Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)

1858-01-01 / 2387. szám

) felszöktféj^^U vzért qIj iíralános eOT sz Europa­­ hasonló helyzetén vai opferet esetet. A bécsi hite­l stfízújában körülbelül 1200 észai .víStíi részvény hever, melyek most 180 forint**,! állnak; nem régen egy ilyen réss spy csak 1750 forintot ért. Ez utóbbi árke­ret mellett —• tesszük — a hitelintézet acti­vu­mai s passivumai egymást egyensúlyozzák , az 1800 forintos árkeret mellett pedig ma 60,000 ft nyereséget lehet kimutatni Ugyanez áll a tiszai, nyugoti vasutrészvényes s mindazon papírokra nézve, melyek az inté­zet birtokában vannak, s igy a december 31- árfolyam a számla-kimutatásra lényeges befo­rrással van s az intézetek érdekében áll­ami napon, minél magasabb árkeretet kieszközölni , a­mi az ismeretes börze manoeuvrekkel n­é­hány napra könnyen elérhető.­­ Néhány napra ? Igenis, mert ha a papírok martruár 2-kán ismét Isten tudja mily mélyre sülyednek, ez semmit sem tesz, a kimutatás a dec. 31-ei árkeleten alapulván. Hanem hiszen akkor az az egész kimuta­tott nyereség csak fictió! Az ám, mégpe­dig igen drága fictió, mert ha valamely inté­zet — tesszük — 60 milliónyi alaptőkéjétől ily után 10 pernyi jövedelmet, tehát 6 milliót bír kimutatni, míg ama tőke valósággal csak 3 milliót jövedelmezett, természetes, hogy annak a 6 milliónak fedezésére, mely kamat s osztalékul a részvényeseknek k­i­a­d­a t­i­k , a valódi jövedelem azaz a 3 millión felül, még 3 milliót kell kifizetni, ezt pedig másonnan nem lehet venni, mint magából a tökéből. — A részvényes tehát magának a tökének egy részét felemészti, míg ő azt hiszi, hogy e töke csonkítatlanul fenáll, s hogy ő csak annak gyümölcseit élvezi. Ha jól emlékezünk,Porosz­­országban egyszer a kormány egyenesen bele­szólt ily escamotage-ba, s egy ilyen fictió osz­talék kiadatását megtiltó. Hanem mi közünk ehhez ? Csak magyará­zatát akartuk nyújtani azon feltűnő fordulat­nak, mely szerint a nyerészkedési papírok ára egyszerre oly nagyon emelkedik, mi«* ° papírok, melyekre nézve n»­­l_­ást faron-*­*­­ * * * * vUXCUT -„Pestöl elriaszt s e tö­­nözül egyik másik a börzén, ti meg szerencséjét. Hogy e fordulatot a “földbirtok javára fel lehetne használni s a kereskedelemtől elpártolt tőkéket a földhitel számára élvezhetővé tenni, azzal, úgy látszik, senki sem gondol! PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 1. T. levelezőinket és vidéki munkatár­sainkat, kiknek jóakaratában és buzgóságában törek­vésünk eddig is erős támogatást nyert, teljes bizoda­­lommal kérjük, hogy ezentúl is mentül gyakrabban és gyorsan értesítsenek bennünket a vidék életéről s­­m­indazon, eseményről mik a nagyobb közönséget is i1 érdeklik. Az eddigi szives kö­zremunkálásért is fogad­t­­ák mindnyájan kösz­öne­tünket. " — A T a 111 Ferenc* által hét éven át, eleinte fi­ áldozattal fen­tart­ott „Új magyar Muzeum“ czimű tudo­mányos folyóiratra az előfizetési feltételek a jövő, 8-11 évi folyamatban is Ugyanazok maradnak, mint eddig.­­ Mint e lap mellett tegnap szétküldött előfizetési felhívás­ból látni, az „U. m. M.“ új rovattal fog gyarapodni , az Akadémia üléseinek szemléjével. Az „U. m. M.