neked épen ma? Mert érzem, mily nehezen eshetik neked azon közönségtől elválni, melylyel egy év óta oly szoros érintkezésben álltál, mert e közel, e benső viszonyt méltányolni tudom, s mert vigasztalni akarlak s azt hiszem, hogy e vigaszt a fentmondottakban megtalálod. Követőd megadta neked az érdemelt méltánylást, a közönség országszerte elismerte nemes buzgalmadat, de munkatársaid nevében hadd mondhassam el én a köszönet egy két szavát az elválás pillanatában. A szerkesztő tisztsége szintoly fénytelen s hálátlan, mint színpadon a rendezőé ; annak hiányát tüstént észrevenné a közönség, de jelenlétét nem ! Ő csak az együttes hatást érzi, de nem látja azon kezet s azon szellemet, mely azt előidézi, ő az egyes erők működésében gyönyörködik, de nem sejti, mily nehéz az, ezen erőket öszhangzó és határzott czél felé irányzott munkálkodásra egyesíteni. De érezzük és tudjuk mi, kik a színfalak mögé is pillanthatunk, érezzük és tudjuk, hogy ha a lefolyt év alatt némi siker, némi elismerés koronázta működésünket, de siker, ez elismerés nagyobb része téged illet, téged, ki bátorítottál s biztattál bennünket az elcsüggedés perczeiben, ha tollunkat kedvetlenül eldobtuk, midőn a világ úgynevezett nagy embereit oly törpéknek megismertük, s az apró szenvedélyeket oly nagy szerepet játszani láttuk. Ha az ég mindenünnen borult s félni kezdtünk, hogy egyegy villám reánk is lecsaphatna, reád pillantottunk, de te tántorithatlanul álltál ott, kezedben az „aurea flammula“, melyet félelem nélkül lobogtattál s mi ismét neki bátorodtunk! S ma, midőn ez évre visszapillantunk, azt látjuk, hogy igazad volt, el nem csüggedni; a világ, az emberiség néhány hatalmas lépéssel előre haladt s habár — miként ez rendesen történni szokott — maholnap ismét egy lépéssel hátrálnia kellene, a többlet mégis a haladás részén fog maradni. Az északi kolosz, melynek arczán közvetlenül a keleti háború után villámrejtő fellegek ültek, mosolygó arczczal fordult a civilisatio napja felé s a szoros értelemben vett embernemet egy uj fajjal készül megtoldani, melynek neve : orosz paraszt; — a brit oroszlán az elnyomott indiai népeket nem tekinti többé haszontalan egérkéknek , melyek körülötte ugrándoznak s miket sörényének egyetlen rázásával leterithet, hanem az emberjogot a barbárban is tisztelni kezdi; — az ibériai félszigeten a reactio legalább perezre elbágyadt s szárnyszegetten nézi egy szabadabb rendszer lábrakapását; — Belgiumban, Piemontban a szabadelvű párt fényes győzelmeket ült; — a német herczegségek sokévi elnyomatás után szebb reményekkel tekintenek a jövő elé, sőt mintha még Francziaországban is enyhébb szellő lengését éreznék, mindenütt pedig, a Belttől Gibraltárig, a Néva partjaitól a Bosporusig egymásután ledőlnek azon baálszobrok, miket a neki dühödt nyerészkedés az aljas Mammonnak emelt s habár romjaik alá nem egy virágzó jóllétet temetnek is, habár a krízis pusztító fergetegként vonul el az egész világ felett, villámaival vészt s halált szórván, a leg legalább ezentúl tisztább leend, szentebb érdekek lépendenek az anyagiak helyébe s a lidérczek többé nem szoritandják le az égről a tiszta örökkévaló napot. Haladunk, barátom, haladunk, s azon év, melynek eseményeit te tolmácsoltad a közönségnek, a legnevezetesebbek egyikét képezi korunk történetében. Teljes nyugalommal mondhatod, hogy helyesen tolmácsoltad, hogy jó úton voltál, s a kor szellemével s irányával párhuzamosan jártál, midőn a nemzet szivében a törvényes szabadság, az észszerű haladás, a nemzeties alapon nyugvó cultura iránti szeretetet, egy derült jövő iránti reményt ébren tartád, s kétségbe nem esve legnagyobb költőnk fájdalom sugallta e szavain: „------------a haza szebb idejét „Elmúlt az örökre — ne zengjed“ azon vidítóbb kép felé forditád olvasóid szemét, midőn majd „-------feljö az ormokon a teli hold, S csillagseregével az éjbe mosolyg.