“, mim tudva van, gyakran érdekes, egyes adatokat közöl főleg történetünk mezejéről, s mint gyűjtemény a hazai tudo­mányosság minden barátját érdekelheti. — Egy Angolországból jött levél szerint, (melyet mise Linda White a hazájokba visszaérkezett, Benkóné és Gaalné urhölgyekhez magyarul intézett), e napokban tör­tént meg gróf T­e­l­e­ki Sándor és Bickersteth Jenny angol főrangnnó összekelése., A lelkes hölgy, ki Byron­­„Child Harold“-ját magyarra forditá, lady L­a­n­d­a­l­­­e igen gazdag és bájos leánya, ki saját szavai szerint „leg­első kötelességének ismeré, hogy vőlegénye nemzeti nyel­vét jól megtanulja. “ (HJ ) — A csás­zári­ fürdő igazgatósága a téli saisonra egy új fürdőárszabályt adott ki,' s ebben jelenti, hogy­ e fürdő hatalmas gyógyvizét Pest-Budai minden irányában naponkint és óránkint kész a házhoz szállítani. Káddal és hídpénzzel­ együtt egy fürdő ára 2 forint.­­ — A nagy állami jótékonysági sorshúzás dec. 29. ment véghez. A 15,000 aranyat a 79,992. sűlíti, az 5000 ara­nyat a 203,982. szám nyerte el. — Vasárnap jan. 3-ikán a mar általunk említett, a múzeum-park javára tartandó hangászegyleti hangver­senyen kívül,­­mely délután 4­/2 órakor kezdődik a mú­zeum nagy termében), egy másik hangverseny fog tar­tatni az Europa szálloda teremében, mely 12'/1 órakor kezdődik. Ez a Rubinstein Antoine hangversenye, melynek programmja : 1. Trio, G-mollban, zongora, hegedű és gordonkára; szerzette és előadja a hang­­versenyző, Ridley Kohne és Stuck L. urak kíséretével. 2. a) Sváb népdal, b) Őh­! ha bír­hatnálak Rüekentől,­ énekli Kaiser-Ernstné. 3. a) N­o c t­u­r n e, Fieldtől, b) Gigue, Mozarttól, c) Berceuse, Chopintől , d) Marcia a la ture a, Beethoventől. 4. Thekla dala, Abenheim J.-től, énekli Kaiser-Ernstné. 5. a) Sarabande és Courainte, b) Romance, c) Etűd­e, szerző és elő­adja a hangversenyző. Ernst-Kaiser asszony szívességből működik. — Körszék 3 ft. Számozott szék 2 ft. Bemenet a terembe 1 ft. — A jegyek kaphatók minden zeneműkereskedésben. — Felszólalónk nem­rég a tiszai vaspálya számos utazója nevében azon késedelemért, mely dec. 5-ikén Czeglédnél törté­nt, hol a Debreczenből Pest felé utazók egész seregének csaknem egész napig kelle várakoznia. A „Pester Lloyd“ helybeli német lap tegnapi száma ez esetet fölemlítvén , az államvaspálya hivatalnokainak mentségére kel, s felhozza, hogy a múlt szombaton (tehát 2B-dikán) újra megkésett a debreczeni vonat, s a szeged­­i vonat a csaknem -1­/, órai késedelem dapzára be­­a a tiszai társulat vonatát. Örvendünk ez államvas­­­ társulat e méltányosságának !—Továbbá a de­c.5-iki oktatásban a nevezett lap az államvaspálya társaság intézett azon megrovást, mintha tartozott volna a má­sik társaság utasainak pénzért külön vonatot adni azzal c­áfolja, hogy a vasúti szabály szerint a külön vonat megrendelésének 24 órával előbb kell megtör­ténnie, s igy a Czegléden várakozó utasok kívánságát, hogy pénzért szállítsák őket Pestre, nem lehetett telje­sítői. E mentség nem áll egészen. Mi azt mondtuk, hogy a két társulat közt idegenkedés uralkodik ; — a „P. Lt.“ is e vád alól akarja menteni az államvaspálya tár­saságot. — Vegyük fel azon esetet, hogy pl. ugyane társulatnak szeged-pesti vonatán esik meg a késede­lem, valami baj miatt. Várjon váratta volna-e az ál­lamvaspálya társaság 11 egész órát Czegléden saját utasait ? — Mi azt hisszük, ezt nem szabad róla feltennünk. — A másik társulatot tehát merőben idegennek tekinti, melynek szüksége mit sem ronthat az ő törvényén. — Azonban akkor is a vádak nagyobb súlya a tiszai társulatra esett — s az újabb, felhozott késedelem azt remélteti, hogy ha volt idegenkedés, az már elenyészett. Gazdasági és üzlettudósitások. Ha a lefolyt­ évet gazdasági szempontból vizsgáljuk, elmondhatjuk róla,hogy az egy volt a legszerencsésebb, de egyszersmind a legszerencsétlenebb évek közül.E két állítás homlokegyenest ellenkezik egymással, és még­is igaz. A tavalyi termés az ország minden vidékein kielégítő, az ősziekre középszerűnél jobb volt, s mi­nőséget tekintve oly kitűnő, hogy már régen ném­i em­lékezem evre amelyben oly súlyos gabonanemek ter­mettek volna.­A tavaszi gabonafélék, mint árpa, zab, stb., már nemi fizettek úgy, mint az ősziek, de közép­szerű terméstt mégis adtak, kivévén a kukoriczát, mely a tartós száraz nyár és ősz miatt átaljában az egész országiévi nem fejlődhetett ki, s mind mennyi­ségre mind minőségre nézve igen Csekélyül fizetett. Széna kevés,’ de jó termett, hanem mit a mennyisé­gen vesztettünk, bőven kipótolta a hosszú ősz, mely kései legelőt nyújtott s nem kényszerite ben­nünket, hogy marháinkat jókor jászolra kössük. A meleg és esetlen tavasz és nyár igen kedvező idő­járás volt szőlőhegyeinkre, mindenki ha nem 1834- ki, legalább 1841-ki bort remény lett szüretelhet­ni ; de reményünket megcsípte a dér, a sept. 20-ka körül beállott éjjeli fagyok az egész országban nagy pusztítást tettek; az aljban fekvő szőlők elfagytak, s még a hegyoldalakon termett borok jóságának is so­kat árthatott e hideg. Mind­ennek daczára borunk elegendő, és elég jó. Marháink egész éven át egész­ségesek voltak; keleti marhadög nem mutatkozott; s hogy a sertések nyáron a torokgyíkban, s­ jelenleg hasmenésben hullanak, csupán egyes vidékeken, szór­ványos betegségeküt tű­ntek fel. A száraz időjárás késő őszig tartott, mely okból sok vidéken az őszi ve­tésekkel nagyon elkéstek a gazdák, vagy hibás szán­tásokat tehettek : mind­ennek ellenére az ország kü­lönböző vidékeiről nyert tudósítások folytán az őszi vetések már régen nem mutatkoztak oly gazdagon, mint az idén. Hanem Új-Becse, Mokrin, Szeged, Szol­nok, Debreczen, Tokaj, Fejérvár vidékén a repcze, sok helyen vagy ki sem kelt, vagy igen egyenetle­nül. A repczéh­ez tehát nem sok reményt táplálha­tunk, kivált; a mostani időjárás mellett, mely, teljes­séggel nem akar havas tétére fordulni, s áruház né­hány napig a Vágh és Garán völgyeit már hó borí­totta, de ugyan ekkor 4-5 napi hideg után Szeged vidékén meleg esők állottak be.­­ A mondottak summája az, hogy van búzánk, bo­runk elég és jó, marháink egészségesek, új évre is­mét gazdag aratásra számíthatunk; mindenünk van csak az nincs, mely mindenek felett legszükségesebb: pénz. Ha állott valamikor az a példabeszéd, hogy a magyar Csaját zsírjában falad,az, úgy most betsi érte­­lemben reá­­lik a mondat. A gabona ára mindjárt az orosz-török háború végével csökkenni kezdvén, azóta folyvást­­ alább száll s ma már ott vagyunk, hogy a legszebb bánsági tiszta búzát helyben mérőnként 2 po­rtjával meg lehet venni. Az alább közlendő pesti piacz szerint ugyan ez ár 36 - 44 krajczárral jobb,de ez ár csak név szerinti, mert nagy mennyiségben sem­mi áron nem lehet gabonát eladni. E szerint a búza ára 3 év alatt egy harmadra leszállott, s így se ad­ható el. Máskor, ha a gabona olcsó volt, marhából, sertésből pénzelt a magyar gazda, különösen a sovány sertésnek épen akkor volt legjobb ára, mikor az ga­bona alant állott. Most mind a szarvasmarha, mind