“ ...........Minő hosszas lettem! Mintha nem tudnék elválni tőled, pedig magam csaknem beszélhetek a lap első oldalától kezdve le a hirdetésekig.-------Holnap új vezér alatt újra találkozunk; régi csatákból hires név lép kis irói ármádiánk élére; nem lankadtságból, hanem erőd teljében kézbesíted neki a zászlót s ezentúl „secundus Romáé“ leszesz; mint ilyen is gyámolítandod őt, miként én, miként mindnyájan, kik eddig e lapnak szentelték szerény tehetségeiket...........Szűkebb körben annál intenzívebb az erő! A nagy Kertbeny azt mondta, hogy a magyarok „a világtörténet huszárjai“, a huszárok közt pedig még közlegénynek lenni is öröm. Isten veled! TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tanulmány Michel Chevalier nemzetgazdaság műve felett : „Az arany valószínű értékcsökkenéséről, ennek lehető kereskedelmi és társadalmi következéséről, s azon rendszabályokról, melyek ebből folynak.“ (De la baisse probable de Tor des consequences commer ciales et sociales qu’elle pent avoir et des mesures qu’elle provoque, par SI. Michel Chevalier.) (Vége.) Azt állítja Chevalier, hogy az aranynak más szerepet kell adni a pénzrendszerben, ha értékcsökkenését nem akarjuk, mert ha feltesszük is hogy 4—5 milliárd aranynak a forgalomban egyszerre helyet lehetne csinálni, ez aránytalanul kevés lenne, az aranytermelésnek csak tíz évig szaporodó mennyiségét vévén is fel mértékül. Ugy de 4—6 milliárdnak sem találunk helyet a forgalomban, maradunk tehát azon következtetésnél, hogy az arany értékcsökkenése elkerülhetlen. E tüneményt pedig az élelmiszerek és iparczikkek egyetemes megdrágulása követné mindazon országokban hol az arany legális folyó pénzláb lenne mint például Angliában, sőt azon országokban is hol az arany pénzláb nem legalizáltathatnék. Bármily hatalmas kapacitásnak tartjuk is Chevalier-t kivált pénzügyi dolgok közül (legjobb műve: „a pénzről“), meg kell jegyeznünk, hogy belőle kirí a franczia mindenütt, ki ha nem is irigy de sóvár szemmel nézi az angol ipar óriás haladását s előre is hajlandó ez iparhaladás rovására, a californiai és ausztráliai arany roppant eláradása s az ebből támadható zavarok miatt az I-ső Károly korabeli forradalomnál nem kisebb kitörésére következést hozni. Felállítja hát a franczia legislatiót (hallgatólag az angollal szemközt) példányképen, hogy meghatározhassa, milyen a franczia pénzrendszer szerint az igazi pénzláb s van-e az aranynak némi igénye e prerogativával élni ? Ha megmutatja úgymond, hogy az ezüst az igazi jó pénzláb , és másfelől kitünteti, hogy az aranynak szabálytalan invasiója kereskedelmi forgalmunkban, több figyelembe veendő érdeket végcsapással fenyeget, sőt az állam nyugalmát veszélyeztetheti: nincs egyéb hátra, mint hogy erélyes rendszabályokhoz nyúljunk, melyek képesek az aranyt azon functiójától megfosztani, melyet küönben is bitorol. E fejtegetése közben Chevalier visszamegy egész Aristotelesig, kinek a pénzről már oly fogalmai voltak, hogy a maiaknak sem lehet különb, sőt Ábrahám patriarchát is mint jeles pénzügyért idézi. Hoszt lenne őt ez után követnünk, azért csak dióhéjba szorítva adjuk elő okoskodását. Két metall, mint az arany és ezüst, ugyanazon országban s ugyanazon pillanatban