a sertés potom áron két s igy sem adathatik el. Borra sincsenek vevőink. Egy szóval a magyar földbirtokos semmiből se csinálhat pénzt,­­ pedig oly felfordult világban élünk, hogy az olcsó gabona, az olcsó hús mellett minden ruhaféle régi árában ma­radt, a napszám és adó még növekedett... Ily bajok és ínség közepette, a magyar gazdát csak a remény, a halandónak ezen legjobb barátjat tartja fen. Új évre talán megfordul a koczka. Mert a ga­­bonakereskedés pangásának, nemcsak az az oka, hogy háború nincs, vagy hogy északi Németországban, Franczia, Angolországokban hasonlókép jó aratás volt,­ s így nem lehet kivitel, hanem a September tá­ján kitört s világra szóló pénzkrizig szintén egyik fő­­oka a kereskedés pangásának. Pénz ugyan van­, elég, hiszen földbe nem ásták, de a bukások következté­ben a hitel megrendülvén, nem létetik forgásba, min­den speculatio megszűnt, s a pénzszükség felett ál­talános a panasz. Azonban ez így­ sokáig nem­ tart­hat , a hitel lassan lassan helyreállíttatik,­­ az álta­lános kereskedéssel a gabonakereskedés is megindul tavaszra, mert mindamellett, hogy a fentebb említett­­ országokban jó aratás volt, még­sem képesek ,ezek­ a gabonát oly áron kiállítani, hogy a Magyarországból történt szállítás magát becsületesen ki nem fizesse. Az­­ év vége felé az európai börzék minden igaz ok nélkül egyszerre vidámabb arezet­örténik, s né­mely hitelpapírok árfolyamát rögtön felrúgták. Az ausztriai hitelintézet részvénye, mely még dec. 18-án a bécsi börzén névszerinti értéken alul állott, s 1911 forinton kelt, dec. 29-kén 217%-re szökkent fel.­ Ugyani ez időszakban az államvasut részvényei 286-ról 1­ 300 ftra emelkedtek. E körülményt (?), valamint azt­­­is, hogy a londoni bank a disconto dijt IC’/o-ról 8%-ra leszállította, a pénzügy javulására létekre magya-­ rázni, ha az áremelkedés épen az esztenle végén nem­ történik. De így kétkedve fogadhatjuk el jó jelnek,­ mert az évi számadások ideje elérkezvén, a párisi .“ „Credit mobilier“ példájára állított hitelintézetek­nél általában minden egyletek igazgatóságai, melyek ér­tékpapiros­kal üzérkednek, nagyon érdekelteknek ér­­­zik magukat, hogy évi jelentésükben legalább papiro­son kedvező mérleget mutassanak ki, s tiszta jövede­­lemből a részvényeseknek osztalékt adjanak, mikor tulajdonképen e jámborok csak tőkéjüknek egy részét kapták vissza, így véve a két fogalmat, ha visszatekintünk a je­len évtizedet megelőzött időre, nem lehet nem tapasz­talnunk, hogy akkor a humanismus, még­pedig az egyoldalú hiányos humanismus mellett közoktatásunk a realismusnak egyáltalában nem szolgáltatott igaz­ságot, hogy ez úgyszólván nem is volt képviselve ha­zánkban, hacsak normális iskoláink úgynevezett reál­osztályát nem akarjuk ide vonni. Amaz egyoldalű­, s azért hiányos humanistikai kiképzésnek tehát az volt hibája, hogy az általános emberi kiképzést sem ké­szítette elő elégségesen — készakarva mondom : nem készítette elő, mert az iskola az előkészítésnél tovább úgy sem mehet; a kiképzés a folytatott olvasás és ezzel járó gondolkodás gyümölcse lehetvén csak — ; a technikai kiképzés előfeltételei pedig úgy­szólván egyáltalában hiányoztak. S ekkér sem egy, sem más tekintetben nem feleltek meg iskoláink a czélnak , sem valódi tudósokat nem készítvén elő a tudomány­nak, sem technikusokat nem adva az életnek. Voltak ugyan ezek is, azok is , de ők más iskolákban képez­ték ki magukat, mint a­melyek e nevet viselték. E hiányok mind általános­ megismerése, különösen a világipar inváziója, a külföldi technikai kiképzett­ség aggasztó nyakunkra­ növése, az élet anyagias irá­nyának nálunk is terjedése mellett, szülte azon real­­istikai visszahatást, mely 1840 óta magát érvényessé tette, s egyfelől az iparegyleteket, nép­szerű természettudományi előadásokat, reálismereti folyóiratokat, iparkiállításokat, védegyletet, a reálta­nodák és mzegyetem eszméit idézte elő; másfelől az általános emberi kiképzés öntudatos barátaival, ne­hogy a gyermek a fürdővel együtt kiöntessék, a tu­dós iskolák reformjának szükségét mind sürgetőbben éreztette. S megindultak mindkét irányban az uj szer­vezési munkálatok, melyek az országos változások közbejövetele által meghiúsítva, az uj kormány teen- t, berül maradtak. A realistikai visszahatás az irodalmi orgánumok­on is éreztette magát. Divattá kezdett válni realisti­­ki ismék közlése, melyeket a szükséges előismeretek havában kevés ember értett; divattá a humanistikai­­ tudimányok fél vállról nézése, sőt nevetségessé tétele r* — ^kezzlink csak a pesti József-ipartanoda meg­nyitása ünnepén mondott beszédre s a közönség vi- i bí­zámságára — a classicismus felett- a nemzeti vissza- a hatás úgy is eltörte volt már, épen itt ezért tévesztő, ne túlbuzgósága a palczát; támadás intéztetett a duma- át­nismus ellen a realismus mellett még az egyez- lse m­­é­n­y­e­s bölcsészet főbajnoka által is — mintha az emberi culturának nem volna fenyégesb feladása mint­e­ó dinnyét, dohányt és selymet termeszteni. A mérsékel-­ hí­tebb elmék azonban azt hitték, hogy a nemesb embe­­lk­éiségnek jó konyha, finom szivar és választékos öltő-­ sí­zéknél még egyéb és pedig felsőbb szükséges is van-1r. nak s hogy az igazi egyezmény a gyomor és velő, a­­ test és lélek, az anyag és szellem minél barátibb fri­­k­gyében van.­­ Nem tudom mennyiben találtak a szellemi érdekek­­ kiegyenlítő, engesztelő védői figyelmet az anyag ba-­i rátái előtt; de annyi igaz, hogy minden egyoldalúság,­­ magára hagyatva, kizárólagosságánál fogva, a képte­lenségig halad. Nálunk sem szű­nt még meg a realis­­mus divata, sőt a kór terjed. Kórnak mondom, mert a jó dolog is helyén kivü­l kór, s nem jó, ha más jót elnyom. Az általános emberi kiképzésre szolgáló tanulmányok épen oly ifjak vagy inkább olyan szülei által, kik azok elsajátítására vagyoni és társas állásuk által utasítva vannak, elhanyagoltasak, s terjesztői s vivői lesznek a kor anyagi irányának, mellőzésével a szellemi érdekeknek, melyeknek, kellene, hogy az anyag szolgáljon, nem hogy azokat elérje. De én ezúttal nem megtámadni a realismust, nem­­ oltalmazni a humanismust kívánom. Az államnak -két­­­ség kívü­l hasonló melegséggel kell felkarolnia azt s­­ határai közé szorítani emezt, nehogy anyagi érdek­­­keil, emennek is kárával, függőkké tegye a külföld­­­től, midőn kereskedelmi mérlegét annyira felreppenő, s hogy végre is elszegényedés következnék be, mi vi­­­szont­ a szellemi, tehát a felsőbb emberi jóllétet is ve­szélyeztetné. S az állam fel is karolta az anyagi érde­­­­keket, s oda mutat minden, hogy felfogja a szelle­­­­­mieket is tudós­ iskolái által oly módon, miszerint azok­­ ne csak tisztviselőket, de felsőbb műveltségű embere­­k­ két is adjanak a hazának. Csak a két irány e­gy­e­z­­te­tetését sürgetem: nem egyesítés, hanem épen­­- helyes és czélszerű elkülönítés által, az iskolá­­­­ban úgy, mint a tárgyalás módszerében! S itt már sok a szülőktől függ, a­mennyiben ők irányozzák, vagy nekik kell irányozni, fiaikat az állatok még helyesen át nem tekinthető életpálya előterein , de nem keve­­­­sebb függ az oktatás intézői és annak vivőitől is. A tény, melyre vonatkozom s mely a jelenkort a sult­ irányában jellemzi, a reáltanulmányoknak, a tmanitórák mellőzésével, sürgetése azok részéről, aknek fiai sem technikusok, sem közvetlen gazdák, emlkereskedők nem lesznek soha. Ezek oly dolgokat­anúlnak, melyeket már azért is csak urfiasan tíznek, mert meg vannak magokban győződve, hogy oly ki­­terjedésben és részletességben a tanult dolgokat nem fogják alkalmazni soha mint azok, kik­­etők mahol­nap kenyerüket keresendők. S midőn amazok reálta­nodákba s még sűrűbben a divatba jött magán reál­­tanintézetekbe küldetnek, az életben, nem alkalmaz­ván ez ismereteket, aligha fogják folytatni e szako­kait s igy elfeledik a mit tudnak s olvasnak majd, ha olvasnak, regényeket; mert a felsőbb embert kifejtő bölcsészet, classica literature, állam- és miveltségtör­­ténelem s mik ezekkel összefüggenek s végre a költé­szet felsőbb nemei által szellemek meg nem nem­esit­­tetvén, örökké szűk látkörb­ek, az anyaghoz és érzé­kekhez kelletinél inkább tapadók maradnak. A böl­csészet nemcsak szabályosan gondolkodni, hanem minden ismeretnek alapjait és elveit keresni és érteni gáz embert egyéni és társas érdekei körül tájékozódni Unitja. A clássica literatura, az azt előállított népek­nek physikai, történelmi és társadalmi tényzők­ sze­rencsés egyesülésénél fogva, örök nevelője és form­á­­lisa marad érzületnek és jellemnek, örök mestere­s firmának , mert bár sokban felülhaladta az új világ a classicai népeket, az uj irodalom mégis az emberi g­e fejlődési stádiumai s az újvilág társadalmi mi­voltánál fogva ama tekintetekben a classica litere tokától a pálmát e napig sem ragadta még el s elő­reláthatólag nagysoká fogja ....ha f­o­g­j­a ? A tör­ténelmet nem szükség ajánlanom, de mi az a történe­lem­, melyet férfiak alkotnak, kik a keresztyén népei psiilosoph­iája s a classical világ irodalma által nem ké­peztettek? E kérdésre legbiztosban a kritikai irodalom­történet felel. Hiszen ismerjük a kelet meséléseit, a kö­zépkor krónikáit, a deáktalan irók történetírását! S a jellemnevelő, lélekszépítő történelmi művészet értésére, vérré emésztésére, szeretetére benneteket a reáliskolák történelm­ileg vezetni ? S képesítenek czeftjL mivelt­­­ség dB^vrodal^pwénet megértésére, njelvh­ez frl­ilo­­sopRi^ijljfíitwf!#!1 'Álirténelmi ég, aesthetikai fedettség­nélftp. Máim janitok? S a költészet (előbb, nfiir^i irá^ftQz^JáyS'/.inte kirekesztőleg vágyj fírUg’iötU­ ér-- *, de kettő’t rátszott elme oly imnősitett­ érzéket, mint kinek né'Vél'Stése az ember szellemib!) köreiben azt kellőleg kifejtette ? Ne említse senki alméket, kik fi­nomabb, idegesb, szellemibb szervezetek,­ s azért a képzelem és érzés készebb fogékonyságánál fogva mást sokkal frapmább érzéket s mondhatni értelmet hoznak maikkal a szépművek iránt, mint a Férfi ve­lős izmos természete,­ kinek annál szükségesebb a széptani ndvelés, mennél inkább távozik az emberi­ség amaz átszellemitett érzékiségtől, melyt a hajdan­­korb­an rémesitette is, szépítette is azt. Pedig a köl­­tészetnek