pénzmértékül nem szolgálhat, mert e mértéknek örökké egyformának kell lennie ugyanazon értékarányban maradnia. Kell, hogy egy országban egyetlen metall szolgáljon folyó pénzlábul s az értékek mértékéül. Nálunk a francziáknál 1789 óta expresse az ezüstpénzlábhoz szegődtek. Mirabeau így szólott a „Constituante“-ban : „jövőre az ezüst lesz az a metall, mely pénzügyünk bázisául szolgál... Az ezüst lesz az alkotmányos pénz. Lesz aranypénzünk is, de minden lényeges vonatkozás nélkül az ezüst pénztábla s értéke attól fog függeni, milyen ára lesz az aranynak a kereskedelmi világban.“ Az alkotmányozó gyűlés, melyhez intézte Mirebau e szavakat, nem határozott ugyan semmit e tárgyban, de a convent már több olyan rendszabályokat tett, melyek ma is fenállanak. E szerint a pénzegység alapja az ezüstpénz jön. A franc — mely nevet kapta a pénzegység — ekkor 10 grammot tett. A III év thermidor 28 az ezüstpénz tárgyában egy más minden kívánatos részletekkel bíró törvény hozatott. E törvény szerint a pénzegység tovább is franc nevet visel; az ezüstpénz tartalma áll 9/io ezüstből s Vio vegyítékből, de egy francra már itt 5 gramma számitatik. Egy másik törvény szerint, az aranypénz folyó értékének meghatározása francokban, a kereskedelemre hagyatik, stb. Az által hogy a franczia törvényhozás az ezüstpénzlábat ismerte el s az aranyt alárendelt metallnak kívánta tekintetni, az utóbbinak az ezüstre viszonyló értéke változóvá lön; mig maga a pénzegység, melynek az ezüst az alapja, változhatatlan, mert 1 franc mindig 1 francot fog érni. A franc értéke épen az által van mindenkorra biztosítva mivel franc. De az aranyról nem lehet azt mondani, hogyha ma egy francot ér a jövő évben is annyit fog érni. Mig amaz igazság az ezüstre nézve mathematicai bizonyossággal áll. Hogy mentsük meg hát pénzrendszerünket azon rész következésektől, melyeket a nemes éreznek oly alakban való ránk tódulása okoz, melyet a mi törvényhozásunk kelleme előre kárhoztatott? Ez most a kérdés. Miután az arany értéke — a termelés nagy bősége miatt — csökken, megesik hogy majd két aranyat kell ott kiadnunk, hol eddig egyet adtunk ki. Tegyük fel hogy egy párisi ember vásárol Londonban , akar vásárolni húsz franknyi árut, mennyit ezelőtt egy lajosaranyért vett, egyszerre csak arról értesül, hogy most azt a czikket nem adják két lajosarany alatt, mivel az arany értéke felényire szállt le , minő zavar fog ebből támadni ! Igaz, hogy az aranyból készült fényűzési czikkek ára is felényire fog szállani, s a legközönségesebb ember zsebében is hever majd egy arany tobákos szelencze , de viszont meg fog drágulni az élet, szaporodik az állam budgetje, hivatalnokok, mérnökök, orvosok és mindennemű ügynökök fizetése, a napidíj, a zsold, az adó stb. És pedig a drágaság hatását nem csupán London és Parisban fogják érezni, nemcsak Európában mindenütt, de távol világrészeken is. Ez lesz még csak az igazi pénzválság. E tünemény kezdetben csak szórványosan mutatkozik az aranynak egyenetlen viszonya miatt a különböző áruczikkekhez. De később e zavar és bizonytalanság okául válhatik forradalmaknak, mint Jakob „On the precious Metals“ munkájában megjegyzi azon drágaság következéseiről szólván, mely az amerikai arany és ezüst bányák kizsákmánylására következett. Mit kell e baj közepette tenni ? Oly államokban, hol az arany a folyó pénzláb, mint Angliában, nehéz megmondani, mint kell tenni, csak annyit tudunk, hogy kell valamit tenni. Némelyek az ajánlják: változtassuk meg a pénzlábat,substituáljuk az ezüstöt az aranynak. Hanem a pénzláb megváltoztatása nagy gondot ad , érett megfontolással és csak úgy lehet azt tenni, ha sem az igazságot, sem a közérdek legitim igényeit nem sérti. A pénzlábváltoztatás Angliában csak a hitelezőnek kedvezne, az adósok mindenféle nemeit pedig érzékenyen és igaztalanul sértené; mint sértő vola az ellenkező, az az arany értékének emelkedése korában 1797—1821. Chevalier egyelőre nem akar jobb tanácsot adni az angoloknak, minthogy reszkessen a brit parliament! Sokkal kegyesebb Chevalier a franczia pénzrendszer iránt. Azt mondja, hogy Francziaországban könnyebb lesz a bajon segíteni. Veretni kell 5 grammos vagy 10 grammos aranypénzeket az 1 francos ezüst pénz mintájára, mely épen 5 grammot nyom és a két francos ezüstpénzére, mely 10 grammot nyom. E pénzek értéke, azaz a frankok és töredék frankok száma az aranynak az esethöz viszonyított árfolyama szerint változzék. Ez értéket, hat hónaponként vagy évenként határoznák meg, közigazgatási rendszabály útján, mely alapul az aranypénz értékére nézve azon arányt venné fel, mely lenne az arany e hivatalosan meghatározott árfolyama és a kereskedelmi főbb piacokon (London, Páris, Hamburg) az ezüst értéke között. Még egyszerűbb rendszabály volna az, ha jövendőre azt határoznák hogy egy 20 freos aranypénz ne érjen többet mint 19 freot vagy 19 freot 50 cent, a ha az aranyérték csökkenése lejebb szállana 18 freot stb. A veszteséget pedig szenvedje az, kinek kezében a 28 freos arany van. Na hiszem meg is köszönnék a Mirabeau francziái. Miért is viselné az állam az ilyen veszteséget, hiszen ha akarná, az aranynyali fizetéseket egyszerűen fel is függeszthetné. Ezt meg a kereskedés köszönné meg. Ama szóban forgó rendszabály megfordítva olyanféle oroszos eljárás lenne mint mikor 1810 Oroszországban 5 és 10 rubeles imperiálokat verettek s 1839 — midőn az aranyagiója az egész szárazföldön felment azt mondták az 5 rubel nem 5 rubel, de 5 rubel és 15 kopec. Lám nemcsak a politikában de a pénzügyben is nagy a franczia rokonszenv az oroszok iránt. Végül fuscherieknek mondja azokat, kik Francziaországban az ezüstpénzláb helyett az aranyláb behozatalát sürgetik. Mivé lenne akkor a france varázsa a franczia pénzrendszernek ? SZÉKELY JÓZSEF: Igazítás. Sajtóhibák múlt czikkünkben: 2-dik lap, 3. hasábon „aranypénznél többet a forgalomból kimutatni“ helyett olvasd „aranypénznél többnek a forgalomban helyet kimutatni.“ „népességhez“ helyett: „termelés mennyiséghez“ s néhány sorral lentebb: „eivilisatio sajátja“ helyett „eivilisatio sajátjának nevez.“ A magyarországi földbirtok terhei. Ha az ember most lapot vesz kezébe, nem olvas egyebet kereskedői bukásoknál, jajveszékléseknél az uralkodó pénzszükség felett. Bizony nyomor és ínség elég van a hazai és külföldi kereskedői osztályban, de van ám a magyar földbirtokosok közt is. Csakhogy a közös nyomor mind a két osztálynál egészen egymással ellenkező forrásból fakad s igy az orvosi szernek is egészen ellentétesnek kell lenni. A kereskedő kövérüség miatt vérzik el; a földbirtokos ellenben sorvadásban haldoklik. A kereskedőknek a lefolyt években nagyon is jól ment dolguk. Minden hitelintézet rendelkezésükre állott s ugy szól- TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. A legújabb törvényszék döntvényei. I. Szokássá vált lopás. Az európai s amerikai törvényhozásokban, mint a jogtudomány körében, elfogadott elv az, mikép a bűntetti visszaesések kiválóbb bűntettekül tekinten- idők, és szigorúbb büntetés alá vonandók. A kiindu-llási alap természetes, miután a bűntett többszöri is