azért, hogy tárgyát­ és formáját oly nehezen­­ találja fel az uj korban,­ melyben minden csinálva' van nem.teremve, nem kisebb, sőt épen nagyobb fon­­tosságai felsőbb hivatásai van: az emberiségnek a' termés1®* anyaemlőjét pótolni, melytőfl elszakadt,, a mesterséges érzékiségből kiemelni azt, s valamint egy ko­­poly volt a religióval, most is, az eszmény felé mutatva, a szív religiós csiráit, hajlamait kiveszni nem eredni, sőt táplálni, s igy a kebelvilág, s­ a tár­sas­­lág mind inkább táguló szakadását kiengesz­telni. I TOLDI FERENCZ. (Vége/köv.) Nemzeti színház.Dec.28. „Éjszak csillaga.“ —D­ec. 29. „Béldi Pál.“ Szigligetitől.­­ Dec. 30. „Gu z m an J­ohan­n­a.“ A pzímszerep­­ben Kais­er.Ernstné a­ mint vendég lépett fel. A színház egészen megtelt. Az előadás sikerült. ■—Ma, bérletszü­nettel Kaiser-Ernst­né asszony fölléptem adatik : H­unyady László. Eredeti opera 4 szakaszban Erkel Ferencztől. Lapszemle. Bécs journalistikusja a dec. 20-án kelt és a „Wiener Zeitung“ karítcson­ reggeli számában közzé tett császári­­­ei által kimeríthetlen tárgyalásokra és Bécs népe határtalan örömre és lel-­­kesülésre nyert anyagot. Az „Ost-Deutsche Fest“ igy szól: —Bécsnek 1683- ban történt fölmentése olt,­ midőn a vitéz Starh­em­­berg, a hős Sobieski és­ a német segédcsapatok a tö­rök zultán vad hordáit az ostrom megszüntetésére és visszavonulásra kényszeri­tték, nem fordult elő eléz­mény, mely e.,város alakítására s­ fejlődésére nézve-, akkora horderv­vel bírjon, m­int azon karác­so­ri ajándék, mely a báskák­ lerontását, a várárkok betöltését és a belvárosnak­ majdnem ötszázezer ölnyi területtel tágítását rendel/ A „Wanderer,“ hogy a dec. 20-ki császári levél fontosságát kellő világiasba helyezze, fölhozza a bi­rodalmi főváros kebelében végrehajtott nagyobb re­formokat. Emliti II. Jóssefet, ki 1770-ben azon sivár tócsákat, melyek akkorr a belvárost­ a külvárosoktól elkülönték, s melyek szemetjeikkel, iszapjaikkal un­dort terjesztettek és a leget megronták, emelkedett szekér- s gyalog-utakká­ hálózta át, fákkal ülteté be, és az egész glaeis-i pázsit­ szőnyeggé változtatta. Emliti I. Ferencz­­csatornázásait, a vízvezetést, mely által Ferdinand császárt Bécsnek szebbé és egészsége­sebbé tételére oly nagymértékben folyt be. De mind­emellett — szerinte tíz Bécs, a nagyobb­­ vagy cseké­lyebb kiterjedésű városkerületeknek, melyekben félmillió nép él, conglomeratuma volt, a­helyett, hogy egy valódi nagy­­váms képét tüntetné föl. Csak most jön azzá. Bécs ■ siói az Oesterreichische Zeitung — megszűnt erős­ség lenni, hogy vil­á­gváro­s­­s­á­ alakulhasson.. .,miért is védnék többé bástyák és­ falak ? Az ozmán hatalom vad árja régy visszavonult azon tartományoktól,­ melyeket elözönlött, a veszély, mely egykor Europárt fenyegeté,örökre megszűnt s napjainkban’—furmolja több lap — a fővárosoknak nem kell kőfal, bástya és semmi német erődítmény. Ajtai legyenek nyitva mint a templomé, tekintete le­gyen nyájas mint a békéjé. A napóleoni hadjárat M­a­g­y­a r k­ö­n­y­vészet. 6­ 1. Ismerettár. Népszerűen elíralva s képekkel­ ellátni. A „hétköznapi könyvtár“ 5. szájja.­ Többek köz­­t­gn­fiikálásával szerkeszti Tóth Löitincz m. acad. tag.­­Első kötet. V. füzet. Bébek - Berktalanéj. Kis 8-als rét. 769—960 lap. (ip8. Magyart költeményei. Pest, 1858. Magyar Mihálynál. Nyomatott Gyurién Józsefnél­ 12-ed rét/ 117 la­tó Ara­­­ft. pp. -

Next